Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-04-03 / 14. szám
1953. április 3. Földműves TÍZ ÉVE SZABAD BRATISLAVA Tíz évvel ezelőtt — április hó első napjaiban — a kelet felől, Csallóközén át előretörő Szovjet Hadsereg bátor harcosai már messziről maguk előtt látták a bratislavai vár jellegzetes alakját. Vájjon mi adott erőt, mi öntött lelkesedést ezekbe a messzi tájakról jött katonákba, hogy itt, idegen, soha nem látott földön tovább harcoljanak és ha kellett, életüket is feláldozzák e város felszabadításáért? A népek felszabadítása — ez volt az a gondolat, amely páratlan lendülettel vitte előre a kisalföldi tájakon is a szovjet hősöket. Ez a magasztos küldetés volt az, ami a Bratislava ellen vezetett kombinált támadás folyamán alig két nap leforgása alatt áttörte a Kis- Kárpátok védővonalát, ami órák alatt keresztülvitte a Vörös Hadsereget a Duna hatalmas természeti akadályán. A hadműveletek igen gyorsan játszódtak le, Szlovákia fővárosa nagyjából sértetlenül szabadult fel. De a Bratislava körüli harcok is megkövetelték a maguk véradóját. A város legszebb helyén, fenn, magasan a házak felett van az elesett szovjet hősök temetője, a Slavín, ahol hatezer szovjet katona alussza virágok alatt örök álmát. i Ez a temető jelkép. Jelképe a népek roppant szolidaritásának, jelképe annak, hogy a felszabadult szovjet nép nem fásult el a Nagy Honvédő Háború vérzivatarában, hanem igyekezett minél több népnek megadni azt, ami a nemzetek életében a legnemesebb: a szabadságot. A szabadság, amit a Vörös Hadsereg véráldozatai, a szovjet nép mérhetetlen hősiessége hozott nekünk, arra kötelez, hogy soha el ne feleitsük, kik hozták nekünk a szabadságot. És továbbá arra kötelez bennünket, — Gottwald elvtárs szavai szerint, — hogy mint szemünk fényét, úgy kell védeni szövetségünket és barátságunkat a nagy Szovjetunióval! „Milyen volt az arca — kérdem az anyát — annak, aki először állt eléd, mikor erős kézzel pincéd ajtaját felnyitotta, mint kriptád fedelét? Ott éltül lenn. Körmöd a falat kaparta, hátha kenyérré változik a tégla. Karodban gyermeked didergett. Ajka kék volt. Szeme vádolni nyílt fel néha." „Én nem tudom, nem láttam azt az arcot, mert szememet akkor könny belepte. Csak azt láttam, amikor felém tartott s gyermekemet a magasba emelte." RÓZSA IMRE 1954. április 4-én szabadult fel Bratislava. — Képen a 11. Ukrajnai front egységei menetelését látni a város utcáin. * W w Népviseletünk haladó hagyományai C dovákia magyarlakta területein a felületes szemlélő észre sem veszi, müyen szép és értékes néprajzi hagyományokkal és népviseletekkel találkozik. A múlt nyáron néprajzi gyűjtésen voltam Párkány vidékén, az Ipoly mentén. Kimondhatatlan őrömet éreztem, mikor H elembán átmentem. Nyomban felfedeztem, hogy élt) népviselet van a faluban. Néprajzgyűjtő számára a legnagyobb öröm. Házról-házra jártam és nagyon gazdag anyagot gyűjtöttem össze. Majd útnak indúltam a következő faluba, Bajtára... Bajtán hasonló viselet él, mint az előző faluban. Utána Léléd következett. Már kissé kezdtem elkedvetlenedni, mert alapjában semmi változást nem találtam. A három faluban teljesen egyerűtJk a népviseletek és a népszokások. Nem is csoda, hiszen e falvak olyan közel fekszenek egymáshoz, hogy nem is lenne indokolt a nagy különbség. Negyedik állomáshelyem Szálka volt. Hát ilyen szép és Ízléses viseletét már igazán régen láttam, és a martod népviselet után ezt tartom a legszebbnek. gyermekek, lányok és asszonyok egyaránt népviseletben járnak. A ringó szoknyák, a lipityők, a tinángli ujjasok legragyogóbb változatait láthatjuk. Vasárnap délután a ragyogó napsütésben olyan látványt nyújtanak a szebbnél-szebb színben pompázó ruhák, mint egy nagyon szép színes film. A brokátok legszebb színváltozatai a legizlésesebb összeállításban! Ennyi ragyogás igazán ritka látvány! Nagy örömmel hallottam, hogy bizony nem hagyják kiveszni a viseletét. Az öreg nénikék is ugyanúgy vannak öltözve mint a fiatalok, természetesen náluk az uralkodó szín a fekete. Szerencsém volt résztvenni egy lakodalomban is. Ügy éreztem magam, mint a néző egy operettszínházban. A fiatal menyasszony gyönyörű fehér brokát viseletében olyan volt, mint egy szép kép. Körülötte a fiatalság a szivárvány minden színében pompázott. — Mindenki boldog volt, örült az életnek. Én is boldog voltam — csak sajnáltam, hogy nekem nem volt olyan szép ruhám, mint nekik, egyszóval „civilben” voltam. C zúton kérem a szalkaiakat és áltálában a Párkánykörnyékieket, hogy továbbra is őrizzék meg e szép népviseleteiket. Párkányi járás Csemadok helyicsoportjai! Tánccsoportjaitokat, kultúrcsoportjaitokat öltöztessétek ilyen ruhákba s vigyétek szét az ország minden részére. Legyetek büszkék arra hogy járástokban üyen népviseleti értékek vannak! Bocsekné, Gesztes Zsuzsa No ★’ 5 A Magyar Jprületi Színház i? űködésének második évébe lépett A MAGYAR TERÜLETI SZÍNHÁZ az idén működésének második évébe lépett. Megalapítása óta kb. 400 előadást tartott. Két év nem nagy idő, mégis úgy érezzük, hogy a Matesz ez alatt az idő alatt is megszerettette magát dolgozóinkkal és nélküle nehéz lenne elképzelni a szlovákiai magyar kultúréletet. A színház második évét sikerrel kezdte. Január közepén Komáromban bemutatta Beaumarchais francia író Szevülai Borbély című darabját, február elején pedig Gabriella Zápdská, lengyel írónő Finom úriházát. A színház mindkét darabjával haladó műveket iktatott programjába. A Szevülai Borbély a XVII. században készült, azonban még ma is friss, eleiben és tanulságos színmű. A nézd jól érti, hogy a könnyed szerelmi história csak keret, melyben a szerző kimondta véleményét kora egész társadalmáról és az uralkodó osztályok erkölcseiről. A MÁSODIK DARAB, melynek eredeti címe „Dulszká asszony erkölcse", 1907-ben született és benne az írónő rámutatott az úgynevezett úri burzsoázia erkölcsének talmisáqára és hamisságára. Dulszká asszony erkölcse nem belső átérzés, hanem külső máz, félelem az emberek szájától. Nem tartja erkölcstelennek, hogy fia viszonyra kényszeríti Ms cselédlányukat, dé felmond egy lakójának, mert felesége öngyilkosságot követett él férje hűtlensége miatt. E két darab egyike sem szocialista, mégis hatalmas értéket jelentenek a haladó kultúra frontján. Mindkettő hatalmas vádirat az uralkodó burzsoázia ellen. A Szevülai Borbély középpontjában Turner Zsigmond Figaró alakítása volt. Jó teljesítményt nyújtott Tóth László, Husváry Ferenc és Sipos Jenő is. Nagy fejlődést mutatott Mihályi Mária Rozina szerepében. A FINOM ŰRIHÁZ főszerepében H. В «day Mária Dulszkynét játszva, bármely fővárosi színpadon megállta volna helyét. Valósággal vitte, lendítette a darabot. Jó volt azonkívül Korai Ferenc és Konrád József a Zbisko szerepében, valamint Lőrincz Magda fellépése. Méla szerepében Udvardy Anna nem nyújtotta azt, amit ebben a nehéz szerepben tőle elvártunk. Ferenczy Anna és Nagy Eszter egészítette még ki az együttest. A Szevülai Borbélyt Műnk István rendezte, a Nová Scéna nagyhírű rendezője. A Finom úriház előadásánál pedig Riesdorfer László mutatkozott be dőször mint rendező. A munkája sikerrel járt. A Magyar Területi Színház nyitrai és kassai előadása után a bratislavai Nová Scéna színpadán is télt ház előtt mutatta be a fentemlített két müvet. A SZÍNHÁZ A MÁSODIK év folytatásaként tartalmas műsort készít elő. Már tanulja a Galics és Izsajev orosz írók „Nem magánügy” című darabját. A bemutatót áprilisban, hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára tervezik. Az utána következő darab Jókai .Jtrany ember"-e, melynek irodalmi értékén tűi, mind a. szerző személyén, mind a dared) tartalmán keresztül szlovákiai, illetve komáromi vonatkozása van. Ugyancsak tervbevették, hogy bemutatják Bródy Sándor — annakidején nagy sikert aratott — darabját a „Tanítónő'’-t. ,A színház méltóképpen kapcsolódik bele hazánk felszabadításának tizedik évfordulója ünnepségeibe. Nyitra felszabadításának másodünnepén Komáromban előadták Szimonov: Orosz kérdés-ét, a színház tavalyi nagysikerű bemutatóját. Mártonvölgyi László A népi kultúra fáklyahordozói — Jobbra kettőt, balra egyet! — Ez a rövid, ütemszerüen kiejtett mondat, mely a rétéi kultúrotthon ablakán szűrődött ki, keltette fel érdeklődésemet, hogy vájjon miféle foglalkozás van itt ilyenkor, alkom/attájt. Kíváncsiságomnak nem tudtam ellentállni, besiettem a küitúrotthonba... A terem közepén népviseletbe öltözött lányok és fiúk élmélyedten tanulták a népi táncot. — Te Dodi és Ilona! Hányszor mondtani, hogy helytelen, amit az utolsó ütemeknél csináltok. Fellépésünk kárára van a be nem iktatott mozdulatok gyakorlása. Kézlegyintéseitekre célzok... amikor levonultok a színpadról! — így a táncoktató. A két lány lehajtott fejjel, kissé szégyenkezve hallgatta az intő szavakat. A pillanatnyi csendet egy bogárfekete szemű fiatal lány törte meg. — Ez igazi Az üyen mozdulatok az egész fellépésünket elronthatják, s oda minden fáradozásunk. Űjra megkezdődött a próba. Az oktató középre állt, megszólalt a halk kísérő zene. Lányok, fiúk jobbról - balról egyezerre mozdultak. A látvány szinte elragadtatóan szép vdt. Az első táncpróba után szünet következett ... « » * Beszélgetés közben megtudtam, hogy pár év alatt sok minden történt Rétén. A Csemadok helyi csoportja felett az EFSz vállalt védnökséget. — Megalakult a Népművelödési kör is. A helyi nemzeti bizottság felkarolja kezdeményezéseiket és segíti őket azok megvalósításában. Rendbehozatta a kultúrotthont, az EFSz pedig új színpadot csináltatott, természetesen a Csemadok tagjai segítségével. A Népművelödési kör pedig könyvtárat létesített. Ügy az EFSz, mint a Csemadok kölcsönösen segítik egymást. Hazánk felszabadulásának 10. évfordidója alkalmával a Csemadok-tagok is hozzáláttak a faluszépítéshez. Az utakat javítják, fásítanak és eltakarítják a háború óta megmaradt romokat. A Csemadok tagjainak közös célja, hogy előre vigyék falujuk szocialista kultúráját, neveljék, szórakoztassák a lakosságot és a környék dolgozóit. Példás kul tú rtevéke nysé у ükét bizonyítja az is, hogy a multévi járási kvltúrversenyben a tánccsoport oklevelet kapott sikeres fellépéséért. — Ugyancsak a múlt hónap 20-án Pöstyénben rendezett kerületi népitáncbemutatón első helyezést nyertek. Meghívták őket a HL kerületi kvltúrversenyre is. — Minden igyekeztünk arra irányul, — mondotta Uhrovics, a helyi csoport elnöke — hogy e meghívásnak eleget tegyünk és tudásunk legjavát nyújtsuk a versenyen. Most is azon fáradozunk, hogy a tánc közben elkövetett hibákat eltávdítsuk. • * * Az idő eltelt... a hegedű húrja újra megpendült. — Jobbra kettőt, balra egyet! — hallatszott a tánenktató hangja. Lányok. fiúk lepkekönnvedségqel lejtették a táncot. Lassan beesteledett és sok sikert kívánva, búcsúztam el a lelkes fiataloktól, a formájában nemzeti, tartalmában szocialista kultúra ápolóitól. TALhO ■a I ■ VJ5ÉT A SZABADÍTÓ
