Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-16 / 3. szám
1Ö55. január 1<5. ÍI1ÉRÍV«S S A II. országos szövetkezeti kongresszus tiszteletére bevezetik az érdem szerinti jutalmazást Nagy a sürgés-forgás a mezökesii szövetkezet irodahelyiségében. A vezetők most mind itt tartózkodnak. Papíros és ceruza van a kezükben. Az évi pénzügyi és termelési tervek elkészítését szorgalmazzák. Ahogy az • irodába léptünk, a normamegállapító bizottság szorgalmasan végzi számadását. Vájjon erősek vagy gyöngék lesznek-e a normák? Ettől függ ugyanis, hogy milyen értékük lesz e? idén a munkaegységeknek. Benyovszky István, a második csoport vezetője azt mondja, hogy ha a normák szilárdabbak, nagyobb értéke van a munkaegységnek is. Valóban így is van, mert ha a normákat csak találomra állapítjuk meg, nem lehet a munkaegységek értékének növekedésére számítani. Márpedig az elmúlt évi tapasztalatok azt igazolják, hogy mennél szilárdabb a norma, annál gazdagabb jutalmat fizethet ki a szövetkezet tagjainak. Egyébként még azt említsük meg, hogy ez a csoport az. évvégi és az egész munkafolyamatok értékelésénél az első; helyezést nyerte el a szövetkezet másik két csoportja előtt. Minden munkát idejében elvégzett és a munka • egységek számát sem lépte túl. Ezenkívül a gabonatermelésben 24 mázsás átlagtermést mutatott fel s nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szövetkezet gabonabegyüjtési tervét csaknem húsz százalékkal túlszárnyalta. A mezökeszi szövetkezetben az ezévi termelési terveket már a hároméves távlati tervekből kiindulva dolgozták ki. A járás is küldött segítséget a tervek elkészítéséhez. Vas elvtárs, a mezőgazdasági osztály dolgozója hasznos tanácsokkal látta el a szövetkezet vezetőségét és a tagokat. Arról volt szó ugyanis, hogy a szövetkezet — bár tekintélyes állatállománnyal rendelkezik — az őszi takar -mánykeverékek vetésterületein kívül igen alacsony kiterjedésű takarmánytermő terüléteket tervezett be termelésre. Ez pedig igen nagy baj, különösen azért, mért ismét aránytalanságok álltak volna be év közben az állattenyésztésben s éppen takarmány hiány miatt. Márpedig, ha a termelékenységet emelni akarjuk, amint ezt a szövetkezet tagjai előirányozták, akkor elsősorban is elegendő mennyiségű és minőségű takarmányt kell biztosítaniok. Beszélgetésünk során többek között szó esett arról is, hogy a szövetkezet nem alkalmazza következetesen az úi termelési módszereket. Vavrík Imre, a harmadik munkacsoport' vezetője így válaszolt: — Szövetkezetünk négyéves fennállása óta, őszintén szólva, a kereszt- és a sűrűsoros vetésen kívül alig gondolhattunk az új módszerek alkalmazására. Eddig arra törekedtünk, hogy elvégezzük munkánkat és minden talpalatnyi földet megműveljünk. A hároméves gyakorlat és a sok tapasztalat megtanított bennünket, hogy a munkát nemcsak el kell végezni, de ha több termést akarunk a földből kihozni, jobb minőségű munkát kell adnunk a talajnak. Tényleg, ezelőtt a szövetkezet csupán azzal törődött, hogy ha vetni kellett, hát vetett, ha kapálni kellett akkor kapált, de nem nézett körül jobban, hogy mindezeket a munkákat hogyan végezze. A hároméves távlati tervnek kellett jönnie, hogy az. 1955- ös évben a szövetkezet bevezesse gazdaságába az új módszerek alkalmazását és a munkákért járó igazságos jutalmazást. — Mert hát eddig a jutalmazás körül is sok hiba volt — toldotta meg a beszélgetést Stefanovics János, az első munkacsoport i vezetője. — Csak munkaegység után Nagy munkaerötartalékot képeznek falvainkon az asszonyok is, akik már számos szövetkezetben bizonyították be rátermettségüket és képességeiket A nők munkába és a vezetésbe történő bevonásával lényegesen javíthatunk eddigi gazdálkodásunk menetén. A fő súlypont azonban mégiscsak azokon ;. i dolgozókon van, akik a faluban laknak és jelenleg az iparban helyezkedte1 el. Ma már nincs olyan üzemünk, ahol a dolgozók ne mérlegelnék, vájjon visszatérjenek-e a mezőgazdaságba : vagy tovább maradjanak-e az üze! mekben. És az eredmény kedvező, hiszen gyári munkásaink is saját szemükkel győződhetnek meg, hogy a jól gazdálkodó szövetkezetekben nyugodt és boldog élet vár reájuk. A komáromi járásban lévő nagykeszi EFSz például a tavalyi termelési eredmények j nyomán 27 koronát fizet minden le] dolgozott munkaegységre, pedig a 1 kedvezőtlen időjárás és ’a közeli Duna 1 áradása az elmúlt nyáron jelentős káj rókát okozott a szövetkezet földjein. Az összefogás és a józan ésszel vezetett gazdálkodás azonban az időjárás I szeszélyei ellen is hatásosan fel tudta I venni a; küzdelmet. Ezért lenne szűk - ! sége mezőgazdaságunknak új dolgozókra, akik akadályt nem ismerve folytatnák a harcot a magasabb terméseredmények eléréséért és életszínvonaluk még fokozottabb növeléséért. jutalmaztuk tagjainkat, főleg az állattenyésztésben s ez, mint a téjtermelési eredmények híven bizonyítják, nem vezetett jóra, mivel begyűjtési tervünket sem teljesítettük. A szövetkezet egyedül a cukorrépatermelésnél és az anyakocák gondozásánál érvényesítette az új módszereket, mégpedig igen szép eredménnyel. A proszenicei mozgalom elvei alapján művelt cukorrépatáblákon átlagban 580 mázsás volt a termés, míg közönséges módszerek alapján csupán 337 ji mázsás hektárátlagot értek el. Igaz ez is jő eredmény, de a proszenicei mozgalom szerint művelt területek terméseredményeivel össze sem hasonlítható. Nézzük csak meg most a szövetkezet sertéstenyésztését: fájjon az anyakocák gondozásánál bevezetett pótjutalmazás milyen eredményekre vezetett. Dehát beszéljenek erró! Mészáros Eduard és Gábris József sertésgondozók: — Két évvel ezelőtt — kezdi el Gábris elvtárs — nem aszerint kaptuk a jutalmazást, hogy hány malacot választunk el egy anyától, hanem csak átalányban részesültünk. De ez sem volt több másfél munkaegységnél naponta. Viszopt 1954-ben már malacszaporulal szerint kaptuk a munkaegységeket Ketten 71 anyát gondoztunk. Az el múlt évi eredmények értékelése során kitűnt, hogy választási átlagunk 15 malac körül mozog. Ha több volt a malac, emelkedett a jutalom, is. A malacok után 20 százalékos pótjuta- Ionéban részesültünk Ez annyit ;elent. hogy természetben 64 malacot kaptunk a szövetkezetből. — És ezt mind megtartották? — vetettük közbe a kérdést. — Dehogyis — felelte Gábris sertésetetö —, hivatalos áron eladtuk a felesleget a szövetkezet többi tagjainak 18 koronás árért. Az említett két sertésgondozó munkáján keresztül tehát világosan láthatjuk, hogy milyen jövedelemre tettek szert, ha az egész év folyamán 12 korona előleget fizetett ki a szövetkezet minden munkaegységre A két példát összegezve pedig nyugodtan elmondhatjuk, hogy a termelékenység alapján megállapított jutalmazás a szövetkezet termelésében valóban szép eredmények elérésére vezetett. Most a tavalyi év tapasztalataiból kiindulva igyekeznek kiküszöbölni a fogyatékosságokat. Sokat beszélnek a il. országos szövetkezeti kongresszusról is, amelynek tiszteletére megfogadták hogy a tehenészetben és a növénytermelésben egyaránt véget vetnek az egyenlősdinek, a magasabb termelési eredmények fékezöjének. Mindenesetre megállapítható, hogy a szövetkezet az 1954. évben nagy lépést tett előre a fejlődés útján. Ezt bizonyítják legalább is a zárszámadás hozzáv%őleges eredményei, amelyek szerint további 5 koronára számítanak munkaegységenként. Ha fontolóra vesszük, hogy tavaly csupán három koronát számoltak el az év végén munkaegységenként, akkor elmondhatjuk, hogy a szövetkezet gazdálkodása a pótjutalmak bevezetése következtében a jövőben még javulni fog s ez mindjobban kiváltja majd a tagság még becsületesebb munkáját és л ragaszkodását a közös gazdálkodáshoz. Szombath A? Az egykor elmaradt Szlovákiából az ötéves terv alatt fejlett ipari ország lett. Dolgozóink erőfeszítései nyomán egyre szebbé és virágzóvá válik hazánk. A korszerű ipar kiépítése lehetővé tette, hogy az eddig nagy pusztításokat végző rakoncátlan folyók vizét megzabolázzuk. Képünk is az egyik ilyen tulajdonságú folyó megzabolálási munkálatait mutatja he. 1 lenesen mellett hatalmas vízierómü épül, amely a közeljövőben nagymenynyiségü villanyáramot szolgáltat varosainknak, üzemeinknek es faltainknak * A múltban és még nem régen is igen nehéz vott a kubikosok és a napszámosok élete. A kapitalista vállalkozók az utolsó csepp vért is kíszipolyolzták a munkásból Még nekik a gépek sokkalta drágábbak voltak mint a kézi munkaerő, addig a mi rendszerünkben minden törekvésünk iocélia az ember és a róla való gondoskodás Képünk szocialista iparunk egyik korszerű vívmányát mutatja be, amint több mint ezer eifiber kézi erővel végzett munkáját helyettesíti a talajegyeniítésnél.------------------—I-----------'»1 Sebő Imre, a nagymegyeri járásban lévő balonyi EFSz tagja azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy közöljük vele, vájjon édesapjának, Sebő Józsefnek helyesen fizették-e ki a hiziaiási szerződés keretében eladott 160 kg-os sertés árát amelyért kilogrammonként 14 koronát számolt el a nagymegyeri begyűjtési üzem ? Ezzel kapcsolatban szerkesztőségünk eljárt az illetékes szerveknél, sőt a nagymegyeri begyűjtési üzemet is felkerestük és megállapítottuk, hogy Sebő Józseffel szemben helyesen járt el a begyűjtési üzem, amikor a 16ő kilogrammos sertésért a hiziaiási szerződés értelmében 14 koronát fizetett ki kilogrammonként. Sebő Imre többek között azt is írta szerkesztőségünkbe, hogy elolvasta a Szabad Földműves 1954 évfolyamának december 12-én megjelent számát ahol az egyik cikk keretében a szerződéses sertéshizlalásból származó minden élősúly kilogrammja után 16 koronát fizetnek ki a termelőnek. Itt jegyezzük meg, hogy az érvényben lévő rendelet szerint az 1953. év decemberében, valamint az 1954. év januárjában és februárjában megkötött hiziaiási szerződések szerint a sertéshús kilogrammját 16 és 16.50 koronával fizették ki. A rendeletben ezt az időszakot az első akciónak nevezik és az említett összeget fizették ki az ezalatt az idő alatt megkötött hiziaiási szerződések értelmében minden kilogramm élősúly után. A fnásodik akcióban az árak változtak, mégpedig úgy, hogy az 1954. év III. negyedévében megkötött sertéshizlalási szerződésekből származó minden kilogramm élősúly után, tekintet nélkül arra — hogy milyen súlycsoportba sorolták a sertést — minden kilogramm élősúly után 14.— koronát fizet ki a begyűjtési üzem. Ennek az akciónak keretén belül került eladásra Sebő József 160 kilogrammos sertése is. Amennyiben Sebő Imre az Oj Szó tavalyi decemberi szamában a sertéshizlalási szerződések keretében az érvényben lévő rendeletek szerint azt olvasta, hogy minden kilogramm élősúly után 15.50 koronát fizetnek ki a termelőknek,, ehhez megjegyezni kívánjuk, hogy ez az ármódosítás már az 1955. évre szóló sertéshizlalási szerződésekre vonatkozik Tehát, aki e hó 28-áig megköti a szerződést, minden kilogramm élősúly után az egyes súlycsoportok szerint az ár a kővetkezőképpen al3kul: 100 kg-tól — 105 kg-fg 14 komns 105 kg-tól — 115 kg-ig 14.50 „ 115 kg-tól — 125 kg-ig 15.00 „ 125 kilogrammon felül pedig 15.50 koronát fizetnek ki a begyűjtési üzemek. Ebben az időszakban megkötött sertéshizlalási szerződések teljesítésének határideje, vagyis a sertéseladás április 1-től október 31-ig esedékes. Az érvényben lévő rendelet szerint a szerződések megkötése után minden egyes termelő hivatalos áron kél mázsa szemestakarmanyt kap az említett üzemtől. Ebből azt látjuk, hogy erdemes hizlalási szerződést kötni. Kérjük olvasóinkat, hogy bárminemű kérdésükké) forduljanak szerkesztőségünkhöz, szívesen válaszolunk. Szerkesztoseg Kedvezmények a sertésvágási engedélyek kiadásánál A múlt év december 31-ig érvényben lévő házisertésvágásokról szóló rendelet érvényét veszítette. Január elsejétől új intézkedések léptek életbe, amelyek újabb kedvezményeket jelentenek termelőink számára. Az új rendelet^ értelmében, aki az előző sertésvágásból származó zsír és disznóbőr beadásának eleget tett, most is igényt tarthat a vágási engedély kiadására, ha legalább a sertéshúsbeadását teljesítette. Azok a termelők, magángazdálkodók tehát, akik ez év januárjában vagy a februári hónapban kérelmezik a házi sertésvágási engedély kiadását, az engedélyt megkapják, feltéve ha az 1954. évre előírt sertéshúsbeadásukat 100 százalékosan teljesítették. Ezenkívül feltétel az is, hogy a termelők megfelelő számú sertésállománnýal rendelkezzenek, hogy az ezévi sertésbeadási kötelezettségüknek az első, második vagy a harmadik negyedévben eleget tehessenek. A vágási engedély kiadását egyébként semmi más feltételhez nem köthetik. Ha valaki például márciusban adja be kérelmét az engedély kiadására elengedhetetlenül szükséges, hogy az évi sertéshúsbeadási feladataiból az első negyedévre eső részt teljesítse. Ezek a kedvezmények főleg a szövetkezetek tagjainál és a fél hektár földterülettel rendelkező tulajdonosoknál éreztetik nagy hatásukat. Változtak á zsirbeadási intézkedések is. Például, ahol öt 15 éven aluli gyermek van, az a család az első vágásból mentesül a beadás alól. Azok a bányászuk, akik több, mint fél hektár területen gazdalkodnak, nem részesülhetnek a rendelet értelmében megállapított zsirbeadási kedvezményekben. (M. M.) A kényszervágásból pedig, ha a sertés súlya nem haladja meg az 50 kg-ot és a hús még elhasználható, néni' kell i beadni zsírt. Az új rendelet értelmében január elsejétől a kiselejtezett anyakocák és kanok u- I tán ugyancsak nem kell beadni a disznóbőrt. t Uj munkaerők a mezőgazdaságban • Hogy mezőgazdaságunk miként teljesíti a X. kongresszus által, kitűzött feladatokat, ez attól függ, milyen mértékben használja fel azt a segítséget, amelyet pártunk és kormányunk sokoldalúan biztosít számára Az emberektől, mezőgazdaságunk dolgozóitól függ, hogyan tudják ezt a segítséget munkájuk megjavítására felhasználni. Pártunk a közelmúltban nagyjelentőségű határozatot hozott a mezőgazdasági munkaerőhiány megszüntetésére. Az említett rendelkezés szerint 1967-ig 520 ezer új erő tér vissza a mezőgazdaságba. Mindenekelőtt olyan munkaerőket kell a mezőgazdaságba bekapcsolnunk akik szakmai és politikai tudásukkal gyakorlatukkal képesek lesznek az új vívmányok, a korszerű termelési technika bevezetésére. Ma legalapvetőbb feladataink egyike, hogy egyre képzettebb szakembereket neveljünk, főleg agronómusokat, zootechnikusokat gépjavítókat, traktorosokat, technikusokat és mérnököket. Az új munkaerők toborzásával többek közöft javul a szövetkezeti dolgozók átlagos életkorának arányszáma is. Köztudomású, hogy szövetkezeteink munkájába nagy többségében igen magas életkorú dolgozók kapcsolódtak be. A fiatal munkaerők inkább az iparban helyezkedtek el. Mindenesethez igen nagy aránytalanságokat idézett elő, másrészről viszont nem biztosíthattuk az utánpótlást, holott ennek éppen a fiatalok soraiból kellett volna kikerülnie.
