Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-01-09 / 2. szám
10 Földműves 1955 január 9. utidAszati szemle A SZLOVÁKIA! VADÄSZVÉDEGYI ETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK 1МШШШШН mi hui nun iiiimhoiiimi IIIIIIIMMIIIIIIM HIVATAÍOS МП I ÉKI FTF A foglyok féli fogása és kamrázása Minden jó vadászgazda már jóélőre gondoskodik arról, hogy a vad még a legszigorúbb télen is megtalálja élelmét. Ezenkívül kell, hogy búvóhelye legyen, ahol a nagy esők, esetleg hófúvások idején meghúzódhat. Ha csak lehet, a vadról kint a határban kell gondoskodnunk, hogy el ne pusztuljon Ha szükség van rá, a foglyot és a fácánt meg kell fogni és bevinni alkalmas, védett helyre, kamrába, ahol ki lehet teleltetni. A nyulat nem lehet kamrázni, néhány napig kibírja, de azután soványodni kezd, legyengül s végül elpusztul. A fácán elég jól bírja kint is a telet, ha van elegendő elesége s védve van. Másként van ez a fogollyal. Az aránylag gyenge madár nagy, bőhavu teleken sokszor teljesen kipusztul Az ilyen területen azután nagyon nehéz ezt a vadat újra betelepíteni Ezért fontos, hogy minden tél elejéit elő legyen készítve minden szükséges eszköz a fogoly befogására, kamrázására. Az etetőket már az ősz végén ki kell rakni alkalmas helyekre s azokb^ időnként egy kis pelyvával kevert magot szórni. (Nagyon jó erre a célra az ocsu). A fogolykamra legyen egyszerű, ne foglaljon el sok helyet Az etetésnél, kamratisztításnál stb. ne zavarjuk a vadat és megfogása is simán menjen Jó kamrát szerkesztett Keszely elvtársunk Vágsellyén. A kamra egyszerű, 2 méter széles és 4 méter hosszú fakeret, melynek magassága 40 centiméter. Erre kell ráhúzni a jó erőispárgából font hálót, melynek lyuka ne legyen nagyobb 4x4 centiméternél A keret hosszában, л felső szélétől 10 centiméterrel lejjebb egy-két cm széles nyílást kell vágni, melybe azután beleillesztjük a tolható válaszfal fogantyúját. Ä tolható válaszfal arra való. hogy a foglyokat a kifogó nyílásokhoz tereljük anélkül, hogy zavarnók őket. Mielőtt a kifogáshoz kezdünk, a kamrát takarjuk le úgy hogy sötét legyen benne. így nem fognak ugrálni a foglyok s nyugodtan ki lehet őket szedni a kamrából. S< kan sötét kamrát is csinálnak, de ez nem kell. Fontos az, hogy maga a kamra jó száraz, védett helyen legyen. Jó a padlás is, ha oda nem tud bejutni a macska. A kamrának nem kell feneket csinálni, hanem a padlót meg kell szórni homokkal s arra kell rátenni a kamrakeretet. A kamra két végére ajtókat kell szerelni, hogy a foglyokat kiszedhessük. Nagyon fontos a kamra tolható válaszfala, mely a kétoldalt vágott nyílásba illesztett nyélen lóg s a kamrát kétfelé osztja. Legjobb ezt az oldalfalat könnyű deszkából készíteni és ráerősíteni egy, laposan az oldalnyi - lásba fektetett lécre, melynek két vége az oldalnyilásokon kiáll s ez szolgál azután a tolható fal fogantyújaként, mellyel aztán a tolhat!) falat a kamra hosszában húzni lehet. Nagyon sok helyen látni tartalékkamrát is, amely arra szolgál, hogy a kamrákat ki lehessen takarítani s addig ebbe a tartalékkamrába kell átterelni a bennlévő vadat. A kamra egyik végén felnyitható ajtó van, amelyen át a foglyok — hogyha a tolődeszkával nyomjuk őket — egyszerűen átmennek az üres, tiszta kamrába. (Folytatás a következő számban) Felhívás összes A kassai szlovák tudományos akadémia helmintolögiai laboratóiuma felszólítja Szlovákia összes vadászait hogy legyenek segítségére a helminták (fonalférgek) fertőző fészkeinek megállapításánál. Mivel a vad és a szabadban élő madarak gyakran megfertőzik a háziállatokat és az embereket is. a Szlovák Tudományos Akadémia kassai helmintolögiai laboratóriuma megszervezte ezek vizsgálatát Vadászaink segítsége abban áll, hogy az általuk lőtt vadnemek, ragadozó emlősök és madarak, főleg a vándormadarak. továbbá a hasznosvad belső részeit beküldik a fenti laboratóriumnak. A küldeményhez csatolt írásbeli jelentésben megadják a vad elejtésének pontos helyét és idejét. A küldeményeket postán kell beküldeni „express neskladné“ megjelöléssel a: „Slovenská akadémia vied, helmintologické laboratórium, Košice, Komenského ul. 69.“ címre. A többi között a trichina nevű bélféreg fészkeit is keresik s ezért szükségük van a következő vadnemekre: róka, kóbor kutya és macska, vadmacska, görény. ★ vadászainkhoz ! nyest, menyét, farkasra, továbbá a vaddisznó belső szerveire. A kért vadat bőrében, vagy lenyúzva lehet beküldeni az összes belső szervekkel együtt. A bőrt visszaküldik a feladónak. A vaddisznó következő szerveire van szükségük: a rekeszizom egy darabjára, a májra az epevezetékkel együtt, a ragóizmok (pofaizmok) egy darabjára, a szívre, a bordaközi izmok egy darabjára, s a végtagok egy-egy izomdarabjára. A vaddisznó beküldött részeit pontosan meg kell jelölni, mely testrészről valók s meg kell írni azt is, hogy a vadat hol s mikor lőttük, esetleg találtuk. Az így beküldött vizsgálati anyagért a postaköltségen kívül 5—20 korona térítést fizet az intézet. A postaköltségről a csomaggal együtt elszámolást küldjenek, hogy ezt is megtéríthessék A laboratórium kéri a vadásztársakat, nogy támogassák akcióját, mert ezzel nagyban elősegítik állategészségügyi munkánkat. k ★ Országos szövetségünk 1955, január 1-től kezdve ingyenesen kölcsönzi vadászfilmjeit a vadvédőegyleteknek. A Vadászati Védegyletek Országos Szövetsége december 8-án megtartott ülésén elhatározta, hogy a vadászati védegyleteknek kölcsönzött filmekért nem számít fel cölcsöndíjat. A csomagolásért és a postaköltség térítése címén minden küldeményért 15 korona kezelési költséget fizetnek az egyletek. Csen deresek létesítése A vadvédelem egyik leghatásosabb segédeszköze a vad búvóhelye, mert enélkül nem lehet a vadat kellőképpen megvédeni a ragadozók ellen. Sokhelyütt nincs egy bokor, vagy cserje sem, ahol a fogoly, vagy a nyúl meghúzhatná magát a hideg téli szelek elöl Vannak azonban mindenütt kisebb-nagyobb területek, sarkok. árokpart, stb., amelyek ugaron maradnak. Az ilyen helyeket ki lehetne használni kis cserjések nevelésére. Nem kell ehhez sem pénz, sem ültetvények, csak egy kis jóakarat és meg lehet csinálni a szép csendereseket. Ha ősszel és tél elején a határt járjuk, vigyünk magunkkal néhány csipkebogyót, fagyalmagot, bodzamagot. akácmagot és szu'káljuk el őket kis gödröcskékbe. Az ilyen vad cserje hamarosan kifejlődik és nemcsak védelmet, hanem eleséget is nyújt a vadaknak. Amíg azonban a cserjék megnőnek, ideiglenes csalitost kell létesíteni. Legegyszerűbb alkalmas helyeken kukoricakórót elég sűrűn eltűzdelni s közé kell szurkálni különféle galyakat. Az ilyen sűrűségben aztán meghúzhatja magát a vad,- odaszokik, s az ilyen helyen etetőt is lehet felállítani. A ragadozók is szeretik felkeresni az ilyen helyeket, de ezen lehet segíteni. Különösen a varjak ellen nagyon jó módszer vastagabb faágra lelőtt varjút akasztani. Nem fogja akkor a vadat zavarni egyetlen varjú sem. Ilyen is van, s ha valaki nem hiszi. Avassa el ezt a kis beszámolót, méla a sörétszopásról számol be. Legalább is így mondta el nekem az öreg nárius, falunk ezermestere, aki a környék egyik leghíresebb vadásza. — Eddig mindig magamban kószáltam, jártam a határt foglyászás ideién, de már meguntam s így igen szívesen fogadtam társnak az én jó keresztknmám fiát. a Sanyit, aki most kezdett csak vadászni, mióta motoros masinájuk van s futja neki erre is. Mindjárt első nap történt ez az eset, hogy kimentünk Nekivágtunk a határnak,' keresztül a kukoricásokon < nagy volt az örömünk, ahogy a szép. ertfs csapatok itt is, ott is felrebbentek előttünk s mindig _ került belőlük egy-kettő puskavégre. Már a határ széle felé tartottunk, amikor az én Sanyi öcsém lövésére éktelen óbégatás támadt. Sanyi megijedt de megvigasztaltam, hogy ez nem fogoly, mert■ a fogoly nem tud ilyen szépen jajgatni, hanem valami nő-személy lesz. aki kapott egy-két <;em sörétet. Lélekszakadva törtetőink át a kukoricáson s ott valóban nem fogoly jajgatott, hanem öreg Máli néni (van vagy hetven esztendős), aki éppen babot szedett. Sanyi Sörétszopás persze nem tudta mihez fogjon, de hát azért voltam én ott, öreg vadász, hogy tanáccsal szolgáljak. — No Sanyi — mondok — meg kell a nénét alaposan vizitálni. ki tudja mi baja esett! Sanyi igen savanyú képet vágott, de a vizitációt megkezdte, mert a jajgatás után Ítélve legalább is ezer szem sörét érhette a szegény anyát. Nagy nehezen sikerült megállapítanunk, hogy Máli néni a könyöke fölött kapott egy szem sörétet a bal karjába. Meg akartam én vizitálni Sanyival az anyót jobban is, de igen szabadkozott, hogy másutt nem kell, mert másutt nem esett baja, no meg Sanyi is húzódozott tőle, — persze, mert Máti néni nem IS esztendős volt s így abbamaradt az általános orvosi vizit. A sörét azonban ott feketéi lett a Máli néne ráncos bőre alatt. Sanyi elővette a bicskáját, hogy majd kipiszkálja, de leintettem, mert hogy ezt nem szabad, mivel vérmérgezést kaphat a néni, hanem van azért egy módja a gyógyításnak s ez a sörétszopás Sanyi nagyot nézett, mert. olyat még ő sohse hallott. Meg kellett neki magyaráznom, hogy a sörétet úgy kell szájjal kiszopni a bőr alól. m,ert különben tetanuszmérgezést kap az öregasszony s temetés lesz a dolog vége. Sanyi fanyar képpel fogott neki a szopásnak, néha-néha köpött is egy keserveset, de végre sikerült az operáció s ott virított szép fehér foga között a sörétszem. Megmutatta az anyókának š mivel egy szép új huszonöt-koronást is tett melléje. Máli néni minden fájdalma, ijedelme elmúlt s csak azt sajnálta, hogy nem érte több sörét. Elintéztük a. dolgot szépen, Sanyi is megnyugodott, legalább is abbahagyta a káromkodást, ami nagy csoda volt. Hogy a Sanyi gyerek egykönnyen el ne felejtse ezt az epizódot. azzal vigasztaltam, hogy nagy szerencséje volt, mert mi lett volna, ha a lövés egy kicsit alacsonyabban megy? Sanyi semmit se szólt, csak egy keserveset köpött, kulacsomat pedig elkapta s jót húzott, belőle Én jártam a legrosszabbul, mert egy csöpp, de annyi se maradt a kulacsban s egész estig száraz gégével kellett vadásznom, ami pedig pokli mulatság. A sörétszopás váló dolog s ha már valakivel megesik az ilyesmi, annak csak annyit kívánok hogy legalább 50 esztedővel fiatalabb menyecskét találjon el, mint Máli néni volt! S. Méhészolvasóink hozzászólnak a tanfolyamhoz Lapunk 1954. 47-ik számában Szíjjártó Gyula méhészeti szaktanító felkérte olvasóinkat, hogy szóljanak hozzá az általa irt méhésztanfolyamhoz. Méhészeink eleget tettek kérésének s többen saját címére, sokan pedig szerkesztőségünkbe küldték hozzászólásaikat. Szíjjártó méhésztársunk és szerkesztőségünk tudni akarja, hogy э tanfolyam hogyan tölti be hivatását, ezért kérjük méhészolvasóinkat, hogy mindannyian szóljanak hozzá, mind a tanfolyamhoz, mind az észrevételekhez. ★ ■ A Szábad Földművesben közölt méhészeti tanfolyam nagy visszhangot keltett a méhészek között. A cikkek hétről-hétre tartalmasabbak. Sokat segítenek mind a kezdő, mind a haladó méhészeknek. Az eredmények mellett azonban ne feledkezzünk meg a hibákról sem. Szíjjártó Gyula, méhészeti szaktanító korábbi cikkeiben sok idegen szót használt. Olyan kifejezésekkel is találkoztam, amelyeken a tapasztalt méhész is törheti a fejét. Lapunk 1954. november 14-i számában írja „A méhek első általános vizsgálata" III. 4. leckében: „Tudva azt, hogy bizonyos fiziológiai, külső változások hatással vannak a biológiai tünetekre, (Liszenko: Agrobiologie) nem is nehéz megérteni az álanyaság okát”: ...Én ebből a cikkből nem értettem meg mi az álanyaság .. . Ezzel ellentétben egy másikat még a nem méhész is könnyen .egértheti. December 5. „Fészekbővítés" című cikkében a következőket írja: „A fészket a fejlődéshez képest fokozatosan bővítjük, mert naponta sok fiatal méh kel ki és a léputcák megtelnek velük. Ezek fokozzák a meleg - fejlesztést és ezáltal az anya mindig nagyobb terjedelemben petézhet . . “ Ugyanebben a cikkben egy fontos dologról egyszerűen írja • „Gyakran előfordul, hogy némely lép tele van virágporral és mézzel s gátolja az anyát a petézésben Ezt tegyük egy léppel tovább és helyére kiépített, vagy műlépes keretet helyezzünk". A jövőben, ha ehhez hasonlóan ír * Eleget téve Szíjjártó méhészeti szaktanító kérésének, mint méhész és tanítvány akarok hozzászólni a tanfolyamhoz. I Elsősorban a szerkesztőségnek tartozom elismeréssel, hogy lehetővé tette ezt a tanfolyamot és külön örülök annak, hogy az anyagot az újságban elkülönítve, kivehető lapon közli. Ezáltal nem kell az egész újságot eltenni, hanem a méhészeti könyvek között a méhészrovat egész kis helyen elfér és könnyen hozzáférhető. Nagy szolgálatot tett Szíjjártó mé* Szíjjártó méhésztárs eddig közölt írásai kellő mértékben kielégítik, mind a kezdő, mind a haladó méhészek igényeit. Ámbár van egy szomorú tapasztalatom: hogy ma némely kezdő méhész mindent okkal jobban tud, mint az öreg. Ezzel szemben azonban, mint 50 éves méhésznek legyen szabad azon állításom mellett kitartanom, hogy a jó méhész is holtig tanul. Kérem azért Szíjjártó előadónkat, ne hagyja magát befolyásolni, hanem * * Szíjjártó Gyula méhészszaktanítö sorozatosan közölt < tanfolyamát végig olvastam és abban figyelemreméltó - egészet látok. Tanfolyamának nemcsak a kezdő, hanem a gyakorlott méhé-Г ★ Szijjártó elvtárs, cikkeiből sokat tanulhatnak mind a kezdő, mind a haladó méhészek. „A méhek általános vizsgálata” című cikkéhez azonban szeretnék mégegyszer visszatérni. Az idegen szavak alkalmazása mellett más megjegyeznivalóm is van. Nem értek egyet abban, hogy a költöfészket két részre osztjuk azért, hogy a méhek jobban fejlődjenek. így ír: „Hogyan segítsük a meleg megvédésénél méheinket? A költőfészket két részre osztjuk költőfészekre és éléskamarára”. Ilyen eljárást én is alkalmaztam. A kettéosztással a költőtérben valóban nagyobb meieg fejlődött. A meleg kedvezett az anyának a petézéshez, de valami közbejött, amivel nem számoltam. A méhek az éléskamaráből gyorsan áthordták a mézet a költőtérbe. Ezáltal leszűkítették az anya petézési területét és a család a többiekhez mérten nagyon visszamaradt a fejlődésben. — Helyes az, hogy a fölösleges mézeskereteket, melyeket méhek nem takarnak, elszedjük a fészekből. Én azonban a választófal mögé egy mézeskeretnél sohasem teszek többet. Ha abból ä méhek kihordták a mézet, újabb mézeskíretet teszek a helyére, a rekeszfal mögé. A költőteret pedig üres, fiasításra alkalmas kerettel bővítem, hogy az anyának legyen hová petéznie. Tavasszal ezzel a módszerrel mind gyenge mind erős családjaim gyorsan felerősödtek, Csurilla József * * hésztárs az anyag közlésével, amely teljesen megfelelő és érthető. Szerintem nem szükséges kimerítőbben foglalkozni az egyes szakkérdésekkel: i eddigi tömör kifejezésekkel többet mondhat el az amugyis szűk térre szorított méhészrovatban. Ajánlatom az, hogy vitával zárjuk le a tanfojyamot: mindenki tudna hozzászólni valamely kérdéshez, vagy a kezdő méhészeknek akadna kérdeznivalójuk és nagyon fontos is volna, ha minden kezdő méhész megtenné észrevételeit. Csontos Vilmos, Zalaba * * erős közvetlenséggel folytassa munkáját. Ajánlom, hogy írásait olvassák és megszívleljék. Aki szótfogad, állítom, nem fogja megbánni. írásainak fontossága. időszerűsége és érthetősége vitán felül áll. Helyesnek találnám azonban a magam részéről azt is, ha gyakorolt és tapasztalat méhészek hozzáfűznék értékes mondanivalójukat, amiért minden méhészolvasó hálás lenne. Bartal Dezső, Petsőoz * szék is nagy hasznát vehetik méhészetükben. Közérdekű munkájáért a méhésztársadalomtól közmegbecsülést érdemel! Nagy Bertalan, Pelsöcz Hivatkozással a Szabad Földműves 47-ik számában közöltekre. nagyon kérem, tessék megírni a módját annak, hogy pótolhatom a különben jó családnak az anyját, ha esetleg most télen pusztul el. Ezenkívül azt szeretném tudni, hogy főleg mire vigyázzunk akkor, mikor új kaptárokat vásárolunk. A méhésztaníolyamot hálásan köszönjük. Pöthe Rudolí Méhellenséff-e a (Deutsche Bienenwirtschaft 1954. 8.i Shrenner néhány méhellenséget ismertet. A ..méhészbogárról” azt írja, hogy álcája elhanyagolt kaptárakban a ■ fiasítás élősködője. A kifejlett bogár nem árt a méheknek, virágokon nektárral és virágporral táplálkozik. (Ez a néhány sor régi mesét elevenített föl. A „Méhellenségek és ä köpű állatvilága" című könyv 41—42 lapján minden megtalálható ami mé- . hészeti szempontból fontos a méhészbogárról. A méhészbogár vagy méhfarkas-bogár (Triehodes apiariusl 10—16 mm hosszú, karcsútestú. Szárnyfedőin váltakozva széles fekete és piros csíkok vonulnak keresztbe. Feje, tora és lába fekete. Virágokon közönséges. Egyetlen bizonyító erejű méhészboofár ? megfigyelés sincs arról, hogy álcája vagy a bogár mézelőméhből vagy álcájából táplálkoznék, méhkaptárakban fejlődnék, vagy ott előfordulna. A szerzők egymás könyveiből ollóznak, gondolkozás nélkül átveszik a méhészbogár károsságáról írtakat. Csökönyösen ragaszkodnak ahhoz, hogy a méhészbogárnak valamilyen köze van a mézelőméhhez. Pl. Ambrózy „A Méh" c. könyve 1914-i 3 kiadása 96 tápján ezt olvassuk róla: „...nősténye a méhkaptárakba megy petézni s ivadéka a méhek fiasításán él, ha meg nem zavarják, az egész telet a kaptárban tölti“. Ideje volna hogy a méhészeti irodalom végre elhagyná a méhészbogarat a mézelőméh kártevői közül?) )
