Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-07-11 / 28. szám

12 tkatraef Földműves 1954. júnu* n üt esztendeje halt тец Georgi Dimitrov Öt évvel ezelőtt, 1949, július 2-án nagy gyász érte az egész haladó emberiséget: meghalt Georgi Dimi­trov, a bolgár nép nagy fia, „Dimi­trov halála — hangsúlyozta a gyász­­jelentés — aí egész nemzetközi mun­kásosztálynak és a kommunista moz­galomnak, valamint a békéért és népi demokráciáért küzdők táborának nagy vesztesége”. Bátor és lankadatlan harcos volt Dimitrov elvtárs. Már kora ifjúságá­ban összekötötte életét a dolgozó emberek jobb életéért vívott küzde­lemmel és élete végéig nem szűnt meg harcolni ezért. Különösen akkor figyelt fel rá a világ, amikor kimond­ta bátor ítéletét a hitleri fasiszták felett, akik hamis váddal bíróság elé állították. Dimitrov halála óta a bolgár nép dicsőségesen folytatja azt az utat, amelyet Dimitrov kezdett meg. A kommunista párt vezetésével egyre jobban fejlődik az ország és kiilönö sen szép sikereket ér el a bolgár me­zőgazdaság. Ezekkel az eredmények kel emel dicső emlékművel a bolgái nép nagy fiának. Halálának ötödik évfordulóján az egész haladó embe­riség nagy tisztelettel emlékezik meg a nemzetközi munkásmozgalom kie­melkedő egyéniségéről. A parasztság szerepe a nagy francia forradalomban Július 14-én lesz 155 éve, hogy a francia nép megostromolta és bevette a zsarnokság jelképét a Bestillet. 1789 július 14-e a Bastille bevétele az egész párizsi nép műve: polgároké, iparoso­ké, . munkásoké. A mozgalom irányítói között épúgy találunk kispolgárokat, mint munkásokat. A feudalizmus ellen az összes többi osztály egységesen küzdött. A proletariátus is résztvett ebben a küzdelemben és a burzsoázia irányította. De a polgárság csak arra használta fel a munkásosztályt, mint tartalékot, hogy széttörje a béklyókat, melyek a feudális rendszerben akadá­lyozták iparának, kereskedelmének fej­lődését. Ellenségesen állt szemben a munkások gazdasági igényeivel, ellen­szegül a néptömegek politikai követe­léseinek és kazárja őket a politikai jog­ból. így 1789 óta állandóan kiélesedik a kapitalista burzsoázia és a többi osztály, különösen a munkásosztály elkülönülése. A parasztok is nagy sze­repet játszottak a forradalom alatt. Ebben az időben a lakosságnak túlnyo­mó részét alkották és legnagyobb mértékben érdekük volt a feudális tár­sadalom megdöntése. Fontos tényezőjét képezték annak a mozgalomnak, amelynek a polgári tár­sadalom születését köszönheti. Heves harcokba került a feudális kiváltságok teljes és kártérítés nélküli eltörlése, csak így kisérlelhették meg annak a földnek a birtokbavételét, amelyet ed­dig a világi vagy egyházi földesúr ja­vára müveitek meg. Ha végül mégis felszabadították a földet és az embert a kiváltságosok évszázados kizsákmá­nyolásától, nagyon sokan közülük nem juthattak birtokhoz. A burzsoáziának ugyanis nem állott érdekében, hogy a pa asztok meggyökeresedjenek, mert elsősorban felszabadult munkaerőre volt szüksége. Az akkori Franciaország 24—25 millió lakosára kb. 22 millió paraszt jutott vagyis a lakosság 92 százaléka. A forradalom előestéjén már csak 1 millió földhöz kötött jobbágy volt, de a feudális tulajdon rendszere lényegében fentmaradt, mert a föld felett a földesúr rendelkezett. A nagy­kiterjedésű uradalmak a nemesség és a papság tulajdonát alkották. A polgá­roknak is voltak majorságai a váro­sok környékén. Jómódú parasztoknak er'nylag kisszámú osztálya művelte ■rm g a szabad bérleteket, Akadtak j ■mindenütt parasztok, akiknek földré- | sze nem volt elég megélhetésük biz- i ■tosítására. I A robot, vám, egyházi dézema, adók. .járadékok „ parasztra nehezedtek, nyo­mora gyakran éhínségig fokozódott. A lakások nyomorúságosok voltak az em­berek és állatok gyakran együtt éltek (A járványok egész tartományokat ti­zedeltek meg. 1741-ben csak a Bre­tagne tartományban 80 ezer halálese­tet állapították meg.) "A parasztok mély gyűlöletet táplál­tak elnyomói' ka1 szemben és 1789-ben követelték a feudális jogok eltörlését a vagyonok °s jövedelmek arányában történő általános adózás bevezetését. Később az 11 yház és az' emigránsok tulajdonának elárverezésekor a föld­nélküli parasztok azt kérték, hogy bárki megszerezhesse ezeket a javakat ingyen vagy mérsékelt áron. esetleg részletekre. A .eudális jogok eltörlése súlyos harcába került a parasztságnak, mert a-nemesek és a főpapok mindent megtettek, kiváltságaik megőrzésére. Midőn a parasztok megtudták a Bas­tille bevételét a mozgalom kibővült. Mindenütt megtagadták feudális köte­lezettségeik teljesítését. Megrohanták a kastélyokat, megsemmisítették a ré­gi hűbéri okiratokat és feljegyzéseket. A törvényhozó nemzetgyűlés az о testület, amelyet az általános szava­zati jog alapján választottak és amely­ben a girondisták: a kereskedő polgár­ság és a bankok képviselői viszik a vezető szerepet, halogatja a; parasztok követeléseinek megszavazását. Egyedül a jakobinusok fordulnak szembe a gi­rondisták népellenes politikájával és egyszerre védik a vidék és a városok népét. Coutton követ, Robespierre barátja 1792-ben lemeli szavát a pa­rasztság jogos érdekeiért. A következő 3—4 évben egymásután dőltek halomba a parasztok akaratának akadályai. A girondisták bukása utáj, a Convent kimondta valamennyi feudá­lis jog teljes és kártérítés nélküli meg­szűnését. A parasztok ügye végül is győzött. Végső fokon sikerült megsza­­badulniok a feudális iga alól. Együtt vívták ki az egész nemzettel a szabad­ságjogokat és mélységes gyökeret vert bennük a demokrácia szeretete. A for­radalmi eszmék terjengtek, a francia forradalom reményt keltett a népekben és csatlakozásra bírta ez elnyomotta­­j kát, közvetve vagy közvetlenül befo- I lyást gyakorolt a népekre és rányomta i bélyegét Európa fejlődésére. I Grek Imre Bonni és washingtoni csatakiáltások Genfben a 9 ország (a Vietnami De­mokratikus Köztársaság, a Kínai Nép­­köztársaság a Szovjetunió, Franciaor­szág, Anglia, az Egyesült Államok és a Bao-Daj-féle Vietnam, Laos, Kam­bodzsa) képviselői zárt ülésen tárgyal­tak az irtdokínai béke helyreállításáról. Az ülést г megbeszélések egész sora előzte meg a különböző küldöttségek tagjai és vezetői között Kiszivárgott hírek szerint a napirenden ezúttal is a fegyverszünet e'Ienőrz sének kér­dése szerepelt. Miközben Genfben zárt ajtók mögött folytatódnak a tárgyalások kezdenek határozottabban kialakulni az angol és az amerikai politikusok washingtoni megbeszéléseinek „eredményei". Az európai „eredmények” közül elsősor­ban Adenauer nyugatnémet kancellár rádió-interjúját kell említeni. Adenauer, mint előre látható volt úgy értelmezte a washingtoni tárgya­lásokról kiadó kommünikéket, hogy ezután még nyíltabban és erőszakosab­ban folytathatja Nyugat-Németország újra felfegyverzésének támadó nyu­­gatnémet-haüsereg megteremtésének politikáját, Adenauer rádió-beszéde, amely sok tekintetben hasonlít Hitler 1935—36-os beszédeire, nem hangozhatott volna el a washingtoni nyilatkozatok nélkül. Adenauer beszéde heves, tartós politi­kai nyomást jelent Franciaországra, a nyilvánosság szemeláttára. Nem kétséges, hogy bizonyos ame­rikai körök elsősorban kelet felé akar­ják irányítani a nyugat-németországi agresszív erőket. Feltételezhető, hogy a Szovjetunió es a népi demrkratikus országok a leg­nagyobb éberséggel figyelik az esemé­nyeket. K. J. Vorosilov, G. M. Malenkov, A. 1. Mikoian. V. M. Molotov és N. Sz- Hľuscsov a SZKP és a szovjet kor­mány vezetői meglátogatták a „De­mokratikus Németország” kiállítást. Az SZKP es a szovjet kormány ve­zetőit R Appelt. a Német Demokrat1 kus Köztársaság rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete. az NDK nagykövetségének kereskedelmi taná­csosa és a kiállítás igazgatóságának képviselői fogadták. * * x A vietnami néphadsereg elfoglalta Phulv városát, amely fontos köziek­­dési csomópont, és a franciák megerő­sített támaszpontja volt Phuly a Vó­­rös-folvó deltavidékén a franciák ál tu felállított új védelmi vonalon belit fekszik. A vietnami demokratikus rádió je 'enti. hogy a franciák által kiürített terü'etek lakossága mindenütt lelkes örömmel fogadta a néphadsereg bevo­nuló csapatait. *■ * r ' Németország Kommunista Pártjának elnöksége levelet intézett a Német Szociáldemokrata Párt vezetőségéhez a, küszöbönálló szövetségi elnöki válasz tásokka! kapcsolatban. A kommunista párt elnöksége levelében felhívta i szociáldemokrata párt vezetőségét: ál­lítson' jelöltet az elnöki választásokra. * ★ * s leszögezte hogv a választásokon а kommunista párt hajlandó a Német Szociáldemokrata Párt elnökjelöltjére szavazni. * * x V. M. Molotov, a Szovjetunió kül­ügyminisztere július 2-án fogadta Urho Kekonnent, Finnország külügy­miniszterét, a finn kormányküldöttség vezetőjét. Spaak belga külügyminiszter Párizs­ból Brüsszelbe visszatérve beszámolt a belga szenátus külügyi bizottsága előtt azokról a megbeszélésekről, ame­lyeket Mendes-France francia külügy­miniszterrel folytatott az „európai vé­delmi kt össégrö!” szóló szerződés ra­tifikálása és a szerződésben résztvevő’ hat ország tanácskozása összehívásá­­sának tárgyában. Spaak egy sajtóértekezleten, ame­lyen belga és külföldi újságírók vettek részt, kijelentette, hogy Mendes-Fran­ce fyeleegvezett a hat ország értekez­­'etének megtartásába és arra július 15. és augusztus 20 között kerül sor, ami­kor a francia kormány már határozott döntésre jut az „európai védelmi kö­zösség” kérdésében, de a francia par­­''amentben még nem vitatták meg ezt a kérdést. to Itt /­atoMRorszct k első szava Amikor Pasteur, a híres francia or­vostanár felt lálta a veszettség elleni szert — szérumot, boldog volt, hogy a világ újból egy lépéssel közelebb ke­rült a betegségek és az emberi fájdal­mak leküzdéséhez. Amikor az amerikai fegyvergyárosok, mint világuralmi vá­gyuk gyümölcsét, Hirosimára ledobták az első atombombát, örömükben uj­jongtak afelett, hogy az Egyesült Ál­lamok egy lépéssel közelebb jutott az emberi életek leigázásában. Utána egy ideig, mint győztes hadvezérek mutat­koztak a világban és mindenütt hir­dették : Nekünk atomegyeduralmunk van Ha kedvünk kerekedik, arra az országra dobhatjuk, mely kegyvesztett lesz számunkra. Egy nap azonban szeizmográfjaik mutatói oly helyen jelentettek atom­robbanást, ahol egyetlen háborús gyúj­togató sem várta volna. Megrebbentek a szeizmográf mutatói és a tőkések elsápadtak. A Szovjetunió egész egy­szerűen és tárgyilagosan bejelentette a világiak, hogy semmi sem történt, csa'- S\ is kipróbálta atomfegyverei egyikét. Egycsapásra a Szovjetunió még na­gyobb szálka lett az amerikai fegyver­­gyárosok szemében. Egyrészt azért, mert szintén tulajdonosai az atom­­íegyvernekJpde még inkább azért, mert az atomot hem akarja emberek pusz­títására felhasználni. Sokféle színű és fajtájú ember él a világon, sőt még különböző világnézetű is, de ha xz USA felajánlaná nekik az atombomba általi halált, míg a Szovjetunió azt ajánlaná, hogy földjeiket az atomener­gia segítségével öntözzék — vájjon kinek a pártjára áll a gondolkozó em­ber? Az amerikai fegyvergyárosok ezt jól tudják, ezért dühöngnek ilyen veszet­tül, mely veszettségre semmiféle Pas­­teur-szérum nem hat. A Szovjetunió szintén tudja. Ezért oly nyugodt.^ Az évek múltak, az amerikai atom­­bomba-raktártulajdonosoknak a nyáluk folyt: „de jó lenne megint valahová ledobni! ott lenne csak szép számban holttest!” Próbálgatásaik és terveik híre szétterjedt a világon. Németországban a rajnai sziklák a következő felírással fogadták őket. „amerikaiak menj« ek haza!” A francia városok és a görög szőlőhegyek a kö­vetkező köszöntéssel fogadták autói­kat: „Amerikaiak, Amerikába!” Meg­mozdul Japán, megmozdul Indonézia az amerikai kardesörtetés ellen. Az amerikaiak látják, ahogy India jobbját nyújtja Kínánaki és ezzel a gesztussal a fél emberiség kezet szorít. Az embe­rek milliói mindenütt a világon kíván­ják a töniegfegyverek megsemmisíté­sét. A Szovjetunió ezen a ponton szó­szólója nemcsak a szocializmust építő országoknak, hanem valamennyi béke­szerető népnek. Valamennyi katolikus­nak, protestánsnak, moszlémnek és felekezetnélkülin“k az egéáz földtekén. A Tass a napokban közölte ezt az egyszerű hírt: Szovjetunióban 1954. június 27-én termelte ki az első atom­­villanymű az első villanyenergiát az ipar és mezőgazdaság számára. Nem nagy ez a villanymű, de első a világon. A hír továbbá arról is beszámol, hogy a Szovjet tudósok és mérnökök egy 10, sőt 20-szor erősebb villanymű lé­tesítésén dolgoznak. Nektek, fegyvermágnásoknak, raktá­raitokban az atom-halál van? Nekünk már atom-életünk is van. Mi az, fegy­vermágnás urak, ami az emberiség szívét inkább megnyeri? Hiszen azt úgyis tudjátok, hogy a nép nélkül — ti ugyan ágyútölteléknek hívjátok őket ----háborút viselni nem lehet. a spanyol parasztoknak A nyárelő az élet új, dús ígé­rete. Fü, fa, gabona nő, bő ter­mést Ígér. Ha itt-ott talán nehéz is — majd könnyebb lesz az új termés után — mondjuk. Csak egy . pillantás a kalászba szökkent ga­bonára, máris nagyra nő az em­ber bizakodása; ilyenkor szinte hegyeket mozgat meg a munka­kedve. ... És mégis, ime a hír: a spa­­nyolországi Elcinben (Ameria-tar­­iomány) az egész község lakosai elhagyják a falut, Egytöl-egyig kezükbe vették a vándorbotot, nem maradt az elcini elárvult' házak között senki. Még a községi bíró is elment. Otthagyták a lábon álló vetést... NEM AZ ELCINIEK az elsők. Ők már csak a járt úton indultak el a többi falu lakosai után. Szaporítot­ták a kivándorlók számát, ezzel is példázva a spanyol parasztok keser­ves életét. Sok évszázados igát húznak a spa­nyol parasztok. Nemzedékek szenved­tek át hosszú századokat, de a föld, amire vérük, verejtékük hullt, a föl­desúré volt, nekik csak a terhe ju­tott. 1931-ig, a köztársaság kikiál­tásáig, a termőföld 67 százaléka a nagybirtokosok kezén volt. Álba her­cegnek 163 ezer hold földje volt, Me­­dinacelli hercegnek 134 ezer hold. Ugyanakkor három és félmillió pa­rasztnak egy talpalatnyi' sem futott. A földtulajdonosok 39 százaléka is A kommunisták földet, Francoék ínséget hoztak másfél holdnál kisebb parcellákon tengette szűkös életét. A köztársaság kikiáltása után csil­lant fel az első reménysugár. Igaz. hogy eleiben elég halványan. 1931-től 1936-ig a köztársasági szocialista kormány kölönbözö földreformjaival néhány ezer parasztnak 280 ezer hold földet osztott ki. Amikor azonban a kommunisták beléptek a kormányba, Spanyolországban is megkezdődött az első igazi földosztás. Vincente Uribe kommunista földművelésügyi minisz­ter, 1936. október 7-én rendeletet. a­­dott ki. A rendelet értelmében csu­pán az ország egy részében, a köz­­társasági övezetben 316.787 paraszt között 9 millió hold szántót, rétet, legelőt osztottak ki. A kommunisták vetőmagot és műtrágyát is adtak a boldog újgazdáknak. De rövid ideig tartott a boldogság. A spanyol parasztok egy kis része még meg sem ízlelhette, milyen öröm úrnak lenni azon a földön, ahol az ősök századokig csak szolgák voltak, — már ott is teremtek Francö pri­békjei és elkergették a parasztokat földjeikről. A birtokba pedig beültek az Álba és Medinacelli hercegek, meg hasonszőrű társaik. Tizenhétezer föld­­birtokos hamarosan kétszerannyi föl­det bitorolt, mint három és félmillió paraszt. De hol vannak már ezék az 1939-es állapotok is?! A spanyol pa­rasztnak minden új esztendő csak rosszabbat hozott. ARATÁSKOR a dús kalászok u­­gyan sokszorosát adják 'a vetőmag­nak, de az elvetett mag hiába fizet akár százszorannyit is, a barnabörü, kérgeskezű spanyol parasztnak min­den évben kevesebb jut belőle. A töb­bit elveszi a kölcsöniga, a banktól vagy a zsíros paraszttól uzsoraka­matra felvett pénz és az adó. Erről a sanyarú életről így szói a spanyol parasztok dalba font keserűsége: Kölcsönvett szamárral túrjuk a földet. Kemény a föld, kimarjul a kezed, nem is tudom, mindez a szamárnak. Az asszonynak, vagy nekem nehezebb? A spanyolországi nyomor előtt még a fasiszta sajtó sem tudja behúnyni a szemét. Az „El heraldo de Ara­gon” című Eraocoista újság a nép ellenállásától félve, riadtan figyel­mezteti gazdáit: „Minden faluban — írja a lap — amelyet meglátogat­tunk, egyforma nyugtalansággal, azo­nos bajokkal, egyenlő ínséggel talál­koztunk. Munkanélküli napszámosok, rombadőlt iskolák, kopár hegyek, közlekedés hiánya, vízhiány az öntö­zésnél, ivásnál, tisztálkodásnál. Van­nak falvak, ahol vizet csak másfél­órai út után lehet találni. Sok olyan hely van, ahol a vizet naponta kor­sónként osztják szét a házakban.” Es milyen házak ezek?! A „Reynolds News” című angol lap ezt írja róluk: „Ablak- Ы ajtónélküli sárkunyhókban tengetik életüket a spafiyol parasztok. Láttunk szegény­séget Indiában és Távol-Kelet más részein, de egyik sem múlta felül azt a nyomorúságot, amelyet Franco hozott erre, a valamikor büszke és civilizált nemzetre.” Spanyolországban hihetetlenül ala­csony színvonalon áll a mezőgazda­­sági termelés. Míg a legtöbb európai országban búzából 8—9 mázsa a holdankénti átlagtermés, addig a spa­nyol földeken mindössze 4—5 mázsa. A föidesurak nem alkalmaznak gépe­ket, mert így okoskodnak: A gép, ki.­­váitkép a traktor, méregdrága. — A napszámos viszont olcsó. A gép elkopik, eltörik, javítani kell, vagy újat venni, ami nagy befektetés. — A napszámos, ha felbukik, el se kell temettetni, az új pedig nem jelent semmi befektetést, hiszen ugyanilyen olcsón lehet felfogadni, mint az elő­zőt. A gép kiszabott üzemanyagot fogyaszt — az olajat, benzint nem lehet csökkenteni. — A napszámos munkabérét pe­dig lehet. Egyszóval: a spanyol föl­desuraknak jobban jövedelmez a ro­­bolos napszámos, mint a gép. A jelenleg párholdnyi saját föl­dön küszködő parasztok közül mind többen kerülnek a mezőgazdasági napszámosok sorába. Franco föllépé­sétől, 1936-tól 1950-ig eltelt másfél éviized alatt, 40 százalékkal nőtt az agrárproletárok száma. Jelenleg Spa­nyolországban családostól együtt 12 millió mezőgazdasági munkás van. (Az ország összlakossága 28 millió). Az Egyesült Államok és Franco közölt aláírt háborús egyezmény óta a parasztság tönkretétele még gyor­sabb ütemben folyik. Sok parasztot azért fosztanak meg utolsó darabka földjétől, hogy azon repülőteret épít­senek az amerikaiak számára. így pl. Prat. de LTobregatban (Bar9e­­lona mellett) az ottani 3.680 holdas kertészetekből 918 holdat sajátftottak ki repülőtér kiszélesítésére. 730 pa­rasztot egyik napról a másikra elűz­tek a földjéről. Hol a kiút? Merre a szabadulás ebből a sanyarú'életből? Az elciniek azt hitték, hogy a kivándorlás. A spanyol parasztok legjobbjai azon­ban mást hisznek. Visszagondolnak a kommunista miniszterekre. — a földosztásra. De nemcsak emlékeznek és nemcsak hiszik, hogy lesz még földosztás, hanem harcolnak is érte. Ebben a kemény harcban a derűs jövő biztatásaként fel-felvillan előttük azoknak a keleteurópai parasztoknak az élete, akik megszabadultak a föl­desurak igájától és elindultak a bol­dog élet útján. Szabad Földműves, a Földmúvelésügv Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal. Bratislava. Krfžková 7. — Telefon 332-29 — Szerkesztőség, Bratislava, Krížková 7. — Telefon 243-46. — Főszerkesztő' Major Sándor. — Kiadja: az „Štát. pődoh'isp nakladateľstvo" n. p., závod Bratislava Krížková 7. — — Nyomja: Merkantilné tlačiarne, n. p. zz.. Bratislava. Ul. Nár. Povstania 41. — IrányffS postahivatal:. Bratislava, 2. — Évi »tőfizetés Kčs 20.80. félévre Kr-, 10.40 A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig* — Eng. szám: РЮ 566/52. IV. 2. D—51141

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom