Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-05-16 / 20. szám
12 AMed Főliimnw* 1954. május 16. Tanúságtétel Koreáról Dien Bien Phn eieeett A genfi értekezlet idején, ágy véljük. nem haszontalan, he közöljük olvasóinkkal P. Hjun, fiatéi koreai író tanúság tételét hazájáról. A jelenleg Párizsban tartózkodó író írásának címe „Koreai vagyok”. A dokumentum őszinteségéhez és hitelességéhez nem férhet kétség. P. 4jun tanüságtétele a következőképpen hangzik: A koreaik remébe nagy a különbség Észak- Ó6 Dél-Korea között. A két rendszer és a két életforma között. Ha a különbségeket Észak és Dél között szemügyre vesszük. Észak a győztes. Nem fegvveres, vág' háborús győzelemről van szó. Mindenekelőtt meg kell mondanunk, hogy majdnem minden koreai értelmiségi büszke a koreai kommunistákra. A Koreai Kommunista Párt Ázsia legrégibb kommunista pártja. Ez a párt az orosz forradalom idején önkénteseket küldött Oroszországba, hogy azok^ egy sorban harcoljanak a „vörösökkel”. A japán megszállás idején a kommunista párt állt az ellenállás élén Harmincöt év során a japán igát gyűlölő koreai hazafiak vállvetve harcoltak a kommunista párttal. A megszállók ellem harcban a nacionalizmus és a kommunizmus elválaszthatatlanul egybeforrt. Az északkoreai kormány mihelyt hatalomra került, hozzálátott a földreform végrehajtásához, a nagyipar államosításához, iskolák és kórházak építéséhez. Dél-Korea ma az inflációtól. a korrupciótól és az álcázott munkanélkü éqtől szenved (tudniillik Li Szin-Man a munkanélkülieket besorozza a hadseregbe és az amerikai kölcsönbő1 fizeti ki őket). — Észak-Koreában újjáépítik a bombák által lerombolt házakat és gyárakat, megfékezik az inflációt, mindenki részére biztosítják a teljes foglalkoztatottságot, sőt még arra is sor kerül, hogy a mumkáso reálbérét felemeljék, amely mind Északon, mind Délen még igen alacsony. A nűvészeket és értelmiségieket állami támogatásban részesítik. ingyenes hangversenyeket tartanak. Észak-Koreát a terv végrehajtása érdekében „kerületekre” osztották. Mindegyik kerületnek meg van a maga „építési bizottsága", amelynek feladata lakóházak, kórházak, utak és üzemek építése. Észak-Koree külső képe változik, s ez látható is. A háború porig égette a legfőbb ipari központokat. Ezeket most korszerűen újjáépítik és újakat létesítenek. A kommunisták az újjáépítés által felvetődő kulturális kérdésekre is gondolnak: igen sok színházat, hangversenytermet építenek olyan helyen К ahol azelőtt ilyenek nem voh i Jelentős erőfeszítést tettek az ifjúság érdeklődésének felkeltésére a mosi folyó építés iránt. Kim ir Szén. Észak- Korea minisztereliiöke maga is fiatal Csak 39 éves és kormányának tagjai (igen sok esetben szegényparasztok fiai) szintén fiatalok, inkább ifjaknak látszanak, semmint olyar férfiaknak, akiknek vállán egy ország sorsa nyugszik. Mindez sajátos ellentétet alkot Dél-Korea i ljes tespesedésével, ahol az infláció folytán egy pár cipő egyhavi keresetbe kerül. Dél-Koreában virágzik a feketepiac. Az amerikai sepdydollárok csak néhány zsebet töltenek meg, s közben az ország márólholnapra él A Li Szín Man-kormány a nagy földbirtokosok kormánya és még azzal sem dicsekedhet, hogy „nyugati” demokráciát ad cserébe Észak-Korea anyagi és kulturális előnyeiért. Li Szin Man\ hatalmát mindenekelőtt a földbirtokosoktól nyeri, akik álla- dósít ni akarják a feudális rendsze-t. Li Szin Man második támasza a „Tedong ifjúsági testület”. Ezt a szervezet t. Marx kifejezésével élve, az úgynevezett „lumpenproletariátus" alkotja: apacsok, selyemfiúk. gengszterek, hivatásos munkanélküliek. Ezek felár ata, hogy támadásokat hajtsanak végre az ellenzéki diákok és munkások ellen. Ez a gyűlölt és rettegett „ifjúság” szabadkezet kapott e a rendőrség szemet húny gaztetteik felett. Délen minden kulturális élet megbénult. A művészek háború alatt kissé baloldaliak voltak, legalább is Li Szin Man szemében. Nos, Dél-Korea diktátora semmiféle elhajlást nem tűr vonalától és letar ózta. mindazokat a művészeket, akik nem ienekültek idejekorán Északra. Sokat beszélnek az Északra történő menekülésről. Állíthatom, hogy főleg azok a művészek, értelmiségiek és diákok menekülnek Északra, akik úgv érzik, hogy Dél- Koreának nincs jövője. Külföldön szívesen elhiszik, hogy a hadsereg fenntartás nélkül támogatja Li Szin Mant. Ez azonban semmiképpen sincs így Igen sok derék, hazafias katonatiszt álmodozik hazája egyesítéséről, de ugyanakkor ellenséges érzülettel viseltetik a Li Szin Man-kormány korrupciójával és -köles züllöttségével szemben. És ha manapság egy katonai államcsínyt nehezen is lehet számításba venni, ez a „levegőben” van és már meg is valósult volna talán, ha az amerikai hadsereg nem támogatná a diktátort. A Li Szin-Mannak nyújtott támogatás ás a kifejezésre juttatott faji felsőbbrendűség érzése az a két alapvető ok, amely miatt a délkorea:ek ingerültséget éreznek az amerikaiakkal szemben. Az amerikaiak « „gook” bájos elnevezéssel Illetnek bennünket, nely úgy hangzik a szájukból, mintha „négert” m, 'enának, azt a szót, amellyel megbélyegzik és megalázzák-az amerikai feketéket. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy a falakat olyan felírások borítják, amelyeket a franciák is nagyon jól ismernek: „U. S. takarodj haza”, vapv ledig „Amerikaiak takarodjatok haza”. Az amerikai katonák irántunk tanúsított mep „-se csak Eisenhower hírhedt nyilatkozatának visszhangja, amely „az ázsiaiakat ázsiaikkel akarja leveretni” ... Ism retes, hogy nálui к a „látszat” sokat számít. Az amerikaiak azonban mit sem törődnek ezzel. Amikor az Egyesült Államokban jártam, egyik barátommal, a délkoreai kormány tisztviselőjével, megnéztek a panmindzsoni fegyverszüneti tárgyalásokról szóló híradót. A vetítővásznon megjelent a híres épület, ahol a megbeszélések lezajlcitek. Az ajtó kinyílott. Elsőnek a kommunista küldött jött ki: elegáns, délceg, tiszteletet ébresztő északkoreai tábornok. A szövetséges küldöttek szintén elhagyták az épületet és Dél-Korea képviselője zárta be a menetet. Ez is tábornok volt: fehér ember, amerikai, barátom felpattant a helyéről. Még neki is keserű volt e pilula. Ezzel a kis történettel kapcsolatban szeretnék agy másikat is elmesélni: egyik barátom a délkoreai hadsereg tisztje, vallatott egy fiatal északkoreai katonatisztet. „Én tudom, miért harcolok, ne akarj engem zagyveságokka! félrevezetni” — mondotta izgatottan a fiatal északkoreai tiszt déli honfitársának. Az ameráke uralom azokat támogatja, akik ro adtak: a feudális l.idbirtokosokat, a haszonlesőket, a .selyemfiúkat és a gengsztereket. Az amerikai uralom abban is megnyilvánul, hogy iparunkat kiszolgáltatják az amerikaiaknak. A wolfram-, a szén- és az aranybányákról van szó. Végül megnyilvánul a művészet és a művészek halálában is. A nagyhatalmak háborúba sodortak bennünket testvéreink ellen, éppen ezért ezeknek a nagyhatalmaknak kötelességük, hogy talpraállítsanak bennünket. Minden reményünket — talán kissé túlságosan is — a genfi értekezletbe helyezzük. Csak függetlenségünk visszahódítása után, szabad választások során mutathatjuk meg a világnak, hogy mit akarunk. A gyarmatosítás politikája újabb vereséget szenvedett, a franciák egyik legfontosabb vietnami erődjét, amelyet több mint 12.000 főnyi helyőrség védett. elfoglalta a Vietnami Demokratikus Köztársaság hadserege. A hírt Leniéi miniszterelnök a múlt héten közölte a francia parlamenttel. Franciaország katonai helyzete Vietnamban egyre nehezebb lesz. S ez a megegyezés felé nyomja a francia kormányt. Dien Bien Phu elfoglalásával lezáródott a genfi értekezlet első szakasza. Ezt a szakaszt — az indokínai kérdéssel kapcsolatban — a francia küldöttséo halogató taktikája jellemezte. A franciák a legutóbbi tíz napban arra törekedtek, hogy az értekezlet ne kezdje meg Indokína ügyének tárgyalását. Hogyan próbálták ezt elérni? Elsősorban azzal, hogy már az értekezlet első napjaiban felvetették a Dien Bien Phu-i francia sebesültek elszállításának problémáját. Bidault és különböző hivatalok és félhivatalos szóvivők is kijelentették. hogy addig nem lehet előkészí- j teni az Indokínáról tárgyaló értekezletet, amíg a sebesültek elszállítását nem rendezték. .A francia szóvivő, Bayens, még az elmúlt hét péntek 'te megpróbálta a Szovjetunióra és a Népi Kínára hárítani a felelősséget a sebeeültügy elhúzódása miatt. A tények fényében, amelyeket a szovjet sajtóértekezleten — jóval a francia sajtóértekezlet előtt — ismertettek, nagyon világosan látszott a francia szóvivő érvelésének szedett.edett voltja, világosan látszott az is, hogy ez egész dolog célja az utólagos John Foster Dulles, az Egyesült Államok külügym úsztere, aki a hét közepén Géniből visszatért Washingtonba, rádióbeszéde* mondott a genfi tanácskozásokról. Rádióbeszédének hangja a tőle eddig megszokotthoz képest tompított volt és bizonyos fokig tükrözte azt a kudarcot, ameiv a genfi értekezleten érte az amerikai politikát. Dulles szavaiból is kitűnt, hogy az Egyesült Államok é6 szövetségesei között nincs meg az egyetértés az ázsiai politika kérdéseiben. „Hl kell ismerni — mondotta — hogy nehézségekbe ütköztünk, de erre számítottunk is. A probléma rendkívül bonyolult. ..” Az amerikai külügyminiszter beismerte azt is, hogy az Egyesült Államok nem tudja olyan könnyen keresztülönigazolás és hangulatkeltés a Szovjetunió és a Kínai Néoköztársaság ellen, Mindazonáltal Bayens nem nagyon engedte magát a tényéktől zavartatni, amíg meg nem szólalt a teremben egy nyugodt hang, francia lejtéséért ítélve egy angol újságíró ; angja: „De végtére is, felvette a francia küldöttség a közvetlen kapcsolatot a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségével a sebesültek el .állításának ügyében, vagy sem?" A francia szóvivő lehajtotta a fejét, egy pillanatig gondolkodott, azután azt mondta: „Nem”. Ez a „Nem” a cáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy a francia küldöttség a valóságban nem szorgalmazta a sebesültek elszállítása kérdésének megoldását. Ebből pedig az következik, hogy a franc' c számára a legutóbbi napokban, nem annyira a 900 sebesült volt fontos, mint inkább a vélt időnyerés. Ez az időhúzás különösen feltűnő a francia belpolitikai helyzet nézőpontjából. A francia kormánynak jelenleg az a létalapja, hogy tárgyalásokat folytat Genfben Indokínával. Ugyanis a vietnami néphadsereg Dien Bien Phu-i győzelme Franciaország számára még parancsolóbbá teszi, hogy az indokínai kérdés békés megoldását keresse. Tehát tárgyalni kell. A genfi értekezleten az indok'mai béke helyreállítása kérdésének megvitatásába Molotov elvtárs is bekapcsolódott. Felszólalásában >nkrét javaslatokat terjesztett elő, hogy még kiket hívjanak meg az érdekelt országok képviselőiből. vinni az indokínai beavatkozást mint annakidején a koreait. „ ... Indokínában sokkal bonyolultabb a helyzet — hangsúlyozta. — Indokínában a jelenlegi körülmények nem adnak alkalmas alapot arra, hogy az Egyesült Államok fegyveres erejével résztvegyen a karcban". E figyelemreméltó beismerések mellett Dulles olyan kijelentéseket is tett, amelyek arra mutatnak, hagy az amerikai imperialisták nem adták fel támadó politikájukat. Dulles ezt úgy fejezte ki, hogy.......ha folytatódnának az indokínai ellenségeskedések, akkor még sürgetőbb szükség lenne arra, hogy megteremtsék a Délkelet-Ázsia védelmét szolgáló együttes akeié feltételeit”. ★ Duties rádióbeszéde a senfi tanácskezásefcrél A íügnetlen Indokínáért A genfi értekezleten hatalmas jelentőségű semény került az érdeklődés középpontjába: a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége beterjesztette javaslatát az indokínai kérdés megoldására. A vietnami küldöttség az indokínai béke helyreállítása érdekében nyolc pontban javaslatot terjesztett elő, amelyben kifejezi véleményét a kérdések békés megoldására. A Vietnami Demokratikus Köztársaság javaslatai megfelelnek az indokínai népek és a francia nép érdekeinek. A javaslatok megfelelni' az indokínai népek szabadságtörekvéseinek: megvalósításuk esetén létrejönne a független, demokratikus, egységes Vietnam, Khmer és Patet Lao. De tekintetbe veszi a javaslat Franciaország jogos igényét is. Elismeri, hogy Franciaországnak különleges gazdasági és kulturális kapcsolatai vannak Vietnammal és hangsúlyozza, hogv a szabad Vietnam, Khmer és Patet Lao kormányai meg fogják vizsgálni a francia Unióba való belépésük kérdését. Ha szabad ezt a kifejezést használni, „franciább” a Vietnami Demokratikus Köztársaság javaslata Bidault javaslatánál abban is, tu iy a béke helyreállítását az indokínai országok és Franciaország ügyévé teszi, kikapcsolva azt a hatalmat, aibely leginkább felelős az indokínai népeknek és a francia népnek oly sok szenvedést okozó háború elhúzódásáért — az Egyesült Államokat. Fan Van Dong, a népi Vietnam küldöttségének vezetője a genfi értekezleten felszólalt és kifejezésre juttatta, hogy a vietnami fogságba esett sebesülteket a franciák elszállítsák. Ehhez pedig kormánya részéről minden támogatást megigér. Még korai volna végleges véleményt mondani arról, hogy Fan Van Dong javaslatainak az indokínai kérdés megoldására vonatkozóan mi lesz az eredménye. Annyit azonban máris meg lehet állapítani, hogy a javaslatok rendkívül mély benyomást tettek ,s általában elismerik, hog sokkal reálisabbak és a tényleges helyzetnek sokkal megfelelőbbek mint Bidault javaslatai. Nyugati újságíró körökben sokan vannak azon a véleményen, hogy a vietnami javaslatoknak kell a tárgyalások alapjául szolgálniok. Ho Si Minh elvtárs, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke, nyilatkozott a vietnami nép harcának céljairól. Többek között kijelentette, hogy a vietnami nép által /ívott hősi harc c.lja békés, egységes, független, demokratikus és szabad állam megteremtése. Vietnam népe ezt mindig békés úton óhajtotta elérni. Ezért jött létre 1946-ban a francia-vietnami megállapodás is, amit később a francia gyarmattartók megszegtek és háborút erőszakoltak a vietnami népre. Természetesen ebben a helyzetben Vietnam népe kénytelen volt fegyvert ragadni, hogy ellenálljon. A franciák számára Indokínában nyújtott katonai segítségről a következőképpen nyilatkozik: Az Egyesült Hámok /ezetó körei igyekeztek meghiúsítani az indokínai kérdés békés rendezését. Tevékenyen beavatkoznak a z indokínai háborúba és megkísérlik annak kiterjesztését, hogy hazánkat az Egyesült Államok gyarmativá változtassák, fcsak természetes, hogy népünk szembeszáll az amerikai vezetökörök ilyen agressziós terveivel és ténykedéseivel. Az Egyesült Államok háborús uszítóinak azok a kísérletei, amelyek katonai szövetségeket akarnak szervezni Délkelet-Ázsiában és a Csendes-bceán nyugati térségében, mindezek bűnös cselekedetek. Ezek a cselekedetek pedig kétségtelenül egész Ázsia népeinek határozott ellenállásába ütköznek. Но Si Minh többek között nyilatkozott az indonéziai népnek arról a követeléséről is, hogy iyuqat-lriant visszacsatolják az Indonéz köztársaság területéhez. Ez a követelés ugyancsak jogos, amit a vietnami nép teljes egészében támogat. A genfi értekezlet nagy ereje abban mutatkozik, hogy a népi Kína, az új nagyhatalom a nvugati kormánykörök minden ár lánykodása ellenére elfoglalja helyét a nagyhatalmakkal folytatott nemzetközi tanácsozásokon. Genf feladata, hogy eloltsa az indokínai háború lángját, amely jelenleg az egyetlen nagyobbszabású fegyveres konfliktus a világon. Mindez már önmagában véve is megadja ennek az értekezletnek a jelentőségét, de felméri annak a sikernek a mértékét is, amelyet a genfi értekezlet összehívása jel nt. Nem véletlen — noha kávéházi Konrádjaink szeretik elfelejteni — hogy Berlinben az amerikaiak által sugalmazott napirend eredetileg éppen a távolkeleti kérdések megtárgyalását akarta kizárni. És nem véletlen az sem, hogy éppen ebben a kérdésben jött létre megegyezés. Az amerikaiaknak a távolkeleti kérdések kizárására törekvő magatartása azt jelezte, hogy a tál .yalásra alkalmatlan területnek tartják a Távolkeletet, hogy azzal kapcsolatban egf en más céljaik vannak. A megegyezés ténye pedig azt mutatta, hogy a örténelem kerekét nem lehet visszaforgatni, hogy a második világháború után a nemzetközi erőviszonyok általános változásán belül éppen a Távolkeleten tolódott el leggyorsabban, legdöm.> bben az erők megoszlása, a béke, a nemzeti függetlenség a szabadság javára. Megkoszorúzták a berlini harcokban elesett szovjet hweosok emlékművét Május 8-án a német népnek a hitleri fasizmus alól történt felszabadítása évfordulóján a Treptow parkban ünnepélyesen megkoszorúzták e Berlinért folytatott harcokban elesett szovjet harcosok emlékművét. Elhelyezték a Német Demokratikus Köztársaság elnökének, az NDK kormányának, a Német Szocialista E-gységpárt központi bizottságának a tartományi •kamarának, a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának, e berlini városi tanácsnak, számos demokratikus társadalmi szervezetnek, intézménynek és berlini vállalatnak a koszorúját. Koszorút helyezett el továbbá a Szovjetunió, a Kínéi Népköztársaság, a Len gyei n Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Román Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság ' —Imi nagykövetsége, valamint a Német Demokratikus Köztársaságban akkreditált több diplomáciai képviselet. Ae ünnepségen az NS2>BP nevében Bruno Leuschner, Németország Szocialista Egységpártja központi bizottságának t-agje, az állami tervbizottság elnöke, a kormány nevében Wilhelm Feld mann mondott beszédet. Ötvenegy dán közéleti személyiség tiltakozó nyilatkozata Nyugat-Németország újraf elf egy vérzésé ellen Ötvenegy tekint lyes dán közéleti személyiség, főként a „független dán külpolitikáért küzdő bizottság” tagjai nyilvánosságra hozták a folketinghez (a képviselőház. — a szerk.), a kormányhoz és a dán közvéleményhez intézett nyilatkozatukat, amelyben tiRakoznak Nyugat-Németország milltarizáfása és az „európai védelmi közösség" ellen. — Nyugat-Németország felfegyverzése — mondja a nyilatkozat — a nyugatnémet revenzsisták megerősödéséhez, a Kelet és Nyugat közötti feszültség fokozódásához vezet, akadályozza Németország egyesítését, Nyugat-Németország felfegyverzése, akár önállóan, akár az európai hadsereg keretében, veszélyes túlsúlyt biztosít Nyugat-Németországnak Európában, az európai hadsereg pedig nem nyújt hathatós biztosítékot az elten, hogy Németország önálló katonai tényezővé válhat. Nyugat-Németország felfegyverzése ás csatlakozása ae atlanti szerződéshez fokozza Dánia függés*' idegen hatalmaktól és feltehető, hogy ebben ez esetben német csapatok fejthetnek ki tevékenységet dán területen és hogy a dán hadsereg közvetlenül, vagy közvetve, német par-anosnokság alá kerül. A nyilatkozat szerzői állást foglalnak Dániának az Északatlanti Szövetségből való kilépése és a „skandináv semlegesség” mellett. Ez azt jelenti — hangzik a nyilatkozat — hogy önálló semlegesség! politikát kell folytatni az ENSZ keretében. Szabad Földműves, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. - Kiadóhivatal, Bratislava, Krížková 7. — Telefon 332-29 - Szerkesztőséq Bratie'ava t Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja : az „Štát. pôdohosp. nakladateľstvo”, n. p., závod Bratislava. Krížková 7.------Nvomia Merkantílné tlačiarne n n zV — Irányító postahivatal: Bratislava, 2. — Évi előfizetés Kčs 20.80, félévre Kčs 10.40 A lap felmondható minden év végén oki 'lseiéig " : ' -■ Krížková 7. — Telefon 24-3-46. — Bratislava, No. Nár. Povstanie 41. Eng. szám: PIG 566/52, IV. 2. D-50892
