Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-22 / 21. szám
Í955. május 22. Földműves 5 Kisfaludy Károly műve szlovák színpadon . . . A NYITRAI KERÜLETI SZÍNHÁZ ifjabb jelentős lépést tett a szlovák* magyar kultúrközeledés terén. Május 19-én előadta Kisfaludy Károly „A kérők“ című vígjátékát. Ez Kisfaludy Károly első műve, melyet szlov '* színpadon előadták s így a bemutató jelentősége magasan túlnőtt a vidéki kereteken. Országos, sőt határokat túlszárnyaló kultúreseménnyé vált. „A kérők*', Kisfaludy Károly első vígjátéka (1819), mely annak idején egyszerre meghódította a magyar színkedvelő közönséget és azóta is tartja magas művészi színvonalát. Napjainkban a budapesti Jókai Színház játszsza és most készül belőle egy új magyar opera. Haladó szellemű darab, mely bátran lerántja a leplet a hűbéri Magyarország uralkodó osztály, erkölcséről. Kellemes történetek, szellemes sziporkák keretében mutatja Ьэ a haszonleső kérőket, Szélházyt, a külföldieskedő bárót és Perlakyt a latin Idézetekkel dobálódzó fiskáli t, akik csak a pénzéért akaríák elvenni Málit, Baltafy kapitány leányát. Azonban Lidi, ez a temperamentumos es nyílteszű magyar lány áthúzza minden számításukat. A darab főéi 'ke a kor és jellemrajz s csak most a felszabadulás Után látjuk teljes iaazában, milyen merészen tört pálcát a szerző az egész korabeli társadalmi- és erkölcsi rend felett. A darab bemutatója fényesen sikerült Nyitrán. A darabot Műnk istván, a „Nová scéna“ rendezője rendezte, akit a magyar dolgozók a Magyar Területi Színház rendezéseiből már jól Ismernek. Jó volt a kiállítás és különösen jól sikerültek B. Gesztes Zsuzsa magyar empire kosztümjei. A női főszerepben Michalik Olivia (Máli), Ravelek Lőrinc Magda (Lidi) és Šoltésová Elena (a szószátyár nagynéni, Margit) tűntek ki. ELÔADÄS UTÄN elbeszélgettünk a nyitrai színház dramaturgjával, Sáfár Ignác tanárral, aki a darabot fordította. Elmondta, hogy a színház a kérők bemutatójával több célt követett. Elsősorban hozzáláttunk vele régi tervünkhöz — mondotta — hogy a szlovák dolgozók előtt bemutassuk azokat a magyar klasszikusokat, akik még nincsenek meg fordításban. Másik célunk az volt, hogy ezáltal a proletár nemzetköziség szellemében tovább ápoljuk a szlovák-magyar barátságot, amely_ a nyitrai kerületben már eddig is szép eredményeket mu★ ★ W tat fel. Hiszen szlovák nyelvű színházunkat a délnyitrai magyar városokban a magyar dolgozók mindenütt szeretettel fogadják. Fordítás közben láttam, hogy milyen helyes volt a választásunk, amikor a magyar klasszikusok bemutatási sorozatát épp „A kérők”-kel kezdtük meg. A darab nemcsak lebilincselő, ötletes és fordulatos, de ma is nevelő hatással bír. Csak egy példát: milyen bátran tör pálcát Kisfaludy a kozmopolitizmus felett. Ez ellen még ma is kel! gyakran harcolnunk. A magyar dolgozók szívesen megtekintették a szlovák klasszikusok, mint Palárik, Chalúpka, vagy a többiek darabját, s meg vagyok győződve arról, hogy hasonló hatása lesz a magyar klasszikus darabnak szlovák vidékeken. így neveljük dolgozóinkat egymás kultúrájának megbecsülésére és szeretetére a közös hazában. MUNK ISTVÄN RENDEZŐ is úgy nyilatkozott, hogy a nyitrai jszínészkollektíva jól tudta, hogy ež a bemutató irodalomtörténeti jellegű és e szerint is játszott. A nyitrai kerületi színház ezzel is bizonyítékát adta, hogy helyes úton jár. Mártonvölgyi László Tanítók, diákok ! ——————— d , ^ Bizonyítványért könyvet - köhyvért sorsjegyet Iskolai körökben már jónéhány éve elterjedt és népszerű a „Bizonyítványért könyvet” akció, melyet a Slovenská kniha az iskolai hatóságokkal együttműködve rendez, az iskolaév végén. Ezt az akciót ez évben is a tanítóság és tanulóifjúság figyelmébe ajánljuk, annál is inkább, mert az idén olyan újítással bővül ki, amely érdeklődésüket bizonyára fokozottabb mértékben felkelti. Ez évben minden diák, aki a tanítók, kultúrfelelösök útján az akció keretében legalább 10.— Kčs értékben könyvet vásárol, teljesen ingyen kap egy sorsjegyet, amellyel 89 értékes díjból nyerhet. A díjakat erre a célra a Slovenská kniha, n. v. ajándékozza. Minden további 10.— Kčs árat elérő könyv megvásárlásáért a tanuló további sorsjegyeket kap, melyekkel még inkább megnő az eshetősége, hogy a kitűzött díjakból valamelyiket megnyerje. A főnyeremény 1000 Kčs értékű könyvszekrény és hozzá 2000 Kčs értékű könyv, amelyeket a nyertes saját tetszése szerint válogat ki. A nyereménytárgyak között szerepel kerékpár, sátor (teljes felszereléssel táborozáshoz), sífelszerelés, korcsolya cipővel, bábszínház díszletekkel, babákkal, meg sok-sok más gyermekeknek és a serdülő ifjúságnak kedves, értékes tárgy. Az akció május 16-a és június 18-a között zajlik le. úgyhogy azok a könyvek jönnek számításba, amelyeket ebben až időközökben vásárolnak. A nyeremények nyilvános kisorsolása július 2-án Bratislavában lesz. A nyerőszámokat július 10-én mindenki megtekintheti a könyvesboltok kirakataiban. Az elsődíj nyertesét — amennyiben vidéki lenne — szüleivel együtt meghívják Bratislavába a nyeremény átvételére. De azok a tanítók és kultúrfelelősek is gyönyörű dijakat nyerhetnek — a szokásos 10 százalékon felül — akik ebben az akcióban a legeredményesebb munkát fejtik ki. Ezek közül a legértékesebb egy szép könyvszekrény, 2000 Kčs értékű, saját tetszés szerint kiválasztott könyvvel. Továbbá részesülhetnek egy heti üdülésben két személy számára, valamely tetszésszerinti fürdőhelyen. A gyorsvonat második osztályát is megtérítik oda-vissza. A jutalomtárgyak között szerepel egy értékes fényképezőgép, hordozható írógép, 1600 Kčs értékű rádió és még sok más könyvjutalom. Olyan akcióról van szó, melyet a tantestület, a kultúrfelelősök valóban eredményesen népszerűsíthetnek s egyúttal jól szolgálhatják az irodalom népszerűsítésének, terjesztésének ügyét is. Az akcióval kapcsolatos mindennemű felvilágosítást a Slovenská kniha, n. v, könyvesboltjában kaphatják meg, ahol mint kultúrfelelösök vezetve vannak. T5udjáíok-e ? Az első búvárok a vízipókok voltak: ősidők óta „harangot” szőnek selyemfonálból, ezt megtöltik levegővel s így ereszkednek le a tavak fenekére, * * * A szőlő kötözésére a XVI. és XVII. században hárshéjat használtak. * * * A jól fejlődő emberi csecsemő súlygyarapodása életének első félévében napi 25, második félévében napi 15 gramm. A tűzhányók nyílásából kiömlő tüzes láva 1000—1200 Celsius fok forróságú. * * * A természetbúvárok megfigyeltek egy sólymot, amely 162 évig élt. * * * Földünk legnagyobb ismert tüzhányókrátere (nyílása) a Csendes-óceán Maul-szigetén lévő, 3056 méter magas Haleakala vulkáné: átmérője 10, kerülete 39 küométer és felülete 50 négyzetkilométer, Köztársaságunkban az évi cukorfogyasztás személyenként eléri a 30 kilogrammot. * • * Egy holdnyi talajban 10—20 millió parányi élőlény található, amelyeket csak erős nagyítással lehet látni. * * * A Nap kisugárzó energiája a mai sugárzás arányában — változatlanul tart még 30 milliárd évig. * * * A Mars bolygó felületének nagyobb részén vöröses-sárga térségek, homokpuszták terülnek el, ezek adják a Mars vöröses színét. CSONTOS VILMOS: Az örök készülődőhöz Örök készülődés sok ember élete; Árnyékba takarja a múlt kisértete. Némelyeknek dereng igéző holnapok Varázsa, — míg néhány, — bár előttük ragyog Csillaguk: megbújva, félve lépegetnek. Bátrabbakra nézni csak messziről mernek .., Egyik is, másik is készülődik egyre, valami nagyon szép, csodálatos tettre ... örök készülődés bús gyávák élete. Titeket nem csábít fénylő igézete Holnapot formáló, szépítő nagy célnak? Ti csak várjatok a sorstól ajándéknak, Amire szükség van? S ha szűkiben vagytok; Felhördül jajgató, keserű panasztok... — Miért nem, miért nem akarjátok tudni; A múló idővel nem lehet alkudni! — örök készülődő, jajgató bús ember, ne járj közöttünk oly tétova léptekkel. Lásd meg bennünk, hogy mi, ha különben élünk; Sokat teszünk érte! — És lásd, hogy nem félünk Bátor lépteinkkel menni s újat, szebbet Alkotni... a célunk véled is egyezhet. Ne csak készülődj hát; állj közénk, légy ember! Segíts építeni mind a két kezeddel! ■G-sti /i e/es Szúnyogok zenélnek a lámpa körül, kórót ropogtat a tarka tehén. Megzörren a sajtár néném kezében, s már csurran a tej, a habos fehér. Mezítláb járok a száraz alomban, meg-meg simítom a Riska fejét. Csivognak a fecskék fenn a gerendán, a kúráló tyúk nem leli helyét. Majd bögrét hozok a földes szobából, friss tej ízével telik meg a szám.. ■> Ügy hörpintem fel, mint gyermekkoromban, — még bajusz is marad az ivás után. OZSVALD ÁRPÁD. Olvassuk és terjesszük a mezőgazdasági sajtót! A mezőgazdasági sajtó — egyik legfőbb segítőtársunk a mezőgazdaság fellendítését előmozditö feladatok teljesítésében. Hogy ezt a nagy és felelősségteljes küldetését betölthesse, segítsen szövetkezeteink tagjainak, dolgozó parasztságunknak, állami gazdaságaink, gépállomásaink dolgozóinak s a begyűjtési dolgozóknak, szükséges, hogy minél többen ismerjék, olvassák és terjesszék. A mezőgazdasági sajtó arra törekszik, hogy a termelésben élenjáró dolgozók jól bevált módszereit széleskörben ismertesse, népszerűsítse; továbbá szakcikkeket közöl, mellyel segít a mezőgazdaság dolgozói szakképzettségének emelésében. Minél magasab szinten áll szaktudásunk, a reánk váró feladatokat annál könnyebben tudjuk megvalósítani, a nehézségeket leküzdeni. Ezzel elősegítjük mezőgazdaságunk fejlődésének meggyorsítását. Tehát, olvassuk és terjesszük a mezőgazdasági sajtót! VALAHOL AKKOR hegyen és völgyön, domboldalon és sík mezőn, kátyús utakon jámoorun ballagtak sovány tinócskdk. Kócos lovacskák nyikorgó szekeret húztak. A méla parasztszájak pereméről rövidke vezényszavak pattantak le az állatocskák felé, ostor is pattintott, hogy az évezredes teher alatt vontatottá váljon a barmok igyekvő szófogadása. Ostor pattogott, barázdát hasogatott a tájon az ekevas. A tájék fölött a kék ég hullámos lepedője húzódott, más-más hímzéseket teremtettek rajta a menetelő felhődarabok. Hasadt az ugar, hasadt a tarló. A föld emberei őszi vetések alá ágyazgatták a konok rögöt. A falu úgy ellapult a messzeségben, hogy alig is látódon a föld fölött valónak. Fölötte domboldal emelkedett és a falu elveszett a domb völgyében, mintha csak bokros remészdarab volna olyannak látta a néző emberi szem a hepehupás talajon. Mintha nem is volna fontos, hogy alacsony házaival ott van a tájon, hogy mégiscsak megbolygatja a határ egyszínű térképét. A falu előtt és a falu mögött sovány tinócskákon és kócos lovaeskákkd szántották a földet és az emberek ténfergése a határ hátán, olyat mutatott, hogy nem a falu, nem az apró házak sora, hanem az élet rendjében csak az ember a fontos, és a tinócska, lovacska, és a főid, ahogyan a vetést készítő munkát jelentenek az őszi délutánban. Ügy látódott, bár erre nézve nem mondott senki bizonyító szót: hogy csak az eső, az akarat és a munka fontos az életnek, amelyek vetéságyaknak porhanyítják a konok rögöt. AZONBAN CSALÓKA kép volt ama határbeli, mert éppen a falut nem domborította Id, hanem elveszejtette, akár valami pénzdarabot, amelyiknek hiányzása nem is látszik meg az emberen, pedii, szegényebbé tette A faluban is ott volt a parasztvergődés. A házak szérűin kielégítetlenül meredtek az ég felé a kazluk helyei Más esztendőkön hatalmas szalmahegyek voltak oda rakva, de most csak aprrqka halmokban volt az esztendő szálas termése. Es a házak szerhái alatt ott voltak a tágas kamrák, amelyeknek sarkaiban kis rakáskákban lapult meg az aszályos gabona, azon a helyen, ahol más esztendőkben b őáldású szemtermés szokott terjengeni. És a mezőkön sem voltak az emberek egyedül. Ott volt velük az életük, ott volt velük minden, ami őket emberré tette. És ami ott volt a mezőn az emberekkel, az paraszti volt körülöttük. Ott volt az emberrel a munkahelye, ott volt vele a két karja, ereje, az akarata és tudása, amelyikkel porhanyóvá csinálja a rögöt. És ott volt vele a homloka is — a homloka is! — hogy a fölhasogatott barázdákba belecsuroghasson róla a verejtéke. Ott volt vele kócos lova, sovány tinócskái: segéderők az ö ereje mellett. Állatok és testvérek. OTT VOLT AZ EKÉJE, ami szerszám. És a borona. És a hömbölygő is. Ott volt fölötte a kék ég, mögötte valahol a semmiben a hatalom, akit istennek hívnak. Az égbolt keleti szélén elvesző színű bárányfelhők alkották az isten szemét. Szikkadt volt a föld és egybemíllott, akár az öntött vas nagydarabja És ott volt a parasztemberrel a szive-lelke, hogy szót mondhasson a társa, a másik parasztember felé— No az idén még ezt a munkái is bizonytalanba csináljuk — mondotta Báli sóhajtásképpen. — A szántást’ — mondotta hozzá Ferenc nyomatékosan, mert eltalálta szomszédja gondolkozását. — Kell, hogy magot kapjak valakitől, mert másképpen kár a szántás, mag nélkül én nem vethetek. Kölcsönmagot kell szerezni valahonnan, jövőre meg, hogyha terem belőle valami, akkor visszaadni. Még ha úgy is, hogy kamatot is fizet Me az ember. Ilyen szavakkal kezdett Báli beszélgetést. — Hát így van testvér — hullottak a szavak Ferenc szájából is, mintha csak éppen visszhangot mondana. — Rossz esztendő volt. Ilyenkor látszik meg a legjobban, hogy mi az élet. — Nétjy mázsa ocsú termett holdanként, termés helyett. Hogyan osszam én azt be, te Ferenc? — No én csak beosztom valahogyan. Két mázsa árán csak veszek annyi magot, amennyi egy holdba kell. Két mázsa árát meg adóba adom, nehogy az egész summával adós maradjak. Ne mondja rám senki se holnap, se holnapután, se idegen ember, se az ivadékom, hogy jött egy rossz esztendő és én már elhagytam magamat, engedtem, hogy megfojtson. Inkább nem eszek egy esztendeig kenyeret, de a földemre nem engedek betáblA'ni, azt én tisztán akarom megtartani. ENNI IS KELL, te Ferenc! — S mmi az, hogy enni is kell Vem is kell ahhoz omlós kalács, se versenye. hogyha éppen nincsen Termett krumpli, meg répa. Meg lö’dimcqyorót is lehet szedni n barázdák aljából egy pár zsákkal Majd csak kihúzom valahogy ezt az egy esztendőt. Majd hogyha valamelyik esztendőn a föld bőséges termést ad, akkor kipótolom a nyomorúságot, eszek omlós kalácsot is, meg pecsenyét is. — Hogyan beszélsz te, Ferenc? — Hogyan beszélnék, testvérem? Ahogyan gondolkozom, úgy is beszélek. Miért csodálkozol üyen szavakon? Mostanáig talán jobb volt számunkra az élet rendje? Mostanáig is csak úgy volt, hogy az Őszön kiszámítottam, hova mennyi kell, aztán meg mennyi marad arra, hogy megéhessem. Amennyiben jutott. Mindig kevés jutott. Pedig jók voltak az esztendők. Most kevesebb fog jutni. Semmi. Hát nem eszek a búzatermésből. Eszek földimogyorót, predig azt nem is én vetettem, azzal az isten törődik, hogy nekem is legyen valamim. De te, Báli: csak két üyen esztendő legyen a föld hátán egyvégiben és a magtárakból fogyjon ki a gabona, mit fognak aztán enni az úri fajzatú emberek?! ..i BÁLI MEGHAJTOTTA FEJÉT a szomszéd földön, mert kezdte érteni Ferenc észjárását. — Az én gyomrom a bőtermésű esztendőkön hozzászokott hogy korpát egyen a nullásliszt kalácsa helyett. Én a csirke pmhn húsa helyett tízesztendős vén tyúk száraz izma i szoktam lerágni a csont król, ha epren húst ettem. Én h rzn-Z' kbut к a fagyökérhez is. De mi leszen az úri nációval’ A kik az élet rendjének purancsolói. Azok majd beledöglenek a nyomorúságba. (Folytatás a következő számban)
