Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-10-24 / 43. szám

1954. október 24.

^lájnäves

Jloifas Bandi

Írta :

MÓRICZ ZS/GMORV

E'gyszer nagy hír riasztotta fel az iskolát s olyan zenebona kerekedett rá, hogy csengett a fülünk be. lé.

Ü'j csikóst fogadott a falu. Rojtos nevűt, s azt suttogták róla, azelőtt igazándi betyár volt az Alföldön. A fia velünk fog járni iskolába.

HU! nagyobb újság volt ez. mint ha egy hercegfiú pottyant volna közénk. Herceg akárki lehet, akit a király azzá tesz, de betyár! Az nem. Betyár, kodás dicsőség, büszkeség, hősiesség.

Lázban volt az egész iskola, s a hátulsó sorokban sugdolodzó cső por. tokban mesélték a vén Rojtos rémes hőstetteit. . . borzongott tőlük a há. tam de azért csak hallgattam.

Minden nap jött valami csodahír a Rojtos.fiúról: pányvát vet a szilaj csikókra; a rigó nem fütyül pompa, sabban nála. kalapjánál mint a zászló leng az árvalányhaj; fekete szűre van. piros virágos, het’’-e szűre.

Г"yszerre divat lett a fütty is, az árvalányhaj is, a fekete szilr is. Még nekem is megígérték otthon, оду ко. vácshoz viszik a füttyömet, reszelje le a hegyit, s még én. is kaptam fekete szűrt a tarcali vásárról.

De bizony sűrűn száldosott már ez ökörnyál a mezőn, még a dér is meg. este a tallót, mikor Rojtos Bandit befogták a mezőröl s az anyja beállított vele az iskolába. Komor, fekete, szikár, nagy asszony volt, ma is emlék, szem rá. Sűrű szemöldöke, gyilkos sötét «Jeme. de fakó. csöndes szava volt.

I/ gigmustrálta szemmel az isko' <-t; fiát a nyakánál markolta,

mintha haboznék, beletaszítsa.e az ellenséges táborba.

Rektor bácsi bizalmassá akarta tenni, s nyájasan szólt:

— Jó. hogy elhozta jó asszony, meg kell tanulni írni — olvasni, számolni, anélkül senki sem ember a mai világ, ban.

A fekete ssszony egyet rántott a vállán.

— Az ember akarta. Hászen jaó. Nem törik ki a nyelve a gyereknek. . Hol fog ülni?

Rektor bácsi az utolsó vadra mu. tatott.

— Nagy a fiú, hát majd oda ül Ábri és Boldizsár közzé.

— Lódulj — szólt az anya nem gorombán.

A fiúnak takaroson ketté volt ’é. sülve a haja, piros az arca és okos, nyílt tekintetű a szeme. Abba a vil, lantásba megszerettük, Ábri és Boldizsár máris nagyra voltak vele, hogy köztük ül. '

— Te fogod tanítani! — szólt nekem a tanító úr, s engem elkapott a büsz. keség vele. Én voltam az iskola preceptora, leckéztető, ábécések tanítója.

Az asszony rám nézett, s szinte bor. zongott a hátam ettől a nézéstől.

— Oztán ne húzódjatok a fiamtól — mondta s elment.

Szerettem volna kikiálltani, meny. miire örülök, hogy én taníthatom.

Ettől a perctől kezdve mindenki a Rojtos Bandi kedvét kereste, az 6 ke. gyét leste. Boldog volt, aki szólhatott hozzá, adhatott neki valamit, hát még. aki kapott tőle, ha nem egyebet, jó szót.

A szűk. vastaq-vászoninges, naay/1 пазу ipuojuinq ‘sojdazs ‘spiuziso

fiúk közt Rojtos Bandi olyan volt, mint egy meséből kipattant táltos kis kiráu‘fi: loboqós gyolcsinge, ólom. pitykés lajbija, s ráncosszárú sarkantyús csizmája ékes és gyönyörű voltügy illet neki minden, ha zsíros, fekete volt rajta az ing. a fiúk meghempergőzték a porba, hogy olyan legyen az övék is. .Ha fehérbe Öltözött, minden fiú sírt az anyja nyakán, ne. ki mért nem mos olyan szép ruhát. Minden csinos volt rajta, akármit is vett fel; minden mozdulata minta volt nekünk. Szemnek tetsző, elragadó.

Hozzáfogtunk a tanuláshoz, leírtam elibe a palatáblára az i betűt, legszebb i betűmet. Nézi, nézi s azt mondja: — No még.

Újra írtam egy i betűt.

— Látod — mondom — ez az i.

— Jó van no. Még.

Újra írtam egy i betűt.

— Másikat te. Az én nevemet ka. pard oda.

Hm. Gondoltam magamban, majd megmutatom hát, hogu az írás nem játék s odapingáltam gyöngyén a ne. vét: Rojtos Bandi.

Jól esett, hogy elbámult rajta. Felvette a palatáblát.

— Hát ez a? Onnye a rozmaringját.

/1/1 “gnézte alulról, felülről. Meg.

LV1 ásottá a palatáblát úgy né.

zegette. Nevettünk rajta torkunk szakadtából.

— Onnye. de apró jószág, — njomlta

— Hát bíz ilyen a betű — magyaráztam.

— Hájsze nekem csak egy nevem van. Rojuisbandi vagyok én — szólt és mutatta, hogy miért írtam külön két darabba.

— De bizony két. neved van — állítottam.

— Egyik a Rojtos, a másik Bandi.

— Hűm A csillagát! Még a.

Üjra nevettünk. Én magamtól kezd. tem magyarázni.

— Hát azt tudod.e hogy a Rojt is hat b°tű?

Bandinak még a szája is tátva maradt.

— C Meqkótyültál?

Én osztán megmagyaráztam külön minden betűt, melyik hogy kanyaró. dík, metť’!! meddig tart.

— Na, megállj hát. ezt lekaparont.

Kezibe vette a palavesszőt mint valami árat & csendesen gondosan hoz. záiogott lerajzolni az en írásom párját

De most már mindnyájunknak elállóit a lélegzete a bámulattól. Pár nerc múlva szakasztott úgy. mint én írtam at. volt a Roitos Bandi teve mégegyszer De még megkülönböztetni sem igen lehetett, melyiket ki írta?

— Ez nem virtus — mondta — hanem én adok tulipántot karcolni, azt csináltátok utánam

Azzal hozzáfogott müvészkedni s szépen teleirta a táblát csodálatos rajzokai, amit gyufatartó, sótartó te. tejére, oldalára rajzolnak a pásztorok Bisí- ч mi nem írtuk utána.

Abban az időben egy esztendőre elég volt. ha megtudtuk tanulni a betűvetést, — de Rojtos Bandj megtette azt a túrtust, hogy egy hét alatt az abc minden betűjét megtanulta irni. olvasni is, éspedig a tanító úr szép metszett írásával. Csak arra az egyre nem lehetett rávenni, hogy ne úgy fogja a palavesszőt és a tollat, mint az árat. Jobban ismerte ö a rajzolás mód iát.

stenem, mennyit lehet tanulni egy tél alatt. Az én Bandimnak nem győztünk elég tanulni valót adni, szorzótáblát a „négy alapműveletet”, bibliai históriákat, zsoltárakat, mindent összetanult. Tanult az egész is. kola helyett. Hozzáképest csak a napot loptuk; A tanító úr maga is örökké vele bibelödött.

—Bandinak ki kell használni uz időt. mert úgy hallom, az apja jövőre újra pusztára megy. Ki tudja mikor megy újra iskolába.

Jött a tavasz. A hó elolvadt ítt.ott, s az iskola napos tövén már békatóval játszottak a gyerekek. Lehúzta lassan a fehér takarót a nap a zöld mezőről, s az eresz csepegőjében mély lyukat vájt a vízcsepp.

Bandi mindig szórakozottabb lett. Már nem érdekelte úgy a könyv, mint azelőtt. Nem volt kíváncsi többé. Néha.néha beleizzadtam a számtanba,

mégse ment a fejébe semmi belőle.

Egyszer valami csendes foglalkozású órán nagyot kurjantott.

— Itt a fecske! Első fecske.

Én persze nem értettem, mi ütött bele. Csöndes, igába szoktatott jámbor gyerek voltam, nem járt az eszem más célokon csak amit kötelességül sza. hott elém a hatalom.

Végre eljött a nap, mikor Bandi egész elfelejtkezett a-világról, s úgy ült az iskolai pádon, mint nagy legények a kocsmában boros üveg mellett

— Holnap kimegy a ménes —

П e a tanulás sehogysem ment.

‘-'Én komolyan aggódtam a dől. oon s fontoskodva mondtam.

— Odahaza is tanulnod kell Bandi majd kimegyek hozzátok.

Sajátságos ábrándos szemel nézett rám.

— Jó.

Iskola után alig vártam, hogy megkapjam a vajaskenyeremet mentem ki a falu végére a csikósházhoz. Kirúg már az a mezőre véggel, se ke. rítése, se kertje. Olyan szabadjában áll, mintha ő maga is elakarna szaladni.

Ott volt Bandi s erősen dolgozott valamit font.

— Mit csinálsz? — kérdem.

— Az ustorom csapóját. Szegény ustor, egész ott felejtettem a szegen

— Itt a könyv Bandi, tanuljunk.

Rám nézett sandán s fütyürészni

kezdett.

Szép sárga ló cikkázott előttünk. Bolondul ugrált, nyerített. Rúgta a földet, és hempergődzött a porban.

— Tanulni Bandi, tanulni.

Kezébe nyomtam a könyvet.

— Psssz! — szisszentett egyet a fiú s a paripa felugrott és nagy karikát Írva előttünk termett.

andi felugrott a garádjára, onnan a ló hátára, csak úgy sző. rén. Pörge kalapja az árvalányhajas oldalra billent, arca kipirult; lobogó* ingujja visszarepült vállára s repült a szélben. Balkezével a ló sörényét I markolta, jobbal a könyvet emelte magasra.

— Hajhó csillag! — Kiálltott nagyot, mint a vadlúd az égen, fölrepítette a könyvet.

Kerengve, forogva szállt el az s mint szárnyaszegett madár, hányát, homlok bukott alá. A „Csillag" гаду о. gó patkójával kirúgott, eltaláltat az istenadta könyvet s az úgy repült szét levelenként, mint a pitypang bugája, ha szétfújja a szél.

Felvágta a ló. neki a pusztának, hátán az ujjongó, kiabáló büszkén, daliásán ülő, pöttöm gyermekkel.

Sose látta többet az iskola.

Rojtos Bandi másnap kiment a ménessel.

Uj munkamódszereket népszerűsítő oktatófilm

A mezőgazdasági termelés fokozásánál nagy szerepe van az új munkamódszerek terjesztésének. Ezt a célt szolgálja a komplex gépesített kombájnaratásról szóló oktatófilm is, amelynek legnagyobb részét az idei aratás idején forgatták. A filmet most fejezik be a bratislavai S.lovák F^m műtermében. Az oktató film bemutatja a

gépiberéndezések kihasználását és az áramos módszer alkalmazásának előnyeit a gabonabetakarításnál. A film a jövő év elején bemutatásra kerül minden kombájnkezelői tanfolyamon, a gép- és traktorállomásokon, az EFSz-ekben, a mezőgazdasági szakiskolákban. A film forgatókönyvét írta és a filmet rendezi Ladislav Učník.

Újabb járások te* es'telték a kukoricabeadást

Nagyon fontos, hogy dolgozo parasztságunk maradéktalanul teljesítse beadási kötelezettségét a kukoricabeadásnál is. Számos helyen járási viszonylatban is eleget tettek a szövetkezetek és a magángazdák kukoricabeadási kötelezettségüknek. Az élenjáró járások közé most felsorakozott a bratislavai 102.9, a szeredi 100.4, és a skalicai járás 103.1 százalékos terv. teljesítéssel.

3. A gajári szövetkezeti tagok szarná ra igen nagy segítséget jelent a szovjet burgonyakombájn, amely lehető v é teszi a burgonya gyors betakarítását és megszabadítja a szövetkezeti tagokat аIfáradságos munkától.

5

KÖNYVESPOLC

KESZTHELYI ZOLTÁN:

A könyv

Barátom volt a könyv és utitársam, Mesebéli tájakra elkísért,

Rámnevetett az őserdők honában,

Ha' szomorkoCtam s nem leltem a célt.

Sugárzó nap volt a könyv téli reggel, Olomszinü, didergetö haván.

Ha jégdárdákkal hajigáit December.

S fázós kezem melengette anyám.

Gyermekkoromban, Ínséges napokban, 'Meleg szavakkal szólt és jött felém, És éreztem: a szívem daíra dobban S fészket rak benne álom és remény.

Aztán a dalt már vékony könyvbe

írtam

Ismételték felnőttek s gyermekek,

Az énekek kinyíltak álmaimban,

S azt mondtam: „Kertek, énekeljetek,

Mert fényessége» Nap lesz minden óra, Mikor az ember könyvvel társalog,

S a betű lesz az örök hírhozója,

Oly üde, mint a hajnali dalok.”

Egy emberöltő óta ünnepellek, örök barátom Könyv! Te légy velem, Ha homályt küld is rám a téli felleg — Téged dicsérjen az én gyermekem!

A szepsi és rozsuyói járások a Barátsági Hónap jegyében

Teljes ’ tíz esztendő telt el azóta, hogy a nagy szovjet haza fiai elérték hazánk földjét és szabaddá tették városainkat, falvainkat. A tíz esztendő, amely alatt rohamos léptekkel haladt előre az ország, elszállt, akárcsak egy gyors álom. De a szabadság tíz éve nyomán, mint ahogy a súlyos beteg felépül, új színt kapott a szepsi járás képe. Az évszázados röghözkötöttség kötele elpattant. A szepsi járásban is lényegesen megváltozott a paraszti életforma, szebb lett és tmberibb. Az élet piros színe ragyog a falvak arculatán. Ott virít piro-an, mint az eleven öröm az új házak cseréptetőin, a kultúrtermek bársonyfüggönyén, a könyvtári könyvek fedelén és a népviseletek selymén, r.tt csillog az óvodások pirospozsgás arcocskáján, a fiatalok sportmezén s a Micsurin-körök virágszirmain.

Ezek az események és gondolatok töltik el a szepsi járás dolgozó népét a Csehszlovák-Szovjet «»Barátság Hónapjában. A szovjet nép fiainak köszönhetjük, hogy dolgozó parasztságunk a munkásosztály támogatásával megteremtette élete jobb jövőjének, a közös gazdálkodás alapját. Hogy az út, amelyen dolgozó parasztságunk elindult. még több sikert, még több örömet hozzon, ahhoz tudományt kel! merítenünk a szovjet tapasztalatok kincsestárából.

A járás területén a tömegszervivetek éppen ezért gazdag könyvkiailítást rendeznek, ahol a szovjet írók, tudósok és a mezőgazdaság élenjáró dolgozóinak műveit, írásait tárják a látogatók elé. Mindez a törekvés arra irányul, hogy parasztságunk, traktorállomásaink dolgozói erőt merítsenek a szovjet müvekből a további nagy tettekre. Érdemes megismerkednünk a szovjet nép nagy építőakaratával, amely az Októberi Forradalom után a tönkretett és elhagyatott Oroszországból újfajta államot, a dolgozók hazáját építette ki.

A tömegszervezetek nemcsak arra törekszenek, hogy a mezögazdavagi szakirodalmat népszerűsítsék, hanem nagy súlyt helyeznek a politikai művekre is,, amelyekből népünk megismeri a szovjet emberek harcát a szabadságért és jobb életért. A szepsi traktorálíomáson, a felvásárlási üzemben orosz nyelvtanfolyamokat rendeznek, hogy minden dolgozó elsajátíthassa a béke vüágnyelvét. A tömegszervezetek nem feledkeztek meg ifjúságunk igényeinek kielégítéséről sem. Sok-sok szépirodalmi könyvet, meséskönyvet soroltak, a kiállításra.

A zovjet Barátsági' Hónap keretében a szepsi CSEMADOK, a iá'/ómindszenti CslSz-szervezet, továhbá Torna, Luciabánya, Tomagörgő és Stósz-fürdő népi együttesei járják majd november hónapban a falvakat. Ezek az együttesek kultúrműsort és népszokásokat mutatnak majd be A somodi mezőgazdasági iskola hallgatói pedig olyan műsort állítottak össze, amely a közelgő választásokkal függ össze. Emellett orosz, szlovák és magyar népi táncokat, népdalokat válogattak össze. A terv szerint négy helyen lépnek fel: Jánokon, Szádudvarnokon, Szádalmáson és Somodiban.

A felszabadulás óta eltelt tíz év a szepsi járás kultúréletében is nagy változást hozott. A járási székhelyről vándorfilmszínház járja a falvakat. így dolgozó parasztságunk számára is megnyílt a lehetőség a legjobb hazai, magyar és szovjet filmművek megtekintésére. Azokban a falvakban, ahol még nincs villany, különleges gepek segítségével vetítik a filmeket.

A rozsnyói járásban ugyancsak nagy előkészületek folynak a Barátsági Hónap megrendezésére. Az üzemek és az iskolák értékes műsort állítanak üszsze, hogy megismertessék a szovjet nép életét és a népi kultúra hagyományaihoz híven fejlesszék a szocialista kultúrát. Az egészségügyi iskola növendékei például már egyízben Szilicén és Rohovcén fel is léptek, ahol tartalmas műsorral szórakoztatták a lakosságot. Az említett járások mellett hazánk egész dolgozó népe a Szovjet Barátsági Hónap jegyében él, végzi munkáját és törekszik a termelés emelésére. (Csuriila József)