Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-06-26 / 26. szám
_____s SZERESSÜK A KÖNYVET f#SSí jűrAts 28. FSÍdmfiyc! Készülődnek kul túrbrigádjaink A GONDOS GAZDA MÓDJÁN kultúrbrigádjaink is készülődnek az aratásra. Több kerületben már elkészítették a fellépési terveket, összeállították a kultúrbrigádokat. Próbálgatják a dalokat, népi táncokat, élcelOds rigmusokat. Számolgatják, hány helyre látogatnak el az aratás-cséplés idején... Beigazolódott tény, hogy nemcsak télen, hanem nyáron is lehet kultúrmunkát végezni. Derék kultúrmunkásaink előző évi fellépéseinek tapasztalatai bizonyítják ezt. A; idei békearatásra készülődő kultúrbrigádok egyre növekvő száma már most felülmúlja a várakozást. Kultúrmunkásaink nyáron sem feledkeznek, meg — a nagy munka idején —a falvak dolgozóinak szórakoztatásáról, felviditásáról. Felkeresik őket a munkahelyeken, bekapcsolódnak az aratási, cséplési munkákba is ... A munkatervek számot, adnak róla Nehéz megállapítani, hogy melyik kultúrbrigád vállalt több fellépést. A tévékből mindenesetre kitűnik, hogy a pozsonyi kerület kultúrbrigádjai az aratás és az „Űj kenyér” ünnepe alkalmából, több mint 70 fellépésre készülnek. A legtöbb helyre a szenei, rétéi, bakai, lakszakáüasi és a csallóközcsütörtöki kultúrbrigádok szándékoznak ellátogatni. De nem maradnak el a pozsonyi kerülettől az eperjesi és kassai kerületek kultúrbrigádjai sem: a csicsériek Mogyorósra, Mokcsakerészre, Nagykaposra; a nagyszelmeciek Szirépfalvára; a kaposkelecsérvyiek. Iskére, Mátyócra, Nagykaposra mennek. A deregnyöiek ie több helyen fellépnek. A szepsiek dánokra, Féderre, Bodollóra, Makrancra készülnek. Az idén már a kultúrbrigádok vezetői nagyobb igényeket támasztanak a brigádtagokkal és sajátmagükkal szemben. Munkájuk megjavításához felhasználják az előző évi tapasztalatokat, ugyanakkor elvetik a roszszat. Űj ötletek, bátor kezdeményezések születnek. Körültekintőbbek, figyelmesebbek. Most már a műsor összeállításakor jobban számbaveszik a helyi adottságokat, az egyes falvak dolgozóinak különböző igényeit, szokásait. V Nagyon helyénvaló ... Az olyan kultúr - brigádvezetOk, akik azt is célul tűzik ki, hogy egykét nappal a fellépés előtt kimennek a helyszínre, s számbaveszik a helyi eseményeket, a műsoron keresztül azután reagálnak rá — nagyon helyénvaló. így az egyes műsorszámok jobban visszatükrözik a való életet, s ugyanakkor nagyobb a nevelő hatásuk is. Kultúrbrigádjaink hasznos munkát végezhetnek fellépéseik során a munkás-paraszt szövetség elmélyítéséért. Szemléltetően mutassanak rá, mit adott a község dolgozóinak a munkásosztály munkájuk megkönnyítéséhez; hány mezőgazdasági gép segíti mind az EFSZ-tagokat, mind az egyénileg gazdálkodó parasztokat a kenyér-csatában. Félre a téves nézetekkel! Előfordul egyes kultúrcsoportokban az helytelen nézet, hogy egy jól mű-Megérkezett Szlovákiába az új, mamagyar színes film a „Hintónjáró szerelem”. És mindjárt az elején megmondhatjuk, hogy a „Hintónjáró szerelem” nagy sikert aratott mindenütt, ahol eddig lejátszották. A film a Balaton szőlővidékére vezet el bennünket. Oda, ahol Péczöli Sándor él és mint szóló- és gyümölcstermelő állandóan új vállfa jók kitermelésén dolgozik. Most is sikerült előállítania egy új almafajtát, melyet leányáról Vilmuskának nevezett el. A faluban a „Tavasz" nevű termelőszövetkezet működik. Péczöli nem idegenkedik a szövetkezeti gondolattól, csupán az a kívánsága, hogy a szövetkezetben is azt a szakmát végezze, amit eddig és egy nagy gyümölcsöst létesíthessen. A szövetkezet vezetősége azonban nem egyezik elgondolásával. Ugyancsak felesége is állandóan tiltakozik a belépés gondolata ellen: — Hogyisne! Mit keresnél te a koldusok között? Az élő főszereplőkön kívül van még egy tárgyi főszereplő is, mely a maga nemében a legfontosabb: a hintó. A bárónő hintója, mely vagy 10 évig állott egy félszerben, de most a szövetkezet elővette, saját céljaira. Berci a szövetkezet kocsisa erre a hintóra veszi fel az almával állomásra siető ködő ének-, vagy tánccsoport az „apró-cseprő" fellépésekkel lerontja kivivőit tekintélyét, elismerését, Az ilyen „okoskodás” nem más, mint rossz indulatú akadékoskodás, a fejlődés útjának eltorlaszolása. Ugyanilyen helytelen az is, hogy a táncos, vagy énekes ne szakadjon el az eavüttestöl, ne aprózza fel tehetségét. Természetesen az ilyen nézeteket valló kultúrmunkások tartózkodó álláspontja befolyásolja a fellépési terv megvalósítását. Akinek szívügye, vagy kötelessége dolgozóink kuli úrigényeinek kielégítése, karcolni kell minden olyan káros nézet ellen, amely gátolja a kultúrbrigádok egészséges fejlődését. A ČSEMADOK Központi Elnökségének határozatára kell utalnunk, amely kimondja, ......hogy a dolgozók kultúrigényét kielégítsük, a kerületi és járási vezetőségeinknek gondoskodnia kell a kultúrbrigádok leQszélesebb hálózatának kiépítéséről.'” GYURCSÔ ISTVÁN Vilmuskát s ezen viszi őt a mulatságra és ezen a hintón is szökteti meg a lányt. Egyszóval a filmben a szerelem hintón jár ... A film szlovákiai sikerének magyarázata kettős: első maga a kérdés, melyet a film felölel. Nálunk szintén fontos, hogyan találja meg a szövetkezet a helyes utat az egyénileg gazdálkodók felé. A másik magyarázat viszont az, hogy a film általában sikerült, kellemes és lebilincselő, teli van szórakoztató jelenetekkel, melyek főként Péczöffné és a motorbiciklis felvásárló köré fonódnak. Radnóti László rendezése valóban sikerült és Fónai Márta Péczölínéje — aki tönkre táncoltatja a bál Öszszes férfiját — örök emlékként marad meg a filmből. Bercit Szirtes Ádám, Vilmuskát Megyessi Mária, a felvásárlót Makláry Zoltán igen jól játszották. Szépek voltak a felvételek, a színek, s bi2ony az ember a balatoni borok pompás színe láttán szinte szája csücskében érzi azok zamatos ízét. Meggyőződésünk az, hogy a film sokáig fogja magát tartani. a szlovákiai mozik vásznain, és különösen a földművesek soraiban sok sikert ér el, ami természetes is, hiszen éppen azok kérdéseit tárgyalja»,, M. b. Az Állami Mezőgazdasági Kiadóvállalat, a Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség vezetőségével közösen megbeszélést tartott Nyitrán a mezőgazdasági könyvekről és a mezőgazdasági szakkifejezések kérdéseiről. A megbeszélést a mezőgazdasági főiskola intemátusában tartották, melyen az iskola tanárai, tanársegédei és hallgatói, továbbá a kutatóintézetek dolgozói, az Állami Mezőgazdasági Kiadóvállalat szerkesztőségének dolgozói, valamint számos vendég vett részt. * Az összejövetel megnyitásán M. Maloch akadémikus, tanár, az iskola protektora ismertette az elmúlt tíz év mezőgazdasági szakirodalmát. Kiemelte ennek az irodalomnak és sajtónak a fontosságát és múltbeli szerepét. Többek között megemlítette a 18. századból való "ándly György írásait, megemlékezett Jozef Dekret Matejovie, Tesedík Sámuel, Jozef Baránka 19. századból való müveiről és S. L. Orfanides munkáiról is. Megismertette a hallgatókat az első köztársaság és az úgynevezett „Szlovák Állam” könyvtermékeivel is, majd a felszabadulás utáni űj könyvekről beszélt, melyek 1949 óta az Óráé, illetve a mai Állami Mezőgazdasági kiadóvállalat szerkesztésében jelenik meg. A kiadóvállalatok újjászervezésével kapcsolatban a könyvelosztást a Slovenska kniha vette tá. Az Oráč-ban, illetve az Állami Mezőgazdasági Kiadóvállalatban 1949—1955-ben kiadott termékek száma 846-tot tett ki; ebből 737 eredeti írás volt, 106 szovjet mü fordítósa, a többi pedig más idegen szerzők művei. Ma a magyar és az ukrán polgárok számára is készül szakirodalmi könyv. Az Állami Mezőgazdasági kiadóvállalat a könyvkiadási tevékenységében szem előtt tartja eddigi tapasztalatait. Az 1956. év könyvkiadási tervének összeállításakor tekintettel voltak a mezőgazdasági dolgozók ezzel kapcsolatos megjegyzéseire. Az Állami Mezőgazdasági Kiadóvállalat dolgozóinak szoros együttműködése a Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolával a jövőben emelni fogja a kiadóvállalat munkájának minőségét. Ennek az együttműködésnek a módjait részletesen ismertette Maloch akadémikus. A szakirodalom népszerűsítése érdekében sokat segíthetnének a nyitrai főiskola hallgatói, akik egy-egy összejövetel keretében ismertetnék a mezőgazdasági szakirodalom munkáit. Az összejövetel másik felszólalója Dr. Ján Horecký, a Szlovák Tudományos Akadémia szlovák osztályának dolgozója volt, aki a mezőgazdasági szakkifejezésekről beszélt. Ismertette — tudományos alapon — az egyes szakkifejezések keletkezését. Kérte az iskola hallgatóit', hogy fordítsanak nagy figyelmet a szakkifejezések kérdésére. Az összejövetel után élénk vita fejlődött, melynek keretében a vitázók értékelték az Állami Mezőgazdasági Kiadóváltalat egyes müveit. Rámutattak az eredményekre és a hibákra, s űjítójavaslatokat tettek. A gyűlés részvevői nagy érdeklődést tanúsítottak a mezőgazdasági szakkifejezések iránt. Az elfogadott szakkifejezéseket és elnevezéseket következetesen használni kell majd az iskolákban éppúgy, mint a mezőgazdasági munkák minden ágazatában, a kutatóintézetekben, rádióban, sajtóban és természetesen a gyakorlatban is. Az összejövetel alkalmából mezőgazdasági szakirodalmi — sajtókiállítást rendeztek. A gyűlés jelszava — szakirodalommal a mezőgazdasági káderek magasabb színvonaláért — a további munkában legyen mindnyájunk kísérője, mely minden bizonnyal meghozza eredményét. L. I. A „Boci-boci tarba" DunaszerdahelYen A bőst CSEMADOK kultúrcsoportja a múlt hét vasárnapján nagy sikerrel adta elő a „Boci-boci tarka” című vígjátékot Dunaszerdahelyen. Az előadással az együttes bebizonyította akaraterejét és tehetségét, valamint azt, hogy nyáron is lehet kultúrmunkát kifejteni, csak akarni kell. A bösi kultúregyüttes jól felkészült az előadásra. Ezt a csoport tagjainak komolysága és az elért siker is bizonyítja. A szereplők közül különösen jól játszott Ambrus Ottilia, az öntudatos parasztlány és Raj Jenő a via fényképész szerepében. — Csörgöné, az öreganya szerepében szintén kiváló teljesítményt nyújtott. Csörgőné dicséretet érdemel azért is, hogy mint az együttes legidősebb tagja szorgalmával és kitartásával példát mutat fiataloknak és idősebbeknek egyaránt. Varga Mihály, mint főszereplő a traktoros szerepében többet nyújthatott volna, amelyet tőle, — mint az együttes régi tagjától — elvártak. Ez azonban ne vegye el Varga elvtárs kedvét, sőt igyekezzen egyre jobb teljesítmény elérésére. ч Csiesai Erzsi és Imre, Szénássy Piroska, Johancsik Gyula, Kispéter József és az együttes valamennyi tagja a darab lejátszása tán Ígéretet tett, hogy továbbra is a legjobb tudásuk szerint kapcsolódnak be a szocialista kultúra fejlesztésébe és azon lesznek, hogy dolgozóink szabad idejük alatt vigadjanak, szórakozzanak. Kornfeld Ferenc — Dunaszerdahely. A „Hintónjáró szerelem" című film Szlovákiában V a# -(Folytatás az elűző számból) 6 A beszétUk üerrt jutottak szóhoz a meglepetéstől. Csak sejtették, hogy valami istentelen játék szereplői lettek akaratlanul. Akkor hátidról az embertömegbS előugwtt valahonnan Bence Károly és úgy kezdett viselkedni, mintha ő akarna a fajtájából a parasztok közül öntudatos szó lenni, a jegyzőbojtár felé. — Hol van a bíró7 — Minek ide a bíró? ts felelte neki a bojtár. — Hogy vele beszélhessen a falu. A bojtár csak felhúzta a vállát. — Valah.ól otthon. Mit tudom én? ~ Es 9 két vagont igényel? — Annyit mondott. — Mit mondott? Hogy csak egy vagonra valót Írjunk itt össze, mert a többit ő igényli a Bence, Király és Oriszkó családoknak. Az íemberek felzúdultak. — Á gazdagoknak! — A zsírosoknak! —- Hogy szakadna rájuk a templomtorony! — Nincsen azokban szégyenérzet! Bence Károly odafordult az emberek felé: — Atyámfiái, el kell mennünk a bíróhoz és ki kell tőle követelni a két vagon magot a szegénység részére. MEGFESZÜLT ERŐ VOLT a százötvennyi ember és most úgy látszott, hogy a rokonságából kitagadott Bence Károly került az elégedetlenkedők Zúgtak az emberek, mint a méhkas, amelyikben mindenki duruzsol, de értelmes szavakat is ki lehetett hallani a zsibongásukból. — Az állam a rossztermésű szegényparasztokat akarja megsegíteni a kölcsönmaggal, nem a bíró gazdag rokonságát. —• Magam is azt hiszem. — Akkor tolvaj a bíró, ha ilyen szemérmetlenséget csinál. — A bíró még nem király ebben a faluban, hogy csak úgy ellophasson tőlünk két vagon búzát! — Meg köll azt állítani! — De meg ám! — A szemtelenek! A segédjegyző még mindig ott állott az embergyűrü közepén és attól tartott, hogy még ellene is fordulhat a forrongó népitélet. De nem ment el, hogy a népitélet még úgy se forduljon ellene, hogy allcalomadtán máskor legyen valami a rovására irva. Azért beszélni kezdett a körülötte állóknak, olyan szókat mondott, amelyekkel minden felelősséget áttolhat a bíróra: — A bírót a falu szavazó polgárai azért választották vezető polcára, hoay 0 legyen a falu képviselője az államhatalom és a hivatalok felé. Azért hát fölfelé mindenütt a bírót ismerik, nem külön-külön a falu minden emberét. Nem én választottam meg bírónak, hanem maguk. Olyan embert választottak, amilyent akartak. De Bence Károly megjelelt erre « szóm. — Hát hiszen végezze is vállalt dolgát, képviselje a falut, de hogyha kap ixtlamit a falu számára, azt ne foglalja le magának, hanem adja a falunak. Ha igazságos volna, akkor nem is csinálta volna ezt a felhajtást, hanem arányosította volna a három vagont és mindenkinek juttatott volna belőle. NEVETŐ ARCA LETT a bojtárnak, mert látta, hogy g feléje nem is fordulhat a falubeliek haragja, annyira a bíró ellen fordult. — Nekem mondják a magyarázatot? Engem figyelmeztetnek a bírói kötelességre? Mondják meg neki, hiszen maguk közül való ember! A hangok határozottabb kurjantásokká váltak. — Hazug ember a bíró! — Huncut a bíró! — A rigó is azt kurjogatja! ' — Gyerünk a bíróhoz! — Mindannyian gyerünk! — Feleljen a bíró! — Feleljen! Az emberek kitódültak az utcára. Kisebb-nagyobb csoportokban indultak a bíró háza felé az utca során. Mindannyian elszántak voltak., Valaki dkiáltotta: — Bence Károly! Hol a Bence Károly? — Merre van. Mások is: — Hol a Bence Károly? Vezessen előre. De Bence Károly már nem volt sehol, ahol az emberek megláthatták volna. Hórihorgas alakjával eltűnt a felbíztatott tömeg szemei élői. 6. Amíg az emberek elindultak az utcán a bíró háza felé, addig Bence Károly belopózott a jegyző kertjébe. Otthagyta a harci kedvbe ringatott embereket, minthogyha neki már az is elég volna, hogy meglobogtatta az emberek lelkét. A kert végén átpgrott я keriiese-u, aztán éernsztülfutott egy üres telken, aztán újra kerítést ugrott és máris bent találta magát a bíró kertjében. Onnan még húsz lépést ment a káposztás ágyak között, tíz lépést a kazal mellett és már ott is volt, a ■bíró szérűje táján. Ment, hogy összekösse a zsírosgazdák rokonságártak elvágott szálát. Vásznakat száritgatott a bíró menyecskéje я sövényen. Károly ráförmedt: — Hol az apád? — Amott-e — mondta a menyecske és mutatta. Ott volt a bíró is a szérűn, a pelyvát hányta a rakásba, mert a cséplés óta a tyúkok szertekotorták. Kék kötény volt a derekára kötve, fekete nadrágja elé, hogy be ne porozza ünneplőjét. Vella volt a kezében, ingujjban és hajadonfőit volt, úgy volt a köpcös ember, aki a falu bírója. A két ember szembeállott egymással. Meglátszott akkor Kárdyon is, hogy mindegyre fáj neki, amiért olyan kitagadott a rokonai közül, és hogy most éppen alkalmat fogott ki rá, hogy be akarja boronálni a szakadékot, hogy újra egyenlő életű, egyenlő súlyú legyen a gazdag rokonai bokrában. A BÍRÓN PEDIG meglátszott az, hogy nem is tudja, de érzi, hogy most a rokona, a kitagadott rokona jött el hozzá, valami olyan erő fitogtatásával, amelyikkel éppen vissza akar kerülni a rokonok megbecsülésébe. Elutasítás volt a bíró viselkedésében, már abban is, hogy csak szem,beállott Károllyal, és egymást nézték. Nem tudta még, hogy micsoda erőre támaszkodik Károly, hiszen 0 nem volt a községházán, az ott lefolyt eseményekről nem tudott semmit. — Gyere be a mohába 5= mondta Károly. Bólintott a bíró, mert belátta, hagy nem ЧГ<тЫ a beszélgetés. sük, hogy a szomszédok kihallgassák és tudjanak róla. — Gyerünk, no. Bementek. KÁROLY MINTHA mindjárt ágyúkkal kezdené az ütközetet, kimondotta: — Mi a szándékod a két vagon búzával? Így a kérdéssel mindjárt meg is mutatta a bírónak, hogy melyik az az erővonal, amelyikre támaszkodik, A bíró őszinte volt: — A pártomnak, a Magyar Nemzeti Pártnak, harminc tagja van, őnekik igényelem azt a két mgont. Azt csak beláthatja mindenki, hogy a szervezett parasztság előbbrevaló a csőcseléknél. Farkasszemet néztek. — Én is párttag voltam. — De már nem vagy. — Engem is megillet, ami a többi Bence, Király, Oriskó rokonságbéli embert megilleti. — De már nem. — Nem vallók más politikai elveket. — De mi nem valljuk azt, ami a tiéd. — Nem akartok visszafogadni rokonnak? — Nem. — Nem? — Nem! Akkor mást mondok. A te pártod az államnak ellenzéke. — No és? — Hogyan van pofátok elfogadni a búzát? — A falu ellenzéke a kormánynak, mert a bírója ellenzéki. Ha ilyen kifogást mondasz, akkor a faluban senkinek sem jár a búza. — De a búzát nem a pártod kapja, hanem a falu kapja segítségnek. — A falu, no. De az ellenzéki falu. Az ellenzék meg a szervezet parasztság. Hát azért isten-világ megértheti, hogy a pártnak jó*, 'amit a Ма Ma* ,i,____ p'olytarjuki
