Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-23 / 4. szám

rlTídrnüves 1955. január 25. A / ól működő kultúrszervezet vidámabbá teszi a falu életét „Ki mint vet, — úgy arat” — mond­ja egy jó magyar közmondás, A CSEMADOK tagsága most végzi a vetést, mely az évzáró közgyűlések alkalmával történik. Tagságunk az újonrum megválasztandó vezetőségbe péti bizalmát — és mint a mag is csak akkor hoz jó termést, ha jó talajba hull — úgy a CSEMADOK jövőbeni munkája is csak úgy fog jó gt/iimöl­­csöt. hozni, ha az egyesület vezetését jó és biztos kezekbe tesszük. ló vidám és bizalomtel jes hangu­latban tartotta meg a CSEMADOK pereszlényi helyicsoport ia 1955 január 9-én évzáró tisztújító közgyűlését. — A kicsi kultúrtermet zsúfolásig meg­töltötte azoknak a tömege, akik szi­vükön viselik a CSEMADOK sorsát. Horváth Mihályné. a CSEMADOK já­rási vezetőségének tagja és helyi kul­­túrvezetője, PetOfi életrajzával nyi­totta meg a közgyűlést. Az est első ré­szét a nagy forradalmi költő emléké­nek szentelték. Egymásután léptek fel a helyi CsISz- és CSEMADOK tagok, s PetOfi verseket szavaltak, továbbá Petőfi megzenésített verseit énekel­ték. A közel egyórás műsor után meg­kezdődött. a óiríilés hivatalos része. Milyen jól esett a pereszlényieknek visszaemlékezni a munkában gazdag múlt esztendő kedves emlékeire. A titkári beszámoló alatt örömmel gon­doltak vissza a „Sári bíró” hatszori előadására, a négy tudományos elő­adáshoz adott keretműsorra és az öt történelmi előadásra. Emlékezetünkben megelevenedtek gazdag történelmünk nagy alakjai, öröm visszagondolni a május elsejei Ipolysági táncos-felvo­nulásra és arra a szép holdvilágos áp­rilisvégi estére, amikor a május else­jei .menettáncot próbálva, végigtáncol­tuk az országutat a falu szélétől, egész a vasúti átjáróig. Nemes törekvéseinknek meg is volt az eredménye. Augusztus elsején nagyszabású nyári-ünnepélyt rendez­tünk, hol jó munkánk elismerésén1 megkaptuk a CSEMADOK járási el­nökségének bordóselyem vándorzász­laját. Az emlékezési a pénztári beszámoló mai állása váltja fel. Szarka . kultúr­­társ nem kis örömmel mondja, hogy .,jelenleg a pénztárban 400 koronánk van.” Amikor az új vezetőség megválasz­tására került sor, a tagság kitör0 örömmel és viharos tapssal jutalmazta az újonnan megválasztott tagokat. A járási küldött felszólalása után az új­raválasztott régi elnök bezárta a köz­­qyűlés hivatalos részét. Ezután még két ror>ogós magyar csárdás és egy egyfélvonásos színdarab következett. Mennyit változnak az idők. Még nem is olyan régen Pereszlényben a CsISz és a CSEMADOK farkasszemet néztek egymással. És mit látunk ma? Egy szlovák CsISz fiú, aki csak négy szót tud magyarul (amit a szerepe megkíván) magyar színdarabot ját­szik. A közgyűlés után is az éjfélig tartó táncban bizony szépen együtt mulattak a szlovákok a magyarokkal. Most már megértik egymást nemcsak a mulatságban, hanem a munkában is. Kölcsey Ferencnek százhúsz évvel ezelőtt írt jóslata most válik valóra Pereszlényben is: „És más hon áll a nagy folyam partjára, Más szózat és máskeblű nép: S szebb arcot ölt e föld kies határa, Hogy kedvre gyűl, ki tájkörébe lép.” Henczv Béla. Ipolyság ÉDESANYÁK : 'V ' Л ERDEKESSEGEK Cserépben nőtt szobai „Csabagyöngye” A moszkvai Tymirjázev mezőgazda­sági akadémia üvegházában egészsé­ges, tömöttfürtő. cserepes „Csaba­gyöngyét“ termeltek ki. A szemek édesek, .nuskotálv-ízűek lettek, a bo­gyóhéj vékony. Gondos kezeléssel — a talaj kellő megújításával, metszés­sel időnként nagyobb cserépedénybe átültetve — szobaablakban is szépen megnő és terem. A legtöbb szovjet bélyeg mestere Vaszilij Vasziljevics Zavjalov készí­tette a bélyeggyűjtők albumában ta­lálható szovjet bélyegek közül 360-nak a rajzát, s kevés művész dicsekedhe­tik nagyobb népszerűséggel, mint V. V. Zavjalov, akinek ez a párszáz „rajza” sokmilliárd példányban sok­szorosítva járja be a földkerekséget1 Legnagyobb példányszámban a Csel­­juszkin-féle északi sarki repülés em­lékére kiadott bélyege jelent meg, Prémek — madárbőrból Igen tetszetős, selymestapintású, meleg, s a szó szoros értelmében vé­ve. pehelykönnyű szőrmekabátkákat, mellénykéket, sapkákat, gallérokat, muffokat stb. árusítanak újabban a szovjet szaküzletekben. Ezek a „pré­mek” madárbőrből készülnek. A Szov­jetunióban több mint 40 olyan vizi­­madárfajta található, amelynek a bő­réből szőrmét lehet készíteni: gödény, kárókatona, lumma, vöcsök, liba- és kacsafajták stb. Az új készítmények szépség és tartósság tekintetében egyaránt felveszik a versenyt a valódi prémekkel. Leginkább a vizimadarak mellbőrét használják fel. de egyes madarak (például a piroscsőrü és a feketecsőrű búvár) nyakbőre is alkal­mas a kidolgozásra. Televíziós értekezlet Leningrádban televíziós értekezlet zajlott le, amelyen több mint húsz beszámolót vitattak meg. A beszámo­lók a szines televízió fejlesztéséről, a televíziós adások vételéről, a televí­ziós központok kihasználásáról szóltak V. G. Szemjonov mérnök beszámolt a „Raduga" („Szivárvány“) nevű színes televíziós vevőkészülékről, melyet a leningrádi tudományos kutatóintéze­tekben dolgoztak ki. A szovjet televí­ziós újdonságok között ezt is bemu­tatják az értekezlet részvevőinek ré­szére rendezett kiállításon. Egyébként a szovjet tudósok és mérnökök sike­resen dolgoznak a televíziós adások tömeges elterjesztésének kérdésén. A többi között az értekezleten megvitat­ják egy kis. ultrarövidhullámú televí­ziós adóállomás szerkezetét is. A min­tapéldány már elkészült és Kalinyin városában szerelik fel a moszkvai te­levíziós központ adásainak továbbítá­sára. A sarki éjszakában Kilencedik hónapja tartózkodnak a szovjet tudományos expedíciók az Északi Sark középpontja táján, az Északi Jegestenger áramlataival sod­ródó. úszó jégszigeteken. Milyen az élet itt, a kutatók ideiglenes „város­káiban” most. hogy bekövetkezett a csaknem félévig tartó sarki éjszaka amelyet csak elvétve szakít meg a sápadt holdfpnv? Mindazt, amit a sarki éghajlat nem tud megadni, pótolja a tudomány és a technika. A kellemesen fűtött, ké­nyelmes sátrakban és szétszedheti! 'akóházakban villanyvilágítás, kvarc­­fénysugárzó készülékek, a konyhán és a raktárban vitamindús ételek, italok, friss gyümölcsök. Orvosok ügyelnek a kutatók egészségére, és a pihenés óráit könyvek, társasjáté­kok, repülőgépeken rendszeresen ér­kező újságok, folyóiratok, filmek te­szik kellemessé. A szovjet lapok állandóan közöl­nek cikkeket, tudósításokat a sarki expedíciók érdekes munkájáról, he­téről. Legutóbb V. Kurko, az „Északi Sark — 3” úszó megfigyelőálfomás rádiótávirásza a többi közt ezt ieJen­­tette a Pravda szerkesztőségé«©!«: „ ... A hőmérő higanyszála mí­nusz 35 fokot mutat. Északi fény tű­nik fel olykor az égbolton, de itt csak gyengén látható. . . A központ 1 .sarkvidéken uralkodó ciklonok miatt egyenlőtlenül sodródnak az óriás1’ jégtömegek. Táborunkban olykor ha­talmas dübörgést hallunk: úszó jég­mezők ütköznek össze egymással. Ilyenkor bekapcsoljuk a hatalmas fényszórót, amelynek .sugárkévéje vé­gighasítja a sötétséget. Két-három ember elindul, hogv megvizsgálja a mi jégmezőnk peremét. . , A viha­ros téli időjárás, az állandó sötétség megnehezíti ugyan, de nem akadá­lyozza a kutatók munkáját. Mint ed­dig. most is minden három órában közöliük a Nagy Földdel a meteoro­lógiai megfigyelések eredményeit. És pontos időközökben felengedjük a villanylámpával felszerelt léggömböt, amelyet az aerológusok nyomon kö­vetnek távcsöveikkel és mérőkészü­lékeikkel. A hidrológusok rendszere­sen lebocsátják műszereiket a ten­ger mélyére, ... Az „Északi Sark — 3” úszó állomás most a 88. szélességi körtől kissé északra, a 300. délkörtől kelet­re halad át. Az utóbbi időben a jég­mező kelet felé sodródik. . A gyermeki szó csacsogó csupa bája túlszárnyal a leggyönyörűbb muzsikán, ha anyja nevét duruzsolja a szája, ha súgja, becézi e szót: Anyukám! S az édesanyákban e szó kivirágzik, mint májusi fényben az orgonaág és visszagügyögnek a kis gyermekágyig, túlmosolyogva a nap sugarát. Részlet Gvurszky István verséből Színpadon az „Egy igaz ember“ Dzserzsinszk, egykori kis település, az első ötéves tervben lett iparváros­sá. Színháza még ennél is fiatalabb, a háború után. alig nyolc esztendeje létesült. Ez a kis „vidéki színház” az elmúlt hetekben Moszkvában vendégszere­peit. s művészete általános feltűnést keltett. Borisz Polevoj „Egy igaz em­ber” című regényének színpadi vál­tozatát adták díj. A „Pravda”, a „Szovjetszkaja Kultúra” és több ve­zető szovjet lap megállapította, hogy a regény színpadi változata, éppúgy mint a rendezés és a színészi játék, osztatlan sikert aratott. A regényt a színház egyik színésze T. I. London dolgozta fel színpadra. Egyben 0 alakítja a darab főszerepét, Mereszjevet. Ez volt egyszersmind el­ső írói kísérlete is. A szovjet sajtó megállapítja. hogy ez a kísérlet nagy­szerűen sikerült. Alekszander Stein, az ismert író ezt ínja a „Szovjetsz­kaja Kultúrá”-ban: „Nehéz feladat színpadra vinni egy nagy sikert aratott, közismert regényt. Még hozzá néhány tapasztalt szovjet Gördülő postahivatalok Megjött a posta! — rikkantja el magát egy pöttömnyi szöszke kis­lány. És a következő percben niár ott zsibong a zolotykovói gyereksereg a kékszinű autóbusz körül. De jönnek a felnőttek is szép számmal. Kinyílik a kocsi hátsó ajtaja és a mozgó pos­tahivatal megkezdi munkáját. Az em­berek pénzt, csomagot, ajánlottleve­let, táviratot adnak fel, újságokra fi­zetnek elő, bélyegeket vásárolnak. Zolntykovo kis falu. nincs itt sok ügyfél. Az autóbusz 20 perc műim továbbrobog, más kis falvakba, lakó­telepekre. gépállomásokra, üdülőkbe: olyan helyiségekbe, amelyek 2-3 órá­nyi járóföldre vannak a legközelebbi postahivataltól. Az első mozgó postahivatalokat a moszkvai föposta indította el a ve­­rejszki kerületben. A lakosság öröm­mel fogadta ezeket az autóbuszokat, amelyek naponta 20-25 falut és la­kótél epet járnak be. A postaügyi mi­nisztérium még 1954-ben 100 ilyen kocsit állított forgalomba. Ezek egy része a megművelésre kerülő szűzföl­dek új kolhozainak, szovhozainak és (lépői lom ásainak postaforgalmát bo­nyolítja le. FIATALOK AZ ELEN Gorkij mondta, hogy a szeretet át­alakítja a világot. Ismét tanúi va­gyunk annak, hogy a szovjet fiata­lok hazaszeretete szebbé és gazdagab­bá teszi hazájukat. Milyen vonzóak és érdekfeszítüek a szovjet történelemnek azok a lap­jai, amelyek maradandó szépséggel elmondják, hogyan építették meg a fiatalok húsz évvel ezelőtt a . nag\ ipari városokat, hogyan övezték a zöld tajgára. az Amur-folyó hattyú­­nyákára gyönyörű ékszerként Kom­­szomolszk városát! De még ennél is izgalmasabb nyomon követni a mai fiatalok hősies vállalkozásait. Tavaly sok tízezer fiatal ment szűzföldet feltörni, új hazát foglalni. A vállalkozás sikerült. Az idén a bel­ső honfoglalás tovább folyik. Ámde van-e elég új honfoglaló a további feladatokra? Tavaly félmillió fiatal jelentkezett, nem is adhattak mind­nek komszomolista útlevelet. Az idén azonban megvalósulhatnak a tavaly jelentkezettek álmai, melyeket a ro­mantikus országépítésről, a nehézsé­gek férfias legyőzéséről és a világot bámulatba ejtő természeíá’talakításrál szőttek. A közelmúltban Hruscsov elvtárs, az SZKP Központi Bizottságának első titkára búcsúztatta a messzi földre induló moszkvai komszomolistákat. Beszéde olyan útravaló, amely egy­aránt tartalmazza a feladatokat és a nehézségeket. A feladat: még ez «év­ben termővé tenni húszmillió hek­tárt, jövőre pedig 10 milliót. És a fiatalok nem csak megművelik a föl­det. hanem annak lakói is lesznek, ott építik meg meleg családi fészkü­ket. Meinte sátorban kell lakniuk, s a családi fészek egyelőre sokszor még vályogház lesz. Lakatlan terüle­ten nem egyszerre terem a kényel­mes élet! De Hruscsov elvtárs azt mondotta a fiataloknak: bizonyítsák be, hogy ott messze földön is moszk­vaiak, hogy jól, szépen, művelt em­ber módjára élnek. Akik a Moszkvai Nagy Színházban ezt a beszédet hall­gatták, nyílván úgy érezték, erővé és acélos akarattá válik bennük mindaz, amit Hruscsov elvtárs a Szovjetunió hatalmáról és óriási le­hetőségeiről mondott. Hogyne érez­ték volna, hiszen ha a Szovjetunió kétszáz miilió lakossága még száz­millióval is gyarapodnék, gazdag, tá­gas földje azt is bőségesen táplálná. A szovjet ifjúság a tömeges hősies­ség napjait éli. Van egy másik nagy vállalkozás is, amely tízezreket vonz. Az idén és jövőre több mint 600 be­­tonépület-elemet készítő gyár épül. Mennél hamarabb termelnek ezek a gyárak, annál gyorsabban épülnek fel a lakóházak, az új üzemek, ter­mészetesen a szűzföldek új városai is. Ezt értették meg azok a fiatalok, akik Szverdlovszkban úgy döntöttek, hogy az ottani betonelemgyárat egy évvel korábban építik fel. Példájukat országszerte követik, s a Komszomol elhatározta, hogy százezer önkéntest irányítanak a nagy építkezéshez. Mikor a krónikás leírja, hogy száz­ezrek vállalkoznak az országépítők hősiességére, ifjak és idősek egyaránt, nemcsak nagyoknak, hanem forróak­­nak érzik ezeket a számokat. Lelke­sítő erő sugárzik belőlük, s a párt hivó szavára mindig odamennek, ahol legtöbbet használnak hazájuknak. dramatun-q eredménytelen kísérlete után. . . T. London kitünően oldotta meg a feladatot. Számításba vette a színház szerény lehetőségeit, s így is végig megőrizte a regény stílusát, irodalmi vonásait. A cselekményből a legfontosabbat választotta ki. A színpadi változat drámai, izgalmas, aki írta, jól ismeri a színpad törvé­nyeit. Jelenetről-jelenetre, felvonás­ról-felvonásra fokozza a feszültséget. A színészek lelke mélyéről fakadó őszinte izgalom magával ragadja a kö zönséget is. Az előadás megérdemelt sikert arat.” Arany szavak — Igen, éppen ez az. Legyen vége annak a helytelen gyakorlatnak, hogy holmi segédeszközök, „puskák” segít­ségével tartjuk az előadásokat, be­számolókat különböző plénumokon, értekezleteken és gyűléseken. Mondja meg őszintén, hány előadást és be­számolót készített már el helyettem? — Hát sokat. Nyikciaj Pavlovics. Hirtelen nem is tudnám összeszá­molni. — Látja. Jól van ez így? Ha leg­alább csak egyszer megkritizált vol­na, kijelentvén, „nem helyes dolog ez, Nyikólaj PavlovicS, hogy a saját munkáját mással csináltatja; maga a járás egyik vezetője, jobb lenne, ha beszámolóját saját maga írná, beha­tóan elemezné és értékelné a beszá­moló anyagát.” Mondta ezt. egyszer is? — Nem mondtam, Nyikólaj Pav­­lovics. Gondoltam ugyan, de monda­ni nem mondtam. Kellemetlen lett volna. — Kellemetlen, kellemetlen! Alul­ról jövő kritika formájában mindent nyugodtan meg lehet mondani a ma­gasabb ' beosztású elvtársnak. Maga azonban hallgatott. Elvtársias visel­kedés ez? — Nem, nem egészen, Nyikólaj Pavlovics. — Nagyon helyes, hogy legalább rögtön elismerte a hibáját. Erről jut eszembe, hogy a járási újságban írni kellene erről a témáról. Nekem kell az első szót kimondani, de úgy, hogy az emberek tudatának a legmélyére hatoljon. Mi a véleménye? — Aranyszavak ezek. Nyikólaj Pavlovics. — Helyes. Igaza van. írjon ré­szemre egy ilyen cikket: Holnap ma jd átnézem és aláírom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom