Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-06-20 / 25. szám
tÔ54. Június 20. fiatod л~* . FöldmfitViS <■ — .in—.— II u -—----'-“ ' “ Csehszlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa Viliam Široký elvtárs beszámolójából a CsKP X. kongresszusán (Folytatás a 7. oldalról) nagyobb lesz a termelés és a munka termelékenysége, annál nagyobb lesz a szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodók jövedelme is. A mezőgazdasági termelés gyarapítására irányuló igyekezet ennek következtében kibővíti az árucserét a falu és a város kö. zott és megszilárdítja a munkásosztály politikai szövetségét a dolgozó parasztsággal. Meg vagyunk győződve róla, hogy igyekezetünk, amellyel lényegesen növelni akarjuk a mezőgazdasági termelést, teljes megértésre talál nemcsak a szövetkezeti tagok, nál, hanem az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztoknál is. Hisz a népi demokrati, kus állam _ érdekei teljesen megfelelnek az ö személyes érdekeiknek is. A termelés gyarapodásával növekszik jövedelmük és ezzel biztosítják jobb, módosabb életüket. A kötelező beadások normáinak leszállítása jelentős lehetőséget nyújt arra, hogy feléslegeiket eladják az állami begyüjtőszerveknek, vagy árpba - bocsássák a szabadpiacon. Minden előfeltételük megvan ahhoz, hogy fokozzák a hektárhozamokat és az állatok hasznosságát. Az államtól olcsó beruházási hitelt kapnak. Hathatós segítséget nyújtunk nekik vetőmag és ültetmény, műtrágya szál. lításával, valamint a gép- és traktorállomások szolgálatainak biztosításával. A párt és a kormány gondoskodása a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről további bizonyítéka annak, mily életes jelentőségű a munkásosztálynak a kis- és középparasztokkal fennálló szövetsége. Parasztjaink a munkásosztállyal harcos szövetségben megszabadultak a nagybirtokosoktól, a kapitalista üzérektől és a bankok uzsorájától. A munkásosztállyal harcos szövetségben 1948 februárjában megvédték jogaikat és meghiúsították a kapitalisták, bankárok és nagybirtokosok uralmának visszatérését. Testvéri együttműködésben a munkásosztállyal fejlesztik a mezőgazdasági termelést, fokozzák jólétüket és egyben hozzájárulnak a dolgozók ellátásának megjavításához. Ebből a szempontból nagyjelentőségű a begyűjtési gépezet jó és lelkiismeretes mun. kája. A begyűjtési gépezetnek teljesen meg kell szabadulnia a munka adminisztratív és bürokratikus módszereitől, százszázalékosan meg kell.. értenie szerepének politikai jelentőségét. Különösen gondosan kell eljárni a vágómarha árának megállapításánál, a gabona és m'ás termékek osztályozásánál, hogy a mezőgazdasági termelőket jóminőségű mezőgazdasági termékek beadására ösztönözzék. A begyűjtési dolgozók a parasztok szemében a népi demokratikus államot képviselik. Munkájuk teljes mértékben biztosítsa eljárásuk igazságosságát és vezesse rá a szövetkezeteket és az egyénileg gazdálkodó parasz. tokát az állami beadás 'kiismeretes teljesitésére, lássanak benne nazafias kötelességet, .amelynek teljesítésével biztosítják a dolgozók ellátását. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében nagy felelősség hárul az ‘állami gazdaságok dolgozóira. Az állami gazdaságok bizonyos eredményeket értek el a gabonatermesztésben, valamint a nemesített vetőmag termesztésében, de komolyan lemaradnak a burgonya és az ipari növények termesztésében, kü. Ionosén- pedig az állattenyésztésben. Van néhány állami gazdaságunk, amelyek e téren is figyelemreméltó eredményeket értek el. Például megemlítjük a szenei állami gazdaságot, amely a következő átlagos hektárhozamokat érte el: búzában 32.64 mázsa, tavaszi árpában 31.88 mázsa; a sertéshús termelési tervét 101 százalékra teljesítette és egy fejőstehénnél 3255.8 liter átlagos évi tejhozamot ért el. Mi azonban arra törekszünk, hogy minden állami gazdaság ilyen magas muta tőszámokkal dicsekedhessék, hektárbo. zamokban és az állatok hasznosságában egyaránt. Az állami gazdaságok munkájának nagy fogyatékossága az, hogy nincs általános fejlesztési tervük, vagyis nincs világos távlatuk, amely szerint a munkát megszerveznék és a gazdaságot kiépítenék. El kell érnünk, hogy minden állami gazdaság előtt világosan álljon a cél és aszerint dolgozza ki általános fejlesztési tervét néhány évre előre. Az állami gazdaságok jelenlegi fogyatékos állapotának komoly oka az, hogy alacsony az állami és munkafegyelem színvonala és óriásiak a hiányok a tervezésben és a vezetésben. Az állami gazdaságok a mezőgazdaságai termelés leghaladóbb szocialista formájaként rendelkezzenek jó, alaposan át. gondolt szervezettel, érjenek el fejlett szakszerű és műszaki színvonalat és lépjenek szoros együttműködésbe a tudományos kutatóintézetekkel. Az irányelvek óriási anyagi eszközöket irányoznak elő az állami gazdaságok kiépíté. sere, üzemi épületek, kultűrális, szociális berendezések létesítésére és lakásépítésre. Az állami gazdaságokat minél tökéletesebben fel kell szerelni gépi berendezésekkel. Elvárjuk, hogy a párt és a kormány gondoskodására az állami gazdaságok dolgozói azzal válaszolnak, hogy szorgalmat és fáradságot nem kímélve a kívánt színvonalra emelik az ál. lami gazdaságokat és a mezőgazdasági térmelés mintaüzemeivé fejlesztik őket. Falusi politikánk központi problémája az EFSz-ek további fejlődésének biztosítása. Az egységes földmüvesszövetkezetek az 1954. február 15-i állapot szerint összesen a termőterület közel 33 százalékán gazdálkodnak. Ezek az EFSz-ek állami gazdaságokkal és a gépállomásokkal együtt a szocialista falu felépítésének fontos alapját alkotják. Az EFSz-ek jelentős fejlődése az utóbbi évek. ben azt mutatja, hogy a kis- és középparasztok nagy -része teljesen megértette, hogy a szocialista szövetkezeti nagytermelés útja helyes és előnyös út. Ezt bizonyítják azok az eredmények is, amelyeket EFSz-ekben elértek azoknak a nagy fogyatékosságoknak ellenére is, amelyek e téren a munkában tapasztalhatók. Ezt elsősorban a termelési eredmények tanúsítják. Sok az olyan EFSz, amely az egyénileg gazdálkodó parasztoknál sokkal jobb hektárhozamokat, állattenyésztési eredményeket ért el. A račeticei (Kadaü járás) EFSz pl. búzában 28.2 mázsa, cukorrépában 301 mázsa hektárhozamot ért el. Még jobb eredményeket mutat fel a pŕíkazi (Olomouc járás) EFSz, búzában 30.6 mázsás, cukorrépában 308 mázsás hektárhozammal. A račeticei EFSz-ben egy anyasertéstől átlag 10.2 malacot neveltek fel. Hlinený Űjezdec-ben az EFSz még ennél is jobb eredményt ért el — anyasertésenként 10.6 malaccal. Hasonló jó eredményekkel dicsekedhetik sok más EFSz is. E szövetkezetek tagjainak jelentősen gyarapodott a jövedelme és ez meggyőzte őket arról, hogy mennyire előnyös a szövetkezeti társasgazdálkodás. A račeticei szövetkezeti tagok munkaegységenként 29.26 koronát, a príkazi szövetkezeti tagok 31.57 koronát értek el. A szövetkezetek java részének tagjai Tavaly már nagyobb jövedelmet értek el, mint az egyénileg gazdálkodó parasztok. 1953-ban a szövetkezetek egynegyed része 16 koronánál többet fizetett ki munkaegységenként. Igaz, akad még bőven szövetkezet, amely rosszul gazdálkodik, amelynek termelési eredményei éppen ezért gyöngék, s ahol a munkaegységenkénti juttatás alacsony. En. nek okát nemcsak a sok szövetkezetnél kétségtelenül megtalálható kezdeti nehézségekben kell keresni, hanem azokban a komoly fogyatékosságokban is, amelyek ezen a munkaszakaszon felmerülnek és amelyeket már nem egyszer komolyan megbíráltunk. A legkomolyabb fogyatékosság az, hogy a járási és kerületi mezőgazdasági szervek munkájának alacsony színvonala következtében a szövetkezeteknek nem nyújtottak elegendő szervezési és szakszerű támogatást. Különösen nagyok a fogyatékosságok az EFSz_ekben az állattenyésztés terén. Ennek fő okát abban kell látnunk, hogy a szövetkezetek jelentős része nem biztosított elegendő menynyiségü takarmányt a közös állatállomány részére, még akkor sem, ha a takarmány begyűjtése kielégítő volt, mivel nem voltak képesek megakadályozni a takarmány elfecsérlését és szétlopkodását. Komoly hibákat követtek el egyes szövetkezetek az állatte. nyésztés megszervezésében, valamint a fejők, etetők és állatgondozók díjazásában is. Az EFSz-ek megalakításánál helyenként komolyan megsértették pártunk politikáját és az önkéntesség elvét. Az olyan szövetkezeti tagoktól, akik nem voltak meggyőződve ! a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről és he. lyességéröl, érthetően nem várhattuk, hogy jó] fognak gazdálkodni a közös szövetkezeti vagyonnal. A szövetkezetek megalakításánál és a vezetésben felbukkant hibákat és fogyatékosságokat tavaly a reakciós elemek, főleg a j kulákok, akik közül sokan befurakodtak a' szövetkezetekbe, a nemzetközi reakció támogatásával arra igyekeztek felhasználni, hogy aláássák a szövetkezeti mozgalmat. Szövetkezeteink általában véve visszaverték a rohamot. A kulákoknak és rendszerünk más ellenségeinek nem sikerült megrendíteniük a szövetkezeteket. Bebizonyosodott, hogy a szocializmusnak a falvakon szilárd és elpusztíthatatlan alapjai vannak. A sző. vetkezeti tagok tevékenyen felléptek szövetkezetük védelmére. A tavalyi események igazolták, hogy a kulák szocialista ország-építésünk esküdt ellensége és az is marad. A kulákokkai szemben ébereknek kell lennünk, nem engedhetjük meg, hogy meghiúsítsák a mezőgazdasági termelés gyarapítására irányuló igyekezetünket, vagy hogy szabotálják a terme, lést a maguk gazdaságában és ne teljesítsék beadási kötelezettségüket. A kulákok ellen folytatott . politikai küzdelem legfontosabb feladata, hogy elszigeteljük őket a kis- és középparasztoktól, a középparasztokat hűséges szövetségesül nyerjük meg és nagy fi. gyeimet fordítsunk a középparasztok türelmes meggyőzésére. j A szeptember 15-i kormánynyilatkozat alapján kiadós támogatást nyújtottunk szövetkezeteinknek, amely jelentősen hozzájárult megszilárdításukhoz. Ezt tanúsítja az a tény, hogy a szövetkezetek egy hektárnyi termőföldre eső pénzbeli jövedelme 1953-ban több mint 30 százalékkal volt nagyobb, mint 1952-ben. Ezt bizonyítja továbbá az a tény, hogy 1953-ban a szövetkezeti tagok munkaegységeikre a cseh országrészekben az EFSz-ektöl külön pénzbeli támogatás nélkül több, mint 50 százalékkal nagyobb összeget kaptak kifizetve, mint 1952-ben. Az 1954. évi termelési és pénzügyi tervek bizonyítják, hogy a szövetkezetek javarésze rendelkezik minden feltétellel, hogy ez -évben gazdasági és pénzügyi tekintetben tovább erősödjék. A szövetkezeti tagok túlnyomó többsége helyesen értékeli azt a nagy támogatást, amelyet az államtól kapnak és minden erővel igyekeznek fokozni a termelést és ezzel biztosítani a dolgozók jobb ellátását, valamint szövetkezetük nagyfokú jövedelmezőségét. Az EFSz-ek fejlődése ezért teljes mértékben igazolja parasztpolitikánk helyességét, az EFSz-ek minden szempontból való támogatását, célszerűségét, ami a mezőgazdasági termelés lényeges fokozása biztosításának legfőbb útja. Meg vagyunk győződve róla, hogy az eredmények, amelyeket EFSz-eink elérnek, meggyőzik a még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokat, hogy a maguk jóléte szempontjából is helyesen döntenek, ha belépnek a szövetkezetbe. Továbbra is minden. erővel rajta leszünk, hogy poli. tikailag, gazdaságilag és pénzügyileg megszilárdítsuk az EFSz-eket, mint a mezőgazdasági termelés további lényeges gyarapításának, a szövetkezeti mozgalom további fejlesztésének biztos alapját. Arra törekszünk, hogy kiszélesítsük az EFSz-ek tagjainak sorát és új szövetkezeteket alakítsunk mindenütt, ahol megvannak a szükséges előfeltételek és ahol meggyőztük a kis. és középparasztokat, hogy a szövetkezetben jobban gazdálkodhatnak. Az EFSz-ek további sikeres fejlődésének szempontjából különösen a kővetkező kérdések megoldására kell ügyelni: 1. Meg kell javítani a szövetkezetek munkájának irányítását és szervezését, hogy minden szövetkezetben állandó munkacsoportok alakuljanak, kiutalt földdel és munkaeszközökkel, hogy a munkát helyesen. és igazságosan normázzák, hogy a munkaegy. ségeket pontosan feljegyezzék és hogy a tervbevett feladatok túlteljesítéséért prémiummal jutalmazzák. 2. Külön figyelmet kell fordítani az állattenyésztés megszervezésére, fel kell kelteni a szövetkezeti tagok anyagi érdekeltségét a növendékállatok eredményes nevelésében, teheneknél a tervbevett tejhozam elérésében és túlteljesítésében, a sertéseknél pedig a napi súlygyarapodás elérésében normális takarmányadagok mellett. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy a mezőgazdasági termelésnek, tehát az állattenyésztésnek is a növény, termesztés az alapja. 3. Biztosítani kell, hogy valamennyi szövetkezetben a tagok jövedelmi fö forrását a közös gazdálkodásban lássák és a háztáji gazdaság csak mellékjövedelmük a szövetkezeti tag jövedelmének kiegészítésére szolgáljon. 4. Biztosítani kell a szövetkezeti funkcionáriusok szaktudásának és szervezőképességének rendszeres növelését. Ez elsősorban az elnökökre, munkacsoportvezetőkre, gazdasági intézőkre és könyvelőkre vonatkozik. 5. Biztosítani kell, hogy a mezőgazdasági szervek és a kutatóintézetek alapos és rendszeres szakszerű támogatásban részesítsék a szövetkezeteket. 6. Állandó figyelmet kell fordítani a szövetkezetek helyes pénzügyi gazdálkodására ! és a szövetkezeti vagyon állandó gyarapítására és megóvására. 7. Támogatni kell a szövetkezeti tagok kezdeményezését, ki kell fejleszteni a szocialista munkaversenyt a hektárhozamok növelésére és az állatállomány hasznosságának fokozására. A mezőgazdasági termelés tervezésében tapasztalható komoly fogyatékosságok oka elsősorban a túlságos központositás, amely megakadályozta, hogy megfelelően tekintetbe vegyük az egyes kerületek és járások különleges viszonyait. Az állami terv fcúlsá. gosan sok mutatószámot írt elő, így aztán a dolgozók alulról jövö kezdeményezésére béklyókat raktak. A sok mutatószám kényszerűen a mezőgazdasági termelés irányításának és a tervteljesítés ellenőrzésének elbürokratizálására is vezetett. A mezőgazdasági termelés tervezését tehát következetesen kell decentralizálni, csökkenteni a mutatószámokat és biztosítani, hogy a tervjavaslatok kidolgozásánál gondosan tanulmányozzák a járási és kerületi mezőgazdasági szervek javaslatait, amelyeket j azok az EFSz-ekke! és a helyi nemzeti Ы- j zottsá gokkal együttműködve dolgoztak ki. I Feltételezzük, hogy minden kerület, minden járás, minden község, minden-EFSz és minden állami gazdaság kidolgozza a maga részletes tervét a mezőgazdasági termelés gyarapítására, alapul véve a helyi viszonyokat, a termelés eddig elért színvonalát és a rejtett tartalékokat, tiszteletben tartva az állam szükségleteit és érdekeit. A járási és kerületi mezőgazdasági szervek dolgozóinak, valamint a szövetkezeti tagok, kis- és középparasztok kezdeményezésétől elvárjuk, hogy hozzásegítenek a termelés fokozása további lehetőségeinek feltárásához a helyi viszonyok alaposabb és átgondoltabb kihasználásával. Továbbá határozottan le kell számolnunk a vezetés bürokratikus papirosmódszereivel. A mezőgazdasági termelés szempontjából különösen nagy jelentősége van a nemzeti bizottságok új szervezetének. A mezőgazdasági osztályok, mint a járási és kerületi nemzeti bizottságok tanácsainak végrehajtó szervei, rendkívül felelős és komoly feladatra hivatottak. Helyénvaló lesz, ha okulnak a megszüntetett mezőgazdasági ügyosztályok fogyatékosságaiból és hibáiból. A mezőgazdasági szervek cselekvőképes munkájától függ majd jelentős mértékben, milyen eredménnyel leszünk képesek megszervezni a szövetkezeti tagok és egyénileg gazdálkodó parasztok százezreinek munkáját közvetlenül a földeken, hogyan vezetjük rá őket, hogy szüntelenül a hektárhozamoknak és az állatok hasznosságának fokozására törekedjenek, hogyan látjuk el őket zavartalanul vetőmaggal, ültetménnyel és műtrágyával, valamint más szükséges anyagokkal, hogyan nyújtunk nekik szakszerű tanácsokat és segítséget. Elvtársak, törekvésünk, amelynek célja a mezőgazdasági termelés lényeges gyarapítása. teljes összhangban van mind a szövetkezeti tagok, mind pedig az egyénileg gazdálkodó parasztok érdekeivel. Csak tőlünk függ, elsősorban a párt jó és lelkiismeretes műnkajától, hogy megnyerjük e feladat teljesítő, sének a kis- és középparasztok, szövetkezeti tagok százezres tömegeinek aktív, kezdeményező munkáját. A munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetségének további megerősítésére irányuló ‘ törekvésünk ezért elválaszthatatlanul egy azzal a feladattal. hogy biztosítsuk a mezőgazdasági terme,lés lényeges gyarapodását. El kell érnünk, hogy lényegesen megjavítsuk plártunk munkáját a falvakon. Nem mondhatjuk, hogy pártszerveink, különösen a kerületi és járási pártbizottságok ez ideig keveset foglalkoztak volna a mezőgazdasági termelés kérdéseivel. Ellenkezőleg. Ha nem értük el a kívánt eredményeket, úgy a hiba nem abban áll, hogy a párt szervei keveset foglalkoztak a mezőgazdasági termelés problémáival, hanem abban, hogy nem mindig foglakoztak velük helyesen, nem mindig alkalmaztak helyes módszereket. A járási és kerületi pártbizottságokban az elvtársak gyakran nem ismerik konkrétan a mezőgazdaság problémáit. Amikor Sztálin elvtárs a kolhozmozgalommal kapcsolatban a párt feladatairól beszélt, hangsúlyozta, hogy „a párt most már nem szorítkozhatik egyes beavatkozásokra a mezőgazdaság fej. lödési folyamatában. A pártnak most a maga kezébe kell vennie a kolhozok vezetését, vállalnia keü a felelősséget a kolhozparasztok munkájáért és a nekik nyújtott támogatásért, hogy a kolhozok tagjai gazdaságukat a tudomány és a technika vívmányait felhasználva gyarapítsák“. Be kell vallanunk, hogy mindezideit; járási pártbizottságaink javarészének munkája csak többé-kevésbbé sikerült „beavatkozásokra“ szorítkozik a mezőgazdaság fejlődésében, de nem éreznek igazi felelősséget a járásukban működő sző. vetkezetek munkájáért, sikeres fejlődéséért. Ezt a követelményt természetesen senki sem magyarázhatja úgy, hogy a pártszervek lépjenek a mezőgazdasági szervek helyére, hanem ellenkezőleg, az az értelme, hogy a mezőgazdaság szakaszán a politikai vezetésnek konkrétnak kell lennie, a járásban működő minden egyes szövetkezet helyzetének pontos ismeretén kell alapulnia. A járási pártbizottság jó munkája mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogyan ké. pes irányítani a kommunisták munkáját a falvakon és a szövetkezetekben. Nem szabad elfelejteni, hogy а X. kongresszus irányelveinek teljesítésénél döntő szerepet játszik a falusi pártszervezeteknek, valamint az állami gazdaságoknak és a gépállomásokon működő alapszervezeteknek munkája. El kell érnünk, hogy a falu minden kommunistája harcoljon azoknak az irányelveknek a valóraváltásáért, amelyeket a párt a mezőgazdasági termelés fejlesztését illetőleg tűzött ki, hogy maradéktalanul megértse ezeket az irányelveket, hogy meggyőződjék helyességükről, hogy a mezőgazdasági termelés színvonala emelésének élharcosa legyen és így megnyerje a szövetkezeti tagok. kis. és középparasztok legszélesebb tömegeit a kitűzött feladatok lelkes és kezdeményezőképes teljesítésének. Folytatás a 1-0 oldalon.
