Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-11-28 / 48. szám

1954. november 28. Árvái József múltja és jelene t__________________________________________földműves Marceliháza dolgozói a válaszfásokon Nem is olyan régen, mint más fa­luban. Marcellházán is a falusi gaz­dagok uralták a községet. A falu élé­re természetesen „tehetős” gazdát ál­lítottak. Akkoriban a képviselőtestü­let is az illetők vagyoni helyzete alapján állították össze és választatták meg a dolgozó parasztsággal. A falu bírája korlátlan úr volt a községben, aki a képviselőtestület tagjait, főleg a' kisbirót egyéni céljaira is felhasz­nálta A kisbíró a községházán elvég­zett kifutó munkáján kívül, minden reggel a bíró úr csizmáját is kitisztí­totta, sőt megetette, megfejte a te­heneket és a trágyát is kihordta az istállóból. Vasár- és ünnepnapokon pedig a bíró úr portája előtt söpörte tisztára az utcát. Sok. sok marcel 1- házi kis- és középparaszt emlékeze­tében él még a fentiek emléke. azonban hozzá azt is, *— elég sike-‘ résén. A helyi nemzeti bizottság ezen a téren ugyancsak nagy munkát vég­zett. A szövetkezet tagjai igyekezete egyre szebb és gazdagabb életet te­remtett a közös nagytermelésbe tö­mörült kis- és középparasztság szá­mára. Vídermann Géza, az első munka­­csoport vezetője ezzel kapcsolatban büszkén sorolta fel azokat a sikere­ket, amelyeket a közös gazdálkodás fejlesztésében eddig elértek. — Négy év alatt — tette hozzá — négv sertésszállást három baromfiólat és egy új dohányszárítót építettünk. Meg kell mondanom azt is, ,hogy mindamellett a tagok becsületes megélhetése is biztosítva van. Az idén 9 koronás előleg mellett az év végén még több mint három korona osztalékot fizetünk ki munkaegysé­genként. jáépítésével. A magyar iskola ezál­tal két osztállyal bővült és a tanuló­­ifjúság nevelése elé gördített akadá­lyokat is sikerült ilymódon eltűntet­niük. Az új nemzeti bizottság vezetőn tervbevették még a perlési és iskola utcák meg.'. vitását is. Perjésen' a/ utca javítását már megkezdték & előreláthatólag ez év végéig sikeresei be is fejezik. A terv keretében a körzeti orvos lakását és rendelőjét - megjavították. A közelmúltban, ami kor Szeifert kombájnos és Vrábel elv társ, az imelyi EFSz elnöke, mini képviselőjelöltek bemutatkoztak a fa !u dolgozó parasztságának, a nyilvá­nos népgyülésen ugyancsak a falu kiépítéséről beszéltek. Az ünnepien feldíszített teremben igen sokan je­lentek meg és szívesen hallgatták azoknak a terveknek ismertetését, amelyek egyre szebbé teszik a közsé­get és könnyebbé a falu do'gozóinak az életét. A falu lakossága igen szí­vélyes fogadtatásban részesítette a két munkásszármazású képviselő jelöltet akik a legmagasabb törvényhozó tes­tületben fogják folytatni munkájukat amelyet eddig a dolgozók érdekében kint a földeken végeztek. A régi burzsoá köztársaságban is eljöttek a képviselők a faluba. Az agrárpárt részéről Csömör képviselő „látogatott el” MarcelIházára. Mint tudjuk, az agrárpárt és Csömör kép­viselő szavai csak a parasztság be­csapását segítették' elő. Olyan ígére­teket tettek, amelyeket sohasem va­lósítottak meg. Sok évi basáSkodásuk nyomán úgyszólván semmi sem épült a faluban. íme. az új nemzeti bizott­ság rövid működése óta o^yan\ terve­ken dolgozik, amelyek a köz javát szolgálják és elősegítik a nép élet­­színvonalának emelését. Ezek azok a tények, amelyeket most a választások idején különöskép­pen ki kell hangsúlyozni. A mull harci tapasztalatait felhasználva, indui november 28-án Marceliháza dolgozó népe a választásokra, hogy a jövő, az építésben kifejtett munkán keresztül még több örömet hozzon a falunak SZOMBATH AMBRUS Még valamikor régen, Ferenc Jós­ka idejében élt a csallóközi Nagyke­­szi községben Fehérvárit Géza, föld­­birtokos. Az 11 földjein dolgozott évek hosszú során át és a katakom­­haszerű, nyomorúságos cselédházban 1akott teleségével Árvái József is. Dolgos kezükön kívül semmijük sem volt és az évek folyamán 8 egész­­'■'öes qyermekkel .áldotta meg őket ■íz élet. József volt a legidősebb. Kezdett iskolába járni, de már 13 éves korában, szülei nyomüokát kö­vetve, az ' „uraság” földjein hullatta verítékét navi 75 krajcárért. Az idő­sebb gyerekek gondoskodtak a ki­­ebbekrők vagy vedig magukra hagy­ták Okét Ilyen körülmények között nőttek fel az öreg Árvái gyermekei. A legidősebb — József már 1917- Ben az olasz fronton harcolt. Már ükkor hallotta, hogy az orosz mun­kásság megdöntötte a cári kormány hatalmát és maga vette kezébe sorsa irányítását. Amikor a frontról sze­rencsésen - hazatért szorgalmasan kezdte olvasni az újságokat, hogy tájékozást nyerjen arról ami .Orosz­országban történt. Egyszerű' kocsis volt jzsak a nagybirtokon, de miu­tán megnősült ti volt az első, aki elkezdte meggyőzni társait a kapita­lista rendszer megdöntésének fontos­ságáról, ami jobb életet hozna a munkásságnak. Amikor megszületett a kommunista \árt ő is tagja lett. Agitált a mun­kásság között és megmagyarázta a közös harc fontosságát. Nem volt könnyű élete. Állását elveszítette, „izgatás” miatt. Mint szezonmunkás kereste meg keserves kenyerét és több esetben érezte a munkanélkü­liség súlyos ostorcsapásait. De 0 tör­hetetlen és erő.-, maradt, nem ment könyörögni az urasághoz munkáért. Vem alázkodott meg. Inkább járta a kö-nvékbeli falvakat, segített meg­alapítani a pártszervezeteket, igazi harcossá fejlődött amilyen sok volt a jsa'lóközi magyarok soraiban. Az 1934 február 1-én Nagymegye­­ren megtartott községi előljárósági gyűlés jegyzőkönyve azt bizonyítja, hogy az elöljáróság tagja — Árvái József élesen kritizálta a diószegi cukorgyár vezetőségét. Ebben az időben a gyár tulajdonát képezte a ni gymegyeri gazdaság is. Árvái Jó­zsef tiltakozott az ellen, hogy a gaz­daság vezetősége elbocsátja a szer­ződött munkásokat vagypedig csak részben alkalmazza őket. Ha a szer­ződött munkás bizonyos ideig nem dolgozott, nem volt joga az úgyne­vezett kaucióra melyet az aratás alatti fizetésekből fogtak le. Árvái sürgős, intézkedést követelt a gaz­daság vezetőségétől, hogy a munká­sok kaucióit ne fogják le. és ne lop­ják el tőlük a nehezfn megkeresett fillérekét. felszabadulás után Árvái József négy hektár bérelt földön kezdett gazdálkodni. Megmutatta, hogy ért a gazdálkodáshoz. - A földművesek be­csülték őt Amikor 1949-ben az EFSz megal avatásáról kezdtek beszélni ő volt a helyi EFSz megalapítóinak egvike. Az 0 elnöksége alatt gazda­ságilag és pénügyileg megerősödött a szövetkezet és ezáltal megnyerte a középtőldmüresek bizalmát. Nagy volt Árvái József öröme, amikor a Szovjetunióba készült egy küldött­séggel — Nedved elvtárs vezetett bennünket — mondja, csak kár hogy olyan hamar elvált tőlünk. Jól meg-• értettük egymást és még nagy szől­­aálatokat tehetett volna községünk­nek. Amikor Árvái József hazatért a Szovjetunióból, a szövetkezet áttért a harmadik típusú gazdálkodásra, és a kis- és közép földművesek rájöttek ana, hogy a közös gazdálkodás jobb életet biztosít számukra. Nem szí­vesen váltak el elnöküktől, aki a kö­vetkező évben elment a nemesócsai ! traktorállomásva. Ott is megbecsülést ;szerzett munkájával. Tudott beszélni az ^embert nyelvén, meg tudta őket győzni arról hogy milyen fontos fel­adatuk van a traktorállomásoknak a szocialista falu kiépítésében. Azután visszatért a nagymegyeri állami bir­tokra. — Tudatában vagyok annak — mondja, hogy az állami birtokqk csak akkor képesek teljesíteni feladataikat, ha szakképzett és politikailag fejlett káderek veszik kezükbe a gazdaság irányítását. Ennek érdekében 1953- ban hat dolgozót küldtünk kétéves, m/olcat pedig egyéves szakiskolába és tizenötöt, különféle szaktanfolya­mokra. Állatgondozók, fejők, traktor­­isták és mások jelentkeztek az isko­lázásra. Ebben az évben 23 dolgozónk tanul szakiskolákéban, a tanfolyamo­kon kívül. Részben az iskolázásnak köszönhető hogy a Bratislava kerü­leti . állami birtokok közül nálunk van a legmagasabb , tejhozam, — mondja büszkére Árvái József. — Nagyon meglepődtem — foly­tatja, — amikor megtudtam, hdgy munkatársaim engem jelöltek a Szlo­vák Nemzeti Tanácsba. Nagy kitün­tetés ez. de nagy felelősség is. igye­kezni fogok becsületesen teljesíteni feladatomat és igyekszem majd jó képvislője lenni mind a szlovák, mind a magyar állampolgároknak. A nép érdeke másodrendű kér­dés volt a községházán. A község távolesik a járási szék­helytől. s így a járás vezetői is csak akkor jöttek a faluba, ha végrehaj­tásról, vagy egyéb, 'a parasztságot kiszipolyozó kérdésekről volt szó. — Nem is kell mondani, hogv a falu nemcsak gazdaságilag, hanem kultúr­­vonalon is elmaradt. A múltból nincs olyan eset a faluban, hogy valaki is kiemelkedhetett volna az akkori át­­kos, mindenki által lenézett paraszti sorsból. * * * Az 1945-ös felszabadulás és a nép. haragja végképp elűzte a biró urakat a falu éléről s a községházára a nép, munkában megedzett igazi képviselői kerültek. . Nagy munka várt az új vezetőkre. El kellett tüntetni a régi világ ma­radványainak nyomait. Nemcsak a községben kellett ezt megtenni, ha­nem az emberek lelkében is. Felelős­ségteljes és nehéz feladatnak bizo­nyult ez, de az új alapokon és esz­mei síkon felépített nemzeti bizottság a párt segítségévei minden akadályt leküzdött és minden bonyodalmas helyzetet megoldott. Ennek a hatalmas munkának az * eredményeként jött létre a faluban Ш az egységes földművesszövetkezet is, amely a megalakulása óta eltelt négy év alatt ugyancsak nagy utat tett meg a fejlődés felé. A szövetkezet ma már számottevő földterületet művel meg. A határ csaknem 60 százalékán közös gazdálkodás folyik — tegyük Az eltelt négy esztendő minden évben nagv változást hozott a közös gazdálkodásban. Tavaly csu­pán két korona osztalék jutott min­den munkaegységre Most jóval töb­bet tesz ki. ami főleg annak tudható be hogv az állandó munkacsoportok fele'össégteljesen végezték el a reá­juk háruló munkákat. A helyi Szö­vetkezet jelenleg abban hívta fel ma­gára a. figyelmet, hogy az őszi mun­kákat. belészámítva a mélyszántást is, elsőnek végezte el a járás területén. A vetésnél alkalmazták a haladó módszereket, még a mélyszántást elő­döntős. ekék segítségével végezték. A szövetkezet fejlődésének mérté­két akkor értékelhetjük csak igazán, ha tudjuk, hogv az e'öző esztendők alatt évenként csaknem 500.000 ko­ronával alacsonyabb volt a bevételük a tervezettnél. Az utóbbi két év ered­ményei nyomán, mint a munkaegysé­gek értékének növekedése is mutat­ja. fejlődő,. erős szövetkezet van ki­alakulóban, amely a falu lakosságá­nak csaknem 50 százalékának bizto­sítja a megélhetést. * * * A hplyi nemzeti bizottság a szövet­kezet fejlesztése mellett a tavaszi választások alkalmával akciós tervet dolgozott ki a falu kiépítésére, szeb­bé tételére. Régi fájó kérdést oldottak meg Marcellházán a helyi nemzeti bizottság tagjai a nemzeti iskola új­Milyenek voltak a „demokratikus“ választások 30 évvel ezelőtt A kassai Állami Levéltárban őrzött okmányok meggyőzően bizonyítják hogy milyen szellemben mentek vég­be a parlamentbe és szenátusba való választások 1925 novemberében. A já­rási főnököknek a kassai főispánhoz intézett jelentéseiből kitűnik a nép nagy elégedetlensége a bérekkel, a­­mely a béremelésekért folyó sztrájk­mozgalomban csúcsosodott ki. A szepsi járásbeli meczenzéfi kis és acélárugyár dolgozói példának oká­ért 25 százalékos béremelést követel­tek. A gyár kardokat és szuronyokat gyártott a hadügyminisztérium szá­mára. Tulajdonosa, Vlasovits J. ráfog­ta a kommunistákra, hogy szabotálni akarják a hadsereg megrendelte cik­kek gyártását. Ezen a címen szándékoztak fellép­ni a munkások, valamint a bére­melésért folyó és egyre erősödő mozgalom ellen „az állam érdekei­nek nevében”. Nem sokkal későbben a munkások már 50 százalékkal több bért és kol­lektív szerződés megkötését követel­ték. Az üzemek tulajdonosainak ösz­­szeköttetéseiről a csendőrökkel és a járási főnökökkel a csendőrparancs­nokok és a járási főnökök rendszeres jelentései tanúskodnak a helyzet ala­kulásáról az üzemben. A párt által szervezett szrájkmozgalmat az ember­ségesebb munkafeltételekért ebben az üzemben kiéheztetésre Ítélték. A párt azonban gyűjtést rendezett és 40 ko­rona heti segéllyel a nőtleneknek, 90 koronával pedig a családosoknak le­hetővé tette, hogy kitartsanak a harc­ban. A tulajdonos valóban arra kény­szerült, hogy 25 százalékkal emelje a béreket. Míg a párt a dolgozókat a burzsoá­zia uralmának megdöntéséért folyta­tott harcban vezette, az úri államha­talom arra készült, hogy megnyerje az 1925-ös választásokat. Nézzük csak meg közelebbről, mennyire más mértékkel mértek a kommunista1 pártnak,, mint a burzsoa pártoknak. A CsKP XXIII. kerületé­nek titkársága azt kérelmezte a kas­sai főispánságtól, hogy engedélyezzék a gyűjtést a választási alapja. A fő­ispán azonban a választási alapra va­ló gyűjtést nem engedélyezte, azzal a megokolással, hogy a törvény tiltja a politikai célokra való gyűjtést. U- gyanabban az időben a burzsoa pár­tok suba alatt (ezt a törvény nem tiltotta) milliós összegeket kaptak választási céljaikra . .. Vagy más példa: a kassai főispáni hivatal engedélyezte a CsKP-пек a választások előtti plakátok, röpiratok és brosúrák terjesztését. Ennek el­lenére a varannói járási hivatal köz­vetlenül a választások előtt késlelteti a sajtótermékek kiadását egy, a fő­ispáni hivatalhoz intézett megkeresés­sel. Arról, hogy az urak kétféle mér­tékkel mértek az is tanúskodik, hogy a főispáni hivatal maga k'zta tudo­mására a járási hivataloknak, hogy engedélyezze az agrár és más úri pártok plakátjainak terjesztését... Nagyon tanulságosak a járási főnö­köknek a választások lefolyásáról és előkészületeiről küldött választások utáni jelentései. A szepsi járási hivatal az 1925 no­vemberében megtartott választások után azt jelenti, hogy > „a választók érdeklődése a válasz­tási jegyzékek iránt csekély volt. Csupán azok a csendőrök és pénz­ügyőrök, akik 1925 júliusában nem kerültek bele a választás jegyzé­keibe — mivel még nem tartóz­kodtak három hónapja a község­ben — törekedtek arra, hogy fel­vegyék őket a jegyzékekbe. Követelésüknek nem tehettünk ele­get, teszi hozzá elkeseredetten Gal­las István járási főnök. A szécsői já­rási főnök arról számolt be, hogy a választási jegyzékeket a lakosságnak csak nagyon kis része tekintette meg. Szebenben csupán a választók két szá­zaléka, Nagymihályon a civil polgárok közül senki. Giraltovcében nyolc em­ber érdeklődött a választási jegyzékek kifüggesztése iránt, hogy megállapít­sák, szerepelnek-e rajtuk, a második kifüggesztés után pedig csupán egy ember. A giraltovcei járási főnök, Perčina András azonban tesz egy ajánlatot, ami megkönnyítené a csendőrök és pénzügyőrök — a megbízható embe­rek helyzetét. Elsősorban a cseh csen­dőrökről és pénzügyőrökről volt szó, akiket gyakran büntetésből helyeztek át Szlovákiába s akik havi 400—700 korona járulékot kaptak fizetésükön felül hely szerint! Perčina azt java­solta, hogy módosítsák a választási törvény 5. paragrafusát oly irányban, hogy a választók jegyzékének tartal­ma elleni kifogásokat emelhessenek a választások előkészületeinek idősza­kában is (három hónapos időszak). Természetesen egyedül abban az eset­ben, ha a járási főnökök ezt elren­delnék a község elöljárójának, a „megbízható” választók esetében. Az uraknak azonban számos egyéb bajuk is volt. A szepsi járási főnök­nek például az, hogy a szavazólapok a választók kezeiben voltak. Ezért azt javasolta, hogy ott, ahol egyszerre választanak a parlamentbe és a sze­nátusba is, vegyék, el a választóktól az egyik szavazócédulát (a szenátusit) s tegyék félre, az asztalra addig, míg a választó .leadja képviselőházi' szava­zatát. Hogy ezalatt az idő alatt eset­leg „elveszhetnek” a nem kívánatos szavazócédulák, azt az agyafúrt járási főnök már nem említette meg. A számtalan párt és pártocska, a­­melyet a burzsoázia a dolgozók bo­londdá tartására teremtett, nehézsé­geket okozott maguknak a hivatalok­nak is. „Hosszadalmas munka ellen­őrizni, vájjon a választó magával ho­zott-e minden szavazócédulát s ne­hézségeket okp7 már csak azért is, mert a sorrendet nem szabad meg­bontani. Ezen segíteni kell", fejezi be a szepsi Gallas úr — és arra gondol, hogy a szavazócédulákat az egyestől kezdve kellene sorba rakni. Az írás­­tudatlanok és azok, akik felülre szok­tál- rakni a. „maguk“ szavazőcédu.á­­ját, így könnyen megzavarodnak. Bár-" ki mást is választottak, mint a kom­munistákat, jobb volt az urak szá­mára . . . Szína járási főnöke, Durčinský Gyu­la az. javasolta, hogy a szavazócédulákat ne is en­gedjék hazavinni. Szerinte az lenne a legjobb, ha a szavazócédulák ott volnának helyben, ahol a választó maga venné ki őket. Kelet-Szlovakia ezernyi Írástudatlan polgárát szeretnék volna így becsapni hogy a polgári, vagy fasiszta pártok­ra adja le szavazatát. Arról, hogy a választásokat Kelet- Szlovákiában nem a szavazóbizottság, hanem egyenesen a hivatalnokok, te­hát a jegyzők és számtalan helyen a csendőrök tartották kezükben, Zámeč­­ník R., homonnai járási főnök vallo­mása tanúskodik. Az 1925-ös válasz­tások után bizalmasan a következő­ket jelenti a kassai főispánnak: „Ebben a járásban nem bízhatjuk rá a bizottságokra, hogy önállóan vezessék a választásokat. Elkerülhetetlen, hogy minden eset­ben kiküldjük a hivatalok képviselő-'t akik a valóságban maguk vezetik a választásokat, rrtert a községek több­ségében az emberek írástudatlanok vagy pedig csak oly kevéssé művel­tek, hogy lehetetlen volna a válasz­tások megtartása.” Hogy miképpen festettek ezek „a hivatalok képviselői által vezetett” vá­lasztások. arról á Večerní České slo­vo 1925. november 25-i száma tanús­kodott. ' A cikk írói megállapítják hogy Verecke községben, ahol a hi­vatalos választási küldött Dudinský Tibor jeqvző volt. különböző rendelle­nességek fordultak elő. Kobeny Iván feleségének ez a jegyző kitépte ke­zéből a szavazőcédulát, mikor látta, hogy milyen számot szándékozik az urnába dobni. A szavazócédulák közül aztán kiszedte azokat a lapokat, ame­lyeket nem akarta, hogy az írástudat­lan nő válasszon és a többieket visz­­szaadta neki. Marfinec Sándor özve­gye arról panaszkodott — írja tovább a lap— hogy a jegyző kivette kezéből a szavazócédulákat s úgy összekever­te, hogy írástudatlan létére nem vá­laszthatott úgy,| ahogy szándékában állt s ahogy az elő volt készítve. Ugyanez történt Szakala Mihály fele­ségével is. Luka Iván, erdei munkás feleségének kezéből is kitépte az összes szavazócédulát A választások eredményei a járás öt urnájából vesz­tek el. Ilyen körülmények között, amikor a hivatalok megnehezítették a vá­lasztáson az írástudatlanok rész­vételét, akikért azonban semmit sem tettek, hogy megtanuljanak olvasni, a megfélemlítés, fenyege­tések és ígéretek légkörében, amely utóbbiakat az uraknak eszük ágában sem volt betartani, folyt le az. 1925-ös választás. Az egyik okmányból kitűnik, hogy a járásban egyedül a homonnai posta­­hivatalnak volt távírója. A járásban ugyan még négy postahivatal volt, azonban ezeknek nem volt távíróosz­­szeköttetésük ... Ma már -e járá. va­lamennyi községének van telefonja. A községek többségének autóbuszösz­­szeköttetése is van s ami a leoiv,nto­­sabb, az emberek utaznak is ’(ken az autóbuszokon, van rá pénzű1 lód­nak olvasni, jólöltözötten járn- 1 van munkájuk s mindnyájan tis?' '-,an vannak azzal, hogy mit jelentenek számukra az idei választások a har­minc évvel később történtek azoktól amelyekről — akaratlanul, de mégis a mai nemzedék okulására — írtak a kassai főispánnak, azaz pontosabban a volt „demokratikus“ köztársaságban a volt főispánnak я volt járási fő­nökök .. , / i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom