Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-12-12 / 50. szám

8 Földműves 1954. december 12. Kétféle gazdálkodás — kétféle eredmény Országunkban széltében-hosszában óriási építkezési tevékenységnek va­gyunk tanúi. Üj ipari, mezőgazdasági, épületeket és munkáslakásokat épí­tenek. Az elmúlt négy esztendőben majdnem minden járásban új gépállo­másokat, korszerű műhely- és raktár­­helyiségeket építettek. Fokozatosan é­­pítik és bővítik a traktorosbrigádok helyiségeit is. Az új épületekbe ne­héz gépesítési eszközöket összpontosí­tanak, ami lényegében véve a szö­vetkezeti tagok és egyéni gazdálko­dók nagyobb megsegítését jelenti. Ez­zel egyidejűleg megteremtődik a me­zőgazdaság sikeres fejlesztésének minden előfeltétele. Helytelen volna az a felfogás, ha a gépállomásaink fejlődését csak a gépesítési eszközök számbavételével Ítélnénk meg. Súlyponti kérdésként itt is a gazdaságosságot kell tekintenünk A gépállomásokra nagyon komoly és felelősségteljes feladat hárul. A gaz­daságosság szempontjából döntő je­lentőséggel bír a gépek kihasználása a nemzeti vagyon kímélése, a terme­lési költségek állandó csökkentése és a dolgozók tényleges bérének eme­lése Sok olyan gépállomásunk van, ame­lyek a termelési tervet teljesítik, sőt túlszárnyalják. Ezzel szemben a ter­melési költségeket csökkentik és nap mint nap újabb eredményeket érnek el. Jelentős azonban az olyan gépál­lomások száma is, amelyek szinte ál­landóan nem teljesítik előirányzott tervüket. A jóváhagyott termelési GTÄ Traktoregység Gépenkénti száma teljesítmény tavasz nyár ősz költségvetést jóval túlhaladják és en­nek következtében kedvezőtlen anyagi helyzetbe sodródnak. Hasonlítsunk össze két , ellenkező gazdálkodású gépállomást a nyitrai kerületben. A zsámbokréti gépállo­más az egyik, ahol jól gazdálkodnak, az érsekújvári pedig a másik, ahol az eddiginél sokkal jobban kell gazdál­­kodniok. Ha a két gépállomás terme­lési feltételeit és egész gazdálkodásu­kat boncolgatjuk, két ellentétes meg­állapításra jutunk. Az érsekújvári járás földjei túlnyo­mórészben Nyitrától éléire, síkságon terülnek el. A dűlőket 69 százalékban tagosították és a második nehézségi osztályba sorolták. A zsámbokréti gép­állomás körzetéhez tartozó földek ez­zel szemben hegyes-völgyes talajon fekszenek és a harmadik nehézségi osztályba tartoznak. A földek tagosí­tását 54 százalékban valósították meg. Az összehasonlításból kitűnik, hogy az érsekújvári gépállomásnak sokkal kedvezőbbek a termelési feltételei. Ezt jól tudják maguk a gépállomás veze­tői is. A termelési adottságok és az elmúlt év ta'pasztalatai alapján az ér­sekújvári gépállomásnak kisebb üzem­fogyasztással, nagyobb teljesítményt és jobb gazdasági eredményt kellene elérnie. A valóság — amelyet számtalan a­­dat is megerősít — épp az ellenkező­jét bizonyítja. Hasonlítsuk össze e két gépállomás gazdálkodását: Tervteljesítés %-ban összesen tavasz nyár ősz Érsekúivár 208 111.8 173,7 117.1 409.6 83.7 108.9 75.4 Zsámbokrét 83 139 193 141.4 473.4 114.8 135.7 101.4 vák, magyar, érsekújváriak és még sok lehetetlen csoportokra való tago­zódását. A dolgozók körében — kü­lönösen most a választások győzelmes befejezése után — tudatosítani kell azt a gondolatot, hogy valamennyien egyenjogú polgárai vagyunk az or­szágnak és sikerekben, vagy sikerte­lenségben egyformán osztozunk. A gépállomás meggyengülését, to­vábbá nem kis mértékben a felelős vezetők gyakori változása okozta. Hi­szen csak 1952 óta három igazgató, agronómus két politikai helyettes, há­rom főkönyvelő, két munkairányító, öt főgépész hagyta el a gépállomást, nem számítva a többi szakembert, akik­nek távozása mind nyomot hagyott a gépállomás életében. A harmadik alapvető hiba — amely végeredményképpen szövetkezeteink gazdaságában tükröződik vissza — a gépállomány elégtelen kihasználása. Az érsekújvári gépállomáson az őszi mun­kák folyamán 37 traktor vált üzem­­képtelenné. A második műszak ki­használása is elégtelen volt. Abban az időben, amikor a második műszak­ban 80 traktor dolgozhatott volna, csak 40 dolgozott. A gépállomás eb­ben az időben 126 üzemképes trak­torral és 217 traktorossal rendelke­zett, ami azt jelenti, hogy sem gép­ben, sem traktorosokban nem volt hiány. A gépállomány jobb kihaszná­lásával naponta legkevesebb 100 hek­tár földdel többet művelhettek volna időben kezdenek — időben végeznek Becsületes munkájukért a kormány Vörös zászlajával kitüntetett szenei traktorállomás dolgozói november 17- én megkezdték a gépek téli javítását. A -zovjet haladó módszer szerint a Zetorok kerülnek a műhelybe, mivel ezekkel a traktorokkal nem lehet őszi mélyszántást végezni. Azután a Sko­dák következnek és végül, mikor a mélyszántást teljesen elvégezték, meg­kezdik a lánctalpas traktorok javítá­sát. A terv szerint a téli javításokat 1955 február 15-re kell befejezni. A javítók azonban kötelezettséget vál­laltak. hogy február 1-re megjavítják az összes gépeket. Ezáltal a tavaszi munkákat is rendes időben megkezd­hetik. Vállalásuk alapján december végére a gépek 70 százalékát helyezik üzembe. A kötelezettségvállalások, a szocialista munkaversenyek eredmé­nyei már eddig is szépen megmutat­koztak Szencen. December 1-re a gép­javítók a traktorok 15 százalékát ki­javították. A szenei gépállomás javítói a gépek javítását részleges módszerrel végzik. Már tavaly is értékes tapasztalatokat szereztek ezen a téren és az idén újból e munkamódszer mellett döntöttek. Minden alkalmas napot használjon ki a zselizi gépállomás a mélyszántás befejezésére ban 11 mázsával nagyobb hektárho­zamot értek el, mint az érsekújvári járásban. A szövetkezetek megerősí­tésében az ilyen eredmények a leg­meggyőzőbbek. Némely szövetkezet, mint például a pazsiti, jánová ves-i, maié uhercei és még jóegynéhány, 30—35 mázsás hektárhozamot ért el gabonában. Ez a gépállomás dolgozói­nak nagy sikerét jelenti, megnyerték a szövetkezeti tagok bizalmát és meg­győződtek a hozamszerződések és a természetbeni fizetés előnyeiről. Mint­hogy a termés alakulása túlnyomó részben a gépállomás munkájától függ, szükségessé válik, hogy az összes gép­állomások teljes mértékben felelőssé­get vállaljanak a szerődések telje­sítéséért és a szövetkezetek fejlődé­sének előmozdítása céljából agronó­miái segítséget nyújtsanak nekik. Mindenekelőtt az érsekújvári járás­ban, éspedig a koltai és fűri trakto­rosbrigádokon le kell számolni a nemtörődömséggel, amely nagyban fé­kezi a feladatok teljesítését. Még az olyan jő szövetkezettel szemben, mint például az udvarnoki sem teljesíti, a gépállomás vállalt kötelezettségét. Miben rejlenek az érsekújvári gép­állomás lemaradásának okai ? A gép­állomás munkáját nagyon sok ténye­ző kedvezőtlenül befolyásolja. Rá kell mutatnunk legalább néhány alapvető hibára. Mindenekelőtt a szakértők hiánya, a munkához való viszony, az emberekről való gondoskodás és a dolgozók nevelésének kérdése nyomul előtérbe. Az elégtelen együttmunkál­­kodás és a kölcsönös megnemértés nem segíti elő a haladást, sőt egye­nesen fékezi az üzem munkáját. A feladatok egyforma teljesítését mindenkitől igazságosan meg kell kö­vetelni. Ennek megvalósítása az ér­sekújvári gépállomáson baráti, rokoni és ádáz nemzetiségi súrlódások miatt szinte lehetetlenné válik. Az üzemi szervezetek nem tudták a dolgozókat olyan egységbe tömöríteni, amely megakadályozta volna a dolgozó szlo­meg. Az üzemképtelen gépek nagy számának oka főképpen a traktorok hiányos műszaki karbantartásában ke­resendő. Ma, amikor az erőgépek közös tu­lajdont képeznek, megkönnyítik a szövetkezeti tagok munkáját és eme­lik a traktorosok jövedelmét, a gép­kezelőknek is más álláspontot kell el­foglaltok a géppel szemben, mint a múlt kapitalista időkben. A múltban a gépek a dolgozókat kereseti lehető­ségüktől fosztották meg. Ma azonban a gép a dolgozók legjobb barátja. A gépállomás élenjáró traktorosai: Ba­­liangó Mihály, Krajčír Sándor, Šilhavý István, Farkas János brigádvezető, Pe­­kárik János körzeti szerelő, Michalik Lajos és sokan mások a gépek elki­­ismeretes gondozásával szép eredmé­nyeket értek el és társainknak kö­vetésre méltó példát mutattak. Kívá­natos volna, ha a többi dolgozók is hasonló eredményeket érnének el a gépek karbantartásában. Ha az említett két gépállomás te­vékenységét összehasonlítjuk, meg kell állapítanunk, hogy az érsekújvári az ország egyik legnagyobb gépállo­mása és így az ügyvitelére is sokkal nagyobb feladat nehezedik. Ezzel azonban távolról sem akarjuk őket menteni és a lemaradásuknak sem ez a főoka. Habár az érsekújváriak az utóbbi időben alaposan lemaradtak, megvan minden előfeltételük arra, hogy ismét jobb helyezést nyerjenek, ha valamennyi traktoros, brigádveze­tő, szerelő, agronőmus alkotóképessé­geit kihasználják. Az érsekújvári já­rás a legerősebb mezőgazdasági já­rások közé tartozik. Feltételezzük, hogy a járás vezetőinek szintén ér­dekük, hogy a szövetkezetek a három­éves fejlődési terv keretében ered­ményesen működjenek és megerősöd­jenek. Ha az érsekújvári gépállomás jóhírnevét nemcsak a gépállomás ve­zetői, de a járás vezetői is a szívü­kön viselik, az állomás ismét a szö­vetkezetek megerősítésének leghaté­konyabb tényezőjévé válik. A gépál­lomás valamennyi dolgozója megvan győződve arról, hogy sikerül a fejlő­dés útjáből eltávolítani minden aka­dályt, amely eddig a gépállomás fej­lődését gátolta. R. N. Még tökéletesebb számológépeket gyártunk Ha mindkét esetben a gépek tel­jesítményéhez még a szállítást is hozzáadnánk, akkor a zsámbokréti gépállomás gépei még nagyobb telje­sítményt mutatnának fel. A tavaszi, nyári és őszi munkák számadatai mindennél világosabban beszélnek. A számok mögött becsületes traktorosok egészévi munkája áll, ami átlagtelje­sítményre átszámítva 120.000 hektár föld megművelését jelenti. Az ada­tokból világosan kitűnik, hogy amíg a zsámbokréti gépállomás az előirány­zott tervet minden idényben magasan túlszárnyalta, addig az érsekújvári gépállomás — habár nem sorolható a kerület gépállomásai közé — gépál­lományát nem használja ki eléggé és ennek következtében — a nyári mun­kák kivételével — tervét egy idény­ben sem teljesítette. Az összehasonlításból azt is megál­lapíthatjuk, hogy a zsámbokréti gép­állomás traktoregységenként 63.8 hek­tárral több földet művelt meg, mint az érsekújváriak, habár az utóbbinál a szállítást is beszámították. A vég­eredmény tehát az, hogy az érsekúj­váriak majdnem egy munkaidény tel­jesítményével elmaradtak, nem szá­mítva kedvezőbb termelési adottsá­gukat. Nagyon érdekesen alakul az üzem­anyag fogyasztásának költségvetése is. Amíg a zsámbokréti traktorosok az első és második gazdasági negyed­ben átlaghektáronként 11.5 liter ü­­zemanyagot fogyasztottak, Érsekújvá­ron ugyanebben az időben átlaghek­táronként 14 litert fogyasztottak. Mindezeken felül nagy a különbség az érsekújvári és a zsámbokréti földek megszántása között. Ez a tény is az érsekújvári járásban lévő traktoros­brigádok fogyatékos és szervezetlen munkáját bizonyítja. Az összehasonlítást még tovább folytathatnánk. Az egy hektárra eső termelési költség, átlagos kereset és egyebek irányszámait vehetnénk ala­pul Végül is azonban arra a megál­lapodásra jutnánk, hogy az újvári gép­állomáson még komoly rejtett tarta­lékok állnak rendelkezésre. Amíg pél­dául a zsámbokréti gépállomás a fo­lyó gazdasági év első negyedében a bér-alapnál 82.998 koronát megtaka­rított, addig az érsekújvári 71.055 ko­ronával túllépte béralapját. Mindamel­lett a zsámbokréti traktorosok átlagos keresete jóval magasabb. A követke­ző gazdasági negyedben azonban az érsekújvári gépállomás is jelentős megtakarítást ért el a béralapban. A legnagyobb meglepetés számunkra -znnban a hektárhozamok alakulása. Az egész érsekújvári kerületben nem érték el átlagosan a gabonane­­műek tervezett hektárhozamát, habár egyes szövetkezetek túlteljesítéséről számolnak be. Ezzel szemben a Darti­­zánskei járásban — ahol pedig a föld tápanyagban sokkal szegényebb — já­rási viszonylatban a tervezett hektár­­hozamot 5 százalékkal túllépték Kü­lönösen a zab és az árpa termelésé­nél értek el magas hektárhozamokat. A gabonanemúek jobb gondozásával és a jó gépi munka következtében a partizánskej járásban árpában 4.22, búzában 2.21, rozsban 2.25 és zab-Az ország legjobb számológép-szak­emberei találkoztak december 3-án Podebrádon, hogy megvitassák az új, tökéletesebb számológépek gyártásá­nak kérdését. Az országos értekezlet, — amelyen számos neves külföldi szakember is megjelent, — három na­pig tartott. Az új számológép megszerkesztésé­ben oroszlánrésze van Antonín Svo­­boda mérnöknek és munkatársának, Miroslav Vallachnak. A konferencia iránt nagy érdeklődés mutatkozott a gépipari kutatóintézetek dolgozói kö­zött, valamint minisztériumok dolgozói és műszaki főiskolai hallgatók körében. Dr. J. Lehmann, a lipcsei számológép­ipar egyik legjelesebb szakembere be­számolt a jelenlegi Német Demokra­tikus Köztársaság iparának szervezési kérdéseiről és részletesen ismertette a most gyártásra kerülő német önmű­ködő számológép tulajdonságait és elő­nyeit. A konferencia részvevői, akik azért jelentek meg, hogy megismerkedjenek a kutató intézet és a laboratóriumi dolgozók legújabb eredményeivel, a kialakult eszmecsere folyamán meg­állapították az új számológépek gyár­tásának szükségességét. J. Marek zá­róbeszédében hangsúlyozta, hogy a tö­kéletesített számológépek, amelyek so­rozatos gyártását rövidesen elrendeli — a legnehezebb számításokat is rövid időn belül egyszerűen és pontosan el­végzik. A gépállomás 166 traktora kö­zül átlag 65 traktorral két vál­tásban és 101 traktorral meg­hosszabbított műszakban dolgoz­tak a zselizi traktorosok. Míg az idő kedvezett, nagyon jól ki le­hetett volna használni a gumike­rekű traktorokat is mind a két műszakban. De akkor még sem a vezetők, sem a traktorosok nem számoltak a bekövetkező hibákkal, így a mélyszántásnál az agrotech­nikai határidőre csupán 75. 2 szá­zalékot, december 1-re pedig 80.6 százalékot értek el a terv teljesí­tésében. — Tíz nap jó idő kellene még ahhoz, hogy tervünket 100 száza­lékra teljesítsük, — állapította meg Juhász elvtárs, a traktorállo­más igazgatója. A járás szövetkezetei sem ta­karították be idejében a kapás­növényeket : cukorrépát, burgo­nyát, dohányt és kukoricát. Még most is sok kukoricaszár, dohány­­kóró áll lábon, kiszáradva. A ku­koricaszárból jó silótakarmány már nem lehet. Egyenlő tápérté­­küvé vált a szalmával. Ezt a kárt most láthatják a dolgozók, de ez csak az egyik. A kintmaradt kóró akadályozza a mélyszántás idejé­ben való elvégzését. Pedig a ké­sés már a jövőévi hektárhozamo­kat is befolyásolja. A szövetkeze­tek vezetői azzal védekeznek a kóró kintmaradása miatt, hogy nincs elegendő munkaerejük. Mun­kaerejük van, de gyenge a szer­vezés. A nyári hónapokhoz viszo­nyítva hanyatlást látunk ezen a téren. A gépállomás dolgozói so­kat segítettek a szövetkezeti ta­goknak. A járásban önkötöző gé­pekkel vágták a kórót. Nyolc da­rab S 6-os kombájn pedig le is aratta, meg fel is szecskázta úgy, hogy azt egyenesen a silógödrök­be szállíthatták. A gépállomás 128.1 százalékra teljesítette a kóróvágási tervet, de mihaszna! Miattuk szántani sem lehet. A lemaradásban a szö­vetkezet és a gépállomás is hibás. „Szetén a szövetkezetnek még 85 hektár földje nincs leszántva — mondja Callaho István agronó­mus — igaz, mi is hibásak va­gyunk ebben. Lánctalpasunk üzemképtelen, a gumikerekes traktorok pedig a sár miatt nem tudnak dolgozni a földeken. Egy másik 20 hektáros parcellán meg kint van a kukoricaszár. A 17 és a 8 hektáros parcellán is a ku­koricaszár késlelteti a munkát. A következő 20 hektáros dűlőn meg dohánykórót zörget a szél. Ez csak egy szövetkezet a zselizi járásból, de a többiekben is elő­fordulnak hasonló hibák. A zselizi gépállomáson bár késve, de rá­jöttek a mélyszántás körüli bajok csínjára. Az összes lánctalpas traktort két műszakra osztották be, ennélfogva a gumikerekesekre nem jutott traktoros. A szeteiek azonban segítettek a gépállomás­nak. A szövetkezet traktorosai brigádmunkára jelentkeztek. A gépállomás az ajánlatot szívesen elfogadta. A szántás megindult. Először nagyon jól ment, de ké­sőbb az eső is közbe szólt. A talaj csúszóssá vált. A lánctalpa­sok tovább szánthatnak, de a gu­mikerekesek nem. — Ha már szántani nem lehet legalább fuvarozni fogunk. Ügyis nyakig vannak a lovak a munká­ban, a kapásnövények és az épít­kezési anyagok fuvarozásánál. Ad­dig segítünk, míg szántani nem lehet — mondogatták a traktoro­sok. Neki is láttak szívvel-lélek­­kel a munkának. Egy alkalommal azonban, amikor a közbiztonsági szervek ellenőrizték a traktoroso­kat, a pótkocsikon fék — világí­tási és egyéb hibákat fedeztek fel. Felelősségre vonták a szabályo­kat megsértő traktorosokat, de azok a hibákért a javítókat okol­ták. De ez r.em segített. Minden gépkocsivezetőnek tudnia kell, hogy olyan járművet nem szabad útnak indítani, amelyen nincs rendben a fék, vagy a világítás. Sok olyan jármű van Zselizen, amely nem felel meg a biztonsági követelményeknek. A zselizi mű­helyben pedig azzal dicsekednek, hogy a gépeket részleges mód­szerrel javítják. De ez magában még nem elég. A javítók nemcsak sok munkát adjanak ki kezükből, hanem rendesen javítsák is meg a gépeket. Ezek a hibák nagyban hátráltatják az őszi mélyszántás idejében való elvégzését. A kis hibák tehát igen naggyá nőttek. Az elmondottakból megállapít­ható, hogy a zselizi járásban miért maradtak el a mélyszán­tással. Az agrotechnikai határidő már rég lejárt, de szerencsére a kedvező napok lehetővé teszik a lemaradás behozását. A gépállo­más dolgozói tehát fogjanak össze és minden igyekezetükkel hassa­nak oda, hogy a járásban egy hektár föld se maradjon megszán­­tatlanul. CSURILLA JÖZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom