Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-03-14 / 11. szám
10 Földműves 1954. március 14. A méhek tájékozódó képessége Számos megfigyelési adat bizonyítja, hogy a méhek tájékózó képessége túlbecsült. Poltev tanár 1926-ban a tolszkói méhészeti megfigyelő állomáson (SSSR) meg "lapította, hogy az odatelepített sárga, olasz méhcsalád méhei néhány nap mán szétszóródtak az ott állomásozó fék te színű házi méhcsaládok között. Az eltévedt sárga méhek közül néhány méh elröpült a 25 m távolságban fekvő idegen kaptárba is. Dr. Borchert tanár adatai szerint 19 és fél éra után a 2.733 festékkel meqjegyzett méh közül 96 nem tért vissza családjához. Megállapította azt is. hogy a tévelygő méhek száma hordás idején erősen emelkedik. A 809 megfestett méh közül csak 216 tért vissza családjához. ami 26 7 százaléknak fele! meg. Megf gyelte azt is, hogy a sárga színű kaptár megfestett méhei a legnagyobb számban letelepedtek egy másik, tavolabban álló, szintén sárga színű kaptárban. A megfigyelések egész sora bizonyítja, nogy a méh-4< tájékozó képessége nem olyan b ztos, mint amilyennek e gyakorlati méhészet tartja. Ezen megfigyelések megállapították a körülményeket, amelyek a méhek tájékozó képessegét befolyásolják. 1. A gyenge családok méhei rendszerint csatlakoznak ez erősökhöz. Ez hátráltatja a gyenge csa'ádok fejlődését és az erős családoknak lehetővé teszi, hogy a gyengék rovására éljen. 2. A kaptár előtti élénk repülés az idegen méhek számára jő csalogatóul szolgál. Rendesen csak az erős családok kaptárai előtt van nagy ' óduiás, különösen a hordás és i fiatal méhek tájékozó repülése alkalmával. Ilyenkor belevegyülnek a tömegbe a fiatal cs röpméhek és lakást cserélnek. 3. A hordásból visszatérő méhak nagyon vigvázatlanok, többnyire lerakják terheiket abba a kaptárba, amely legközelebb van útjukban. 4. Az olyan családok, melyeknek kaptára ki vannak téve az uralkodó szeleknek, erősítést kapnak azokból az idegen méhekből, melyeket a szél hozzájuk sodor. 5. Dr. Borchert szerint a tévelygő méhek leginkább a sötét színű kaptarakat keresik fel. 6. Ha a legelőről visszatérő méhek hazafelé való útjukban átröpülnek idegen méhészet fölött, gyakran sok méh csatlakozik az ottani méhekhez és idegen kaptárban rakják le terhüket. Az említett „méhvándorlás” kétségtelenül káros mind a méhészet rendes vezetésére, mind a mézhozamra: 1. Azért, mert az eltévedt méhek által felbomlik az arány a fiatal és röfíméhek között a hordás teljes kihasználását megnehezítik. A gyönge családok a röpméhek hiánya miatt nem képesek elegendő külső munkáeméhet a legelőre kiküldeni, viszont az erős család idegen méhekkel túlnépesedik. Ez azt jelenti, hogy a kaptár hőmérséklete a túlzsúfolás folytán erősen emelkedik, melynek lehűtésére sok mehet használ fel, azonkívül a röpméhek ielentős része kénytelen teli mézzacskóval egész napokon át tétlenül a kaptár falán ülni. hogy megakaialyozza a melegtől meglágvult lépek leszakadását. Ez a tűrhetetlen állapot előidézője a méhek rajzást hajlamának, ami sz'mtén a hozam rovására megy. A „várakozási” idő ugyanis a méhek dolgozó készségét csökkenti. 2. A sok fiatal anya a párzás ideje alatt nehezen igazodik a sok sűrűn elhelyezett keptá-ek között és degen kaptárba röpül be, mely részére biztos halált jelent. 3. A tévelygő méhek a leggyakoribb széthordói a ragályos méhbetegségeknek. 4. A tévelygő méhek félrevezethetik a méhészt a fajcsalád kiválasztásánál. Megeshetik ugyanis, hogy a mézhozamra a legkiválóbb család méhei a fentemlitett okoknál fogva mézet hordanak olyan családnak, mely a fajtenyésztésre nem való s annak ellenére mint legjobb család szerepel. Az említettekből világosan kitűnik, hogv a méhésznek nem lehet közömbös. hogy hogvan állítja fel kaptárait. Az eddigi gyakorlat nem célszerű. A kaptárak a méhesben ugyanis sűrűn és egymésfölött két-három sorban vannak elhelyezve s ha különböző színűre is vannak festve, ez nem elegendő arra, hogy a méhek eligazodjanak a sok kaptár között. Ugyanez az eset áll fenn a kinn. szabad téren, egyedül álló kaptáiknál ie Az általánosan bevett szokás az, hogy a képtárak egy közös állványon sűrűn egymás mellett, hosszú kiegyenesített sorokban állanak. Ez sem helyes megoldás. Ezért szolgáljon útmutatásul az alábbi megoldás: 1. A méhtanya részére olyan hely fontos, hogy zaj, szél és léghuzatmentes legyen. A méheket nem szabad kitenni a trágyedombok, silógödrök és egyéb kellemetlen szagokat terjesztő légáramlatoknak. A méhésznek tudnia kell, hogy a mocsarak párolgásai és a nedves talaj a betegségek kútforrása. 2. Mély völoyekben, hasadékokban kevesebb a napfény, több a köd, reggel nagvobb a hideg s nappal viszont elviselhetetlen a hőség. 3 A méhtanya lehetőleg a méhlegelő központjában legyen. Ha ez lehetetlen, fontos, hogy a méhészet vándorlásra legyen berendezve és a méhek telelési állomását körülvegyék kora tavasszal virágpor legelővel, amely a méhektől 50Ó méternél ne legyen messzebb. A méhek ugyanis tavasszal nem röpülnek messzebbre. 4. A kaptárokat külön állványokon, hármas csoportokban a lombos fák árnyékában kell lhelyezni úgy, hogy nyáron 10 órától kezdve védve legyenek a napsütéstől. Az egyik csoport a másiktól 5—10 rfiéterre legyen. A карtárak közötti tér pedig 1 méter. A méhek tájékozását megkönnyítjük, he a röplyukaVnak különböző irányt adunk és a képtárak helye nem lesz egy vonalban. A méhek tájékozását megrögzít к a képtárak előtt lévő különböző alakú és levélzetű bokrok, nö vények vagy a karókra megerősített különböző jele' . 5. Nagy szerepe van a méhek tájékozásának megkönnyítésére a szín. Legjobban emlékeznek a méhek a sárga színre, utána a kékre, azután a fehérre és végül a vörösre. Más színek jelentéktelenek részükre. Ha a kaptárak egy színre vannak befestve, szükséges. hogy a röplyukak táján az említett színek valamelyikéből különböző jelekke' megjelöljük (pont, vonal, háromszög, levél és hasonló). 6. h méhtanya helyének kiválasztásánál kerülni kell olyan helyet, amelyhez a méhek kénytelenek idegen méhészet fölött repülni. A méhésznek nemcsak az a dolga, hogy előállítsa és biztosítsa a méhészet anyagi szükségleteit, hanem, hogy tanuljon a saját és mások tapasztalataiból. Natsin Ján, Pőstyén Biztosítsuk a meleget méhcsaládjainknak A méhcsalád nem annvira télen, hanem inkább fejlődés elején kíván védelmet a hideg és a hőmérséklet ingadozása ellen. A fészket két okbrr kell védeni: 1. azért, hogv a család mmél könnyebben fenntarthassa a fiasítás fejlődésére 'll legkedvezőbb hőfokot, és 2 minél nagvobb területet foglalhasson el hasításával. Ugvanis: 1. A fiasítás fejlődésére 34—35 C melég a legkedvezőbb. A méhek alacsony hőmérsékleten lassan és tökéletlenül fejlődnek. Feltűnő ie'e ennek év elején a rövid, sodrott szárny. A fias'tás megindultakor a fészek hő mérséklete ió családban még csak 23 30 C körüli, nemsokára azonban eléri a 34—35 C meleget a fészek legközeoén. 2. Az anya csak a méhekkel lepett fészekrészben petézhetik. A méhfürt minél iobban kiter.jeszkedhetik, az anya annál nagvobb lépfelület sejtjeit használhatja. Arra kell töreked ni, hogv a fejlődés időszakában a méhfürt könnven kitérj eszkedhessék. a külső hőmérséklet csökkenések! r pedig csak mérsékelten kényszerüljön összehúzódni. A méhészek tapasztalatán kívül a tudmányos kísérletek is azt bizonyít ják, hogy a fejlődés időszakában me legentartott fészkű’ család hamarabb megnépesedik, mint a takaratlan fészkű. Kü'önösen korai főhordáskor (például akác) fontos ez. A teszek védése. A fejlődés időszakában helytelen a családokat takarat lan rostaszövettel tartani, mert von tátottán fejlődnének. A rostát deszkával. filccel vagy szalmapárnával, esetleg papirossal fedjük. Még hatá - sosabb közvetlenül a felső keretlécek re is filcet vagy bőrlemezt teritem. A léputcák tehát felül zártak. A fészket kettős takaró közötti levegőréteg szigeteli. A léputcák zártsága terme szetes. A méhek odúban és kasban a ‘épeket felül mennyezethez építik és így a fészek melegét megkötik. Keretes kaptárjainkban a fent leírt taka rók keretekre való fektetésével elér jük ezt. A fejlődés hűvösebb hónapaiban rendszerint április végéig mérsékelten szűkítjük a kijárónyílást is. Anyaváltás A méhek •nyatoölesrtket építenek, he ez чпу». kiöregszik és az snya bepetézi azokat Amikor az új anya kikel az anyaböVsöből, a régi anyát a méhek megölik, néha megtűrik. Ez a természetes enyavéltás. Én az anyaváltást nem bízom csupán e méheimre. Három évnél Idősebb anyát nem tűrök meg az állományban, még akkor sem, ha ez anva jő petéző. De az egyéves an., át sem tűröm, ha az nem zá-tsorosan petézik. Az enyeváltás ma már egvs7erűnek látszik a legtöbb méhész előtt, még mesterséges utón is. Kevés oivan méhész von. aki ne tudna anyát neveltetni ez 1—2 napos petéből Nem csodálatos dolog az anvaneve’és. Egye.-, méhész többre értékeli e természetesen nevelt enyát, mint a mesterségesen nevelten . . . A méhek eddig nem építenek, anyabölcsőt, míg el nem vesszük az anyát, vagy ez anya nem hibás, vagyped-q a család rajzásnak nem indult. Azonban, ha sz envát elvesszük, a méhek először a kaptár minden zuaában keresik elveszett anviukat. később, mikor megtud iák. hoov envátlenok pqv napig is skánkoznak és csak aztán építenek a petékre enyabölcsőket. Tehát ebben az esetben a friss peték is 1 napos petékké váltak. A megijedt méhek к sebb bölcsőket húznak ilyenkor a szokottnál. Az 1, vagy 2 napos petére épített bölcső anyja már nem részesülhet annyi tápanyagban, mint a természetes anyaváltásnál. A természetes rajoztatásnak nem vagyok híve. A hibás anya 5 bölcsőnél nem petézhet be többet, ezért csak mesterségesen nevelem ez anyákat és ugvanigy az anyaváltást is. Édesapám azonban a hibás anyákat jobban felhasználja, mint én tettem. Amikor I látja, hogy a hibás anya bepetézte a bölcsöket, a? ilyen anyát elveszi a csa- I Iádtól és más kaptárba teszi. (A más kaptár a harmadéves anyát megöli). A I méhek ott is el^gedettlenek, új anyabölcsőket építenek és az anya ott is bepetézi őket. így egy anyával 4—5 kaptárban is sikerül természetes anyaböiesőket nevelni Az anvabölcsőkbő csak egyet hagy meg családonként, a többi bölcsöt1 pedig felhasználja más csa'ádoknál anvaé'tísra. Ez jó eljárás mert ezzel nem ébred fel a méhek rajzás! ösztöne és a bök sókét mégis nagyokra épilik. Csurüla József Apró hírek Tetjuszev V. M. magánméhész kipróbálta az élesztős etetést. Családja« ennek hatására igen szépen fejlődtek és sokkal nagyobb Hozamot adtak, mint más méhészek nem etetett családjai. * * * A hangyákat a méhészettől távol lehet tartani, ha e kaptárak környékét kálisóval szórjuk be. A kálisó használata még azért is előnyös, mert a füvet is kiöli. * * * Roze A., méhész a népes családok anyját úgy keresi ki, hogy a fészekbe olyan zárk.'.t tesz be, amelyikben röviddel azelőtt más termékeny -ínye volt bezárva A zá-ka nyitva van. Az anya megérzi vetélytánsa szegét, felkeresi a zárkát. Mintegy 45 perc múlva az anyát rendszerint a zárkában találja. (Pcselovodsztvo) * * * A csehszlovákiai dőli méhészeti kutatóintézet 1952-ben 102081. 1953-ban eddig 89 266 méhcsalád egészségügyi ellenőrzését végezte el. Včeláŕstvi Egy órát se késlekedjünk a simítózással Az ősszel vagy télen megszántott talaj ez őszi és téli csapadékot magába szívta. Ez a nedvesség a talaj mélyebb rétegeibe is beszivárog. A növények úgyszólván egész télen át ebből a vízkészletből táplálkoznak. Ezt a nedvességet minden körülmények köíött meg kell őrizni. Meg kell akadályozni annak elpárolgását. Ezt úgy érhetjük el, ha a talaj felszínén létrehozunk egy aprómorasás vékony takaróréteget, ami a tavaszi felmelegedés és szelek hatására, hamar kiszárad ugyan, de az alatta lévő nedves talajjal nmesen meg az összefüggése és így mint egy szigetelő takaró, a vízelpárolgást megakadályozza. Ezt az aprómorzsás takaróréteget legegyszerűbben, legolcsóbban, de legjobban is a simi,tóval tudjuk biztosítani. Tudni kell ugyanis azt, hogy a téli csapadéktól átnedvesedett vízzel telítődött talajon a tavaszi felmelegedéskor az elpárolgás óriási méretű. K'sér,letl megfigyelések szerint a simitózás nélküli talaj egy nap alatt holdanként 15 köbméter, vagyis 15.000 liter vizet veszít. Ez a veszteség szeles időben 3—4-szeresére is emelkedhetik. Ha például öt napot késnénk a simitózással, ez a legkevesebb vízveszteséget számítva 75.000 liter (750 hektoliter) vízveszteséget jelent holdanként. Enynyi víz szükséges kb. 100 kg gabona szem- és szalmaterméséhez, vagy 200 kg kukoriceszem és szár terméséhez. Tehát öt napi késéssel ennyivel csökken a föld terméshozama. így veszíti el a talaj azt a nedvességet, ami a növények számára a későbbi szárazabb időszakban nélkülözheted©... Az ilyen talajba kerülő növény rendes időjárás mellett is kevesebb termést hoz, erősebb szárazságban pedig kipusztul. A sirmitózássel tehát nem szabad késni egy napot sem. Amikor a föld felszíne pirkadni kezd, ami először a barázdataréjon látható, állandóan vizsgálni kell a talajt, megbírja-e a fogatot, vagy a könnyű traktort. Ha a talajállapot megengedi, a munkát azonnal el kell kezdeni. Boronsljuk meg Az őszi gabonák tavaszi boronálása vitán kivül fontos. Az ősziek talaját így ti. ztítják meg a mohpenésztől, a télen elhalt levélmamedványoktól s ami legfontosabb, a tél folyamán összetömörült földet porhanyosítják. A talaj porhanyosítása ezekből az okokból fontos: 1. A porhanyosított felület csaknem teljesen megszünteti a talaj vízpárolgását, egyben a víz behatolásának feltételeit, a talaj vízpárolgásának feltételeit javítja. 2. A porhanyosított réteg könnyen átengedi a levegő oxigénjét, ami az őszi vetéseinket őszi gabonák bokrosodási csomóinak lélekzéséhez okvetlen szükséges. 3. A porhanyosított talajba az «erob baktérium gyorsabban felbontja a szerves anyagokat, ennek következtében a növények részére a talajban több kész tápanyag halmozódik fel. Tavasszal a gabonafélék közül különösen a búza bokrosodik szorgalmasan. Ebben az időben az őszi vetemények víz, tápanyag és oxigén szükséglete fokozottabb Ezért az őszi gabonafélék tavaszi boronálása és helyes ápolása nélkülözhetetlen. Illés Bertalan Előkészítő munkák a dohánytermesztésben Ha dohányt termelünk a palánta előnevelésére melegágyakat készítünk. A jól elkészített melegágyaiktól függ a palánta minősége, mennyisége, ezért készítsük el azokat nagy gonddal. Melegágyak készítése A dohénypalánta kinevelésére a melegágyakat ugyanúgy készítjük el, rrpint a kerti melegágyakat. Megfelelő menynyiségi" palántát csak arányos kiterjedésű melegágytelepen nevelhetünk ki. Nálunk általános szokás, hogy egy hektár ültetvényre 15—18 folyóméter, illetve 22—27 négyzetméter melegágyterületet irányoznak elő. Ez azonban nem elégséges. A kiültetési közök csökkentése egyben a palántaszükséglet nagyobbodását jelenti. A kiültetést is csak abban az esetben tudjuk rövidebb idő alatt elvégezni, ha kellő mennyiségű palántánk van kéznél és nem kell a hiány utánpótlására hoszszadalmasen várakoznunk. Éppen ezért egy hektárnyi ültetvénynél 25—3$) folyóméter vagyis 37.5—45 négyzetméter kiterjedésű melegágyra kell számítanunk. A melegágyak elkészítésénél figyelembe vesszük még a keretek elhelyezését. A kereteket úgy helyezzük el, hogy déli oldaluk az északinál mintegy 10 centiméterrel lejjebb legyen. A ráma körül trágyát, lomblevelet, szalmát, földet vagy hasonló anyagot helyezünk el, hogy ezáltal megakadályozzuk a melegágy melegének elillanását, illetve külső, hűvös levegő általi lehűlését. A dohánymag elvetése A melegágyba száraz, vagy csírázásnak indult magot vetünk. Ha a melegágyat idejében, hűvös idő közepette készítettük elő, helyesebben járunk el, ha száraz nem csírázó magot vetünk. A szárazon elvetett magiból kikelt palánta jobban bírja a hideget, nagyobb ellenállás tanúsít a betegségek és a kártevők ellen. A száraz mag általában későbben indul csírázásnak, mint az áztatott. A melegágy gondozása A melegágy gondozásának főcélja, hogy a palánta gyors és egészséges fejlődése szempontjából megteremt ük a lehető legjobb környezetet s ezáltal a gyökórzet kívánatos fejlődését is elősegítsük. A melegágytelepen előforduló betegségek a gondtalan ápolás nyomán keletkező fejlődési természetellenesség kö vetke zményei. S miután a kinevelt palánta minősége végeredményben az egész termelés sikerét döntő módon befolyásolja, a palánta melegágy, ápolása a dohánytermesztés egyik legfontosabb feladatát képezi. A palánta ápolása alatt a kelés öntözését, árnyékolását, szellőztetését, trágyázását, permetezését, edzését, beszórását, stb. értjük. Öntözéssel kapcsolatos tudnivalók ч Az öntözés ideje, a víz mennyisége, hőfoka, stb, rendkívül fontos tényezők az egészséges palánták kitermesztésében. A magvak elvetése időpontjáról egészen a gyökéryerésig tartsuk melegágyaink felszínét állandóan nedvesen, de sohasem vizes, túlnedves állapotban. A túlnedves állapot meggátolja a levegő bejutását a gyökérzetig, lehűti s talajt s ezáltal különböző betegségeket idéz elő. A melegágyat naponta 2—3 ízben öntözzük meg, nem sok vízzel. Az említett időszakban egy öntözéshez 1 négyzetméter területnél 2 liter vízre van szükségünk. A locsolást finom szűrővel ellátott öntözőkannából végezzük. A durvább szürójű kanna vízsugerai a magvakat • nókba sodorják s a kelés egyenletté sűrűségét megzavarják. A palánta fejlődési állapotával párhuzamosan egyre csökkentjük az öntözések számát. Gyakori öntözésre csak akkor van szükség, amikor a palántának a sziklevelekkel együtt összesen két le^élpárja van. A kinőtt palántát naponta egyszer, száraz idő esetén naponta kétszer öntözzük meg. Az első öntözést reggel, illetve délelőtt, a másodikat este felé végezzük. Ha meleg időben kell öntöznünk, a palántákat előbb árnyékolnunk kell, hogy lehűljenek. Az öntözésre patak, vagy folyóvizet használjunk. A növekedés második felében nem tesszük helyesen, ha a pálántát gyakran és kevés vízzel öntözzük. A víz nem hatolhat be a gyökérzetig, hanem a palánta levélzetén ül meg, ami a p ilánta satnya fejlődését okozza. Ugyanekkor a melegágy is nyirkossá válik, ami különféle betegségeket idézhet elő. Szimkó János, Lelesz Jól elkészített vetőágyba korán vessünk Tavaszi árpa: Hazai viszonyaink között az őszi szántást tavaszi árpa alá a koratavaszi simitózás után végzett egy-két fogasnlással készítik elő vetésre. Viszont a szovjet kísérletek szerint a vetés előtti műveléshez alkalmazott kultivátorozás 10—15 százalékkal növeli a termést Lazább talajokon a vetés előtti hengerezés a termést hektáronként 1.5 mázsával növeli. A f-waszi árpa egy’k legélhetetlenebb növényünk, ezért tápanyagokban gazdag talajt kíván, amit részben a jő előveteménnyel, részben megfelelő műtrágyázással lehet biztosítani. Ahol az őszi szuiperfoszfátozás elmaradt, legajánlatosabb kombinált vetőgéppel hektáronként 200 kg sima szuperfoszfátot vagy ugyancsak sorba, közönséges vetőgéppel a mag közé keverve 60—70 kg szemcsézett szuperfoszfátot adagolni. A keresztsoros vetés alkalmazásával jelentős terméstöbbletet lehet elérnünk.
