Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-07-18 / 29. szám

EqyeJien gabonaszem se menjen veszendőbe Gondos betakarítással növeljük gabonatermésünket SZLOVÁKIA CSAKNEM MINDEN já­rásában megindult a nagy munka: az aratás. A termés sokhelyütt eléri, vagy megközelíti a tavalyi termést, lesz kenyér- é& takarmánygabonánk elegen­dő. A szokottnál több és jobb munka, nagyobb küzdelem volt a jó termés ára: meg kellett küzdeni az időjárás szélsőségei okozta nehézségekkel. Hála dolgozó parasztságunk, traktorosaink, mezőgazdasági szakembereink, s a szö­vetkezeteket pártfogoló védnökségi üzemek dolgozói erőfeszítéseinek, sem az aszályos ősz, sem a ritka kemény tél nem fogott ki rajtunk: a jó munka pótolta a gyenge igérkezést. Most foly­tatódik a küzdelem. A betakarítás még nagyobb szorgalmat, odaadást, szívós­ságot kivan, mint a gabona felnevelése. Egy cél fütse most kombájnosainkat, aratógépkezelöinket, a kaszásokat és marokszedőket, a kéveqyűjttőket és gereblyéseket, a hordásban résztvevő fogatosokat és adogatókat, a cséplő­munkásokat: pontosan annyi gabona kerüljön zsakba, magtárba, mint amennyi a kalászokban megtermett! Egyetlen szem gabona se menjen ve­szendőbe! Ne legyen elhullajtott ka­lász, elszórt gabonaszál, kipergett szem, gondatlanságból kiömlő kéve, ne kerüljön jó gabona az ocsuba, né ma­radjon szem a kicsépelt kalászban. AZ ARATÁSNÁL, BETAKARÍTÁSNÁL öreg idők óta gyorsaságban, kitartásban utolérhetetlen volt a paraszt, az arató- és cséplőmunkás. Kell most ez a vir­tus és nemcsak a gyorsaságban, hanem abban is kell, hogy miénk legyen az egész termés, hogy ezidén éhen ma­radjanak az egerek és, ürgék, ne ta­láljanak a gépek és kaszák n imában egy szgm gabonát sem! Minden elhul­lajtott kalász — egy falat kenyér. Márpedig minden falat kenyérre szük­sége van a hazának. A gondatlan és felületes munka tékozlást jelentene, az ország kenyerének tékozlását. Me­zőgazdaságunk dolgozói az őszi talaj­előkészítés és szántás óta egészen a gabona beéréséig nem kímélték erejü­ket, keményen megdolgoztak a jó ter­mésért. Ezekre az erőfeszítésekre a nagyon gondos betakarítás teszi fel a koronát, ez biztosítja az igazi ered­ményt. A hanyagság viszont az egész gazdasági év eredményeit rövidítené meg Amikor a tarlók letakarításához fogunk, kézbe vesszük a gereblyét, gondoljuk meg, mennyi erőt és szor­galmat fordítottunk erre a gabonater­mésre, mennyi műtrágyát szórtunk a, földekre, milyen, gonddal ápoltuk és neveltük a vetéseket. Egy-két hektá­ron talán nem szembetűnő a szem­veszteség, vagy az a néhány nyaláb elhullatott kalász, de ha országos mé­retekben gondolkodunk, egyvégbe fog­juk gabonatarlóinkat, hatalmas számo­kat kapunk és világossá lesz előttünk a gondos betakarítás nagy jelentősége. A JÓ GAZDA GONDOSSÁGÁVAL végzett betakarítás megnöveli az idei termést! Ez egyaránt érdeke minden EFSz-tagnak, állami gazdaságaink min­den dóig zójának és egyénileg gazdál­kodó parasztnak, mint ahogyan érdeke az egesz országnak. Javítottuk ezt a termést trágyázással, jó szántással, idejében végzett vetéssel, szakszerű növényápolással, fejtrágyázással, hen­gerrel, boronával — javítsuk most to­vább veszteségmentes betakarítással! A legtöbb szemveszteség a késedel­mes aratásból adódhat. A kévék össze­rakásán is sok múlik: szoros és tömör kereszteket rakjunk, hogy ne ártson azoknak a szél, vagy az eső. Jó ász­­tágból könnyebb a cséplés, a nagy gonddal beállított és előkészített csép­lőgép pedig nem zúzza és nem hagyja a kalászban, a szalmában a gabonát. Harcoljunk minden szem gabonáért, mindén falat kenyérért! Kerüljön zsák­­ia, magtárba, az állami 'tegyűjttőitelyre és a gazda kamrájába egész idei ter­mésünk — így lesz igazán jó esztendő az idei, ezzel biztosítjuk, hogy bőséges és ízletes lesz a kenyerünk, az ország kenyere. Aratással egyidőben végezzük el a tarlőhántást! Kora reggeltől késő estig népes most a határ. A falu apraja-nacyja az idei gazdag gabonatermés betakarításán fá­radozik. Vidám nótájuk, az aratógépek, kombájnok muzsikáló hangja szinte eggyé olvad, majd tovaröpíti a meleg nyári szél. De az aratás nagy munkájának he­vében nem ' szabad elfeledkeznünk a jövő évi gazdag termésünk biztosításá­ról sem. Ugyanis mpel< első, de igen fontos előkészítő művelete: a tarlóhán­tás. Bár az aratás egy termelési folya­mat befejező munkája, mégis közvet­lenül kapcsolódik hozzá a tarlóhántás. A kettő szorosan összefügg, bár ezt gyakran szem elől tévesztik. A tarlóhántás célja; a gyomirtás, a talaj nedvesség tartalmának megőrzése, a talaj termékennyététele. A tarlóhán­tással igen nagymennyiségű gyommag kikelését tesszük lehetőivé, amit gzuitán könnyűszerrel elpusztíthatunk, ugyan-A gyakorlott gazdák tudlak, hogy a kukorica csövein csak akkor indul meg a szemképzĽdés, ha a címerekből kihulló virágpor a kuk°4'ira selymére kerül. A címervirág néhány nappal so­­x?bbap nyíl"-, mint a püvirág és már akkor megkezdődik a virágpor hullása, amikor a feilüdő kukoricacsöveken a bibe — a kukorica selyme — még nem látszik. Ha az idd kedvező: a?az 30 f kná* 1NoC? melegebb, kellően párás a levegtí és megfelelő gyenge szél |s vaq, a megterrpékenyítés jó. Це ha nagyon meleg van, vagv sok az e ő, és eséťeg-a i.ó. megtermékenyítés­hez szükséges egyéb feltételek hiányoz­nak, foghíjas lesz a kukorica. A ió megtermékenyüléshez az idén kedvezőtlennek ígérkezik az idöjává* Különösen a sok eső teszi kétségessé a jó beporzást. Tehát pótbepo.rzással segítsük elő. hogy minden bibére megfelelő mennyiségű virágpor jusson. A kukorica hím- és nővirágai éjjel erősebben fejlődnek, mert akkor ked­vezőbb a levegő hőmérséklete és ned­vességtartalma. Ezért a legtöbb virág­port a reggeli órákban gvűithetjük össze. A pótbeporzást akkor végezzük, amikor a kukoricacsövek selymüket kitolták. Ilyenkor a reggeli órákban minden második-harmadik sorban a akkor e növények rovarkártevőinek számát is csökkentjük. A tarlóhántás elvégzésére legelőször az ekét használták. Ezt azonban foko­zott mértékben háttérbe szorítja a me­zőgazdaság gépesítése folytán a kulti­vátor és a, tárcáé. E teiajtnűvetó esz­közök alkalmazásánál figyelembe «teli venni a talaj összetételét, minőségét és a talajon -Talkodó gyomnövényeket. A kemény, kötött talajon levő tarlót jobb ekével szántani. Viszont a homo­kos és középkötött, televényes talajo­kon a tárcsa és a kultivátor használaté gazdaságosabb. Az ilyen lazaszerkeze­­tű talajokon is szoktunk ekét használ­ni, ha azokban erős gyökérzetű gyom­növények élősködnek. Ilyen például a perje, melynek gyökerei egy méter mélyre is lehatcűrak a földbe. Ennek a gyomnak a pusztítása legeredménye­sebb sekélyszámtássel. A mélyszántás­sal ellenkező hatást érünk el, mert a szétvagdosott gyomtöveket ez eke be­temeti a talajba és azok rövidesen 3-5. növényről gyűjtsük Össze a virág­port. így a természetes bepor?ásb°z is кеЦО mennyiségű érett virágpor mgrgd. Nagy melegben se pótbepor­zást, se virágporgyűitést ne végezzünk, mert a hőség gyengíti a megterméke­­nyülést. de gyengül a virágpor élet­­képessége is. A pptbeporzást a leghatáso­sabban a porzótölcsérrel' vér gpzhetjük. A tölcsért kartonpapírból készítsük melynek magassága з.о—to ад. л fel­ső átmérője 20—25, cm- az alsó py'lá­­sának átmérőié pedig 3—4 ад. A töl­csér alsó nyitását sűrftszövésti tQUel zárjuk le. de ritka tül|b,(51 készült szi­tát tegyünk a tölcsér közepére is. a tölcsért úgy használjuk, h°8Y jobb­­kézzel a címerhez emeljük, balkézzé^ pedig a virágport belerázzuk. Ha ele­gendő virágport gyűjtöttünk össze, akkor a kukoricásainkon haladva, a port a bjbgszálakra rázzuk- Ezzel a módszerrel naponta 1200—1400. négy­szögölön végezhetjük el a pátbepor­­zást. A munkát úgy is elvégezhetjük, hogy a címerről a virágport a tölcsér­be rázzuk és onnan egv mozdulattal a kukoricacsőre. Bármelyik módszerrel végezzük a pótbeporzást, azt három-ötnapos idő­közönként legalább háromszor ismételjük meg, mert a kukorica virágai nem egyszerre érnek be. Az ismételt nótbeporzással biztosít­hatjuk a nővirágok jó megterméke­­nyülését és a nagv kukoricatermést. A kukorica pótbeporzását az öregek és a nagyobb iskolásgyerekek is könv­­nven elvégezhetik. A megtermékenvü­­lés nyomán kát. holdanként 150—200 kiló morzsolt kukoricával növekszik a termés. Sz. Г. újra sarjadnak. így még több lesz 0 gycw .. A sekélyszántásból a nép égető hatásé kipusztítje a gyomokat. A perjés terlóforgetásnáJ ajánlatos görbefogú boronát kötni, ügy, ahogy azt a vetésnél is alkalmazzuk. Az ilyen borona jól összegyűjti, sőt ki húzza, a főidből a perjetöveket. Utána, pedig kisebb kupacokba gyűjtve kiszárad, <= könnyen elégethetjük. A tarlóhántásná! helyesen válasszuk ki a vontató-gépi erőket. Kötött tala­jon Agrostroj 5-ös ekék vontatására 30-as Skoda és a hernyóutpes trakto­rok a legmegfelelőbbek. Könnyű talajon inkább a Zetor-traktorokat alkalm,az­­zuk. Nagyteljesítményű gépek után több tárcsát, vagy kuHivátort szereljünk össze. így az erőgép, helyesen ki van használva, ugyanakkor rövid idő ótladjt kevés emberi erő segítségével nagy munkateljesítményt érhetünk el. Cs űr Óta J. Pusztítsuk a legyeket A nyári időszakban a legyek sok kellemetlenséget okoznak: nyugtalanít­ják az állatokat, ezért a tehenek 5—lö százalékkal kevesebb tejet termelnek, a hízóállatoknál kisebb a súlygyarapo­dás és a legyek az összes fertőző be­tegségeket terjesztik. Vizsgálatok so­rán megállapították, hogy egy-egy lé­gyen egymilliónál is több fertőző csíra iehet. A szovjet tapasztalatok szerint he­lyes eljárás, ha éjszakára háromue­­gyedrész fűrészpor és egynegyedrész mészpojr keverékével hintjük fel a borjú- és malacnevelő padozatát, mert így tökéletesebben leköti áZ istálló gő­zeit. A mészport a padozathoz közel — tehát ne magasról — hintsük fel, mert a levegőben terjengő mészp.or a fiatal állatok nyálkahártyáit izgatja, sőt kimarhatja, ami a fertőzést is le­hetővé teszi-A légyírtásra igen sokféle módszert hasznainak töbh-kevesehb sikerrel. Az istállót elsötétítik az ablakoknak uljra­­marin-kékre való befestésével. Erős huzat alkalmazásával csökkenthető a legyek száma. A legyek távoltartására hasznosnak tartják azt is, ha az állatok testét ece­tes diófalevél főzettel bedörzsölik. Ez­zel is csökkenthetjük a tehenek, lovak és nqvendékáHatök nyugtalanságát. A legyek elleni védekezéshez tarto­zik az is, hogy a tejház és az istálló ablakait és ajtóit légyhálóval vonjuk be. A legyek szaporodását elősegítő szemét és trágyatelepeket az istállók­tól és lakásuktól nagyobb távolságra helyezzük el, a tehénistálló ajtóira spárgafuggonyt helyezünk, hogy az is­tállóba való ‘ hajtáskor az állatokon levő legyeket ez lesodorja. Ne tűrjük meg a tehénistállóban a fejes alkal­mával elszórt tejfoltokat és nyitott tejesedényeket sem, mert ezek is elő­segítik a legyeknek az istállóba csalo­gatását. A legfőbb törekvésünk az legyen, hogy mindenhol a legnagyohhfokú tisz­taságot teremtsük és minden eszköz­zel irtsuk a legyeket. Készüljünk íel a kukorica pótbeporzására üj méhészeteket alapítunk az EFSz-ekben Egész Szlovákia területén folyik a raj-akció, mellyel magánméhészeink áldozatkészen hozzájárulnak, hogy az EFSz-ek új méhészeteket alapítsanak, vagy a már meglévőt kiegészítsék. A zselízi és környéki méhészek а X. pártkongresszus tiszteletére kötele­zettséget vállaltak, hogy pártunk és kormányunk iránti szeretetből ez év­ben két nagyméhészetet alapítanak egyet a damásdi, egyet pedig a nagy­ságéi EFSz-ben. Méhésztársaink megértették az ak­ció fontosságát és nemzetgazdasági jelentőségét. A járási méhészegyesület szétosztot­ta az egyes községek méhészéi között a munkát és odahatott, hogy az akció sikerrel járjon. Vannak méhésztársaink, akik példá­san kivették részüket a munkából, de találkozunk olyanokkal is, akik gátol­jak az akció kiépítését. Példás és követésre méltó Juda zse­lízi méhész, aki annak ellenére, hogy csak 5. méhcsaládja van, elsők között adott át rajt a szövetkezet méhész­mesterének. A rajhoz még 5. kg cukrot is adott, hogy azt etessék tel, Ь09У még ebben az évben kiépítse a költő­­teret és a. mézűrt is, Azt akarja, hogy áZ ö, rajiából fejlótljöp az EESz legerő­sebb családja. Másik embtésremélitó. példa Melczer László méhé' -egyesületi alelnök, aki е9У raj helyett hármat adott, hogy pótolja azokat, akik nemtörömdömség­­ből, vagy rosszakaratból annak ellené­re, hogy lett volna rá lehetőségük nem adtak rajokat. Slusnik László nagypusztai méhész 5 kilogrammos rajt adott. Kerékpáron ment a 18 kilométerre lakó EESz mé­hészmesteréhez keretekért, mivel a kaptárban lévő keretek nem bizonyul­tak elégségeseknek. Természetesen találunk olyan mé­hészt is, aki annak ellenére, hogy 33 család méhe van, ezidáig még egy rajt sem adott a szövetkezetnek. Azt mondja, hogy majd akkor ad, ha lesz. Mi tudjuk, hogy az ilyen méhésznek erre a célra soha sem lesz raja. Nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az olyan méhésznek, aki 30 családból egy rajt sem képes adni, nincs érzéke az új szocialista közös gazdálkodáshoz, az ilyen ember csak saját magát sze­reti és csak a saját zsebét akarja meg­tömni. Minden becsületes méhész adott rajt az EFSz-eknek, amelyek azzal hálál­ják ezt a segítséget, hogy a jövőben mézelő növényeket is vetnek. Csermák Lajos méhész szaktanító Zselíz. Reiulbehoztam az álanyás családot Egyik méhésztársam fóhordás idején meghívott, hogy nézzem át a rnéheit. Az átvizsgálásnál megállapítottuk, hogy 26. méhcsalád közül 23 rendiben van, <te egy tétlenkedik, túlnépes, felébredt bene a rajzást ösztön. A másik meg ■ álanyás. Mjéhés.ztársam mindkét csalá­dot mézelésre akarta berendezni. A vágya, telid^üM... Az álgnyás családot kivittük a méhesből a kertbe. Helyére a rajzásnak indult csa,lá<ÍÖt tettük- A kertben a fák tövében szétraktuk az átenyás család kereteit. Később az üres kaptárban még visszamaradt méheket kisepertük a gyepre. Az így teljesen kiürített káplárt a rajzásnak indult család régi helyére állítottuk. Ezután szétrakott keretekről a méheket leráz­tuk és az üres kaptárba raktuk. Az ájanye visszarepült a régi helyére, volt dolgozó társaival. Ott az idegen mé­hek az álanyát megölték, de 3 dolgo­zókat egy-két óra múlva magukhoz fogadták. A túlnépes család kijáró munkásai visszeszálltak régi helyükre. Az álamyás keretek közé egy anyaböl­­csős keretet tettünk a középre. Az a család, amelyben a rajzás! ösztön felébredt, elvesztette a kijáró méheit, mert azok a régi helyükre szálltak vissza, ahová Щ üres kerete­ket tettük- Ugyanakkor a család erő­sítést kapott a volt álanyás család ösz­­szes méheiben. így mindkét család se­rényen dolgozott A főihordáskor. Cs. J. Látogatás Nagy Bertalan pelsőci méhésznél A nap utolsó, vörös sugarai még 'egyszer, beszínezfék a hegyen elte­rülő fákat, bokrokat, s azután csó­kot intve eltűntek a láthatáron. Ám a hegy ottmaradt minden érdekes­ségével, szépségével. A hegy,oldalon akácfák nyúlnak a magasba, távo­labb öreg, terebélyes hársfák virá­goznak s illatukkal betöltik a kis várost, Pelsöcöt. Nagy Bertalan méhész háza a Sajóra épített vízimalom előtt áll s egészen belenőtt a hegyoldalba. — Kaptárai a méhessel együtt tíz mé­ter magasan vannak a ház felett. Nagy elvtárs lépcsőkön j,ár fel na­ponta méheihez, ki tudja hányszor. Ez nem játék, különösen Nagy elv­társnak nem, aki a 70. évét tapossa. Fev,n a méheknél most semmi mozgás, lenyugodott a nap. meg­szűnt a munka. A völgy magába­­szippantotta a nyár meleg, páradús levegőjét, melyet a hars édes illata szinte éltetővé tett. A Sajó vize gáttal elrekesztve zuhog a mélyben és hajtja a malom zakatoló vitor­láit, a kövek zsongva őrlik a ga­bonát. Ott állunk a kaptárak előtt. Egy, öreg méhész és egy fiatal. A mé­hek a kaptárok kijárónyílásaiban ülnek, szelíden rezegtetek a szár. nyakat, felcserélik az elhasznált le­vegőt. A friss nektár szaga, a kap­tárból kiáramló finom illat meg­élénkít, öreget-fiatalt mosolyra de­rít. A nagy méhtömeg titokzatosan zúg. nem alszik, pedig már itt az este, ébren vigyáz, őrzi vagyonát. Már van mit félteniök. A mázsán elhelyezett kaptár 20 kilogramm, a mai nap két kilogramm mézhordást mutat. A kaptárak emeletessé vál­tak. mert tegnap felkerült a másik méztér is. Lesz Щ kétszer, három­szor is pergetés! Nagy Bertalan sóhajt egy nagyot, utápa megszólal: — Megérdemlem. Nézz fel a hegyre! Ezt a tömérdek mézelőfa t mind én ültettem. Már régen, nem is kell mondanom, látod, már na­gyok. Életem párja segített, bíz' isten, nem bántuk meg ... Sok ezer fa ez ... ЩеЯ; vizet is rekesztettem, nehogy a parton levőket kimossa. Az élet rohan, ép, öregszem, de a méhek nem, ők minden éven újra szeletnek. igen. Nagy Bertalannál újra születnek. A méhek iránti végtelen szeretete megmutatkozik abban, ahogy kezein, gondozza őket, mert 35 évi méhészkedése alatt, nem pusztult el egyetlen családja sem. Tisztaság, rend uralkodik a kaptá­rak körül. A tégla, rongy, papír, ami sok méhésznél ott „ékeskedik”, цет fedezhető fel sehol. Méhészek, tanuljunk Ше ] A sötétség egyre mélyül, harmat Üli meg a hegyoldalt, a zotdpázsi­­tot. A vérszopó, kiéhezett szúnyog­­sereg előtör a sötétlombú fák közül. Otthagyjuk a méheket, bár nézé­sükkel nem teltünk be. Bent a szobában előkerültek a naplók, jegyzetek, a 35 éves munka értékes tapasztalatainak megörökítése. — Nagy elvtárs forgatja a füzeteket, egy-egy' részt felolvas belőle. Érzés­sel olvassa minden sorát, pedig ez nem regény, csak egyszerű feljegy­zés. Az idő későre jár, már éjfél le­het, nyugovóra tér a család, s reg­gelig megpihennek Nagy bácsi fá­radt tagjai... Virradatkor a mé­hek százezrei hagyják el a kaptárt, ellepik a hegyoldal fáinak virágait, azokét, melyeket emberi kéz ülte­tett, kitaszorgalommal és nagy szeretettel. Méhecskék gyüjtsetek sok mézet, fizessétek meg Nagy elvtárs kitartó mukáját! SÁNDOR GÁBOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom