Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-12-12 / 50. szám
Viliam Šfeokýnak, a csehszlovák küldöttség vezetőjének záróbeszéde a moszkvai értekezleten 2 ________________________Földműves 1954. december 12. A moszkvai közös nyilatkozat békelelhívás és egyben komoly figyelmeztetés Viliam Široký, miniszterelnök, az európai béke és biztonság biztosításáról tárgyaló moszkvai értekezleten részvevő csehszlovák küldöttség vezetője a december 2-i ülés végén beszédet tartott, amelyben többek között a következőket mondotta: Tisztelt elvtársak, barátaim! Az európai béke és biztonság biztosításáról tárgyaló európai országok konferenciája befejezi munkáját. Valamennyi részvevő küldöttség kifejtette álláspontját. Megtárgyaltuk és jóváhpiytuk a közös zárónyilatkozatot. Egyetlen kérdés sem maradt nyitva, vagy megvilágítatlanul. Közös állásfoglalásunkat világosan és határozottan fejtettük ki, úgyhogy ehhez nincs mit hozzátenni. Az egész értekezlet az összes részvevő országok teljes egységének, érdekeik és céljaik teljes megegyezésének szellemében, a legmagasabb fokú kölcsönös megértés szellemében folyt le. így maga az értekezlet lefolyása is békeszerető államaink és erőink egységének és tömörültségének nagy manifesztációja volt. Ez az értekezlet az európai nemzetek történelmében kétségtelenül fontos történelmi eseményként fog szerepelni. Az értekezlet teljes komolysággal és sürgősséggel hívja fel az Varsó A lengyel lapok vezércikkekben és szerkesztőségi cikkekben méltatják az értekezlet jelentőségét. „A nyugati reakciós propaganda — írja a „Trybune ludu“ — megpróbálja elhallgatni az értekezlet eredményeit. De nem sikerül elhallgatni a nyolc európai ország deklarációját, amelyet a 600 milliós kínai nép is támogat. Még van idő és lehetőség arra, hogy letérjenek az új hitlerista hadsereg megteremtésének végzetes útjáról, leszámoljanak a német militarizmus feltámasztására irányuló kísérletekkel. A moszkvai értekezlet feljogosítja erre a reményre az összes békére áhítozó európai és nemcsak európai népeket”. Berlin A „Neues Deutschland“ „Felhívás a békére é? megegyezésre” című cikkében a többi között ezeket írja: „Mindenekelőtt hozzánk, németekhez szólnak a felhívás szavai, mivel a párizsi egyezmények mindenekelőtt Németországot fenyegetik. Németország újraegyesítése csakis olyan körülmények között valósítható meg, ha elvetik Nyugat-Németország újrafelfegyverzését, ha maguk a németek veszik kezükbe országuk egvesítésének ügyét. Ezért minden német nemzeti követelése az, amit Otto Grotewohl miniszterelnök az értekezleten újból hangsúlyozott, „németek egy asztalhoz”. Párizs A francia közvélemény nagy érdeklődéssel kísérte az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó moszkvai értekezlet munkáját. Ez a téma élénken foglalkoztatja mind a politikai, mind a sajtóköröket. A burzsoá sajtó azonban igen röviden számolt be az értekezlet eredményeiről és tartózkodott a kommentároktól is. A „L’Aurore" rövid jelentésben ismerteti a deklaráció aláírását. E hír élén a következő cím olvasható' „Egységes parancsnokság alatt egyesítik a szovjet tömb fegyveres erőit“. A lap ugyanakkor rámutat, hogy „nyitvahagyták az ajtót a tárgyalások előtt”. A „Liberation“ felveti, hogy a moszkvai értekezlet után most milyen álláspontra helyezkednek majd a nyugati hatalmak. „A remény még megvan — hangoztatja a lap. — Az értekezletre összeült keleti országok újabb javaslatokat terjesztettek elő. Azt szorgalmazzák, hogy velük együtt keressük meg a kollektív biztonságnak azt a formuláját, amely egyaránt biztosít bennünket a német veszély feltámadásával és a fegyverkezési verseny következményeként előálló nyomorral szemben. Az ünnepélyes és világos moszkvai megnyilatkozások után nincs többé helye a fecsegéseknek”, — írja befejezésül a lap. London Az angol polgári lapok többsége vezető helyen számol be az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó moszkvai értekezlet befejezéséről és az értekezleten hozott határozatokról. A „The Times“ és a „Daily Mail” első helyen közli a nyilatkozat aláírásáról szóló jelentéseket összes európai országok, főleg a párizsi egyezményekben részvevők figyelmét arra, hogy ezen egyezmények ratifikálása bonyolultabbá tenné az egész európai helyzetet, aláásná a megoldatlan európai kérdések, elsősorban a német kérdés megoldását, a béke megőrzése . lien és az új európai háború előkészítésére irányuló cselekedet volna. Teljes sürgető erővel hangzik a konferencián részvevő békeszerető államok felhívása az összes európai államokhoz, hogy közösen tárgyalják meg az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére tett javaslatokat és együttesen igyekezzenek a szilárd és tartós béke alapjainak megvetésére Európában. A konferencián részvevő békeszerető államok azonban teljes súllyal kijelentik szilárd elszántságukat, hogy a párizsi egyezmények ratifikálásának esetében haladéktalan közös intézkedéseket tesznek fegyveres erőik és parancsnokságaik megszervezése terén. Továbbá más intézkedéseket is tesznek védelmi képességük megszilárdítására, hogy megvédjék nemzeteik békés munkáját, biztosítsák határaik érinthetetlenségét és biztosítsák védelmüket az esetleges agreszszióval szemben. is. A „The Times” a Reuter-irodának a moszkvai rádió alapján közölt hírét felhasználva bőséges kivonatokban ismerteti a deklarációt. A többi lap a deklarációnak csak azt a részét közli, amely szerint az értekezlet részvevői abban az esetben, ha ratifikálják a párizsi egyezményeket, újabb intézkedésekhez folyamodnak biztonságuk biztosítása érdekében. Nyugat-Berlin A nyugat-berlini lapok december 3-án nyugati hírügynökségek rövid jelentéseit közölték az európai országoknak Moszkvában véget ért értekezletéről. A „Der Tag“ és a „Neue Zeitung” Falvainkon, egységes földmüvessziivetkezeteinkben és állami gazdaságainkon elvégezték már a hátralévő őszi munkákat és felkészültek az állatok átteleltetésére. Itt van az alkalmas időszak, amikor mezőgazdaságunk dolgozói segítő kezet nyújthatnak erdőgazdálkodásunknak, a faiparnak. Elérkezett a fa elszállításának ideje is. Hogy erdőgazdaságunk becsülettel teljesíthesse feladatait, ahhoz mindnyájunknak hozzá kell járulnunk. Ezért mezőgazdasági dolgozóinkhoz fordulunk, hogy mint az elmúlt évek során, ebben az évben segítsék elő a fa kitermelését és szállítását. Fontos nemzetgazdasági nyersanyagunk a fa. A fa elszállításával, kitermelésével járó pótjutalmak falvaink lakóinak pénzforrást jelentenek, emellett különböző formákban, mint például tü-De Gaulle tábornok december 4- én egy párizsi gyűlésen beszédet mondott: „Nyolc év óta az egészséges fejlődés első jelének” nevezte azt a tényt, hogy Franciaország megtagadta az „európai védelmi közösség” szerződésének ratifikálását. De Gaulle azt hangoztatta, hogy a londoni és párizsi egyezmények „magukban véve előnyösebbek” és ugyanakkor állást foglalt amellett, hogy tárgyalásokat kell folytatni a Szovjteunióval ezeknek az egyezményeknek ratifikálása előtt. De Gaulle rámutatott, hogy véleménye szerint Németország felfegyverzése csak abban az esetben lesz indokolt, ha a feszültség enyhítése lehetetlen, majd így folytatta: „De ha ez. a felfegyverzés lehetséges is, az emberiség, a civilizáció és Európa érdekében „modus vivendit” kell találni és a többi közt gondoskodni kell arról, hogy nemzetközi alapokmány garantálja Németország szuverenitását, egységét és biztonságát, akárcsak más népek szuverenitását, egységét és biztonságát is.” De Gaulle a továbbiakban hangsúlyozta, hogy „Franciaországnak kell kezde-Értekezletünk fontos hozzájárulást jelent Európa és az egész világ békéjének ügyéhez, fontos hozzájáru ■ lást jelent a konferencia részvevői biztonságának biztosításához. Engedjék meg, hogy a konferencia valamennyi részvevőjének nevében teljes szívemből köszönetét mondjál, a Szovjetunió kormányának a konferencia kezdeményezéséért és megrendezéséért s azért a példátlan gondoskodásért, amelyben valamennyi küldöttséget részesített. Köszönetemet fejezem ki továbbá az értekezlet főtitkárságának és az összes áldozatkész dolgozóknak, akiknek érdeme a konferencia sima és sikeres lefolyása. És őszinte köszönetemet fejezem ki Moszkva valamennyi lakosának s az egész szovjet népnek a meleg fogadtatásért és a lelkes támogatásért, amelyben egész tárgyalásunkat részesítette. Konferenciánk eredményei váljanak Európa és az egész világ százmillióinak hatalmas fegyverévé az új háború szerzői támadásainak szétzúzásában, váljanak a béke és a nemzetek biztonságáért folytatott harc fegyverévé. megjegyzi, hogy a moszkvai értekezleten részt vett államok legfőbb célja a német kérdés megoldása volt és hogy ha a nyugati hatalmak lemondanak Nyugat-Németország újrafelfegyverzéséről, akkor valószínűleg megegyezés jöhet létre az össznémet választások 1955-ös megtartásáról. A „Neue Rheinzeitung" a moszkvai értekezlettel kapcsolatban kommentárjában így ír: Politikai szempontból a moszkvai értekezlet igen komoly' Nyugati politikusok számtalanszor kijelentették, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása után javulnak a német egység helyreállításának kilátásai. Kétségbevonjuk, hogy egyáltalán helyes-e ez az állítás a jelenlegi helyzetben. zelőanyag juttatásban, takarmány-kiutalásban is megnyilvánulnak. Meggyőződésünk, hogy nemzetgazdaságunk és falvaink dolgozói saját érdekükben is élni fognak ezekkel a lehetőségekkel és a téli hónapok alatt bekapcsolódnak az erdőgazdaság munkálataiba. Ezenkívül kérjük az erdőipar, fafeldolgozóipar és a járási nemzeti bizottságok illetékes szerveit, hogy ők is kövessenek el minden lehetőt feladatainak sikeres teljesítésére. Közös erőfeszítéseinkkel elég faanyagot biztosítsunk iparunknak és egyben nemzetgazdaságunknak is. Jindrich Uher s. k. kormányelnökhelyettes, földművelésügyi miniszter, Marek Smida s. к. erdő- és faiparügyi miniszter. ményeznie ilyen tárgyalásokat, mivel elsősorban Franciaországot fenyegeti Németország újrafelfegyverzése. Franciaországnak kell elsősorban Oroszországhoz fordulnia a múltbeli szövetség, valamint a franciaszovjet szerződés alapján.” Éppen elsősorban Franciaországnak van történelmi, földrajzi és politikai indoka arra, hogy igyekezzék hidat építeni a keleti komplexum felé.” De Gaulle a továbbiakban azt mondta: „A NATO-nak (Északatlanti Szervezet) nevezett rendszerben Franciaországnak semmiféle eszköze sincs az önálló cselekvésre, mivel „idegen vezetők alá rendeli hadseregét. támaszpontjait és közlekedését” — mondta. A függőség folytán külföldi ellenőrzés alá kerül mindenféle katonai, tehát politikai terve is, amelyet a társállamokban kíván végre- , hajtani.” De Gaulle érintette a Saar-kérdést, amelynek végleges megoldása az ő véleménye szerint elengedhetetlen •feltétele egy „európai szervezetnek” s hangsúlyozta, hogy milyen gyengék a Saar-vidékre vonatkozóan adott angol—amerikai „garanciák.” (Folytatás az 1. oldalról) Ki mondaná azt, hogy a náci barbárságról tanúskodni, a német militariz- Únus uszításairól és kegyetlenségeiről beszélni — csak a béketábor országainak népei tudnak? Nem — ugyanolyan joggal beszélhet és beszél is erről a francia nép, mint a lengyel, az angol, mint a bolgár, a jugoszláv, mint a cseh, a norvég, mint a magyar, a belga, mint a román. A közös szenvedés, amelyet alig tíz éve éltünk át, a győzelem, amelynek mindannyian örültünk s a veszély, amely újra és mindannyiunkat fenyeget — micsoda roppant összekötő erő, micsoda hatalmas kapocs Európa népei között, milyen szilárd alap az összefogásra, a kollektív biztonság keresésére! A német militarizmus újjáélesztése veszélyt jelent minden nép számára, de a legnagyobb veszélyt a német nép számára jelenti. A második világháborúban hét millió német pusztult el, ötvenhárom országban vannak a német katonák sírjai. A német nép legjobbjai tudják: a német militarizmus feltámasztása Németországot „a tűz és pusztulás földjévé” változtathatja. A német militarizmus feltámasztása gátat vet az ország békés egyesítésének, testvérgyilkosságot idéz fel, amikor németek németek ellen harcolnak, a halál övezetévé teheti azt az országot, amely még fel sem építette a második világháború romjait. Ezzel szemben az az út, amelyet a moszkvai értekezlet közös nyilatkozata mutat, a német nép nemzeti érdekeit, a békés Németország nagyhatalmi helyzetének visszaszerzését segíti elő. Nincs kétség afelől, hogy a német nép széles tömegei a béke útját akarják választani.. Nem csak a Német- Demokratikus Köztársaság húszmillió németje tesz hitet a béke mellett —• ellenzik a német újrafelfegyverzést és tárgyalásokat kívánnak a nyugat-német szociáldemokraták, egyes polgári politikusok, ellenzi az újrafelfegyverzést a Nyugat-Német Szakszervezeti Szövetség, amely több mint hatmillió tagot számlál, és a nyugat-németországi munkásosztály legnagyobb tömegszervezete. De az „erő politikájának” hirdetői, a háborús politika megszállottái úgylátszik, nem képesek tanulni sem a népek akaratából, sem a saját kudarcaikból. Az „erő politikája”: — ez volt Hitler alapelképzelése is. És Hitler uralma összeomlott. Az „erű politikája” — ez volt a koreai háború jelszava is. De a koreai agresszió kudarccal végződött. Az „erő politikusai” csak egy dologról szoktak megfeledkezni: mi lesz velük, ha még nagyobb erővel találják magukat szemben? A békeszereíő országok azonban nem feledkezhetnek meg arról, hogv azoknak, akik csak az erű nyelvén értenek, az erő nyelvén kell megadni a választ. Végzetesen félreértik a Szovjetunió vezette hatalmas tábor békepolitikáját azok; akik a következetes és megújuló békekezdeményezésekből azt a következtetést vonták le, hogy a béketábor türelme végtelen, hogy azt a súlyos fenyegetést, amit a nýugat-német újrafelfegyverzés jelent, a békeszerető országok tétlenül tűrik, válasz nélkül hagyják. Nem. a mi türelmünknek van határa és a német militarizmus újjáélesztése — túl van ezen a határon. Minden békeszerető ember teljesen egyetért azzal, amit Široký elvtárs a moszkvai értekezleten így fogalmazott meg: „Az erűpolitikára a szabadságszerető népek csak egy választ adhatnak: még nagyobb erőre támaszkodó politikát.” A moszkvai értekezlet megadta ezt a választ is. Ugyanakkor, amikor határozottan hangsúlyozta: még nyitva áll a kapu a megegyezéshez, még meg lehet ragadni az alkalmat a tárgyalásokra a német kérdésben — világosan megmondta azt is: mi történik, ha az agresszív körök nem élnek az alkalommal, ha — becsapják a kaput. A párizsi egyezmények ratifikálása egyet jelent a német militarizmus feltámasztásával. A nyugatnémet újrafelfegyverzés egyet jelent egy új háború fenyegetésével. A békeszeretü országok nem feledkezhetnek meg az önvédelemről, nem állhatnak készületlenül az ilyen fenyegetéssel szemben. „A jelenlegi értekezleten részvevő államok bejelentik azt az elhatározásukat — mondja a moszkvai nyilatkozat — hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén együttes intézkedéseket tesznek fegyveres erűiknek és ezek parancsnokságának megszervezése terén, továbbá más olyan intézkedéseket is tesznek, amelyek saját védelmi képességük fokozásához szükségesek annak érdekében, hogy megvédjék népeik békés munkáját, biztosítsák határaik és területük sérthetetlenségét és védelmét az esetleges agresszióval szemben.” Barát és ellenség egyformán megértheti: a béketábor országai nem fogják megengedni, hogy az események menete váratlanul érje őket. Ezek az országok békés alkotómunkát fejtenek ki — a szocializmust építik. erőfeszítéseik a további gazdasági és kulturális fellendülésre, a dolgozók életszínvonalának állandó emelésére és ezzel nagy szocialista vívmányaik szilárd védelmének biztosítására irányulnak. „Népeink — mondja a moszkvai nyilatkozat — biztosak erejükben, biztosak kimeríthetetlen erőforrásaikban. Soha még a béke és a szocializmus erői nem voltak olyan hatalmasak és nem voltak oly szilárdak, mint ma. Minden támadásra, háború kirobbantására és népeink békés életének megzavarására irányuló kísérlet megsemmisítő visszautasításra találna.” Csehszlovákia népének létérdeke a béke megvédése: ezért szívvel-lélekkel helyesli a. moszkvai értekezlet nyilatkozatát, a béke védelmének ezt a messzehangzó és határozott szavú dokumentumát. Ezt mutatják az üzemekből és a falvakból érkező újabb és újabb hírek is. melyek arról szólnak, hogy dolgozóink foglalkoznak a moszkvai értekezlet lefolyásával s egyben következtetéseket vonnak le az értekezletből és a jelenlegi helyzetből. A dolgozók tudatában vannak annak, hogv ennek az értekezletnek nagy szerepe van Európa olyanirányú fejlődésében, amelyben az európai országoknak a szovjet kormány által javasolt, kollektív biztonsági rendszerén alapuló egységes, békés tábora jönne létre. „A militaristáknak nem szabad megvalsítaniufe céljaikat és nem jöhetnek létre új „tengelyek”, nevezzék azt északatianti tömbnek, vagy nyugateurópai uniónak. A címke más, de a cél Hitler céljával azonos” — hangzik a plzeni V. I. Lenin-üzemek dolgozóinak jelentése. Dolgozó népünk határozott álláspontot foglalt el a nyugat-német felfegyverzés, a szégyenteljes párizsi egyezmények ellen. Ezt mutatja az a több mint 37 ezer határozat is, amelyet, az ország minden részéből kapott a Békevédők Országos Bizottsága azzal a megbízással, hogy továbbítsa azt Nyugat-Németország és Franciaország dolgozóihoz. E határozatokban népünk ellenzi Nyugat-Németország felfegyverzését, az amerikai—német militarista körök párizsi kufárkodását és szilárd egységben, tántoríthatatlan elhatározással áll az európai országok béketáborának megteremtéséért folytatott harc első soraiba. Mi a szocializmust, a jobb, az emberibb. a szabad életet építjük. Senki előtt nem kell hosszan bizonygatni, hogy mit jelent a nyugat-német újrafelfegyverzés veszélye. Elég, ha mindenki tíz évvel visszalapoz emlékezetében. Még az emlékezéstől is megborzad a becsületes ember, a könny, a vér, a pusztulás emlékei még nagyon is élők, a sebek még nagyon is frissek ahhoz, hogy el lehetne felejteni őket. Ki ne emlékezne Lidice, Telgárt, Feketebalog községek felperzselésére, lakosaik tömeges kipusztítására, illetve megtizedelésére? Nagyon is emlékezünk! Ennek soha többé nem szabad megismétlődnie! Az elmúlt 10 év során sokat tettünk és sokat elértünk. Romok helyén virágzó ország van, szolgaság helyén szabadság, nyomor helyén emberi élet. nehézségekkel küzdve bár, de új hazát teremtettünk magunknak. Sokat dolgoztunk, sok áldozatot is hoztunk. De nem riadunk vissza semmiféle áldozattól, hogy amit elértünk, azt megvédjük, hogy amit felépítettünk, azt ne engedjük újból lerombolni. Široký elvtárs a moszkvai értekezletről hazajövet mondott beszédében röviden így fogalmazta meg: az előttünk álló döntő feladatot: „Fordítsuk minden erőnket országunk további békés fejlődésének és biztonságának biztosítására!” Ügy kell dolgoznunk, úgy kell élnünk. hogy minden tettünkkel és minden szavunkkal valóra váltsuk ezt. Aki most jól, becsületesen, eredményesen dolgozik, az többet segít a hazának, a béke ügyének, mint eddig. Talán még soha nem volt annyira igaz, mint most: minden munkadarabbal, minden terménnyel, minden szem gabonával, minden jó tervvel és megvalósított kezdeményezéssel — a békét véded, a hazát erősíted! A moszkvai értekezlet nyilatkozatának világ-visszhangja A földművelésügyi és az erdő-faiparügyi miniszter felhívása Franciaországnak tárgyalásokat kell kezdeményeznie a Szovjetunióval a párizsi szerződések ratifikálása előtt *
