Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-05-15 / 20. szám
10 Földműves 1955. május 15. VADÁSZATI SZEMLE A SI1 VÄKIA1 VADÁSZ VÉDEGYLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE. RiiiimiiitntHiiimtiiiiiiiiHiriHiiitinmsmiiHfiiniiuiHiiiiiiiiiniiiHiiiniiiHHtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniHiiiiiiitiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiimiiiiiiMiHiiiiiHHiiiiiNiiiiiiiniH Változtatások a lelő vési tervben az állami erdők vadászterületein A méhek ellenségeiről XII. Varga Kálmán, nagymegyeri vadásztársunk azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy a Poľovnícky obzor április 24-i számában Dr. Henkel elvtárs tollából megjelent cikket magyar nyelven is közöljük, hogy minden vadásztársunk tudomást szerezzen róla. Dr. Henkel elvtárs, a Vadvédő Egyesületek Szövetsége jogi tanácsosának cikkét az alábbiakban közöljük: Tekintettel arra, hogy a vaddisznó lelövési tervének bevonásával a bérleti összeg kiszámítása nagyon körülményes volt és sok nehézséget okozott, az Állami Erdők Központi Intézősége Országos Szövetségünkkel együtt módosította a bérleti feltételeket. Eszerint 1955-től kezdve nem fogják követelni, hogy a terület bérlője a vaddisznót is belevegye a lelövési tervbe. Tehát nem kell beleszámítani a bérleti összeg kiszámításánál a vaddisznó lelövésének tervét. Az év végén azonban ki kell számítani a lelőtt vaddisznó mennyisége szerint. Ezt az összeget 14 napon belül meg kell fizetni. Ez a változás nem érinti az 1954. évi 99. számú hirdetmény határozatait, azonkívül nem okoz pénzveszte- | séget a vadászgazdaságoknak és klu- | bóknak. Ha valamely vadásztársaság,! vagy klub nem vallaná be a lelőtt vaddisznók mennyiségét, ezt a bérleti szerződés megszegésének fogják tekinteni. Hogy félreértésre ne kerüljön sor, a következőket közöljük: Az, hogy a vaddisznó nincs belevéve a lelövési tervbe, még nem jelenti, hogy ezt a vadat teljesen ki lehet pusztítani. A vadászgazda köteles az illetékes erdőgondnoksággal együtt megállapítani a lelőhető vaddisznó számát, tekintettel az állományra, nehogy ez a vadászás által nagyon megcsappanjon. Erről azután a vadásztársaság, illetve klub minden tagját értesíteni kell. Nagyon téves lenne az a felfogás, hogy a vaddisznót egyszerűen úgy kell kezelni, mint bármely káros vadat. Ha a vadásztársaság vaddisznót lőtt, azt a lelövés után egy napon belül köteles az erdőgondnokság közegénél (erdésznél, erdőőrnél), vagy az erdőgondnokságon jelenteni. A lelövést be kell írni a vadászterület lelövési kimutatásába. A vaddisznó lelövésekor sem szabad |más töltényt használni, mint ami a j csülkösvadnál használható. A bérösszeget a 99/1954. sz. hirdetmény alapján számítják ki. A vaddisznót ügy fogják értékelni, hogy 40 kg-ban állapítják meg az átlagos súlyt és a vételár kilóját, ha 38/1955 sz. hirdetmény 41. § szerint 3 Kčs 40 fillérért számolják el. A kiszámított értékösszeg a 99/1954. sz. hirdetmény alapján megállapított százalékkal csökken. A bérösszeget az év végén az egész éven át lelőtt vad után számítják ki. Az összegnek befizetése 14 napon belül esedékes az illetékes erdőgondnokság felhívása alapján. A bérösszeg meg nem fizetése miatt a területen el lehet tiltani a vadászatot mindaddig, amíg a bérösszeg nincs befizetve. A bérösszeg bírósági úton is behajtható. Ha a vaddisznó lelövését a vadásztársaság, illetve a klub eltagadná, vagy hamis adatokat adna be, ezt a bérleti szerződésből eredő kötelezettségek be nem tartásának fogják minősíteni s ez feljogosítja a bérbeadót a szerződés azonnali felmondására minden kártérítés nélkül. A vadászgazda májusi gondja A csülkösvadas területeken májusban nagy szerepe van a sózóknak. Ezért minden sózót töltsünk fel tiszta sóval, hacsak lehet gyógy sóval. A sózókat kivétel nélkül minden csülkösvad felkeresi. A sózok elhelyezése és rendben tartása különösen ebben az esztendőben fontos, mert a rendkívüli hideg április minden növényt visszatartott a fejlődésben és igazán, csak most, májusban kezdtek növekedni. A vad mohón nekiesett a friss, tavaszi zöld legelőnek. A zsenge fű sokszor bélhurutot okoz, mely a vadat legyöngíti és a betegségekre hajlamossá teszi. Ha valamely vad elhullott, nagyon fontos az eltakarítása, mert ellenkezű esetben a hulla sok bajnak lehet az okozója. A vadat mélyen ássuk, vagy égessük el, hogy a fertőző betegségek csírái ne terjedjenek tovább. Közeledik az őzvad-cserkészés ideje. Ezért hozzuk helyre a cserkészösvényeket, magas leshelyeket, nehogy később a javítással és tisztogatással zavarjuk a vadat. A gumós növények kiültetésének is itt шп a legfőbb ideje. Nagyon fontos, hogy minél előbb egy-két nap alatt elültessük őket. Különösen a topinambumak kellene már a földben lennie. Májusban nagyon értékes takarmányt lehet beszerezni, ha sok a cserebogár. Az összeszedett bogarakat száraz hűségbe pusztítsuk el, aztán jó szellös helyen szárítsuk és ritkaszövésű zsákokban hüs, levegős helyen tároljuk. Megjegyezzük, hogy a forrázással elpusztított cserebogár nincs olyan jó, mert sok vitamint veszít a forrázás alatt. Hővel való pusztításra legalkalmasabb az elzárható bádogedény, melyet ha tűz fölött forgatunk a benne levő bogarak könnyen elpusztulnak. Ezt az eleséget minden vad szereti. Nagyon jo a fácánoknak, foglyoknak és a vaddisznó is kedveli. A fogoly- és fácáncsibéknek megdarálva adjuk. Egyes vadászok azt tartják, hogy a cserebogár a vaddisznó búgási hajlamát is növeli. A cserebogár jó táplálék, érdemes vele egy kicsit foglalkozni, mert sok más eleséget pótol. Május vége felé megkezdődik az Ozvad ellesi időszaka. Ezért e területen csendnek kell uralkodni. Elsősorban a kóborkutyák és macskák irtása legyen a legfőbb kötelességünk, nehogy az ellésben legyengült anyavadat és a gyenge kis őzikét elpusztítsák. Azután a gallyszedőket, gombát keresőket is figyelemmel kell kísérni, nehogy az őzikéket úgy pártfogásukba vegyék, hogy azokat egyszerűen ellopják. Ha valamely háznál szelíd őzike van, azonnal járjunk utána, hogy honnan szerezték, hol fogták és kitől vették. Az ilyen vadnak a területen van a helye. Az esetet azonnal jelenteni kell az illetékes vadászati védegyesületnek, mely azután megteszi a kellő intézkedést. Ebben a hónapban a fajdfélék is I fészkelnek. Ha cserkészés közben fé\ szekre akadunk, leplezzük azt néhány odavetett gallyal s így nagyon egyszerű módon távol tartjuk szőrmés ragadozóinkat, elsősorban a rókát a földre rakott fészkektől. Csak egy-két üres, a lövéstől még szagos sörétes hüvelyt kell a fészek mellett eldobni, ha az nincs, jó egy darab újságpapír is, melynek szintén elég erős a szaga s távoltartja a pecsenyére éhes rókákat. Már most meg kell vizsgálni, hol fészkel a fogoly, fürj és a fácán, hogy mielőtt a kaszálás megkezdődik, már a legtöbb I fészekről jó előre tudjunk! TÖRVÉNYISMER TETÉS A 225/1947 sz. vadásztörvény 31. § az idegen vadászterületre átváltott, meglövöldözött vad kereséséről és elszállításáról intézkedik. A § első pontja így szól: A meglövöldözött vagy más módon megsebesített vadat, ha az idegen területre váltott át, nem szabad üldözni az illető vadászterület gazdájának engedélye nélkül. Azonban, ha ez az üldözés ellen van, akkor ő saját maga köteles a vadat tovább üldözni. 2. Ha a meglövöldözött csülkösvad a szomszédos vadászterületen a látókörön belül dermed, akkor aki a vadat megsebesítette, köteles (ha a vadászaton többen vettek részt, a vadászat vezetője) a vadat kizsigerelni és elrejteni. Fegyverét azonban nem szabad a szomszédos területre magával vinni, sem pedig a vadat a saját területére átvinni. Az esetet azonban köteles minél előbb jelenteni az illető vadászterület vadászgazdájánál, ahol a vad megdermedt. Ha a vad a látókörön kívül ment. akkor ezt jelenteni kell az illető terület vadászgazdájának és meg kell pontosan jelölni a rálövésnek és a vad átváltásának helyét és irányát. Ha nincs előzőleg megállapodás, akkor a vad trófeája azé, aki a vadat elejtetletve ahhoz a területhez tartozik, letve ahhoz a területhez tartozik ahol a vad megdermedt. Ha trőfeás vadról van szó, a vad elejtését annak a területnek a rovására kell beírni, elynek a vadásza a vadat lelőtte, pedig a vadnak ttsófeája nincs, akkor annak a területnek a tervébe kell belrrii a lelövést, ahol a hús marad. (ahol a vad megdermedt.) A 3. pont szerint a nem vadászterületeken dermedt vad azé a vadászgazdáé (illetve társaságé), amelynek területén fekszik a vadászatilag tilos terület. ♦ Eddig szól a törvénycikk. Mit hozott a gyakorlat? Nagyon sok esetben csalódást, kárt, bosszúságot. Erről a dologról vitatkoztunk néhányan s elhangzott sok olyan kijelentés, hogy jobb ma egy sovány jóakaratú megegyezés, mint holnap egy kiadós, kövér, de drága veszekedés, esetleg fölösleges kár. Ha a vad a szomszéd területre átváltva, látókörön belül dermed, akkor a vadász utána mehet — persze puska nélkül — s ott azonnal ki kell zsigerelnie a vadat, azt el kell jól rejtenie, hogy senki meg ne találja" és el kell menni gyorsan a vadászgazdához s neki jelenteni a dolgot. Hát amint tudjuk, a vad nem a falu végén szokott tanyázni, hanem rendesen jó pár őrá járásra a falutól s ezért az ilyen jelentés rendesen 3—4 óra időt jelent. Közben persze besötétedik s a vad beszállítása holnapra marad. A vad kint van, szépen kizsigerelték, s a szaga a rókákat, sőt a vaddisznókat is odacsalja, nem utolsósorban a kóborkutyákat s mire kimennek a vadért, mér ki van kezdve, esetleg jó darab hiányzik belőle. Ez még a jobbik eset. Az egyik felszólaló, aki szarvastehenet lőtt, csak két őrára távozott el s mikor a vadászgazdával visszament, a dermedt vadnak már ki volt kezdve az egyik hátulsó combja. Egy másik is beleszólt a vitába, az ő meglepetése még nagyobb volt. Mire visszamentek a vadért, másnap reggel, csak a bűze maradt meg. Valaki arra ment kutyával s a kutya a vadat szimatra vette, a gazdáját rávezette, aki persze — pecsenyeéhes vággyal a vadat jelentés nélkül szép csendben elszállította. A harmadik esetben a vad körül fel volt túrva, s a vadból hiányzott. A marcangolásból s a hulladékból megállapították, hogy a kárt a vaddisznók okozták. A gyakorlat tehát megmutatta, hogy a magános vadászatnál ilyen esetben csak a kölcsönös jóindulatú megegyezés a helyénvaló. A rendelet az első pontban kiköti, hogy a vadászgazda engedélye nélkül nem szabad a meglövöldözött vadat üldözni stb. Tehát ha megvan hozzá az engedély, akkor a dermedt vadat azonnal el lehet szállítani a szomszédnak. akivel megvan a baráti megegyezés, a dolgot azonnal jelenteni :ell s ilyenkor azé a trófea, aki a vadai lőtte. Tervben az ő terhére lesz beírva a lelövés, ha pedig nem trőfeás a vad, akkor annak a területnek a rovására írják a lelövést, amely a húst kpja. Tehát egyezzenek meg jő előre, hogy esetleg ne a harmadik «nevessen а ШЛ veszekedő között. A méheknek nagyon sok az ellenségük, melyek nagy károkat okozhatnak az állományban. Minden méhésznek fontos feladata, hogy idejében védekezzék ellenük mind saját, mind a méhésztársadalom érdekében. A viaszmolyok közül a leggyakoribb és a legtöbb kárt a nagyviaszmoly okozza. Szárnya szegletes, külső szegélye kicsépett, a feje szőrös, szürke. Hernyójának teste a közepén vastagabb. A kisviaszmolyok a kaptár alján szeretnek tanyázni. Itt bábozódik be a pókhálószerű szálból szőtt csövekbe, amelyet szeméttel ragasztanak le. Lepkéjének a mellső szárnya keskeny, a külső szegélye kerekített. Hátsó szárnya hosszú, pillás. Homlokán sárga folt van. Hernyója hengeres, de nem hasas. Mindkét faj az éjjeli lepkék közé tartozik. Alkonyaikor kezdenek röpködni és a méheket főként éjjel zavarják. Nappal ritkán látni őket, mert a világosságot kerülik. A tiszta viaszt, szűzépftményt nem szeretik, de a barna, fekete, főleg a virágporos lépeket keresik fel és azokat gyorsan tönkreteszik. A gyönge családoknál annyira elszaporodhatnak, hogy a méhek kénytelenek otthagyni a lakásukat. Ebből a szempontból is fontos azt a szabályt betartani, hogy csak annyi, lépet tartsunk a lakásban, amennyit a méhek jól takarnak. A viaszmoly ellen a kipergetett, Illetve tartalék lépeket 10—14 naponként szokták lépszekrényben, vagy egymásra állított mézterekben kénezni. A kénnél azonban jobban bevált az „Apiform”, mely a viaszmoly petéit is elpusztítja. A hangyák is méhelleitségek. A hangyafajoknak egyrésze csak mézet lop és a kaptár szemetében található táplálékból él, de némely hangyafaj a méheket is megtámadja. A hangyák izgatásától a méhek ingerlékenyekké válnak. A hangyák, ha nagyon elszaporodnak, a kisebb családok miattuk el Is menekülnek a lakásból. Legjobb védekezés ellenük, ha a méhek lakását tisztán tartjuk. Ha a hangyabolyt megtaláljuk, petróleummal, vagy forró marószódás oldattal öntözzük meg. A kaptárokban járó hangyákat legkönnyebb szivacs segítségével kifogni. A szivacsot meleg vízbe áztatjuk, majd kicsavarjuk és porcukorral meghintjük. A szivacsot a hangyák tartózkodási helyének közelébe tesszük. Azok hamar felkeresik ezt, s mikor jól ellepték, forró vízzel elpusztítjuk őket. Legújabban DDT (Gesarol) porral is meg szokták hinteni a hangyabolyokat. A lódarázs a méheket fogdossa a méhes körül. Leginkább nyárutóján látni. Ha elszaporodik, nagyon sok kárt okoz. Lepkehálóval meg lehet fogni, vagy üvegbe sört teszünk és abba fulladnak. A méhfarkas, szintén a méheket fogdossa és nagy kárt okoz, ha elszaporodik. A védekezés hasonló, mint a méhdarázsnál. A halálíejes lepke sok mézet tud elrabolni és ezenkívül esténként a méheket erősen izgatja. 7 mm-es szükítökkel meg lehet gátolni, hogy a kaptárba jussanak. A rovarokkal táplálkozó madarak nagyrésze a méheket is pusztítja, például fecske, veréb, cinke, harkály, gyurgyalag, lappantyú, rigó, vörösbegy, gébics <tb. A madarak közül a cinke és a harkály abból a szempontból a legveszélyesebb, hogy télen a nyugvó méheket izgatják. A cinkék ellen úgy védekezünk, hogy a méhektől távol tökmaggal és napraforgóval etetjük. Az egerek is veszedelmes ellenségek, főképpen télen. Az egerek megrágják a lépet, fölfalják a lépesmézet, ér ami a legnagyobb, állandóan izgalomban tartják a méheket. 7—8 mmes szükítökkel védekezzünk ellenük. Már ősszel a betelelésnél alaposan vizsgáljuk meg a kaptárokat, nem jutottak-e be egerek, vagy cickányok és csak azután szűkítsük le a kijárónyílást. A mezűr megnyitásának ideje Bármilyen nagy gonddal és szeretettel méhészkedünk is, méhcsaládaink minden évben egymástól különbözően fejlődnek. Ezért még az azonos legelőkön belül sem lehet minden családnál egyszerre megnyitni a mézűrt. Ez éven különösen Szlovákia melegebb részein már megnyitották a mézűreket, másutt viszont csak később, föhordás előtt 8—10 nappal akarják megnyitni. Ezzel kapcsolatban nem minden méhésznek egyforma a nézete. Melyik a helyes eljárás, az vita tárgyát képezheti, de legtöbb a ■ legelőtől, és a főhordás idejétől függ. Célunk az, hogy méheink a főhordás idejére népesedjenek fel annyira, hogy az egyes családok népben és a méhek természetében legalkalmasabbak legyenek a mézhordásra. Ha gyöngék a családok, az is baj. Ha túl erősek, az is káros lehet. Méheink jóval főhordás előtt erősödnek meg és ha sorsukra bízzuk őket, felébred bennük a rajzásl ösztön még akkor is, ha a mézűrt megnyitottuk. Legjobb úgy irányítani a családokat, hogy azok a nagy hordás előtti héten lejek el a költőtér legszélső keretét. Tehát nagyhordásig erősítsük fel ilyen erőssé a gyönge családokat, és az erős családokat pedig egy-egy fiasításos lép elvevésével ilyen állapotra gyöngítsük. Ellenkező esetben sem a gyönge, sem a túl erős család nem hoz elegendő fölösleget még jó hordáskor sem. Tiz költőtér keretet befogadó kapbátran, ha a család csak öt keretet takar és rátesszük a mézűrt, a méhek nem azt a sorrendet, tartják be, hogy az ötödik keret után benépesítik a szomszédságban levő hatodikat, hanem fölfelé, a mézfirben igyekeznek tért hódítani. Ilyenkor az építmények fele mind a költőtérben, mind a mézűrben üresen marad. A méhek később sem foglalják el, mert már akkorra a viaszmolyok megfertőzték, tönkretették « (gpekdt Ha a főhordás közepes, vagy a közepesnél valamivel gyöngébb, a túlnépesedett családok leggyakrabban kirajoznak. Ha pedig nagyon jó a mézhordás, a mézelést akkor is későn kezdik meg, sokszor egy hétig is tétlenkednek, mert bennük van a rajzási ösztön. Más családok akkorra már bőséges mézet hordanak a mézűrbe. A méhek fejlődésének Irányítására I sokféle módot ismerünk. Az erős esa! ládoktól elvehetünk egy-egy fiasításos lépet és a gyöngéket segíthetjük , az ilyen keretekkel. Helyette üres, vagy műlépes keretet adunk az erős családnak. A fiatal, jól petéző anyát nem szabad kicserélni öreggel, mert ezáltal gyöngítjük a túlnépes családot. Ügyszintén az öreg anyás családot sem szabad csupán fiasításos kerettel annyira segíteni, hogy az csak ily módon legyen képes a mézür benépesítésére. Az öreg anyás családnál az egyedüli megoldás, ha az anyát feltétlen kicseréljük. Nagyon jó, ha kölyök családokból anyanevelőkből új anyát adhatunk az Öreg helyére, de ha ez nem áll módunkban, még akkor is érdemes az öreg anyát kiselejtezni. Ilyenkor anyabölcsővel, vagy jófajta idegen család friss petéjével (frisspetés kerettel) segítsük • családot. A GYÜMÖLCS ÉS AKÄCVIRÄGZÄS közötti időszak a legkényesebb a méhészeti esztendőben. Sokszor ettől függ az egész évi eredmény. Gyümölcsvirágzáskor, ha jó volt is a hordás, ilyenkorra az élelem annyira elfogy, hogy rendszerint a legerősebb családok kezdik a heréket megölni. Ha nem etetjük sürgősen őket, még a fiasítást Is kiszórják (először a here-, később a munkás fiasítást). Ezt a veszélyt etetéssel feltétlen meg kell akadályozni, mert ha a hordás bekövetkezik, a méhek úgy is nevelnek új heréket, ami sok ménbe é|
