Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-12-12 / 50. szám

4 Szoba a Földműves 1954. december 12. Djságot minden dolgozó kezébe „Olvasni — tanulni” — halljuk mindenfelől a jóakaratú figyel­meztetést. Természetes, aki nem olvas, nem tanul, az lemarad a fejlődéssel a munkával. Ma már valamennyi mezőgazdasági dolgo­zónak is tanulnia kell, mert ak­kor tudja csak munkáját észsze­rűbben, könnyebben és nagyobb eredménnyel elvégezni. Ezzel tisz­tában vácinak dolgozóink és ma már nagyrészük olvasással, ' vagy különböző iskolákon iparkodik el­sajátítani azt, ami mindennapi munkájához szükséges. A tanulás utáni vágyat vissza­tükrözi a dióspatonyi szövetkezet írt oldalakat és égő szemekkel nézték a betűket, mert az élede­ző, szunnyadó szikra egyszeriben lángrakapott és a kezükben tar­tott újságot többé el sem enged­ték. Megrendelték, mert minden héten olvasni akarják a részükre készí­tett újságot, a mezőgazdasági saj­tót. Tudják, hogy nagy segítséget nyújt mindennapi munkájukban és irányt mutat a békeharcban. Hat szövetkezeti tag Íratta fel a nevét és meghagyták, hogy a kö­vetkező számot már nevükre küldjék. Nagyon sok mezőgazdasági dol­gozó van még, akik vágynak a tagjainak példája, akik, mikor a Szabad Földműves munkatársa megérkezett hozzájuk és szétosz­totta a lap legfrissebb példányait, azonnal, munkájuk közben belela­poztak és szeretettel olvasták. Olvasták, mert ott égett szivük­ben a tanulni akarás, vágytak az olvasás, a tudomány után. Talán már rég három, vagy öt év óta vágytak utána, de csak most ke­rült rá a sor, hogy kézhez kapták és magukénak érezték az újságot. Kezükben tartották a sűrűn tele­sajtó után és ha alkalmuk nyílik, különböző helyekről be is szerzik azt. Ez ugyan nem kielégítő szá-^ munkra, de valamilyen oknál fog­va mégsem rendelik meg saját nevükre az újságot. Várják azt, hogy valaki megszólítsa őket és felajánlja — „Te Péter, megren­delem neked az újságot!” Falvainkon sok ilyen emberre lenne szükségünk, hogy minden házba és családhoz bekopogtas­son a postás, kezében a friss új­sággal. S. G. Jó munka után, vidám szórakozás Sokat olvastunk már a vágsellyei EFSz-ről. De meg is érdemlik az olyan szövetkezeti tagok, hogy időközönként megemlékezzünk róluk, akik munkájukat igyekeznek mindig időben elvégezni. Űrömmel számolunk be most is arról, hogy az őszi munkákat, bele­értve a mélyszántást is időben százszázalékra elvégezik. Ennek az örömére, hogy a vágsellyei EFSz-tagjai minden mezei munkával végeztek, vidám teaestet rendeztek. De ne gondoljuk, hogy csak olyan akármilyen teaest volt. Volt ám a teában rum is és finom friss kolbász is a tea mellé. Világosan láthatjuk tehát, hogy abban a szövetkezetben, ahol a tagok igyekeznek jó munkát végezni, ott a szövetkezet is erősödik és a tagok élete is napról napra jobb. H. J. ililliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiMiiiniiiiimiiHiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiimimiiiniiiiimMiiiiiiiiii iiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii tudjátok, hogy ,.. a franciák „Repülő Szivarnak" ne­vezett repülőgépe 22.000 ezer mé­ter magasra emelkedik, óránként 2500 kilométeres sebességgel ha­lad, és függőlegesen tud fel- és leszálni. * * * ... a sündisznó a következőképpen gyűjti össze a téli vackának ké­szítéséhez szükséges anyagot: vé­gighempereg a lehullott leveleken és azokat felszúrja a tüskéire. * * * ... a nagylevelű hárs ezer évig is el­­él. * * * ,.. a Földre hulló meteorokban (égi­testtörmelékben) nem találtak o­­lyan anyagot, amely a Földön ne fordulna elő. * * * 4 ,.. az ember 5 liternyi vérében ösz­­szesen 3 gramm vas van. * * * ... az árpa az egyetlen gabona, amely egyaránt megterem a Sarkvidéken és az afrikai Szahara sivatag oázi­saiban. Az árpa csak a nagyon nedves vidéket nem bírja. * * * ... a Földet először a portugál Ma­­galhaes hajózta körül éš útja 1519. szeptember 20-tól 1522 szeptember nyolcadikáig, tehát 1083 napig tar­tott. * * * ... valamikor az andalgás mást jelen­tett, mint ma: másfél—két évszá­zaddal ezelőtt szórakozottságot, még régebben dőreséget, esztelen­­séget. A szó eredeti alpaja anta­­lognak hangzott s azt értették raj­ta, hogy valaki Antal módjára vi­selkedik, vagy cselekszik. * * * ... a medve becéző elnevezése, a mac­kó, eredetileg emberi becenév, a Mátyás, vagy Máté becéző változata. Egyes vidékeken a nyulat bencének hívják (ez ma a Benedek becéző­­je), a szamarat Bertalannak. S talán nem sértődnek meg a Kata­linok és a Máriák sem, ha elárul­juk, hogy a kacsa és a macska szavak, melyek valamelyik szláv nyelvből kerültek be a magyarba eredetileg az ő nevük becéző a­­lakjai voltak. * * * ... a nyugatafrikai tompaorrú kroko­­dilus csupán 1—1,70 méter hosz­­szú. * * * .. . a madarakat elsősorban nem a hi­deg, ‘ anem az élelemhiány készte­ti arra, hogy ősszel a déli tájakra költözzenek. * * * ... egy ötliteres tejeskannát arannyal töltve nem bírnánk el, mert az Ke­reken 100 kilót nyomna. * * * . .. vannak rovarevő növények, me ­lyek összezáródó levelükkel -meg­fogják és megemésztik a rovaro­kat. * * * ... a szőlőszüret, bor, seprő, vagyis a szőlőműveléssel kapcsolatos sza­vainkat a honfoglalás előtti kor­­bap is használtuk, tehát már akkor is voltak szőlőink. * * * ... őseink a faedények alá nem tü­zelhettek, ezért a vizet az edénybe dobott forró, izzó kövek melegével forralták fel. * * * . . . Jusztus Liebig, német vegyésztől származik a következő mondás. egy nép kultúráját az általa el­használt szappan mennyiségével kellene mérni. Csak így tovább ... A királyhelmeci járás vöröskereszt egyesületének oktató kara Szentes községben a helyi nemzeti bizottság és a tanítók segítségével egészségügyi előadást rendezett. Az előadáson az egészségügy szolgálatának legfonto­sabb teendőiről volt szó. Az összejö­vetel alkalmával a HNB és az összes tömegszervezetek vezetőségei elhatá­rozták, hogy megtesznek mindent köz­ségünk lakosságának egészsége ér­dekében. Többek között az ufeák fá­sítását, gyermekjátszóteret, parkok és nyilvános fürdők létesítését vették tervbe. A vöröskereszt helyi vezető­sége felajánlotta, hogy díjmentesen a lakosság rendelkezésére bocsátja a házibetegápolás összes eszközeit. A- zonkívül kölcsönkönyvtárat nyitnak, mentőautót biztosítanak a lakosság részére és a tűzoltó egyesület tagjait kiképézik az elsősegélynyújtásra. Dobránszky István — Kis Tőre. A vörheny új gyógyítási módszereinek nagy sikerei 1949 óta a csehszlovák orvosok új gyógymódot használnak a vörheny le­küzdésére. Ez az új módszer lénye­gesen, csökkentette ennek a betegség­nek halálozási számát, mely járványok idején 2Г százalékot is elért. Amíg azelőtt a vörheny járvány idején 100 gyerek közül 25 halt meg, ma a ha­lálozások száma 1000 esetben csak egyet, vagy kettőt tesz ki. Tehát a halálozások aránya 1—2 ezrelékre csökkent. Továbbá a beteg gyermek kórházi kezelése azelőtt 42 napig tar­tott, ma ez is 6 napra csökkent. A betegségek után bekövetkezett zava­rok 30—65 százalékról csak 2—7 szá­zalékra estek. A kedvező gyógyítás eredményeit eddig már 190.000 gyer­mek igazolta. Orvosaink gyógymódját eddig már a magyarországi és len­gyelországi orvosok is átvették. Ré­szükre ez az alattomos gyermekbe­tegség elleni sikeres harcon kívül gaz­dasági takarékosságot is jelent. A magyar egészségügy, amely a vör­­henyben megbetegedett gyermekek számára 3000 ágyat tervezett, most ez új gyógymód bevezetése mellett 300 ággyal fedezi a szükségletet. Teljesítik az akciós tervet A párkányi helyi nemzeti bizottság tagjai a Nemzetgyűlésbe és a .Szlovák Nemzet; Tanácsba való 'választások előtt akciós tervet terjesztették a vá­lasztók elé, melyből a párkányi helyi nemzeti bizottság már sokat teljesített is. A sztálingrádi utca mindkét olda­lán pormentes járdát építettek 200.000 koronás költséggel. Ennek az összeg­nek a felét a párkányi lakósok bri­gádórák ledolgozásával megtakarítot­ták. jA párkányi lakosságnak ugyan­csak nagy örömére szolgál az újjáépí­tett kultúrház, amelyet a választások előtt adtak át rendeltetésének. Boldog József olvasónk arra Kér' bennünket, írjuk meg, hogyan készít­hetne hosszú ideig eltartható, úgyne­vezett téli szalámit. Nagyon jó szalámit készíthetünk a következő módon: Három kiló disznó­húst és három kiló marhahúst leda­rálunk. Összekeverjük 25—30 deka sóval és egy napig állni hagyjuk. — Majd hozzáadunk 3 deka borsot, 3 deka paprikát, 4 deka salétromot és 1 kiló rizsszem ■ nagyságúra vágott szalonnát. A húskeveréket jól kigyúr­juk és jó feszesre marhabelekbe tölt­jük. A szalámirúd 2 végét cövek se­gítségével megcsavarjuk és elkötjük. Huszonnégy óráig levegős helyen szikkasztjuk és utána legalább 2 hé­tig lassan füstöljük. . * * * Szeretném, ha a szerkesztőség meg­írná, hogyan számíthatom ki a boros­hordó űrtartalmát a legegyszerűbben? — írja Habos János- szőlősgazda. A hordó űrtartalmát a legegysze­rűbben úgy állapíthatja meg, hogy a hordót először üresen, majd pedig vízzel töltve méri meg. A vízzel töl­tött hordó súlyából levonja az üres hordó súlyát. így megkapja hány kiló víz van a hordóban. Mivel egy kiló víz egy liter, a hordó pontosan annyi literes, ahány kiló víz fér bele. * * * Jakab Pál olvasónk panaszkodik, hogy hízósertései feleszik az alom­szalmát. Azt kérdezi mi lehet ennek az oka? Egész biztos, a takarmányozásból eredi! sóhiány az oka annak, hogy sertései az alomszalmát eszik. Való­színűleg egyoldalú a takarmányozá­suk és az alomszalmát ezért fogyaszt­ják, mert így kap szervezetük olyan tápanyagot, amelyre szükségük van Miután nem közölte levelében, hogy mivel eteti a sertéseket, nem tudjuk megírni, hol kell változtatni a takar­mányozáson. » # * Szeretném, ha megírná a szerkesz­tőség, mit adjak a tyúkoknak, hogy Szeretem, ha dolgozom, magam kö­rül a csendet. így jobban elmélyül­hetek a munkámban. Sokszor dolgo­zom éjjelenként, amikor a lakásban már csend van és a kisfiam is alszik már. Tudom, hogy sok író. művész, alkotó, népnevelő és politikus hason­lóképpen dolgozik. így dolgozik a nemrég hazánkban járt német grafi­kus ■ Balzer Hans is. Tudom, hogy mennyire meghatotta minden, amit itt látott s mennyire utálkozva nézte a fasizmus és a háború nyomait. Megbénultam, amikor a londoni és a párizsi szerződésekről olvastam, mert élénken elképzeltem ezeknek a háborús uszítóknak tervét. Szerte az országban épülnek a la­kóházak, erőművek, szövetkezeti épít­kezések, iskolák, kórházak. Tíz éve a falról ne egyék le a meszet •*— írja Szabó Lászlóné olvasónk. A tyúkok, amikor a falról leszedik a meszet, mészhiányukat pótolják. Azt tanácsoljuk, hogy adjon a tyúkoknak dara- és korpakeverékben „fut"'-” takarmánymeszet 2 százalékos adago­lásban. De felhasználhatja erre a cél­ra a porrátört tojáshéjat is. Az is jó azonban, ha mészhulladékot szór szét az udvarban, amiből a baromfiak annyit fogyasztanak, amennyit szer­vezetük megkíván, igen fontos, hogy minél több zöld, takarmányt is fo­gyasszanak a baromfiak. Megfelelő erre a célra az is, hogy lucernalisztet kever eleségükbe. * * * Hetenként olvasom a Szabad Föld­műves kérdés felelet, rovatát. Én is szeretném megtudni a keksz házi ké­szítésének módját, mert van egy négy éves kislányom, aki igen szereti a kekszet — írja Szőgyi Imréné olva­sónk: Szívesen közöljük a keksz készíté­sének egtfik módját. 55 deka lisztet, 25 deka cukrot, 8 deka vajat, másfél deci sűrű tejfölt, 3. egész tojást, va­­niliacukrot, egy kis kanál szódabi­karbónát deszkán jól összegyúrunk. Nagyon jól eldolgozzuk s mivel igen nagy adag, két részben sodorjuk ki egészen vékonyra. A tetejét villával megszurkáljuk és derelyemetélttvel, vagy formákkal kidaraboljuk. Közepes tűznél szép sárgára sütjük. A tepsit nem kell megkenni. * * * „Disznóöléskor jól elkészítettem a kolbászt, tavasz felé mégis penészes lett. Mi az oka ennek?” — kérdezi Horváth Ferenc olvasónk. Olvasónk valószínűleg *nedves, sö­tét helyen tartja a kolbászt. Az ilyen hely viszont a légalkalmasabb a pe­nészgombák szaporodására. Ezért pe­nészes a kolbásza. A penészedést úgy akadályozhatja meg, ha a penészg<m­­bák életfeltételeit elvonja: a kolbászt és egyéb húsféléket levegős, -zűrazt lehetőleg világos helyiségben tartja. van alkalmunk megfigyelni .a művé­szek alkotásaiban hazánk fejlődését a háborús romok, a kivégzések, az iszonyat képein keresztül napjaink békés építő és népünk boldog jele­néig. S ezt akarják a nyugati impe­rialisták háborúval megzavarni. Ezért a bizalom legteljesebb érzé­sével olvastam g szovjet jegyzéket, melyet Európa összes népéhez kül­döttek, ezért örültem annyira a moszkvai értekezletnek. Ezért, hogy ne kelljen felkölteni a kisfiam, hogy a bombák elől elrejtsem. A békés élet nevében tiltakozom Nyugat- Németország újrafelfegyverkezése el­len. ANTON HOLLY, akadémiai festő és grafikus Hogy a kisfiam nyugodtan aludhasson... Védjük a nép vagyonát! Szeretem az újságot olvasni. De hogy is ne, hiszen annyi újat, szépet találhatunk benne. Különös érdeklő­déssel olvasom a nemzeti bizottság és a tömegszervezetek munkájáról szó­ló írásokat. Hogy miért érdekelnek ezek az írások? Csak azért, mert a nemzeti bizottság, és a tömegszerve­zetek tagjaira igen felelősségteljes munka hárul, mind falun, mind a vá­rosban. Hiába lapozgatom azonban bárme­lyik újságot, a tűzoltó szervezetek munkájával egy sem foglalkozik. Pe­dig fontos volna ezzel a szervezettel is foglalkozni. Vagy úgy gondoljuk, hogy ezen a téren nincsenek ered­mények és hiányosságok? Bizony van-I nak. És ezt az alábbi kis történet is bizonyítja:-- Mocsonok községben az utóbbi idő­ben kigyulladt az egyik ház. A tűz veszélyes volt, így a szomszédos köz­ségek tűzoltóegyesületét is kiértesí­tették. Felhívást kapott a vágsellyei tűzoltócsapat is. A felkészülés pilla­natok alatt megtörtént. A helyszínre érve 18 perces lázas munka után si­került is a tüzet eloltani. Ez az e­­redmény a lelkiismeretes munkának és a jó szervezésnek tudható be. Nem vall dicséretére azonban a mocsono­­ki tűzoltó-egyesület vezetőségének az, amiről a tűz alkalmával kellett meg­győződnünk. A tűz eloltása sürgős. A mocsonoki tűzoltócsapat azonban nem tud kellő gyorsasággal megjelenni a tűz oltásá­ra, mert nincs fogatjuk, ami a tűz­oltó készüléket helyszínre szállítsa. A csoport maga tologatja a nehéz gé­pet. Márpedig az olyan nagy község­ben, mint Mocsonok, bizonyára akad­na egy pár ló, amely az Hlyen sür­gős intézkedések alkalmával rendel­kezésére állna az egyesületnek. Reméljük, hogy a mocsonoki tűzol­tó-egyesület vezetősége a helyi nem­zeti bizottsággal karöltve levonta eb­ből a tanulságot és odahat, hogy a jövőben ezen a téren sem lesznek hiányosságok. HANKÖ JÓZSEF — Vágsellye. Igazságos Ítélkezés Hogy — hogy nem, egy gazdag ember elvesztette az erszényét, amely­ben 200 korona volt. Ott ment az úton egy szegény, felemelte az er­szényt és elvitte a bíróhoz. Néhány nap múlva a gazdag odament a bíró­hoz és kereste az erszényét. — Ez az? — kérdezte a bíró és felmutatta az elveszett erszényt. — Igen. igen, éppen ez az enyém — bólintott a gazdag és az erszény után nyúlt. — Várj még az erszénnyel mondta a bíró. — Először meg kell jutalmaznod a megtalálót. A gazdag azonban úgy érezte, hogy nem tartozik hálával a sze­génynek. Elhatározta, hogy kibabrál vele és számolni kezdte a pénzt az erszényben. —■ Mindössze 200 korona van ben­ne — mondta a gazdag. Viszont az én erszényemben 220 korona volt. Ez az ember ellopott tőlem 20 koronát. — Nem, ez nem igaz,' —' mondta a szegény — az erszényben csak 200 korona volt, Én nem vettem el a más pénzét. —• Hazudik — mondta a gazdag — állítom, hogy 220 korona volt az er­szényben. így vitatkoztak sokáig és nem tud­tak megegyezni. Ekkor a bíró azt ja­vasolta, hogy menjenek el egy bölcs­höz. A bölcs meghallgatta mindhár­mukat, azián a gazdag felé fordult és így szólt: — Te elvesztettél egy erszényt, amelyikben 220 korona volt? — Igen — válaszolta a gazdag. — Hát ebben az erszényben 200 korona van, ez nem a te erszényed — mondta a bölcs. — Ezt bizonyára valaki más vesztette el. Mivel ennek nincs gazdája, odaadjuk a megtaláló­nak. Te pedig menj és keresd meg az erszényedet, amelyikben 220 korona volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom