Szabad Földműves, 1955. január-június (6. évfolyam, 1-26. szám)
1955-02-27 / 9. szám
8 1955. február 27. pSíiMves Štefan Gažík földművelésügyi megbízott záróbeszéde Azt hiszem, az első. amit kongreszszusunk végén külön hangsúlyoznunk kell, — jelentette ki Gažík elvtárs megbízott —, az az egészséges derűlátás, amely vörös fonálként húzódott végig kongresszusunk tárgyalásain és vitáin. A vita valamennyi részvevője, akik foglalkoztak az egységes földmüvesszövetkezetek további megszilárdításának és felvirágoztatásának, valamint mezőgazdasági termelésünk általános fellendítésének kérdéseivel, munkahelyükről vett számos meggyőző példával bizonyították, hogy a feladatok helyesek és teljesíthetők amelyeket a CsKP X. kongresszusa és Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága plénumának a közelmúltban, február 11-én hozott határozata tűzött mezőgazdaságunk elé. Sőt, sok felszólaló, mint például Ondrová elvtársnö Topoľnáról. Kráľ elvtárs Norberčanýból, Kojšová elvtársnő Lédecről és mások szemléltető példákkal megmutatták és bebizonyítottak, hogy a gazdálkodásunkban rendelkezésünkre álló tartalékok teljes kihasználásával már ma többet termelhetünk, mint azt a CsKP X. kongresszusa mezőgazdasági termelésünknek a tegközelebbi 2—5 évben való lényeges emeléséről hozott irányelvei kötelességünkké teszik. Most arról lesz szó, hogy a kongresszusról hazatérve céltudatos és fáradhatatlan sarcot szervezzünk mindezeknek a tartalékoknak a teljes kihasználásáért. A második momentum, amelyet mindjárt bevezetőben külön hangsúlyozni kívánok, abban keresendő, hogy egyre inkább felismerjük azoknak a feladatoknak az óriási jelentőségét és hatását," amelyet pártunk és kormányunk tűzött mezőgazdaságunk elé. Az egész vita egyértelműen megmutatta, szövetkezeti tagságunk egyre mélyrehatóbban és világosabban megérti, hogy a CsKP X. kongresszusán kitűzött irányelvek követése és teljesítése döntő jelentőségű nemcsak dolgozó parasztságunk életszínvonalának emelésében, nemcsak egész népgazdaságunk további fejlődésében és hazánk felvirágoztatásában, hanem azt, hogy a CsKP X. kongresszusán kitűzött irányelvek teljesítése nemzetközi szempontból, a világbéke megszilárdításának szempontjából is rendkívül nagy jelentőségű. A vita megmutatta, hogy szövetkezeti tagságunk szívében és gondolkozásában mély gyökeret vertek miniszterelnökünK, Široký elvtárs szavai, amelyeket a CsKP Központi Bizottságának nemrég megtartott ülésén mondott és amelyekben hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztését szolgáló intézkedésekkel nagy történelmi jelentőségű és hatású feladatot tűztünk magunk elé Most arról van szó, hogy ezek a szavak eljussanak minden parasztunk szívéhez, értelméhez. Ügy vélem, elvtársak, hogy kongresszusunk lefolyása világosan megmutatta — és ez nemcsak Zápotocký elvtárs köztársasági elnök üdvözlő beszédében, aki drága Kommunista Pártunk Központi Bizottságának nevében szólott hozzánk, nemcsak Smida elvtárs, földművelésügyi miniszter kongresszusi beszámolójában nyilvánult meg, hanem a szövetkezeti küldöttek többségének vitafélszólalásaiban is —, hogy a CsKP X. kongresszusán kitűzött irányelvek sikeres teljesítéséért folytatott harcban jelenleg mindenekelőtt a következő két fő feladat megoldására kell összpontosítanunk erőinket: 1. az egész termőföld megművelésére; 2. földjeink hektárhozamainak lényeges növelésére. Előbb hadd mondok néhány szót a föld kérdéséről: miért helyezünk oly nagy súlyt erre a feladatra? Azért, elvtársak, mert nálunk a megművelhető terület nagysága korlátozott. Ezért kell kihasználni a földet a jó gazda gondosságával. Ma egyik legfontosabb feladatunk, hogy megműveljünk minden talpalatnyi megművelhető földet, amelyen jövedelmezően gazdálkodhatunk. Široký elvtársnak a CsKP Központi Bizottsága minapi plenáris ülésén megtartott beszámolójából tudjuk-, hogy ez ideig 145 000 hektár termőföld megművelését nem tudtuk biztosítani, további csaknem 50 000 hektáron pedig az eddigi határozatok szerint a helyi nemzeti bizottságoknak kell gazdálkodniok Ezenfelül nagykiterjedésü kishozamu rétek és legelők állnak rendelkezésünkre, amelyeket jelenlegi gazdálkodási módszereink mellett nem használtunk ki eléggé. Kongresszusunknak ezen a téren is döntő fordulatot kell hoznia. Szövetkezeteink és szövetkezeteseink mutassanak példát minden talpalatnyi termőföld megművelésében és már az idei tavaszi munkák során törekedjenek arra, hogy fokozott felelősségérzettel gazdálkodjunk éltető földünkkel amint arra a vita során különösen Jílek elvtárs hívta fel figyelmünket Külön probléma ezzel kapcsolatban a határvidék egész termőföldjének megművelése Pártunk és kormányunk eddigi intézkedéseikkel olyan feltételeket teremtettek a határvidék betelepítésére és ezeken a területeken a mezőgazdasági termelés fejlesztésére, hogy most már valóban csak tőlünk, mezőgazdasági dolgozóktól függ e feladatok teljesítése. A másik feladat, amelyre kongresszusunk különös súlyt helyezett, annak szükségében áll, hogy növeljük minden kultúrnövény hektárhozamát, különösen pedig a takarmánykapások burgonya, kukorica és egyéb takarmányok hektárhozamait. Belteriesebben kell gazdálkodnunk, mint edd:y tettük, minden hektáron többet és olcsóbban kell termelnünk — ez ma mezőgazdaságunk egyik sarkalatos kérdése Megvan minden lehetősegünk, hogy e téren is nagy fejlődést érjünk el, ha igénybe veszünk minden eddigi kihasználatlan tartalékot. Ezekről a tartalékokról sok elvtárs beszélt. Az egyik ilyen tartalékkal foglalkozik az a brosúra is, amelyet a kongreszszus részvevői között osztottunk ki és amely arról beszél, hogyan termesztettek az ifjúság Falvában hektáronként több mint 86 métermázsa csöves kukoricát Hr.sonlo lehetőségeink vannak mezőgazdaságunk szinte minden szakaszán.Csak az a fontos, hogy megtanuljuk, hogyan kell mesteri módon kihasználni ezeket a tartalékokat és lehetőségeket Úgy vélem, a kongresszus ebből a szempontból jó iskolát jelentett részünkre, különösen azoknak az értékes tanácsoknak a révén, amelyeket Nyikolaj Vaszilijevics Cicin, a szovjet küldöttség vezetője adott nekünk. Nem szabad megfeledkeznünk azonban a gép- és traktorállomásokról sem, amelyek legfontosabb segítőtársaink a hektárhozamok növelésében. S a gépek, amelyeket a gépállomások révén a munkásosztály ad nekünk, a mezőgazdasági termelés fejlesztésének leghathatósabb eszközei. Kongresszusunk egyik fogyatékosságának tartom, hogy a vita során aránylag kevés szó esett EFSz-emk és gépállomásaink együttműködéséről Márpedig volna miről beszélni. Hisz mindnyájan tudjuk tapasztalatból mily nagy jelentősége van pl. az EFSz-ek és gépállomások közötti szerződések megkötésének és a megkötött szerződések jó, lelkiismeretes teljesítésének mindkét fél részéről. Tudjuk, mit jelent a gépállomások agronómus-szolgálatának jó és szakszerű segítsége a sí: vetkezetek részére és viszont mily nagy károk keletkeznek ott. ahol a szövetkezetek nem részesülnek ebben a támogatásban. A tapasztalatok beszélnek arról is, mily sokat jelent az EFSz-ek és gépállomások kölcsönös együttműködésének megjavításában a központi tanácsok jó munkája. Ezekkel a kérdésekkel odahaza igen komolyan kell foglalkozniuk és gondoskodniuk annak a segítségnek minél jobb felhasználásáról, amelyet pártunk és kormányunk a gépállomások kiépítésével biztosított a szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó parasztok részére. Ezzel kapcsolatban még egy megjegyzésem van. Ns tévesszék szem elöl azt a tanácsot, amelyet tegnap adott nekünk a köztársasági elnök elvtárs: „Nem elég csak megkötni a szerződést a traktorállomásokkal, ellenőrizni kell az általuk végzett munkát is. ^Átvételi jegyzőkönyveket kell készíte- I és aláírni a végzett munkáról. A n.unka ellenőrzése és gondos átvételi" nélkül a szerződések mitsem érnek.” Azzal, hogy a kongresszus oly határozottan helyezte előtérbe a hektárhozamok növelésének feladatát, semmiképpen sem kicsinyeljük le az állattenyésztési termelés óriási jelentőségét, hisz mezőgazdaságunknak éppen ezen a szakaszán küzdünk ez ideig a legnagyobb fogyatékosságokkal, amelyek a hússal, zsírral, tejjel és tejtermékekkel való ellátás kérdésévii kapcsolatban a legjobban szorongatnak bennünket. Ellenkezőleg, teljesen helyeselhetjük azoknak a felszólalóknak a véleményét, akik kézzelfogható példákon mutattak rá. hogy jó gazdasági eredményeket és nagyértékü munkaegységeket csak azok a szövetkezetek érnek el. amelyek jó és minden irányban fejlett állattenyésztési termeléssel rendelkeznek. Az állattenyésztési termelés sikeres fellendülésének első feltétele azonban, hogy biztosítsuk a bősége« takarmányala pót, szemes- és szálastakarmányban egyaránt, mert elegendő takarmány készlet nélkül nem növelhetjük sem gazdasági állatállományunkat, sem^ az állatok hasznosságát. Ugyanakkor szem előtt keli tartánunk, hogy a hektárhozamok nagysá gáró) már néhány napon, esetleg néhány héten belül dönteni fogunk. A tavaszi munkák küszöbén állunk. Attól, hogyan végezzük el a tavaszi munkákat, jól és gyorsan-e. függ majd az idei termés, a termés mennyisége és minősége Ezért kongresszusunk határozatai járuljanak hozzá ahhoz hogy már az idei tavaszi munkák csalhatatlanul megmutassák: elindultunk azon az úton, amelyet a X. pártkongresszus irányelvei és a CsKP KB plenáris ülésén nemrég hozott határozat tűzött elénk. Ügy vélem, elvtársak, hogy éppen ezzel kapcsolatban néhány szóban foglalkoznunk kell az árak kérdésével is. Az árakat tekintve lényegében minden rendben van. Feladatunk azonban elérni azt, hogy a többi szakaszon, elsősorban a termelésben is minden rendbe jöjjön. A jövedelmek növelésének egyetlen biztos, helyes és csalhatatlan útja a hektárhozjmoknak és az állatok hasznosságának növelése, a mezőgazdasági termelés belterjesebbé tétele. A kongresszuson elhangzott felszólalások figyelmeztettek arra, szövetkezeteink megszilárdításánál nem feledkezhetünk meg új tagok megnyeréséről sem. Zápotocký eivtárs. köztársasági elnök beszédében kijelentette; „Országunkban tovább is alakulni fognak egységes földmüveszövetkezetek, fejlődni fognak, új tagokkal gyarapodnak, visszatérnek majd kebelükbe egyre nagyobb számban azok is, akik a kezdeti hibáktól, balsikerektől és gyakran rendetlenségektől elkedvetlenítve kiléptek a szövetkezetből. Erről ma már sok meggyőző példa tanúskodik. Ez azért van így, mert a íözös termelés az egyetlen helyes út. amely a kisparaszti gazdaságoknak nagy, kollektív egységekbe való tömörítésével, korszerű gépekkel való fele szerelésével, a mezőgazdasági tudomány, a technika és a gépesítés minden vívmányának kihasználásával a kis- és középparasztokat megszabadítja a kizsákmányolástól, a bizonytalanságtól, a nyomortól és a szegénységtől és biztosítja anyagi és kulturális színvonaluk szüntelen emelkedését.“ Ezt mondta nekünk tegnap köztársasági elnökünk, Zápotocký elvtárs, és megjegyezte, ezzel kapcsolatban nem számíthatunk öntevékenységre, hanem meg kell győznünk a parasz tekat. Igen elvtársak, II. országos kongresszusunk ezen a téren is hivatott jelentős javulást előidézni. El kell mélyítenünk az egyénileg gazdálkodó parasztokhoz fűződő viszonyunkat. Gyakrabban kell meglátogatnunk őket, szívélyesebb beszélgetést kell folytatnunk velük. Többet és türelmesebben kell foglalkoznunk velük, ísmertetnüns a szövetkezeti gazdálkodás jó eredményeit és így megnyerni őket sorainkba. Ügy vélem, vitánkban több figyelmet érdemelt volna az állami gazdaságokkal való együttműködés kérdése is, hisz az állami gazdaságok a mezőgazdaság szocialista szektorában sző- ■ vetkezeteink idősebb és tapasztaltabb testvéreinek számítanak. Evtársak, szövetkezeti tagok! Kongresszusunk azokban a napokban folyt le. amikor lelkesen készülünk arra. hogy megünnepeljük hazánknak a testvéri szovjet hadsereg által történt felszabadítása tizedik évfordulója1 Hazánk egész népe annak, tudatában készül e dicső évforduló megünneplésére. hogy mi mindent hozott nekünk a szabadság, mily örömteli fejezet kezdődött életünkben tíz évnek előtte. Népünk érzésének kifejezője a kötelezettségvállalások mozgalma amely üzemeinkben, falvainkban és többi munkahelyen hatalmas aranyokban bontakozik ki. Az öröm érzéséfel hallgattuk végig tegnap és ma, mily nagyszerűen készülnek felszabadulásunk évfordulójának megünneplésére szövetkezeti tagjaink is. Ahhoz, hogy vállalásainkat teljesíthessük, a következő halaszthatatlan feladatokat keli megoldanunk: 1. Elsősorban meg kell oldani minden szövetkezetben a munka megszervezésének kérdéseit, biztosítani kell az EFSz-ek mintaalapszabályzatanak betartását és a munka helyes irányítását. A vita során bebizonyosodott, hogy állandó termelőcsoportek nélkül, a háztáji gazdaságnak és a háztáji állatállománynak megfelelő méretekre való korlátozása nélkül nem folytathatunk jó gazdálkodást. 2. Sok felszólaló foglalkozott a szövetkezeti tagok munkája díjazásának kérdéseivel. Valamennyien egyértelműen megállapították mily óriási jelentőségű a szövetkezeti gazdálkodás megjavításában, a termelés növelésében, a tagok anyagi érdekeltsége. Valamennyi jó szövetkezetben döntő szerepet játszott ezzel kapcsolatban a pótjutalmazás rendszere. Mindabból, amit az egyes felszólalók mondtak itt a pótjutalmazás fontosságáról, egy következtetést vonhatunk le: a kongresszusról visszatérve haladéktalanul be kell vezetnünk a pótjutalmazás rendszerét mindenütt, ahol ezt eddig nem tettük 3. Zápotocký elvtárs, köztársasági elnök és több más vitafelszólaló is felhívta figyelmünket annak fontosságára, hogy biztosítsuk a szövetkezet jó vezetését, helyesen válasszuk ki a szövetkezet elnökét és többi vezető funkcionáriusát. A szövetkezeti gazdálkodás vezetésében rejlik nem egy szövetkezetünk legfőbb problémája. Ezért oly fontos, hogy a tagság gondosan válassza ki a jelölteket és vezető funkciókkal, különösen pedig az elnöki tisztséggel csak olyan tagokat bízzon meg, akik teljes mértékben megérdemlik a tagság bizalmát és akiknél biztos, hogy egy pillanatra sem tévesztik szem elől a közösség érdekeit. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a kész funkcionáriusok nem hullanak az égből. A vezető kádereket elő kell készíteni tisztségükre. Erre is megvan minden lehetőség. A párt és a kormány ma olyan nagy anyagi eszközöket fordít a mezőgazdasági dolgozók oktatására, hogy nemcsak minden elnök, agronómus, zootechnikus, intéző, könyvelő és munkacsoportvezető, hanem minden egyes szövetkezeti tag is elsajátíthatja a szükséges szakismereteket. 4. A kongresszusi vita végül felhívta a figyelmünket arra, hogy a mezőgazdasági termelés művelésének egyik döntő eszköze a haladó munkamódszerek, elsősorban a szovjet tapasztalatok széleskörű alkalmazása. Különösen a most következő tavaszi munkák során egyetlen alkalmat sem szabad elmulasztanunk, hogy tömegesen alkalmazzuk a haladó tapasztalatokat. Ezzel kapcsolatban külön fel akarom hívni figyelmüket azokra az őszinte szavakra, amelyeket üdvözlő beszédében drága vendégünk, Cicin akadémikus, a szovjet küldöttség vezetője intézett hozzánk tegnap: „Szívesen rendelkezésükre bocsátjuk tapasztalatainkat és másfelől mezőgazdasági téren felhasználjuk az önök számos tapasztalatát is ... Szoros együttműködésünk,, a szovjet kolhozok és a csehszlovákiai egységes földművesszövetkezetek tapasztalatainak kölcsönös kicserélése országaink mezőgazdasága további felvirágzásának és fellendülésének további tartalékait és lehetőségeit tárhatják fel". Azt hiszem, mindnyájunk nevében beszélek, ha hangsúlyozom, hogy most, az egységes földművesszövetkezetek II. országos kongresszusa után a magunk részéről a lehető legnagyobb mértékben kihasználjuk ezeket a lehetőségeket. Kongresszusunk tanácskozásának végére értünk, elvtársak. Meg vagyok győződve róla, hogy az önök érzelmeinek és meggyőződésének adok kifejezést, ha kongresszusi vitánk végén ígéretet teszek arra, hogy szövetkezeti tagságunk — és példájukon lelkesülve a többi kis- és középparaszt is — az utolsó betűig teljesíti az EFSz-ek II. országos kongresszusán hozott határozatokat és valóra váltják a CsKP X. kongresszusának a mezőgazdasági termelés lényeges fejlesztétését célzó irányelveit. 'ni* A Smetana színházban A kongresszus küldöttei prágai tartózkodásuk alatt ellátogattak a Smetana színházba, ahol megtekintették „Az eladott menyasszony" című operát. Amikor az opera nyitányának első dallamai felcsendültek, kíváncsi szemek meredtek a művésziesen kivilágított színpadra. A nézők soraiban ugyanazokkal a kedves arcokkal találkozunk, akik a kongresszus hatalmas csarnokában folytatták tanácskozásukat. — Sok köztük az élenjáró, kitüntetett dolgozó. A díszpáholyban foglaltak helyet a külfödi delegátusok. A díszpáhogy mellett Papp Sándor, a nagykaposi EFSz elnöke, Janek András állatgondozó a szebeni járásból foglalt helyet. Velük szemben a másik oldalon, szövetkezeti tagok között Zdenek Nejedlý miniszter akadémikus ült. Szünetekbe i a vita az előadásra terelődött. A dohányzóban Papp Imrével, a leleszi EFSz zootechnikusával beszélgettünk. Éppen arról beszélt, hogy ilyen szépet még nem látott. Erről odahaza nagyon sokat fog beszélni tagtársainak. Itt a dohányzóban akadtunk össze a Magyar Népköztársaság küldöttségének egyik tagjával, Bruck Gáborral, a kápolnásnyéki Vörösmarthy termelőszövetkezet munkaérdemrenddel kitüntetett elnökével. Elmondotta, ittartózkodása alatt szerzett benyomásait és örömmel beszélt Csehszlovákia egységes földművesszövetkezeti mozgalmának hatalmas arányú kibontakozásáról. Minden felvonás után hatalmas tapssal jutalmazták a színészek jó játékát. így volt ez a Hadsereg Művész-színházában is, ahol a küldöttek egy nagy csoportja „Férfi fegyverrel" című előadását tekintették meg. Éjfél felé járt az idő, amikor az előadásnak vége lett. Prága utcái fehér színt öltöttek. Az egyre szállingózó hó majdnem bokáig ért. A küldöttek a színház előtti autóbuszokba szálltak és elrobogtak a részükre ]^ijelölt szállodákba. Felejthtetlen emlékekkel tértek otthonaikba. Az egységes földművesszövetkezetek II. országos kongresszusának határozata (Folytatás a 7. Népi demokratikus köztársaságunk jubileumi évében tegyünk határozott lépést előre parasztjaink jóléte tartós gyarapításának útján. Szövetkezeti mozgalmunk tartós és elpusztíthatatlan qyökereket vert. A reakció semmiféle támadásai sem fordíthatják el dolgozó parasztjainkat a közös gazdálkodástól A város és a falu szilárd szövetségében, pártunk és kormányunk támogatásával e mozgalom tovább fog fejlődni egész parasztságunknak. hazánk minden dolgozójának javára. A szövetkezet munkája során felmerülő nehézségek és fogvatékossá- I gok mitsem változtathatnak azon á té- I n.yen, hogy az egységes földművesoldalról) szövetkezetek maguknak a parasztoknak a tulajdonává váltak, akik szüntelenül fejlesztik /és erősítik szövetkezeteiket. Az EFSz-ek II. országos kongreszszusának küldöttei felhívnak minden szövetkezeti tagot és parasztot, minden mezőgazdasági dolgozót, hogy teljesítsék . a CsKP X. kongresszusán a mezőgazdasági termelésnek a legközelebbi 2—3 évben való lényeges fejlesztésére kitűzött irányvonalat, biztosítsák az 1955. év valamennyi termelési eladatának teljesítését és ezzel teremtsék meg a mezőgazdasági termelés tartós gyarapodásának és az egész dolgozó nép életszínvonala szüntelen emelkedésének feltételeit.
