Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-06-27 / 26. szám

10 Stetavct Földműves 1934. Június 27. Hogyan segíthetünk a lucerna es vöröshere vetömaghiányon A tavalyi kedveztőlen esztendő miatt kevés a lucerna és vöröshere vetőma­gunk. Pedig ezeknek a legfontosabb ta­karmánynövényeknek magvából évről évre többre lesz szükségünk. Mindent el kell tehát követnünk, hogy lucerna és vöröshere magtermésünket fokoz­zuk. A maghozam fokozásában a fejlett agrotechnikai módszerek mellett ter­mészetesen igen fontos a tökéletes be­porzás biztosítása. Ezt pedig legjobban a méhek tudják elvégezni. A melleknek a mezőgazdasági növé­nyek megporzásában betöltött fontos szerepét kísérletek és gyakorlati meg­figyelések hosszú sora tanúsítja és kül­földön, különösen a Szovjetunióban nagy jelentőséget tulajdonítanak a mé­hek ezirányú tevékenységének. • Egyesek a méhészetre még ma is úgy tekintenek, mint „bogaras” embe­rek haszontalan időtöltésére. Pedig a méhészét jelentősége nemhogy csök­kenne, hanem inkább növekszik. A mé­hek munkája két legfontosabb takar­mánynövényünknél is igen jelentős. A lucerna és vöröshere rovarok beporzá­sa nélkül alig hoz magot. A lucerna és a méhek kapcsolatával a Szovjetunit ban Davidova N. Sz. fog­lalkozott tüzetesen. Megállapította, h gy a vadon élő rovarok a lucernavi­rágnak csak kis részét (8—16 száza­lékát) látogatják meg. A többi virág hiába várja a rovarokat. Vagyis a va­don élő rovarok száma a lucerna virá­gainak megporzására kevés, s minthogy ezek számát nem növelhetjük, módunk­ban van a megporzó munkát helyettük mézelő méhekkel '’végeztetni. A megfigyelések eredményei kézzel­foghatóan bebizonyították, hogy ott, ahol a lucernát több méh látogatta, na­gyobb lett a maghozam is. így például a „Kubánszkaja sztyep" kolhozban a méhészet köztiében, ahol 1 hektáron 680 méh látogatta meg a virágokat, a maghozam hektáronként 171.4 kg volt. A méhészettől távol, a­­hol egy hektárra csak 430 méh jutott, a maghozam -'«ak 68.9 kg volt. 1939-ben a krasznodari területen vé­geztek nagyobb összehasonlító megfi­gyeléseket. Három gazdaság magtermé­sét hasonlították össze. Az egyikben 1 hektár lucernásra több mint másfél, a másikban ennél kevesebb méhcsalád ju­tott. A harmadik gazdaság lucernását a méhek egyáltalán nem látogatták. A maghozam hektáronként az első gaz­daságban 136,2 kg, a másodikban 95.7, a harmadikban csak 40 kg volt. Ugyanez a helyzet a vörösherénél is. A vöröshere maghozama és a méhek közötti kapcsolat kérdésével legbeha­tóbban Gubin A. F. foglalkozott. Ku­tatásainak eredményét „A mézelő mé­hek és a vöröshere megporzása” című munkájában ismertette. Megállapította, hogy a közönséges, rövidebb szipókájú méhek is látogatják a vöröshere virá­gait, azonban csak igen gyéren, mert a hosszú virágcsövecskékben a nektárt nehezen érik el. Ott, ahol a vörösheretáblák közelé­ben méhészet var és a virágokat több méh keresi fel, a maghozam is maga­sabb lesz. A méheknek a vöröshere maghozama növelésében betöltött fontos szerepét fényesen bizonyítják a moszkvai terü­let egyik kolhozában 1953-ban végzett megfigyelések alábbi adatai: A méhek át­lagos száma vörösherén 100 m--ként A magvak át lagos száma egy virágzat­ban Maghozam q ha 45 24,5 5,81 42 22,6 4,54 39 24,0 3,96 36 16,1 3,84 32 15,4 3,79 26 15,5 3,49 Mivel a vörösherét és lucernát a mé­hek nem látogatják szívesen, megpor­­zásukra hektáronként hat méhcsaládra van szükség. Ennyi méhcsalád biztosí­tása azonban különböző okok miatt le­hetetlen. Ilyen sok mehet a Szovjet­unióban sem tudtak erre a célra beál­lítani. Azért olyan megoldást kerestek, hogy a célt — a vöröshere és lucerna tökéletes megporzását — kevesebb méhcsaláddal is elérjék. Gubin A. F. és munkatársai többévi fáradhatatlan munkával ezt a megoldást meg is ta­lálták. Ma 1 hektár megporzását egy méhcsaláddal tökéletesen elvégzik és­pedig úgy, hogy a méhcket a nekik nemtetsző virágokra szoktatják.*) *) A szoktatás módszeréről a követ­kező számunkban megemlékezünk. Jó, ha tudják a méhészek Mi az oka annak, ha a kirepült raj újból visszahúzódik a kaptárba, ahonnan kijött? Vagy nem jött ki az anya, vagy ha ki is jö , leesett a földre és nem tud fölrepülni. Mit csináljunk az olyan rajjal, a­­melynek leesett az anyja ( a nép visz­­szahúzódik abba a kaptárba, ahonnan kijött? Ha a leesett anya még fiatal, akkor vegyük fel és tegyük vissza a röpnyí­­láson át a kaptárba és siná Íjunk a családból másnap műrajt; ha pedig már öreg az anya, akkor lagvjuk a földön elpusztulni. A raj g nis ebben az e­­setben esetleg egy Hatal anyával fog néhány n?" múlva kijönn* Esetleg ké­szíthetünk a családnál lévő anyaböl­­csőve! műrajt és akkr nem rajzik. Mikor megy a raj a fa legmagasabb ágára ? Ha az anya fiatal, potrohja nem nagy és könnyű. Hogyan segítenek azon a méhészek, hogy a rajok ne menjenek magasan? Van méhész, aki levágja az anya szárnyainak a felét. Vannak, akik a mé­hes elé árom-négv kast kötnek ki, 4-5 méter magasságba, az egyiket csú­csával felfelé, a másikat ; felé és be­le zúrnak egy öreg anyát (ha nem is él), vagy üres lépet teszne'- bele, ami­ben már volt fiasítás; ebu a raj bele­húzódik, könnyű levenni. Mit jelent az, amikor в máeodraj több csomóba telepedik le a fára? Azt jelenti, hogy annyi terméketlen anya v nála, ahány csomóba teleped­tek le. Hogyan fogjuk be a több csomóbe telepedett másodrajt? Ha a méhész az anyákat fel akarja használni, akkor f- 'jo be minden cso­mót külön-külön és tegye őket külön­ül jn anyanevelőbe, ha pedig nincs anyára szüksége, akkor is fogja be ő­­ket külön-külön, de az egyik csomó ki­vételével fogja ki az anyákat és dobja el, a épet pedig tegve össze egy kap­tárba. Hogyan fogjuk be a rejt? Ha elérjük a rajt tömőt, permetez­zek meg jól vízztl és úgv rázzuk be a rajfogóba, vagy ha a fa törzsén van, szintén permetezzük meg, de ilyenkor egv libatollal alulr '. felfelé söpörjük a rajfogóba. Akácméz, vegyes virágméz és méthar­matos méz összetétele. Víz - szölőcu­­kor gyümölcse j.kor -, rá pacakor és dextrin -tartatom. «’•V» A nektár a méhben ritkul a sejtben megsú rá s od ik. Vigyázzunk a méz minőségére V. Nekraszov, szovjet méhész e mézről a következőket írta. A méz 7—10 népig érik meg a kap­tárben. Hideg, nyirkos időben az érés hosszebb ideig tért. Ha a kipergetett, érett mézbe egy kanalat mártunk és azt lassan forgatjuk, ekkor a méz a kana­lat teljesen befedi és nem csurog le róla olyan gyorsan, mint az éretlen' méz. A méz érettségét egy kis üveg­pálcával is kipróbálhatjuk. Az érett mézbe elegendő egy kis pálcácskát egyszer-kétszer bedugni. A pálcán egy. sőt két kávéskanálnyi méz is marad. Ha az előbbi kísérletet megismételjük az éretlen mézzel, akkor négyszer, sőt ötször is be kel! merítenünk az üveg­pálcát, hogy uayanannyi mézet felszed­jen, mint az előbbi esetben. Fontos, hogy biztosíthassuk a méz teljes tiszta­ságát, ezért pergetés után meg kel! várni, míg a méz leülepedik. Ezt mi meleg helyiségben hajtsuk végre. Ez­után a mézet a kolhozban 50—70 kg-os hordókban raktározzuk el. A hordók simára gyalultak és többnyire hárs-, bükk- vagy cédrusfáből készültek. A mézet azután hűvös, minden oldalró! széltől védett helyen raktározzuk el A szellőztetést úgy végezzük el, hogy a raktár ajtaját néhány órára nyitva hagyjuk. A mézzel nem szabad olyan élelmi­szereket, vagy anyagokat elhelyezni, amelyek porzanak. Például: lisztet gyapjút, rongyokat stb. Szintén szigo­rúan óvjuk a mézet olyan anyagoktól, rreiyek bűzlenek, vagy különleges ti­pikus szagot árasztanak, Ilyenek pél­dául az olajok, benzin, bőrárú, orvossá­gok. hagyme stb. Éretlen mézet nem lehet még rö­vid időre sem raktározni, azért azonna' el kell fogyasztani, vagy fel kell dol­gozni. Sík István, Bratislava. Mikor kezdjük meg az aratást ? A gabonaféléknek négyféle érési ál­lapotát különböztetjük meg: úgymint a tejes- vagy zoldérést, a sárga- vagy viaszérést, a teljes érést és túlérést. Az aratás legmegfelelőbb ideje általá­ban a sárgaérés, kivételt képez a rozs és a sörárpa. A rozsnál a sárga- (viasz)­­érés és a teljes beérés közötti átmenet a legjobb időszak az aratásra, míg a sörárpánál meg kell várni г teljes be­­érést. Ha a sörárpát viaszérésben a­­ratjuk, akkor lényegesen csökken a sörárpa minősége, mert megmaradnak a magban a feldolgozásnál nem kívá­natos, nem fehérje-nitrogén vegyüle­­tek és nagymértékben növekszik albu­­mintartalma is. A Szovjetunióban a takarmányárpát viaszérésben, a sörárpát pedig teljes­érésben aratják. Avetyiszján szerint a sörárpa későbbi aratása az albumintar­­taimat az egész fehérje-nitrogénhez viszonyítva 27 százalékról 17 százalékra csökkentette. A sörárpának teljesérésben történő aratása megkönnyíti a további szárítást a keresztekben, illetve asztagokban. biztosítja a szemek világos színeződé­sét, valamint a sörárpa feldolgozásánál oly fontos egyenletes csírázóképessé­get. Teljesérésben késedelem nélkül a­­ratni kell, mert a szemveszteségen kí­vül az árpa az esetleg ilyenkor beál­ló esőzések hatására még száron is el­vesztheti minőségét és színét. A friss aratású árpa, ha túlérésben aratták is, eleinte nem teljes csiraképességű. A csírázóképesség a megfelelő tárolás so­rán gyorsan növekszik. A gabona érési állapotának meghatá­rozásánál nagv hibát követnénk el, ha nem vennénk figyelembe, hogy milyen géppel aratunk. Például, ha kombájn áll rendelkezésünkre — amelyeknek száma örvendetes módon évről-évre szaporodik — akkor teljes érés idején kell aratnunk, hogy ne kelljen sokat gondozni az elraktározott gabonát. A szovjet kombájhisták sokéves tapasz­talat alapján rájöttek, hogy a mag mi­nősége és veszteségének százaléka szo­rosan összefügg a mag érettségével és időtartamával. A szovjet tapasztalatok azt mutatják, hogy a mag 15—16 szá­zalékos nedvességtartalma a legalkal­masabb a kombájnnal történő aratásra, így a mag minősége a legjobb, a szemveszteség a legkisebb és a kombájn a legmagasabb teljesítményt tudja nyúj­tani. Ez a nedvesség található a szem­ben teljesérés idején. Ha közönséges önkötöző-aratógéppel vágjuk a gabo­nát, akkor a helyes aratási időpont az, amikor a szem már nem gyűjt tarta­lékanyagokat magába. A rozs sárgaérését úgy ismerhetjük fel, ha a magot körmünkön meghajt­juk és az eltörik. A búza teljesérésének ideje akkor van, ha a kalász végén a magok tel­jesen érettek, míg a kalász közepén viaszérés található. A zab érési idejét úgy állapíthatjuk meg, hogy a kezünkkel gyöngéden megszorítjuk és a kalászból pár szem 1 hullik. A legtöbb fajta zab szalmája a szem beérésekor még zöldes-sárga, л szár könyökei pedig zöldek, ezért szük­séges, hogy 2—3 napig rendesen hagy­juk száradni. Ha önkötöző-aratógéppel aratjuk, akkor pedig kévékben hagyjuk száradni. Ha nem alkalmazkodunk eh­hez az eljáráshoz, — vagyis nyomban az aratás után keresztekbe rakjuk — akkor ezzel saját magunknak okozunk kárt, mert az ilyen zabkereszt beme­legszik, penészedés következik be mind a szalmánál, mind a szemnél, ráadásul a szemveszteséget ezzel csak fokozzuk. Ha a gabonát marokrakó- vagy önkö­töző-aratógéppel vágjuk, kisebb kévé­ket készítsünk, különösen akkor, ha a gabonának lóhere, vagy lucerna-aláve­tése van. A kereszteket szép, egyenes sorba rakjuk, hogy minél nagyobb te­rületen elvégezhessük nyomban a tar­lóhántást. így megőrizzük a talaj ned­vességtartalmát, ugyanakkor elősegít­jük a vetendő másodnövény gyors kike­lését, s kikelés utáni fejlődését. Akadályozzuk meg a tej savanyodását! Itt a meleg idő, úgyszólván sar­kunkban a nyár. Ilyenkor tejüzemeink komoly probléma előtt állanak; meg kell akadályoznak a tej savanyodását Ebben az időszakban éppen a eavanvú tej miatt van a legnagyobb vesztesé gük. A tejsavanyodásnak megakadályo­zása nagy jelentőséggel bír, mert ez­által sokezer, süt több millió liter te­jet mentünk meg dolgozóink részére. Mezőgazdaságunkban a tejsavanyodús által képződ!) károk nagyok. Ezt bizo­nyítják a múlt évi tapasztalatok 1« Például a besztercebányai tejüzem zó­lyomi tejcsarnokában tavaly több. mint fél millió liter tej savanvodott meg. Mindezen károk elkerülése végett tej­üzemeinknek gyorsan meg kell ten­niük a szükséges óvintézkedéseket hogv az ilyen esetek ez év nyarán újra meg ne ismétlődjenek. A tej. savanyodásának okát azonban nemcsak a tejüzemek gondatlan tej­­kezelésében kell keresni, hanem a tej­termelés színhelyén: az EFSz-ekben, Állami Gazdaságainkban és egyéni gazdálkodóinknál is. A tejsavanyodás egyik főoka az is­tállók tisztátalansága, továbbá a fe­­iés alatti tisztasági szabályok megsze­gése. A tej savanyodását szabad szem­mel nem látható, parányi élőlények okozzák, amelyek az istállópiszOkkal, vagy tejmaradékkal, másrészt rosszul mosott tejes edényekből kerülnek a tejbe. Mindezektől tehát óvnunk kell a tejet. Éppen ezért szükséges, hogy fejes közben tiszta legyen az istálló levegője. Ezt úgy érhetjük el, ha "e­­jés után aljazunk, avagy takarmányo­­zunk, Fejés után pedig a tejet azon­nal el kell szállítanunk az istállóból. A tejet a szállításig hűvös, tiszta hű­lvén, nyitott kannákban tartsuk. A tejüzemekből küldött tejeskan­nákat alaposan vizsgáljuk át, hogy nincs-e benne tejmaradék. vagy egyeb szenny. Ahol a távolság miatt nehéz­ségek mutatkoznak a tej gyors elszál­lításánál, ott a tejüzem éjszakai szál­lítással könnyítsen a helyzeten. Állatgondozóinknak minden erejük­kel arra kell törekedniök, hogv a tej­üzem dolgozóival karöltve a legkisebb százalékra csökkentsék a tej megsa­­vanyodását. Így hozzájárulnak dolgo­zóink több és jobbminőségű tej- es tejtermékkel való ellátásához. Állami Mezőgazdasági Kutatóintézet, Zólyom Pusztítsuk az almamolyt! A Ima termésünk legveszedelmesebb kártevője az almamoly. Tekintettel arra, hogy az állandó és rendszeres védekezés költségei hatalmas összeget jelentenek évente, ezért szüntelenül keresnünk kell azokat a lehetősége­ket, amelyek az eddigi védekezési el­járásoknál eredményesebbek, jobbak és olcsóbbak. A lehetőségekhez képest a permete­zések számát csökkentsük. Kísérle­teink során feltűnt, hogy az „alapfer­­tőzés” nem egyforma a gyümölcsö­sökben. mert bizonyos fajta fák min­dig jobban fertőződnek. Ennek okai előttünk még idáig ismeretlenek. Min­den gyümölcsösben meg kell tehát keresni azokat fákat, amelyeket job­ban megtámad az almamoly. E fákat jelöljük meg és rendszeresen figyel­jük. Amikor azután a védekezés vég­rehajtására kerül a sor, akkor e kije­lölt fákat 7—8. a többit pedig 3—4- ízben permetezzük meg. Ez a módosí­tott védekezés feltétlen az anyag- é* munkaköltségek csökkentését segíti elő. A kéregkaparást, a hemyófogó-öv kihelyezését feltétlenül végezzük el. Ez ugyan nem ad tökéletes védelmet, de jó gyérítést végez a kártevők pusz­títása terén. A hernyófogó öveket két­hetenként váltsuk egészen gyümölcs­szedésig. A lecserélt öveket égessük el. Ha a molyfogó öveket leveszzük és a bennük talált bábokat, hernyókat erősebb tövei átszúrjuk úgy, hogy azok elpusztuljanak, — ez a módszer anyagmegtakarítással jár, mert ezen hernyófogó öveket újra elhelyezhet­­iük a fákon 1—2 hétre. Pósa Gyula, Ostrava-Radvance

Next

/
Oldalképek
Tartalom