Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-03-28 / 13. szám
fkátovcf t . 2____________________________Földmű yes Jól megszervezett zöld futószalagot minden gazdaságba! 1 A zöld futószalag megszervezésénél a következőket vég il figyelembe: 1. elc* ké—"'s a szükséglet felmérése. 1 h etkező napi adagokat vehetjül számításba tehénnek 40—50, üszőnek, tinónak 16—20. igásökömek 50, könnyű igáslónak 30. választott melegvérű cs'kó' ak 20, nehéz igáslönak 33. vá'asztott -idegvérű csikónak 23. zsírsertés kocának és, kannak 5, hússertés kocának és kannak 6, süldőnek 3—4 kg De а 8C—100 kg-os súly eléréséig etessük a hízókkal is naponkéntj V?—1 kg zöld takarmányt. Tenyészkosoknál. anyajuhoknál és űröknél napi 5 kg. éves kor alatti növendék juhokná! 3 kg a napi adag. 2. Helyesen akkor ’arunk el, ha az állatállomány-változási terv havi állatlétszámához számítjuk ki a tíznaponként szükséges zöldtakermány menynyiségét. 3 A zöldtakarmányok szántóföldi vetésterveit a szükségletek felmérése után állítjuk össze Legelőször a természetes legelek hozamát és a rétek zölden etetésre kerülő sarjútermését vesszük számításba. Az éven felüli S7ervasm«rhannven,lékeket és a juhok«r általában tavasztól őszig legelőn tartjuk. 4 А ^е'еткего hiányt egynyári szántóföldi zöld takarmányok vetésével pótoljuk. 5 Tegyük folyamatossá a zöldetetést tavosztól a tél beálltáig. Általános hiba volt az a múltban, hogy a szántőföldöt. csak 5 féle zöld takarmánynövényt termesztettünk (lucernát, őszi keveréktakarmányt, kukorira<-sa'«mádét, zehosbükkónyt cs a'ig mást). Ezért szákndt meg indokolatlanul a zöld futószalag. 6. Tíznaponkénti etetésre vegyünk figyelembe egy egy tekarmányvetést, mert különben elvénül. A múltban szinte általános hiba volt az, hogy a takarn ányokat késve, elvénülve vágtuk le. 7. Azokat a takarmánynövényeket termeljük, amelyek a helyi üzemi adottságban a legb ztosebban teremnek és a legtöbb termést adják. A pillangósok (elsősorban a lucerna) termesztését a lehetőség Ъе1йга1д terjesszük ki. 8 Keverten termeljük a takarmányokat. A keverékvetés egyes növényei a fagyot, « szárazságot, a különféle betegségieket és kártevőket nem e.yf' mán sínylik meg. A keverékveť -éknél egyenletesebb a talaj tápanyagainak és nedvessé ének kihasználása is. Az állatok tánanyagszükségletei is e kevert vetést kivárnák meg. A keveréktakarmányoknek változatosabb az aminósav garnitúrája. tehát a bennük levő tápanvagok is jobban értékesülnek. Általában hiba az. hogy e p liangósok arányát (bükköny) szűkén szabjuk meg — kevés pillangós magot adunk a vetőmnek verékhez. (Minél szárazabb az éahejlat és gyengébb a talaj, annál több pillangós vetőmag kell. A 60—40 százalék sú'vkeverékben ál’alában a pillanaós legyen а 60 százalék és nem fordítva.) 9. Trágyázzuk a zöldtakarmányokat. a- esz keveréktakermá"vok trágyázását els., helyen említi a mezőgazdasági ten des fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat. De adjunk i-tállój trágyát a naovtömeget termelő takar- I mányok (kukorica- és barnacukorj ciro' 1 rr4üé, nfú stb.) alá is — i különösen a gyengébb t lajokon. A fásoltás jelentősege és végrehajtása fрГ Anyásítás télen és kora tavasszal A fásoltásnak nagy jelentősége van a fi'oxéra fellépésével szemben. A múlt évszázad végén a filoxéra több száz kát. holdon elpusztította a sz(llí5t Ma. a nagyüzemi szőlőtermelésben arra. kell törekednünk, hogy az úi területeken termesztett szőlőfajtákat mind fásoltással telepítsük be. ami a filoxérának részben ellenáll. Л? oltásnak főként a kötött talajokon van jelentősége. A filoxéra gyökérlakó sző'ítetű. nagvon veszedelmes a gyökerekre. fiiként a haiszálgyökér végén szoktak nagv károkat okozni. A filoxérának leginkább a vadfaiták gyökerei állnak ellen A filoxéra a gyökereket szívással teszi tönkre, gubacsokat okoz rajta. Egy évben 6—7 nemzedéke van, tehát nagyon szaporán fej’ődik. * * * ALAN'YVESSZÖK ÉS OLTVÁNYOK ELŐKÉSZÍTÉSE- Az alanvvesszőnek 35—40 cm-nek kell lenni. A talajtól is függ. homok talajon hosszabb, kötött talajon rövidebbeket alkalmazzunk Az alanyról az oldal rügyeket élas késsel el kell távolítani, úgy kivágni kogv a vesszőn mmél kisebb seb'd ejtsünk. Ez fontos azért hogv a ki. ü'tetés után ki ne hajtsanak, mert csak feleslegesen szúrnák a tápanya got. Ha nem ilyenkor távolítiuk el később több munkát vesz igénvbe. Ha a szemeket kivágtuk, azok később nem hoznak vad sarjakat. Ha a vesszük nem elég nedvdúsak, akkor az ottás előtt be kell áztatni. Az áztatás 12— 24 óráig tarthat. Az áztatásra leg megfe'eldbbek a fakádak. A beáztatott vesszőket farácsokon megsz-kkasztjuk. Oltás előtt az oltóvesszöket is megmossuk, utána egvrügves darabokra vagdossuk fel Ezt úgv végezzük hogv a vesszőt minden rügy felett 1—2 cm-rel elvágjuk. Ezek az ú. n oltócsapok. Azok a csapok, amelyeken a rüggyel szemben fürt vagv Ä csirkék gépi keltetése és mesterséges felnevelése mellett nagy jelentőségű a kotlókkal való keltetés is. Vannak az országban kis birtokkal rendelkező szövetkezeteink, állami gazdasáqeink. aho' még a mai napig, sem ilkelmazhatják a keltető gépeket, mint például a királyhelmeci járásban, ahol még mindig kotlóval keltetnek. Azonk" 1. ha minden EFSz tag udvarában kiegészítésként esek egv kotlőt ültet meq. akkor az egész o-ezág területén sok millió csirke nevelését teszik lehetővé. Ez megnöveli az EFSz-ek tagjainak jöved-imét és az országnak sok húst és tojást ad és a doloozők éietszínvonelának emelését lehetővé teszi. % Kotlómkat száraz, hűvös, kissé elsötétítem helyen ültessük. Egy helyiségben több kotlóst is elhelyezhetünk, de esetleg kacs volt, jobban forradnak, mert a bélrekesz fejlettebb, .jobban zár, a kórhadásnak jobban ellenállnak és egészségesebb tőke lesz belől1?. Ha az iskolából korhadtan kerülnek ki, fejlődésben visszamaradnak és hamarosan elpusztulnak. Legjobb oltványt akkor nyerünk, ha a szőlőt párosítással oltjuk. Nagyobb tömeg oltásánál a nyelves pá rosítást alka’mazzuk. Az oltás abból áll, hogv úgy az alanyon mint a nemes vesszőn összeillő, rövid, síma metszlapot kész tünk. majd középnél kissé feljebb a metszlap hosszúságának egvharmad magasságában a veszsző hossztengelyével párhuzamosan rövid nvelvszeríf bevágást teszünk. A nyelvet a kés pengéjével meglazítjuk, a végei kissé elánnak és egymás alá toljuk, hogy egymásba feküdjenek. A jól összeillesztett oltványtól megkívánjuk, hogy suhintáskor rte essík széjjel. A kész oltványokat az arra megfelelő ládákba helyezzük el, az ú. r.-. el őha itató ládákba. A ládát fenekével a falhoz állítjuk, ajtós végét leemeljük, vagv az ajtót kinyitjuk. A* láda belsejét 5—6 cm vastagon fagyapottal. mohával, ffírészporral béleljük ki A bélelésre rakják az elsíí sor oltványokat úgy, hogy egyenlő magasságban legyenek. Egy sor berakás után fűrészporral lehintjük és lelocsoljuk, hogy a kiszáradást megakadályozzuk. Ugyanígy helyezzük el a többi soro. kát is. A legfelsőbb réteget 5—6 cm vastagon fedjük be. Az oltvány felé apró fenvdfeallyakat, mohát, fagyapo tot rakunk, hogv tudjon levegőzni. л megtöltött ládákat gerendára tesszük hogy a. felesleges víz lecsurogjon. Az előhajtatás normális ideje 21 nap. A kiihajtatás melegházban tör ténik. A melegházban 28 C fokon kezdjük a fűtést és 6—8 nap múlva csökkentsük, mégpedig 26—22 C fokló Terjesszük ki, különösen a szárazabb vidéken, a szárazságot jobban tűrő ť-' ármányok: a barna cukorcirok, az édes szuúánfű, a somkórő, meszes homokon az édes 'akarmánycsillagfi>t, savanyú homokon a takarmánytök és a takarmánydinnye termesztését. nyári szárazságban a tekarmánytök tejelőtakarmányozásban is pótolja a zöldhiányt. Több rátában vessük a tekarmáf'vokat. lí. Termesszük meg takarmánynövényeink vetőmagszükségletét. A multt a vetőmagtrány komoly akadálya volt a zöld futószalag megnyújtásának. Fordítsunk nagy qondot a lucernamagfogásra, mert annak magas ára van. j 12. A sertések zöld futószalagját a gyök- és gumósnövények számbavételével külön tervezzük meg. Az idős csicsókásokat ,a kiszedés után (ha az idöjárát megengedi egész télen át) a csírázás megindulásáig túrassuk meg a disznókkal. A burgonya- és répatarlók ősszel adnak jó legelőt. 13. A tehenek és igásállatok zöldieken. 'ytermő területeit helyezzük közel a majorsághoz, ha vannak a közelben jobb minőségű földek. Az önkö'tséget csökkentjük, ha közelből szállátjuk be a nagytömegű zöldtakermánvokat. Arról ne feledkezzünk meg, hogy szénekészítésré és silózásre külön számításba kell venni a zöldtakarmányokat. A helyesen meg zervezett (jól kiszámított) zöld futószalag az állattenyésztő tudásának egyik fokmérője, vizsgája. A zöldtakarmányozás kiterjesztése a gazdaságosabb állati termeléshez, tehát az önköltségcsökkentéshez vezet. ra. Nem ajánlatos a gyorsított előha.itatás, mert a kalusz-képzüdés. de főként a gyökérképzüdés nem fejlőd К ki. A melegházban állandó páratartalomra van szükség, amit permetező szórófejjel kálvhára locsolva és a ’ádók kteső részére szórva érünk el. -Rendes fűtés mellett az oltványon a kaluszképződés megindul és 10 nap múlva hajtás tör elfi. Ha a hajtás kezd előtörni, a rajta lévü* fűrészport kézzel meglazítjuk és részben e]távolítjuk. Nem locsoljuk, mert a sok víz a gvenge kalusz és a hajtások rothadását idézné elő. Ha az oltvány esetlet rothadni kezdene, a rajta lévő penészes anyagot leszedjük és helyébe kevés fü’részport. aztán durvára darált szénport hintünk. A kifütött oltva nvokat levegőre szoktatás miatt olyan helvre rakjuk, ahol nyitott ablaknál 4—5 napig tartjuk. Mikor az első hajtató oltványokat ültetni akarjuk, nagyon fontos a levegőhöz va’ó szoktatás. Ha oltványaink rövid és vastagabb haitást hoznak fejlettebb és biztosabb oltványokra számíthatunk az iskolában. — Nem szabad az oltványokat a ládákból egyenként kiszedni, mórt az öszszenütt gyenge gyökerek letörnek. - Legjobb ha kézzel meglazítjuk a talpgvökerek mellett és úgv maroknyi tömegben kiemeljük. Az elühajtatott oltványokat árokba tetetjük, mint más vesszőket, ültető-léc mellé. Fontos az oltványokat az ültető’ éc jegyzésével egvmagasságban ültetni. A gyenge talpgyökerek végett lefe.é tűzdelni nem szabad. Az oltványok ültetésénél és iskolázásánál a gyökerekre porhanyós földet teszünk. A vizet magasból zuhintva beiszapoljuk. A gödör vagy árok szabályos bekaparása után, az oltvánvos ládából kiszedett fűrészporral a nemes részt besirkézzük. mivel ez nem akadályozza a gyenge hajtás fejlődését. Király Lajos, Szüliiske. A méhészeinél szükséges, hogy a méhcsaládok arányában 10 százalék tartalékanyát teleltessünk. Ezeket az anyákat külön három-három keretes rekeszes anyanevelO kaptárban teleltetjük. A keret méretének ugyanolyannak kell lenni mint a törzs-családoknál. A rekeszes kaptárnál a vá. íaszdeszkáknak vékonyaknak kell lenni, hogy a hőmérséklet átsugározzék és ezáltal e kis családok egymást melegítik. Nagyon fontos, hogy e kaptár falai minden oldalról 8 cm szigeteld anyaggal legyenek tömítve, egyébként ezek a kis családok nem tudnak egészségesen áttelelni. A rosszul szigetelt kaptárakban a méhek sokat fogyasztanak és ezáltal korábban megtelik végbelük ürülékkel, amit kiröpülés előtt kénytelenek télen át ki. üríteni. Ez az okozója ebben az esetben az egyszerű vérhasnak. A méhek szervezetét gyöngíti az egyszerű vérhas és a legtöbb esetben fertőző vérhas (noséma) válik belőle Az anya-, nevelő kaptár fenekét is fontos 8 cm szigetelő tömítéssel ellátni és ugyanúgy a takaróvánkos szigetelésének is 'egalább 10 cm vastagságúnak kell lenni. Az ilyen rekeszes kaptárakban teleltetett tartalékanyák egészségesek és ezekkel télen és kora tavasszal pótolni lehet a törzscsaládoknál elpusztult anyákat. Minden méhész vágya, hogy méhcsaládjai 100 százalékban átteleljenek. Az ^leimet előírásos beteleltetéssel a méhész biztosítani tudja. Nem lehet azonban biztosítani a méhanyák át. teleltetését. Nagy gondot okoz ez az üzemi méhészeknek, akiknek 50—100 csa^dos méhészet áttelelése felett kell őrködniük. Az olyan méhcsaládok, melyek a tél folyamán anyátlanodtak el, széthúzódnak a lépeken, erősen zúgnak és sokat fogyasztanak. Ez a nyugtalan telelés hosszabb ideig betegségekhez vezet, ami aztán a méhcsalád pusztu-Hazánkban a nagyüzemi gazdálkodásban kimagasló eredményeket értünk el gabonatermelésben, cukorrépa, kukorica, burgonya, dohány, dinnye, rizs és sok más termelési ágban, de nem mondhatjuk ezt a méhészetre. Mi ennek az oka?... Nincs elegendő méhészkáderünk. A méhészjráderek nevelésének az alapját már az általános iskolákban a politechnikai körök ke rétében meg kell kezdeni. Ahol még ilyen körök nincsenek, alakítsák meg Ahol már vannak, kezdjük meg a méhészkedést. Most télen és tavaszkor tanítsunk színdarabokat, adjuk el(J és annak tiszta jövedelméből vehetünk deszkát, szöget, drótot a kaptárok készítéséhez és felvásárolhatunk néhány rait. MindeD isko'ában akad 2—3 növendék, aki szenvedélyes méhésszé kés'ibb kiváló méhésszé válik. Falusi iskoláknál ez elengedhetetlen kezdeményezés. Gazdasági vagy pedagógiai A tavaszi, nem nagyon gazdag, de állandóan emelkedő hordás a Hasítás erős szaporodását idézi elő és ezáltal a rajzó hajlam korai, de erős kifejlődését ébreszti fel. Előfordulhat, hogy egy igen gazdag virágporhordásnak nagyobb jelentősége lehet, mint a hektárhordásnak A virágporhordás elősegíti a Hasításnak nagy tömegekben való felnevelését és a tápnyál. felgyülemlését. Túl gyenge tavaszi hordás fékezi a fiasí. tás fejlődését és így a rajzást ösztön fellépésén U hátráltatja. De a túl erős tavaszi hordás hamar elkoptatja a yyüjtőméheket és nem engedi meg a Hasítás korai szaporítását, mert a nagy méhveszteségek megnehezítik и nagy fiasításos felületek melegítését a hideg tavaszi éjszakákon. Vizsgáljunk meg egv eseményt, amelyet; a rajzást ösztön megszűntének je'öl hetünk. Hasonlóan, mint ahogy a rajzási hajlamot a kedvező külső kő rülmények kiválthatják, ugyanúgy bizonyos körülmények meg is szüntethetik. Ilyen például a környező növényvilág nektárkiválasztásának hirtelen erős emelkedése és ezáltal a főhordás megindulása. lásával végződik. Az ilyen árva családokat, ha át is teleltek, nem érdemes más egészséges családdal egyesíteni. mert ezeknek a nyugtalan telelés folytán életerejük amúgy is elfogyott és még fertőzést is okozhatnak. A pusztulástól megmenthettük ez anyátlan családokat, ha tartalékanyákkal rendelkezünk. Amint megállapítjuk a család anyátlansagát ezt télen is észrevesszük, mert a méhek különös síró hangon zúgnak. Ilyenkor kikotorjuk a fenékdeszkára hullott, elpusztult munkásméheket és na ezek között megtaláljuk az anyát is, szükséges, hoqy alkalmas időjárás esetén pótoljuk minél előbb az anyát. Télen és kora tavasszal e munkához kivárjuk az enyhébb, napos időt. — Enyhébb időjárás esetén felbontjuk a kaptárt, kissé megfüstöljük a méheket, hogy ezek ne röpüljenek szét a havon, gyorsan kiveszünk a telelő csomó mellől három keretet, ezekről leütjük a méheket úgy, hogy ezek a telelő csomóra essenek. A kivett ke. retek helyére behelyezzük az anya. nevelőből kivett három keretet az anyával és munkásméhekkel együtt. Az árva család örömmel fogadja az anyát és 8 óra leforgása alatt egyesülnek. Üzemi méhészetünkben 1952-ben kísérleteztem két eianyátlanodott család átteleltetésén. Mind a két esetben nagyméretű fertőző vérhast állapított meg a hrádoki kutató intézet. Ez év január 17-én és február 20-án anyátlanodott el egy-egy méhcsaládom. Ezeknél azonnal, ahogy megállapítottam árvaságukat, pótoltam az anyákat. E családok megnyugodtak és csöndes zúgással telelnek tovább. Árvaság esetén télen és kora tavaszszal is pótolni kell az anyát, mert így menthetjük meg anyátlan csáládainkat a biztos pusztulástól. SINKOVICS BÉLA, Ipolynyék. iskolákat meg el sem tudok képzelni politechnikai körök nélkül. A méhész - kedéssel nemcsak mézet, viaszt termelünk, de elősegítjük a növények beporzását és keresztezését is. Járásunkban sok tanító méhészkedik és így a körök munkájánál már. tanácsokat is adhatunk növendékeinknek. Pályaválasztásnál is segítségükre lehetünk. tanácsot adhatunk, ki legyen méhész. Növendékek, tanítók, kezdjük meg a méhészkáderek nevelését még ebben az évben! A méhészkedés nemcsak szép dolog, de hasznos is. Jó vidéken, jó méhcsaládtól, jó időjárás mellett hazánkban is elérhetünk 50 kg-os mézátlagot családonként. Munkánkban nagy segítség a „Szabad Földműves*’ méhészeti rovata. Olvassuk, terjesszük, diunk fel kérdéseket, kérjünk tanácsot. CSURILLA JÓZSEF. A főhordás a’ családot sokoldalúan befolyásolhatja. Elsősorban a kaptár, méheket rákényszerítik a nagy nektártömegek beözönlésekor szorgalmasabban dolgozni. Át kell venniök a gyitjtőméheknél a behordott nektárt, egyik sejtből át kell hordania a másikba, míg végleges helyére nem ke. rül. Egyidejűleg nő a viaszszükséglet, mert az öreg lépeket be kell feds. lezni. Ezért számos méh, amely eddig csak tétlenül lézengve várta a rajzás pillanatát, elkezd dolgozni. Növekedett iramban gyűjtik a nektárt. Ezzel szemben a virágporhordás erősen megcsappan, mert a fiatal qyüjtőméhek most mindenekelőtt csak. nektárt hoznak haza. A nagy víztömegek. amelyek a nektár besűrítésé, nél felszabadulnak, arra kényszerítik a méheket. hogy a vízgőzöket erős le. gyezéssel a kaptárból kiirányítsák. — Ehhez sok munkásméhre van szükség. Ezeknek kell a kaptárban felgyülemlett széndioxidot is kilegyezni és az oxigén utánpótlásáról is gondoskodni, többi tétlenkedő, rajzásra váró méhet is munkára serkenti. (Dr. Antoni Demianowicz cikke a lengyel „Psczelarstwo’’-ban.) Szakszerű esirkekeltetés kotlóval nem szabad őket tojós tyúkokkal együtt tartani. A kotlő fészkét deszkából készítsük, a fészek mérete tyúknál és kacsánál 40x40 cm, libánál ás pulykánál 75x75 cm. A baromfinak szabad útja legyen a fészekhez, a bejáratnál kis lépcsőt helyezhetünk el, hogy a kotló lassan, óvatosan üljön a fészekbe. A fészekbe tiszta szalmát teszünk és erre rakjak a tojás ikat. Fordítsunk különös figyelmet a kotlók kiválogatására. Vannak olyan tyúkok, melyek jól költenek és gondosan nevelik, vezetik csibéiket Mások viszont nem törődnek csirkéikkel eleszik» előlük z eleséget. eltapossák, sőt néha agyon is vágják bsirkéiket. Keltetésre nyugodt, lem túl пЦ- h*z baromfit kell kiválasztani. Először azokat a kotlókot ültessük, melyek az előző évbem beváltak. A kotlót naponta etessük és itassuk, поток vagy hamu ás fö'dkevprékben megfürdessük és naponta 15—20 percre vegyük le a teszel "öl. A kelt és kezdetétől számított 7. napon célszerű a tojásokat lámpával átvilágítani és eltávolítani azokat, melyek nem termékenyübek meg, vagy a bennük lévő csira elpusztult. A megmaradt tojásokat rakjuk kevesebb kotló alá és az így felszabadult- tyúkok alá tegyünk friss tojásokat. Kikelés idején a tojáshéjakat távolítsuk el a kotló alól, a kiscsirkéket pedig vegyük ki, hogv megkönnyítsük a többiek kikelését. A csirkéket átmenetileg tegyük meleg helvre. A kotló alatt hagyjunk 2—3 csirkét, így a többit is szívesebben fogadja maga alá. A kelés befejeztével az összes csirkét rakjuk óvatosán a kotló alá Amint a csirke felszárad, kezdjük meg táplálását, vizet, tejet vagy aludttejet adjunk neki. Illés Bertalan Lelesz A hordás befolyása a rajzá«ra Méhészkáderek nevelése
