Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-06-19 / 25. szám

10 Földműves 1955. június 19. VADÁSZATI SZEMLE ASI VÄK1AI VADÄSZVÉDEGYLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK DIVATAI OS MEII ÉKI E TE. flIIIIIMIIIIMIIItlUfltlIllllllllllllltlIlllllttlIllllllllinilltlflHHIIIIIIII nillIflIIMIIIIIIVHIIIIIIIIIMHIIINIIIIIUIIIHIIIIIf lllll Hill lllll IIIIIUII llllll I < 111 ■ II 111 111IIII111II It III111IIII llllll Ilii Ilii lllllllininilinillllllinilllllllininnnil Bajnoki lövészversenyt rendeztek Szliács-fürdőn Május 29-én a szlovákiai Vadvédő Egyesületek Országos Szövetségének bajnoki lövészversenyén vaddisznó és őzbak céltáblákra golyósfegyverrel nyírfajd céltáblákra pedig kispuskával lőttek. A versenyen részt vettek Szlovákia legjobb lövészei és ott voltak a fia­talok is, akik ha nem értek is el kimagasló eredményeket, de megmutat­ták, hogy egy kis gyakorlat után a nagyoknak méltó utódai lesznek. Az őzbakcéltáblára a kötelező találati pontszám 125/59 volt, melyet három lövész ért el. Ladislav Krasnec Zsolnáról 64, Ján Vanček, Bratisla­­vából 62 és Ľudovít Krasnec Zsolnáról 30. Vadkancéltáblára a legkisebb találati pontszám 250/150 volt. Eredmé­nyek: Ladislav Krasnec Zsolna, 174, Richard Majer, Bratislava 163, Virgil Berec Malacka 163, Ján Vychnálek Dévényújfalu 151, Ján Vanček Bratis­lava 150 pont. A nyirfajdkakas-céltáblára kispuskával a kötelező pontszám 500/460. Eredmények: Majer Richard Bratislava MM, 477, Ján Vanček Bratislava 476, Ladislav Krasnec Zsolna 472, Ľudovít Krasnec Zsolna 460, Virgil Berec Malacka 460 pont. Az eredmények aránylag gyengék voltak. A lövést erős szél­rohamok és eső zavarta. Legjobb volt Krasnec Ladislav Zsolnáról, aki mind az őzbak, minda vadkan-céltáblán a legtöbb pontot ért el. Nagyon szép eredményt ért el Sulovský közkatona is Olomoucról, aki versenyen kívül lőtt és az őzbakcéltáblán 67 találati pontot ért el. Ez az eredmény volt a legjobb valamennyi között. Vadászat júniusban és júliusban Még egyszer a füriről Június elsejével az engedélyezett löterv alapján meg lehetett kezdeni az őzbakok lövését, elsősorban a se­lejtesekét és csak azután kerülhet sor a jó bakokra. Az első vadat köz­­ellátásunknak a dolgozók asztalára adjuk és csak azután lőjünk magunk­nak, ha a vadbeadási tervünket már 100 százalékra teljesítettük. Az őz­bakra lesről, vagy cserkészve vadász­­szunk és golyóval lőjük. A vaddisznó vadászata szabad ugyan egész évben, de a koca ebben a hőnapban védve van. Ezért sok helyen nagy károkat is okoznak a vaddisznók. Az ilyen területeken, il­letve körzetekben az illetékos járási bizottság engedélyt adhat az elszapo­rodott vaddisznók lövésére. Júniusban újra pározodnak a mezei és az üregi nyúlak, pároznak a mó­kusok és a fűrjek. Továbbra is ügyel­jünk a terület csendjére,' hogy ne zavarja semmi a fészkelő és fiadzó vadakat. Különösen a kóbor kutyák és a házi macskák tesznek a vadban ilyenkor a legtöbb kárt. A rókalyukakat is meg kell vizsgál­nunk és ha elég népesek ássuk ki és A pozsonyi J.- Dimitrov üzemben a gyom irtására májusban hatásos „Dikotex” elnevezésű vegyszert gyár­tottak. A szert Dr. Zbyňek Müller mérnök, a mezügazdasági kutatóinté­zet dolgozója készítette. A „Dikotex” főképpen a lenben burjánzó gyomok irtására alkalmas. A folyadék a gazt 95 százalékban teljesen elpusztítja és ezzel a len betakarítását alaposan megkönnyíti. A rost minősége ezzel az eljárással jelentős mértékben fo­kozódik. A múlt évben szerzett tapasztala­tok szerint a „Dikotex-el ápolt föl­deken a len értéke hektáronként 1— 4 ezer koronával emelkedett. Az idén az ezzel a szerrel ápolt lenterületet, jelentős mértékben emelik. Az üzem dolgozói a „Dikotex" irtószert a köz­társaság 150 járásába elküldték. Ennek a gyomirtószernek az elő­nye más vegyi szerekkel szemben mindenekelőtt abban rejlik, hogy a gyomot nem feloldódással, vagy ége­téssel pusztítja 3 mint például a pusztítsuk el a bennük talált róka­­kölyköket. A fükaszálást nyomon követi az aratás. Ezért a kikaszálás előtt to­vábbra is folytassuk a fészekaljak és a kisvadak védelmét. A fácánosokban fokozatosan figyel­jük és tartsuk rendben a csapdákat és a bennük talált káros vadat pusz­títsuk el. Itt az ideje, hogy a vadnak elegen­dő téli takarmányt gyújtsünk. Már mostantól kezdjük meg az etetők tisztogatását és javítását, később megtöltjük száraz szálastakarmány­­nyal. Raktározzuk a szemestakar­mányt. Július második felében és augusztus elején párzik az őzvad. Párzásig végezzük el a selejtvad ki­lövését. j A fácán és fogolycsibék szépen tol­lasodnak s a hónap végén már röp­ködnek is. Ha az első költés elpusz­tult ilyenkor kel a második. Alaposan készüljünk fel a közeledő vadászidényre; a fogoly, fácán és nyúlvadászatra, de a vaď gondozásá­ról és etetéséről se feledkezzünk meg. az esztendőben a vaddisznó is el­szaporodott. Az utóbbi években kü­lönösen muflóntelepítéssel 'gazdagí­tották a vadállományt. Ez a vadnem már megtalálható a Kiskárpátokon és a nyitrai hegyvidéken kívül még 21 más területen is, ahol szabadon él. A dámvadállomány is sokat ja­vult. Ebben az évben 6 darab szibériai kőszáli kecskét telepítettek Szlová­kiába. Amíg az új helyét megszokja elzárt területen tartják és csak az­után eresztik szabadon az értékes vadat. november 2-án kiadott s 1955. ápri­lisáig érvényben levő körlevél szerinti feltételeket 1955. december 31-ig meghosszabbítja. Kérjük az összes egyesületeket, vadásztársaságokat és klubokat, hogy erről értesítsék az összes vadászgazdákat és tagokat! zöldgálic, — hanem behatol a gyom belsejébe és leszivárog egészen a gyökeréig, amelyet teljesen elpusz­tít. De emellett nem teszt kárt a növényzetben, amelyet az elgyomo­­sodás ellen védünk. A len ápolása ezzel a szerrel csak akkor hatásos, ha elérte 8—12 cm-t, a kapásnövények pedig a 8—15 om magasságot. A . gyomot idejében 3-4 leveles állapotában kell irtani. Egy hektárra elegendő 1 kg „Dikotex, amelyet 600—800 liter vízzé! hígí­tanak. A kutatóintézet dolgozói más sze­reket is készítenek, amelyek az érés idejét vagy lassítják, vagy gyorsít­ják. Az aímafa és a körtefánál pél­dául az érést 4-5 héttel meggyorsít­ja. A vegyszer használata különösen a késői tavaszi fagyok esetén bír nagy jelentőséggel, amikor is az érés késztetésével megakadályozzák a vi­rágzást és ezzel megmentik a bim­bókat. Pitypalatty, pitypalatty, pitypalatty. Párás reggeleken halljuk legtöbb­ször ezt az érdekes kiáltást. Az em­ber szinte megtorpan, mikor hallja. Azt hiszi, hogy valaki rászólt, pedig ez csak a kis fűrjécske párját hívó hangja volt. A fúrj leghasznosabb madaraink egyike, a fogolyhoz hasonlóan. A Szabad Földműves vadászati rovatá­ban olvastam róla egy kis ismerteti) cikket, melyben ezt a hasznos mada­rat úgy tűntetik fel, mintha a bú­zát szerelné a legjobban s azért tar­­tózkidik a búzatermő vidékeken. A ftírj, mint legtöbb madár elsősorban rovarokkal táplálkozik különösen pár­zás és költés idején és csak másod­sorban magevő. A fűrjecske _ azért telepszik meg tömegesen a búzater­mő vidékeken, mert ezek a vidékek melegebbek, mint a többi és rovar is több van rajta, melyre a búza beéréséig igazán nagy szüksége volna még akkor is, ha a búzát szeretné a legjobban. Megkérdeztem az egyik túróéi jjó barátomat, коду van-e náluk fúrj, mert abban biztos voltam, hogy a búzavetés ott kevés. A kérdésre elő­ször nevetett, és azután azt mond­ta, a búzavetés csak ritkaság náluk, de annál gyakoribb jelenség a fürj. Rengeteg fészkel a szép és dús ka­szinókon. A fűrjecske későn jön hozzánk délről, ahol áttelel s igen korán bú­csúzik el tőlünk.' A vándorlását az­ért osztja he így, mert nem bírja a hideget. Hideg esőtől is megmere­vedik s ilyenkor könnyen meg le­het fogni és csak azután lesz újból ügyesen futkározó madárka, ha a meleg napocska átmelegíti. A fűrjet már az ókorban is ván­dormadárnak ismerték. Tömegesen indult akkor is melegebb vidéki út­jára és bizony sokszor előfordult, hogy a hideg vihar a földre kény­szerítette, és addig volt ott, míg a nap sugarai újból életet nem adtak neki. A fürjecske a zsidó nép — bib­liai — történetében is szerepel. Amikor a pusztában vándoroltak, a megdermedt fűrjcsapatok mentették meg az éhező népet az éhhaláltól. Hatvan, hetven esztendővel eze­lőtt még sok háznál lehetett kali­­tot látni, amelynek kifutójában meg­jelent a kis fürjkakas és szép pity­­palattyjával ébresztette fel a ház lakóit. Nem is olyan régen volt — talán 7—8 esztendeje, hogy az egyik Pozsony környéki kis vadászterüle­tet, amely sáskával és egyéb kárté­kony rovarokkal volt fertőzve, a ké­ső nyár folyamán nagy csapat fúrj lepte el. Nem sokáig tartózkodtak ott, de amikor elvonult a sok ha­szontalan kártevőnek híre, nyoma veszett. Tehát ez is bizonyítja, hogy a fürjecske nem csak búzával táplál­kozik, hanem rovarokkal is' és fő­képpen csak azokkal. így kell is­mernünk ezt az igen hasznos mada­rat, amely . segítőtársa minden föld­műves embernek. S. I. Készítsük elő a vizslákat a vadászidényre Sok vadász csak a vizsgákra és a versenyekre idomítja vizsláját és megelégszik azzal, ha a kutya díjat nyer, de a további teendőkkel nem igen törődik. Még az sem elegendő, ha a kutyp csak a dermedt vadat tudja elhozni. Nagyon fontos, hogy a megsebzett vadat is megtalálja és nyomon követvé nagyobb távolságok­ról is visszahozza. Hogy minél több kutya erre a fontos feladatra is al­kalmas legyen, vezessük be az idény előtti előképzést és szoktatást. Vadá­szat előtt vezessük ki a vizslákat a területre. A jó vadász a tél elmúltá­val rendszeresen előkészíti vizsláját a következő vadászatokra, mert a kutya télen át bizony sokat elfelejt és új­ból kell tanítani, ha azt akarjuk, hogy a vadászatokon a vadásznak hasznára és ne kárára legýen. A rosszul előkészített vizslákat leg­jobban fogolyvadászatokon ismerhet­jük fel, ahol nem engedelmeskednek és a nyomot nem tudják követni. A vadvédő egyesületeknek is törődniök kell azzal, hogy a kutyák a vadász­idény előtt egy kis előképzést kapja­nak. Ha a vizslákat a vadászatok előtt jól előkészítjük, örömünk telik majd szép munkájukban és nem vész el egy megsebzett vadunk sem. Vadászatunknak jó híre van külföldön Oj vadnemekkel gazdagodott Szlo­vákia, — írja *a „Forst und Jagd", a Német Demokratikus Köztársaság vadászati szaklapja. A cikk megemlíti, hogp nagyon ké­vés ország van Európában, ahol olyan vadbőség és változatos vad­állomány van, mint Csehszlovákiá­ban. A vadászegyesületek szövetsége gondoskodik róla, hogy a vadállo­mány új telepítésekkel szaporodjon a közélelmezés és ipari ellátás ér­dekében. A szlovák hegyvidék a szép kárpáti szarvas otthona, s őz­­vad is szép számmal van, sőt ebben Jutalmazás a farkasok irtásáért Az Országos Szövetség az összes vadvédő egyesületekkel, vadásztársa­ságokkal és tagokkal közli, hogy az erdészeti és fakitermelési megbízotti hivatallal együtt a közösen kiadott hirdetmény szerint a lelőtt, illetve megmérgezett, vagy más úton elej­tett farkasok utáni lődíjat az I95-\. Új hatásos vegyszer a gyom irtására MÉHÉSZET. PERGETÉS A méhésznek először is tudnia kell, hogy mennyi mézet és milyen minő­ségűt szedjen el családjaitól. Eléged­jünk meg az elszedésnéi azzal, amit a méztérben találunk és csak kivéte­les esetben avatkozzunk be a fészek­be. Az éretlen méz könnyebben pereg a keretből, de hosszabb ideig nem raktározható, a minősége sem meg­felelő és könnyen megsavanyodik. A vizet, habot, viasztörmeléket, esetleg beleperdült petét sem veti fel olyan könnyen, mint az érett méz. Az érett mézet nehezebben lehet kipergetni, de ez is megoldható a lé­pek sérülése nélkül, még akkor is, ha a keretek súlya 4—5 kg. Nem a méz érettsége, sem a súlya okozza a lépek kiszakadását, hanem a pergető rostaszövetének lazasága, kidomboro­­dása. Ha a keretek nem élével kifelé ál­lanak a rostaszövet irányába, vagyis egyszerre csak egy oldalról pereg ki a méz, akkor a fedelezést is csak az egyik oldalról szedjük le. A másik oldalról csak akkor, ha az először lefedelezett oldalról a mézet nagyjá­ban — mondjuk felerészben — már kipergettük. A pergetés különösen az első oldal pergetésénél csak fél gyor­sasággal hajtsuk. Hogy hány fordítást kell tenni, ilyen alkalommal arra a tapasztalat tanít meg bennünket; mert az a körülmény is nagy különb­­áéget okoz, hogy az elszedés utáh mindjárt melegében pergetőbe kerül­nek-e azok, vagy talán másnap, ami­kor már teljesen kihűltek. A levegő hőmérsékletét is vegyük figyelembe. Ha a mézes lépek az elszedés után azonnal pergetőbe kerülnek és a he­lyiség is elég meleg, a méz pergeté­­se sokkal kevesebb munkával jár, mint amikor a lépek is kihűltek s maga a helyiség — ahol a munkát végezzük — hűvös. A pergető helyiség mindenesetre zárható legyen, sőt csak úgy lehet egészen célszerű, ha nem közvetlenül a szabadba nyílik, mert csak így le­het azt megóvni a méhek kutatásától. Ha a nyár eleje forró és párás a vadrepce lektárképzödése igen nagy. A vadrepceméz azonban még éretlen állapotban is nagyon sűrű, nehéz faj­súlyú, illetve a kristályosodásban fe­lülmúlja valamennyi mézet. Az érett méz annyira sűrű, megkristályosodott, hogy pergetés közben a fiatal lépeket szétzúzza, még a legnagyobb elővi­gyázatosság mellett is. Az ilyen mé­zet legcélszerűbb keretestől nyárvégi serkentő etetésre felhasználni Tele­lésre nem alkalmas, mert a méhek tavaszkor a mézet még vízzel sem tudják felhígítani. Az ilyen méz csak hátráltatja a család fejlődését. Sok időt vesz igénybe, amíg a méhek a kaptárból kihordják és szétszórják a szabadban. A kiszórt mézre pedig sok méh ellenség, főképpen a hangyák odasereglenek. KIPERGETETT KERETEK Az első családnak a pergetés után mindjárt nem adom vissza az üres kereteket, hanem a második kaptár­ba helyezem szépen egyesével, olyan sorrendben, ahogy az a lépek alakjá­nak legjobban megfelel. Ezt a műve­letet akkor hajtom végre, mikor a mézes lépeit már elszedtem és lese­pertem róla a méheket. Ezzel a mód­szerrel nem kell kétszer háborgatni minden családot a méz elszedésénél, egyszer, mikor a mézeskereteket el­szedjük, másodszor az üres keretek visszaadásánál. Mikor az utolsó kap­tár kereteit is kipergettem, azokat az első kaptárnak adom. Ott ilyenkor már a méhek a fedődeszkára kisebb­­nagyobb lépdarabokat építettek, de mézet nem hordtak bele. Az újkelésű fiatalanyás családok lépeiben munkás-, de a többinél heresejtek vannak. Az előbbit fel­használom lépkezdéseknek, az utóbbi­ból pedig viaszt olvasztok. Cs. J. Tartalékoljunk anyákat Minden tavaszon sok méhésztárs fordul hozzám, hogy segítsek rajta, mert elanyátlanodott a családja. Ami­kor tehetem örömmel teljesítem ké­résüket, de nincs mindig módomban. Mit tegyen hát a kezdő, hogy ne szoruljon segítségre? Neveljen anyát? Hisz még nem ért hozzá. És az anyanevelés fáradságos, költséges és szaktudást kívánó munka. .Cseréljen minden évben anyát? Azt kár minden évben cserélni. Tapasztalatok bizo­nyítják, hogy a másodéves anyák a legjobbak. A fiatal anya is elpusztulhat ta­vaszra, ezért gondoskodjon tartalék anyákról. Virágzik az akác. Sok család raj­zásra készül. Épülnek a szép anya­­bölcsök. Itt az ideje, hogy tartalékol­junk annyi anyát, amennyire előre­láthatólag szükségünk lehet. Mindek öt családra egyet-egyet. A természetes második és harma­dik rajok rendszerint több anyával jönnek ki. Ezek az anyák fejlettek, tenyésztésre legalkalmasabbak. A tartalékolás kétféle lehet. Ha az anyát a nyár, vagy az, ősz folyamán akarjuk felhasználni, akkor négy kis keretes pároztató kaptárt késziíiink A keret mérete a rendes nagyságú keret, belméretének negyedrésze le­gyen. Drót nélkül műlépezzük, vagy egészséges kiépített lépdarabokkai látjuk el. Ez a kis keret azért jő, mert az anyát, ha felhasználjuk, a négy kis lépet egy rendes keretbe köthetjük. A fiasítás és a méhek erősítik az anyásított családot és a lép sem megy tönkre. A kis kaptárt az anyacsaládtól, vagy más erősebb törzstől elvett méhekkel népesítjük be és cukros kásával etetjük. A tavaszra szánt anyákat 3—4 nagy keretben tartalékoljuk. Erre a célra külön készítünk 3—4 rekeszes kap­tárt, vagy a rendes kaptárunkat oszt­juk fel 2—3 részre válaszdeszkával. A felosztásnál ügyelünk arra, hogy a két szélsőnek több kerete legyen, mert a középsőt a szélsők melegítik. Természetesen a tartalék családokat télire kellő élelemmel kell ellátni és megfelelően takarni. Ha a kis anyanevelőből az egyik anyát elvesszük és népét egyesítjük, a két kölyökcsaládból egy erős tele­lőképes családot nyerünk. Ezáltal nem csökken, hanem egy családdal szapo­rodik az állományunk és csak az anyanevelő létszáma lesz eggyel ke­vesebb. Tartalékanyák nevelésénél még arra is gondot fordítunk, hogy jó mézelő, szelíd és más jó tulajdonságú tör­zsek anyáit, vagy anyabölcsőit hasz­náljuk fel. Ezzel is fokozzuk méhé­szetünk jövedelmét. Ezek az anyák mindig értékesebbek mint a pótanya a bölcsőkből, vagy kevés szaktudással anyanevelőkben nevelt anyák. Világhy Árpád, méhész Path Az akácvirágzás meghosszabbítása A méheknek a legnagyobb tömeg­hordást az akác nyújtja. Hibája azonban, hogy rövid ideig virágzik. A virágzás idején beálló néhány na­pos rossz idő lerontja a hordást. Sokszor a szél annyira megtépázza a virágokat, hogy azután már akár­milyen szép idő is következik, nem képződik nektár. A hordás meghosszabbítására, az akác kettős kihasználására (a déli és északi részre való vándorlásra) kell törekedni. Ezenkívül jó lenne min­den részen a virágzási időt meg­hosszabbítani. Erre két mód is kí­nálkozik: l.) a későn virágzó fajtá­jú akácok, 2.) a közönséges fehér akác korai és kései változatainak a tömeges elszaporítása, telepítése. A virágzási idő különbsége önma­gában nem jelent fajtaváltozatot. Еду-еду magánosán álló fánál a kor, talaj, védett, vagy kevésbé védett fekvés is okozhatja a korai, vagy ké­sei virágzást. De aki csak egyszer is megf yelte az akácerdők virágzását, tapasztalhatta, hogy itt-ott akad olyan fa, amely teljesen fehérbebo­­rül már akkor, mikyr mások alig bontogatják szirmaikat. A virágzás végén pedig megint akad néhány olyan példány, amelyik akkor kezd javában virágozni, amikor a többi már lekopaszodott. Ezeket a fákat kell anyafákká kijelölni. Ezeknek a magja lenne a legalkalmasabb jövő­ben az erdősítésre. Valószínű, hogy ezekből az egye­­dekből nemcsak korai és kései vi­rágzáséi fák származnának, hanem tekintélyes részük közepes virágzása marad. Tehát a közepes virágzású fákról nem kell külön magot gyűj­tenünk, róluk . a természet gondosko­dik. A jövőre nézve ezzel a módszer­rel két-három nappal, sőt többel is meghosszabbíthatnánk az akác virág­zási idejét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom