Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-11-07 / 45. szám

1854. november 7.

Földműves

Vida Irma parasztasszony

a Szlovák Nemzeti Tanács jelöltje

Kéty községben immár két esztendeje, hogy Dánó elvtárs és méq jó né hány kis- és középparaszt megalakította az egységes földműves szövetkezetét. Az alakuló közgyűlésen sokat fogadkoztak a közös gazdálkodásba tömörült gazdálkodók, hogy államunk támogatásával és a gépek segítségével példás szövetkezeti gazdálkodást építenek ki.

Nagy szorgalommal és lelkesedéssel kezdték meg a közös gazdálkodást. Az állatokat összpontosították, ezzel megteremtették gazdaságuk fejlődésének előfeltételeit. Az első lépések — igaz még bátortalanok voltak, de az akarat mindent pótolt. Nagy ígérete volt a szövetkezetnek, hogy az asszonyok is jól megfogták a munka végét és minden tennivalót idejében elvégeztek.

Az első évek tapasztalatai után, ezidén gazdálkodásának harmadik esztendejébe lép a szövetkezet. Ez a kis EFSz a zselízi járásban, azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy ezidei sertéshúsbeadását magasan túlteljesítette. Terven felül 56 mázsát szolgáltatott be. A szövetkezetnek jó munkája, különösen az állattenyésztésben elért sikerei adtak alapot ahhoz, hogy a faluban élő egyénileg dolgozó kis- és középparasztok figyelme egyre jobban a szövetkezet gazdálkodása felé irányul. Az idei őszi munkákban is kitüntették magukat a szövetkezetesek. A vetést még októbér húszadika előtt elvégezték, sőt vagy 90 hektáron a mélyszántást is végrehajtották. A lánctalpas traktor azonban még tovább folytatja munkáját és csak egynéhány nap választja el a szövetkezet tagjait attól az időponttól, amikor ennek a munkának befejezését is örömmel jelenthetik.

Az őszi munka nagy csatájában érte az a hír nemcsak a szövetkező tagjait, hanem az egész falu dolgozó parasztságát, hogy a Nemzeti Front a Szlovák Nemzeti Tanácsba képviselőként Vida József szövetkezeti tag, három hektáros volt középgazda feleségét, Vida Irmát javasolták. — Mi egyetértünk a javaslattal, sőt támogatjuk is — hangoztatták a falubeliek. Hiszen Vida Irma neve szinte elválaszthatatlan a szövetkezet és a falu fejlődésétől. Jól ismerik őt a faluban; Vida József példás gazdálkodó volt és a felesége hol kint a határban, hol pedig a ház körül segédkezett a gazdálkodásban.

— Nem volt bizony sok értelme a gürcölésnek — mondotta

— az öreg Vida bácsi, Irma apósa.

— Hiába voltak jó állataink, szép teheneink, a tejet és egyéb mezőgazdasági termékeket mégsem tudtuk eladni. Ma meg, ha húsz | litert is fejnénk egy tehéntől mindegy csöppig értékesíthetnénk.

A Vida család most a szövetkezetben dolgozik. Itt végzi munkáját Vida Irma férje Józsi bácsi is, aki a szövetkezet sertéseit gondozza. Nagy része van az állomáAy gyarapításában és abban, hogy 56 mázsa sertéshúst adtak ! be ezidén terven felül a közellátásra.

Amikor Vida Irmáról érdeklődünk férje nem igen bőbeszédű, de büszke arra, hogy felesége, az

egykori parasztasszony ilyen nagy kitüntetésben részesült. — Nem kis dolog ám — teszi hozzá — egy ilyen falusi asszonynak az ország ügyeibe beleszólni. Nagy felelősség ez.

Vida Irma választói és a zselízi járás dolgozói jól tudják, miért javasolták a Szlovák Nemzeti Tanácsba képviselőül. Olyan típusú parasztasszony ez, aki nemcsak a munkához, de a falu vezetéséhez, a közigazgatáshoz is ért. Ennek számos tanú jelét adta már korábban is, amikor a helyi nemzeti bizottságban közellátási előadónőként működött. Itt szerzett tapasztalatait gazdagon érvényesítette járási méretben is, mivel a nemzeti bizottságokba történő választások idején a tavasszal Vida Irmát a járási nemzeti bizottság tagjává választották.

Tavasz óta igen sokszor elbeszélgetett a járás falvainak és Kéty községnek népével a termelési kérdésekről és az ügyesbajos dolgokról. Többek között az egyénileg gazdálkodók által felvetett kérdésekkel is foglalkozott, akik bizalmasan elmondották neki bajaikat és sok esetben jó tanácsot kaptak tőle.

A bizalom, ez az amivel Vida Irmát választói elárasztották, amikor a járásra és most a Szlovák Nemzeti Tanácsba jelölték. A takaros háziasszony és példás feleség mintaképe is Vida Irma. Tegyük azonban hozzá, hogy élenjáró dolgozó is, hiszen csupán ebben az évben férjével együtt 650 munkaegységet szerzett. Ezenkívül nagy része van abban, hogy a falu dolgozó asszonyait felsorakoztatja a feladatok elvégzésére. A szövetkezetben pedig ő maga mutat jó példát és a többiek követik is minden lépését.

Amikor Vida Irma elfoglalja képviselői tisztségét, a járás és Kéty község dolgozó parasztsága abban a tudatban folytatja munkáját, hogy hozzáértő és általa j megbecsült jelölt képviseli őt a I törvényhozó testületben.

(Szj

Jó munkaszervezés

A baracskai EFSz tagjai az ősziek vetését négy nappal az agrotechnikai határidő előtt végezték el. Ezt úgy sikerült elérniük, hogy a szövetkezet vezetősége jól megszervezte a munkát. Mindenki tudta már előre, hogy másnap milyen munka vár reá.

A talajművelésre is nagy súlyt fektettek. Tóth András, a szövetkezet agronómusa állandóan figyelemmel kisérte a traktorosokat, hogy megfelelő munkát végezzenek. De ment is a munka, mint a karikacsapás. Olyan I vetőágyat készítettek az őszieknek, hogy valóban dicséretükre válik.

Tóth elvtárs még alig két-három j hónapja végzi az agronómusi teendő! két. Munkáján azonban meglátni, hogy kétéves mezőgazdasági iskolán vett részt. Az ő érdeme az is, hogy a szövetkezet 300 hektáron szűksorosan vetette el az őszieket.

Ugyancsak jól folyt le a kapások betakarítása is. A cukorrépát 60 hektárról október 27-ig betakarították. A répa elszállítását a szövetkezet kocsisai és két teherautó végezte. Október 24-én 1200 mázsa cukorrépát szállítottak el rerleltetési helyére.

Szép eredményekről beszél Minárik József, a dohánytermelöesoport veze- szép eredmények

tője is. Az öt hektár területen a tervezett 60 mázsa helyett 90 mázsát értek el. A terven felül termelt dohányért szép összeget kapott a szövetkezet, ami nagyban emeli az EFSz pénzügyi alapját s egyben a tagok jólétét is.

A dohánytermelésben elért szép eredmény mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a dohánytermelöcsoport versenyben állt a kertészeti csoporttal. így mindkét csoport tagjai a lehető legjobban dolgoztak, hogy minél magasabb termést érjenek el. Igyekezetünk nem volt hiábavaló. Paradicsomból a szövetkezet, a tervezett 480 mázsa helyett 650 mázsát adott közellátásunk részére.

Most a mélyszántással iparkodik a szövetkezet, hogy azt is időben elvégezze. Egyébként is kötelezettséget vállaltak a tagok, hogy minden őszi munkát az agrotechnikai határidő letelte előtt végeznek el. Tervük sikerülni is fog, biztosítéka ennek a tagok szorgalma és igyekezete.

Megvan minden előfeltétele annak, hogy a baracskai EFSz erősödjék, fejlődjön s a tagok élete egyre jobb legyen.

Csiria Sándor Baracska

„Munkanélküliség. . . nyomor”. — Régen volt. . . Talán nem is igaz — mondják a fiatalok — amikor az idősebbek a múltat emlegetik.

— Hej! . . . pedig mennyi nélkülözés, mennyi szenvedés fűződik a harmincas évekhez — jegyzi meg Kis Simon János — amit nem lehet elfelejteni.

Kis Simon elvtárs hatvankét éves. Arca barázdás, haja ősz. Egyszóval már nem mai gyerek. Ott állt ő is 280 nincstelen között, amikor Zsély községben a párt harcot hirdetett a gazdagok ellen.

— Nem nézhettük tovább a sok munkanélküli nyomorát — mondja a régi harcos. — Sok helyen már kenyér sem volt az asztalon■ Cselekedni kellett. Megszervezkedtünk és felvonultunk a községháza irányába.

— Munkát, kenyeret! — követelt a tömeg. Vörös Ernő a község volt bírája azonban gúnyosan válaszolt:

— Azonnal hordjátok el magatokat, koldusok! Nincs semmi számotokra!

A szenvedés egyre jobban fokozódott. A sok éhező gyerek továbbra is kenyér nélkül maradt. Nem akadt, ki meghallgatta volna kérésüket. Vörös Ernő jól érezte magát 30 hektár földjén. Neki és családjának termeltek annyit a szegények földjein, amiből ő U’nsan, munka nélkül élt. Azonkívül gróf Zichynél gazdaként volt alkalmazva.

* * *

Múltak az évek. . . Zsély község dolgozóinak az élete csak nem változott. A község vezetősége — csupa kulákból tevődött össze — még munkanélküli segélyt sem szavazott meg a szegényeknek. Egyedüli segélynyújtásuk a koldulási engedély volt és karácsonykor a perselyből egy pár alamizsna fill ér azoknak, akiket már az éhhalál kerülgetett.

— Keserves napokat éltünk mi meg fiatal korunkban. — mondja Matis elvtárs, aki maga is résztvett a mindennapi kenyérért folyó harcban. — Jól emlékszem, hogy egy kis szobában ahol én is nevelkedtem, három család wlt összezsúfolva. Este a családokat vászonlepedőkkel, vagy tarka kendőkkel választották el egymástól. Nappal viszont egy rakáson voltunk, akár a malacok.

A sok megpróbáltatás mégjobban megedzette a zsélyi kommunistákat. Bármilyen nagy volt az elnyomatás, a reményt nem adtuk fel.

— A végső győzelemig folytatjuk a harcot — ez volt a jelszavunk — fűzi tovább a beszélgetést Matis elvtárs. Követeléseinkkel egyet-mást mégiscsak elértünk, többek között azt is, hogy az egyik bíró a másikat váltotta fel. Igaz — teszi hozzá — ezeknek csak a nevük változott, a viselkedésük és a paragrafusuk egy volt. Egy sem a mi érdekünket szolgálta, hanem a grófét, a gazdagokét.

* * *

Ősz volt akkor is mint most. . ■ Kilátás munkára sehol sem mutatkozott. — Itt valamit cselekedni kell — tanácskozott egymás között a sok munkanélküli. Egyesek úgy látták, hogy nincs más hátra, el kell hagyni a hazát, a családot, ha éhen nem akarnak halni.

— Én elmegyek Amerikába, ki jön velem? — kérdezte Bolicska József.

Néhányan egyetértettek Bolicska elvtárs javaslatával. — De hol a pénz az útra — vetődött fel a kérdés? Bizony ez elég kemény dió volt. De

ezt is csak megoldották. Volt elég pénze a gróf úrnak. Ügy határoztak, hogy kölcsönkérnek tőle. A kamatot majd ledolgozzák az itthonmaradt családtagok.

A határozatot tett követte. Bolicska elvtárs és még néhány nincstelen 1930-ban valóban elhagyta otthonát és elment Amerikába.

„Űj élet”. . . új szenvedés. Sok munkáscsalád két részre szakadt. Mindannyian abban reménykedtek, hogy így majd könnyebbre fordul életük. Ebben azonban csalódtak. A feleség, a gyerekek állandóan a grófnál robotoltak kamat fejében. A kivándorlóknak sem volt könnyebb a sorsuk.

— Sokszor még feketekávéra sem kerestünk — mondja Bolicska elvtárs. Ha munka után érdeklődtünk, azt a választ kaptuk: ,.minek jöttetek ide, nem hívott senki."

* * *

Nem volt könnyű a zsélyi kommunisták harca, de eredménnyel járt. Elérkezett hozzájuk is a fölszabadulás órája. A Dicső Szovjet Hadsereg felszabadítása nyomán mindörökre száműzték a nyomort ebből a faluból. A grófok, az urak eltűntek. A kivándorolták visszatértek családjukhoz. A cselédek, a nincstelenek lettek a föld gazdái. Közös erővel igyekeztek életüket egyre szebbé tenni. Kiskovács Mihály, Oravec József és még többen, akik azelőtt cselédek voltak, most nyugodtan dolgoznak a

szövetkezetben. Szeretik munkájukat és megelégedetten beszélnek róla.

— Hát bizony nehéz wlt az élet ezelőtt. Éjjel, nappal gürcöltünk a grófnál, a végén aztán még kenyerünk sem wlt. Most azonban már máskép van. Ma is kell dolgozni, de ha iparkodunk, akkor abból nekünk van hasznunk. —

Kiskovács, Oravec és a többi szövetkezeti tag szereti a szövetkezetei. Munkájukat igyekeznek becsületesen végezni. Munkaegységenként 18 koronát, 2.5 kiló búzát, 1/2 kiló árpát és még más gabonát kapnak.

Még alig tíz esztendő telt el. ■ ■ Mégis mennyivel másképp beszélnek az emberek mint azelőtt. Nézetük megváltozott, újabb terveik születtek. A fölszabadulás óta a falu is új arcot öltött. Harmincöt új családi ház épült, melynek tulajdonosai nagyobbrészben mind szövetkezeti tagok. Még ezévben újabb 13 lakás épül fel a faluban. A község villamosítása 1949-ben történt. Rádió 170 dolgozó lakásában van. Azelőtt csak húsz volt, de az sem a dolgozóknál. Újságot csak a pap, a jegyző, meg a gróf járatott. Ma közel 500 darab különféle politikai és szaklap jár a faluba. Autóbuszjárat is-- csak egy volt. Ma hétszer megy naponta autóbusz a községen keresztül. Alig egy kilométerre a falutól kórház épült. A községben orwsi rendelő, és patika is van. Öregkori és egyéb segélyt 136 személy kap.

Kellőképen gondoskodtak a gyermkek egészségéről és neveléséről is. A régi sötét iskola helyett, tíz új jólszellözött, napfényben fürdő iskolaterem épült. Azonkívül a gróf úr kastélyában mezőgazdasági iskola van, ahol a jövő szakembereit nevelik. A csecsemők részére bölcsődét, a nagyobb gyerekek részére pedig óvodát létesítettek.

Kulturális téren is nagy a fejlődés. Építettek egy szép mozihelyiséget, ahol hetenként kétszer van előadás. A fiatalság részére sportpályát létesítettek. Ugyancsak rendelkezésére áll a fiatalságnak egy jól berendezett kultúrotthon is.

Nem kívánja vissza Zsély község lakossága a mxdtat. Igaz, hogy sok szenvedésen ment keresztül, de bátran állíthatjuk, hogy nem volt hiábavaló a dolgozóknak a kommunisták vezette harca. Azok, akik a gazdagok ellen harcoltak, most nyugodtan élik öreg napjaikat. Helyükre a fiatalok álltak. Madanický János, a HNB elnöke. Páris elvtárs, a szövetkezet elnöke. Mindketten azon igyekeznek, hogy mint a szövetkezet, mint a község egyre jobban fejlődjön, a dolgozók élete jobb legyen.

Az EFSz már idáig is nagy fejlődésen ment keresztül. Különösen szép gazdasági épületeik vannak. Az utóbbi időben épült egy istálló 230 darab szarvasmarha számára. Ugyancsak 650 sertés számára hizlalda, és egy 700 férőhelyes juhakol. Azonkívül még több gazdasági épület. Saját autója és traktora is van a szövetkezetnek.

Amikor Zsély község dolgozóival elbeszélgetünk, látni rajtuk hogy a régi könnyek helyét az öröm derűje váltotta fel. Nincs munkanélküli, sem kizsákmányoló, sem kizsákmányolt. A gyermekek is vígan futkároznak az utcán kezükben szép fehér kenyérrel.

ZATYKO JÓZSEF