Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-07-18 / 29. szám

1954. Július 18. 3 Az alsóváradi EFSz 36 mázsás hektáronkénti ápraterméséből bőven jut a beadásra Д z égbolt végre-velehára mégis ** esek kiderült. A tovatűnő terhes fellegekkel ez új kenyér sorsáért való aggódás is elszállt. A napégette pa­­rasztercokra újra visszaült a bizakodó jókedv. Ez e szép, i.apos idő még szorgal­masabb munkám serkentette az alsó­vá radi EFSz tagjait is, akik gyors ütemben végzik az aratást. A kombáj­nok egyenletes zúgásától, ez önkötö­zőgépek kerepelésétől hangos e váradi határ. Pápes János, a váredi EFSz elnöke egy percig sem nyugodt: járja szünte­lenül a határt, hol itt, hol ott tűnik fe! kerékpárjával, ellenőrzi a munkák menetét. A oabonetfeztítő-ezérűnél ta­lálkozunk vele. Nem éppen a legjobb hangulatban van: Kies József csoport­vezetővel vitázott, felelősségre vonta, mivel a munkát nem úgy szervezte meg, ahogy azt előzetesen megbeszél­ték. Felpaprikázott hangulata azonban hamarosan feloldódott. Az aratásra fordítottuk a szót. — Azt hiszem, járási viszonylatban csúcstermést értünk el ősziárpából — mondja Pápes szövetkezeti elnök, a példás gazda büszkeségével. — A tíz hektár őeziárpánk átlagosam 36 mázsát termett hektáronként. A gabona beta­karításánál nagy segítségünkre van a két kombájn. A helyi pártszervezet elnöke Zeho­­rec elvtárs nagyon helyesen jegyezte meg: A kombájnaratásra azonban szép si­mára kell elegyengetni a talajt. 7 ahorec bátya! — szól közbe a ^-'gabonás zsákokat kocsira adoga­tó Sárkány György. — Maga nem tud­ja, hogy tavaly őszön nagy szárazság volt?... olyan hantokat forgatott fel az eke, mint az a zsák — mutat a fekvő helyzetben lévő telt árpás-zsák­ra. — Szárazság, szárazság — válaszol Zahorec elvtács. — Hát akkor marad­hat úgy a föld barázdásen? ... Minden körülmények között a kom­bájnaratásra jól elő kel! készíteni a talajt. így óránkénti 5 kilométeres se­bességgel is mehet a kombájn, s egy­ben nagyobb teljesítményt nyújt. — A tavalyi aratásnál — mondja Pápes elnök — nagy hibát követtünk el; a keresztek közeit nem gereblyéz­tük fel, így hektáronként sok gabonánk kárbaveszett, a vetőmag ott ma­radt a földön. Az idén úgy szerveztük meg a munkát, hogy a gereblyézéshez is jusson ember. Erre a munkára csök­kent munkaképességű, idősebb embe­reket állítunk be. Azt akarjuk elérni, hogy a lehető legkisebbre szorítsuk a szemveszteséget. — Kis szünetet tart, majd bosszankodó hangon folytatja: — Igen nagy nehézséget okoz számunkra az, hogy nincs ponyvánk. Még már­ciusban megrendeltük. Először a JNB, majd pedig a KNB jóváhagyta az erre vonatkozó pénzösszeg kiutalását, de még mind a mai napig nem „született" meg a megrendelt 4 ponyva, pedig már nyakunkon a cséplés. Már most is nagy szükségünk volna rá a gaboneszárítás­­nál, tisztításnál. Az alsóváradiak ugyanígy állnak a zsákokkal. Megrendeltek 300 da­rabot, ebből 250-et jóváhagytak. Ki is értesítették őket. hogy Oroszkán meg­kapják. Persze az ilyen papiros „intéz­kedésekből” már elegük van a váradi EFSz tagjainak. Oroszkán azt a választ kapták, hogy nem szerepelnek az el­osztási táblázaton. A két cséplőgéphez — amelyek csépelni fogják gabonáju­kat — mindössze 100 zsákjuk van. A mi álláspontunk is ez, hogy ez illeté­kes szervek ne „papirháborút” csinál­janak, hanem kézzelfogható segítséget nyújtsanak e szövetkezeteiknek, gyor­sabban intézzék az ilyen és hasonló ügyeket. Az ilyen esetek nincsenek jő hatással a szövetkezet tagjaira. A me­zőgazdaság fokozott támogatása ezen szervekre is vonatkozik. Az alsóvá rad. szövetkezet tagjai iparkodnak hazafias kötelességüknek eleget tenni. Eddig az idei tavaszi ár­patermésből 100 mázsát már beadtak a Földműves Raktárszövetkezetbe. em feledkeznek el a jövőévi bő termés biztosításának egyik igen fontos, s egyben első műveletéről, a tarlóhántásről sem. Holec Sándor trak­toros korareggeltől késő estig, minden nap hántja a tarlót. Hétfőn estig több mint 30 hektáron végezte el ezt a munkát. Másodnövényként 12 hektár tarlóré­pát vetnek. Eddig 90 köbméter silóta­karmányt készítettek. Az öt hektár si­lókukoricából még mintegy 150 köb­méter silótakarmányt készítenek. így biztosítják állatállományuk részére a szükséges nedvdús takarmányt. K. I. j KOVÁCS ISTVÁN: j gy kelecséuyi díszoirágról Kaposkelecsénynek van em díszeb szép virága. Bizonyisten nem teszik azt pohárba, vázába! Horváth Erzsó kulákasszonii (I volna az kérem. Tizennégy hektáron dolgozni bíz úgy tartja — szégyen. Míg mások a mezOn vannak, mit csinál ö otthon ... ? Kényes lábát mosogatja, s néha-néha stoppol. Ez volna az összes dolga? Szinte lehetetlen. Ökegyelme mást is csinál: pletykáz, átkoz, kertel. Drága áron adja ö a tejfelt, tojást, jércét, Helmeci népnek így csalja ki utolsó pénzét. Nem kérdezi senki fia az Erzsó kuláktól. tartozik-e az államnak ebből avagy másból . Kukoricáját, krumpliját a gaz mind ellepte Hamistejfeles Erzsónak ezért nem fáj feje. De tejfelét immár többé liszttel meg nem tömi. Addig jár a korsó kútra, míg a nyakát töri. Turpiságodra rájöttek te ládák szipirtyó! ■ Tudd meg, hogy a dolgozókat bíz’ becsapni nem jó! Üzérkedők, feketézők cseletek hiába! úgy jártok, mint Kelecsénynek díszes, szép virága! A kombájn győzedelmeskedik a csúzi határban Békebizottságaink a veszteségnélküli betakarításért A komáromi Békebizottság folyó hó 11-én tartott ülést a járási nemzet: bizottság termében. Az ülés megvitatta a békevédők munkáját, majd rátért a jelen problémáira és megállapította, hogy napjainkban a békevédök egyik, legfontosabb feladata: teljes erővel belekapcsolódni az aratásba, mert a ked­vezőtlen időjárás és a Duna emelkedő vize fenyeget. A gyűlésen igen lelkes felszólalások hangzottak el. — Mi komáromi asszonyok most tudunk csak igazán örülni az aratásnak, — mondja Lengyel Mária tízgyermekes anya — mert most a magunk kenye­rét aratjuk és azt is tudjuk, hogy aki a hazát építi, az a békét erősíti. Tuda­tában vagyunk annak is, hogy az idei aratás fokozottabb és felelősségtelje­sebb munkát vár tőlünk. A komáromi női bizottság azt a kötelezettséget vállalta, hogy az ottani EFSz-ben száz órát ledolgozik az aratás alatt a gabona betakarításánál. Szelay Julia Csallóközaranyosról jött ei a komáromi Békebizottság gyű­lésére. Elnöke az ottani női bizottságnak és lelkes tagja az EFSz-nek is. — Mi a női bizottság összes tagjával, teljes erőnkkel azon leszünk — mondja Szalay Júlia —, hogy az idei gazdag termést szemveszteségnélkül takarítsuk be és szembeszállunk a kedvezőtlen időjárással. Ehhez azonban fontos, hogy mind a szövetkezet dolgozói, mind a magángazdák egyaránt belekapcsolódjanak az aratásba. Králik Györoy az Ifjúság-falu EFSz agronómuse jól tudja, hogy ez ifjú­ság-falusi szövetkezet elért eredményei mind egy-egy kövecskét jelentenek a világbéke épületében. — Mi is jól felkészültünk az aratásra, — mondja Králik György felszó­lalásában — és rövid időn belül nemcsak gabonát, hanem bőven rizst is adunk a dolgozók asztalára. — Szövetkezetünk úgy járul hozzá a világbéke építéséhez — folytatja tovább — hogy a száraz hónapokban mesterséges esőt alkalmazunk a cukorrépánál, így hektáronkénl J00 mázsával emeljük a hek­tárhozamot. Brazovszky János a komáromi Békebizottság elnöke azt az indítványt tette, hogy minden békebizottsági tag a komáromi járásban szerezzen lega­lább két aktivistát és velük együtt segítse az aratási munkákat. A komáromi békevédők tehát lelkes igyekezettel harcolnak az idei aratás sikeréért és a békéért. í”1, '•) *9 Orsúj falun búzát aratnak Az orsújfaiusi állami gazdaság dolgo­zói a varannói és szobránci gazdaság­ban befejezték az ősziárpa és repce aratását. Az őrsújlfalusi gazdaságban Török Mihály szobránci munkacsoport­ja, a szobránci gazdaságban pedig Bo­­lyacska István és Nemec János mun­kacsoportjai dolgoztak a legjobban. Ahol az aratást elvégezték, röotön ne­kifogtak a tarlóhántásnak, ezután pe­dig takarmánykeveréket etettek, hogy takarmányalapukat még jobban bizto­sítsák. Az ősziárpa és a repce aratásá­nál szerzett tapasztalatokat most fel­használják az őszibúza aratásánál, amelyet július 11-én kezdtek el a szobránci és a milovai gazdaságban. A szobránci gépállomás kombajnosai egy műszak alatt 10 hektár búzát learat­tak. A kicsépelt szemet szérűkön szá­rítják. Újra aratunk! A hajladozó búzatenger már nem susog, inkább zizeg és az aranylő búzakalászok a mai idők legszebb dalát zengik. Az aratás első napja ünnep volt számunkra, habár csak hétköznapi ruha volt rajtunk. A dübörgő kombájnok és aratógépek zaja még szebbéť újabbá tették azt az ünnepet. Ez érthető is, mert nem kell a férfiaknak napokon, sőt heteken keresztül kiskaszával gürcölniök, nem keli nekik véres verejték­kel, keservesen megkeresni a mindennapi kenyeret. Most a gépek aratnak, öreg és fiatal nagy örömére. A hetvenhárom éves Mester bácsi a kombájn munkáját látva, visszaem­lékezik a múltra, a nehéz aratásra. Már vagy ötven éve történt. Az aratás alatt, majdnem mint mindig, nagy melegek voltak, még a fák levelei sem rezdültek s ők csak vágták e búzát a kövér izzadtságeseppek meg végigfoly­tak arcukon, az ing rátapadt a hátukra, torkuk kiszáradt. Egy ilyen meleg napon sóhajtott fel Mester bácsi hangosan, de úgy, hogy a többi munkások is meghallották. — Hej, de nagy a meleg — kitalálhatnának már olyan masinát, ami le­­kaszálná ezt a búzát. A választ nyomban megkapta Decsi bácsitól. — Teringettét, még mit nem, hát olyan masinát nem akamfc, ami nem­csak a.rat, hanem mindjárt a zsákba kerüljön a mag ? — Lett erre nevetés és bizony mindenki úgy gondolta, hogy erről csak ál­modni lehet. Mester Lászlónak az álma azonban napjainkban valósággá vált, mert megérte azt az időt, hogy a masina nemesek learatja, hanem zsákbe is gyűjti a gebonát. Mester bácsi most örömmel forgatja e kombájnnal kicsépelt ga­bonát. hogy minél előbb megszáradjon és raktárom: lehessen. Az eratógépek üzemképességélé Schreiner István vigyáz. Schreiner elv­­társ kötelezettséget vállait, hogy minden gépet azonnal megjavít, ha valami baja történik. Ezt be is tartja, ugyanis az egyik este egy önkötözőgépnek eltörött a tengelye, azonkívül a kötözőberendezéseknek is baja esett. Schrei­ner elvtárs egész éjjel javította és a gép reggelre már munkába is állhatott. Ebben a munkában az egyhónapja felfogadott két tanonc is segédkezett neki. Az ilyen munkásokkal minden föltételünk megvan arra, hogy az aratást si­keresen befejezzük. Papp Jolán, tsüz A felsöpatonyi határban, amerre ■fi csak a szem ellát, szőkén hul­lámzó gabonatáblák, kukorica, krump­li, napraforgó és répaföldek sorakoz­nak. Gyönyörű ez a vidék, öröm tölti el az arrajárót. A kapásnövényeket megkapálták, jól gondozták, s most él­vezik a nyári nap éltető sugarait. A gabonák is sárgák, érettek ... sürgős tehát az aratás. Bent a faluban csönd uralkodik, csupán egy-kgt apró gyerek játszado­zik az utcán. A szövetkezet elnöke is éppen a határba készülődik. — A tagok már mind kint dolgoz­nak — mondja PoUák elvtárs. Az ara­tást csak úgy lopva végezhetik, mert az eső nagyban zavarja a munkát. Jól ki kell használni a szép időt — foly­tatja tovább, — ezért úgy határoz­tunk, hogy mindenki, aki csak teheti, aratni megy. A tegnapi esőtől még mindig puha a föld, így ma délelőtt nem aratnak a gépek ... Közben fel­tekint a napsugaras égboltra és biza­kodva megállapítja, hogy ha az idő így marad mint most, akkor délután тип!-óhoz láthatnak a traktorok is. Т/ lámán, szórakozva haladunk a ' jólápolt növények között... — Amikor a cukorrépa-táblához érünk, ezeket mondja az elnök: — A múlt évben 3t0 mázsás hek­tárhozamot értünk él cukorrépából, így terven felül 10.5 vagont adtunk be az államnak. Ebben az évben 25 vagont adunk terven félül, hogy kö­telezettségvállalásunkat teljesítsük. Pollák elvtárs szavainak hitélesséaé­­-ő! könnyű meggyőződni, mert a cu­­korrépafejek már most 50—60 dkg-ot Minden percért, minden gabonaszemért harcolnak a feisöpatonyi aratók nyomnak. Meglátszik, hogy nem saj­nálták a kávát: — Háromszor kapáltuk, és kétszer ekéztük cukorrépánkat. No meg aztán a trágyát sem sajnáltuk a földtől — mondja az elnök. Pár perc alatt ott vagyunk a dús gabonatenger közepében, melyet gyors ütemben, tele munkakedvvel vágnak a szorgos dolgozók. A „jó munkát” kö­szöntésre °ay alig 18 éves kislány vá. Iaszol, aki nagy ügyességgel szedi a kövér markokat, melyeket azonnal kévébe köt egy fürge fiatal fiú. A ké­véket az idősebb tagok rakják ke. resztbe. gy sorakoztak fel a feisöpatonyi szövetkezet tagjai az új kenyér­ért való harcba. Fiatalok, öregek egy­aránt kiúszik részüket ebből a nagy munkából. Ott vannak a CsISz-tagok is, nint Bódis Gyula, Szabó Béla, Her­­vezi László, Szűcs Magda, Sóky Má­ria és még többen, kik szintén jó mun­kájukkal harcolnak a gabona szem­veszteség nélküli betakarításáért. A tábla másik végéről a simogató enyhe szél vidám aratási dalokat hoz felénk... — Kik azok ott távol? — Azok szintén tagjaink. — feleli Szűcs Gyula, a második csoport ve­zetője — dehát már csak nem keve­redhetünk velük egybe, mert akkor hogy tudnánk meg. hogy melyik cso­port arat többet. Szűcs elvtársnak teljesen igaza van. mert csak úgy tudják értékelni a cso­portok munkáját, ha külön-külön vég­zik a munkát. Ez a helyes módja a munkaszervezésnek, mert csakis így lesznek érdekeltté téve a munkában, a .pótjutalom alapján. A felsöpatonyi szövetkezeti tagok három csoportban aratnak. — Mindenegyes csoporthoz két önkötöző­­gépet 'osztottak be. Azonkívül két kom­bájn is ott arat, ahol sürgősebb a munka. Mind a csoportok, mind a traktorosok versenyeznek egymással. Versenyeztek a növények ápolásánál is, ahol a második csoport került az első helyre, Szűcs Gyula vezetővel az élén. Nagy kedvük van versenyezni, mert a mült évben szép jutalomban részesültek. Például az első csoport 600, a második csoport 400 korona pót jutáim at kapott. Azonkívül a tago­kat még egyenként is megjutalmaz­ták. A legjobb kaszás 300, a második pedig 200 korona pótjutalomban része, sült. A növénytermelésben az élért eredmények után jutalmazták a tago­kat. A délutáni órákban egy másik búza­táblán két önkötözőgép kezdte meg munkáját. Negyven hektárt már le­arattak. most újabb 40 hektárhoz fog­tak hozzá. Egy-egy önkötözőhöz 6 szö­vetkezeti tagot osztottak be, akik mindjárt keresztbe rakják a gabonát. — Még jobban menne a munka, — magyaráz Pollák elvtárs, — ha nem gátolna bennünket az, hogy az önkö­tözőgépeket nem jól javították meg és nem ellenőrizték őket az aratás meg­kezdése előtt. rröl egy pár perc múlva a hely­színen magunk is meggyőződ­hettünk. Az egyik önkötözőgép körül zsíros, olajos, alig 25 éves traktoros forgolódik, mérgelődik. -.. — Valami baj van? — kérdezzük a traktorostól, Szálai elvtárstól. — Az bizony, a rézangyalát! — Hangzik a válasz. - A gépek javításánál ahelyett, hogy alátétet tettek volna a kikopás helyére, inkább drótot csavar, gattak a tengely köré. Most aztán egye a fene az embert munkaközben, jegy­zi meg a fiatal traktoros. Pártunk és kormányunk felhívást intézett a gépek időben való kijavítá­sára. Ügy szintén а X. pártkongresszus határozata is bőven foglalkozott uz aratási előkészületekkel. Fontos leit volna, ha ezt mind a felsöpatonyi traktorosbrigád vezetője Szamaránszky elvtárs jól áttanulmányozta volna és gondoskodott volna a gépek kijavítá­sáról, azok ellenőrzéséről. Helyes lett volna, ha az aratás ideje alatt ván­­dormlthelyek álltak volna rendelke­zésre. melyek az esetleges hibákat azonnal orvosolták volna. S^ahi traktoros feleletét, azt hisz­­szük, jó lesz Szamaránszky elvtárs­nak. a brigádközwnt vezetőjének is meghallania, hogy felfigyeljen arra. müyen hibák származnak a nemtörő­dömségből, a hanyag munkából. Eze­ken a hibákon segíteni kell, hogy az aratás zökkenő nélkül folyjon. Érde­kük ez a traktorosoknak is. mert nem kellene többé a fejüket azon törni, hol vesznek drótot a napi többszöri javításokhoz. Márpedig nem szívesen javítgat egyetlen traktoros sem a mun­ka kellős közepén, mert minden perc drága. Mindegyik első akar lenni a munkában. Az elsőbbségért pedig ér­demes harcolni, mert a mült évben 2 mázsa búzát kapott pótjutalomként a legjobb traktoros. Ezt a jutalmat a szövetkezet ez évben is biztosítja az élenjáróknak. felsöpatonyi szövetkezet a szo­cialista munkaverseny jegyében végzi minden munkáját. E verseny jól bevált. Ennek köszönhető az ír, hogy az aratással egyidöben elvégzik a tarlóhántást. Erre a munkára két hernyótalpas traktor van, amelyek felváltva éjjel-nappal szántják a le­aratott területet. Hogy a X. pártkon­gresszus határozatait betartva állat­­tenyésztésüket fokozni tudják, a ta. karmányalap biztosítása érdekében nagy súlyt fordítanak a másodnövé­nyek vetésére. Tervbe vették, hogy 60 hektár másodnövényt vetnek. Ebből már 17 hektárt csaíamádéval vetettek be. A felsöpatonyi szövetkezetnek min­den előfeltétele megvan ahhoz, hogy jó hírnevét az aratás alatt is megtart­sa. Ehhez azonban szükséges, hogy a traktorosbrigád jobban együttműköd­jön c szövetkezettel és jó munkájuk által elősegítsék a szövetkezet további felvirágzásét. ZATY-KÓ JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom