Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-05-16 / 20. szám

12 AMed Főliimnw* 1954. május 16. Tanúságtétel Koreáról Dien Bien Phn eieeett A genfi értekezlet idején, ágy vél­jük. nem haszontalan, he közöljük ol­vasóinkkal P. Hjun, fiatéi koreai író tanúság tételét hazájáról. A jelenleg Pá­rizsban tartózkodó író írásának címe „Koreai vagyok”. A dokumentum őszin­teségéhez és hitelességéhez nem fér­het kétség. P. 4jun tanüságtétele a következőképpen hangzik: A koreaik remébe nagy a különb­ség Észak- Ó6 Dél-Korea között. A két rendszer és a két életforma között. Ha a különbségeket Észak és Dél kö­zött szemügyre vesszük. Észak a győz­tes. Nem fegvveres, vág' háborús győ­zelemről van szó. Mindenekelőtt meg kell mondanunk, hogy majdnem minden koreai értelmi­ségi büszke a koreai kommunistákra. A Koreai Kommunista Párt Ázsia leg­régibb kommunista pártja. Ez a párt az orosz forradalom idején önkénteseket küldött Oroszországba, hogy azok^ egy sorban harcoljanak a „vörösökkel”. A japán megszállás idején a kommunista párt állt az ellenállás élén Harminc­öt év során a japán igát gyűlölő ko­reai hazafiak vállvetve harcoltak a kommunista párttal. A megszállók el­lem harcban a nacionalizmus és a kom­munizmus elválaszthatatlanul egybe­forrt. Az északkoreai kormány mihelyt hatalomra került, hozzálátott a földreform végrehajtásához, a nagyipar államosításához, iskolák és kórházak építéséhez. Dél-Korea ma az infláció­tól. a korrupciótól és az álcázott mun­­kanélkü éqtől szenved (tudniillik Li Szin-Man a munkanélkülieket besoroz­za a hadseregbe és az amerikai köl­­csönbő1 fizeti ki őket). — Észak-Ko­­reában újjáépítik a bombák által le­rombolt házakat és gyárakat, megfé­kezik az inflációt, mindenki részére biztosítják a teljes foglalkoztatottsá­got, sőt még arra is sor kerül, hogy a mumkáso reálbérét felemeljék, a­­mely mind Északon, mind Délen még igen alacsony. A nűvészeket és értel­miségieket állami támogatásban része­sítik. ingyenes hangversenyeket tarta­nak. Észak-Koreát a terv végrehajtása ér­dekében „kerületekre” osztották. Mind­egyik kerületnek meg van a maga „é­­pítési bizottsága", amelynek feladata lakóházak, kórházak, utak és üzemek építése. Észak-Koree külső képe válto­zik, s ez látható is. A háború porig égette a legfőbb ipari központokat. Ezeket most korszerűen újjáépítik és újakat létesítenek. A kommunisták az újjáépítés által felvetődő kulturális kérdésekre is gondolnak: igen sok szín­házat, hangversenytermet építenek olyan helyen К ahol azelőtt ilyenek nem voh i Jelentős erőfeszítést tettek az ifjú­ság érdeklődésének felkeltésére a mosi folyó építés iránt. Kim ir Szén. Észak- Korea minisztereliiöke maga is fiatal Csak 39 éves és kormányának tagjai (igen sok esetben szegényparasztok fiai) szintén fiatalok, inkább ifjaknak látszanak, semmint olyar férfiaknak, akiknek vállán egy ország sorsa nyug­szik. Mindez sajátos ellentétet alkot Dél-Korea i ljes tespesedésével, ahol az infláció folytán egy pár cipő egyhavi keresetbe kerül. Dél-Koreában virágzik a feketepiac. Az amerikai se­­pdydollárok csak néhány zsebet töl­tenek meg, s közben az ország máról­­holnapra él A Li Szín Man-kormány a nagy föld­­birtokosok kormánya és még azzal sem dicsekedhet, hogy „nyugati” demokrá­ciát ad cserébe Észak-Korea anyagi és kulturális előnyeiért. Li Szin Man\ ha­talmát mindenekelőtt a földbirtokosok­tól nyeri, akik álla- dósít ni akarják a feudális rendsze-t. Li Szin Man máso­dik támasza a „Tedong ifjúsági testü­let”. Ezt a szervezet t. Marx kifejezé­sével élve, az úgynevezett „lumpen­proletariátus" alkotja: apacsok, selyem­fiúk. gengszterek, hivatásos munkanél­küliek. Ezek felár ata, hogy támadáso­kat hajtsanak végre az ellenzéki diá­kok és munkások ellen. Ez a gyűlölt és rettegett „ifjúság” szabadkezet ka­pott e a rendőrség szemet húny gaz­tetteik felett. Délen minden kulturális élet megbé­nult. A művészek háború alatt kissé baloldaliak voltak, legalább is Li Szin Man szemében. Nos, Dél-Korea diktá­tora semmiféle elhajlást nem tűr vo­nalától és letar ózta. mindazokat a művészeket, akik nem ienekültek ide­jekorán Északra. Sokat beszélnek az Északra történő menekülésről. Állít­hatom, hogy főleg azok a művészek, értelmiségiek és diákok menekülnek Északra, akik úgv érzik, hogy Dél- Koreának nincs jövője. Külföldön szívesen elhiszik, hogy a hadsereg fenntartás nélkül támogatja Li Szin Mant. Ez azonban semmiképpen sincs így Igen sok derék, hazafias ka­tonatiszt álmodozik hazája egyesítésé­ről, de ugyanakkor ellenséges érzület­tel viseltetik a Li Szin Man-kormány korrupciójával és -köles züllöttségé­­vel szemben. És ha manapság egy ka­tonai államcsínyt nehezen is lehet szá­mításba venni, ez a „levegőben” van és már meg is valósult volna talán, ha az amerikai hadsereg nem támogatná a diktátort. A Li Szin-Mannak nyújtott támogatás ás a kifejezésre juttatott faji felsőbbrendűség érzése az a két alapvető ok, amely miatt a délkorea:ek ingerültséget éreznek az amerikaiakkal szemben. Az amerikaiak « „gook” bá­jos elnevezéssel Illetnek bennünket, nely úgy hangzik a szájukból, mintha „négert” m, 'enának, azt a szót, a­­mellyel megbélyegzik és megalázzák-az amerikai feketéket. Nincs tehát semmi meglepő abban, hogy a falakat olyan felírások borítják, amelyeket a franciák is nagyon jól ismernek: „U. S. taka­rodj haza”, vapv ledig „Amerikaiak ta­karodjatok haza”. Az amerikai katonák irántunk tanúsított mep „-se csak Ei­senhower hírhedt nyilatkozatának visszhangja, amely „az ázsiaiakat ázsiaikkel akarja leveretni” ... Ism retes, hogy nálui к a „látszat” sokat számít. Az amerikaiak azonban mit sem törődnek ezzel. Amikor az Egyesült Államokban jártam, egyik barátommal, a délkoreai kormány tiszt­viselőjével, megnéztek a panmindzsoni fegyverszüneti tárgyalásokról szóló hír­adót. A vetítővásznon megjelent a hí­res épület, ahol a megbeszélések lezaj­­lcitek. Az ajtó kinyílott. Elsőnek a kommunista küldött jött ki: elegáns, délceg, tiszteletet ébresztő északkoreai tábornok. A szövetséges küldöttek szin­tén elhagyták az épületet és Dél-Korea képviselője zárta be a menetet. Ez is tábornok volt: fehér ember, amerikai, barátom felpattant a helyéről. Még ne­ki is keserű volt e pilula. Ezzel a kis történettel kapcsolatban szeretnék agy másikat is elmesélni: egyik barátom a délkoreai hadsereg tisztje, vallatott egy fiatal északkoreai katonatisztet. „Én tudom, miért har­colok, ne akarj engem zagyveságok­­ka! félrevezetni” — mondotta izgatot­tan a fiatal északkoreai tiszt déli hon­fitársának. Az ameráke uralom azokat támogatja, akik ro adtak: a feudális l.idbirtokosokat, a haszonlesőket, a .selyemfiúkat és a gengsztereket. Az amerikai uralom abban is megnyilvá­nul, hogy iparunkat kiszolgáltatják az amerikaiaknak. A wolfram-, a szén- és az aranybányákról van szó. Végül meg­nyilvánul a művészet és a művészek halálában is. A nagyhatalmak háborúba sodortak bennünket testvéreink ellen, éppen ez­ért ezeknek a nagyhatalmaknak köte­lességük, hogy talpraállítsanak bennün­ket. Minden reményünket — talán kis­sé túlságosan is — a genfi értekezlet­be helyezzük. Csak függetlenségünk visszahódítása után, szabad választások során mutathatjuk meg a világnak, hogy mit akarunk. A gyarmatosítás politikája újabb ve­reséget szenvedett, a franciák egyik legfontosabb vietnami erődjét, amelyet több mint 12.000 főnyi helyőrség vé­dett. elfoglalta a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság hadserege. A hírt Le­niéi miniszterelnök a múlt héten kö­zölte a francia parlamenttel. Francia­­ország katonai helyzete Vietnamban egyre nehezebb lesz. S ez a megegye­zés felé nyomja a francia kormányt. Dien Bien Phu elfoglalásával lezáró­dott a genfi értekezlet első szakasza. Ezt a szakaszt — az indokínai kérdés­sel kapcsolatban — a francia küldött­­séo halogató taktikája jellemezte. A franciák a legutóbbi tíz napban arra törekedtek, hogy az értekezlet ne kezd­je meg Indokína ügyének tárgyalását. Hogyan próbálták ezt elérni? Elsősor­ban azzal, hogy már az értekezlet első napjaiban felvetették a Dien Bien Phu-i francia sebesültek elszállításának prob­lémáját. Bidault és különböző hivata­lok és félhivatalos szóvivők is kijelen­tették. hogy addig nem lehet előkészí- j teni az Indokínáról tárgyaló értekezle­tet, amíg a sebesültek elszállítását nem rendezték. .A francia szóvivő, Bayens, még az elmúlt hét péntek 'te megpróbálta a Szovjetunióra és a Népi Kínára háríta­ni a felelősséget a sebeeültügy elhúzó­dása miatt. A tények fényében, amelye­ket a szovjet sajtóértekezleten — jó­val a francia sajtóértekezlet előtt — ismertettek, nagyon világosan látszott a francia szóvivő érvelésének szedett­­.edett voltja, világosan látszott az is, hogy ez egész dolog célja az utólagos John Foster Dulles, az Egyesült Ál­lamok külügym úsztere, aki a hét kö­zepén Géniből visszatért Washington­ba, rádióbeszéde* mondott a genfi ta­nácskozásokról. Rádióbeszédének hang­ja a tőle eddig megszokotthoz képest tompított volt és bizonyos fokig tük­rözte azt a kudarcot, ameiv a genfi értekezleten érte az amerikai politikát. Dulles szavaiból is kitűnt, hogy az Egyesült Államok é6 szövetségesei kö­zött nincs meg az egyetértés az ázsiai politika kérdéseiben. „Hl kell ismerni — mondotta — hogy nehézségekbe ütköztünk, de erre számítottunk is. A probléma rendkívül bonyolult. ..” Az amerikai külügyminiszter beis­merte azt is, hogy az Egyesült Államok nem tudja olyan könnyen keresztül­önigazolás és hangulatkeltés a Szovjet­unió és a Kínai Néoköztársaság ellen, Mindazonáltal Bayens nem nagyon en­gedte magát a tényéktől zavartatni, amíg meg nem szólalt a teremben egy nyugodt hang, francia lejtéséért ítél­ve egy angol újságíró ; angja: „De vég­tére is, felvette a francia küldöttség a közvetlen kapcsolatot a Vietnami De­mokratikus Köztársaság küldöttségével a sebesültek el .állításának ügyében, vagy sem?" A francia szóvivő lehajtot­ta a fejét, egy pillanatig gondolkodott, azután azt mondta: „Nem”. Ez a „Nem” a cáfolhatatlan bizonyítéka an­nak, hogy a francia küldöttség a való­ságban nem szorgalmazta a sebesültek elszállítása kérdésének megoldását. Eb­ből pedig az következik, hogy a fran­­c' c számára a legutóbbi napokban, nem annyira a 900 sebesült volt fon­tos, mint inkább a vélt időnyerés. Ez az időhúzás különösen feltűnő a francia belpolitikai helyzet nézőpont­jából. A francia kormánynak jelenleg az a létalapja, hogy tárgyalásokat foly­tat Genfben Indokínával. Ugyanis a vietnami néphadsereg Dien Bien Phu-i győzelme Franciaország számára még parancsolóbbá teszi, hogy az indokínai kérdés békés megoldását keresse. Tehát tárgyalni kell. A genfi értekezleten az indok'mai bé­ke helyreállítása kérdésének megvitatá­sába Molotov elvtárs is bekapcsolódott. Felszólalásában >nkrét javaslatokat terjesztett elő, hogy még kiket hívja­nak meg az érdekelt országok képvi­selőiből. vinni az indokínai beavatkozást mint annakidején a koreait. „ ... Indokíná­ban sokkal bonyolultabb a helyzet — hangsúlyozta. — Indokínában a jelen­legi körülmények nem adnak alkalmas alapot arra, hogy az Egyesült Államok fegyveres erejével résztvegyen a karc­ban". E figyelemreméltó beismerések mel­lett Dulles olyan kijelentéseket is tett, amelyek arra mutatnak, hagy az ame­rikai imperialisták nem adták fel tá­madó politikájukat. Dulles ezt úgy fe­jezte ki, hogy.......ha folytatódnának az indokínai ellenségeskedések, akkor még sürgetőbb szükség lenne arra, hogy megteremtsék a Délkelet-Ázsia védelmét szolgáló együttes akeié fel­tételeit”. ★ Duties rádióbeszéde a senfi tanácskezásefcrél A íügnetlen Indokínáért A genfi értekezleten hatalmas jelen­tőségű semény került az érdeklődés középpontjába: a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság küldöttsége beterjesz­tette javaslatát az indokínai kérdés megoldására. A vietnami küldöttség az indokínai béke helyreállítása érdekében nyolc pontban javaslatot terjesztett elő, amelyben kifejezi véleményét a kérdések békés megoldására. A Vietnami Demokratikus Köztársa­ság javaslatai megfelelnek az indokí­nai népek és a francia nép érdekeinek. A javaslatok megfelelni' az indokínai népek szabadságtörekvéseinek: megva­lósításuk esetén létrejönne a független, demokratikus, egységes Vietnam, Khmer és Patet Lao. De tekintetbe ve­szi a javaslat Franciaország jogos igé­nyét is. Elismeri, hogy Franciaország­nak különleges gazdasági és kulturális kapcsolatai vannak Vietnammal és hangsúlyozza, hogv a szabad Vietnam, Khmer és Patet Lao kormányai meg fog­ják vizsgálni a francia Unióba való belépésük kérdését. Ha szabad ezt a kifejezést használni, „franciább” a Vietnami Demokratikus Köztársaság javaslata Bidault javaslatánál abban is, tu iy a béke helyreállítását az indokí­nai országok és Franciaország ügyévé teszi, kikapcsolva azt a hatalmat, a­­ibely leginkább felelős az indokínai népeknek és a francia népnek oly sok szenvedést okozó háború elhúzódásáért — az Egyesült Államokat. Fan Van Dong, a népi Vietnam kül­döttségének vezetője a genfi értekez­leten felszólalt és kifejezésre juttatta, hogy a vietnami fogságba esett sebe­sülteket a franciák elszállítsák. Ehhez pedig kormánya részéről minden támo­gatást megigér. Még korai volna végleges véleményt mondani arról, hogy Fan Van Dong javaslatainak az indokínai kérdés meg­oldására vonatkozóan mi lesz az ered­ménye. Annyit azonban máris meg le­het állapítani, hogy a javaslatok rend­kívül mély benyomást tettek ,s álta­lában elismerik, hog sokkal reálisab­bak és a tényleges helyzetnek sokkal megfelelőbbek mint Bidault javaslatai. Nyugati újságíró körökben sokan van­nak azon a véleményen, hogy a vietnami javaslatoknak kell a tárgyalások alap­jául szolgálniok. Ho Si Minh elvtárs, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elnöke, nyi­latkozott a vietnami nép harcának cél­jairól. Többek között kijelentette, hogy a vietnami nép által /ívott hősi harc c.lja békés, egységes, független, de­mokratikus és szabad állam megterem­tése. Vietnam népe ezt mindig békés úton óhajtotta elérni. Ezért jött létre 1946-ban a francia-vietnami megálla­podás is, amit később a francia gyar­mattartók megszegtek és háborút erő­szakoltak a vietnami népre. Természe­tesen ebben a helyzetben Vietnam né­pe kénytelen volt fegyvert ragadni, hogy ellenálljon. A franciák számára Indokínában nyújtott katonai segítség­ről a következőképpen nyilatkozik: Az Egyesült Hámok /ezetó körei igye­keztek meghiúsítani az indokínai kér­dés békés rendezését. Tevékenyen be­avatkoznak a z indokínai háborúba és megkísérlik annak kiterjesztését, hogy hazánkat az Egyesült Államok gyarma­tivá változtassák, fcsak természetes, hogy népünk szembeszáll az amerikai vezetökörök ilyen agressziós terveivel és ténykedéseivel. Az Egyesült Államok háborús uszí­­tóinak azok a kísérletei, amelyek kato­nai szövetségeket akarnak szervezni Délkelet-Ázsiában és a Csendes-bceán nyugati térségében, mindezek bűnös cselekedetek. Ezek a cselekedetek pe­dig kétségtelenül egész Ázsia népeinek határozott ellenállásába ütköznek. Но Si Minh többek között nyilatkozott az indonéziai népnek arról a követeléséről is, hogy iyuqat-lriant visszacsatolják az Indonéz köztársaság területéhez. Ez a követelés ugyancsak jogos, amit a vietnami nép teljes egészében támogat. A genfi értekezlet nagy ereje abban mutatkozik, hogy a népi Kína, az új nagyhatalom a nvugati kormánykörök minden ár lánykodása ellenére elfog­lalja helyét a nagyhatalmakkal folyta­tott nemzetközi tanácsozásokon. Genf feladata, hogy eloltsa az indokínai há­ború lángját, amely jelenleg az egyet­len nagyobbszabású fegyveres kon­fliktus a világon. Mindez már önmagában véve is meg­adja ennek az értekezletnek a jelen­tőségét, de felméri annak a sikernek a mértékét is, amelyet a genfi érte­kezlet összehívása jel nt. Nem vélet­len — noha kávéházi Konrádjaink sze­retik elfelejteni — hogy Berlinben az amerikaiak által sugalmazott napirend eredetileg éppen a távolkeleti kérdések megtárgyalását akarta kizárni. És nem véletlen az sem, hogy éppen ebben a kérdésben jött létre megegyezés. Az amerikaiaknak a távolkeleti kérdések kizárására törekvő magatartása azt je­lezte, hogy a tál .yalásra alkalmatlan területnek tartják a Távolkeletet, hogy azzal kapcsolatban egf en más céljaik vannak. A megegyezés ténye pedig azt mutatta, hogy a örténelem kerekét nem lehet visszaforgatni, hogy a má­sodik világháború után a nemzetközi erőviszonyok általános változásán be­lül éppen a Távolkeleten tolódott el leggyorsabban, legdöm.> bben az erők megoszlása, a béke, a nemzeti füg­getlenség a szabadság javára. Megkoszorúzták a berlini harcokban elesett szovjet hweosok emlékművét Május 8-án a német népnek a hitleri fasizmus alól történt felszabadítása évfordulóján a Treptow parkban ünne­pélyesen megkoszorúzták e Berlinért folytatott harcokban elesett szovjet harcosok emlékművét. Elhelyezték a Német Demokratikus Köztársaság elnökének, az NDK kor­mányának, a Német Szocialista E-gység­­párt központi bizottságának a tarto­mányi •kamarának, a Demokratikus Németország Nemzeti Frontjának, e berlini városi tanácsnak, számos de­mokratikus társadalmi szervezetnek, intézménynek és berlini vállalatnak a koszorúját. Koszorút helyezett el to­vábbá a Szovjetunió, a Kínéi Népköz­­társaság, a Len gyei n Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Román Népköztársaság, a Magyar Népköztár­saság ' —Imi nagykövetsége, valamint a Német Demokratikus Köztársaságban akkreditált több diplomáciai képviselet. Ae ünnepségen az NS2>BP nevében Bruno Leuschner, Németország Szocia­lista Egységpártja központi bizottságá­nak t-agje, az állami tervbizottság el­nöke, a kormány nevében Wilhelm Feld mann mondott beszédet. Ötvenegy dán közéleti személyiség tiltakozó nyilatkozata Nyugat-Németország újraf elf egy vérzésé ellen Ötvenegy tekint lyes dán közéleti személyiség, főként a „független dán külpolitikáért küzdő bizottság” tagjai nyilvánosságra hozták a folketinghez (a képviselőház. — a szerk.), a kor­mányhoz és a dán közvéleményhez in­tézett nyilatkozatukat, amelyben tiRa­­koznak Nyugat-Németország milltari­­záfása és az „európai védelmi közös­ség" ellen. — Nyugat-Németország felfegyver­zése — mondja a nyilatkozat — a nyugatnémet revenzsisták megerősödé­séhez, a Kelet és Nyugat közötti fe­szültség fokozódásához vezet, akadá­lyozza Németország egyesítését, Nyu­gat-Németország felfegyverzése, akár önállóan, akár az európai hadsereg ke­retében, veszélyes túlsúlyt biztosít Nyugat-Németországnak Európában, az európai hadsereg pedig nem nyújt hat­hatós biztosítékot az elten, hogy Né­metország önálló katonai tényezővé válhat. Nyugat-Németország felfegyverzése ás csatlakozása ae atlanti szerződéshez fokozza Dánia függés*' idegen hatal­maktól és feltehető, hogy ebben ez esetben német csapatok fejthetnek ki tevékenységet dán területen és hogy a dán hadsereg közvetlenül, vagy köz­vetve, német par-anosnokság alá kerül. A nyilatkozat szerzői állást foglalnak Dániának az Északatlanti Szövetségből való kilépése és a „skandináv semle­gesség” mellett. Ez azt jelenti — hangzik a nyilatkozat — hogy önálló semlegesség! politikát kell folytatni az ENSZ keretében. Szabad Földműves, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. - Kiadóhivatal, Bratislava, Krížková 7. — Telefon 332-29 - Szerkesztőséq Bratie'ava t Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja : az „Štát. pôdohosp. nakladateľstvo”, n. p., závod Bratislava. Krížková 7.------Nvomia Merkantílné tlačiarne n n zV — Irányító postahivatal: Bratislava, 2. — Évi előfizetés Kčs 20.80, félévre Kčs 10.40 A lap felmondható minden év végén oki 'lseiéig " : ' -■ Krížková 7. — Telefon 24-3-46. — Bratislava, No. Nár. Povstanie 41. Eng. szám: PIG 566/52, IV. 2. D-50892

Next

/
Oldalképek
Tartalom