Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-07-11 / 28. szám
1954 július 11. fiaífa a ťnlilmiiws A szopjet ember: PÉLDAKÉPÜNK í JURU KONZECES: A Szobed Földművee ezévi júni'.*-13-1 szúmaban „A KOMMUNIZMUS ÉPÍTŐINEK ORSZÁGÁBÓL” elnevezésű oldalon „Hogyan kell vezetni?” címmel egy egészen kiesi, szinte jelentéktelennek tűnő cikk látott napvilágot. A többi között ezt is elolvastam, s igazán mélyen elgundolkuztetott minden söre. Az elolvasása után olyan elhatározás született meg bennem, hogy e cikk mondanivalóját összefüggésbe hozom a m. EFSz-ünkkel. s a levont tapasztalataimat észrevételeimmel együtt megírom a? újságnak. Iqv ’s cselekedtem .. A cikkecske Írója öobek között felveti, hogy vájjon „mi is e helyes vezeiés lényege’”. amelyre nyomban válaszol is: „Fáradhatatlanul el kell mélyíteni a helyi szovjetek dolgozóiban a kötelességérzetet a párt. az állam és a nép iránti felelőssegérzetet amelyet hivatottak becsületesen és önfeláldozóim szolgálni” Hogy a helyes vezetéstől milyen sok függ. arra példa a mi szövetkezetünK is Nálunk a helyes vezetés folytán jobban halad a munka, jó a munkasze- ezés. de szoros a kapcsolat a HNB-vel is. A tervek, határozatok, kötelezettségvállalások nálunk nem papírra vetett formai dolgok, hanem azok teljesítése főcél, a tagok legegyszerűbb kötelességüknek tartják. Mindamellett még sok tennivaló dt van az új szakemberek. továbbá a tagok politikai nevelése tér Csak a politikáikig felvilágosult szövetkezeti teg tud könyörtelen harcot folytatni a hanyagság, nemtörődömség, az elavult, maradi nézetek kiküszöbölése ellen, csak az ilyen szövetkezeti tag állhat szilárdan a magé lábán, tud az osztályharc szövevényes, bonyolult útszakaszain a helyes irányban haladni. Szövetkezeteink akkor lesznek Igazán szilárdak, ha a tagokat — mind valahányat — a közösségi érzés, az öntudatosság szelleme hatja majd át; ha megértik, hogy minden tudásuk latba vetésével hozzá kell járulniok közös gazdaságuk felvirágoztatásához melv a jólétük alopforrása. A mi szövetkezetünkben bíztató örömteli jelenség például az. hogy e szövetkezet -vezetői példamutatóan végik feladataikat, s ezt a helyes irányt követik a tagok is: fejlődnek, öntudatosodnak. He a szovjet emberek mindennapi életét figyeljük, akkor számtalan mupkahös nevével találkozunk, szinte mindennapos jelenség, hogy a munkában el.Vjáró példás dolgozókat magas kitüntetésekben rét -esítik. A kommunista társadalmat f"Itö szovlet emberekei a szenvedélyes alkotás Iá a fűti E hősi korszak építéséből részt kérnek még a rokkant, csökkent munkaképességű dolgozók is Nálunk ezt egyesek szinte lehetetlennek tartják Ezek — nyugodtan merem állítani — nem ismerik a szovjet ember lelkivilágát, izzó. szenvedélyes hazaszeretetét. A Nagy Honvédő Háború győzelmes harcai során az ország náborúutáni helyreállítási munkáiban, s most a kommunizmus hatalmasa ránvú építkezéseinek mindennapi munkájában erre számtalan példát nyújtott és nyújt. A Szovjetunióhoz hasonlóan a mi hazánkban is egyre szaporodik az olyan dolgozók száma, akik példás munkájukkal kiérdemelte; dolgozó népünk beléjük helyezett bizalmát, elismerését, s ma már a Ma kaérdemrend. vagv egyéb magas kitüntetés viselői. így például Sót." igyi. Ferdirs. Kusy, Lúcs kombájnosok. Jeremiás, a felsőjató’ állami gazdaság juhásza. Anna Filipova. az adamovcei EFSz sertésgondozója. stb. A jó: példának vannak követői a mi szövetkezetünkben is. A rendkívül becsületes és munkaszerető tagok közül meg kell említenünk egypárat: ilyen például Pinke László, a szövetkezet tehenésze, Gajdosik Sándor a bognárműhely dolgozója. Hojdík Vince fogatos és még többen. Gajdosik például véletlenül bevágta gyalugéppel az ujjait. Bár az EFSznek van szociális alapja, amiből az ilyen esetben naponta 1 munkaegység értékét kapja a munkában sérült EFSztag, — Gajdosik azonban elállt ettől az anyagi támogatástól, sőt a tétlenséget kerülve olyan munkát kért, amelyet egy kézzel is meg tudott csinálni Hojdík Vince fo-atos kezét (Prievidza környékéről települt ide) egy löpatkolás alka- ával megrúgta a ló úgyhogy cs nttörést szenvedett. Hojdik bement a legközelebbi kórházba ehol az orvosi vizsgálat után gipszbf tették a kezét ... Hazajötte utá-' Lackó János csoportvezető megszólított« ■ — Te Vince!... Holnap egy ember' elküldök helyetted a mezeje. — Én helyettem ne küldjél senki — válaszolta — kimegyek én magarr. is — És hogyan foqod megetetni a lovakat ? — Erre ng legyen gondod ... egykézzel is elvégzem a rámeső munkát Igaz. hogy a sarabolöt nem tudom egy kézzel irányítani, de lovat vezetni . ezt egy kézzel is tudok. ÉFSz-ünkböl vett eme életképek is azt bizonyítják, hogy a tagok öntudat nepról-napre nő, s egyre elenyészőbe azok száma, akikben még a múlt rend szer átkos öröksége az önző szándé» él. így fest nálunk a szocialista emberre jellemző tulajdonságok meghonosodása. Egyre többen gyózedelmeskednee önmagukon: egyéni érdekeiket alárendelik a közösség érdekeinek. Legyen továbbra ie jelképe e szovjet ember a szövetkezet vezetőinek és az egész tagságnak, aki tudása állandó gyarapításával könnyen legyűri az eléje tornyosuló nehézségeket, akadályokat. Bátran szembeszegül a természet mostohaságável: termékennyé teszi a sívó homokot, elmozdítja helyéröl a hegyeket. új irányt szab a folyóknak, mindezt népe. hazája t,avára, melyben benne van saját jobblétének biztosítéka is. Papp Jolán a csúzi EFSz könyvelője * i /3 kolhozelnöli Gygrs, mint a nyári éjszaka, hajnalba kél s már nézi a csépiéit, Míg köves úton vágtat a lova, ő menetközben ád parancsot. Ha elaludt egy pillanatra, már zörgetnek az ajtaján. Szál a ke ;fs : — A parton áll. az egész ménes. S egy másik hang szól: — Kérdésem van. nem süt a hold, sötét van, hogy kaszáljunk ? Még nem is válaszolhat erre. jönnek a fiúk nagylármázva. Próbálj felelni mindenegy ..miért”-re! Elalszik újra. de csizmás láb dong. Hívják a telefonhoz. A kerületi pártbizottság kérdi: — Aratnak-é a folyó mellett? — — Aratnak hát! - szól nyygtatóan - és siet a mezőre . . Ott áll az ifjú kolhozefnök. Ügyesen dob kévére kévét- S a boglyák közt magasba úszó nap mosolyog rá égi Ösvényéről. S éjt nappallá tesz. de mosolyogva néz a kolhozéinak is a napra, s új parasztok jönnek a falukbólt hogy örömmel köszöntsék a hajnalt. 'odor Antal fordítása ч£о ★ * ( MIRZO TURSZUN-ZADE: 9 Uj munkakörben — falun A nrej Bankov hazafelé tartott a gépállomásra. Mivel a kolhoz nem messze esett a gépállomástól, hát gyalog ment. S mint szokása, elgondolkodott Most azon. mit is ért el, amióta a csiszttianszki gépállomáson dolgozik. Másfél hónappal ezelőtt még a kerületi mezőgazdasági osztályon működött, mint az állattenyésztési osztály vezetője. Nem kedvelte a hivatali munkát, nem egyszer elmondta feletteseinek és beosztottjainak is. hogy „ elszívja életerejét a sok hiábavaló sürgés-forgás” Szinte kapóra jött neki, amikor a párt a mezőgazdasági szakembereket falura hívta. Otthon sem volt baj a döntéssel, felesége, aki szintén állattenyésztő, maga is vonzódott az eleven, alkotó munkához, а kolhozélethez ígu kerüh Bankov. főállattenyésztőnek a gépállomásul.* felesége vedig a szomsiédos „Kazahsztán 30 éve” kolhozba. D ankov. javaslatára már hat '-r kolhozban gépesítették a takarmány feldolgozását átszerették ezért a kombájnokat Az egyik kolhozban bevezették az új takarmányelükészitő eljárást takarmánymészoldattal pácolták a szalmát Javult a telepek istái!órendh is Nem jutott a végére Bankov a számvetésben, mert lekötötte -iqyelmét a körülötte zajló élet. Szemébe ötlött egy közelében levő traktor mely egész szénakazla t vontatott. Alig tett meg néhány lépést, deszkával, épületlápal megrakott szekérrel találkozott. — A borjúistállőra lesz — magyarri-^n harátsáuosnn a lewis jpyy tehergépkocsi Jbukkant i el. Lakkozott szekrényt -s hozzávaló székeket szállított valamelyik kolhozparasztnak. A mindennpi élet ilyen egyszerű képei kisérték. Batikov otthoné'”a érkezeit. Maya az élet végezte ti Bankov számára az igazi számvetést Csupa mozgás, fejlődés a kolhozok élete, a parasztok egyre jobban élnek. S mindebben részük van azoknak a szakembereknek is akik a párt felhívására vállalták a falusi munkát. — Ügy-e elfáradtál Andrusa? — kérdezte Bankovot a felesége, amikor feltalálta a jóillatú szibér ti húsos derelyét. — Lehet. — válaszolta elgondolkodva Bankov. — De nem arra gondolok. Az úi távlatok és lehetősének járnak folyton n fejemben é \ Ne cipőjükről töröld a port Most érkezett meg Bombay városába egy kisfiú, vállán otromba láda. A főváros fényes utcáin át botorkál: milyen idegen világ’ Az ut án senkit megszólítani nem mer, csak megy tovább, elnyílt, kiváncsi szemmel. Hegyeken át jött, most győtri az éhség, dús paloták közt vágyakozva néz szét. Félénk vándor, te megfonnyadt virág, öröm kellene neked, napvilág, simogatás, szép hangok és színek, — szíved vágyait itt; ki érti meg? ), ha tudnád, hogy nálunk minden gyermek ragyog, virul, — bánatot nem Ismernek s jövőjük csillogó, napsugaras, mint végtelen virágdiszes tavasz.1 Ügy fáj nekem, hogy árván, tétován ’énferegsz a lármás utcák során, szemedben könny, lázat, félelem, rongyaidat szánom és szégyelem. Kevély szahibok lábai előtt földig hajolsz, de lásd, megvetnek ók1 Azok cipőjét fényeskgeted, kik eltiporják ifjú életed. Ne cipőjükről töröld a port: őket töröld le a földről, e hencegőket s minden más mocskot: akkor nyugton élhetsz s a boldog, tiszta, tág világ tiéd lesz! Fordította: KÉPES GÉZA Т/ eszuntól az Imdingan-folyó pa. tfáig a főút mindössze 20 kilométer. Annakidején ezen az úton те. neteltek katonáink a tilzvonal felé. >г ellenség éjjel-nappal bombázta és lőtte ezt a területet, de végül is a folyó í|ilsó partjára menekült. Most béke honol az Imdingan partján. A törpéienyükkel borított dombokon kanyargó lövészárok maradványai l thatók. Az út kihalt. Olykorolykor egy-egy parasztot látni, amint megrakott szekere elé fogott ökrét ve. zeti. A távolból idelátszik a lenyugvó nap sugaraiban csillogó folyó. Partján — szorosan egymásmelleit — házikók. Tegauri faluba értünk. Mire a helyi népbizottság székházihoz jutunk, Kauhvale sziget hegyei mögött eltűnt a nap. A messzeségben az alkonyati égbolt hátteréből élesen kirajzolódnak a Szamgakszan. hegyek, amelyek Szöult észak felöl koszorúzzák. Tegauri falut a tüzörségi tűz teljesen tönkretette. Minden házat a fegyverszünet megkötése után építettek. A régi parasztudvaroknak még a nyoma sem maradt meg. A háború nyomai még mindenütt meglátszanak, 'z egykori udvarok helyét csak a megégett üszköságú gyümölcsfák jelzik A z új házak tornácán vérvörös ** paprika szárad. Az udvaron keresztü'húizott kötélen fehérnemű lóg Új. nyugodt élet kezdődött. Mindenki azt mondja, hogy itt vasakaratú emberek éltek és élnek, akik nem remednek a félelemtől, ha ellen, seggel találkoznak. — Idenézzen! Látja ezt az árterületet? A Li Szin Man-uralom idején állandóan parlagon hevert. Amint a népi hatalom vette át a vezetést, s a parasztság lett a föld tényleges ura, már az első évben gátat építettüni: hogy a tavaszi áradások idején a - иг el ne árassza mezőinket Ezt az elvadult területet már az első évben bevetettük gabonafélével. A parasztik a területet „Manjaber ’nek nevezik, vagyis a „hosszú éjszakák á őrületének”. Azért hívják így. mert az ellenséges repülök támadásai miatt a gátat csak éjjel építhettük - magyarázta Kim Hwa Szele, a helyi bizottság elnöke. Körültekintünk a völgyben. Az erős gát biztosan védi a folyó áradásától a mezőket, ahol nyáron gazdagszemű rizskalászokat ringat a szél. 'T'avály, tavasszal a helyi aktivis-L ták gyűlést tartottak. Kvon Thja Hen, a Munkapárt tegauri párt. sejtjének elnöke közölte a gátépítés tervét. A parasztok örömmel fogadták a kezdeményezést, de senki sem tudta, hogyan lehet a munkához hozzáfogni az állandó légitámadások, meg a löt.úvolságban levő ellenséges lövészárkok golyózápora miatt. Elsőnek Li En Gap 60 éves paraszt szólalt fel. s kijelentette: „Ha nappal nem dolgozhatunk, akkor éjszaka kell dolgoznunk”. Másnap este a parasztok — bár csak a lövészárkokon és az összekötüárkokon át juthattak el odáig — elmentek az Imding i partjához. Az első éjjelen légvédelmi óvóhelyet ástak. Attól a naptól kezdve mindennap, alkonyaikor, óvóhelyükön gyülekeztek, majd a sötétség beálltakor hozzáfogtak a munkához. Botét éjszakon át hajnalig folyt a megfeszített munka. Kezdetben nagyon nehezen haladtuk munkájukkal. De idővel jobban tudtak már tájékozódni a sötétségben .és sajnálkoztak, hogy a nyári éjjelek olyan rövidek. Az éjszakai hűvösség fokozta munkalendületüket. Sem az eső, sem a rossz időjárás nem hátráltatta őket a munkában. A kínai önkéntesek is segítettek a parasztoknak A parasztok kitartó munkája egy teljes év éjjelein át, meghozta gyümölcsét: 10 méter szélességű, 370 méter hosszú szilárd gátat építettek. Már az első évben 50 hektár frissen feltört ugaron termesztettek rizst. Li Ke Man élmunkás ugyanazon a területen hatszor ültetett rizspahínt H részesüt. Szára 1.00 méter magasságot ér el. s hektáronként mintegy 14 tonna Js 200 kilót gyűjtött be. L Midiiben — a háború alatt — a ‘-J falu lakói_ igen érdekes problémával állottak szemben: a tényleges helyett más életkort kellett bevaiíaniok. Az ifjak, hogy ne sorozzák be őket erőszakkal a „nemzetvédelmi” hadseregbe, a leányok, hogy ne tegyék fel őket az úgynevezett „ENSzkatonákat szórakoztató .osztagokba” eltitkolták korukat. így például 17— 18 évesek 12—13 éveseknek vallották magukat 20 évesek — legalább 30 évesnek. A Koreai Munkapártnak és a Koreai NDK kormányának a nép iránti gondoskodása láttán a falu ifjai és leányai Szívós munkája meg is hozta gyümölcsét — az’őszön nagy termést aratott A kerületi mezőgazdasági kiállításon az általa termesztett rizs-jutalomban must önként feljavítják annakidején tett nyilatkozataikat és bejegyeztetik J a hivatalos közegeknél valódi életkorukat. Mosolyogva mesélik, mennyi mulatságos helyzetre adott okot annakidején életkoruk eltitkolása, li Ok En 22 éves leány, aki három éven át 36 éves asszonynak adta ki magit, most tevékeny részt vesz a Demokrata Nők Szövetségének munkájában, s ugyanakkor a felnőttek iskolájának utolsó évfolyamán tanül. Az elmúlt évek során a faluból sok lakást elhurcoltak a liszinmanisták, s körülbelül 50 paraszt a háború áldozata lett. Közéjük tartozik Ju Szén Ir is. aki hősi halált halt, amikor ellen- . séges golyózáporban lőszert vitt katonáinknak. A falu lakói nagy szeretettel gondolnak a kínai önkéntesekre, akik közöttük éltek és győzelmes harcot vívtak az ellenséggel. 1952. tavaszán a falu lakossága nagy élelmezési nehéz, ségekkel küzdött. Ekkor az új Kína hős fiai és leányai saját adagjukból ingyen kiosztották a falu lakóinak mintegy hét tonna élelmiszert. Segítettek a parasztoknak a mezei munkáknál is és lábbelit meg ruhaneműt ajándékoztak a lakosságnak. TJ atártalan szeretettel övezi és tiszteli a lakosság a kínai népi önkénteseket. Tavaly augusztusban emlékművet emeltek a hősi halált halt kínai önkénteseknek. A kőtáblára e szavakat vésték: „örök dicsőség a kínai önkénteseknek, akik hősi halált haltak a mi hazánk, a mi falunk védelmezésében.” Lassan sötétedik. Ilyenkor Tegauri lakásai felidézik a háborús idők éjsza. káinak emlékét, mikor ott dolgoztak a koromsötét éjszakában az imdingán hullámai felett. S valahányszor erre emlékeznek, egyre szilárdabbá válik elhatározásuk: megvédik boldog életüket, mindentől, ami útját állná napfényes jövőtteremtő, szabad építőmun. kájuknak. An Ben Nen ■ i 4
