Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-11-28 / 48. szám

12 földműves 1954 novembpr 28 Az európai kollektív biztonságért és a béke megszilárdításáért! Az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése a legfontosabb kérdés, amely ma minden európai népet foglalkoztat. E rendszer meg­valósítása a béke megóvását és meg­szilárdítását eredményezné s meg­könnyítené a német kérdés megoldá­sát. Az új szovjet javaslatok minden európai államnak megmutatják az ál­talános európai kollektív biztonság megteremtésének igazi útját. A Szov­jetunió — híven következetes béke­­politikájához — azt javasolta, hogy november 29-re Moszkvába vagy Pá­rizsba hívjanak össze az európai kol­lektív biztonsági rendszer megalakí­tásának kérdésével foglalkozó általá­nos európai tanácskozást. Ez a ta­nácskozás. amelyen a résztvenni kí­vánó összes európai államokon kívül az Egyesült Államok is ott lenne, elősegítheti az európai biztonság meg­teremtését és a nemzetközi feszült­ség enyhülését. A szovjet kormány kívánatosnak tartja. hogy a Kín..i Népköztársaság is elküldje megfigye­lőjét erre a tanácskozásra. * * * A london' és párizsi egyezmények rendkívül veszedelmesek minden eu­rópai nép szempontjából Ratifikálá­suk következményeképpen Nyugat- Európában új katonai csoportosulás támadna s ennek mozgató erői a nyugatnémet revansiszták és az Egye­sült Államok legtámadóbb körei len­nének. A világuralomra törő amerikai kö­rök által buzdított bonni klikk nyíl­tan kijelenti, hogy egyáltalán nem szándékozik megelégedni azzal a ti­zenkét hadosztállyal, amelynek felál­lítását a londoni és a párizsi külön tanácskozáson elhatároztak, hanem csupán a még nagyobb létszámú fegy­veres erők felállítására szolgáló alap­nak tekinti ezeket a hadosztályokat. A nyugatnémet ipart a fegyverkezés szolgálatába állítják, különféle milita­rista szervezeteket alakítanak, ter­jesztik a fasiszta irodalmat, amely nyíltan visszavágást követel a Német­országgal szomszédos európai álla­mokkal szemben. Mindez arról tanúskodik, hogy Nyu­­gat-Németország súlyos veszedelem­mé válik Európa és az egész világ békéje szempontjából. Nyugat-Németország újrafelfegyver­­zése nagyon aggasztja a békeszerető népeket, amelyek követelik, hogy az európai fejlődés az általános bizton­sági rendszer megteremtésének útján haladjon. Az Egyesült Államok uralkodó '-ö­­rei és nyugateurópai barátai meggvö­­zödtek róla, hogy mindenütt elitélik Nyugat-Németország felfegyverzésére irányuló politikájukat s ezért minden­féle méltatlan mesterkedéshez folya­modnak. Például kijelentik, hogy a londoni és a párizsi egyezmények „biztosítékot” adnak a német milita­rizmus részéről fenyegető veszede­lemmel szemben, s hogy ezeknek a megállapodásoknak a ratifikálása után készek tárgyalni a Szovjetunióval a német kérdés rendezéséről. Világos azonban, hogy a kérdés ilyen felvetése szándékos és durva csalás. De a népek nem tórik. hogy becsapják őket. A béke ellenségeinek újabb mesterkedéseire a békéért és az európai kollektív biztonságért ví­vott harc fokozásával válaszolnak. Mindenki akinek szívügye a béke. jól tudja, hogy csak az általános, európai kollektiv biztonsági rendszar megalakításával lehet megmenteni Európát a véres és pusztító háborúk­tól. Ezért fogadta ninden békeszere­tő erő olv lelkes támogatással a szovjet kormány új jegyzékét. Az Egyesült Államok uralkodó kö­rei nagy sietve lépéseket teszne hogy megpróbálják gyöngíteni a szov­jet jegyzék hatását. Az amerikai kül­ügyminisztérium naqv nvnmást gya­korol az Egyesült Államok barátaiba valamint a többi nyugateurőpai ország kormányára, hogy távoltartsa őket az európai tanácskozástól. De akármilyen mesterkedésekhez folyamodnak is az óceánon túli tőké­sek hadianyaggyárosok, a békeszere­tő európai népek nem fognak bele­nyugodni. hogy a nyugati hatalmak ; elutasítsák ezen tanácskozást. Ma Európa minden országában nagyszabású kampány van folyamat­ban, a Londonban és Párizsban elfo­gadott egyezmények ratifikálása és a német Wehrmacht feltámasztásának veszedelme ellen Lengyelország. Csehszlovákia, Magyarország, Romá­nia, Bulgária, Albánia dolgozói gyűlé­seiken egységesen kifejezik felhábo­rodásukat a német militarizmus fel­­támasztására irányuló tervek fölött. Franciaországban több mini egy­millió ember írta alá a londoni és párizsi egyezmények elleni tiltakozást. Nyugat-Németország nagy néptöme­gei is mindinkább ráeszmélnek mily pusztító az az út, amelyre a nyugat­német militaristák taszítják őket! Az angol nép is fokozza harcát a londoni és párizsi határozatok ellen. Olaszor­szág dolgozói megrendezik a Nyugat- Németország felfegyverzése elleni harc napjait. A jóakaratú emberek világszerte elszántan küzdenek a békéért. Ma­gasra csap a tiltakozásuk hulláma Belgiumban, Dániában, Hollandiában, Norvégiában és más európai országok­ban. Ma, amikor az európai kollektív biztonságért, a béke megszilárdításá­ért vívott harc új szakaszba lépett, a népeké a döntő szó. Az amerikai im­perialisták és nyugateurópai barátaik támadó terveit meg lehet és meg kell hiúsítani! Az atomenergiát állítsák az emberiség szolgálatába A Béke-Világtanács stockholmi ülésén szombaton „A békeerők harca a lefegyverzés biztosításáért és a tömegpusztító fegyverek el­tiltásáért“ vita volt napirenden Burhop ismert angol atomfizikus hangsúlyozta: új veszélyek tűntek fel a nemzetközi horizonton Ez elsősorban a volt náci hadsereg feltámasztásának veszélye és a tömegpusztító fegyverek terén elén technikai fejlődés. Majd az atomenergia békés felhasználásá­nak óriási távlatait idézte fel. Utána Bondsdorff, helsinki egye­temi tanár kijelentette, hogy a finn nép örömmel üdvözli a Szov­jetunió javaslatát, majd Kornej­­csuk szovjet küldött, az ismert író követelte, hogy mielőbb lássa­nak hozzá a megállapodásokat el­lenőrző szerv felállításához. Több felszólalás után Latin- Amerika nevében Paul Robes n üzenetét hallgatta meg a tanács: Az üzenet a többi között a követ­kezőket tartalmazza: Paul Robeson üzenete „A történelem, kereke gyorsan foiog ezekben a napokban és az amerikai élet sok területén igazi változás kezdetei érződnek. A de­magógok. elsősorban McCarthy sa­­rokbaszorítása megkezdődött s reméljük, nemsokára vissza kell vonulniok. Az amerikai -tép több­sége vágyva a békére, megmoz­dult. Nagyon sok haladó gondol­kodású polgár, aki Roosevelt ide­jén és később aktív volt, !.ezd visszatérni a közélet küzdőterére. Én ennek a harcnak a sűrűjében állok és ott is maradok, /amíg a kötelesség és felelősség így paran­csolja. Remélem, hogy rövidesen részem lesz abban a szerencsében, hogy a Béke-Világtanács valame­lyik ülésén én is résztvehetek önökkel együtt, hogy elvigyem oda azoknak a növekvöszámú harco­soknak az üdvözletét, akik önök­kel együtt küzdenek azért, hogy biztosíthassák a békét és a sza­badságot“. Ezután lejátszották a hallgató­ságnak azt a hat lemezt, amelyet Robeson a Béke-Világtanácsnak küldött. * A vasárnap délutáni vitákkal a Béke-Világtanács stockholmi ülé­sének első szakasza gyakoris ilag lezárult. \ bizottságok az öt napirendi ponttal kapcsolatos javaslataikat hétfőn terjesztették a Béke-Világ­tanács teljes ülése .elé. A Mongol-Népköztársaság 30 éves évfordulója November 26-án van harminc - vés évfordulója a Mongol-Népköz­társaság alapításának. A Mongol Népköztársaság a Szov­jetunióval és Kínával határos. Majd­nem háromszor oly nagy, mint Franciaország, de csak 1 millió la­kosa van. A múltban a Kínai Biro­dalom gyarmata volt, Külső Mon­gólia néven. Gazdasága elsősorban a nagyon elmaradott, nomád állat­­tenyésztésre támaszkodott. Az ál­lattenyésztők, az „aratok”, a több­szörös kizsákmányolás terhe alatt nyögtek. Feltűnő különlegessége volt Mongóliának, hogy a forrada­lom előtt a buddhista egyház pap­jainak hatalma oly nagy volt ott, akárcsak Tibetben. Mongóliából az idők folyamán a kolostorok országa alakult ki. Az ország férfilakossá­gúnak 44 százaléka volt láma, 600 kolostorban és 2700 templomiam. Ulan-Batorban, az ország fővárosá­ban a forradalom előtt 8 ezer pol­gári lakos és 15 ezer láma élt. Ezek kereskedelemmel és uzsoraüzletek­­ke’ is foglalkoztak és nagy állat­csordák felett is rendelkeztek. A forradalom eltörölte az összes feudális kiváltságokat, a termőföl­det és legelőket az egész nép tu­lajdonává nyilvánították, az állato­kat elvették a nagybirtokosoktól. A gazdagság alapja, igvmint előbb, a nomád állattenyésztés, mely juh. szarvasmarha, ló, teve és kecske tenyésztésével foglalkozik. Az állat­állománya két és félszeresére, azaz 31 millióra növekedett. Azelőtt az állatcsordák nagy cárt szenvedtek a gyakori takarmányhiány követ­keztében. Így télen húsz napon ke­resztül teljes takarmányhiány szo­kott bekövetkezni, mert a nagy hó­fúvások, vagy jég miatt nem tud­ták etetni az állatokat. Állatorvosi segítség nem volt és ezért az ál­latok pusztultak. Ezért a népi kormány intézkedése­ket tett a takarmány biztosítása és a szabályszerű vízellátás érdeké­ben. Így többek között jelentősen kibővítette az úgynevezett szénaál­lomásokat, ahová tartalékul nagy szénamennyiségeket gyűjtöttek be és kiépítették az állandó, valamint gépesített állatorvosi ambulanciákat 59 állatorvossal és 712 szakerövel. Az utolsó években a pásztorok s termelőszövetkezete.vet alapítottak és most már több mint 180 ilyen szövetkezet létezik. Az állattenyész­tés 1947-hez viszonyítva 9 száza­lékkal emelkedett és az egy főre eső mennyiségét tekintve, ma a Mongol Népköztársaság az első he­lyet foglalja a világon. A földmű­velés csak alárendelt szerepet ját­szik és majdnem mindenütt szük­séges a mesterséges öntözés. A ter­melés részére elsősorban fagyálló és koránérö növényekre van szük­ség. Azelőtt főleg árpát vetettek, újabban áttértek a búza termeszté­sére is. A földműveléssel elsősorban a szovjet gépekkel rendelkező, jól felszerelt állami birtokokon foglal­koznak. A forradalom előtti Mongóliában a kereskedelem túlnyomó része kül­földi kapitalisták kezében volt, akik az értékes nyersanyagokat, mint az állati termékeket és szőrméket po­tomáron vásárolták fel. Ezzel szem­ben alacsonyminőségü ipari cikke­ket magas árakon hoztak be. így például egy tégla-nagyságú csomag teáért az állattenyésztőnek egy bir­kát kellett eladnia, egy kiló cuko­rért néhány kiló gyapjút, hat mé­ter műselyem ára egy ló árának felelt meg. Ma a külkereskedelem az állam kezében van. Mongóliában azelőtt ipar egyáltalában nem lé­tezett Harminc év alatt virágzás­nak indult ugyancsak több iparág mint a fém-, fa-, élelmiszer-, bőr­és építőipar. Jelenleg az iparban hatvanezer munkás és alkalmazott dolgozik. Az ipari termelés az u­­tolsó tíz évben háromszorosára emelkedett. Mongólia területén 1921-ben még csak egy világi iskola működött, ma az ország minden részében tíz­­osztályos iskolákban tanítanak. E- zenkívül 14 technikai középiskola és 3 olyan iskola van, ahol köz­­igazgatási szakembereket képeznek ki. Ulan Bator büszkesége az egye­tem. Nyolc fakultásán 1300 hallga­tó tanul. Ma Ulan Bator, a fejlődő ország 80 ezer lakosú fővárosa erő­sen kiépült, csinos és rendezett. Itt van a köztársaság politikai, köz­­igazgatási, ipari és kulturális köz­pontja. Itt van a központi filmszín­ház, állami operaház és pompás szállodák sora. Ahol azelőtt csak buddhista kolostorok, agyagkunyhók és sátrak álltak, ott ma a kormány székhaza ékeskedik. Harminc évvel azelőtt Szuhé-Ba­­tor, akit a nép nevezet el hősnek — Csojbalszán marsalial együtt, — aki nemrég hunyt el — a mongol nép forradalmának élére állt. A nép felszabadult és most 1948 óta ötéves tervek alapján építi a szo­cializmust. E kis nép példája pedig bíztatólag hat a többi ázsiai elnyo­mott népek harcára.-GI­Az SzKP Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisztertanácsának jelentése Moszkva (TASZSZ) — A Szovjetunió Kommunisi Pártja Központi Bizottságának és a Szovjetunió Minisz tertanácsának jelentése: A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bi zottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa mély fájdalom mai jelenti, hogy 1954. november 22-én, New Yorkber hirtelen meghalt Andrej Januarjevies Vysinszkij elvtárs akadémikus, kiváló államférfi, a Szovjetunió Konimunistr Pártja Központi Bizottságának tagja, a Szovjetunó külügyminiszterének első helyettese, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának tagja. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Mir*fc--t«rfpn3csa Németország Kommunista Pártjának védelmében Karlsruheban november 23-ra tűz­ték ki azt a pert, amelynek célja Németország Kommunista Pártjának betiltása. El akarják hallgattatni a Kommunista Pártot, mert ez a párt bátran harcol a párizsi és a londoni egyezmények ellen, a német nép új­raegyesítéséért, a német békeszerző­dés megkötéséért s következetesen küzd Adenauer népellenes politikája ellen. 7 Amikor a dolgozók Németország Kommunista Pártja tervezett betiltá­sa ellen küzdenek, egyúttal a londoni és a oárizsi egyezmények ratifikálása, Nyugat-Németország újrafelfegyver­­zése ellen is harcolnak. A bochumi tömeggyűlésen elfogadott határozat egyebek között így szól: „Nem Né­metország Kommunista Pártja, hanem a londoni és a párizsi egyezmények ellentétetek az alkotmánnyal. Ezeket az egyezményeket kell hazaárulásnak tekinteni. Ezért követeljük, hogy azonnal töröljék a Németország Kom­munista Pártjának betiltására irányu­ló pert’“ Altonában és Eimsbüttelben 37 munkás belépett a tiltakozás jeléül a kommunista pártba. Aachen körzeté­ben 17 dolgozó kijelentette, hogy til­takozik Nyugat-Németország fasizálá­­sa ellen és belép Németország Kom­munista Pártjába. így válaszoltak arra a fenyegetésre, hogy betiltják Német­ország Kommunista Pártját. A német munkások a fenyegető veszély láttán fokozottan harcolnak az akcióegység megteremtéséért, Ade­nauer fasiszta-terrorista módszerei ellen. Az amerikai választások tanulságai AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLA­MOKBAN most fejeződtek be a leg­felsőbb törvényhozó szerv, a kongresz­­szus választásai. Újraválasztották a képviselő-ház valamennyi tagját, a sze­nátus egyharmadát és 34 állam kor­mányzóját. A választások előtt hosszú ideig folyt az ország történetének egyik legzajosabb választási hadjára­ta, amely együtt járt a köztársasági és a demokrata párt botcsinálta hivatásos politikusainak képtelen fecsegéseivel és olcsó trükkjeivel. A kormánypárt képviselői odáig ve­temedtek, hogy helyenként, különösen a középnvugati államokban valóságos „békepártnak” igyekeztek feltüntetni a köztársasági pártot. A választók e!­­ámítására és szavazataik megszerzésé­re törekedi! köztársasági politikusok képmutató szenteskedésére vall, hop.' e politikusok például arcpirulás nél­kül az Eisenhower-kormány „érde­méül” próbálták feltüntetni még a koreai fegyverszünetet és a vietnami háború megszüntetését is. A választási hadjárat utolsó napjaiban pedig a köztársasági párt kortesei arról ordí­toztak, hogy véget ért a „hanyatlás” s „nincs már messze a virágzás”. A valóság azonban azt mutatja, hogy a munkanélküliség csupán a legutóbbi egv év alatt 2 és félszeresére nőtt, DE A KÖZTÄRSASÄG1 POLITIKU­SOK hasztalan tettek nagyhangú ígé­reteket. ezzel sem akadályozhatták meg, hogy napról-napra fokozódjék az amerikai nép elégedetlensége. A, tu­domásunkra jutott adatok szerint a képviselőházban a demokraták 232, a köztársaságiak 203 helyet kaptak. Á szenátusban a demokratáknak 48, a köztársaságiaknak 47 hely jutott. — Ezenkívül Morse pártonkívüli szenátoi kijelentette a sajtó képviselőinek, hogy a demokrata szenátorokkal fog együtt szavazni. A köztársaságiakat a legna­gyobb vereség az iparvidékeken érte, ahol a munkások helyzete a nagyará­nyú munkanélküliség következtében erősen romlott. Bár a kongresszusi választások ide­jén az a kérdés dőlt el, hogy kinek a kezében lesz a törvényhozó hatalom az országban, a formálisan választásra jogosult szavazók fele sem vett részt a választásokon. Az Amerikától messze élő emberek nehezen érthetik meg, hogy még sok olyan amerikai sem élt szavazati jo­gával aki szavazhatott volna Ennc-k az a nyitja, hogy az amerikai választó a fasisztabarát reakció mostani tobzó­dása és a haladó erők veszett üldözési­­közepette nem fejezheti ki igazi aka­ratát. Nem választhatja meg azokat, akik valóban védelmeznél, érdekeit. VALÓBAN A VÁLASZTÁSOK IDE­JÉN nem a szövetségi köztársaság „sorsa” dőlt el, hanem inkább néhány politikusé. A két párt főkolomposai, csakúgy mint az előző választásokon is, csak most még szemérmetlenebbül, hiába­való erőfeszítéseket tettek, hogy el-, kendőzzék azokat a létfontosságú kér­déseket, amelyek az amerikai válasz­tókat foglalkoztatják. De ez érthető is, mert ha a köz­­társasági párt jelöltjei a nyolcvanhar­­madszor megválasztott kongresszus által végrehajtott intézkedéseket vizs­­gálgatták volna, a választók előtt le­leplezték volna saját pártjukat, mint a nagytőke érdekeinek Védemező.jét és a nép létfontosságú jogai és szabad­ságjogai ellen irányuló támadások ve­zetőjét. De a demokrata párt vezetői­nek sem akaródzott leleplezni a köz­társaságiak „béke” demagógiáját s e vezetők sem tudtak valamiféle pozitív programmal élőhozakodni, hiszen ma­guk is támogatják a nyugatnémet re­vansiszták újrafelfegyverzésére, a Csang Kaj-sek klikk provokációinak támogatására és a „hidegháború” szí­tására irányuló politikát, vagyis a köztársaságiak politikáját. * * * MINT ISMERETES HÚSZ ÉV ÓTA először 1952-ben választották meg el­nöknek a köztársasági párt képviselő­iét. Az 1952. évi választásokon a de­mokratapárti jelölt főképp azért szen­vedett vereséget, és Eisenhower azért győzött mert a néptömegek nem néz­ték jó szemmel a Truman-kormány politikáját, amely kirobbantotta a ko­reai háborút, s mert a néptömegeket nyugtalanították a koreai háborúban elszenvedett növekvő veszteségek. — Nem csoda tehát, hogy az Egyesült Ál­lamok kormányköreinek későbbi tá­madó politikája csak fokozta az ame­rikai nép nyugtalanságát és elégedet­lenségét. Ezért teljesen érthető a monopóliu­mok sajtójának buzgó igyekezete, hogy a kormányon lévő köztársasági párt választási vereséget "azonosítsa a kormánykörök politikájának elítélésé­vel. A monopolista sajtó azt állítja, hogv nem történt más, mint a válasz­tók szavazatainak hagyományos és „természetes eltolódása” az ellenzéki párt javára, s hogy a kormánypárt szavazatveszteságe csak azt mutatja, hogv a választók sajátossága a „válto­zásra” irányuló törekvés. De bármivel vigasztalják is magukat az Egyesült Államok kormánykörei, vitathatatlan tény. hogy az amerikai müliók a köz­­társasági párt megbuktatásával kife­jezték elégedetlenségüket mind az Eisenhower kormány belpolitikái irányvonalával szemben, amelvet a fegyverkezési hajsza fokozása, a dolgo­zók létfontosságú iogai és polgári sza­badságjogai ellen iránvuló támadás jellemez, mind külpolitikai irányvona­lával szemben, amelv a „hidegháború” ^szítására, támadó tömbök kovácsolásá­ra és a nemzetközi feszültség fokozá­sára iránvul. H Brown Szabad Földműves, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal. Bratislava, Krížkova 7. — Telefon 332-29. — Szerkesztői j Bratis av«. Krlžková 7. — Telefon 243-46 — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja: az „Štát. pôdohosp. nakladateľstvo” n. závod Bratislava, Križková 7. — — Nyomja: Merkantilné tlačiarne, n. p. zz„ Bratislava, Ul. Nár. Povstania 41 — Irányító postahivatal: Bratislava, 2. — Évi előfizetés Kčs 20.80, félévre Kčs .10.40 A lap felmondható minden év végén okt: elsejéig. — Eng. szám: PIO 566/52. IV. 2. D-51879

Next

/
Oldalképek
Tartalom