Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-09-05 / 36. szám

1954. szeptember 5. Földműves ' Ф 5 A Molnár házasnár visszatért a faluba Június 8-ika volt. A nap sugarai szinte szemlátomást változtatták meg a tájat. A szebbnél szebb virágok egyre jobban ellepték a mezőt. A? éneklő, madarak örömdalt zengtek a természet szépségének. Új élet született és in­dult ... Ezen a napon lett Molnár Géza éle­te is páros, új élet. Molnár elvtárs 25, felesége Terézia pedig 22 éves. Fia­tal. erőteljes házaspár 4 rWMVö?­Molnár Géza ben, Ekecs községben laknak. Már több, mint két éve a bratislavai Béke. üzemben dolgoztak. Mindketten falu­ról kerültek az üzembe. Szerették munkájukat és becsületesen is végez­ték. — örömmel dolgoztunk — mondja Molnár elvtárs — mert munkánkat jól megfizették. Én havonta elértem az 1.200—1.300 koronámat. Feleségem fizetése szintén közeliárt az enyém­hez. Mint fiatal házasok jól érezték ma­gukat a városban. Szabad idejük alatt szórakoztak, vigadtak. Újságot is gyak­ran olvastak. Érdekelte Okét a paraszt, probléma is, hiszen abban a munká­ban is otthon érezték magukat. Falu ■ nevelkedtek, földmüvescsaládbó! szár­maztak mindketten. A fiatal párnak azonban többször eszébe jutott a fa­lusi élet, a föld, a kis pacsirta éneke. Amikor munkájuk megengedte, el-el­­látogattak haza, falujukba is. Figye­lemmel kísérték községük fejlődését. i • Látták, hogy a falusi nép élete egyre szebb ér boldogabb. A szövetkezet is napról.napra erősebb és gazdagabb. Ezért az asszony többször mondogatta férjének: — Apukám, én még igen szeretnék földeken dolgozni. Nyáron munka után a lombos fa árnyékában megpi­henni. No, meg aztán a sok-sok fia­tallal a szövetkezetben együtt dol­gozni. együtt vigadni. Molnár elvtárs szereti feleségéi, azonban szavainak mégsem adott he­lyet. Nem azért, mintha félt volna a földművesmunkától, de nem akarta az \ üzem munkáját félbeszakítani: Két év \ hosszú idő. Ez alatt az idO alatt meg- | szerette az üzemet, munkatársait. .így i nehezen értette meg feleségét. Azt azonban 0 is látta, hogy falujukban már egész más az élet, mint azel'ttt volt. Látta azt is, hogy a jó dolgozók házat építenek, szép ruhában járnak Azt azonban sehogysem tudta kitalál­ni, hogyan kell az üzem. vezetősége elé állni ezzel a kéréssel, ö aki soha egy napot sem hiányzott a munkából A vidám, mosolygós-arcú. barna­szemű asszonyban csak nem szűnt meg a föld után való vágyódás. Nem tudta elfelejteni, hogy édesanyja mi­lyen ügyesen, szorgalmasan vezette a háztartást. Ö is úgy, sőt még jobban szerette volna. Most, amikor a ,szö­vetkezetben a becsületes munka után mindenki megkapja a jutalmat, igen szeretett volna disznót, libát, kacsái nevelni és olyan finom pecseny-'t sütni belőle, mint amilyet édesanyja készített. Ez volt a vágya a fiatal asz. szom/nak. Többször éjjel is a haza­térésen törte fejét. A napok múltak. Molnár elvtársék még mindig az üzemben dolgoztak. Egyszer aztán az üzem vezetősége gyűlést hívott össze. Nem tudta senki, mivégett van a gyűlés. Mindenkiben nagy volt az érdeklődés, de különösen Molnár elvtárs feleségében. Megörült azonban, mikor a gyűlés egyik pontja az volt, hogy aki faluról került ae üzembe és vissza akar menni a földre dolgozni, elmehet, a vezetőség elenge­di. Most már Molnár elvtárs se volt еЦепе. felesége kívánságának. De az asszony nem is engedett. Még a gyű­lésen bejelentették, hogy ők haza­mennek. A vezetőség szívesen fogadta a jelentkezőket, mert а X. pártkon­gresszus határozata is azt mondja: a földművesek visszatértét elő kell se. gíteni az üzemekből a mezőgazdaság­ba Molnár Géza feleségébel július vé­gén került haza falujukba az iparból Visszatérésüket a szomszédok, a szö­vetkezet vezetősége szívesen fogadta. Most örömmel dolgoznak az ekecsi szövetkezetben mindketten. A férj, a dohányszárítóban serénykedik. Mun­kája után naponta 3—3.5 munkaegy­séget is elér. Bátran mondhatjuk, hogy Molnár elvtárs a szövetkezetben is megkeres annyit, amennyit az üzem. Molnár Terézia ben keresett. Például, ha három munkaegységre a tervezett 18 korona 50 százalékát számítjuk, akkor az 27 koronát tesz ki egy napra. Ezenkívül egy munkaegységre még 2 kilogramm búzát és kilogramm árpát, kap, mint természetbeni járadékot, ami szintén nagyban emeli jutalmát. Fe­lesége Terézia, aki a mezei csoport­ban dolgozik, szintén elér naponta 2—2.5 munkaegységet. Most már megvan a lehetősége a. fürge asszonynak, hogy régi vágyait teljesítse. A takaros kis udvarát, ha­sonlóan a többi szövetkezeti tagok­éhoz csirkékkel és más baromfival gaz­dagíthatja. — ,örömöm ki sem tudom fejezni — mondja végezetül Molnárné, hogy vágyam teljesült és visszatértünk fa­lunkba. Most már csak azon iparko­dunk, hogy minél nagyobb eredményt tudjunk munkánkkal elérni, miáltal egyre gazdagabb lesz szövetkezetünk és szebb, jobb lesz életünk. 7\TYKÔ JÓZSEF Szövetkezetünk Az elsószecsei szövetkezet egyre gazdagabb, erősebb. A tagok is egyre jobban megszeretik - a szövetkezetét. Munkájukat becsületesen végzik, mert megkapják utána a megérdemelt jutal­mat. Az EFSz-ben e munkaszervezés is jő. Mindenki tudja, milyen munka vár rá és az elvégzett munka után, mit keres. Erre csak egy rövid példát hozok fel: Varga János, az egyik napon trágyát hordott az V. jelzésű parcellára. Egy mázsa trágya felrakása és kivitele után 0.03 munkaegység a norma. Varga elv­társ ezen a napon felrakott ás kivitt 98 mázsa trágyát, ami egyenlő 3.92 munkaegységgel. Ezenkívül a lő ápo­lásáért. valamint ,a szerszám rendbe­hozataláért 0 50 munkaegységet ka­pott. Varga János 4 kiskorú gyermek apja, így ■ szociális segélyből 0.40 munkaegységet számol neki a szövet­kezet vezetőíége naponta. Mindezt egy­bevetve ezen a napon Varga elvtárs javára 4.72 munkaegységet írtak, mely­re a terv szerint 108.50 koronát vela­iólétet biztosít... mint 18.86 kilogramm gabonát kapott. Ebből, mint előleget 54.25 koronát ki­fizetnek a hónap végén, a másik felét pedig az évvégi elszámolásnál. Varga elvtárs a szövetkezettel kapcsolatban 0 következő megjegyzést tette: — Aki a szövetkezetben becsületesen dolgozik, az gazdag jutalomban része­sül. Élete nyugodt, nincsenek kenyér­­gondjai. Bátran tervezhet e jövőre. Hasonló jő viszonya van a szövetke­zetben Sipos elvtársnek is. — Amióta a szövetkezetben dolgo­zom, azóta családi életünk megválto­zott. Nem ке11 állandóan az adó és egyéb kiadások miatt tömi magam, mint az a múltban volt. Gyermekeimet a legjobb körülmények között nevelem. Varga János és még sok becsületes tagja az alsószecse' szövetkezetnek meggyőződésből lépett a szövetkezet­be, így munkájukat becsületesen vég­zik, mert tudják, hogy a szövetkezet az ő jólétük ahapja. Henzsel Mihály Alsószecse Dolgozniuk kitesznek magukért Szlovákiában augusztus 31-ig tizen­három járás teljesítette gabonabeadási tervét. Ezek közül a legnagyobb mér­tékben a királyhelmeci járás lépte túl tervfeladatait. A kjrályhelmeci járás 110.5. százalékra teljesítette beadási tervét. A begyűjtési minisztérium szlovákiai megbízotti hivatala jelen. Helyes utat Ahogy számos szövetkezetben előfordult, úgy volt ez a elféri szö­vetkezetben iß, hogy néhány spe. kuláns meg akarta bontani a szö­vetkezet egységét, hogy aztán a vagyonon osztozkodhasson. Ezért rávették á szövetkezet néhány tagját, hogy adják be kilépésüket. Sajnos, valóban sokan hallgattak a csalfa szóra. De nemsokára rájöt­tek arra, hogy helytelenül 'csele­kedtek. Látták a szövetkezet ered­ményes gazdálkodását, a munka­egységek után járó pénzbeli és természetbeni jutalmazást, vissza­vonták beadott kilépési nyilatkoza­tukat. Míndezideig már 10 szövetkezeti dolgozó visszalépett a közös gaz­dálkodásba. A belépők között ott van Morvay József, aki júliusban 98 munkaegységet dolgozott le, melyért előlegképpen 887 koronát és 263 kilogramm búzát kapott. - Éppen most osztják a szövetkezet­ben az első 7 hónap munkaegységei után járó jutalmat. tése szerint Szlovákia egyes kerületei­nek dolgozó parasztjai a következő­képpen teljesítették beadási kötelezett­ségüket: Bratislava 79.1 százalék, Nyitra 92.9, Besztercebánya 38.2, Zsi­­lina 25.2, Kassa 38.3, Eperjes 29.9 százalék. választottak Morvay József ezalatt az idő alatt 597 munkaegységet dolgozott le s ezért több mint 16 mázsa да. bonát kap. A szövetkezetben dol­gozik Lajos fia is, aki ugyancsak július végéig 540 munkaegységet szerzett. Összesen tehát a Mor­­vayak az első hét hónap eredmé­nyeként több mint 32 mázsa ga­bonát kapnak. Ilyen szép eredmények után Morvay elvtárs mosolyogva mond. ja: „Ennyi gabonám valóban nem maradt volna, beadási kötelessé­gem teljesítése után, ha a 7 hek­táromon gazdálkodnék!” Az év végéig még további 20 mázsa gabonát szerezhetnek Mor­­vayék szorgalmas munkájukkal. — Valóban kevés héthektáros gazdá­nak marad 50 mázsa gabonája. S ezenkívül háztáji gazdálkodásuk, ban is megterem egy és más. Mor­vay József és társai tehát helyesen cselekedtek, amikor visszavonták kilépésüket, s nem is lesz okuk, hogy tettüket megbánják. A kisúitaiusi EFSz nem gyöngült, hanem erősödött ürü, párás reggeli levegő borí-1 tóttá a falut. Már rég elmúlt öt I óra, de még mindig félhomály uralko­dik Kisújíahi felett. A kémények nagy karikákban ontják magukból a füstfel­­iegeket. Az emberek tejeskennával a kezükben sietnek a friss tejjel a be­­gyüjtöhelyre. köbölkúti pék is itt van már, kocsin hozta az orrot csik­landozó kenyeret, süteményeket. A mai nap ismét elindul az élet a faluban, hiszen annyi munka vár a földművesekre, hogy nem is tudják melyik irányba induljanak. Alighogy az aratást-cséplést befejezték, sürgetnek az őszi munkáld. Betakarításra vár még a sarju, le kell tömi a kukoricát, a burgonya kiszedése sürget és halaszt­hatatlanul meg kell kezdeni az őszi talejelőkészítést és a vetés sem tűr késedelmet. Közben az élet, jobban mondva az új vívja harcai a régivel, a maradival. Mérnökök érkeztek a faluba és csak­nem mindenki figyelme tevékenysé­gükre irányul. Azok földjeit fogja ki­mérni a közösen megművelt területek­ből, akik tavaly nem mérlegelték az előnyöket és meggondolatlanul benyúj­tották felmondásukat." Vannak azonban jónéhányan, akik pillanatnyi indulatukban és az ellenség befolyásától .elrag.dtatva beadták fel­mondásukat. Ma már azonban belátták tévedésüket, felismerték a hibák kikü­szöbölésének 'lehetőségeit és több mint 15-en újrafelvételüket kérték a szövet­kezetbe. Dobey Lajos komoly, pirospozsgás arcú dolgozó bizony tavaly ilyenkor úgy gondolta, jobb lesz egyénileg, a régi szerint gazdálkodni. — Nem is tudom — mondja — mi ütött a fejem­be. De ez nem volt az én elhatározá­som. Az én öt hektár és egynéhány ár földemmel továbbra is a közösben aka­rok maradni. Jobb ez így, sokkal gond­talanabb, nyugodtebb az ember élete. S munkám után itt is biztosítom csa­ládom megélhetését. Szomszédja Mészáros István ugyan­csak szorgalmas gazdálkodó hírében áll a faluban. Öt is megtévesztették az I elégedetlenkedők, akik neghátráltak a pillanatnyi nehézségek előtt. — Meg aztán — mondja — nincs is minden rendben a szövetkezetben... Kissé megáll és nem szívesen folytatná, úgy tűnik mintha el akarná hallgatni a hiá­nyosságokat. — Csak ki vele — bíztatjuk — nem árt, ha elmondja véleményét és azt, hogy m.képp látja a dolgokat. I smét beszédbe elegyedik és bizony nem fukarkodik a bírálattal: „Ab­ban látom a hiányosságokat, hogy a vezetőség nem szervezi neg jól a munkákat. Például sokkal jobban men­ne a munka, ha az ember előre tudná, milyen munkáért, hány munkaegység jár. Dehát ezt csak utólag, az előleg kifizetésekor tudja meg ez ember. Felesége szintén hozzászól a közös gazdálkodáshoz. Hibát lát abban, hogy a vezetőség nem osztotta el arányosan a kapások megművelését. Az egyiknek sokat adtak, níg a másik alig három sort kapott — mondja egykedvűen. A szövetkezet sok viharon ment keresz­tül, ezért nemosoda, ha itt-ott hiba csúszik a vezetésbe. Két évvel ezelőtt a kulákok hátráltatták még a közös munkát, tavaly az új belépők miatt kellett a terveken változtatni s ezidén ismét a kilépni szándékozók gördíte­nek nehézségeket a munkák elvégzése elé. De ezen módosítások, bár némileg befolyásolják a fejlődést mégsem ál­líthatják neg az előrehaladást. A kö­zös összefogás csodákat tud művelni, ha a szövetkezeti tagok jobb életéről, boldog jövőjéről van szó. S így van ez ebben a kis faluban is. A sok megpró­báltatás, harc csak megedzi a szövet­kezetét és annak lelkes tagjait. Búcsi Kálmán, Dobay Ernő, Kovács Ferenc, Takács Ferenc és még a többi kis- és középparaszt mérlegelték e helyzetet. Sokat hányták-vetették a dolgokat, a nagytermelés és a magán­­gazdálkodás közti különbséget és amint az elhatározásuk is bizonyítja, a mér­leg mindig a szövetkezeti gazdálkodás javára billent. Nézzük csak meg mi adhatott mégis okot Gulyás Istvánnak, Kovács Sándor­nak, Szendi Lászlónak é6 még hozzá­juk hasonlóknak a kilépésre? rT' öbb féle választ lehetne adni er­­^ re a kérdésre, ezért egynéhány dolgot közelebbről is próbálunk érinte­ni. Tudvalevő, hogy a közös nagyter­melésbe tömörült kis- és középparasz­tok összpontosítják földjüket, állatai­kat és gazdasági felszerelésüket. En­nélfogva tehát elvárják, hogy tájékoz­tassák őket munkájuk eredményéről és a gazdálkodás menetéről. A vezető­ség azonban ezt a kötelességét elmu­lasztotta. Nem számolt be tevékenysé­géről és nem ismertette a közös mun­ka eredményeit a taggyűléseken. Mindenesetre a vezetőségnek ezt a mulasztását a reakció és a faluban lévő ellenséges elemek arra használták ki, hogy hitükben még jobban megin­gassák a dolgozó parasztságot. S ez némileg sikerült is, de mégsem jött ki számításuk, mert a szövetkezet a ha­nyatlás helyett inkább megerősödött. A vezetőség mulasztása következté­ben meglazult a munkafegyelem is, ami főképpen arra vezethető vissza, hogy a tagság között nem fejlesztet­ték ki a szövetkezeti demokráciát. De maga az ellenőrző bizottság sem telje­sítette megfelelően a feladatát. Ebből aztán súlyos félreértések származtak. Hogy közelebbről is megismerjük a tényállást, elbeszélgettünk Czilling Já­nossal, az ellenőrző bizottság elnöké­vel, aki bizony keveset tudott a bizott­ság működéséről mondani. Nagy mű­ködési területe van pedig az ellenőrző bizottságnak a közös gazdálkodásban, ahol munkáját kifejtheti, hiszen bele kell látnia a vezetésbe és az egész gazdálkodásiba. Mivel a csoportvezetők érezték, hogy senki sem ellenőrzi munkájukat, foko­zatosan elhanyagolták kötelességüket, így történt aztán, hogy helytelenül je­gyezték be az egyes tagok munkaegy­ségeit. Ebből szintén sok kellemetlen­ség származott az előlegek kifizetésé­nél. Nem is kell. mondani, hogy ezek a látszólag lényegtelen dolgok aztán pró­bára tették a becsületes tagság türel­mét, akik észrevételeiket az elmondot­tak alapján nem merték a taggyűlése­ken nyíltan feltárni. Belülről, viszont emésztette mindez a szövetkezet tag­jait. És ez volt a hiba! A szövetkezet vezetősége most azzal érvel, főleg Csanda elvtárs, az elnök, hogy a kilépett tagok túlméretezett háztáji gazüálkodást folytattak. Ez igaz, de vájjon mit tett annak érdeké­ben a vezetőséq, hogy a szövetkezeti alapszabályokat következetesen érvé­nyesítsék. zek és hasonló mulasztások aztán meggyőzték a szövetkezet tag­jait, hogy fő jövedelmük forrását nem a közös munka eredményeire, hanem a háztáji gazdálkodásra építették. Más külső jelei is jelentkeztek a mulasztá­soknak. A tagok a közös gazdaságot nem tekintették magukének. Persze nem véletlen, hogy a háztáji gazdálko­dásban sok és szép állatot tenyészte­nek a közösben pedig elmaradt az ál­lattenyésztés. Ez ugyancsak azt tük­rözi vissza, hogy a szövetkezeti tagok tudatában a kiegészítő gazdaság nem a háztáji gazdálkodás volt, hanem a közös. A kilépettek közül sok-sok nevet említhetnénk meo. akik alig kapcso­lódtak be a közös munkákba. Gulyás István például az első félévben csupán 10 munkaegységet szerzett, holott több mint 6 hektár földet összpontosított a szövetkezetben. Pedig munka nélkül nem terem kenyér még az egyéni gaz­daságban sem. Ha Gulyás és a többi kilépő társai a magukéban is csak úgy fognak dolgozni, mint a szövetkezet­ben, még „tetűzsírre” sem fog telni a termelésükből. • p ulyás István, Szendi és a többiek ^ nagymértékben ludasak abban — mondotta Bielik elvtárs a szövetkezet agronómuse — hogy ezidén nem értük el a kívánt terméshozamokat. Tavaly az őszi termények betakarításából sem vették ki részüket ezáltal hosszú időre tolódott ki a gabonavetés ideje. A bú­zát például november vége felé vetet­tük él. Nyilvánvaló, hogy ennélfogva nem is érhettünk el jobb eredményt a gabonatermelésben. Most többen kiválnak a szövetkezet­ből. Velük együtt csaknem 150 hektár terület hagyja el a közös gazdálkodást. De mindez nem gyöngíti meg a szövet­kezetét, Inkább megerősíti, mert a szö­vetkezetben maradt tagok nemcsak féllábbal, hanem a szívükkel is a kö­zös gazdálkodásban maradtak. Jól ki­próbált edzett harcosok, mint Kovács Imre, Bielik Miklós és a többiek min­den fáradságot mellőzve ezután is sík­ra szállnak a szövetkezet ügyéért. Nagy feladat hárul azután a helyi nemzeti bizottságra. A tapasztalat vé­gül is azt mutatja, hogy ezekután még nagyobb súlyt kell helyeznie a paraszt­tömegek nevelésére. Ha a falu dolgozó parasztsága teljes egészében nem vál­lalta a szocialista nagvtermelést, nem kell elítélni, mert azért nem vállalta, mert nem érti. Ez ellen nincs más gyógyszer, minthogy értelemmel vála­szoljunk az értelmetlenségre. A közös nagybani termelés pedig igazság és ér­telem: minden paraszti sírásnak és sérelemnek egyáltalán nem ezenkívül van az orvoslása, hanem belül, benne. Csak így lehet rajtuk segíteni, de ott aztán igazán és nagyon. SZOMBATH AMBRUS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom