Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-03-13 / 11. szám
12 rSldniűv«^ 1955. március 13. Mi történik Francia Észak-Afrikában ? Az északafrikai helyzet már régóta sok fejtörést okoz a zavarosban halászó francia burzsoá politikusoknak Észak-Afrika francia gyarmatain, Algériában, Tuniszban és Marokkóban egyre terjed a nemzeti felszabadító harc tüze. Különösen a második világháború után a három ország népei eltökélték, hogy végetvetnek a különbözőképpen formált hamisítatlan gyarmati elnyomásnak — az éhség, a nyomor és a jogfosztottság uralmának. Elég volt abból, hogy százezrek csupán éretlen datolyával táplálkozzanak és az öt éven aluli gyermekek halandóságának száma sok helyen 96 százalékos legyen. Elég volt abból, hogy emberek tömegei pléhvárosokban. vagy barlangokban lakjanak1 Elég volt abból, hogy másodrendű állampolgároknak tekintsék az északafrikai országok igazi gazdáit, a saját népét. Ez a lényege, a rugója a tuniszi. algériai és marokkói népi mozgalomnak, amely különleges lendületet vett tavaly tavaszán az indokmai események nyomán. A genfi megegyezés után Észak- Airikában a szokottnál is torróhbá vált a talaj a gyarmatosítók lába alatt. Minden eszközt megragadnak, csakhogy Francia Eszak-Afrika népei erőt ne meríthessenek mozgalmi útra. Az a nézete a francia gyarmatosítóknak, akik szépenhangzó reformigéretekkel akarják kifogni a szelet az északafrikai népek szabadságmozgalmának dagadó vitorláiból. Tunisznak teljes benső önkormányzatot ígértek, hogy belügyeit a Francia Unió keretében önállóan intézhesse. A francia kormány ..minden hátsó gondolat nélkül” ilyen értelmű tárgyalásokba kezdett a tuniszi béggel és a nemzeti mozgalom képviselőivel, de — nem is akarta befejezni a tárgyalásokat. Ami Algériát illeti, arról nem is kell a szót szaporítani. Hiszen Algéria az anyaországhoz tartozik, nem más, mint „Franciaország három megyéje." Micsoda változásokra reformokra volna ott szükség? Algériával kapcsolatban a kormány még a reformok illúzióját sem csillogtatta meg. S éppen, mert Franciaorszag Algériával kapcsolatban hátat fordított a valóságnak, a hiba ott következett be 1954 őszén, hogy a hazafiak nyílt követeléssel léptek fel: „szüntessék meg a megkülönböztetési politikát!” Algériában hat gyalogos, ejtőernyős és lövész zászlóaljat, három páncélos különítményt, tüzérségi egységeket és repülőgépeket vetettek be, hogy letörjék a „zendülőket”. Akire a francia csapatok ráteszik kezüket az algériai sziklás hegyekben, azzal úgy járnak el, mint Himmler pribékjei tették annakidején Franciaországban: bikacsököt használnak az algé riaiakkal szemben. Piszkos vízzel telt edénybe nyomják az áldozat fejét, villanyárammal kínozzák. Persze ügyelnek arra, nehogy nyomai maradjanak a bántalmazásnak. Közönséges bűnözők ügyelnek a rendre a politikai foglyok celláiban. A marokkói lakossággal általánosságban nem bánnak kesztyűskezzel a „nyugati civilizáció” bajnokai Elegendő tanulságot tesz erről a Times című szélsőségesen reakciós amerikai hetilapból vett alábbi szemelvény „Az előre kidolgozott terv szerint működő légionáriusok sorra betörték a házak ajtaját Port Liautey városban, amikor a kaput bezúzták, bementek a lovas katonák és kikergettek minden férfit. Botokkal, puskatussal verték vissza a félelmükben sikoltozó asszonyokat. Egy tucat rendőr sorfalat alakított... Az araboknak fejük fölé kellett emelniük kezüket, majd egyenként előre lökdösték őket. „Tessék, csak tessék uram" — mondotta egy tartalékos rendőrezredes. Szélesen elmosolyodott majd jobb öklével hasbavágott egy középkorú arabot. Amikor =>z arab földrezuhant, az ezredes beletérdelt az ágyékába. Az arab megpróbált felkelni; de egy másik rendőr gumibotjával álkapcson vágta. Az arab ismét összeesett, a következő rendőr kétszer belerúgott... De minek foly • tassuk. Tuniszban éppen ilyen fasiszta módszereket alkalmaznak a francia uralkodók. De a reakciós gyarmatosítok akik a nagytőke és nagybankok érdekeit képviselik, nem néziK valami jó szemmel azokat a tárgyalásokat sem, amelyeket még a Mendes-France kormánya kezdett az északafrikai nemzeti mozgalom egyes képviselőivel. A nagytőke még brutálisabb es nyíltabb terrort, elnyomást követel. Különösen azért, mert Francia Észak- Afrikát új, második, Rúhr-vidéknek szemelték ki. A nyugatnémet iparbárókkal cimboráló francia fegyvergyárosok a különböző ritka ércekben, egyéb nyersanyagokban, valamint olcsó munkaerőben gazdag országokat „hátországként“ akarják felhasználni, tervezett háborújukban. A Francia Eszak-Afrikában mindinkább megnyilvánuló ellenállás azonban azt mutatja, hogy Algéria, Tunisz és Marokkó néptömegei nem hajlandók eltűrni hazájuk átalakítását atomháborús támaszponttá. Amint V. M. Molotov megállapította a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén: „... nincs már messze az tv idő. amikor nem lehet maid büntelenül elfojtani az afrikai népek nemzeti felszabadító mozgalmát, ahogyan ezt ma még azok az imperialista államok teszik, amelyek afrikai területeket kaparintottak magukhoz." E. L. Újabb csangkajsekísta támadás Az angol haditengerészet közölte, hogy a Westwey angol keteskedelmi hajót a tajwani tengerszorosban egy esangkajsekista ágyunaszád megtámadta. A haditengerészet szóvivője azt is közölte, hogy a Concord rombolót a megtámadott hajó segítségére küldte. Egy másik jelentés szerint csangkajsekista hadihajók feltartóztatták a 2500 tonnás Táj Seun Honc nevű angol teherszállító hajót is. A kuomintangista hadihajók tüzet nyitottak az angol fehérhajóra. Rusty, а г ameríkaellenes Az angol Warrington városka Top Pole Hotel nevű szállodájában él Rusty a bulldog. A szállodát gyakran felkeresik a közeli repülőtér amerikai pilótái. Rusty arról nevezetes, hogy csalhatatlan szimattal megérzi az amerikaiak jelenlétét, akár civilruhát, akár egyenruhát hordanak. Nem ugatja meg őket, nem mordul rájuk, csak mérhetelen megvetéssel elfordítja fejét, dühösen szusszant és tüstént távozik. A ráérő amerikai pilóták McCarthy nyomdokaiban járva megalakították az „amerikaJ- lenes kutyák ügyeinek vizsgáló bizottságát” és megbízták a bizottság elnökét, próbálja Rustyt jobb belátásra téríteni. Edge, a bizottság elnöke, azonban hiába fáradozik a kutya rendületlen megvetéssel elfordul tőle. Hiába, aki népszerűtlen, népszerűtlen — azt még a bulldogok is kutyába veszik ... Tajvantól 300 kilométerre fekszenek a Tacsen-szigetek, melyeket a csangkajsekisták jogtalanul birtokoltak s támaszpontként használtak. Kiégett há-.akat és romhalmazt hagytak maguk után. A kínai felszabadító néphadsereg csapatai február 13-án visszafoglalták a Kínai Népköztársasághoz tartozó ezen szigeteket. A népek követelik... A Béke-Világtanács irodájának felhívására világszerte megindult az aláírás-gyűjtési akció. A Kínai Népköztársaságban a február végi adatok szerint 21 millió kínai írta alá a felhívást. Pekingben és Tiencsinben az aláírás gyűjtési akció már befejeződött. A mukdeni vasutasok valamennyien aláírták a felhívást. Az olasz békeharcosok is állandóan gyűjtik az aláírásokat a bécsi békefelhívásra. Mind több és több tartományi és községi tanács állt ki a felhívás mellett. Ausztria-szerte is szorgalmasan gyűjtik az a'áírásokat. Eddig mintegy 150 ezer gyűlt össze, s számuk gyorsan növekszik. Burgenland tartomány parasztjai is lelkesen csatlakoztak ezen akcióhoz. Lengyelországban a lengyel nép valamennyi rétege lelkesen megnyilatkozik a Béke-Világtanács irodájának felhívása mellett. A dolgozók országszerte gyűléseken követelik az atomháborús veszély elhárítását. Magyarországon óriási lendülettel folyik az aláírások gyűjtése. A kongresszus megnyitása napjáig 3 millió 746.800 ember írta alá a békefelhívást. A Svéd Országos Békebizottság határozata alapján március 1-én országszerte megkezdődött az aláírások gyűjtése. A felhívás hangsúlyozza, hogy Svédország sok közéleti kiválósága már aláírta a bécsi felhívást. N. A. Bulganyin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke fogadta Rolf R. Sohlmant, Svédországnak a Szovjetunióban működő rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. *** 1949 februárjában az annakidején a Szovjetunióban tartózkodó A. L. Strong amerikai újságírónőt a Szovjetunó ellen irányuló kém- és felforgató tevékenység gyanúja miatt a szovjet állambiztonsági szervek le-Eden és Dl ehr и közös javaslata A THE OBSERVER delhi tudósítása szerint Nehru és Eden megegyezett egy „genfi típusú értekezlet” öszszehívásának javaslatában, de csupán a „valóbani” tűzszünet megerősítése érdekében. Ugyanakkor azt is javasolják, hogy ezen értekezlet összehívásáig „diplomáciai úton érjenek el általános megegyezést az értekezlet napirendjére vonatkozóan.” Felmerült az a kívánság, hogy az értekezleten mindazok az országok képviseltessék magukat, amelyek résztvettek a konfliktusban. Ennek nyilvánvalóan az a célja, hogy az értekezleten helyet biztosítsanak a csangkajsekistáknak is, ezzel megsértve a kínai nép nemzeti jogait és megszegve azt a nyilatkozatot, amelyet nemrégiben Nehru miniszterelnök adott. E sajtójelentésekkel kapcsolatban angol újságírókörök csodálkozásukat fejezik ki. Emlékeztetnek arra, hogy India a Kínai Népköztársaság kormányát Kína egyedüli törvényes kormányaként ismerte el és Nehru február végén elmondott parlamenti beszédére. Nehru e beszédében a többi között kijelentette: „Ha valamely ország elismeri Kínát, akkor a dolgok logikája szerint azt is el kell ismernie, hogy Formoza (Tajvan) Kínáé.” Nyomjatok kezükbe liliomot NEMRÉGIBEN V. M. Molotov fogadta W. R. Hearst urat. W R. Hearst a beszélgetés során egyebek között a következőket mondotta: „Az Egyesült Államok egész történelmük folyamán sohasem vezetett semmiféle támadó háborút.” Képzeljük el, hogy emellett Hearst úr ártatlanul a magasságos egekre fordította tekintetét. Nem tudjuk azonban, vajon maga hisze abban, amit állít. Mi nem hiszünk! Hisz az Egyesült Államok történelme, megalakulása óta semmi egyéb, mint támadó és rablóhadjáratok szakadatlan * sora az ameriki kontinens népei ellen. Az Egye■sült Államok mindig támadó volt. Ki vezetett irtőháborűt a bennszülött indiánok ellen? Az Amerikai Egyesült Államok! Ki támadta meg Mexikót és más területeken kívül ki rabolta el tőle Kaliforniát? Ismét csak az USA! W. R. Hearst úr megmagyarázhatná nekünk, hogy minek tekintendő a Hawai-szigetek elleni támadás és azok meghódítása, az 1898-as háború, amelyet a spanyol gyarmatok ellen vezettek. Jóllehet a spanyol kormány hajlandó volt eleget tenni az Északamerikai E- gyesült Államok minden zsaroló követelésének, az USA hadserege mégis megtámadta és elfoglalta nemcsak Kubát, de Puerto Ricot és a Fülöp-szigeteket is. MI AZ ILYEN vállalkozásokat a valódi nevükön támadásnak nevezzük. És az az allarn, amely más államokat megtámad, a logika és a jog szerint is támadó! Természetesen az is meglehet, hogy helytelenül látjuk a dolgokat, nem olyan lói mint H"arst úr és azok. akiket képvisel Hisz ók szakértői az agressziónak. Hatalmas gyakorlatuk van benne! Az amerikai Wiliam Z. Forster „Az amerikai szárazföld rövid politikai történelme" című könyvében egy híres amerikai tábornok megállapításait idézi (Butler tábornok) : — .,... arra törekedtem, hogy Mexikó, de föképen Tampico, az amerikai kőolajérdekeltség védett és biztos helyeivé váljanak. Hozzájárultam ahhoz, hogy Haitit és Kubát olyan területté változtassuk, ahol könnyű nyereségre tehet szert a National City Bank. Az 1901—1912-es években megtisztítottam Nicaraguát a Brown Brothers nemzetközi bankház érdekében és 1916-ban Dominica köztársaságban előkészítettem a talajt az amerikai cukor-társaságok számára. Segítettem Hondurasban az amerikai gyümölcsfeldolgozó társaságok sikeres vállalkozásait.” (Nem tűnik fel a kedves olvasónak, hogy tavaly Guatemalában és az idén Costaricában ugyancsak gyakran emlegetik ezeket a gyümölcsfeldolgozó társaságokat, amelyek most United Fruit Company név alatt egyesültek?) MIKOR ÉSZAK-KOREÁBAN felosztották a földet a földművesek között, az egész nemzet szabad lett, a koreaiak állítólag fenyegetni kezdték az „amerikai életmódot" Oklahomában és a nagylelkű amerikai hadsereg 1950-ben megtámadta Koreát. Hogy megszabadítsa a koreaiakat a szabadságtól, javaiktól, sőt életüktől is! Itt úgye, Hearst úr, nem beszélhetünk támadásról? Hisz Hearst úr szerint az Amerikai Egyesült Államok minősíthetetlen beavatkozása a Kínai Népi Demokratikus Köztársaság belügyeibe, az merikai repülők kihívó támadásai kínai felségterületek ellen, a kongresszusadta teljhatalom a „híres-neves hadvezér“ Eisenhowernek a Kína ellen folytatandó megelőző háborúhoz, az amerikai haderő légi és tengeri egységeinek szemtelen és fenyegető összpontosítása a Tajvani szorosban, Kína partjai mellett „csupán” a világbéke és az amerikai határok védelmét szolgálja! Nem pedig egy új hábo-úra való készülődést. Molotov világosan és nagyon érthetően felelt Hearst úrnak, ök azonban szemtelenül szajkózzák egyre a magukét, akár az elromlott gramafon. Megirigyelték Kína kincseit, nyersanyagforrásokat, piacot és olcsó munkaerőt szeretnének szerezni. Ezért akarják „megvédeni“ Amerika határait Tajvan körül. VOLT MÁR, AKI az angolszász határokat a szovjet-afgán határon akarta biztosítani. Öngyilkossággal végezte Berlin romjai alatt! Számos társa akasztófára került. Vajon hová jutnak ezek, akik ismét igájukba akarják hajtani a világot? A történelem törvényszéke idejében megfelel nekik. Ezért nyomjatok nagyhamar liliomot a kezükbe, hogy ha ezek az „Isten bárányai”, a békének ezek a hívatlan védői, a dullesek, eisenhowerek, hearstök és a hozzájuk hasonlók a vádlottak padjára kerülnek, legyen mivel eltakarják arcukat az egész békeszerető emberiség megvető és gúnyos tekintete elöl. BOJSZA IMRE tartóztatták és kiutasították az ország területéről. A szovjet ügyészség által, megállapítást nyert, hogy a volt állambiztonsági minisztérium vezetősége (Berija, Abakumov) alaptalanul emelte Strong asszony ellen az említett vádakat, Ezzel kapcsolatban most ezeket a vádakat elejtették. *♦* ■Az amerikai külügyminisztérium közölte a sajtó képviselőivel, hogy az Egyesült Államok emlékiratot intézett Svédország és Svájc kormányához és ebben „e kormányok óhajára” hivatkozva kijelentette, hogy „meg keli szüntetni a fegyverszüneti semleges felügyelő bizottságot“. Jellemző, hogy az Egyesült Államok a koreai fegyverszüneti semleges felügyelő bizottság megszüntetésére irányuló kísérletet harmadik félre való hivatkozással teszi. E harmadik fél szerepében az amerikai kormány a svéd és svájci kormányt próbálja felhasználni. *** Mint a Reuter hírügynökség jelenti, az angol külügyminisztérium szóvivője kijelentette, hogy Anglia „teljes mértékben támogatja” az amerikai külügyminisztériumnak a svéd és a svájci kormányhoz intézett jegyzékét, amelyben az Egyesül*- Államok állást foglal a koreai fegyverszüneti semleges felügyelő bizottság megszüntetése mellett. *** Az United Press hírügynökség londoni jelentése szerint lehetséges, hogy Churchill újból Washingtonba utazik, hogy megvitassa Eisenhowerral az angol-amerikai szövetség „siralmas helyzetét". *** Párizs politikai köreinek figyelmét felkeltette az a tény, hogy Norodom Szihanuk kambodzsai király váratlan lemondása 48 órával azután következett be, hogy Szihanuk beszélgetést folytatott Dulles-szal, az Egyesült Államok nemrég Indokínában járt külügyminiszterével. A Combat című lap közvetlen kapcsolatba hozza Szihanuk lemondását Dulles kambodzsai látogatásával és hagsúlyozza, hogy a volt király nem látszott eléggé megfelelőnek arra, hogy végrehajtsa az amerikaiak indokínai terveit. *** A burmai kormány hadserege támadást indított a Kentung államban garázdálkodó, körülbelül 4000 főnyi Kuomintang-banda ellen — közli az AP. Szabad Földműves, a Főldmüvelesugv i Meghíz-ib Huata tn-tiiama - Kiadóhivatal Biatislava Križková 7. — Telefon: 332—99 — Szerkesztőség- Bratislava Križková 7. — Telefon: 243—46. — Főszerkesztő: Majoi Sándor. — Kiadja az Állami Mezőgazdasági Kiadóvállalat, n. v., Bratislava Križková 7. — Nvomja: Merkantilné tlačiarne r p zz Bratislava Ul. Nór. Povstania 41. — Évi előfizetés Kős 20.80 félévre Kčs 10.40. — Terjeszti a Posta Hírlap szolgálata. — Megrendelhető minden DÓstahivatalnál és kézbe.',itőnél. ’ A—64123
