Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-07-04 / 27. szám
к 1954. Július 4. fia (met Földműves visszatérése a traklorosbrigádra Egy késői novemberi estén Bakos Andráshoz, a zselizi traktorosbrigád vezetőjéhez Forgács Lejos traktoros azzal a kérdéssel fordult, hogy engedje el őt a brigád szolgálatából. Az ós/.i munkákat már befejeztük — indokolta meg kérését — és télen — úgyis kevés munka edódik a brigádon. Igaz, — tette hozzá — hogy következik a gépek javításának ideje, de gépemet rendben adom át. Vigyáztam rá egész éven keresztül, nehogy baja történjen. A brigádvezetőt a kérés váratlanul érte. Mindenre gondolt volna, csak arra nem, hogy Forgács traktoros itt szándékozik hagyni a brigádot, ö volt a brigád egyik legszorgalmasabb és leghűségesebb traktorosa. Nem is olyan régen együtt szervezték meg a brigádot és nagy feladatot vállaltak magukra. Jóformán még tető sem volt a fejük felett, ahová a gépeket elhelyezhették volna. Nem rendelkeztek gépcsoportokkal sem. s így a munka свек lassan haladt. Most már azonban a kezdeti nehézségeket legyőzték és a jövőben már vlgebban halad a munka. — Ha jó! hallottam, itt akarsz bennünket hagyni — szólalt meg a brigád vezetője. — Szeretnék elmenni Csehországba. Az egyik strakonicei üzembe hívnak és nagy kedvem volna ott dolgozni — válaszolta Forgács. A brígádvezető szívből sajnálta Forgácsot. Megkísérelte őt szándékáról lebeszélni, de ez nem sikerült. Forgács fiatal volt és látni akarta a világot. A brígádvezető tudta, ha sikerülne is lebeszélni szándékáról, már olyan jó kedvvel úgysem dolgozna, mint azelőtt, így hát nem erőszakolta ittmaradását. Forgács már másnap ünneplőben jelent meg a brigádon. Munkatársaitól elbúcsúzott, de még mielőtt elhegyta volna munkahelyét, odament volt gépéhez és szürke szemével csak úgy titkon megslmogatta a nagy szürke gépet. Forgács Lajos nemsokára Strakonicén dolgozott és egy nagy hidraulikus sajtóval hajtóláncokat készített. A műnké nagy pontosságot követelt, de ebben nem volt hiba. Ezt a pontosságot még traktoros korában megszokta és ezért munkájával ott is meg voltak elégedve. Rövid idő alatt megszerették. Főképpen a szerszámbefogásra kellett nagy súlyt fektetni. Ha a szerszámot rosszul fogta volna be, az első nyomás alatt könnyen összetörhetett volna. A láncszemeket a motorkerékpárokhoz gyártották és azok mennyisége állandóan szaporodott. A műszak végeztével ő érte el mindig a legnagyobb teljesítményt. Ezért hát nemcsode. hogy » legnagyobb jutalmazásban részesült. * * * Forgács talán még ma is ott dolgozna. he valami közbe nem jött volna. Ezt a valamit pedig Végh Ferenc, testi-lelki jóbarátja idézte elő. Forgács éppen a műszakból tért haza, amikor az utcán Véghel találkozott. Szívélyesen üdvözölték egymást, majd Végh kedvező ajánlattal huzakodott elő: — Te Lajos, nem jönnél hozzánk a szövőgyárba dolgozni ? — Meg vagyok én elégedve a helyemmel, minek változtassam — hangzott a válasz. Végh azonban nem volt az az ember, akit ilyen könnyen el lehetett volna utasítani. A zselíziek közül a szövőgyárban sokan dolgoztak,.. de abban a gépgyárban, ahol Forgács dolgozott, nem volt ismerőse. Erre a körülményre terelte tehát Végh a beszédet: — Nálunk dolgozik Kálmán Sándor, meg mások is és csak te vagy az, aki nem akarsz velünk tartani. Forgács Lajos Kálmánékat még Zselizröl ismerte. Jóval idősebb volt nála. Amikor még Zselízen laktak, gyakran el is látogatott hozzájuk. Jól emlékszik még a családra és gyermekeire Egykor szívélyes barátság fűzte Kálmánhoz és most értesült csak arról, hogy ő is itt dolgozik. Vasárnap majd felkeresem — gondolta magában. Végh még elmondta, hogy milyen szépen keres, majd hozzátette: — Emléksze!-e Lajos Benes-köztár'saságára?... mennyit voltunk munkar.élkül. Most pedig annyi munkánk van, hogy akár tíz helyen is dolgozhatnánk. Lajos helyeslőleg bólintott. Emlékezett ő nagyon jól ezekre az időkre, amikor a munkáért könyörögni kellett. Most pedig egy évvei ezelőtt jött el a gépállomásról, jelenleg itt dolgozik a gépgyárban és innen akár rögtön is, mehetne a szövőgyárba, ahol talán még többet kereshetne, mint a mostani helyén. * « * Vasárnap Forgács felkereste Kálmánt és családját. Kálmán elmondta, hogy a szövőgyárban dolgozik, keresetével és sorsával megelégedett. A család éppen kirándulásra készült. Kálmánék meghívták Forgácsot is, aki a meghívást szívesen fogadta, ami érthető is. hiszen fiatal volt és nőtlen, ráadásul fjedig szabad mint a madár. Már a látogatás első percében jól érezte magát. Kálmánná hellyel kínálta, majd hangos szóval, úgyhogy Lajos is hallhatta. lányához fordult és parancsolólag ezeket mondotta: — Rózsi! Te meg miért nem kínálod meg Lajost valami harapnivelóval1 Lej06 má- az érkezéskor észrevette, hogy a házban leány is van. Kézszorítással üdvözölték egymást, mert paraszthelyen nem szokás bemutatni az idegeneket egymásnak. így hát nem tudhatta, hogy ki is ez a bájos fiatal leány. Lajosra különösen a leány nagy kék, ábrándozó szeme és a szemekre boruló barna nagy szempillák hatottak R6zs:ke termete és ringó járása csak még fokozta érdeklődését. Ki ez a leány ? Rokon, vagy ismerős? Különben e nem is fontos — gondolta magában. Emlékezett arra, hogy amikor odahaza Zselízen meglátogatta őket, a családban ilyen leány nem volt. Emlékeiben ugyan felbukkant egy 5—6 éves szurtosképü leánygyermek, de ez volna Rózsi? Most már jobban emlékezett — igen, abban az időben Forgács 20 éves lehetett. A kisleányt sokszor ölébe fogta és játszadozott vele. Nevére azonban már nem emlékezett. —Hej, de megnőtt a leánya Kálmán néni! — kiáltott fel Lajos és közben kiváncsion várta, mit szól mindehhez az asszony, legalább megtudja, kicsoda ez a lány. — Hát bizony megnőtt — hangzott a felelet. Ebben a pillanatban Rőzsika mellette termett és süeeménnye! kínálta. Lajost a szíve tájékán hirtelen valami jóleső melegség fogta el. Tekintetük találkozott. Kellemes érzéssel állapította meg, hogy nemcsak Kálmánék látják szívesen, de a leányuk is. Közben a család felkészült. A megállapodás szerint a közeli hegyekbe készültek. Lajosnak jólesett az üde, ózóndús levegő. Egész délután vidám hangulat uralkodott. Nagy természetbarát volt és az erdőt már kiskorában megszerette. Most ott bolyongott az erdő közepében és gyönyörködött annak szépségében. A kirándulásról késő este. fáradtan tértek haza. Az út, amelyen hezaindultek, keskeny volt. F'ől ment Kálmán, aki az utat legjobban ismerte, utána ment a két gyerek, majd Kálmánná és végül Rózsiké Lajossal. Az út sokhelyen lépcsőzetes volt és ilyenkor Lajos megfogta Rózsi kezét és. úgy vezette. Később, amikor már szélesebb útra értek, a kezek itt is együttmaradtak. Amikor hazaérkezýek, Lajos már biztosan tudta, hogy e háznak gyakori vendége lesz. * • Lajos a gépgyárban 1 évig dolgozott. Amióta azonban á szövőgyárba hívták dolgozni, gyakran foglalkozott azzal a gondolattal, hogy helyet cserél. A vasárnapi kirándulás csak még jobban megérlelte benne ezt a tervet, végül úgy döntött, hogy átmeqy a szövőgyárba dollgozni. A következő héten Lajos már ott dolgozott Véghhel és Kálmánnal. Nem bánta meg, hogy idejött. Még többet keresett. Igaz, hogy a szövőgyár dolgozói sem vallottak vele szégyent. Egy évi ottléte után Forgács 185 százalékos tervteljesítéssel dicsekedett. Ilyen eredményt még az öregebb munkások sem igen értek el. Nevét a szövőgyár legjobb dolgozói között emlegették. Az üzem gondoskodott dolgozóiról. Az élelmezéssel és lakással meg volt elégedve és már azt hitte, hogy végleg ittmered, de sorsa másként alakult. Forgács Lajos a gépállomás traktorosaival állandóan levelezett és így értesült arról, hogy távolléte alatt nagy változások mentek végbe. A párt és kormány rendeletet aídott ki, amely nagy előnyt jelentett e traktorosoknak. — „Az elvégzett munkáért pénzbeli jutalmazáson kívül természetbenit is kapunk, ami egyszerre megváltoztatta életkörülményeinket” — írták a zse!ízi traktorosok. Lajos ezenkívül a napi sajtóból is részletesen értesült a traktorosoknak nyújtott kedvezményekről. Tudatták vele azt is, hogy nagy a hiány a jó traktorosokban. „Nekem Is köztük lenne a helyem" — gondolta megában. A tavasz közeledtével még inkább elfogta a láz és visszakívánkozott a brigádba. Ki tudja, meddig vágyódott és töprengett volna magában, ha R6- zsika véget nem vet töprengésének. Az történt ugyanis, hogy amikor egy szép májusi estén sétára indultak s már a csillagok is feljöttek az égre, a hold is csábítóan fénylett, Rózsika ezeket mondotta Lajosnak: — Nagyon örülök annak, hogy magát a szövőgyár legjobb dolgozói között j emlegetik, de nem tehetek róla, nekem akkor tetszett legjobban, amikor még odahaza a traktoron láttam. — Aztán még szégyenlősen hozzátette: — én már akkor büszke voltam magára! — Lajosnak könny szökött a szemébe. Amúgy is sokszor gondolt vissza a traktorosbrigádon eltöltött időre és még nagyon jól emlékezett arra, hogy akkor, azon ez emlékezetes novemberi estén milyen nehezen búcsúzott a brigádtól. Most ismét itt a tavasz. Vájjon mit csinál a brigád? — Vetődött fel benne a kérdés, Gondolatban most is ott járt a zselizi dűlőkön. Látta a zöldelő határt, a vidám szövetkezeti tagokat, akik a földeken szorgoskodnak, s mintha hallotta volna az éneklő pacsirta dalát is, amely együtt örvendezett a földművesekkel a tavasz érkezésének. Most pedig ez a leány mind felidézte a rég* emlékeket. — Szeretnéd, ha ismét traktoros lennék? — vetette fel a kérdést Lajos. A leány nem válaszolt, mélyen hallgatott, de ebben a hallgatásban felelet is volt, a fiatalok pedig abból is értenek. Lajos azonban nem elégedett meg a lány hallgatásával, hanem a kérdést más formában újból feltette: — És ha visszamennék a brigádra, jönnél te is velem? A leány most már megbátorodott és halkan válaszolt: „mennék". Lajos keblére ölelte a leányt. Érezte, hogy ez a „mén..ék" sző egy új életet jelent kettőjük számára. Még aznap este megegyeztek abban, — Mi jót hoztál — kérdezte ez üzemvezető. — Nagyon szeretném, ha az üzem a vállalat kötelékéből elbocsátana — mondotta — majd még hozzátette: — Ne gondoljátok, hogy azért akerok elmenni, mert munkámmal és fizetésemmel nem voltam megelégedve. Erre nincs panaszom. Tudom, hogy te is, üzemvezető elvtárs, faluról származol, tehát fölösleges sokat beszélni. Itt a tavasz. Gondolataimban állandóan ott járok a zselizi határban. Látom a zöldelő vetéseket, hallom a pacsirta dalát és érzem a fák illatát. Vissza akarok menni a traktorosbrigádra, ismét traktoros akarok lenni. Lajost nem szívesen bocsátották el a szövőgyárból, ami érthető is, hiszen állandóan a legjobb dolgozók élvonalában sorakozott és jó munkát végzett. Az üzemi tanács végűbe úgy döntött, tekintettel arra, hogy a mezőgazdasági termelésbe tér vissza, amelynek megerősítésére pártunk és kormányunk is teljes erővel törekszik, az üzemből elengedik. Lajos volt munkatársaitól nehezen búcsúzott. — Azután ne feledkezz meg odahaza se rólunk és Írjál nekünk — mondotta búcsúzóul Végh — mert én is haza szeretnék menni. Aztán meg ez is érdekel, hogy majd milyen eredményeket érsz el a brigádon és milyen termésre van kilátás. Ne gondold azt, ha mi gyárban dolgozunk, a falutól elszakadtunk. A szövetkezetek fejlődését és tevékenységét állandóan figyelemmel kísérjük és minden sikerük újabb erőt ad nekünk a szocializmus építésében. * « * Forgács Lajos a tavaszi munkák kellős közepén érkezett haza. A gépállo-Amikor a karbantartást elvégezte, felült a gép nyergébe és begyújtotta. A brígádvezető közben átadta Lajosnak a gépre kiszabott munketervet és azt meg is vitatták. A gép szabályosan berregett. A kaput kinyitották és Forgács Lajos megindult gépével a pacsirtaszótől hangos, zöldelő határba. A szövetkezeti tagokat, akikkel találkozott, mind ismerősökkén üdvözölte és azok szívből örültek Lajos hazatértének. Forgács Lajos egész nap vetést hengerelt. A tavaszi napsütésben élvezte a zöldelő határ minden szépségét. Megjelent a gondolatában járó pacsirta is és énekével még varázslatosabbá tette az amúgyis csábító határt. Munkájában kimondhatatlan öröme tellett és arra a megállapításra jutott, hogy falun az idő sokkal hamarabb elsuhan, mint ott a sztrakonicei szövőgyárban. * * * A napok teltek-múltak. Lajos talán teljesen meg is feledkezett volna a szövőgyárról, ha nem csengett volna állandóan a fülében egy dallamos, szívetmelengető, lelket gyönyörködtető varázslatos hang.........mennék”. Még aznap este levelet írt Kálmánéknak. Beszámolt munkájáról és élményeiről. „Megváltozott a falu élete is — Irta — a földművesnek már nem kell látástól-vakulásig dolgoznia. Akik elhagyták a földet, lassan mind visszatérnek a faluba." Ki tudja, milyen érzéseket váltott ki az öreg Kálmánban a levél elolvasása? Lajos a lányról nem irt egy szót se, de azért a sorok közül annál többet ki lehetett venni. „Jöjjön haza maga is, Kálmán bátyám” — olvasta. Az ebédnél a család a hazamenésről beszélt. Este hogy Lajos hazamegy és jelentkezik a gépállomáson. * * * Másnap a megszokott időben ismét a szövőgyárba indult. Az úton azon gondolkozott, vájjon távozásához mit fog szólni az üzem vezetősége. Megszerette a gyárat, szerette munkáját és munkatársait. Nehéz szívvel állított be az üzemvezető irodájába. ja jam máson örömmel fogadták. Ismerték még abból az Időből, amikor az ottani brigádban dolgozott. Újrafelvétele így hát nem ütközött semmi nehézségbe Lajos a mikulai traktorosbrigádon ka pott beosztást. A brigád vezetője átadta neki a gépet. Mielőtt azonban a géphez nyúlt volna, a brigádvezetőt megkérdezte, hogyam működik a gép és milyen esetleges fogyatékosságai vannak, valamint nem fogyaszt-e túlsók üzemanyagot. Amikor kedvező választ kapott, megnézte a kardánban lévő olajat, tenyerére cseppentette, majd ujjável széjeldörzsölte.. Az olajat ki kell cserélni mondotta, — majd még hozzátette: ennek az olajnak kevés a zsrítartalma és kenésre már teljesen alkalmatlan. Az olajcsere után a gépen laza csavarok után kutatott. — Ogylátszik, hogy ennek a gépnek rendes gazdája lehetett — mondotta, — mert a gépet .jókerben találtam. A brigád vezetője elégedetten figyelte, hogy Lajos a karbantartás minden csínja-ifin javai tisztában van. Nem elégedett meg azzal, hogy minden kenőhelyre olajat öntött, hanem figyelme arra is kiterjedt, vájjon az olaj eljut-e a forgótengelyhez. Megtörtént ugyanis, hogy az olajcsatornákba piszok került és eldugultak. Ilyenkor bizony az olajozás nem segít. pedig, a lefekvés előtt már arról beszéltek, hogy mikor indulhatnának. Kálmánék valamikor 3-hektáros kisparasztok voltak. Régi, elavult módszerre! dolgoztak és így bizony sokra nem tellett. A sztrakonicei ezövőgyár sokkal jobb lehetőségeket biztosított, mint e hiányosan megművelt 3 hektár föld. Kálmán jől tudta, hogy távolléte alatt a falu milyen változásokon ment keresztül. Földmüvesszövetkezetek alakultak. Megszűnt a kizsákmányolás. A kispareszt megának dolgozik. „Jöjjön hezo maga is Kálmán bátyám” olvasta újból a levelet. Egy hét múlva Kálmánék is Zselizre érkeztek. Kálmán családostól belépett a szövetkezetbe és visszatért a földhöz. Lejos ez első héten nem látogatta meg őket, tudta jól, hogy ilyenkor az új lakásban sok elrendeznivaló akad és nem akarte őket zavarni. Vasárnap ezonban Kálmánékhoz készük és az öltözködésre a megszokottnál jóval nagyobb gondot fordított. Aznap, vasárnap este, amikor a csillagok feljöttek ez égre és a hold is e szokottnál fényesebben ontotta fényét, a zselizi ligetben két ifjú önfeled fen sétált és kettőjük sorsának kialakításáról beszéltek. FÜRY JÓZSEF
