Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-03-28 / 13. szám

If 1954. március 28. A szovjet tapasztalatok bevezetésének élharcosa Méry Ferenc beszédéből kitűnik, hogy később Varga Ferenc kovácsmes terhez került, hogy a géplakatos mes­terséget elsajátíthassa. Akárhogy is szeretett volna azonban tanulni a szakmába vágó munkában vajmi ke­­veset dolgozott. Ehelyett a mestere 8—10 disznaját kellett másodmagával etetnie és ígv érthetői hogy az ifjú Méry a géplakatos mesterségből nem valami sokat sajátíthatott el. Igaz, hogy ezt a mestere sem kívánta. Az akkori iparosok attól féltek, hogyha a tanoncaik felszabadulnak, még eset. leg versenytársaik is lehetnek. így hát inkább arra törekedtek, hogy a tanonr minél kevesebbet tudjon és inkább a sertéshízlalás kapitalista alapokon vajó tudományával foglalkoztatták. Mérv elvtárs azonban nem sok ér­deklődést tanúsított az ilyen szakmai nevelés iránt. A mesterét faképnéi hagyta és máshol keresett boldogu­lást. Felszabadulása után a gyOri vagon gyárba került. A békés foglalkozásnak azonban nem sokáig örülhetett és be kellett vonulnia. Abban az időben kezdett öntudatra ébredni. Sokat ol­vasott és figyelme fűképpen az akkori társadalmi viszonyokra terelődött. — Amikor a harctérre került, semmi ked. ve sem volt a rendszer megerősítésé­ért harcolni. A szovjet emberekről már sokat hallott és tudta, hogy abból egyetlen szó sem igaz, amit a fasisz­ták róluk hiresztelnek. Minden vágya az volt, hogy orosz fogságba kerüljön Ennek megtörténte után, mint fogoly több kolhozban dolgozott. A legna­gyobb meglepetése az volt. hogy akár kis vagy nagy kolhozban járt, a kö­zös célokért való lelkesedés minde­nütt nagv volt, Mérv elvtárs majd ezeket mondja: — „A szovjet kolhozok beadási kö­telezettségeiket minden felhívás nél­kül teljesítik és a szovjet földműve­sek ünnepnapnak tekintik azt a na­pot, amelyen az állammal szembeni kötelezettségüknek eleget tehetnek. EbbOl az alkalomból kocsiaikat, házai­kat fellobogózzák és a beadás ünnep séggel ér véget. ” Méry elvtársat a Szovjetunióban szerzett tapasztalatai arra ösztönözték, hogy hazatérte után itt is hasonló ala­pokon dolgozzon. Közben nálunk is győzött a diadalmas Február és Méry elvtárs nagv örömére megkezdődhe­tett a falu szocializálása. Falvakban földműves szövetkezetek alakultak es traktorbrigádokat szerveztek. Nemes­­olcsán is gépállomás alakult és Méry Ferenc 1950-ben az ottani traktoro­sokkal együtt vígan szántotta a szö­vetkezeti tagok földjeit. Az üzemi pártszervezet figyelme csakhamar Mérv elvtársra terelődött, aki rövidesen megmutatta, hogy erős akarattal, jó munkaszervezéssel mi­­lyen eredményeket lehet elérni. Mérv elvtárs traktoros társainak sokat be. szélt a szovjet munkamódszerekről, a szovjet tapasztalatokról, amelyekről nemcsak olvasott, hanem a Szovjet­unióban való tartózkodásakor saját szemeivel is meggyőződhetett. A ne­­mesolcsai gépállomáson Méryt már ak­kor az élenjáró traktorosok közt em­legették. Közben az alistáli traktoros, brigádhoz került, ahol brigádvezető bátyjával a járási vándorzászlót csak­hamar elnyerték. Nagy kitüntetés volt ez Méry számára is, merthiszen ak­kor már az élenjárók jegyzékében az 0 neve is ott szerepelt és a győzelem kivívásában is alaposan kivette ré­szét. Méry már rég szeretett volna a .párt tagja lenni, de valahogy félt a jelentkezéstől. — „Ügy sem vesznek fel”, gondolta sokszor magában. Most azonban a sikerek elérése után megbátorodott és kérte a pártba való felvételét. A helyi pártszervezet örömmel fo­gadta Méry elvtárs fit és egyévi vára­kozási idő után a párt rendes tagjává vált. — „A párttagság ú. korszakot je. lentett számomra — mondja a továb­biakban Méry elvtárs — Tudtam azonban azt is. hogy ez a kitüntetés kötelezettségekkel is jár és a párt célkitűzéseinek megvalósításáért töb bet kell tennem. A legelső feladat, amit a párttól kaptam, az volt, hogy az apácaszaká­­lasi brigádot, — amely folyton az utolsó helyen mozgott — fellendítsem. MeggyOző munkával, jó munkaszerve­zéssel, a szovjet tapasztalatok átvéte­lével sikerült elérni azt, hogy rövide­sen a második helyre 'sémitek. Ezzel azonban feladatom korántsem ért vé. get. Ojabb feladatokat kaptam és a falu szocializálásának irányítását, az EFSz-ek megerősítését tekintettem fő­célnak.” Ebben a munkában Méry elvtárs a részét alaposan kivette. A szövetke­zet meggazdagodását a többtermelés és a magas hektárhozamok elérésében látja. Éppen ezért brigádjuk a haladó szovjet agrotechnika szerint dolgozik. Mindenekelőtt az agrotechnikai határ­idő pontos betartására törekszenek, amely a gazdag termés egyik fontos előfeltételét képezi. Brigádjukban csak szüksorosan vetnek. Gépcsoportokkal dolgoznak, mert így munkájukat gyor­sabban, jobban és olcsóbban tudják el­végezni. Most a meginduló tavaszi munkáknál a szovjet tapasztalatok alapján 3 vetőgépbOl álló gépcsopor­tot használnak, amely 9 méter széles sávot fog egyszerre. A boronáló és fogasoló gépcsoportjuk ugyanilyen szélesen dolgozik. Bevezették a mag­­tisztítást, elOcsíráztatást, fej trágyá­zást és a termést a legkorszerűbb szov­jet géppel, az S-4-es kombájnnal ta­karítják be, amellyel már tavaly is szép sikereket értek el. Méry elvtárs a szovjet tapasztalatok átvitelének lelkes támogatója, a kor­szerű szovjet agrotechn ka követője. Minden sikerét a szovjet tapasztala, tok átvételének köszönheti és így nem fér semmi kétség ahhoz, hogy ezek kö­vetkezetes betartásával a jövőben még nagyobb sikereket fog elérni.-fy-Gépcsoport összeállítása A legtöbb traktor megterhelé­séhez ogy vetőgép nem elegendő. Azért itt is felmerül a szüksége anmak, hogy több vetőgép össze­kapcsolása útján gépcsoportot ál­lítsunk össze. A sorbavető gépeknek kapcsoló­készülék segítségével gépcsoport­ba ve1' összekötése a legnagyobb pontosságot kívánja. Ellenkező e­­setben a szélső csoroszlyák által vetett sorok vagy távol lesznek egymástól (kihagynak), vagy/egy­másra tolódnak. A mellékelt ábrán rű lehet a traktor teljes megter­helése érdekében a kapcsoló-ké­szüléken a traktoros vetőgépeket lófogatú vetőgépekkel kombinálni. Ha a gépcsoportot jól akarjuk Kér 24 soros verögépoő! éS SzHTZ traktorból dh Jó gépcsoport Kapcsoló Készülékek ЗА és ô vető дер számára a) támasztó csavar bemutatjuk a két 24 soros vető­gépkapcsolásának vázlatát a ná­lunk alkalmazott traktorokhoz. Nagyteljesítményű traktorok megterhelésénél, ha több vetőgé­pet akarunk a traktorhoz kapcsol­ni, a megfelelő kapcsoló-készülé­ket használjuk. Mellékelt ábrán bemutatjuk, hogyan kötünk össze a kapcsoló-készül ékkel három, négy vagy hat vetőgépet. A kap­csolókészülékhez lehetőleg egyfor­ma típusú vetőgépet válasszunk ki. Egyes esetekben mégis célsze­vezetni, akkor különleges sorjel­zőket kell használnunk. A sorjelző legtöbb esetben a kapcsolókészülékhez, vagy a vető­géphez erősített vasrúd, mely a gépcsoport oldalára nyúlik ki és szabad végén tárcsa, kerék, vagy más olyan eszköz van, amely a földön nyomot hagy. A sorjelzőt olyan hosszúra készítik, hogy a gépcsoport második meneténél a traktor sorjelző nyomán halad­hasson. Hogy i szélső csoroszlyá­­tól számítva megállapíthassuk a sor jelző hosszát, a vetőgép két szélső csoroszlyája közti távolsá­got A-val és a traktor mellső ke­rekei, vagy hernyótalpai közti tá­volságot M-mel jelöljük. A gép­csoport két szomszédos meneté­nek középpontja közti távolság lesz a gépcsoport munkaszéles­sége. A jobboldali sorjelző hosz­­szát, amelyet XI-el jelölünk, megkapjuk, ha a gépcsoport munkaszélességéből (SZ) ki­vonjuk a vetőgép szélső cso­­roszlyái közti távolság (A)- és a traktor mellső kerekei közti távolsá.: (M) felét. En­nek a képlete a következő, A + M Sz = XI—------— 2 ebből: A + M XI = sz —----— 2 A baloldali sorjelző hossza hasonlóképpen olyan távol­sággal lesz hosszabb,, amely egyenlő a traktor két mellső kereke közti távolsággal, ennek a képlete: A — M X 2 = SZ — ---------2 Feltétlenül figyeljünk ar­ra, hogy a sorjező hosszát a tárcsától addig a pontig mérjük, amely a vetőgép szélső csoroszlyájának átel­­lenében fekszik. Az igy be­állított sorjelző lehetővé te­szi a helyes vetést. A bemu­tatott képlet szerint számít­juk ki a sorjelző hosszát, a több vetőgépből álló cso­portnál is. A nagyfödémi traktorosok vállalásai A nagyfödémesi traktorosbrigád dol­gozói úgylátszik ebben az évben is az élenjárók sorában akarnak maradni. Legalább is azt bizonyltja az a számos kötelezettségvállalás, amelyet a brigád traktorosai a tavaszi munkák megin­­dulásákor vállaltak. Juhász Pál érdemrendes traktoros például vállalta, hogy tavaszi tervét 150 százalékra teljesíti és 800 1 üzem­anyagot 1.535 korona értékben meg­takarít. Ezenkívü’ versenyre hívta a nanvgurabi brigád legjóbb traktorosát. Ambrózi István kötelezettséget vál­lalt, hogy a tavaszi munkák tervét 145 százalékra jól és időben elvégzi, azon­kívül Šramka, szenei traktorost ver­senyre hívta. Kasnxk Pál S-30-gépével 135 száza­lékos tervteljesltést vállalt és kötelez­te maga’, hogy az agrotechnikai határ­időt 2 nappal megrövidíti. Háromszáz­ötven liter üzemanyagot 672 Kčs ér­tékben megtakarít és versenyre kihív­ta Svoreny Pál traktorost. Svoreny Pál elfogadta Kasník kihívását és 142 szá­zalékos tervteljesítést vállalt és 881.80 Kčs értékben 335 liter üzemanyagot megtakarít. Lovci Mihály traktoros Majő Pált hívta versenyre. Mind a ketten a gép üzemképességének meghosszabbításá­ban és műszaki karbaiftartásában ver­senyeznek. Lovci elvtárs mindezeken felül 143 százalékos tervteljesítést vál­lalt. 652.40 Kčs értékben 340 liter üzemanyagot megtakarít. Majó Pál el­fogadta Lovci felhívását és a tavaszi munkák tervteljesítését 144 százalék­ban jelölte meg. Ugyancsak vállalta, hogy 691.2C Kčs értékben 360 liter üzemanyagot megtakarít és feladatát 2 nappal hamarabb elvégzi. Hasonló kötelezettségeket vállalt még Domanovszky István, aki Igrini And­rást hívta párosversenyre és Mancal Baltazár, aki szintén üzemanyagmeg­takarításra tett vállalást. A versenybizottság a napi teljesít­ményeket ellenőrzi és az elért ered­ményeket a versenytáblán feltünteti. i — Klapnich — A tornai traktorosbrigád kétmuszakban dolgozik A tornai traktorosbrigád Túroci Ben­jámin vezetésével március 11-én ki­vonult a szövetkezetekbe, hogy az agrotechnikai határidőn belül sikeresen elvégezze a tavaszi munkákat és ezzel biztosítsa a gondjaira bízott szövetke­zetekben a magasabb hektárhozamo­kat. A traktorosbrigád két műszakban dolgozik és minden kínálkozó percet kihasznál, amiben ösztönzésül szolgál az, hogy a csécsi traktorosbrigáddal versenyben áll. A versenyben azt vál­lalták, hogy két nappal előbb fejezik be a tavaszi munkákat, mint a csé­­csiek. A lendületes munka eredménye már abban mutatkozik meg, hogy az áji szövetkezetben Stiblár József és Ka­lász Gyula traktorosok a szövetkezet ötven hektárt kitevő tavaszi vetését már elvégezték. Nagy felelősség terheli azonban a szepsi traktorállomást, mivel a tornai brigád munkáját fékezi azzal, hogy a tizenegy darab erőgépből csak hetet adott át üzemképesen a brigádnak, pedig már régen jelentette hivatalosan, hogy az állomás felkészült a tavaszi munkákra. A tornai traktorosbrigádnak nincs elég agregátja sem, mivel az állomás a meglévőket nem osztotta szét helye­sen. Molnár József a tornai szövetke­zet elnöke ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy „nálunk is nagy segít­séget jelentett volna az agregát hasz­nálata, raejt két-három nappal előbb •végeztük volna el a vetést, amiáltal mozgósítani tudtuk volna a szövetke­zeti tagokat^ a halasztást nemtűrő ta­vaszi szőlőmunkák elvégzésére”. A gépállomás az agregátokat olyan szövetkezeteknek adta, ahol a talaj végett csak két hét múlva lehet hoz­záfogni a vetéshez. Reméljük, hogy a szepsi traktorállomás haladéktalanul hozzáfog ezen hibái kiküszöböléséhez. M. S. Hogyan végezzük a burgonya négyzetes ültetését ? A burgonyatermelés gépesítése terén igen nagyjelentőségű a szovjet tudó­sok és gyakorlati burgonyatermelők által kidolgozott négyzetes fészkes ül­tetés. Az elmúlt évek. során több kol­hozban kipróbálták ezt az ültetésmó­dot és kitűnt, hogy a gépi művelés teljes magvalósításán kívül még a ter­més is jelentősen — hektáronként 40. 45 mázsával — emelkedik. A négyzetes ültetés lényege az, hogy a burgonyafészkek egymástól 70x7о centiméter távolságra kerüljenek, a hosszanti és harántsorok egyenesek le­gyenek és mindegyik fészekbe két gumót tegyünk. Az a helyes, ha a két gumó a fészekben legfeljebb 8—10 centiméter távolságra van egymástól Adjunk ültetéskor fészektróg%'át is (műtrágyát, vagy szerves trágyát). A hektáronkénti vetőgumószükség­­let ugyanannyi, mint a közönséges ül­tetésnél, mert itt 70 centiméterenként két gumót, a közönségesnél pedig 30- 35 centiméterenként egy gumót ülte­tünk. Ha az ültetést traktoros kultivátor­mi végezzük, akkor a munkafolyamat a következő: A kultivátorra egymástól 70 centiméter távolságra öt töltögei!!­­testet szerelünk úgy, hogy a két szélső és a középső előbbre légijén a másik kettőnél, vagyis W alakot alkossanak. A hosszanti barázdoláshoz, majd pe­dig a burgonya betakarításához a töl­tögetőtest szárnyait a közepesnél sze­lesebbre állítsuk. Először elvégezzük a hosszanti ba­­rázdolást, 18—20 cm mélyen, majd a keresztsorolást, 8—10 centiméter mé­­lyen. A keresztsoroláshoz használhat­juk ugyanazt a kúltivátort, de a mun­kát fogatos sorolóval is elvégezhetjük. Ezután lerakjuk a gumókat a mély és sekély barázdák keresztezésére. Ha egy kisebb szakaszt már beültettünk, a traktor hozzákezd a betakaráshoz. Célszerű a kultivátor után simítót akasztani, hogy egy fogásban el is egyengessük a talajt. Ültethetjük négyzetesen a burgo­nyát traktoros ekével is. Ilyenkor előbb megvonalazzuk a táblát kereszt­be, majd elindul a traktor a tábla hosszában. A kéttestű ekét úgy állít­juk, hogy az első eketest 40 centi­métert, a második pedig 30 centimétert fogjon. A két-két gumót a barázda és a harántvonal keresztezésének helyén a barázda porhanyó oldalára tegyük. Az eke első teste takarja az előző nyitott barázdába rakott gumókat, második teste pedig új barázdát nyit. Kapa utáni ütetésnél először vo. nalozzuk meg a táblát hosszában, ke­resztben, majd keresztezésük helyére ültessük el a burgonyát. Befefezodölt a vtdefalvai komhájnos fanfolyam A videfalvai kéthónapos tanfolyam, amelyen a szlovákiai gépállomások legjobb dolgozói vettek részt, befeje­ződött. Itt ismerkedtünk meg azok­kal a nagyteljesítményű szovjet kom bájnokkal. amelyek nálunk is nagyon jól beváltak. Trükala István, tanító­elvtársunk időt és fáradságot nem kí­mélve. arra törekedett Hogy a tanfo­lyam minden egyes hallgatója kellO szakismerettel felvértezve, távozzon az iskolából. Fertő Dezső, politikai ok­tató nagv gondot fordított ránk. Ő éb­resztette fel bennünk azt a tudatot, hogy a mai szocialista társadalomban minden munka alapfoka a politikai kiképzés. Csak most tudtuk meg, hogv a kapitalista társadalomban müyen ki­zsákmányolásban élt a munkás. Meny­nyivel jobb most a dolgozóknak. Ke­vesebb munkával szebb életet bizto­sít magának és családjának. Bátran mondhatjuk, hogv mi. akik a tanfo- 1 vámon résztvettünk, új élet lehető­ségeit fedeztük fel és úi emberekké váltunk. A szakszerű talaiápolási módszere két Беке Dezső elvtárstól tanultuk. Ugyancsak tőle tanultuk meg, hogyan kell a gépeket gazdaságosan kihasz­nálni, valamint a szemveszteséget a legalacsonyabb fokra leszállítani. Amikor a vizsga napja elérkezett és a vizsgázóbizottság elé kerültünk, kis­sé izgatottak voltunk. A vizsgára jól felkészültünk, de mégis féltünk, hátha olyan kérdést kapunk, amelyre nem fogunk tudni megfelelni. A jó elő­készületnek meg is lett az eredménye és mind sikeresen levizsgáztunk. Az iskola igazgatója ezek után mindanv­­nyiunkat összehívott és lelkünkre kö­tötte, hogy odahaza továbbra is fej­lesszük tudásunkat és az itt szerzett tapasztalatainkat adjuk át a többi dolgozóknak. Gázsi elvtárs, a Megbí­zotti Hivatal képviselője szintén a to­vábbi tanulásra buzdított bennünket. Azokat a kombájnosokat pedig, akik gyengébb oszt.lyzatot nyertek, arra kérte, hogy emiatt ne legyenek el­szomorodva, hanem az aratási mun­kák alkalmával bizonyítsák be fejlett ségüket és képességeiket. A tanfolyam együttese.

Next

/
Oldalképek
Tartalom