Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-08-08 / 32. szám
1954. augusztus 8. vikMi 7 Van annak, aki jól dolgozott - üres a kamrája, ki lustálkodott Estefelé jár az idő. A nagyfödémesi határban enyhe szellő fujdogál és mozgatja a fák apró leveleit.. • Bent a faluban valahogy ünnepélyes a hangulat. Az utcán, a házak előtt vidám mosolygósarcú férfiak és nők jönnekmennek. Vájjon mi kelthette bennük ezt a hangulatot? — Idejében learattunk és kicsépeltük gabonánkat — mondja Hoksa György, a szövetkezet egyik kocsisa. Beadtuk az államnak, ami kellett, félretettük a vetőmagnak valót és aztán megkaptuk félévi munkánk után a természetbeni jutalékot. így most már érthető a vidám hangulat- A jól végzett munka utáni gazdag jutalom jókedvűvé teszi az embereket. — Nehéz aratás volt az idén — folytatja Hoksa György — mert a gabonák dőltek voltak. — Bizony több helyen meg kellett ám a kaszanyelét is fogni. Hoksa bácsi már a hatvanadik évét tapossa. Fiatalos mozgása, erős akarata, meghazudtolja éveit. Ott van ő a szövetkezet minden munkájában. Az első félévben 279.12 munkaegységet dolgozott ‘le. Felesége többször mondogatta neki: — Gyuri, Gyuri, mire kell neked annyira törni magadat, hiszen te már idős ember vagy. — No még csak ez kellett Moksa bácsinak, hogy ő idős ember. Megállja még helyét a munkában, sokszor jobban mint más, fiatalabb. Az aratás alatt is példás munkát végzett. Amikor nem aratott a kombájn, akkor kézzel kaszált, ha aratott a kombájn, akkor pedig szép két szürke lován hordta a learatott kicsépelt gabonát’a rendeltetési helyére. Volt olyan nap, amikor 220—230 mázsa gabona ment át Hoksa bácsi kezén. — Bizony sokszor még este 10 órakor is kint voltam a határban — mondja a szorgalmas ember — és szedtem össze a gabonával teli zsákokat a kombájn után. Nem volt ez könnyű munka — jegyzi meg, — de fontos volt, mert a zsákokat éjszakára már csaíc nem hagyhattuk kint a határban, hogy az eső kárt tegyen a drága gabonában. Akkor minek dolgoztunk egész éven át ? Nem sajnálta a fáradtságot Hoksa György a gabona betakarításánál. Most pedig jogos büszkeséggel beszél. — Megérte dolgozni- — A jó munka eredménnyel járt. Ez igaz is. Hoksa bácsi szorgalmas munkájáért 697 kilogramm búzát és 279 kg árpát vitt haza. Amikor meglátta a felesége a megrakott szekeret, örömében megölelte férjét és olyan csókot adott neki, mint amilyent még a fiatal házas-éveikben sem. Az ő sorsuk sem volt azelőtt fényesebb a többi szegényeknél- Hogyisne örülnének most, amikor idősebb napjaikban olyan életet élnek, mint amilyent még sohasem. Már a 697 kilogramm búzát sem bírják ketten elfogyasztani. Aztán hol van még a másik félévi jutalom? — Ez a gabona, amit most kaptam, nekünk kenyérre, állatainknak meghízlalásra elég — mondja büszkén. — A másik félévi járulékot beadom a közellátás részére Nem azért, hogy égető szükség var. a pénzre, mert van nekem pénzen' is elegendő. Hoksa György, mint a többi sző vetkezeti tag, a szövetkezetto is megkapja minden hónapban - megállapított 20 korona ötven szá zalékát, vagyis minden munkaegységre 10 koronát. Boldogan él a Hoksa házaspár. De nemcsak ők élnek boldogan, hanem még sok szorgalmas tagja a szövetkezetnek, akik jó munkájuk után szintén gazdag jutalomban részesültek. Itt van a 42 éves Kosztka Pál, 4 gyermekes családapa, aki a ledolgozott 326.69 munkaegysége után 815 kg búzát és 326 kg árpát kapott a szövetkezettől az első félévre- Bányai József 274 munkaegységre, Varga György 216, Mancal Ferenc pedig 324 munkaegységre kapta félévi járulékát. Nem maradtak le a szövetkezet férfitagjai mellett a női tagok sem. Jó munkájukért ők is dicséretet érdemelnek. Dobolószky Bözsi 208, Telekes Magda 149 és Nagy Etela 131 munkaegységet dolgoztak le. Ők is együtt örülnek most a szövetkezet többi becsületes tagjával. A krajnai szövetkezetben nagy gondot fordítanék az állattenyésztésre. Nagy gonddal ápolnak 136 sertést, 56* szarvasmarhát és a többi állatállományt. A sertéshúsbeadási kötelezettségüket az első félévben 150 százalék. ra teljesítették; egészévi marhahúsbeadásukat pedig 24 százalékkal túllépték. A tejbeadás szakaszán is példaképül szolgálhatnak sok más szövetkezetnek, az 1954.es év kötelezd beadását 216 százalékra teljesítették, egészévi tojásbeadásunk teljesítéséhez pedig már csak 2 százalék hiányzik. Az állattenyésztésben tehát szépek az eredmények. A szövetkezeti dolgo— Miért keseregsz János — szólt Fekete Ignác szomszédjához Kovács Jánoshoz. — Hagyj békében, hogy a csattogás ménkö süllyesztené el az egész világot! — — Két féldecit kérek, hozzá két sört — szól Kovács mérgesen a koesmárvsnak. — Képzeld el Ignác — fordult a mellé ülő szomszédja felé, most jövök a szövetkezet irodájából és csúfot űztek belőlem. Nekem, aki az egész évben a szövetkezetben robotolok, csak 140 kilogramm búzát és 70 kilogramm árpái( írtak a cédulámra. Ez- nem igazságos. Azt mondták, többet nem írhatnak, mert csak 70 munkaegységem van. Érted! Hetven. — De mond János, hát ki ebben < hibás ? — — Ki volna más, mint a szövetkezet vezetősége. Hisz az egész tavaszon nem volt munka. A csoportvezető nem jött el értem, pedig szívesen mentem volna dolgozni. Ezért mondom Ignác, hogy nem igazságos. Én szerettem volna dolgozni, de nem hívtak, így nekem éppen úgy jár a gabona, mint a többinek. Nem keV a munkaegységet számításba venni, mindenki kapjon egyformán. Hol itt ■- igazság, az egyenlőség. Ott van róth, annak 400, Horváthnak pedig 50 munkaegysége van. Ök viszik ■>-]■} mázsa gabonát, s mondd, meny •ivei különbek azok nálam Hám oktárt hoztak azok a szövetkezetbe, •ányat én. Hát nem érdemiem meg Megy a munka jól a nagyfödémesi szövetkezetben. A tagok is szorgalmasak és a munkaviszony is jó. Azonban mint minden tiszta búza közé kerül egy-két konkoly, úgy a födémesi szövetkezetnek is van olyan tagja, aki bizony mit sem törődik a közös gazdálkodással. A szövetkezet becsületes tagjai 300—350 munkaegységet is ledolgoztak, ugyanakkor Mikóczii l. 44 éves szövetkezeti tag csak 8 munkaegységet dolgozott le az első félévben. Mikóczi István földműves volt egész életében. 1952-ben 4 hektár földdel ő is belépett a szövetkezetbe. Hogy mi vette erre az elhatározásra, azt nem tudjuk, de amint a tapasztalatok bizonyítják, nem azért lépett a szövetkezetbe, mintha becsületes tagja akart volna lenni, hanem azért, hogy földjeitől megszabaduljon. Amikor Mikóczi István belépett, 80 éven zók becsületes munkáját dicsérik. Külön dicsérettel kell megemlékezni Kabis Emíliáról és Bumbál Pálról, akik a malacnevelésben dolgoznak. A malacelhullást 1.5 százalékra csökkentet, ték. Ennek alapján a szövetkezet bátran kitűzhette azt a célt, hogy ebben az évben még 100 mázsa sertéshúst adnak be terven felül. A tejbeadásban is továbbhaladnak a szövetkezeti tagok, Az évvégéig még 10.000 liter tejet beadnak terven felül. A szövetkezet járási viszonylatban a betakarítási munkákat is az elsők között elvégezte. Beadási kötelezettségét már július 29-én teljesítette. Csaknem azt, hogy én is annyat kapjak mint azok ? Kovács csak hallgatja szomszédja ki. töréseit, de lassan szűnik béketűrése, őt is elfutja a pulykaméreg. Úgy érzi, Kovács beszédje őrá is szól, mert munkaegysége a 400-at meghaladj. — Ne beszélj bolondokat János szól mérgesen Kovács, — a szövetke zet a természetbenit nem a föld után méri. Lazsáltál az egész tavaszon, lustálkodtál. Hiába beszélsz, hiszen láttam. Összes munkád, — tehened, kerted és a félhektár volt. Tudom, hogy tehened tiszta, olyan mint a vakart hal s ad is tejet eleget, amit u feleséged elfeketéz. Szőlőtermésed is lesz bőven , ott szuszogtad el az időt nagyrészben. A félhektár az meg példás, háromszor megkapáltad, úgyú tudom, ha nem is mondod, de a szövetkezetére nem volt gondod. Nem vállaltál a közösből, 10 ár elég lesz. nem bírom, beteg vagyok, nyöszörögted. Ekkor-akkor kijöttél, ha jó munkát szimatoltál, de akkor is csak 1optad a napot s munkádért 1 munkaegységet sem írtam volna. — Nem igaz. szemenszedett fíazugság az egész — ordította Kovács. Tanúim vannak, hiteles tanúim. Épr- Itt jön a csoportvezetőnk, az is meg mondja. Még egy féldecit kérek, gye re Lajos ülj le. — Féldecit nem iszom — mondja Lajos, csak egy sörre tértem be, >k■ó, hoqy itt vagy, legalább nem ke11 ’’rted mennem Egy vagon műtrágya érkezett, most telefonáltak hajnalban érte kell menni. felüli apja 3 hektár földjét nem adta át a szövetkezetnek. Azt mondta, hogy ez nem az övé- Dehát ez csak kifogás. Ha nem az övé, akkor kié, hisz 80 éves apjával együtt művelik meg. Ügy gondolta Mikóczi István, hogy ő majd a 3 hektár földön otthon fog dolgozni, a szövetkezet pedig a 4 hektár után minden munka nélkül adja majd a hasznot. Pedig munka nélkül nincs kalács. A szövetkezet sem adhat gabonát annak, aki nem dolgozik. Most aztán Mikócziék nem dicsekedhetnek, mint Hoksa és Kosztka, hogy teli van a kamrájuk. Nekik nem osztott a szövetkezet a gazdag termésből. A 8 munkaegység után 20 kg búza járt volna, de ezt sem kapták meg, mert a tagok abban egyeztek meg, hogy akinek nem lesz 20 munkaegysége 1 hónap alatt, az nem kap természetbeni jutalmat. így ma-3 vagon gabonát vittelc az állami raktárba és augusztus első felében még két vagon sörárpát beadnak. A jó gazdasági eredmények követ, keztében az eredetileg tervezett munkaegység értékét be tudják tartani. - Egy munkaegységre 4.5 kilogramm gabonát és '24 koronát kapnak. A szövetkezeti tagok megelégedtek jutalmukkal. A falubeli egyéni gazdák pedig a jó eredmények láttán egyre közelebb kerülnek a szövetkezeti gondolathoz. Krajnán már látják a magángazdák, hogy a szövetkezeti gazdálkodás a dolgozó parasztság számára előnyösebb, mint a mezőgazdasági kistermelés. — Óh, csak nem nekem — szólt Kovács megrettenve. — No, ne ijedj meg, nem magad mész, egy leszel a kettő közül. — — Rendben, rendben, de kérlek, hagyj ki e munkából engem. Fontos dolgom van, kora reggel azt szeretném elvégezni. — — Ha nem mész műtrágyáért, más munkát ajánlok. Vetőmaggabonát kell tisztítani és felhordani a padlásra. — Ugyan miért nem hívsz zsákoláshoz fiatalt, már nem nekem mló az. — — Hát akkor mész silógödröt ásni, holnap azt is megkezdjük. — — Hogyan, nyáron földet ásni, tavasszal kellett volna azt megcsinálni. A csoportvezető dühösen felkelt és elment. — Héjj Lajos, — kiált utána János. Mit dolgozzak akkor holnap? — Semmit — szól vissza a csoportvezető. — Én szabódni, könyörögni senkinek sem fogok. — Nem megmondtam az előbb Ignác, — szól kárörömmel János, hogy nincs a szövetkezetben munka. Hallottad ugye, hogy nem kellek holnap? — Munka van, csak te válogatsz, de nem megy ez nagyon sokáig. — Összeül a tagság, felolvassa a neveket s aki 70 munkaegységet végzett egészséges ember létére félévre, ki teszik annak a szűrét az év végére Szomszédom vagy, nem bánom, ha megharagszol is, de nem kell közénk sem naplopó, sem spekuláns. S. G. radt üresen Mikóczi kamrája. A 3 hektár föld nem terem annyit, ami a két öregnek és Mikóczi családjának elég volna. Ezt ő maga is beismeri. — Az aratás alatt volt úgy, hogy 3 nap sem főzött az asszony — mondja Mikóczi, — mert neki is velem kellett aratni. Mikóczi István belátja, hogy nem ér semmit az ilyen gazdálkodás. Nemcsak ő kínlódik, hanem családja is. A helyes utat mégsem akarja meglátni. Nem törődik azzal sem, hogy 4 hektár földje is a szövetkezetben van és azon a többi becsületes tag dolgozik. — Nyugodtan ápolja otthon a 2 tehenét és az egy lovát. Amikor megkérdezzük a gazdától, hogy mi az oka annak, hogy ilyen kevés munkaegységet dolgozott le, a következőket mondja: — Mit dolgozzak a szövetkezetben, amikor ott nincs munka — mondja Mikóczi. — Az aratást gépek végzik, a takarmányokat gépek kaszálják, akkor minek a kézierő ? Mikóczi István erős ember. Hiszen a súlya is közel jár a 100 kilóhoz. Ezt az erőt minden munkában ki lehet használni, csak akarni kell dolgozni. Pártunk és kormányunk azért igyekszik a mezőgazdaságot gépesíteni, hogy megkíméljük a mezőgazdasági dolgozókat a nehéz munkától és hogy a gépi munkán keresztül nagyobb eredményeket érjünk el a mezőgazdaságban. A gép magában azonban nem elég. Nagy szükség van a kézierőre is. Mikóczi István bírálja a szövetkezet vezetőségét, hogy nem ad neki olyan munkát, ahol többet tudna keresni. Ez nem felel meg az igazságnak. Erre legjobb bizonyítékot Hoksa György szavai adnak. — Én bármelyik pillanatban átadom a gyeplőt Mikóczinak — mondja Hoksa — és legyen ö kocsis. — Az igaz, hogy egy családos embernek olyan munkát kell adni, ahol lehetősége van a több keresetre. De mi itt a hiba? Az, hogy Mikóczi nem akar reggel 4 órakor felkelni, a lovakat megetetni és vasárnap is inkább a kocsmában szeret idogálni, mint a lovakat gondozni. Ugyancsak ezt mondja Sebők Lajos, a szövetkezet elnöke is. Mi már nem egyszer próbára tettük Mikóczit — mondja az elnök, de seholsem állta meg a helyét. Kérte például azt, hogy szeretne ácsmunkát végezni- Beosztottuk tehát az ácsokhoz. Csakhogy ott sem tartott ki. Nagyon nehéz vele. Mi azonban nem adjuk fel a harcot. Meggyőződésünk, hogy Mikóczi István be fogja látni hibáját és lesz még belőle rendes szövetkezeti tag is. Mikóczi Istvánnak bizony be kell végre látnia, hogy neki is ott a helye a többi becsületes dolgozó között. Még ha van is kisebb nehézség a szövetkezetben, azt közös erővel könnyen le lehet küzdeni. Ha rendesen dolgozik, büszke lesz arra, hogy nemcsak akkor tud lenni jő szövetkezeti tag, amikor már minden megy mint a karikacsapás, hanem kitartó tud lenni akkor is, amikor a nehézségek ellen kell harcolni. A szövetkezet vezetősége pedig tovább alkalmazza a meggyőzés fegyverét. Szoros kapcsolatban a nemzeti bizottsággal azon igyekezzen, hogy minden kip- és középparasztot meggyőzzön a szövetkezet részére. Tartsa szemelőtt, hogy minden egyes meggyőzött taggal erősödik a szövetkezet. Zatykó József A gabona mellé még húst és tejet is adnak be terven felül „Késő bánat — ebgondolat. .
