Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-05-23 / 21. szám

1954 május 23. 3 éfüef&fftf Földműves Az ipolynyékiek virágzó állattenyésztése Ma már az ipolynyéki egységes főld­­müvesszövetkezetet az elsők között emlegetik. Büszkék is erre a tagok. Köztük Bornstein elvtárs is, a szövet­kezet agronómusa. Az ipolyviski szövetkezet ugyan méq előttjink áll — mondja Bornstein elv­­társ. — de vigyázni kell a viskieknek, mert mi bizony a nyomukban járunk. Az agronómus ezután a növényé",to­lásra tereli a szót: — Tíz hektár borsónk szinte örül a májusi aranyat érO esőnek. Természe­tesen azért, mert idejében bekapó!­/ tűk. A négy hektárt kitevő repcénket, ' amit szűksorosan vetettünk, már rin­gatja a tavaszi szellő . A repcével kapcsolatban Bornstein elvtárs beszámol arról is, hogy bizony harcolnioíc kellett érte, mert egyszer­re csak megjelent a fénybogár. Ha ezt. idejében észre nem veszik és a nö­vényt be nem szórják dinociddál, ak kor bizony nagy kárt okozhatott volna ez a veszedelmes kártevő rovar. — Egy hektár köményünk is van — folytatja az agronómus. — Ezt kézi­­kgnával iparkodunk idejében beka­pál ni. — Megtudjuk azt is, hogy a szövet­kezetnek 8.50 ha cukorrépáján tel­ies ütemben folyik a sarabolás. Az őszi vetéseket ugyancsak szakszerű ápolásban részesítették a szövetkezess tagjai El'őször is idejében lehengerel­ték. majd kétszerjnegboronázták a re­temén у két. Hektáronként 1,50 műtrá­gyát is szétszórtak a vetéseken. Le gyen dicséretére mondva az ipóly­­nyéki szövetkezetnek, hogy nagy gon­dot fordít a magtermelési parcellákra. A legmegfelelőbb helyen jelölték ki erre a célra a parcellát. Itt szuper­­foszfát-kálikeverék műtrágyát hasz­náltak A kukorica és a burgonya ápolását egyelőre kisebb osztagokban, végzik. Helyes lenne azonban, ha ezt a mun­kát is egyénekre felosztanák, mert így fejlődik ki legjobban az egyéni fele­lősségérzet az elvégzett munka minő­ségéért. Az ipólynyéki szövetkezeti tagok nemcsak a növénytermesztésben igye­keznek. hanem az állatok hasznossá­gára is törekednek. Hogy az álllat.te­­nyésztésben is jó eredményeket érnek el, arról világosan tanúskodik az, hogy példásan teljesítik beadási köte­lezettségüket állattenyésztési termé­kekből. Az időtervet magasan túltel­jesítik. A folyó negyedévi beadásuk­nak sertéshúsból 215, a tojásból ve­dig 292 százalékra tettek eleget. A tojásbeadást azért tudja a szövetkezet ilyen példásan teljesíteni, mert nagy­szerű baromfifarmmal rendelkezik. /4 farmot Oroszlány elvtárs vezeti, aki 1 éves szakiskolát végzett. így a mun­ka a farmon szakszerűen fdyik. Most állítottak be tenyészetre 3000 darab fajcsirkét. Oroszlány elvtárs a CsKP X. kongresszusa tiszteletére vállalta, hogy a kiscsirkéket 85 százalékos eredménnyel felneveli. Ezt a vállalá­sát túlteljesíti, mert már eddig 92.59 százalékos eredményt mutat fel. Ugyancsak а X. kongresszus tisztele­tére vállalta, hogy 1000 kakast kihiz­lal, hogy ezeket a szövetkezet terven felül beadhassa közellátásunknak. ■ - Hogy mit jelent ez, azt akkor látjuk igazán, ha tudjuk, hogy a szövetkezet a baromfibeadást már eddig 490 szá­zalékra teljesítette. Oroszlány elvtírs jó munkája bátorította fel a szövetke­zetét, hogy azt a kötelezettségválla­lást tegye, hogy 40.000 toiást bead terven felül. Nemcsak a baromjifarmban vannak jó eredmények. A sertéshizlalda Mol­nár Sándor és Sulek Pál jó munkáját dicséri. Az állattenyésztés tovább fejlesztése érdekében a szövetkezet nagy gondot fordít a takarmányalap megteremté­sére. Még májusban lesilóznak kilenc hektár őszi takarmánykeveréket. A le­­silózott őszi keverék után a földet be­vetik csalamádé val, ami ugyancsak ér­tékes takarmányt jelent az állatok számára. A takarmányfélék lekaszá­lására és betakarítására is nagy gon­dot fordítanak. Érdemes a gazdag ta­karmányalapról gondoskodni, nyert csakis jó takarmánnyal lehet jó ered­ményeket elérni az állattenyésztési' :n. Zatykó József, Dacsóli °szi Másodnövényekkel hasznosítsuk az őszi takarmánykeverékek földiét A írvapuibearlás emeli az EFSz-ek jövedelmét Ebben az időszakban mindenütt meg­kezdődik az őszi takarmánykeverékek betakarítása. Az őszi takarmánykeve­rékek után felszabadult földet a leg­eredményesebben hasznosíthatjuk má­­sodvetéssel. Ebben az időszakban a ta­laj még kellően nedves és nagyobb lehetőség van arra, hogy másodvetésű növényeket termesszünk, akár magnak, akár takarmánynak. Amint az őszi keverék napi-kétnapi adagját lekaszáltuk, azonnal el kell vé­gezni a középmély, 16—20 cm-es szán­tást. A szántással egy napot sem sza­bad késni, mert különben a föld kiszá­rad és elveszítjük a jó magágykészítés lehetőségét. Az eke után mindenkor boronát járassunk, szükség esetén pe­dig síma, vagy g' rüs hengerrel készít­sük elő a kellően öss etömődött, át­nedvesedett vetőágyat. Az őszi takarmánykeverékek után, elsősorban kukoricát és napraforgót vessünk magnak, valamint az őszi ke­verékek talaját használjuk fel a nyári burgonya vetésére. Másodsorban tekarmánynövényektX vessünk, hogy az állattenyésztés ta­­karmányellátasát, a biztos termést ígé­rő korai másodnövénveket is megszi­lárdítsuk. Takarmánynak szóba jöhet silókukorica, kukorica- és napraforgó­­csalamádé, mohar, takarmánykáposzta. Kukoricából rövid tenyészidejű ko­ránérő fajtákat vessünk, lehetőleg négyzetes kötésben. A négyzetesen ve­tett másodvetésű kukorica jó növény­­ápolás után megközelíti a főtermény­ként vetett kuk termését. Napraforgóból csak rövid tenyészide­jű, alacsonytörzsű naprarorgófajtáket vessünk. Alkalmas a korán lekerült őszi ke­verékek talaja a cst»n 4, a bab, keserű csillegfürt és a köles magtermelésére is. A jól előkészített földbe elvégzett korai vetés ezeknél a növényeknél is jó megtermést biztosít. A takarmánytermelés céljára vetett másodnövények közül elsősorban a. si­lót''ármányokat kell élőt rbe helyezni és arra kell törekedni, hogy silókukori­cából minél nagyobb területet vessünk be, az őszi keverékek után. A kukorica- és napnaforgócselamádét legcélszerűbb ikersorosan vetni, hogy legalább két kapálással ezekből a növényekből is jó termést biztosítsi/nk. Az apró mag­vak (mohar, köles) vetésénél minden esetben alkalmazzuk a vetés előtti hen­­g^rezést. Az őszi keverékek egy részét, ahol a vetés a legritkább é„ a magkötés fel­tételei leginkább megvannak, hagyjuk meg magnak. így biztosítjuk, hogy őszire elegendő vetőmag álljon rendel­kezésünkre. A kassai kerületben jól halad a ta­vaszi nyírásból való gyapjú begyűj­tése. A szövetkezeti tagok érdekelve vannak abban, hogy minél több gyap­jút beadjanak juhaikról, mert az idén a tervenfe'üli beadásokért nagyon elO nvös jutalomban részesülnek. Szapák János, a szenyai egységes földmüvesszövetkezet juhásza a meri­­noi iubnknái darabonként átlagosan 3,86—5,5 kilogramm gyapjúhozamot ért el a tavaszi nyírásból. A szövetke­zet így terven felül beadhatott 2000 kg gyapjút, amiért 215.000 koronát kapott. A sacai szövetkezet 870 kilo­gramm gyapjút adott be terven felül Igv az EFSz 98.000 korona jövede ’emre tett szert. A moldva; ’á-ásban lévő .csécsi szövetkezetben Szököly juhász a gondjaira bízott juhoknal átlagosan 4,60 kilogramm 7,5 centi­méter hosszúságú gyapjút ért el. A beadásnál a csécsiek által beadott gyapjút elsőosztályúnak minősítet­ték. Összesen 68.000 korona bevételié tett szert a szövetkezet •gyapjúból. Jó eredményről számolhat be a leleszi, bélyi, és a királyhelmeci szövetkezet is. ahol ugyancsak magas gyapjúbo­­zamot értek el a juhoknál. JNádszeg népe az urnák előtt Hajnali 5 órakor szólalt meg a hangszóró Nádszeg utcáin és szép dalokkal ébresztette a község lakóit május 16-án a szavazás napján. Az ébresztésre bizony már sok helyen nem is volt szükség, mert az embe­rek ma korábban keltek, mint más­kor és gyorsan végezték el a reggeli munkájukat. Hat órára mindenki megtette a megfelelő előkészülete­ket, hogy hét órára, mire a szavazás megkezdődik, ünneplőbe öltözve je­lenhessen meg a szavazóhelyiségek­ben. Ogy készülődtek a nádszegiek erre a napra, mint valamilyen nagy ünnepre. Ezt bebizonyították azzal is, hogy sokan már 6 óra után gyü­lekeztek a választó helyiségek előtt. Az egész környéken híres fúvós­zenekar pattogó indulókba, majd táncdalokba kezdett s lábrakapott az ének, a dal, az ifjúság táncreperdült, mialatt megnyíltak a szavazóhelyisé­gek s megindult a várva-várt szava­zás. A falu népe otthonosan érezte ma­gát a szépen feldíszített termekben Hisz már a bejáratnál virágcsokrok­kal feldíszített díszkapu fogadta őket. Az öregebbek elgyönyörködtek az ifjúság táncában. Soha ilyen sza­vazást még nem láttak. Virággal ékesített díszkapu, feldíszített ter- I mek, zene, dal, tánc, igazi öröm és megelégedés uralkodott az arcokon. A mosoly, a jó érzés csak fokozó­dott, mikor a szavazólapokat kezük­be kapták a választók, amelyeken je­löltjeik neve szerepelt. Nyugodt, tiszte lelkiismeretid léptek az ur­nához, hogy szavazatukat leadják azokra, akikbe , bizalmukat helyezték s akiktől a jövőben sokat várnak. Öregepe, öreganva fiaival, unokáival járult az urnához, s szemükből az öröm s megelégedés tükröződött. A zene, 'a tánc egyre fokozódott és a szavazás zavartalanul folyt a béké­ért, a szebb és jobb holnapért. S. G. A tűzoltók a néo vagyonát védelmezik Járásunkban a tűzoltók is bekapcso­lódtak a szocialista munkaversenybe. Ezek az önfeláldozó baj társak tudják, hogy egyetlen falu, de még egyetlen major sem lehet meg a tűzoltók oda­adó munkája ntikül. Éjt nappá téve nem ismernek fáradságot, ünnepet, rossz időjárást, mindig készek arra, hogy veszély esetén polgártársaik se­gítségére siessenek. Tisztában vannak azzal, hogy akár a szövetkezeti, akár a magángazda vagyona van veszélyben, ez nemcsak az ő káruk lesz, hanem ezzel államunk is meg lenne károsítva. Kormányunk sokat áldoz a tűzoltó­testület állandó fejlesztésére. Sajnos, sokan még nem tudják ezt megbe­csülni és értékesíteni. E2t a legjobban bizonyítja a vágsellyei eset, ahol csak 14 tűzoltó jár gyakorlatra, holott eze­ket megszívlelve, legalább 114-nek kellene járnia! Más a helyzet Vág- Farkasdon, Zsigárdon, ahol mind töb­ben és többen sorakoznak a tűzoltók csapatába. Nem kielégítő a helyzet Vágkirályfán i Vághosszúfalun, ahol még ma sem értik,, hogy saját vagyo­nukat védik meg azzal, .a saját tűz-. oltókat képeznek ki. Nem szabad arra támaszkodniuk, hogy majd eljön a já­rási székhely tűzoltósága, majd eljön­nek a sellyeiek, ha baj van. Községeink minden egyes polgára invekezzen be­kapcsolódni a közös vagyon oltalmazá­sába és megvédésébe. Hankó József Vágsellye. Kik kaphatnak segélyt elemi károknál Kormányunk messzemenő gondosko- ( dása a dolgozókról, tehát egyben a \ földmüvesemberről is, többek között megnyilvánul abban, hogv ha valami- .* lyen elemi csapásból kifolyólag kár éri | a föld aúves ..érmését, vagy vagyonát, állami segélyben részesül. Ezt a se­gélyt a földművesek számára törvény biztosítja. Mindannyiunknak érdeke azonban, hogy ezt a segélyt azok kap­ják meg, akik tényleg jogosultak erre Sokan azt hiszik, hogy minden esetben jár az állami segély az elemi károknál. Ez a nézet a 27/1950 Zb. sz. törvény helytelen magyarazásával alakult ki. | Ezért megmagyarázzuk földműveseink- j nek, hogy is áll ez a dolog. A fentemlített törvény és hirdet­mény értelmében nem kaphatnak se­gélyt azok, akik nem biztosítottak olyan károk ellen, amelyek ellen biz­tosítani lehet. A nemzeti bizottságok ilyen esetben akkor intézhetik el csak kedvezően a segélyre szóló kérvénye­ket, ha a károsult szociális okból ki­folyólag nem volt abban a helyzetben, hogy a biztosítást megkösse. Ez azon­ban kivételesen fordul csak elő, mert minden földművesünk van olyan anyagi helyzetben, hogy a biztosítással járó únimális díjat megfizethesse. Hasonlóan téves nézetek alakultak ki a földadóval kapcsolatos engedmények nyújtásánál is elemi csapások esetében. Ezért rámutatunk a 13/1945 U. v. sz. hirdetmény 1. paragrafusára; amely szerint csak olyan adóköteles szemé­lyeknek ny íjtható engedmény a föld­művesadónál, al 'k nem biztosítható elemi csapások következtében szenved­tek kárt. Az ilyen ügyekben bővebb felvilágosítást az Állami Biztosító já­rási felügyelőssége minden földműve­sünknek szívesen ad. STAŠ1K N„ az állami tiztosítóintézet dolgozója Bőséges takarmányalap — sikeres állat'envfsztés Dolgozó népünk életszínvonala eme­lés szempontjából rendkívül fontos az, hogy a legrövidebb időn belül fellendít­sük állattenyésztési termelésünket. Pártunk és kormányunk ennek a fela­datnak a teljesítésére mozgósít most maidén mezőgazdasági dolgozót. Állat­állományunk hasznosságát emelni azon­ban mégsem lehet egyik napról a má­sikra. Állandó, átgondolt, tervszerű és célszerű munkára van szükség. Minde­nekelőtt a takarmánykérdést kell meg­oldanunk. Nincs olyan földműves, aki ne lenne tisztában azzal, hogy megfe­lelő mennyiségű és minőségű takar­mány nélkül még a legjobb akarat mel­lett sem lehet lényeges javulást elér­ni az állattenyésztési termelésben. Éppen ezért minden állami gazdaság­ban és szövetkezetben arra törekszünk, hogy megteremtsük a megfelelő takar­­mánvalapot. Kiszélesítjük a takarmány­termelés vetésterületeit is. Ennek el­lenére mégis meg kell mondanunk, hogy meglévő takarmánytermelési te­rületeinket kell ez eddiginél sokkal job­ban kihasználnunk, mégpedig jobb ápo­lással, veszteségnélküli betakarítással és nem utolsó sorban a betakarított ta­karmány gazdaságos beosztásával. Állattenyésztőink ezekben a napok­ban fogják befejezni a téli takarmá­nyozási időszakot. Hány állatgondozó és takarmányos van, aki türelmetlenül várja már az új zöldtakarmányt. Ez érthető is,‘ mert ha a téli takarmány elfogyott, akkor már csak az újjal le­het számolni. Gondolkozzunk el azon, hogyan osztottuk be múlt évben a takarmányt és hogy nem voltunk-e ép­pen mi az okai anr k, hogy most, ta­vasszal, alig tudunk mit adni az ál­latoknak. Éppen most van az idej" an­nak, hogy minden állatgondozó és ta­­karmányozó, de egyben a szövetkeze­tek és állami gazdaságok vezetői is komoly számadást végezzenek, és hogy okuljanak a multévi hibákból. Vonják le a tanulságot és most, hogy megkez­dődik az új takarmányozási időszak, ne engedjék meg, hogy bárminemű pa­zarlás üsse fel fejét a takarmányozás körül. A jó tapasztalatokat is fel kell használni. Komoly, tér.szerű szervező­­munkára van szükség és akkor lesz bőségesen takarmányunk az egész év folyamán. Napjainkban az a legfontosabb fela­dat, hogy helyesen t'rjünk át a zöld­takarmányozásra. Az első pillanatra nem is olyan nagy feladat ez. Sok helyen bizony úgy oldják meg a zöld­takarmánykeverékből, vagy a lucerná­ból, hazahordjak a - felotetik az ál­latokkal. Azok a takarmányozók, akik eszerint járnak el, nem is gondolják, hogy milyen kárt okozhatnak állatál­lományunkban és egyben mennyire megkárosítják a szövetkezetei is pa­zarlásukkal. Emellett még nemzetgaz­dasági kárt is okoznak zszerűtlen munkájukkal. Amíg van takarmány, ad­dig „nyakig" etetnek, ha meg már el­­f gyott, egyszi -üen siránkoznak, ha emelgetni kell a legyengült állato­kat. Ezért fontos, hogy egész éven át, megfelelően adagolt takarmányban ré­•»­szesüljenek állataink. És ezt nem lehet eléggé к ingsúlyozni. Még mindig nem látják , linden szövetkezetben, hogy mennyire fontos a célszerű gaz­daságos takarmányozás az állattenyész­tés szempontjából, amely a szövetke­zet egyik legjövedelmezőbb bevételi forrása. ne legyen teh egy szövet­kezet és állami gazd o, de egy egyé­nileg gazdálkodó sem, aki ezt ne tuda­tosítaná magában most, amikor a zöld­takarmányozásra átté-ünk és amikor megkezdjük az elkövetkezendő időszak­ra megteremteni a takarmánykészle­tet. A szövetkezeti tagok, csoportvezetők és a járási nemzeti bizottságok zoo­­technikusai ezekben a napokban feje­zik be, vagy máris befejezték a zöld­takarmányozás tervének kidolgozását. A tervekben kiszámítják, mennyi ta­karmányra van szükség, mikor, nennyi és milyen takarmányt etessenek, hogy az állatok állandóan jó erőben legye­nek és hogy emellett még véletlenül se következzen be pazarlás. Sokszor elő­fordul, hogy feleslegesen sokkal több takarmányértéket feletetünk, mint amennyire az állatoknak szüksége van basznos^átnikhoz mérten. Nem mind­egy az, hogy fiatal, vagy öreg keveré­ket, keveréket vagy lucernát etetünk, és hogy a tehén két vagy 10 liter te­jet ad-e. A terveknél tehát elkerülhe­tetlenül figyelembe kell venni az egyes takarmányok értékét, de ugyanakkor az állatok hasznosságát is. Nem fér kétség ahhoz, hogy a fiatal zöldtakar­mányból az állat sokkal többet bír fo­gyasztani, mint amennyire a tejképzés­hez és a súlygyarapodáshoz szüksége van. Ezért feltétlenül fontos, hogy a zöldtakarmányhoz szalmát is adjunk, mégpedig szecskázott állapotban. Sok értékes takarmányt, megtakaríthatunk így a téli időszakra. A takarmányalap biztosításának to­vábbi fontos kérdése a takarmányok betakarítása. Bizony, nagyon sok függ attól, hogy milyen gyorsan tudjuk be­gyűjteni takarmányainkat. Tapasztalat­ból tudjuk, hogy ha a takarmánykeve­rékeket későn, fásult állapotban kaszál­juk, és ha a hereféléket, lucernát és füvekel akkor ka áljuk, amikor már elvirágoztak, akkor több takarmányt nyerünk, de ugyanakkor ezeknek a ta­karmányoknak a tápértéke lényegesen alacsonyabb. Ehhez még hozzá kell számítanunk azt is, hogy az idejében lekaszált takarmányok után sokkal gyorsabb a sarja^ás, mint ha későn ka­szálunk. A takarmányt tehát ne hagy­juk elvénülni, hanem akkor kaszáljuk, amikor a legtöbb tápanyagot tartal­mazza. A takarmányok betakarítására éppen olyan jó’ fel kell készülnünk, mint bármely más fontos mezőgazdasági munkára. Uher elvtárs ,a közelmúltban megjelent felhívásiban pontos útmuta­tást adott ezzel kapcsolatban. Mező­­gazdasági dolgoz*, "’-nak ehhez a felhí­váshoz kell tartaniok magukat. Min­dent el kell követniök, hogy egy szál széna, vagy más takarmány s* vesszen kárba. Ehhez azonban szükséges, az idejében való kaszálás mellett, a szá­rít - feladatainak sikeres megoldása is. Legjobb, ha sza-ltokon szárítunk. Fő­leg a fűféléknél, a hereféléknél és a lucernánál fontosak a szárítók, mert az apró levelek a forgatásnál nem töre­deznek le és eső esetében sem, veszí­tenek annyit tápértékükör Készítsünk hát elég szárítót. Ne nézzük az ezzel járó költségeket, mert hiszen az sok­szorosan megtérül a jó takarmányban és ezen keresztül állataink rendes ta­karmányozása következtében, magas hasznosságukban. Az utóbbi években sok értékes ta­pasztalatot szereztünk a silózás terén is. Ha van elég silótakarmányunk, ak­kor állataink a tél folyamán sem szen­vednek hiányt lédús takarmányban. Márpedig azt mindenki tudja, hogy a lédus takarmány milyen nagy szerepet játszik az állatok hasznosságának e­­melésében. Nagy mulasztást követnénk el tehát, ha a silózásra nem fordítanánk kellő gondot. Már most is lesz, mit si­lózni. Az őszi takarmánykeverékek, a savanyúrétek füve és a káka nagyon jó silóanyag. Ezárt hozzuk rendbe a silógödröket, Számoljunk azzal is, hogy esetleg esős időjárás következtében nem tudjuk a többi takarmányt kiszá­mítani, s hogy ebben az esetben ezt is lesilózhassuk. így nem érhet bennün­ket meglepetés. Most gondoljunk arra is, hogy az őszi keverékek után még termelhetünk értékes takarmányt, mégpedig nyári keverékeket, csalamád ,. és burgonyát. Munkára hát!

Next

/
Oldalképek
Tartalom