Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-12-05 / 49. szám
1954 december 5. földműves 5 VLADIMIR REISEL: A ROG Meleg fekete rög, a tenyeremben szorongatom s úgy emelem oda arcomhoz. Földem' Szeretet, hit, fegyver, tartalak s el nem engedlek soha. Régen rabszolga könnye öntözött. Szabad vagy hosszú századok után újra! Te ittad poharát örök kínjának s öledben csitítgaiisd iajját, mely végtelen volt s mégis vége lett. Udvözlégy madár, szállj, gondűzőn énekelj, bár Nyugat hétfejü sárkánya fenyeget, bőszült haragjára győztes dalod felel. így mérlegelem a rög-aranyat, gondos gazdának keze a kezem. Vigyázzatok, kik jót akartok' Nem | szabad hogy mégegyszer idegené -egyen! Mert enyém, tiéd, miénk ez a föld s ki tenyereden érzed, kell szeresd. : E földért élni kell, : s halni is érdemes! « Ford.: BABOS LÁSZLÓ ! KÓNYA LAJOS: \ Olvasd / ej éré vétkeit AZ ADOTT SZÓ KÖTELEZ Negyvenhármán léptek lapunk olvasótáborába Fegyverneken KÉT HÓNAP TELT EL AZÓTA, hugv szerkesztőségünk sajtóestet rendezett Fegyvernemen. Az Őszi munkák még lávában folytak: rizsaratás, dohánvtörés, kukoricaszedés, szőlőszüret és a zöldségfélék betakarítása A szántás-vetés is próbára tette a szorgalmukról híres fegyvemeki dolgozókat. Nappal a faluban csak a gyermekeket lehetett látni Tőlük indult el a hír: — Itt vannak! Itt vannak! Mint a Garam. amikor megárad, úgy 'fittek a dolgozók a mezőről. Látni, hallani akartak . ,, ügyes, bajos dolgaikró elbeszélgeti a sajtó képviselőivel. A nagy érdeklődés nem kíváncsiságból történt azt bizonyították a viták során elhangzott kötelezettségvállalások Október 3-i számunkban gv htunk róla „A fegvvernekiek látják hogy milyen nagv segítséget nyújt számukra a saitó Jávorka elvtárs, a szövetkezet elnöke kötelezettséget vállalt, hogy a 800 lakosú községükben 100 úl előfizetőt szerez. — Levelezésre hárman is jelentkeztek: Mikusik elvtárs, a HNB elnöke. Jávorka elvtárs szövetkezeti elnök és Frecska Ilona, a dohánvtermelési csoport tagja.” .,. Teltek a napok .,. Vártuk a postát, de levél nem jött. Se levelező, se új előfizeti) nem jelentkezett Fegyvernekről. Két hónap hosszú idő .. és csak akkor tűnik igazán hosszúnak, ha várni kell. Nem bírtuk tovább a várakozást. Elmentünk Fegyvernekre megtudni mi az oka, hogy nem Írnak. * * * FEGYVERNEKEN KORA REGGEL még csak a tehénistálló dolgozói voltak fenn. Három fejőgulyás almot cserélt. — Jó munkát, elvtársak! Mi újság? — kérdeztük. A közepes termetű Kvasznyik József fejőgulyás arca. mint a rózsa úgy kipirosodott a viszontlátás örömétől — Jobban vagyunk, mint a múltkor. A sürgős munkákat már elvégeztük. Több idő lenne az olvasásra. De mikor külditek az újságot? — A megrendelő-lapot beküldte? ... Kérdésre kérdéssel válaszoltunk. — Nem küldtem. Azt hittem, elég az is, ha a szövetkezeti elnök feljegyezte a nevemet. Nem régen beszéltem vele és bíztatott: „csak várj, majd elküldik.” Kvasznyik fejőgulyás is két hónapig várt, akár a szerkesztőség. Neki hoszszabb volt ez az idő. Régen is vált. most is várjon? .. • A múltban csak félévet járt iskolába és ott se betűvetésre tanították Tanítója bottal akarta az urak igájába szoktatni, meghúnyászkodásra nevelni. a szegény cseiédgyereket. Azóta tanult meg írni, olvasni. Eddig csak úgy olvasta a Szabad Földművest, ha másoktól kölcsönkérte. Ezután nevére küldjük az újságot. Az istállótól nem messze dohánnyal megrakott szekér fordult be a szövetkezet udvarába. A szekérről soványarcú ember adogatta le a szép, sárga ■dohánybálákat. Mikor ránknézett, még a nagy, fekete bajusza is megmozdult. ■v — Elvtársak! Újságot nekem is. küldjétek! Dolog Lajos a nevem. — Egész nap munkával vagyok elfoglalva, de este olvasni akarok. A LEADOGATOTT BÁLÄKAT JÓKÉPŰ suhancok hordták a szárítóba. Bent nagv volt a vígság. Szivet, lelket gyönyörködtető nótákat daloltak a dohánvsimitó lányok és asszonyok, — Mikor beléptünk a terembe, a nóta elcsitult. Az éneket beszélgetés váltotta fel. A fürge női kezek azonban tovább válogatták a dohánvt és osztályozva csomókba fűzték. Hamarosan az újságra terelődött a szó. Az asszonyok néhány tréfás kérdés után a szakdolgokról érdeklődtek. Az értékes vita befei résével valamennyien elő-Vak pátoszt! kongó szavakkal lengette meg a lobogót Neki a kor terített asztal. A hordón állt és vuffogott. Tokája nőtt. a gondja gyérült, holdként dagadt üres feje. Mindenkin áthágott a szédült s hajbókolt, nválzott felfele. A leventét, aki hiányzott, csendőrökkel tipr at ta meg. Ámítja most is a világot, talrnaállt. mint a csigaszeg. Manapság újra zászlót lenget, nem halkult harsány pátosza. Bizonygat, nekünk vall szerelmet - s csak önmagának pártosa. A csahos! Feltekintve nyálzik. Tettének csak a tárgya más. Lefelé zúg, tapos, halálig, megmar legázól megaláz. Keserűséggel nem segítesz Hogy „nem változik a világ”? Nem ám. testvér, ha csak legyintesz s nem fogod haragod nyilát! fizetői lettek lapunknak. A lányok sem maradtak ie a vitában, de a megrendeléssel vártak. Az újságot hazavitték és otthon ebédidő alatt átolvasták, megvitatták. Nagyon tetszett nekik a: „Hogyan táncoljunk”, az „Este a falunk” és az „Iszákosok” című' cikk Ebéd után is ezekről beszéltek és az asszonyok példáiét követve, beléptek lapunk olvasóinak táborába. Azután a falut tártuk be. A szövetkezeti elnök és a HNB elnöke is ottjárt, de más irányban. Miért? . . . Nem kérdeztük A találkozást szándékosan elkerültük Molnár Józsefné már az udvaron fogadott — Örülünk, hogy minket is felkeesnek Kái hogv az uram nincs ítt-Kvasznyik József hon. A Szabad Földművest kezdettől járatjuk. Az uram rámparancsolt, hogy a méhészeti rovatot rakjam el, mert be akarja köttetni. Arra kérjük _ a szerkesztő elvtársakat továbbra is írjanak olyan szakcikkeket, amit a gyakorlatból vesznek. Felső Dolog József magángazdálkodó a mezőn volt. Felesége rendelte meg az újságot. Kovács Lajossal az utcán találkoztunk. § — Elvtársak! Szabad egy pár szóra? — szól ránk Kovács gazda. — Tessék!... — A sajtóvitán mi magángazdálkodók is ott voltunk, de kevés szó esett rólunk. KOVÁCS GAZDA először bírált, később megelégedéssel beszélt arról, hogy lapunkban a magángazdálkodókról is írunk. Régi előfizetője lapunknak és most újakat akar szerezni... A bírálatát örömmel fogadtuk és a ift-Nagy Ilonka vőbeni sajtóestéken, mint hasznos tapasztalatot értékesíteni fogjuk. A magángazdák nem idegenkednek a közöstől, de idegennek tartják őket... A kis- és középparasztok hozzánk tartoznak még akkor is, ha eddig nem léptek be a szövetkezetbe. Holnap talán ott lesznek. Kössünk velük barátságot minden faluban. Különösen a vezetők találják meg azt a hangot, ami a magángazdák közeledését eredményezi, Ne csak а hibáikon lovagoljunk, ismerjük el az eredményeiket is. Amikor a házról-házra járást befejeztük, a szövetkezet tágas irodája már zsúfolásig megtelt dolgozókkal. — Jávorka elvtárs, a szövetkezet elnöke egy papii fölé hajolva, elgondolkozott A HNB elnöke is őt figyelte és az ő arcán is meglátszott a „szánom-bánom. ' Elnök elvtárs. ugye eszébe jutott, hogv az adott szó kötelez. — Én megtettem a tőiem telhetőt. Itt vannak az úi előfizetők ... — válaszolt. Amikor átszámoltuk és összehasonlítottuk az általa szerzett előfizetők névsorát a mienkkel, huszonegy volt az övé és nekünk 22 maradt. Tehát összesen negyvenhárom előfizetőt szeic/tünk lapunknak. Csak negyvenhármat és miért nem többet? Hiszen többen is jelentkeztek ... NAGY BÁCSI rizstermelő csoportvezető Az elnöknél rendelte meg az újságot. A felesége és lánva szerkesztőségünktől. Egv családban minek három újság? A megrendeléshez azonban mindenki ragaszkodott. A végén mégis úgy döntött a család, hogy az újság legyen a Szöszié. A postán még nem ismerik a Szöszit. csak úgy tudják: Nagy Ilonka. Ebből is látni, hogy a kötelezettségvállalást lehetett volna teljesíteni. A szövetkezeti elnök azzal védekezik, hogy nem volt ideje és nem is egyedül vállalta a száz előfizető megszerzését. A százat, ha ötfelé osztjuk, akkor ő eggyel túlteljesítette, amit vállalt. De kíváncsiak vagyunk, hogy meddig kellett volna a dolgozóknak az újságra várni, ha nem megyünk el Fegyvernekre. A HNB elnöke még a szemét is lesütötte, mikor rája tereltük a szót. — Előlem Jávorka elvtárs halászott el mindent. Még engemet is ö szerzett meg előfizetőnek — mondotta. Érdekes, hogy a „nagy halászat” után is akadnak olyanok, akik bíznak a sajtó terjesztésében. Duba János, a kertészeti csoport vezetője és a Csemadok helyi csoport titkára másképpen néz a dolgokra. — Kötelezettséget nem vállalok, de a csoportom minden tagját megszerzem előfizetőnek. A CSEMADOK-ból is lesz egy pár előfizető. Subert János így kezdte a mondóké j át: — Én nem leszek előfizető, úgy beszéljetek velem! t- Nqpn kötelezünk senkit Subert bácsi, csak kivele, mi fáj odabent! _ — A gyümölcstermelésről többet írjatok! „Néma gyermeknek anyja sem érti a szavát” — először erre a közmondásra gondoltunk, de a kérdezések után a véleményünk megváltozott, A félórás vitával Subert bácsi is megelégedett. Most már nem kell megrendelni az újságot! Fejeztük be a beszélgetést. — Még. hogy nem kell? Küldjétek csak a nevemre! Ezenkívül én is szerzek a csoportból vagy tíz előfizetőt, * * * A FENTI PÉLDA AZT MUTATJA, hogy a dolgozók kedvelik az újságot, szomjaznak a tudomány után. Tanulni, művelődni akarnak. Tudják, hogy ebben a sajtó nagy segítséget nyújt. A hazai és szovjet tapasztalatok elsajátításával könnyebben és többet tudnak termelni és ezáltal jobban élhetnek. A megrendelés sokszor csak azon múlik, hogy messze van a posta, vagy nincs levéiboriték. A helyi nemzeti bizottság tagjainak kötelessége, hogy elbeszélgessenek a dolgozókkal a sajtóról és annak fontosságáról. Kultúrelőadásokon. gyűléseken is szerezhetünk számos előfizetőt. Sokszor elég csak annyit mondani: a megrendelő lapot akarom beküldeni, kinek rendeljek még újságot? Bizonyára számosán jelentkeznek előfizetőnek. — Ez mindannyiunk kötelessége, mert a tudás révén elért többtermés mindnyájunk jólétét szolgálja. CSURILLA JÓZSEF Bukj föl megáradt közönyödből, nz légy keserű, sem szelíd. Idegen test, akárha bömböl, olvasd fejére vétkeit! •■ашаяаш«авшNoашша1 Jól mííködik a tompái CSEMADOK tánccsoportja TOMPÁN fáradságot nem ismerve próbákat tart a CSEMADOK ' Helyi szervezetének tánccsoportja. A régi népi táncokat a falu fiataljai ma épp olyan örömmel táncolják, mint valaha őseik. Amíg a múltban az uralkodó köröknek az volt a céljuk, hogy a nemzetiségeket egymás ellen uszítsák, addig ma nagyon szépen megértik egymást szlovákok és magyarok. Tompán ez abban is kifejezésre jut, hogy a helyi CSEMADOK tánccsoportjának tagjai szlovák lány harmonikaszavára ropják a szép, ütemes magyar népi táncokat. Habár a fiatal harmonikás lány egy szót sem tud magyarul, azért ugyanolyan érzéssel játssza a magyar csárdást, mint valamelyik szlovák tánc-dalt. Az ipolysági járás táncegyütteseinek nagy segítséget nyújtott a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes ipolysági fellépése. A tánccsoportok igazán ráeszmélhettek arra, hogy milyen szép a népi tánc és milyen művészi módon ki lehet dolgozni a régi néptáncokat. Felejthetetlen élményben volt részük a nézőknek az „Üveges tánc” bemutatásakor, amikor a lányok boros üveggel a fejükön különböző táncfigurákat mutattak be; nem is beszélve a többi számról, mely mind nagy művészi tudásra vall. A tánc méltó otthonra talált az ipolysági járásban. Járási méretben 10 tánccsoport működik eddig nagyon szép sikerrel. E szép példát kövessék a többi járások kultúregyesületei, CslSz-szervezetei is. Henczy Béla Ipolyság A CSEMADOK V. kongresszusa előtt December 11-12-én tartja országos évzáró közgyűlését a CSEMADOK. A helyi csoportok mindenütt lázasan készülnek e nagv eseményre. A taggyűlések melyeken a közgyűlési küldötteket választják, lelkes hangulatban folynak le. Ez a készülődés azonban nemcsak a gyűléseken és a küldöttek ünnepélyes megválasztásában nyilvánul meg. A helyicsoportok a közgyűlési előkészületeket összekötötték a v lasztási kampánnyal, a csehszlovák-szovjet barátság hónapja akcióval és fokozott kultúrtevékenységgel igyekszik biztosítani az akció sikerét. A galántai helyicsoport színvonalas műsorral lépett fel a választások ielentüségét ismertető előadáson. Sikerei szerepeltek még itt a galántai Sloboda-üzem kultúrcsoportjának szólóéijekesei és szavalói, a helybeli 11 éves magyar és szlovák iskola növendékei is. Záreckv László elvtárs. Ady: „Magyar jakubinusok dala” című versét szavalta hatásosan. Hviezdoslav válaszversét Ady versére, mellyel testvéri harci táborba hívta az elnyomott nemzetiségi dolgozókat, Senková elvtársnő adta elő nagy sikerrel. A közgyűlés tiszteletére értékes kötelezettségeket. vállalt a helyicsoport, melyek a kultúrmunka színvonalának emelését célozzák, A Csemadok kultúrbrigádja a csehszlovák-szovjet barátság hónapja alkalmából többször adott kultúrműsort, Az andódi helyicsoport kultúregvüttese nagyon érdekes és szép műsort tanult be, melyet a CSEMADOK ” közgyűlése idején terveznek előadni a faluban, Az együttes tagb” kissé kellemetlenül érte az a hír, hogy a konferenciát, később, decemberben tartják meg, de ez nem vette el kedvüket a munkától, hanem még szebbé és változatosabbá teszik műsorukat és kis falujukban így fogják megünnepelni a csehszlovákiai magyar dolgozók V. kongresszusát. Sok sikert számvitel istá к J A szepsi járásban levő Somodi község nagy tágas kastélya valamikor az egyházi hierarchia tulajdonát képezte Ma a kastély szobáiban könyvviteli is■ óla van Hatvan egészséges üdearcú •atal lány sajátítja el itt a helyes ‘■önyvelés titkait. Az iskola kétéves, s tnnek sikeres elvégzése után az EFSzkben, gépállomásokon, állami gazdaágokon és pénzintézetekben mint önyvelOk helyezkednek el. A jövő feladataira való felkészülés mellett a fiatal lányok szakítanak időt a kultúrmunkára is. Most a választások eldtt ez az igyekezetüket még lokozták. Nemcsak a helybeli lakosságot szórakoztatták az agitációs központokban. hanem ellátogattak a szomszédos községekbe is. — Ötven tagú kultúrbrigádunkkul — mondotta Szarka Mária, a kultúrbrigád vezetője — eddig Alsóláncon, FelsOldncon Csecsen, Tornán, Almáson, Féderen és másutt léptünk fel. A választások napján a somodi dolgozókat szórakoztatjuk aazdag kultúrműsorral. Sok sikert,számvitelisták!-k------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------—N Mi, fiatalok is felemeljük szavunkat a háború ellen - a békéért Az utóbbi napokban dolgozó népünk a Nemzetgyűlésbe és a Szlovák Nemzeti Tanácsba való választások előkészületeinek jegyében élt. Ez az esemény életbevágóan fontos népünk életében. Hat év elteltével A, Tápotoeký köztársasági elnökünk feloszlatta a Nemzetgyűlést, mely hivatalban léte alatt sok fontos és áldásos törvényt hagyott jóvá, különösen olyanokat, amelyek az új, szocialista ipar és mezőgazdaság fellendülését segítik elő. A munkások, a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség saját soraiból ajánlotta a legjobb és legöntudatosabb dolgozókat, akikben megbíznak, hogy a törvényhozó testületben méltóan fogják képviselni érdekeinket. A választók alaposan megismerhették jelöltjeiket. Alkalmuk volt belepillantani múltjukba jelen munkájukba. Az agitációs központok esténként benépesültek, itt találkoztak a dolgozók jelöltjeikkel, elbeszélgettek velük, kellemes kultúrműsor keretében együtt töltötték szabad óráikat. Mi fiatalok sem akartunk lemaradni a felnőttek mellett. Hiszen szülein!: szavaztak a mi örömteli életünkre és még boldogabb jövönkre. És ezt mi tudatosítottuk magunkban. Tehetségünkhöz képest mi is hozzájárultunk a választások ünnepélyes lefolyásához. Nem egy agitációs központban lépett fel az ifjúság s így próbálta kifejezni háláját mind azért, amit a dolgozók kormánya már eddig is nyújtott neki. A választás előtti, hűvös szombat este a pozsonyi fiatalság lampionos felvonulással fejezte ki rendszerünk iránti szeretetét. Végig az utcákon hullámzottak a lelkes fiatalok tömött sorai Gyönyörű volt % nézni, ahogy az új fiatalság a hadsereg tagjaival karöltve, égő lampionokkal járta be történelmi városunk állandóan szebbülő utcáit. A felvonulás a színház előtti térségen csúcsosodott ki. Itt a boldog fiatalok pattogó zene hangjaira táncra perdültek, hogy kifejezzék örömüket és megelégedésüket rendszerünk iránt, egyszersmind haragjukat és elutasításukat azokkal szemben, akik új világháborút szeretnének kirobbantani, akik azt akarják. hogy újból anyák és gyermekek vére folyjon, hogy a föld-? golyó újabb borzalmak színhelye legyen. Mi is felemeljük szavunkat a háború ellen, a békéért, a nemzetek közötti békés együttműködésért! STRBÍK KATALIN a gazdasági iskola tanulója Bratislava.
