Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-08-29 / 35. szám

1954. augusztus 29.

Földműves

TÖBB SZAKTUDÁST A MEZŐGAZDASÁGBAN

Az újhelyi kísérleti állomás új, nemes vetőmagot

biztosít földműveseinknek

Szakképzett agronómus munkájának eredménye a balázsfai EFSz-ben

övénynemesítö állomás. Egyszerű kimondani, de bizony sokan nem is tulajdonítanak ennek nagy jelentőséget. Pedig azt minden gazdálkodónak 'udnia kellene, hogy nemesítő állomásaink óriási szerepet töltenek be mezőgazdasági növényeink termelésében.

Diószegtöl négy kilométerre fekszik egy ilyen nemesítő állomás, s Ojhelynek nevezik. A neve találó, mert az állomás minden dolgozójának munkája az új. a nemesebb növény születését, létrejöttét segíti elő. amely kiválóbb és iobb tulajdonságaival győzedelmeskedik a régieken.

Bachratí Béla, az állomás egyik növénynemesítő dolgozója most a mák betakarítását szorgalmazza. Az épületektő’ mintegy 500 méterre fekszik ez a terület, ahol ezidén a mák fajtáival kísérleteztek. A föld messziről kendertáblának látszik. A kenderen áttörve azonban feltűnnek a mákparcellák, közöttük napraforgó parcellákkal. *

Vidám lányok törik a mákot, kos# rakbe s minden parcelláról külön-külön zsákokba öntögetik. Magyarics Irén, aki Bachratí elvtárs mellett dolgozik, minden megtelt zsákra jeizöcédulát köt, •-melyre felírja a parcella számát. A végei tájfejta mákot törik, amelynek tör- j zsei egymásmelleit hét parcellán sorakoznak. Az egyik parcellán előcsírázt'!tott és közvetlen mellette egy előceírázás nélküli ellenőrző parcella. Azonkívül keresztezésből származó új fajtákat is látunk. A keresztezést tulajdonképpen azért végzik, hogy az eddiginél jobb, új fajtákat kapjajiak.

A mák nemesítésével főképpen a terméshozam növelésére és a mákfejek morfiumtartalmánek emelésére törekszenek. De fontos a helyes agrotechnika irányelveinek betartása is. Ezért a parcellák nemesek keresztbe, hanem hoszszáben is fel vannak osztva, ahol figyelik, milyen termést ad a mák egyes műtrágyák alkalmazásával, trágyákkal, •agy alapelemekké! ellátva. (Bór, kér., rí г stb.)

D echrati elvtárs szívesen elmagyarázza e művelet minden csínjátbínját, de annak teljes megszövegezéséhez könyv kellene. Annyi bizonyos, hogy a sok-sok parcella mák mind elválik egymástól. Az előcsíráztatott eokkel egyenlőbb szárú, több fej is van rajta és nagyobbak a mákfejek. Az egyik mákfajtát keresztezték, sokka; szebb, mint az eredeti magból vetett. Ebből világosan kitűnik, hogy az ember beravatkozése nagy változást hozhat » növények életében. Érdekes, hogy az ezer és ezer mák-ültetvény között ritkán akad férges fej. Bachratí elvtá-rs ennek a nyitját is elmagyarázza:

— A mákkal egyidőben — mondja — körülvettük az egész területet kenderrel. Mikor a mák már nagyobb lett, a kendert háromhetes időközökben HCH- porral szórtuk meg. Mivel a bogár, amely a virágzó mákot felkeresi, csak rövidekét repül, de inkább gyalogol, rrtire a kenderen keresztül tömé magát, elpusztul. Ennek köszönhetjük, hogy máktermelésünk minden évben sikerül s csak nagyritkán található férges mákfej. A deáki és a garázdái állami gazdaság is ezévben sikerrel alkalmazta ezt a módszert.

Érdeklődésünk közepette Bachratí elvtárs egy mákfejet tör le, késsel felnyitja és a magot a tenyerére pergeti ki. Az. egészséges nagyszemö magvak kéken fekszenek egymá,, mellett, öröm nézni. — Ezt dunai kék máknak nevezzük — toldje meg. — Az új fekete mákot, amit már mi termeltünk ki, ál • lenni kísérletre jelentettük be, ahol elemezni fogják és jóváhagyják. Azután elegendő vetőmagot termelünk ki belőle s csak így kerül a szövetkezetekbe vagy állami gazdaságokra nagytermeiésre

Nemcsak e mákparcellák és maga a növény, hanem a napraforgóparcellák :s megragadták figyelmünket. Különös napraforgótábla tárul szemünk elé. A me-gasszárú napraforgóknak nincs tányérjuk. Még virágzáskor levagdalták őket, mert alacsonyszárú, negyfejü napraforgó kell a gyakorlatnak. Ez a gépesítés szempontjából igen fontos, mert a kombájn, csak alacsonyabb szárú napraforgót tud tökéletesen learatni és elcsépelni. Ez pár év elteltével sikerül is, hisz a napraforgó vetésében egyre kevesebb a megasnövésű törzs.

A legnagyobb súlyt azonban a gabona, évelő takarmánynövények és egyéb növények nemesítésére fekteti az állomás. Á sokfajta búzát, árpát már betakarították, elcsépeltek. A zab csepiését is a napokban fejezik be.

Ц zárnák -István, a növény nemesíti?

^ intézet vezetője örömmé, rondja, hogy ebben az évben egy-egv ár terii★ ★ ★

létről a zab 42 kg-ot termett, etui átlag 42 mázsás hozamra rúg. Volt olyan parcella is, amely 48 kg-ot adott áronként

Most egy nagyobb helyiségbe lépünk, ahol asszonyok, lányok dolgoznak. Kisebb- nagyobb rosták, szelelők működnek itt, tisztítják a szebbnél -szebb búzát. Az egyik asztalon az árpa hektolitersúlyát méregetik, a másik 100 szemet számol ki és leméri. Zacskók egész sereg-e sokasodik az asztalon, mindegyik külön külön megjelölve, bekönyvelve Kitartó türelmes munkát kell végezni a dolgozóknak, hogy elérjék a célt, a megnemesítést, a több termelést.

Szarnák elvtárs többek Között elmondja, hogy az üzem dolgozói bekapcsolódnak a legfontosabb mezőgazdaság'. akcióba is. Ilyen például a r.akeTtmánynövények tájfajtáina-k gyűjtési akciója. Kimegyünk az egyes gazdaságokba — mondja Szarnák elvtárs — ehonnan szebbnél szebb fajtákat hozunk. Különösen olyan fajtákat választónk ki, amelyek évtizedek óta meghonosodtak az illető községben, vagy gazdaságban. Ezeket kiválasztjuk, ószszegyüjtjük s kísérletezünk velük, termőképessé tesszük és visszaadjuk., átedjuk további termelésre. Szlovákia nagyrészein már a miáltalunk kitermelt búza, árpa, borsó és egyéb kölesfájtákat termelik.

Ezekután joggal mondhatjuk, hogy a kísérleti állomás dolgozóinak munkája nélkülözhetetlen a gazdaságban. A nemesítésnek száz és száz módja van, kitartó, önfeláldozó munkát igényel dolgozóinktól. Az egyes növényfeletti őrködés, keresztezés, megfigyelés sokszor évekig eltart, mire átadhatják azt a termelésnek. Ezért a nagy munkáért a mezőgazdaság dolgozói nevében dicséret illeti a növénynemesítő állomás összes szakmunkását. A mezőgazdasági 'd olgozóknak pedig az a feladatuk, hogy a nemesítő állomástól kapott új nemes magot jól, tökéletesen előkészített talajba vessék és ápolják. Vigyázzanak arra, hrgy a növény e! ne kercsosodiék, hanem megtartsa előbbi fajazonos^ágát, nemességét. Ezt tartjuk sz^melőtt, hogy bő termésünk legyen. Bevételünk több ;esz s_ joggal mondhatjuk, hogy a nemesftöáúorrtás teljesítette feladatát. S. G.

A jó könyvelő munkája segíti az EFSz megszilárdulását

A ktrályhelmeci járásban lévő nagygéresi szövetkezet a kassai kerület legjobb szövetkezetei közé tartozik. A szövetkezet anyagi és gazdasági megszilárdítását íagymértékben elősegítette a jó könyvelés, amelyben nagy érdeme van Ham János szövetkezeti könyvelőnek, aki azt hibátlaftul végzi. Ham elvtárs most nemrégiben végezte el a szövetkezeti könyvelők részére tartott 3 hónapos tanfolyamot, s utána a tanfolyamon szerzett tudását odahaza a szövetkezetben gyakorlati tapasztalatokkal kiegészítette. Már az elmúlt esztendőben önállóan elkészítette a szövetkeze termelési és pénzügyi tervét. Ebben az évben pedig pontos időre

nyújtja be, mind a mezőgazdaság, ősz - tálynak, mind az Állami Banknak a i szövetkezet havi gazdái: zlásának Ki- : mutatását. A gyűlések keretén belül' ismerteti a tagokkal a gazdálkodás menetét, valamint azt is, hogy milyen módon biztosítsák a tervezett munkaegység betartását.

Ham elvtárs ügyesen és jól dolgozik a szakmájában. Állandó kapcsolatot tart fenn a csoportvezetőkkel. Minder» hónapban ellenőrzi e munkaegység fogyasztást is. Ha valamit észrevesz figyelmezteti' a csoportvezetőket a terv pontos betartására. Ezzel elérte azt, hogy nem lépték túl, sőt megtakarítottak munkaegységeket.

A filsérekbő! tesz a korona, ezt tartja szem előtt a könyvelő. Takarékoskodni, ahogy csak lehet. Az önköltséget. csökkenteni a tervezett bevételt pedig fokozni. így történt, hogy a pénzügyi tervet 181.000 koronával túllépték e szövetkezetben.

Mindezekből kitűnik. Ham elvtárs szorgalma, lelkesedése munkája iránt és az, hogy jól ért a könyveléshez. Nyugodtan mo idhatjuk aranyat ér a szövetkezetben, mert jó munkájával nagyban hozzájárul a szövetkezet anyagi és gazdasági megszilárdulásához. Példát vehetnek róla a többi szövetkezeti könyvelők is.

Varga Pál, Kassa

A csendes augusztusi szellő kissé megdönti a magasra nőtt szép, zöld szudáni füvet, s úgy tűnik, mintha suttognának levelei. A távolban valaki közeledik, majd, amint közelebb jön, látni, hogy mosolyog. A naptól barnára sült arca elárulja, hogy nem sokat ül bent. hanem kint jár a szövetkezeti dolgozók között. Bozsenik István, a 33 éves balázsfai IV. típusú szövetkezet egronómuse igen kedvelt a szövetkezetben. A tagoknak tanácsokat ad, tanítgatje őket s közben állandóan mosolyog. jókedv®.

— Tudom, a silózás miatt jössz — mondja. De először hadd mondjam el, hogy sikerült járási méretben első helyre kerülnünk az aratással, csépléssel és a beszolgáltatással, — amint ezeket mondja, arca megkomolyodik és büszkén folytatja: — A járási munkeverseny bizottsága augusztus 16-án értékelte a nyári munkálatok alatt folyó szocialista munkaversenyt. A versenyben 36 szövetkezet között az első helyre kerültünk. Ezt annak köszönhetjük, hogy szovjet kombájnok segítségével 9 nap alatt elvégeztük az aratást és a cséplést, s igy 8 na- 1 még meg is rövidítettük munkatervünket. Összesen 166 hektár gabonát arattunk és csépeltünk el a kombájnnal, fyz így végzett munka sokkal kevesebbe került, mintha önkötözögépeket használtunk volna.

Majd Bozsenik elvtárs előveszi kis jegyzetfüzetét és folytatja:

— A búzánál 23 mázsás termést terveztünk s ezt el is értük. Az árpánál a tervezett hozam 23,40 mázsa volt, de átlagosan 26,70 mázsát értünk él, a zabnál pedig a tervezett 19,40 mázsa helyett 24,50 r zsát termeljünk ki. Ezeknek a jó eredményeknek köszönhetjük, hogy a járásban elsőnek teljesítettük 106 százalékra beadási kötelezettségünket. Még a tervezett beadási időnpontot is 13 nappal lerövidítettük. — Majd nyugodtan zsebébe teszi jegyzetfüzetét és így folytatja:

— Hogy hogyan sikerült ilyen szép, megás hektárhozamokat elérnünk? Ezt is megmondom. Az összes vetésnél igyekeztünk pontosan be tartan, az előírt agrotechnikai határidőt. Gabonáinkat 100 százalékban kereszt- és szűksorosan vetettük. Természetesen a megfelelő műtrágyát sem sajnáltuk a földtől, s igen fontos még azt is megjegyezni. hogy a talajt idejében felszántottuk.

Majd arra a kérdésre, tudja-e, hogy a X. pártkongresszus szerint a jövő évben még magasabb hektárhozamokat kell elérni, így felel: *

— Ezzel számítunk is. A magtermesztő parcellákból van saját vetőmagunk, melyet rendesen kitisztítottunk. A talajt 'elkiismeretesen felszántottuk

és a hozzávaló műtrágya is rendelkezésünkre áll. Az összes őszieket szovjet tapasztalatok alapján szűk-, esetleg keresztsorosen vetjük ©1- Itt is betartjuk az agrotechnikai határidőt. Tisztában vagyunk azzal, hogy mindenegyes nap késés a jövőévi hozamunkat rövidíti meg. Nekünk pedig az a célunk, hogy magasabb hektárhozemaink legyenek. Ehhez nagyon fontos a szaktudás is. Szövetkezetünkben iskolát végzett ember nincs, s ez részben hiba. De minden szövetkezeti tagnak alkalma van a tanulásra. Megfelelő szakkönyveink vannak a könyvtárban. Ez évben több fiatal szövetkezet, tagot szakiskolára küldünk, sőt a szövetkezet vezetői közül is többen szaktanfolyamokra jelentkeztek. A tagság egy része az ősszel megnyíló hároméves szövetkezeti iskolába fog járni. Ebben nagy segítségünkre lesz a JNB mezőgazdasági osztálya. Eddig már 21 szövetkezeti tag jelentkezett az iskolába. A szövetkezet elnöke, Vígh Lajos elvtárs, de jó magam is minden előadáson részt veszünk, hogy ezzel is gazdagítsuk tudásunkat. Még Matus elvtárs, a HNB titkára is jelentkezett ez iskolába.

Már most szorgalmasan készülök az iskolára. Szekkönyveket olvasok, s az „Agrotechnika” című könyvet bizony többször előveszem, ha szakmunkát kell végeznem. A munkák menetét aztán megbeszélem a szövetkezet elnökével, aki már több szaktanfolyamot végzett. Most a munkaverseny értékelése alkalmából ugyancsak egy értékes szakkönjfvet kaptam.

Bozsenik elvtárs továbbá beszámol a takermányalap biztosításáról és arról, hogy ezévben sokkal több takarmányuk ven, mint a múlt év-ben. Már 13 vagon lucernájuk kazlakban áll. De belátja, hogy hibát követtek el abban, hogy a silózásre nem fordítottak kellő figyelmet.

— Azért még nem késtünk el — mondj« Bozsenik elvtárs. Sokkal többet akarunk silózni, mint eddig. A ta-rlőtekermány vetését 360 százalékban teljesítettük. Többnyire kukoricát és csalamádét vetettünk, mely már most

20—30 cm magas. Ha mind a 36 hektár tarlótekarmányt lesüózzuk, lesz elegendő silótakarmányunk. Számítunk természetesen a kukoricaszár silózásával is. Ezt keverni fogjuk cukorrépafejjel s így a téli időszakra egy-egy szarvasmarhának 30 mázsa silótakarmányt készítünk elő.

A beszélgetés után bementünk még a szövetkezet irodájába, ahol ott leng a vörös színű járási vándorzászló. Az a versenyzászló, melyet valóban megérdemelt a balázsfai szövetkezet.

KRAJCSOVICS FERDINAND

DUNASZERDAHELY.

1

Andros bácsi esete az agrotechnikával

A villanyszerelők az utolsó szál drótot kötik össze, s kigyúl a villanyfény a faluban. Egyszeriben világosság támad az utcán, a lakásokban. Eltűn. nek a kellemetlenszagú petróleumlámpák. Megszólalnak a már előre megvásárolt rádiók, gramofonok. Új, vidámabb élet kezdődik a falvakban. Rohamosan épülnek az új házak, szinte már egész utcát alkotnak.

Autó áll meg a ház előtt. Új bútort visznek a lakásba. Motorkerékpár robog végig az utcán, felveri az út porát A négyéves Jucika kis kerékpáriával hajt, a kétéves Jancsika pedig játékautójába homokot rak, s azt húzogatja.

Új a falu képe. Mindennap szebb, jobb a dolgozó paraszt élete.

Épp ezen veszekedik Sára néni hitvesével. a munkától meggörbült András bácsival. Szegény ember mit csináljon és talán igaza is van asszonyának. Folyton gürcöl, mégsem megy semmire Itt a szomszéd, az máskép van. Ö már az esti órákban felöltözötten kint ül a ház előtt, ráér~ mindenre, úisúgot. könyveket olvas.

— Láttad a szomszéd asztagjait? Tudom, sokszor átestél a sövényen — kezdi újra Sára néni, hadd boszszankodjon az öreg. Hisz jogos az ő beszéde. Miklósé is csak 9 hold, mint az övéké. Hát miért, hogy a te asztagjaid csak boglyák voltak az övéi mellett? Talán én vagyok a hibás? Én, aki épp Oly finom ételeket készítek •reked, még jobbakat, mint a szomszédasszony az urának. De ha így fogsz termelni András, csökkenteni fogom a kosztot, mert bizony a sovány termésből nem futja.

Csökkenteni a kosztot, ennek tele sem tréfa, vakarja meg tarkóját az öreg. Hisz úgysem olyan világrengető jó, de legalább nincs kiszabva. Űgylátszik, Sára megcsinál ja vele még azt a csúfságot is, hogy kiszabva ad neki elemózsiát. Kiszabva... Hát ezt hem! Történjen akármi, de ez nem lesz.

— Tegnap a szomszédasszony, hogy bevásárolt az áruházban — piszkálja tovább a dolgot Sára né ne. — Nyalábbal hozta a ruhát. Zsákkal a cukrot. Neked ing, alsóruha, ünnepi ruha kellene, magamról nem is beszélek. Van rá pénzed? Még egy nagyobb lábasra sincs, de bezzeg van a szom. szidnak. Te mindig itthon kuksolsz. GyUlésre nem mész sohasem. Pedig mennyi mindent mondott nekem Böske, akinek férje minden gyűlésen megjelenik. Nem mersz emberek közé menni, félsz tőlük.

— Elég legyen, a teremburáját, — asszony. — csap az asztalra az öreg.

Hát nem dolgozom én eleget?

— Éppen ez a baj, hogy sokat dolgozol, mégsincs semmi foganatja.

András bácsi nem bír veszekedni, azért fejére tette kalapját, s becsapta az ajtót, színié rengett bele a ház.

Kint az utcán András odament Miklóshoz, a kispadon ülő szomszédjához, Csodálatos, gondolta Miklós, ritkaság, hogy András ráérjen kiülni a ház elé.

— Agyisten, szomszéd, — szólt rá kedvesen Miklós. — Már fajeront, talán már meg is vacsoráztál?

— Jó estét, Miklós — mondja András bácsi. — Még a vacsora kívül van, — az asszony most készíti.

Hosszú hallgatás után a rossz időkre, a termésre, terelődik a szó. Csak erre várt András bácsi, ezért tapintatosan elkezdi, nehogy a szomszéd észrevegyen valamit.

— Miklós, tegnap voltam a határban, valahogy úgy láttam, hogy a te kukoricád zöldebb, no, meg valamicskével magasabb az enyémtől. Messziről ezt nem lehetett észrevenni, de mikor belementem a kukoricádba, akkor láttam, hogy a csövek, tudod a csövek is valamivel nagyobbak. Nem téléi nagyon az enyémtől, de biztos, hogy еду-két mázsával neked több lesz holdanként.

Miklós nem tudta elgondolni, hogy miért dicséri öt szomszédja, hisz soha ezt bem tette. Valami van a dologban.

— Mondd, Miklós, hát te mit csinálsz azzal a földdel? — tört ki András bá’ hirtelen

— Semmi különöset, szomszéd Én betartom az előirt agrotechnikát, műtrágyázok, szép a termésem.

— Ag-agro — hogy is mondtad?

— Agrotechnikát. Az előírja., hogy a tarlót aratás után nyomban le kell forgatni, azután trágyázni, s a trágyát azonnal be kell szántani. Késő ősszel pedig a földet mélyen tel kell szántani. Ha pedig tavasszal is betartod az agrotechnikát, akkor lesz igazán termés.

— De hát honnan tudjam én, hogy mikor és hogyan? Hisz ha eljön ideje a trágyázásnak, akkor én is trágyázok.

— Igen. trágyázol, kis kupacokban széthordod a földön, azután ott áll hónapokon keresztül, s szalma lesz belőle, mire szétteríted. Ha leszántod, hát csak fele kerül a földbe, a többit elviszi a szél, mert nem forgatja le az ekéd. A tarlódat sem szántottad feli azt tartod, egyszántásba legjobb a kukorica. Látod, én a trágyát mindig már előre elkészítem a föld végére s betakarom földdel. Azután egy nap alatt széthordom, elterítem s másnap a traktorral jó mélyen beszántatom. Majd magam boronálok, hengerezek, egy nap alatt be is van a föld vetve. Azért van nekem több időm mint neked. Hát nem figyeled a szövetkezetei, hogy dolgozik? Őnekik még 3 mázsával is több termett, mint nekem. A gépek a gépek munkája, András gyorsabb és jobb. Azt mi

utóíémi sohase tudjuk. Ha azonban tanulunk s mi is hasonlókép gazdálkodunk. nekünk is több terem. Ezért kell betartanunk az agrotechnikát.-- Az mindent előír, András. Csak át kell olvasni, meg kell tanulni, másként jól gazdálkodni nem lehet. Olvasni kell. újságot, könyvekét, nem csak mindig az ólakban és az istállókban bujkálni. Mindennek megvan a maga ideje. Jer, adok én neked kölcsön könyvet, amiből tanulhatsz, s ha akarod, én is tanítlak.

Bent, Miklós szobájában, András csak ámul-bámul, Hát ez meg mi?! Üveges szekrény, tele könyvek. Enynyi könyv, ö talán sose olvasná ki. Szőnyeg is van a padlón, itt talán még rágyújtani sem lehet. Ej, mikor lesz az ő szobájuk ilyen?

— Ülj je András, — szólt rá Miklós, mikor észrevette, hogy szomszédja elbámult a könyvtáron. — Pár év múlva neked is lehetnek könyveid, ha hozzáfogsz az olvasáshoz, tanuláshoz. Muszáj, mert most máskép kell gazdálkodni, mint apánk idejében.

András bácsi könyvvel a kezében, bizony jó későn ün a vacsorához, Az asszony úgy tett. mintha nem vette volna észre.

— Asszony, holnap korán reggel megyek tarlót szántani, mert azzal adósa vagyok az agromicsodának. Sokat ért ez az eset. Most már ne spórolj. dupla húst adj nekem, mert nagyon megéheztem.

SÁN-DOR GÁBOR