Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)

1955-01-09 / 2. szám

1955. január 9. földműves 7 A CSEHSZLOVÁK IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG II. KONGRESSZUSA ELÉ ... Alig egy hónap választ el bennün­ket a CSISZ II. kongresszusától. Olyan eseményről van szó, melynek jelen­tősége egész társadalmunkra kihatás­sal lesz. Hisz az fjú nemzedék haza­fias. szocialista neveléséről van szó. Arról a nemzedékről fogunk beszélni, amely építi és ha kell. védi hazáját tanul, hogyha majd megérik, jól ve­zesse az országot. Azt akarjuk elérni munkánk min­den szakaszán, hogy ifjúságunk igye­kezete az eddiginél sokkal nagyobb legyen, érezhetőbbé váljanak a kez­deményezések, a fiatalok lendülete valamennyi munkaszakaszon. Különösen pedig a mezőgazdaság­ban dolgozó ifjúságra kell nagy gon­dot fordítani. Már Gottwald elvtárs a CSISZ I. kongresszusán 1950-ben is arra irányította szövetségünk figyel­mét, hogy a CSISZ-tagoknak a vidé­ken a világosság hordozóinak kell len­niük és az új mezőgazdasági munka és gazdálkodás formáit kell terjeszte­niük. A múltban nem fordítottunk olyan gondot a parasztifjúság nevelése kér­désének megoldására, mint kellett volna. Hozzájárult ehhez egész gazda­sági fejlődésünk irama is, hisz míg az ipari termelés Szlovákiában 1943 s 1953 között 136%-kai növeke­dett, addig a mezőgazdasági termelés csak 25 százalékkal. Pártunk X. kong­resszusa rámutatott arra a tényre és figyelmeztetet minket, hogy a mező­­gazdasági termelés elmaradt népgaz­daságunk követelményei mögött, nem képes biztosítani köztársaságunk nö­vekvő élelmiszerszükségletét és nem ad elég nyersanyagot iparunknak sem Ezért az elkövetkező években a mező­­gazdasági termelés életünk egyik kulcskérdésévé válik. Szövetségünk feladatainak kidolgo­zásánál ezekből a tényekből indulunk ki. Szükséges mindenekelőtt a mező­­gazdaságban dolgozó szervezett szö­vetségi tagok számának gyökeres gya­rapítása, hisz éppen itt a legalacso­nyabb a szervezettség. Hogy csak egv példát hbzzak fel, a királyheltneci CSISZ december 5-i járási értekezle­tén megállapították, hogy sokhelyütt a szervezettség csak 25—30 százalé­kos. így például Radba község 50 fia­talja közül 17. Zétényben 48-ből IS CSISZ-tag. Sajnos ez nem egyedülálló eset. Pedig a királyhelmeci járás CSISZ vezetősége ebben az évben nagy gondot fordított a taglétszám emelé­sére. A taglétszám emelésével össze­függ a falusi szervezetek belső élete megjavításának szükségszerűsége. Ma már nem egy szervezetünk fejt ki te-Irta: Dr. Strasszer Gvörgv a CSISZ Szlovákiai Köz­ponti Bizottsága diákifjú­sági osztályának vezetője vékeny munkát. így például a ruzsin­­doli, cséósénypatonyi, perbetei, leleszi és sok más szervezet is. Ezen szer­vezetek érdeklődésének középpontja - ban az EFSz munkája állott, munka­­csoportokat szerveztek, amelyek egy­más között versenyeztek. A fiatalok gyorsan fejlődnek politikailag és szak mailag egyaránt. Ezeknek a szerveze­teknek a jó tapasztalatait kell most népszerűsíteni. Még mindig van elég falusi szervezetünk, amely csak for­málisan dolgozik. Néha-néha össze­hívnak egy-egy gyűlést és ezzel ké­szek is. Persze a bizottsági tagok cso­dálkoznak. hogy kevés fiatal jár a szervezetbe és a tagok kevés érdek­lődést mutatnak a szervezeti munka iránt. Ha ilyen tagokkal beszélgetünk, hamar rájövünk, hogy fontos volna hogy a CSISZ munkája érdekes és vonzó legyen. Sokat segíthet a CSE­­MADOK kultúrvonaion közös műsoros esték, olvasó- és színjátszó köröK szervezésével. A falusi CSISZ-szervezetek munká­jában nagy szerepet^játszanak azok a fiatalok is. akik a városokban dolgoz­nak. Számtalan példánk van arra. hogy a nyári hónapokban a oi igád­­munkaórák ezreit dolgozták le -íz EFSZ-ekben. Tehát- a munkás- és pa­rasztifjúság egységéről tettek tanú­­bizonyságot. Eddigi sikereink azonban nem jo­gosítanak fel minket elbizakodottság­ra; még nagyon sok tennivaló van. Nagyon fontos feladatunk, hog'í me­zőgazdaságunknak élég fiatal munka­erőt biztosítsunk, akik a tapasztalt EFSZ-tagoktól, kis- és középparasz­toktól megtanulják szakszerűen mű­velni a földet, valamint saját tovább­képzésükkel a nagy hozamok meste­reivé váljanak. Ebben az évben több­­mint 20 ezer nyolcéves iskolát végzeu fiú és leány maradt a mezőgazdaság­ban. Ezeket a fiatalokat' most nevelni kell, meg kel szerettetni velük mun­kájukat, biztosítani kell őket affelöl hogy boldog jövőjük fejlődési ehe­tőségeit a falun találják meg. Most a téli hónapokban minden nagyobn községben téli mezőgazdasági skolá kát rendeznek számukra, ahol a mo­dern tudományon épült mezőgazda­sággal ismerkednek meg. Ezenkívül a CSISZ kezdeményezéséből és a Had­sereggel Együttműködő Szövetség se­gítségével minden járásban ingyenes traktoros tanfolyamok indulnak meg. Azt akarjuk ezzel elérni, hogy minél több szakképzett, a mezőgazdasági technika vívmányaihoz értő szakem­berünk legyen. Az 1953 szeptember 15-i kormány- Programm egyik fontos pontja az ed - dig’ parlagon heverő földek megmű­velése, valamint nyugati határvidé­künk. betelepítése és az ottani eddig kihasználatlan föld megdolgozása. El­sősorban az ifjúság feladata vállalni a kormányprogramm eme pontjának tel­jesítését. Eddig több mint ezer fiate fiú és leány ment Szlovákiából a ha­tárvidékre, hogy teljesítse hazafi:-^ kötelességét. Kongresszusunkat a traktorállomá­­sok és állami gazdaságok fiatal dolgo zói terveik teljesítésével, a téli hó­napok gazdaságos kihasználásával, a tavaszra való felkészüléssel üdvözlik A CSISZ KB-а' azokat a traktorosokat akik november 30-ra térvüket 100 szá­zalékra teljesítették és jóminőségú munkát végeztek, a Nemzetközi Pa­rasztifjúsági Találkozó jelvényével tüntették ki Vannak traktorosok, akik már ez idő előtt 100 százalékon felül teljesítették tervüket. így például csak egy járásból, Kassa vidékéről tegyek említést: Rántó elvtárs 248 százalékra. Jurek elvtárs 200, Kiss elvtárs 190 százalékra teljesítette nor­máját. Sok javítanivaló akad még a mező­­gazdasági iskolák CSISZ szervezetei­nek munkájában is. Sikerült ugyan el­érni azt. hogy a mezőgazdasági isko­lák elég tanulót vettek fel és elő­menetelük sem rossz. Azonban a CSISZ-szervezetek nem vezetik még tagjaikat ahhoz, hogy kitartsalak fog­lalkozásuk mellett, és szeressék mun­kájukat. Nemrég fejeződött be Bécsbon a Parasztifjúság Nemzetközi Találkozó­ja. Aki figyelemmel kísérte az ott elhangzott felszólalásokat, megdöbben­tő képet kap a kapitalista és gyarmati államok mezőgazdasági munkásainak helyzetéről és szörnyű nélkülözéséről. Ifjúságunk pem nagyon emlékszik már erre az időre s az., utolsó tíz év alatt a felszabadult köztársaságban élte boldog életét. Most, mikor a CSISZ II. kongresz­­szusára való felkészülés utolsó idő­szakába lépünk, megállapíthatjuk, hogy több harciasságra van szüksé­günk, mindenekelőtt alkotó munkánk­ban, hazánk építésében. Mert, aki ha­záját szereti, az minden erejét an­nak felvirágoztatásának, népünk bol­dogságának szenteli. És hozzátehetjük: aki ezt a fcélt tűzi ki maga elé, ha kell, meg is védi hazánkat és nagy szocialista vívmányait. Árva szolga Csordás Jóska mennyit szolgált, Végezte a mások dolgát. Korán kelt és ment a rétre, Jól rászolgált az ebédre. Nem volt éje, se nappala, Gróf uraknak volt a rabja. Az izgága nagy uraság Éjjel verette ablakát. Ha lázadott, jöttek érte, Elvitték a csendörségre. Korbácsolták kékre-zöldre, Ki siratta ? ... Szeretője ? Soha öt meg nem sajnálta. Szeretője, mostohája. Magános volt... árva szolga, Nem volt senkinek rá gondja. Azóta az idő fordult. Csordás Jóska sokat tanult. Traktorral jár, lovak helyett... Ingyen kapott egy kis telket. Épített rá csinos házat Gyermekének s asszonyának. A kis család dalba zengi, Hogy ne legyen szolga senki”. Tóth Gyula, Vágfarkasd Disznótor Nőni néninél NÁNI NÉNI HÁZA FELŐL nyál­­csordító illatokat hordoz a szél. 'A parázsló szalma már a disznó bőrét nyaldossa, füle rózsapirosan mered eid. sonkája tövén sercegön buggyan az érett szalonna. Náni néni feltűrt blúzujjal, hátrakötött fejjel, tűzpi­rosán rendelkezik, mert semmi sem történhetik másként, mint 0 mondja. ■Ezért sűrűsödnek az udvaron a lá­nyok, mint valami iskolában. Bizo­nyítvány. írottnál értékesebb, ha va­lamelyikük Náni néni háztáján ta­pasztalhatta ki a háztáji tudományt.. Az udvaron kecskelábú asztal, tisz­tára sikáltan. az asztal mellett gya­lult hokkedli, rajta kések, vakarok, fenőacél, a hokkedli alatt — mint illik — pókhasú bütykös, benne el­sőszűrésű, borból „glühwein”, jó bor­sosán. fahéjasán, mérsékelten cukroz­va. Négy markos ember feszül neki a hatalmas, porzsolt jószágnak, mely testvérek között is 240 kiló. Felcsát­­tuntják az asztalra, hasrafektetik, kinyújtóztatják, mint tálon az újévi malacot. Náni néni gondos szemmel vizsgál­ja tíz hónap féltő dédelgetésének eredményét, aztán mély és megfon­tolt gondolatok után intézkedik: — Te Guszti, a két hátsósonka megmarad. Orjára vágd, ne karajra, mert karai csak a „Juci"-ból lesz. A szalonna táblákba kerül, nem csí­kokba. de vigyázz, nehogy belevágj a hasaljába. A fejet bontsd le, a láb, a fül, a farok kocsonyának lesz jó, de majd adunk hozzá keveset a ka-Az iszákossá^ szétveri a családokat (Egy bírósági tárgyalásról) Rechtorisi Anna, anyja és testvére kíséretében lassan lépeget a bíróság nagy szürke épülete felé. Minél kö­zelebb ér, annál lassabbak léptei Legszívesebben megfordulna és meg­szökne innen, vagy inkább a föld nyelné el. Bármit elviselne, csak ne kellene belépnie ebbe az ismeretlen épületbe, ahol ma idegen emberek határoznak házassága fölött. Mint minden fiatal ember, Lukácsik Anna is egy tizenkilencéyes leány forrongó életvágyával lépett a házas­ságba. Azt sem bánta, hogy rövid is­meretség után lépett házasságra ked­vesével, sem az, hogy férjének ez már második házassága. Első felesé­gével csak nagyon rövid ideig élt együtt. Sőt a szerelem olyan hályogot vont a leány szemére, hogy azt sem vette észre, hogy az ő Jánosa nagyon gyakran és szívesen látogatja a kocs­mákat. Bár minderről tudott a kis Annus, hisz egyedül szolgálta őt ki a vendéglőben, mivel pincérnő volt ott. Egy szép nap Rechtorisz János be­mutatkozott Lukácsik mamának, mint az Annus kérője. — Jól gondold meg lányom — figyelmeztette a gondos anya, aki szintén keserűen csalódott a házasságban. — Már meggondoltam, anyácskám, már elhatároztam magam Férjhezmegyek Jánoshoz. Ő hozzánk költözik, belép az EFSz-be s majd mindnyájan együtt dolgozunk. Meglá­tod minden jó lesz, hisz úgy szeret­jük egymást... Az utolsó szavak sokat jelentenek a fiatalok életében. Gyakran mindent. De a szerelem a Iegforgandóbb sze­rencse a világon. Rechtoriszéknál a szerelem szép napjai csak két hóna­pig tartottak. Ez idő után már Rech­torisz János nem érdeklődött a fele­sége iránt. Oj barátokra talált s azok társaságában töltötte szabad estéit a kocsmában. Múltak a napok és Annus félelemmel a szívében egyedül várta mindig férjét haza. Gyakran csak reggel felé jött haza nagy dalolással a részeges emberek lezülöttségét és gorombaságát hozva magával. — Az EFSz-ben dolgoztam akkor, mint sertésgondozó — védekezik a bíróság előtt Rechtorisz János . — Soha sem néztem az órára, ha kellett a munkában maradtam. Néha az anyasertés fiaztatását vártam, máskor meg gyűlés volt az EFSz-ben, vagy éjjeli szolgálatom volt a tűzvédelem­ben. A feleségem soha sem ismerte el, hogy tovább maradtam a munka - ban. Ha későn jöttem haza mindig, szemrehányást tett nekem, sőt ké­sőbb a durva szavaktól sem riadt vissza. Ilyen körülmények között mér nem vonzott az otthonom s csak ezután kezdtem akarva is a kocsmá­ba járni. Az a tény, hogy együtt lak­tunk az anyósommal és a sógornőm­mel, még súlyosbította a helyzetet, mert ezek is kötelességüknek tartot­ták Annus pártján állni és ingerelni őt ellenem. A bíróság előtt fölgöngyölődik két ember tragédiája, akiknek sorsát az alkohol tette tönkre s életüket a sze­szesital mérgezte meg. — Jó dolgozó volt — vallja a bíróság előtt Annus — Sokat keresett, de haszon nem volt belőle, mert nem tudta megtar­tani. Nemcsak, hogy a sajátját itta el, de még azt is. amit én az anyám­mal kerestem az EFSz-ben. Az iga? hogy mindezért nem dicsértem meg őt. Nagyon gyakran - civakodtunk hova-tovább mindig erősebben. Több­ször megfenyegetett, hogy megver. de anyám, nővérem és nagyanyám nem engedték meg. Ez év májusában fér.jem kihasználta, hogy egyedül vol­tam otthon és megvert. Ezt aztán már nem tudtam neki megbocsátani Igen elhisszük Annusnak, hogy egy férfi ütlege ma egy asszony számára nagy lealáztatás. Ezt csak a nagy­anyáink tudták elviselni s arra ma­gyarázták, hogy ez „férfi természet” Kényszerítette őket az a hamis, téves hit. hogy az asszony nem egyenrangú a férfival, ezért függ a férfitől s el kell viselnie minden rigolyáját. A mai asszony, aki egy szintre került a fér­fival műveltségben, tudásban és mun­kateljesítményben, egyenlő élettársá­vá vált a férfinak. Annuska ugyan sohasem foglalkozott az ilyen gondo­latokkal, de érezte ezt az igazságot magában. S ezért fogadta a férje üt­­legeit, mint jogtalanságot, mint véres sértést, melyet nem tudott megbo­csátani. Anyjával, nővérével és nagy­anyjával együtt kiutasították Rechto­risz Jánost a lakásból s Annus orvos­sal állapította meg a testi sértést. Ennek alapján beadta a bíróságon a válópört Annuska, csinos húszéves asszony, gömbölyű vállakkal és barna lesült arcocskával, melyen a bíróság előti gyermekes ellenszegülés mutatkozott Rechtorisz János 31 éves s a bírósáq előtt azért lett szimpatikus, mert fe­leségét állandóan Annuskának szőlí tóttá, kitartott amellett, hogy térjen hozzá vissza s megígérte, hogy meg javul. Még Annuska és anyósa hara­gos tekintete se tudta őt arra az el­határozásra bírni, hogy beleegyezzen a válásba Viselkedése visszatükrözte azt. hogy már nagyon megbánta hogy így viselkedett A figyelő ember cso­dálkozva állapíthatta meg: Rechtorisz János szereti a féleségét. Mi volt te­hát az oka annak, hogy az otthoni vitáknál megsértette őt, sőt meg is verte. A felelet könnyű és nagyon meggyőző: az alkohol! A szeszesital gerinctelenné és gorombává tette s végül megmérgezte házasságukat. A bíróság a második tárgyalásnál sem tett eleget Annus kérésének. A bírónő megemlítette a házaspárnak, hogy a házasság nem rövidlejáratú szövetség, hanem ez az egész életre szól, ahol a házastársak kötelessége ismerni jogaikat és kötelességeiket, egymást segíteni és egymásnak meg­bocsátani. Szétválasztani csak az olyan házasságot lehet, ahol régóta tartó mély megnemértés áll fenn, mely nem ad további lehetőséget az együttélésre. Az ő esetükben megvan a remény, hogy házasságuk újra jó lesz. Csak rövid ideje élnek együtt s a nézeteltéréseket csak kölcsönös jóakarattal lehet kiküszöbölni. A nép­bíróság tagja figyelmeztette Annus­­kát, hogy az asszonyok egyenjogúsá­gát nem szabad úgy értelmezni, hogy joga van az asszonynak sértegetni és szidalmazni a férjét, hanem saját ér­tékének tudatában eszerint cseleked­ni. Sok fog függni most Rechtorisz Já­nostól. szilárd elhatározással abba fogja-e tudni hagyni az ivást s ren­des viselkedésével meg fogja-e tudni nyerni újból felesége bizalmát és sze­­retetét. Hasonlóképpen Annuskától is függ. e! tudja-e felejteni a sérelme­ket s kedvességével feledtetni tudja-e férjével a borosüveget és a poharat. Mindketten fiatalok, előttük az élet. Tőlük függ szeŕetetben, megértésben élik-e majd le. vagy pokollá változ­tatják. E. S. rajból is. mert — magasodik fel hangja és , villogó szemmel néz a bá­­mész lányokra — csak a bolond asz­­szony hiszi, hogy a kocsonya hús nélkül is jó. ILYEN OKTATÁS UTÁN nekies­nek a bőllérek a „beütemezett” hús­raktárnak és a rendelkezés szerint válnak le a csontozatról a sonkák, a szalonnatáblák, a kolbászhúsok. . . Ezalatt a lányok — vannak vagy tizen és mindegyiküknek kijut a munkából — már apró székekre ku­porodva szorgalmasan mossák a be­leket. vagy élesztgetik a tüzet az abároló kondér alatt, melybe sorra kerülnek: a tokaszalonna, a hatalmas szív és máj, a cipónyi vesék, melyek­ből Náni néni tudományának drága­köve, a vésés-kolbász készül. Ennek titkát csak a tízórai asztalnál árul­ja el, melyen barnapirosan, veresbo­ros lében, friss szatonnapörcök kö­zött; ott kunkorodik a vésés-kolbász néhány kisebb példánya. Olyan íze van. mint — szóval, mint Náni né­ni vésés-kolbászának, mert minden egyéb hasonlat csak rontaná értékét. — A vesét alaposan meqabároljuk — mondja oktató hangon — ügye­lünk arra, hogy mikor jól megpu­hul, a tűzhelyen készen várja a bő hagymás zsír, benne pirospaprika, töröttbors; csipetnyi babérlevél és kevéske kakukkfű. Ezen az ágyaza­ton addig pároljuk az apróra vagdalt vesét', — fedő alatt — amíg kicsit megpirul. Aztán az egészet hűlni hagyjuk, majd félpuhára főtt rizzsel alaposm összedagasztjuk. Dagasztás közben gyengén finomra őrölt sóval szórjuk, de ne sajnáljunk tőle egy­­egy loccsintás fanyar vörösbort sem. Aztán betölt jük vékonyra kapart bélbe, egy pillanatra bedobjuk a lo­bogó abálébe. Ismét kihűtjük_ és víz­ből, vörösborból, folyós zsírból, „zaf­­tot” készítünk hozzá, meghintjük ke­vés majoránnával és ebben a fürdő­ben addig sütjük — Te Juli, nem spóron, hanem kemencében — amíg ilyen piros nem lesz — mutat az előttünk mennyei illatokkal lélekzö hurkára. TÍZÓRAI UTÁN JÖNNEK a ko­molyabb, férfiasabb tennivalók. Kol­­bászdagasztás. melyből nem felejten­dő ki a fokhagymáié, egy kevéske majoránna, de égbekiáltó vétek, ha színhúson kívül más is kerül bele. Náni néni nem ismer irgalmat, saját kezével morzsolgatja végig a kelttész­­ta-finomságú kolbászhúst. pirongatja a markos böllért egy-egu índarabka miatt. Aztán már délutánba hajlik az idő, — sor kerül a kihűlt, szépen formált húsok pácbarakására. Milyen arze­nálja a fűszereknek, sóknak, őrölt növényeknek, melyek előkerülnek az ágyalatti kis ládából. Ezekből egy­­egy uiihegynyi kerül a sós. salétro­­mos, ecetes, boros lébe. Az öreg­asszony szeretettel simogatja végig a pácba kerülő húsokat, elhelyezi őket a nagy bükkfateknőben, szúró szem­mel vizsgálja a rúdraakasztott, piros­ló kolbászokat —- kimondja az utol­só szót: — Hát soha rosszabb disznóm ne legyen. Vidáman kuncog egyet és maga is felhajt egy cseppnyi csupor veres­bort: — Öregasszonynak is melegedni valamitől. . . kell néha (—i-y—1 JŰOGЙС-ük'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom