Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-05-08 / 19. szám

i 10 Földműves 1955. május 8. II. éri. 18. «zás 1 VADÁSZATI SZEMLE A S"X< VÄKIAJ VADÄSZVÉDEGYL ETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNE К HIVATALOS MELLÉKLETE. ............ IMIIIIIIIIIIIIIIIIIJIIItl iiiiiiiiiiiiiiii ...........................n.........in.......n A vadvédő egyesületek kerületi konferenciájáról Április 17-én tartották meg a vad­­véd(5 egyesületek kerületi konferen­ciájukat. A küldöttek beszámoltak az eevesületek munkájáról és javaslato­kat terjesztettek elő. melyeket közö­sen megtárgyaltak. Kevés kivételével valamennyi egyesület képviseltette magát a konferencián. A részvevők "s/inte kritikává' számf'lfak be az egyesületek munkájáról, de egyúttal bírálták az Országos Szövetséget is. Ezen a konferencián megtudtuk, hogy melvik egyesület vezetősége nem teljesítette feladatát. Az egyes szak­előadók terv nélkül dolgoztak. Tehát nem kapcsolódtak be igazán az orszá­gos akcióba. Sokszor a megválasztott Szake'őadók csak névleg szerepeltek és az egész munka a titkárságra há­rult. vagv az elnök végezte. Előfor­dult az is. hogy 17 tagból álló veze­tőség munkáját 2-3 lelkes funkcioná­rius végezte. Igv nem mehet rende­sen a munka, amely pedig alapja a jó gazdálkodásnak. Sok egyesületben a tagok politikai iskoláztatását, film­­előadások és gyűlések rendezését el­mulasztották. Ilyen akciót, ha indí­tottak is. formális volt és eredmény nélkül zárult. Volt olyan egyesület is. ahC egv óra alatt két előadást is meghallgattak a tagok és azután hoz­zászólás és megbeszélés nélkül szét­oszlottak. Sok helyen a funkcionáriu­sok tehetetlenek voltak, egyes fegyel­mezetlen tagokkal szemben. Bizonyos klikkek tevékenysége miatt az igaz­ságot kereső vadászok elvesztették va­dászjegyüket. A kassai konferencián kitűnt, hogy ebben a gátoló tevékeny­ségben nagv része van a prakovcei vadásztársaság tagjainak. Az 6 ellen­szenves viselkedésük miatt nem vál­lal senki funkciót a gölnicbányai vadvédő egyesületben. Sok egyesület ritkán, vagv egyál­talán nem tart taggyűlést, sőt vá­lasztmányi ülést sem. Mulasztásukat egyszerűen az Országos Szövetségre szeretnék hárítani. Az egyesületi kül­döttek nagy része bírálta a vadászati szakelőadók működését a járási nem­zeti bizottságokon. Sokszor helytele­nül. sőt ellenséges magatartásukkal megnehezítették a vadászok munká­iét. Sokszor a vadászathoz nem értők akarták megszerezni a vezetést. Emiatt nagyon súlyos hibák adódtak (Például Vágbesztercén a járási nem­zeti bizottságon). A járási nemzeti bizottságok legtöbbjének nincs meg a vadászati szaktanácsa, mely az ügyek elintézésében a vadászati előadók se­gítségére lenne. Meg kell jegyeznünk, elsősorban maguknak a vadvédő­egyesületeknek kell igyekezniük, hogy ilyen szakta^’í^ megalakuljon. Ezzel saját munkájukat megkönnyítenék. Egyes egyesületi tagok az állami er­dők alkalmazottaival rossz viszony­ban vannak, vagv éppen a közbiz­tonsági szervekkel ellenkeznek. Itt is nagyon sokszor az egyesületeknél van a hiba. Kern törődnek a baráti együttműködés ápolásával. Nagyon sok küldött kikelt a felvásárló kö­zegek eljárása ellen, mellyel a va­dászokat megkárositják. Felhívjuk a vadvédő egyesületek tagjainak figyelmét, hogy minden hi­bát és visszaélést azonnal jelentsenek az Országos Szövetségnek, mely meg­­teszj a szükséges lépéseket a hibák megszüntetésére. Több küldött kívánta, hogv az Or­szágos Szövetség a gyengébb egyesü­letekkel szorosabb kapcsolatba lépjen és támogassa őket. Meg kell jegyez­nünk, hogy ez éven máris megkez­dődött az együttműködés, és a jövő­ben még fokozódni fog. Az eperjesi és a bratislavai kerü­let küldöttei élesen bírálták a Rol­ni cké noviny és a Szabad Földműves vadászati rovatát. A kritikára szüksé­günk van, ha az megfontolt és jóin­dulatú. Ebben az esetben csak a kri­tikánál maradtunk, de senki sem gon­dolt arra, hogvan lehetne a hibákat kiküszöbölni. Elfe'edték azt is, hogy egv kis önkritika sem ártana. A va­dászrovat tulajdonképpen a vadászok számára készül. Tehát az övék, a va­dászoké és az egyesületé. Ezért első­sorban nekik’ kellene a rovatot saját cikkeikkel, hírekkel és beszámolókkal támogatni. így aztán a lap olyan len­ne, amilyenre minden vadásznak szüksége van. A bíráló egyesületek közül egynek sincs állandó levelező­je. A rovatot néhány lelkes munka­társon kívül csupán 2-3 ember csi­nálja. Akik eddig a lapot bírálták, eddig egv szalmaszálat sem mozdí­tottak meg annak az érdekében, hogy a rovat színvonala emelkedjék. Sokan bírálták a Myslivost szakla­punkat is, főképpen azért, hogy ke­vés benne a szlovák nyelvű cikk. Kedves vadásztársaink! Csak nem akarjátok, hogv a cseh vadásztársak írjanak helyettünk szlovák cikkeket? Végül meg kel1 állapítani, hogy a konferenciákon 90 egyesület közül 20-an nem vettek részt és a 20 kü­­zül csak egy igazolta a távolmaradá­sát. A kerületi konferenciák megmutat­ták, melyik a helyes út, amelyen ha­ladnunk Well. Felfedték hibáinkat és alkalmat nyitottak arra, hogy az egyesületek képviselői állást foglal­janak az egyes ügyekben, különösen a vadásztársaságok munkájára vonat­kozóan. Értékes határozatokat hoztak, melyeket a következő számunkba közlünk. Felhívás olvasóinkhoz! Kérjük olvasóinkat, hogy a vadá­szati rovatban előforduló hibákról közvetlenül a Szabad' Földműves szerkesztőségéhez írjanak. írják meg, hogy müven cikkeket szeretnének ol­vasni, milyen irányban haladjunk to-j vább és azt is írják meg, melyik cikk tetszett a vadásztársaknak és ugyanakkor saját írásaikkal is támo­gassák lapunkat. Elvtársi üdvözlettel: Szerkesztőség. ★ ★ ★ Riasztógereblye A kaszálókon fészkelő szárnyasva­dakat sokféleképpen igyekeztek va­dásztársaink a kaszálógép e'ől meg­menteni. Az utóbbi években a me­zőgazdaságot általában gépesítették. A legtöbb munkát, szántást, vetést, bo­­ronálást, kaszálást traktorokkal vég­zik. Néhány éven át nagyon nehéz volt a gyorsjáratú gépek elől meg­menteni a földön fészkelő madara­kat, mert a kaszálógép előtt senki sem akarta a füvet letaposni. Végre Sekera mérnöknek sikerült igen ügyes és olcsó riasztókészüléket szer­keszteni. mely minden traktorra fel­szerelhető és a gépet nem akadá­lyozza a mozgásban. A berendezése egyszerű. A traktor első tengelyére 60—70 centiméteres rudat szerelnek, melyről 9-10 lánc lóg le. egészen a fűbe. A csörgő láncok a vackoló, vagv a fészkelő vadat a kaszáló gép előtt felriasztják. A láncok legalább 2 méter hosszúak legyenek. A külső lánc azonban a többinél rövidebb, 100-105 centiméter hosszú. Ez azért rövidebb. hogy a traktort a kanya­rokban ne akadályozza fordulás köz­ben. A berendezést már többen ki­próbálták és nagyon jól bevált. A kaszálógép előtt minden vadat fel­vert és a traktoristát figyelmeztette a fészek, vagv a vacok helyére. Most a vágújhelyi vadvédő egyesület indí­tott szép akciót ezzel kapcsolatban. Kíváncsian várjuk az eredményt és azokról részletes közlést adunk. .Tó lenne, ha más egyesületek is hason­lóan intézkednének, és ha több hely­ről kapnánk jelentéseket, könnyeb­ben tudnánk új riasztókészülékeket is szerkeszteni, mert lehet, hogy a régit helyenként változtatni kell. A riasztógereblye nagyon olcsó, haszná­lata egyszerű, ezért kérjük az egye­sületeinket, hogv kaszáláskor minél több helyen próbálják ki. A lánc, hogy milyen vastag legyen, már több helyen kipróbálták. A vastag lánc, nemcsak a vadat riasztotta fel, ha­nem a fészkeket is megrongálta és a tojásokat összetörte. I.ega'ka'masabb a három milliméter vastag sűrűszemű lánc. A traktorokra szerelt riasztókészü­lék igen sok vadnak megmenti majd az életét, de a fészekalja összeszedé­­sére már kevésbé alkalmas ez a be­rendezés. Ha a traktoros minden al­kalommal kénytelen lenne megállni és felszedni a fészekből a tojást, bi­zony nagyon sok időt elpazarolna és nagyobb lenne a kár, mint a haszon. A fészekalja megmentésére tanácsos már előbb megszervezni a munkát. A kaszálás előtti napon 2-2 ember zsinórral pásztázza végig a kaszálót. A felriasztott vad nyomán mindjárt meg is nézhetik, hogy van-e fészek azon a helyen, ahonnan a fogoly, vagv a fácán felrepült. Ha van, a tojást felszedhetik és azután mind­járt elszállíthatják a keltetőbe. A ka­szálógépet vontató traktor, amelyen riasztógereblye is van, már csak a vackoló vadat riasztaná fel. A trak­torista munka közben nem ér rá a fészekkel törődni, tehát jó lenne megfontolni a dolgot, mielőtt a ka­szálás megkezdődik, hogyan szervez­zük meg a védekezést. Mert csak elő­re elkészített terv szerint védhetjük meg a fészkelő szárnyas vadállomá­­* nyunkat. Túzok-film Oj film készült legszebb alföldi madarunkról, a túzokról. A filmet a Csehszlovák Vadászati Szövetség meg­bízásából Holeček J. elvtársunk for­gatta. Megismerkedünk itt Vágvecse. Farkasd, Vágsellye, Komárom és Csallóközaranyos környékével. A film bemutatja ennek a nagyon szép vad­nak az életmódját, a néhány napos csibéktől a fejlett tyúkokig és kaka­sokig. Megismertet magával a vadá­szatával is. A film iránt máris nagy az érdeklődés. Reméljük, hogy Orszá­gos Szövetségünk is kap belőle leg­alább két darabot. A vágújhelyi vadvédő egyesület tavaszi munkája A vágújhelyi egyesület a mérge­zett tojások készítéséhez szükséges tojást a helyi baromfitelepről szerzi be. Az egyesületnek havonta 700 da­rab csíra nélküli tojást szállítanak erre célra. A fogoly és fácán fészkek kikaszá­lása ellen megtették a szükséges in­tézkedéseket. A járási gép- és trak­­toráltomások segítségével az összes traktorokat riasztógereblyével látják el, melyet a traktorok elejére szerel­nek a Myslivost vadászati szaklap 1954. 3. számban megjelent cikke nyomán. Azonkívül a trakorosokat beszer­vezték a szárnyasvad védelmének ak­ciójába. A legtöbb felszedett tojást beadó három traktorosnak 250 korona jutalmai ad az egyesület, feltéve, ha legalább a 300-at meghaladja a fá­cán, vagy a fogolytojás. A baromfi­tenyésztőtelep a tojásokat darabon­ként 20 fillérért költeti ki. Az egyesület ezúton felhívja a töb­bi egyesületek figyelmét a fészkelő szárnyasvadak megvédésének verse­nyére. Méhbetegségek és az ellenük való védekezés XI.) Mint minden élőlényt, úgy a mé­­heket is a betegség veszélye fenye­geti. A méhésznek a betegségek okát és a betegségeket ismerni kell, hogy ellenük eredményesen tudjon véde­kezni. A méhbetegségek különbözők. A fiasítás betegségeit általában nem kapják meg a felnőtt méhek, viszont a felnőtt méhek betegségei nem ár­tanak a fiasításnak. Ezért a betegsé­geket két csoportba osztjuk. Az egyes csoportokon belül is megkülön­böztetünk fertőző és nem fertőző be­tegségeket. I. Nem fertőző betegség a hűlés és az életképtelen fiasítás. Fertőző a nyúlós költésrohadás, enyhébb költésrohadás, tömlős fiasí­tás és a penészgomba betegség. II. A felnőtt méhek nem fertőző betegségei: hasmenés, májusi vész, feketebetegség, mérgezés és éhhalál. Fertőző: gyomorvész, atkakor, vér­betegség, paratífusz. Most csak azokkal a betegségekkel foglalkozunk, amelyek nálunk is elő­fordulnak, illetve amelyeknek a fer­tőzése ellen a legkomolyabban kell védekezni. A gyomorvész: (Nosema epis Zan­der) a leggyakoribb és legnagyobb károkat okozó betegség. Leginkább tavasszal szokott pusztítani. A méh száján vízzel, eleséggel, vagy tisztítás közben a kórokozó spóra az emésztő bélbe kerül. A jellegzetes, csövecske alakú spórátok kipöndörődik és az állatka kijön belőle. Majd befurako­dik a bél falába és ott élősködik. Gyorsan szaporodik és pusztít. A be­tegség tünetei: a család néptelen, nem bírja takarni a Hasítást, a mé­hek vergődnek, nem tudnak rendesen repülni. Ősszel nehéz felismerni a bajt. A gyönge családokra gyanako­dunk. Azonban, ha a bajt megállapí­tottuk, már 10 százalékos fertőzés esetén is ki kell selejtezni a beteg családot. Télen a sok hulla miatt jogos a gyanúnk. Tavasszal, különö­sen márciusban a fiasítást kevés méh lepi, később a dajka-méhek teljesen elfogynak. A kaptár alján és a röp­­deszkán sok a hulla. Április és má­jusban, különösen eső után, vastag potrohú, nehezen mozgó méheket ta­lálunk. Ha a potrohúkat felnyitjuk, a gyomruk könnyen szakad és fehérkés bélsárral van telve. A betegséget nerrí gyógyítani, hanem megelőzni lehet. Ha valamelyik család gyanús, foko­zottan figyeljük, de a leghelyesebb, ha a hullákból vizsgálatra küldünk a kutatóintézetnek. A többi hullákat naponta szedjük össze és égessük el. A betegség ellen a legjobb orvos­ság a jó kaptár, jó élelem, szakszerű gondozás, fiatal anya, serkentés és a nem fertőzött gyönge családok egye­sítése. A nyúlós költésrohadás a födött fiasítás betegsége. Okozója spórát­­fejlesztő pálcikás baktérium. (Bacilus larvae). A spóra többnyire az egy napos álca száján táplálékkal a bél­csatornába jut. A bélből elszéled a testbe. Ott elszaporodik és megöli a fiasítást, leginkább kinyújtózkodása és dugójának megszövése után, né­melykor sejtfödés előtt is. A beteg­ség jelei: a fiasítás födele nem egy­formán zárt, hanem hézagos, egy része horpadt, sötétebb színű, néha lyukas, a báb nem fehér, hanem sár­gásbarna és sötétbarna színű. A fer­tőzött fiasítás gumiszerü nyúlós anyaga 3—4 centiméterre is kinyúlik. Némely sejtben száraz maradvány van, a sejt fenekére ragadva. Az el­pusztult báb mindig a sejt fenekén hosszában végignyúlik. Szipókája nem rohad el, mert titinezett és fölfelé áll. Jellegzetes szaga, rothadt enyv szagához hasonló. Az álca fertőzésé­től a báb pusztulásáig, körülbelül egy hét telik el. Ez a veszedelmes bacilus évtizedekig fertőző lehet. A betegség fertőzött mézzel, rablással, beteg család vásárlásával, vándorlással, méhészeti eszközökkel terjed. Sok a fertőzésre való alkalom, ezért a ván­dorlás előtt minden méhész köteles a méheit megvizsgáltatni. A betegség gyógyítása nem ajánlatos. A méhek lekénezése és a fertőzött kaptár elé­getése gátolja meg a betegség tovább­terjedését. Szíjjártó Gyula Sok a panasz az időjárásra Olyan mostoha az idő, hogy nem ! érdemes méhészkedni — mondogat- I ják azok a méhészek, akiknek csak! minden szökőévben, vagy még akkor sem sikerül a méhészkedés. Egyszer hideg van, azért nem tudnak kirepül­ni a méhek, máskor az eső gátolja őket, s néha a forrőság szárítja ösz­­sze a virágok kelyhét. Tíz év közül talán csak egy van olyan, amikor még az erdei fatuskóből is csurog a méz. (Természetes, ha méhek lakják) A rossz időjárással a méhésznek mindig számolnia kell. Aki a termé­szet erői ellen okosan és rendületle­nül harcol, még rossz esztendőben is szép eredményeket érhet el. Ha pe­dig a méheket sorsukra bízzuk, még jó időben is csalódás érheti a mé­hészt. A méhek kamarálását újnak és ha­ladó módszernek mondjuk. Ez igaz, de csak akkor érünk el vele szép eredményt, ha az új módszert hazai tapasztalatokkal feltöltjük. Meleg tavasszal, ha a költőfészek­ből elrekesztünk 4—5 darab mézes keretet az éléskamrába, a méhek a rekeszdeszka mellett gyorsan vissza­hordják a mézet a leszűkített fészek­be. Az anya ezáltal nem tud elegen­dő petét lerakni. Ilyenkor csak egy mézes keretet tegyünk a rekeszdesz­ka mögé és a többit másutt raktá­rozzuk el. Mikor a méhek a keretből kihordták a mézet, új mézeskeretet tegyünk a helyére, de a költöteret is bővítsük petézésre alkalmas üres lép­­pel. Ebben az évben a hideg oko­zott bajokat a kamarálásnál Akár egy, akár több mézeskeretet tettünk a rekeszdeszka mögé, a mé­nek nem akarták áthordani a mézet, még akkor sem, ha téglával melegí­tettük a kaptárt. A méhek megérzik a huzamos hideg időjárást és méz­­készletükkel aszerint takarékoskod­nak. Ilyen esetben csak úgy lehet őket serkenteni, ha a mézeslépek fe­­delezését fémfésűvel felnyitogatjuk. A kaptárt jól letakarjuk és a röpnyí­­lást a népességhez mérten leszűkít­jük. Tavasszal a kaptárban sokkal nagyobb meleget kell biztosítanunk, mint télen, hogy a Hasításoktól erő­teljes méhek fejlődjenek. A mézes- Iépeken, ha kevés fedelezést nyito­­gattunk fel, a méhek inkább újból befödik a mézet, minthogy kihorda­nák onnan. Ahol rendesen kamaráltak és ser­kentették a méheket, ott úgy felerő­södtek, mint rendes időben szoktak. Sok helyen már oly népesek a csa­ládok, hogy a költötér minden kere­tén nyüzsög a hatalmas méhtömeg. A néhány napos jó idő elegendő volt ahhoz, hogy a szükséges virágport behordják. Másutt, viszont helytele­nül végezték a kamarálást és ballo­nok segítségével sziruppal akartak serkenteni. Ezért a költőtérben sok méz megmaradt, de kevés lett a fia­sítás és a fiatal méh. Aki eddig nem serkentette méheit, ezután sürgősen serkentse. Ellenkező esetben, mikor eljön a nagyhordás ideje, a méhek csak a költőtérbe a petézéshez szükséges eledelt fogják behordani. Azok a családok pedig, amelyek már most nagyon népesek 8—10 nap alatt megtöltik a mézka­marát. Hacsak egy jó hordásunk lesz, akkor ez éven is szomorú tapaszta­latot szerez, aki nem serkentett ide­jében és a kamarálást nem végezte helyesen. Sokan a kedvezményes _ etető-cu­korra várnak. Ne csak až elosztó szerveket okoljuk, egy kevés önkriti­ka magunknak sem árt. Ha ősszel a tavaszi etetéshez elegendő tartalék­élelmet biztosítunk a családnak és ha a fiatal anyával teleltünk be, méheink már most olyan erősek, hogy amikor a hordás megkezdődik, bátran fel­ereszthetjük őket a mézkamrába. A későn megérkezett cukrot pedig el­­tehetjük őszre, betelelésre. €s. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom