Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-08-01 / 31. szám

teaoatt iwŕdmine 1954. augusztus T. Állandó jellegű mezőgazdasági kiállítás nyílik Moszkvában j NYIKOLAJ RILENKOV: Augusztus elsején megnyitók Moszk­vában az állendójellegű Össz-szövetségi Mezőgazdasági Kiállítás. A kiállítás nagyszerű áttekintést nyújt a Szovjet­unió köztársaságai szocialista mező­gazdaságában elért eredményekről és tanulságul szolgálhat a mezőgazdasági dolgozók milliói számára a Szovjetunió mezőgazdaságának további fellendítése szempontjából. A 200 hektárnyi terü­leten több mint 300 pavillont és egyéb kiállítási épületet emeltek. A kiállítás a maga nemében egyedülálló, nemcsak szakmai, hanem művészi szempontból is. A művészi szépség láttára, szinte elfelejtjük, hogy a kiállítás nem mű­vészi, hanem kizárólag mezőgazdasági szakjellegű. A kiállítás főfeladeta a legszélesebb mértékben ismertetni a szocialista me­zőgazdaság eredményeit. A látogató, ha a főkapu hatalmas íve alatt belép a kiállítás területére, meg pillantja a központi pavilon 3000 négy­zetméteren elterülő őfiási és mégis A mezőgazdasági kiállítás főépülete Ibolyántúli sugarakkal óvják az élelmiszereket a romlástól A szovjet tudósoknak az élelmisze­rek és romlandó tápanyagok tárolása céljából végzett számos kísérlete kö­zül mindeddig az ibolyántúli sugarak­kal végzett járt a legnagyobb ered­ménnyel. Az ibolyántúli sugarak romboló ha­tással vannak a levegőben levő pará­nyi élőlényekre 'mikroorganizmusok­ra) és penészgombákra. Az ibolyántúli sugaraknak éppen e sajátosságuknál fogva napjainkban nagy ezerepük van az orvostudomány és a mezőgazdaság .területén. Az élelmiszeranyagok táro­lása céljából a szovjet tudósok nagy •„BUV-15” típusú baktériumromboló lámpákat készítettek. A lámpák suga­rai 15—20 fokos hőmérsékleten rend­kívüli romboló erővel hatnak a mikro­­organizmusoskra. Mérnkét leningrádi üzletben alkal­maznak ilyen baktériumölő lámpákat a hús- és hentesáruk romlástól való megóvása érdekében. Az élelmiszereket 12-órán át kezelik ibolyántúli sugarak­kal. Ezután a felvágott-félék 10—12 napig, a virstli 6 napig is eláll. Az üz­letek kirakataiban is hasonló bakté­riumölő lámpákat szereltek fel, ame­lyek lehetővé teszik, hogy a félkészít­­ményeket három-négy napon át meg­óvják a romlástól. Az élelmicikkek megőrzésének ez a módja sokkal olcsóbb, mintha hűtő­­szekrényeket használnának. Az újfajta eljárásnak másik .agy előnye, hogy nem változtatja meg az élelmiszerek izét. Univerzális takarmány készítő-gép kecses, karcsú vonalakban végződő S tornyával a központi pavilont, Ez a ; központi pavilon a kiállítás szíve, mert ■ visszatükrözi a szovjetélet lényegét, - fejlődésének dicsőségét. A pavilonnak kilenc része van, az elsőben a Nagy Októberi Forradalom, a másodikban „Szovjetunió — ipari nagyhatalom", a harmadikban és negyedikben „A kői- ; hozrendszer győzelme”, anyaga van ki­állítva. Az ötödik terembepn a Szov­jetunió alkotmányára vonatkozó anya­got, a hatodik, a hetedik és nyolcadik teremben a kommunista pártnak és a szovjet kormánynak a nép jólétéről va­ló gondoskodása bizonyítékát állították ki, míg a kilencedik terem a szovjet nép békeharcát mutatja be. A központi pavilon termeiben össz­pontosított értékes anyag azt a tör­ténelmet mutatja .be, amely az embe­riség felszabadulásának kezdetét, a Szovjetunió születésének és fejlődésé­nek történetét jelenti. /Quguszlui A hajnal csendjében kimégy a hüs határba, S a tegneoi szekér nyomát még láthatod, S hogy túl a kis folyón felszáll a könnyű pára, Megpillantod a sok órjási asztagot. Ügy állnak körbe és fejükkel égig érnek, Hiába számolnád, soruknak vége nincs. Amit csak megteremt a munka és természet Itt minden a tiéd, ekárhová tekints. S ha most, mikor körültekmtsz, megkérdeznének: „Mondd mit kívánsz?” — nem válaszolnál ugye mást: — Egész hazámnak és e drága, szép vidéknek Békességes vetést és gazdag aratást! A szovjet mérnökök több újfajta gépet szerkesztettek, hogy megköny­­nyítsék ez állattenyésztő-telepeken a takarmány elkészítését. Az univerzális típusú takarmányké­­szítő-gép több más gép munkáját vég­zi el. Összezúzza az olajpogácsát, fel­aprózza a kukoricaszárat és a 6zénát, amelyet feldolgozás után önműködően tartályokba önt, hogy ott leforrázhas­sák. Az újfajta gép gazdaságosabb és sokkal nagyobb termelőképességgel dolgozd«, mint az eddiqiek. Egy óra alatt 1.250 kiló takarmányt dolgoz fel. Nagy előnye továbbá az is, hogy kis súlyánál fogva könnyen hordozható egyik helyről a másikra. Rövidesen megkezdik a takarmány­­készítő-gép sorozatgyártását is. Vámosi Pál fordítása ALEKSZANDER JASIN: & enyerszeges Mozgó villanytelep A brianszki mozdonygyárban elké­szült az első szovjet 4000 kilowatt tel­jesítőképességű energetikai vonat. A korszerű mozgó villanytelepen 11 vo­natkocsiban nelyezték el a turbinát, a vízkazánt és a különböző kisegítő fel­szereléseket. A vonathoz két vagont is kapcsoltak, am„.yek ! őzül az egyik a személyzet étkezője, a másik pedig hálókocsi. A mozgó villanytelepet önműködő gépekkel, óvóberendezésrel látták el és két kisebb várost képes ellátni villany­­energiával. j Amikor az első szovjet energetikai vonatot kipróbálták, megállapították, hogy valamennyi gépcsoport kifogásta­lanul működik. Rövidesen sor kerül a második ener­getikai vonat kipróbálására is. Újfajta talajjavító eljárás a szovjet gyapotültetvényeken A Szovjetunió földművelésügyi mi­nisztériuma taskendi laboratóriumaiban olyan baktériumokkal kísérleteznek, amelyel a talajba jutva elősegítik a gyapotnövények fejlődését és növelik a hektárhozamot így például a tudó­sok egy olyan baktériumfajtát tenyész­tettek ki, amely a gyapot gyökerére telepszik, ott fejlődik és gyarapítja a talaj nitrogéntartalmát. A kísérletek során bebizonyosodott, hogy az új ké­szítmény alkalmazásával hektáronként átlag 2 és fél mázsával több gyapot­termést érnek el. Az asztalon színes abrosz, ünnep ez: a csűr tele. A még forró, új kenyérbe belevág a kés hegye. Fakó gimnasztyorkájában jobbszélről a gazda ül, ahogy metszi, sír a sercli s pára leng a kés körül. — Noshát — mondja ősi módon szerencsével szeljetek, az anyaföld jó volt hozzánk, dúsan adott kenyeret. Az aranyló parázs gyürkét megkapják a gyerekek, a fogatlan anyókának kicsipi a lágy belet. Bajszát törli, új karéjt vág, sóval sűrűn hinti meg, boldogságot, egészséget kívánva mindenkinek. Szava mélyről zeng a csöndben: —__Mindennapi kenyerünk! Verítékünk öntözgette, azért drága, szent nekünk. Fényesebb az élet tőle ... — szól s a morzsát fölszedi. — A friss kenyér a hazát is új erőre pezsgeti! Fordította: Kovács Béla Új szőlőfajok A Közép-Ázsiai Kuitártó Intézet új szőlőfajtákról ed hírt. Az „Október” nevű új szőlófaj azzal e tulajdonsággal tűnik ki, hogy a leghidegebb éghajlat­ra is elszállítható. így tehát a Szovjet­unió legészakibb vidékein is élvezhetik e szőlő édes, kellemes ízét frissen. A szőlő nem romlik meg annak ellenére hogy 18 napig szállítják és 4000 kilo­méteres utat kel! megtennie, hogy a rendeltetési helyére eljusson. E szóló hozama hektáronként a 20 tonnát is eléri. A „kék asztali szőlő” sžilítén az északi vidék csemegéje. A „Ternau* nevű szölöfej magnélküli és ezért igen alkalmas asztali borok és pezsgők ké­szítésére. Gép a gyümölcs- és a zöldségbetegségek megállapítására A szovjet élelmiszeriparban most egy új, a maga nemében egyedülálló gépezetet használnak, melynek segít­ségével meg lehet állapítani a gyümölcs vagy a zöldség belső hibáit, betegsé­geit. Ez a gép megakadályozza, högy a hosszabb raktározás folytán ne le­gyenek veszteségek olyan gyümölcs, vagy zöldségfajnál, amelyek nem bírják el a hosszabb tárolást. A gép működése ezt alapszik, hogy benne a zöldség és a gyümölcs éppen úgy, mint más anya­gok is világítanak, ha sugarakat bo­csátunk rájuk. Egészséges gyümölcsök eg; ormán verik viseza a sugarakat. A legkisebb hiba következtében a fény erősen megváltoztatja a színét. A tapasztalatok ezen a téren arra mutatnak, hogy nagyon jól lehet hasz­nálni ezt a jépet a hagyma osztályo­zásánál. Ügyszintén előnyös a haszná­lata a répa és gomba átvételénél. Ha­lat, lisztet és gabonát is sikerrel vizs­gálnak ezzel a műszerrel. S. k. Tavaly augusztusban jártam ez Ural keleti nyúlványain elterüli] Szverdlov kolhozban. Láttam a kolhoz aranysárga színben pompázó búzatáb­láját. Távolban, a búzatábla kellős közepén, mint hajó a vízen, úszott, a kombájn. Patrusi faluban éppen az aratás dandárja volt, az egész határ­ban arattak-csépeltek a parasztok. Hirtelen elsötétült az ég. Komor, sötét felhők takarták el a napot. — Ugye, meghoztuk az esőt — for­dultam Ivan Korsunov kolhozelnök­höz. — Kissé megkésett, de azért a ka­pásoknak még jól jön... — mondot­ta. s mustrálgatta a fekete felhőket. Egy nap — esztendőt táplál A záporfüggöny egyre közeledett. A kombájn is ott dohogott már mel­lettünk. Traktor vontatta. A kombájn motollája szaporán forgott, terelte a sárga kalászokat a gép éhes szájába, s hátul porzott a szalma, pelyva. Az. tán teherautó érkezeit, lassított, a kombájnhoz közelített. Párban halad­tak egymás mellett, mint két jóbarát. Egy szőkehajú lányka a gép karját, az ürítOcsövet a kocsi szekrénye fölé irányította, s máris zuhogott a teher­autóba az aranyszemü szibériai búza. Olyan búza volt az, amit maguk a patrusi parasztok, kolhoztagok neme­sítettek ki erdötalajuk számára. Pe­dig még alig két évtizede azon a zord, kegyetlen telektől sanyargatott hegy­vidéken a zab sem termett meg. Ma pedig... búzát terem a mostoha, szűkmarkú természet! A kombájn bekanyarodott a tábla hosszára. Az első kövér esőcsep­pek hullottak a nyakunkba. Aratók közt Szibériában — Rég volt mifelénk eső — ma- \ gyarázta az elnök. Már el is felejtet- I tűk, milyen is ... Aszályos észtén. < dőnk van ■.. Ekkor már úgy zuhogott, mintha vederből öntötték volna. Rohantunk a gépkocsinkhoz, de a Szverdlov kolhoz­­bei iek nem mozdultak. Szívesen áz­tak együtt a kiszikkadt földdel és ói­ban a pillanatban szinte egyek voltak vele. Az autóból vizsgálatiam az Ural gerincének csúcsait. Arrafelé már nem esett, sőt kéken ragyogott az ég. — Nesze semmi, fogd meg jól — legyintett az elnök bosszúsan. Nagy átka a szibériai földnek a kíméletlen tél. ötven fokos hidegével, de a szá­raz, aszályos nyár is. Ma is harminc­öt fok meleg van. Csak fordítsuk meg a Jenyiszejt, lesz itt víz bőven, de termés is vagy negyven-ötven mázsa hektáronkint!... Azért ma is tizen­hatot csépelünk egy hektárról. .. A nap sugarai előóvakodtak a tova­­szálló fellegek alól és fényükben újra ragyogott a hatalmas búzatábla. Messziről, tompán traktorpöfögóst hozott felénk az esőutáni hűvös szel­lő. A hosszú búzatábla végében buk­tatták a tarlót. Emitt még a kombájn aratott, csépelt, mögötte szalmagyűjtö­­kocsiba szedték a szalmát.■ s amott a túlsó felén már barnított a meghántott tarló. Egy cél fűtötte a kolhoztagokat — minél gyorsabban betakarítani az „életet” a táblákról, hogy fedél alá, raktárba, malomba kerüljön, onnan meg az asztalra az új kenyér. A földút másik oldalán, szemben a búzafölddel, mint óriási zöld szőnyeg, egy másik tábla. Az elnök elfogta pil­lantásomat: — Az őszi rozsunk bizony mar szépecskén fejlődik, — mondta. — Meg van ez már tíz centi is. A patrusi parasztok tehát már ara­tás előtt gondoskodtak a jövőévi ke­nyerükről. — Az idő, az sokat számít — mon. dogatta az elnök. — Egy nap — esz­tendőt táplál. A vasember történeté Korsunov elnök, a tősgyökeres „szibirják" elmerengő tekintettel bá­multa a vetést, mintha legalábbis látta volna a növését. Aztán nagy szaktudással magyarázta saját agro­technikájukat. Nem álltam meg szó nélkül, megkérdeztem, van-e szak­­képzettsége. — Akadémiát végzett agronómns vagyok — válaszolt. — Negyvenéves lejjel, családos ember létemre ültem be az iskolapadba. Nem szégyeltem, sőt büszke voltam rá, hogy a fejlett tudományt szívhatom magamba. Ho­gyan tudjon az elnök embereket ve­zetni, ha kevesebb a tudománya, mint az egyszerű kolhoztagoké, vagy leg­alábbis egyszinten van azókéval ? Az ötvennégy esztendő sehogy sem tudta maga alá gyűrni ezt a vasem­bert Haja még koromfekete, sehol egy ősz szál benne. Pedig makráns, mé­lyen barázdált arcán a ráncok de sok nélkülözésről, kemény, megfeszített munkáról, küzdelmekről beszéltek! Megértettem mindjárt, hogy az a kol­hoz nem az égből pottyant oda, az Ural lankáira. Egy lefutó mély redő talán éppen az új ugar törésének n nyoma volt, amelyet a küzdelem vé­sett az arcára. Apjának, Jákov Korsunov egyéni parasztnak a forradalom előtt 3 gesz­­jatyina (körülbelül 5 hold) silány földje volt. Nem tudta az eltartani a nagyszámú Korsunov családot, mely egymagában tehetetlen volt a termé­szet erőivel szemben. Iván, a legidő­sebb fiú, apjával kőbányába volt kénytelen járni. Mit is teremhetett az a zord föld? Kevéske krumplit? fis karácsonyra már üres volt a kamra, Ivánt meg kiűzte az éhség a kemény hidegben fát vágni az edőbe. Szűké­ben voltak az élelemnek, s a fekete sárkenyeret meg húsvétkor kalácsként szenteltették meg a pópával. A megszaporodott Kursonov család (mert időközben Iván is megnősült) elsőnek vitte szegényes felszerelését a kolhozba. Nem változott meg a sorsuk máról-holnapra. Eleinte kevesen vol­tak. De kevesen is összeszorított fog­gal birkóztak a terméketlen földdel, esötlen, aszályos nyarakkal, kemény telekkel. És győztek. íme, ott volt a példa előttem, a csinos, kicsi falu. jólfelszerelt. gazdag kolhozával. / Hurrá a győztesnek ! Visszatértünk a faluba. Befordul­tunk egy nagy térre- ahol tágas paj­tát pillantottam meg. — Ez a fedett szérűnk — újságolta az elnök. Meg­néztem közelebbről, mert ilyet otthon még nem láttam. Több tisztítógép dől. gozott a pajtában. Négy-öt' lányka szorgoskodott mellettük. Időközben teherautók kanyarodtak a szérűhöz, kiürítették terhüket: a kombájntól ideszállított, kicsépelt búzát. Egy mag­szórógép a magasba fecskendezte a gabonát, úgy tisztította, szárította, a levegőre bízta ezt a munkát. Kissé távolabb még két magtisztítógép bú­gott. A búzahalmokat két lány seper­gette, kettő pedig lapátólqatta, így siettetve a szárítást, tisztítást. — Mennyi szárad itt meg nyolc óra alatt ? — Ha jól megy, ötszáz mázsa is — szólt vissza az egyik lány, Egy üres teherautó gördült a paj­tához. Két ember szállítószalagot emelt le róla, s a nagyobb búzaha­lomhoz állították fel. Bekapcsolták a motort és a búza „megindulť’ а ко. csira. A teherautón plakát hirdette: „Az első gabonát a hazának!” Kis idő múlva két zászló került a kocsira. Aztán a brigádvezetö bevágó­dott a so ff ÓV mellé, s indult a kocsi: az első gabonaszállítmány a begyűjtő­állomásra. Amikor később kiléptünk a klub ajtaján, már robogott is visszafelé a teherautó. A brigádvezető a sárhányó­ián ült kezében lobogtatta a nyug­tát. Az egész kolhoz, a falu apraja­­nagyja ott volt a szérűnél. Har­sány hurrá.val fogadták a győztest. Elsőnek adták be a gabonát. Sárközi Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom