Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-02-21 / 8. szám
ЛюЬаЫ 1954. február 21. Földműves 5 MÓRA FERENC: f „A MÁSIK CSALÓ“ МАГ GITA FIGULI: ie Húsz éve annak, hogy Móra Ferenc a magyar próza kiváló mestere meg halt Az alábbiakban részletet közlünk egyik elbeszéléséből. — Aztán, tudsz-e te olvasni valumi szépet. Petői? — Tudok. — No, akkor olvass! — De mit olvassak? — Hát az olvasókönyvedet. — Az ám, ha vóna. — No. kérd el a szomszédodét és nyisd löl akárhol — segíti ki a tanító úr. PeUlr szót fogad ás éppen arra az olvasmányra nyit. amelyik a világháborúról szól. Borzasztó szép olvasmány. nyolc- és kilenc éves gyermekek örömére szerkesztve. így kezdődik: „Alig pergett le ezer év az idők rokkáján, a balsors nagy megpróbáltatásnak tette ki imádott hazánkét 1 Ferenc József uralkodása alatt kitölt a vészteljes és végzetes világháború". PetOrnek tagadhatatlanul okozott né- I mi gyötrelmet a vészteljes és végzet- | terhes mondat, amiből szemmeVáthatóan csak az idők rokkája tetszeti neki, mert azt háromszor is elül re' kezdte. De azért végigkúzdötte emberül az egészet, csak egy kicsit beleizzadt. — No. most csukd be a könyvet — vezényelt a tanító úr. — Eltudnád-t mondani, amit olvastál, Pétőr fiam’ Nem Pétőr fiam ijedt meg, hanem én. Megkaptam a tanító úr karját. — Kedves barátom-uram, hiszen én se tudnám elmodani, de még tan az se, aki írta. Pedig megérdemelne a lapátra való, hogy kívülről meg kelljen tanulnia a sa/at olvasmányát A tanító tír azonban nem hagyja magát, se Pétört. Mindenáron ki akarja belőle szikráztatni a talentumot■ Melyik a legelmeélesíti'lbb köszörűkő? Persze, hogy a nyelvtan. Péternek tehát a nyelvek mezején kell valami káprázatosat termelni. — Mondj hamar valami■ időhatározó mondatot' Pétőr fölnéz a feje fölé, ott nem talal semmit. Aztán az ablakra veti okos kis szemét és ott megtalálja amit keres. Az ablakot befogta a pára. nem lehet rajta kilátni, ennélfogva Pétőr igy határozza meg az időt: — Kutya hideg van odakint. Ez olyan szabályos időhatározás, mintha az esőcsináló intézet adná. de azért a tanító úr nincs megelégedve, s neki a maga szempontjából igaza lehet. De nrkem is igazam van a magam szempontjából, amikor odanyomom a nagy körtét a Pétőr markába. Mert én csak arról akartam meggyőződni, hogy csakugyan léte . zik-e az a Pétőr. akir?H hallottam eqa történetet, amelyik olyan mintha én találtam volna ki. És hogy ér-e ez a Pétőr annyit, amennyit az a másik, a Palkó'' Azt én nem bánom, hogy P?tőr egyelőre másképp határozza meg az időt mint az Akadémianyelvil tudományi osztály. Beérem annyival is, hogy Pétőr van és Pétőr nagyon értelmes gverek, holott már harmadik esztendeje fúrja, Jaraaja. gyalulja csiszolja az eszét az ötaraszos emberek számára rendezett és szabott tudomány Igen és Pétőr még most se unta meg az iskolát sőt minden reggel késedelem nélkül megjelenik benne Pétőr nagyon is szeret itt lenni talán még jobban mint otthon és minden oka meg m rá. hogy telente így ked vei je a tudományok csarnokát. Elő szőr is melegebb van. mint otthon Másodszor, itt borzasztó sok gyerek van, és Pétőr olyan, mint a bárány, nagyon szeret sokadmagával lenni Harmadszor, itt úgy bánnak az emberrel, hogy az édes szülője se keresi annyira kedvét, mostanában még tejjel is megitatják, akár az úri gyerekeket. Szép kis csészékben adják a tejet, van rajta nefelejcsvirág is, s nagyon jó azt kézbe Ingni, mert olyan jó sütős, hogy a dermedt vörös kis ujlacskák egyszerre fölengednek rajta No Pétört mégis a tej keverte gyanúba és juttatta olyan díszítő jelzőhöz, ami szokatlan a világtörténelemben, noha nyilván sok alakja szolgál• rá a világtörténelemben. Az egyszerű Pétőrből, a tej miatt lett Petőr, a csaló. A gyanú a tanító úrban ébredt föl aki talán kelleténél szerelmesebb ugyan az időhatározókba és a többi neveléstudományi köszörükövekbe, de azért aranyból van a szíve. A tanító úr, akinek mindenütt olt van a szeme, azt vette észre, hogy Pétőr |s a tez közt zavaros a viszony. A többi gyerek, ahogy megkapja a részét az ingyentejböl, elbánik vele mindjárt a helyszínen. Pétőr azonban egy idő óta sajátságos stratégiát vett alkalmazásba. Tudniillik, amikor megkapja a teli csészét, akkor elvörösödik az örömtől és orreimpái reszketnek a gyönyörűségtől, ahogy szívja be a jó melcO párat. Szívja, szívja, de azonközben egyre visszavonulóban van az ajtó felé, s mire oda-ér, akkorra már fehérebb az arcocskája mint a fal. Egyszerre aztán Pétőr elvész s néha ot perc is beletelik, mire újra felbukkan kócos buksija a láthatáron. Az ábra zata egyre vörösebb lesz, ahogy közelebb kerül az asztalhoz, ami attól 1ehet, hogy roppant elszántsággal szopogatja ki a csészikéből az utolsó csöppeket. A tanító urat persze ilyen ravasz fondorlattal nem lehet megcsalni. A tanító1 úr megsejtette, hogy Pétőr embőr nem szereti a tejet, de mivel tudja. hogy az ilyesmit nem lehet nyilvánosságra hozni, hat titokban leeresz geti a fejecskét az udvaron a csatornába. Mert bizonyos, hogy Pétőr az emeletről az udvarra szökik le tejívás örvivel. elárulja a hideg arcocskája. Végre eljött a nap. mikor Pétőr tizeimet teljes mivoltukban napvilágra kerültek A tanító úr figyelte minden mozdulatát Lassan somfordáit a gyerek az ajtóig, de a lépcsőn már nyargalva ment lefelé, tenyerét a csésze szájára tapasztva. Mire a tanító úr utolérte, Pétőr már ott térdelt a kapusarokban, s öntögette befelé a tejet egy nagykendőbe Beható vizsgálat kiderítette, hogy a nagykendő, alól két kis lábacskában, fölül pedig egy gémberedett kis arcocskában végződött. ■ Ki ez, Pétítr — kérdezte a tanító úr. Pétőr — szégyen, nem szégyen - nagyon megijedt. Reszketett a szája széle. — Marika. — Hugód? — Az — mondta Pétőr, és férfiasán sírásra fakadt. — Mindig el szokott kísérteni, oszt itt várja meg, még hozom a tejet. Már akkor sírt Marika is. és a tanító úr addig tütotta kettőjüknek a sírást, míg az ö könnye is ki nem csordult. — Hány nap csaltál már meg, Pétőr? — kérdezte a fiút. — Öt — mutatta Pétőr az ujjain mert szólni még nem tudott a sírástól Öt nagy csatát nyert meg Pétőr az éhes kis gyomra ellen. Ha én Isten volnék, nekem nagyobb örömem volna ebben a teremtésemben, mint о vészteljes és végzetterhes világháború összes nagy hadvezéreiben. Ne haragudjatok meg emberek, hogy mikor úgtj tele van a világ tökéletes nagy csalókkal, én erről a tökéletlen két kis csalóról írtam. De látjátok arra gondoltam, ti is örülni fogtók neki, hogy vannak még olyan csalók is, akik nem magukért csalnak, csak magukat csalják meg a testvéreikért. Hej, te víz, én mindig átgázoltam rajtad, mikor kedvesemhez mentem a túlpartra. Ahol eddig patak, ott már tó van, széles. Kedvesem nem láthat, egész beteggé lesz! Hej, patak, te patak, mit tettél énvelem, vized gátat tűrni miért lett kénytelen ? František Hečko: Falu a hegyek közt A szlovák falu felszabadulásának, újjászületésének történetét írta meg František Hečko, államdíjjal kitüntetett író „Falu a hegyek közt” című regényében. A szerző nem idillikus képet fest. hanem a falu valóságos életét ábrázolja, amelyet az osztályherc határoz meg. Hečko elevenen és meggyőzően ábrázolja a szlovák hegyi falu életét. Minden szaván érzik, hogy bensőséggel szereti a dolgozó embert és alaposén ismeri a mai falu problémáját. Müve harcos regény, küzd a fejlődésért, a haladásért, a szocialista faluért, a múlt csökevényei, a reakciós előítéletek ellen. A haladás falusi élharcosai, e kommunisták és az őket támogató, köréjük tömörülő öntudatos kisparasztok legyőznek minden nehézséget és a falu határában felszántják a mezsgyéket, a földművesszövetkezet áttér a fejlettebb gazdálkodást jelentő Ш. típusra. örömmel adjuk a magyar olvasóközönség kezébe a „Falu a hegyek közt" című új Hečko könyvet. ♦ Ján Drda: Vörös Tortiza Ján Drda elbeszéléseinek kötete, amelyet 1953-ban csehszlovák állami díjjal jutalmaztak, a cseh dolgozó nép életének különböző szakaszairól meríti témáit. A náci megszállás gyászos elnyomását, a dolgozók küzdelmét, a felszabadulást megelőző években a felszabadulásért vívott áldozatos harcot, a hazáját építő dolgozó ember nemes és büszke arcát — mindezt megtaláljuk Drda elbeszéléseiben. A kötet címét viselő elbeszélése elmondja, milyen nagy szerepet játszik a cseh falu átalakulásában, megújhodásában a szovjet emberek példamutatása. Az író nyomon követi hősének, egy falusi zsellérnek az életét a felszabadulás napjától kezdve. Elkíséri ót a Szovjetunióba, a „Vörös Tortiza” kolhozba, és megmutatja, hogyan alakul át a megismert példák hatására odahaza i. cseh falu élete. Drda mindezt közvetlen, derűs, meggyőző hangon mondja el. Ez a derűlátás jellemzi a kötet többi elbeszélését is. Drda hősei közülünk Való, élő emberek, akik derűsen tekintenek az előttük álló boldog, biztos jövőbe és akiknek mindennapi mun káját, hőstetteit az életbe vetett megingathatatlan hit határozza meg. Az öröm és a boldogság hangján szól ez a könyv Minden oldala magán viseli az igaz emberség hatalmas erejét. ♦ Egri Viktor: Márton elindul Egri Viktor államdijas író a felszabadulás óta először lép hosszabb epikus művel az olvasóközönség elé. A regény hőse Márton, a fiatal munkás, aki faluról került a várusbe, mint annyi tíz- meg ezer más délszlovákmi munkatársa. Az ő sorsán keresztül jeleníti meg az írti a délszlovákiei magyar munkásság életét a Habsburgmonarchia, utolsó éveiben, szenvedéseit a '’’ágháború lövészárkaiban, csalódásait és harcait « burzsoa Csehszlovák Köztársaság első éveiben. Egri regénye nemcsak társadalmi krónika. A társadalomrajzban mélyen VÍZ . . . Ide figyelj, legény, mondok néked egyet: Hiába hullatja könnyét szép kedvesed. Én már megmaradok mindig ilyen mélynek. Rajtad át hogy jutok? Áruld el, segélj meg. Híd épül énrajtam. Ott, a gát fölött lesz. Száraz lábba] mehetsz át a kedvesedhez. átérzett és mesterien megírt lírai részeket találunk benne. Márton szerelméről, a harangöntő műhelyről és a hős életének hangulatos falusi idilijéről. Megrázó a háború szörnyűségeinek leírása, de mindezekben a szörnyűségekben érezzük, hogy nem törhetik meg az ember igazi emberségét, jobb és szebb utáni vágyát. Márton nem idealizált hős. Húsból és vérből való ember, az író nem riad vissza attól, hogy ez olvasót megismertesse gyöngéivel, botlásaival. És éppen ezért őszinte, meggyőző írás ez. ♦ Sas Andor: Történelmi és irodalmi tanulmányok Ez a kötet 44 tanulmányt és cikket tartalmaz 4 fejezetben csoportosítva, í. Mérföldkövek és irányítók a szocializmus útján. II. A dolgozókkal mene-' telő tudomány és irodalom. III. Világirodalmi haladó értékek. IV. A magyar irodalom köréből. A cikkek és tanulmányok témái kivétel nélkül olyanok, hogy a csehszlovákiai magyar lolgozók figyelmének és érdeklődésének központjába tartoznak. Ha feléjük fordul népi demokráciánkban a kapitalizmus béklyóitól felszabadult olvasók figyelme, fokozottan ráeszmélnek azokra a nagyon jelentékeny művelődési feladatokra, amelyek elvégzése sokszorosan elősegíti fejlődésünket. A szocialista kultúra kibontakozásának igen fontos részlege az irodalmi szakaszon végzendő építés. A munka oroszlánrésze ezen a területen természetesen az alkotóé, a dolgozókkal egy test, egy vér íróké és költőké, akik az új élpt egész lendületét, emberiességét és szépségét élik, átérzik és tükröztetik. De az olvasók hatalmas tömeoeinek magatartása is fontos, ők serkentik és őrködnek, hogy a költészet és széppróza az új élet fényét köszöntse és csillogtassa, nehogy az ellenség az irodalom eszközeit is megpróbálja felhasználni a rontásra. Ehhez a munkához nyújt segédkezet e kötet minden oldala, minden sora. ♦ Szabó Béla: Mint a szemünk fényét ... Szabó Béla mindig a munkásosztály íróje volt. A „Mint a szemünk fényét...” c. regényben a mai falu életét festi. A regény arról szól, hogyan szilárdul meg egy délszlovákiai fajúban a szövetkezet, hogyan győzi meg a pártszervezet a parasztokat a szocialista szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. hogyan válik végül a falu szövetkezeti községgé. De Szabó Béla regénye nem pusztán krónika. A szerző szeretettel rajzolja meg alakjait és megszeretteti őket az olvasóval. Felvonulnak előttünk a Párt régi. bevált haiscosei: a kemény, megalkuvást nem ismerő Kalinovszkj, a két Rózsa-fivér. Takács Teri csupaszív igaz, bolseviklelkű asszony és mellettük a ma fiataljai, a szocializmus harcosai: Kss Feri, az újságíró, Hoszpodár Jano és Fehér Ágnes, no meg Papp Pali, a báturszivü úttörő, akik az ő vezetésük alatt, az ő példaképükön tanulva fejlődnek igaz emberekké. Mind élő emberek ók, beletartoznak a mai fejlődő falu lükte ő, eleven valóságába. Szabó Béla harcos regénye fontos szerepet tölt be a csehszlovákiai magyar írók fejlődésében, mert ez az első negyobberányú mű, melyet a születő, szocialista falu problémájának szentel az új szlovákiai magyar irodalom. A Csemadok színjátszó-csoportok munkájáról Helyicsoportjaink életében nagy szerepet tölt be a színjátszás. Bátran mondhatjuk, hogy még a legkisebb községek között is alig találunk olyan falut, ahol ne foglalkoznának színeioadássai. A Csemadok-központ mindent megtesz annak érdekében, hogy megfelelő eszmei tartalmú és kellő mennyiségű színdarab álljon sziniegyűtteseink rendelkezésére. Az utóbbi időben többezer példányban adtuk ki a Kultúranyagot, amelyek nagyobbigényű és fejlettebb színiegyütteseket is kielégíthetnek. Örvendetes az a jelenség is, hogy a kultúrvezetök és a helyicsoportok titkárai szép számmal küldenek beszámolókat eredményes kultúrlellépesekröl. Különösen Szigligeti— Móricz „Csikós” című színdarab lejátszása öltött hatalmas aranyokat és nagy mennyiségben futnak be állandóan tudósítások az előadások sikereiről. A beszámolók közlése több oldalt venne igénybe s szazával vannak tagok, akik tudásukkal, kitartó munkájukkal sokban hozzájárultak az értékes előadásokhoz. Sebestyén József Érsekújvárról beszámolójában szépen írja meg a színjátszás fejlődését és az osztályhare hatá,at a szépirodalomra. „Íróink a nemzeti szellem ápolása mellett mind mélyebben kezd к vizsgálni a társadalmi problémákat. A társadalmi életben előforduló hibák, továbbá az elért eredmények művészi, hiteles feltárása igen meggyőzően hat a dolgozókra.” Kiss István beszámolója I alástról arról szól, hogy milyen szépen vették ki részüket az idősebb dolgozók is a „Csikós” színrehozata-Iában s a szerepek hú alakítása még a hivatásos színészeknek is dicséretére válhatna. Királyhelmecről Légárt József, a helyicsoport titkára a bizakodás hangján ír a lelkes színicsoport tagjairól. Liptai József a vágvecsei helyt csoporttól írja: „A Csemadok egyéves megalakulása óta már a harmadik komolyabb színművel lép fel. A színjátszás nagy sikere bizonyítja, hogy dolgozó népünk szereti és tovább akarja fejleszteni a szocialista kultúrát, hogy az élet mindinkább örömteljesebb legyen. Nekünk, kultúrmunkásoknak, fejlesztenünk kell népünk haladó hagyományait, mindinkább színre kell hoznunk az alkalmas nevelő és szórakoztató színmüveket, de ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy megfelelő figyelmet szenteljünk a mai problémákkal foglalkozó színmüveknek is. A fejlődés úrra kötelez, hogy kultúrmunkánk s így a színjátszás se váljék egyoldalúvá, ami a „Cs'kós” tömeges színrehozásánál kezd megmutatkozni. Éppen ezért nagyobb figyelmet kell fordítanunk arra az egészségtelen elhajlásra, ami az utóbbi időben felütötte fejét a füleki, tornaijai, sotnorjai járás egyes községeiben, hogy olyan befolyás érvényesüljön a színjátszásnál, '’ogy most már minden régi darabot elő lehet adni, tekintet nélkül semmitmondó, üres, frázisokkal. bohóckodással és olcsó vicékké! telitúzdelt tartalmára. Ma teljes egészében érvényesülnie kell annak, hogy tartalmas, az élet valóságait visszatükröző színmüvek töltsék be kultúrműsorunkat. Semmitmondó darabok, mint Felhő Kiára, Tépett Rózsa és sorolhatnánk szép számmal néhányat, melyek hamis illúziókkal vezetik félre dolgozóinkat. A félrevezetés pedig mindig a kapitalisták fegyvere volt, mert az ő érdekeiket szolgálta. Felszabadult életünkben az emberi akarat, az emberi tehetség kifejlődésének a legszélesebb távlatai nyíltak meg. Gottwald elvtárs szavai szerint is: „Minden törekvésünk az ember s elsősorban annak anyagi szükségleteiről való gondoskodás” köteleznek bennünket arra, hogy kultúrmunkánk minden ága, így a színjátszás is e nemes célt szolgaija. Teljes kibontakozásnak indult életünk soko'dalúsága, tele van szép, nemes, ragyogó törekvésekkel, ezért kell, hogy színdarabjainkból is az életkedv s derú sugározzon. így meg lesz a lehetősége annak is, Logy kultúrtudósítóink sok szépét írhatnak a falvak életéről és fejlődéséről. Vannak már helyi csoportjaink, amelyek elindultak ezen az úton. Amikor Blau Rozália beszámolóját olvassuk Szelőcéről, meggyőződésünk, hogy a szelőcei csoport vezetősége és az egesz tagság is bekapcsolódik az évzáró közgyűlés után az egészséges kulturmunka kifejlesztésének nagy munkájába. A színjátszás mellett fontosak a tudományos ismereteket terjesztő előadások, olvasókörök, irodalmi viták, zene-, ének- és kultúrcsoportok lendületesebb fejlesztése is. GÖRÄSZ ISTVÁN Fordította: Fügedi Elek A Magyar Könyvkiadó új könyvei
