Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-03-07 / 10. szám

1954. március 7.

JiáNorf ------- _

_______________Földműves____________________

A munkáspárti képviselők felszólalása az angol alsóház külügyi vitájában

12

Miért hiúsultak meg De Gasperi reakciós szándékai?

A „Peese Sera” című lap tudósítója kérdéseket tett tel Palmiro Togliattinak, az Olasz Kommunista Párt főtitkárának De Gasperi „Mi és a kommunizmus Olaszországban” című cikkévé1 kapcsolatban. Palmiro Togliatti többek között kijelentette„Nem fordul elő gyakran, hogy egy politikai vezető olyan félreismerhetetlen és heves bosszúság gél ismerje be vereségét. De Gasperi éppen ezt és csak ezt teszi. Nagyon jő! tudjuk, hogy valamilyen módon törvényen kívül ékért bennünket helyezni. . . Tény azooban, hogy De Gesperinek nem sikerült valóra váltania sötét terveit, m> pedig előretörtünk és továbbra is magabiztosan haladunk előre utunkon”.

Arra e kérdésre, nem gondolja-e. hogy De Gesperi kijelentései a jövőre vonatkozólag is tartalmaznék fenyegetéseket, Togliatti ezt válaszolta: „Kétségkívül van benne fenyegetés. Ezt 'átni kell. Minden igaz demokratának ébernek kell lemre. Szeretném azonban hozzátenni, abban, amit most ír De Gasperi, a fenyegetés olyan formát ölt, hogy leleplezése nehezebb, mint valaha. A régi klerikálisnak valóban nem sikerül rámutatnia egyetlen okra sem, nem sikerül kifejtenie egyetlen érvet, nem sikerül felhívni a figyelmet egyetlen olyan tényre sem, amelyet az ellenünk foganatosított szélsőséges rendszabál ok valamiféle indokolásának lehetne tekinteni.

Ugyanakkor, amikor De Gesperi hoszszú éveken át rendőri intrikákat szőtt ellenünk, ugyanakkor, amikor egyre újabb provokációkat agyait ki és készített elő, mi nyugodtan, mély meggyőződéssel és világos szellemmel végeztük munkánkat, amelynek célja — felébreszteni a népi tömegeket, megszervezni, nevelni és vezetni őket.

Túlléptük-e a demokrácia határait: Soha! A parlamentben mindig jogainknak megfelelően cselekedtünk. Talán jelenlétünk, tekintélyünk, beszédeink hatottak a sanfedisták idegeire? (A sanfedisták XIX. századbeli reakciós vallás-politikai szervezet tagjai). Ennek semmi jelentősége, hogy eleven, életrevaló, feltörő erővé váltunk, amelyet nem lehet elszakítani az olasz társadalomtól.

Sajátmegunk, vagyis harcosaink és aktivistáink révén, de mindenekelőtt a munkásosztály és az olasz nép révén lettünk ilyenek, és mi nemcsak a népnek á politikai és társadalmi igazságtalanság elleni tiltakozását juttatjuk kifejezésre, hanem azt is, hogy a nép képes és törekszik az igazi felszabadulásra.

Az elmúlt héten csütörtökön Eden külügyminiszter zárszavával véget ért az angol alsóház kétnapos vitája a berlini külügyminiszteri értekezlet eredményeiről. A vitában több figyelemreméltó hozzászólás hangzott el.

Első beszédét mondotta el S. W. Jeger munkáspárti képviselő özvegye, akit kerülete férje halála után munkáspárti programmal megválasztott.

— A vita — mondotta a képviselőnő — nagyon közelről érinti a mai nemzedék életét. Aggodalommal és csalódással hallottuk a sok beszédet a 12 német hadosztályról. Nem vagyok híve Németország felfegyverzésének, mert meggyőződésem szerint nem érdemes nagy elveket feladni 12 hadosztályért és ha ennél több lesz. vájjon hová jutunk? Nem hiszem, hogy az európai védelmi közösség elég erős kalitka lenne az új német fegyveres erők visszatartásához.

Jeger asszony ezután azt mondotta, hogy a berlini konferencia asztalainál ülő külügyminiszterek mögött ott voltak az egyszerű emberek milliói.

A szovjet külüqyminiszter mögött

ott voltak azok az egyszerű emberek, akiket a második világháború eleién olyan bátraknak és vitézeknek magasztaltunk — mondotta —. Ma is ugyanazok ők, mint akkor voltak, amidőn olyan büszkék voltunk barátságukra.

Ernest Davies, volt munkáspárti külügyi államtitkár, aki a munkáspárt jobboldalához áll közel, a következőket mondotta:

— Eden alsóházi beszédében és Dulles rádióbeszédében túlságos könnyedséggel fogta fel azt a tételt, hogy lehetetlenség további tárgyalások útján további haladást elérni a Szovjetunióval és hogy a hidegháborúnak folytatódnia kell a végtelenségig. Mindketten túlságosan könnyedén törődtek bele abba, hogy a helyzet reménytelen. És hogy az egyetlen válasz a nyugati heta'mak erejének növelése lehet. Eden azt mondotta, hogy a berlini értekezlet a meddőség és a csalódás érzésével töltötte el... Én azonban — folytatta Davies — azon a véleméiayen vagyok, hogy ez új világban „együtt kell élnünk a Szovjetunióval és hogy előbb-utóbb meg kell egyeznünk vele az újabb katasztrófa elhárítása érdekében. Sohasem adtam fel a megegyezés reményét ”

A Házban — mondotta azután — nagyon sokan határozottan ellenzik Németország felfegyverzését, mert félnek a német militarizmus feltámadásától és attól is, hogy ez milyen hatást gyakorol majd Anglia kapcsolataira a Szovjetunióval.

Mindig kételkedtem

az európai védelmi közösség hatékonyságában, mert Németország vagy ura lesz annak, vagy kilép belőle, m helyt elég erőt érez ahhoz, hogy saját akaratát érvényesítse. Az európai védelm1 közösség állandósítani fogja Európa kettéosztottságát, vagy rövidéletű intézmény lesz és nem akadályozza meg a német militarizmus felétedését. Miután a német problémát nem lehet fegyverkezéssel, vagy az európai védelmi közösség útján megoldani, miután minden ilyenirányú kísérlet akadályozná kapcsolataink megjavítását a Szovjetunióval, ennélfogva keresnünk kell az alapot a tárgyaláshoz. Ez egyáltalán nem reménytelen feladat. A berlini értekezlet légköre egészen más volt, mint az előzőké ... Genf alkalmat adhat, hogy megvizsgálják a további megbeszélések lehetőségét a Szovjetunióval. . . Ezt ki kell használni annak megállapítására, hogy lehete újabb találkozókat rendezni. Ha Európát nem akarjuk kettéosztásra ítélni, ha nem akarunk örökös hidegháborút, he szabadulni akarunk a fegyverkezés megsemm sítő terheitől, újabb és újabb állandó erőfeszítéseket kel! tenni, hogy újra felvegyük a tárgyalásokat a Szovjetunióval.

William Warbey, munkáspárti képviselő kijelentette: — A munkáspárt parlamenti csoport jánek hará-ozata, amely támogatja a német felfegyverzést, nem bírja a munkáspárt tömör, egységes támogatását sem a parlamentben, sem az országban. A kerületekben a munkáspárti tömegek nagy többsége határozottan ellenzi ezt a döntést.

Erre J. H. Jones jobboldali munkáspárti közbekiáltott: — Ez puszta találgatás 1

WilT'am Wartiey így válaszolt Jones közbekiáltására: — Am tegyük próbára.

Egész irattáskát töltenek még a levelek és táviratok, amelyeket Németország mindkét részéből kaptam és amelyek támogatják véleményemet és azon képviselőtársaim véleményét, akik ellenzik a német felfegyverkezést.

Egyetlen levelet vagy táviratot

sem kaptam, amely támogatná a német felfegyverzést és a kormány erre irányuló politikáját. Három kerületi

munkáspárti szervezettól kaptam határozatokat, amelyek a legélesebben ellenzik a németek felfegyverzését.

Warbey képviselő ezután hangoztatta, hogy „a nyugati hatalmak azzal a katonai és stratégiai céllal mentek a berlini értekezletre, hogy legalább Nyugat-Németországot, de lehetőleg egész Németországot bekebelezik a nyugati szövetségbe. A Szovjetuniótól katonai visszavonulást követeltek Ausztriából . .. mert ezt jelentette volna az osztrák szerződés aláírása, továbbá kivonulást Kelet-Németországból, legalábo az Odera—Neisse vonalig, de esetleg még tovább Ugyanakkor a nyugati hatalmak előre akarták tolni é maguk stratégiai vonalát egészen az Elbáig, sőt lehetőleg az Oderáig.

— A Nyugat — folytatta a képviselő — nem akar kompromisszumot. Dulles már az értekezlet előtt kijelentette: „Mindenáron fel kell fegyverezni a németeket”. A berlini értekezlet sikere rombadöntötte volna Dulles tervét.

Van kilátás arra. hogy két négyhatalmi rendszer ne ütközzék össze egymással és valamiféle modus vivendi t találjanak, de ennek előfeltétele a kompromisszum, az alku, az igazi tárgyalások az ellentétek áthidalására.

A vitában felszólaló Hinchingbrooke konzervatív képviselő a Szovjetunióról szólva kijelentette, hogy az „olyan nemzet, amellyel nem lehet packázni, amelyet nem lehet megfélemlíteni ...

A konzervatív képviselő az európai védelmi közösségről azt mondotta, hogy az „valóságos politikai lidércnyomás és számos kiváló katona nézete szerint katonai ostobaság”

Stevart, volt munkáspárti külügyi államtitkár hangsúlyozta:

— Ha Nyugat öszmtén kívánta volna a szabad össznémet választásokat, valami ellenértékét kellett volna ajánlani a Szovjetun ónak. Valójában semmit sem ajánlott. Az egyetlen lehetséges megoldás az lett volna, ha azt mondjuk: igazi szabad választások esetéri az egyesítendő Németország fegyvertelen lesz. Ehelyett még az angol hadügyi Fehér Könyv Is azt mondta, amit az atlanti miniszterek hangoztattak, hogy Németország hozzájárulása az Atlanti Szövetséghez, feltét’enül szükséges. Az ilyen vélemény teljesen lehetetlenné tette, hogy bármilyen engedményt kapjunk a Szovjetuniótól. A ko-mánv önmagának mond eltent. Azt áhította, hogy az európai védelmi kö- - zösség olyan kalitka, amelyben a német haderő ártalmatlan lesz, másrészt azt mondta, a kalitka ajtaja állandóan nyitva lesz, azaz a németek bá-mikor kimehetnek.

Külpolitikai hírek

— Karl Marx-Stadtban 60.000, Zwiokeuban 50.000 ember vetít részt szerdán a német militarizmus feltámasztás« eliten tiltakozó nagygyűléseken.

*

— Dr. Arndt, nyugatnémet szociáldemokrata parlamenti képviselő kijelentette: A szociáldemokrata párt kész közreműködni az alkotmány olyan értelmű kiegészítésében, amely tehetővé teszi véderőtörvények létrehozását (értsd: a német militarizmus feltámasztását.)

*

— Széleskörű tiltakozó mozgalom

kezdődött Kelet-Pakiszt.énbain az amerikai-pakisztáni agresszív egyezmény terve elten. Február 21-én Dákká városban tömeggyúlést tartottak, melyen

50.000 ember vett részt.

*

— Lipcsében 150.000 munkás, alkalmazott, értelmiségi, kisiparos és diák tüntetett hétfőn Németország békés és demokratikus újraegyesítéséért és az igazságos békeszerződésért. Potsdamban, Rostockban, Güstrowben szintén nagyszabású tüntetések zajlottak te.

*

— Az amerikai tengerészgyalogság vizsgáló bizottsága megkezdte Frank

H. Schwäble ezredes ügyének kivizsgálását. Az ezredes ugyanis, miután a koreai néphadsereg fogságába esett, bevallotta, hogy résztvett az amerikaiak baktériumba 1 viselésében. ^

*

— Sztrájkba léitek a francia egyetemi hallgatók, tiltakozásul a kormánynak a közoktatási költségvetéssel kapcsolatos mesterkedései ellen. Franciaország 36 egyetemi városában a hallgatók tanáraikkal együtt léptek sztrájkba.

*

— Eisenhower elnök levelet intézett

Nehr i m niszterelnökhöz, melyben „segélyt” ajánlott fel Indiának, amennyiben India hajlandó ezt elfogadni.

Az Egyesült Államok elnöke bejelentette levelében azt óz elhatározását is, hogy növelni fogja a Pakisztánnak nyújtandó amerikai katonai „segély” összegét.

*

— A. J. Visinszkij, a Szovjetunió állemdó ENSZ-beli képviselője levelet intézett az ENSZ főtitkárához, melyben bejelenti, hoyy a gazdasági és szociális tanács XVII. ülésszakán javasolni fogj«, tűzzék napirendre a következő kérdést: „A nemzetközi kereskedelem nehézségeinek kiküszöbölése és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztésének eszközei”.

Az alábbiakban közöljük a „L’E xpress” című francia

burzsoá hetilap cikkét, amelyet a Kínából nemrég visszatért Vercors francia író írt „Négyszázmillió kínai ébredése” címmel. Vercors beszámolójához a lap a következő bevezetőt írta:

„A berlini értekezlet alkalmával tanúi vagyunk annak, hogy Mao Cetung Kínája szinrelépett. Szembeszállhatunk az öthatalmi értekezlet elitével, félhetünk attól, hogy ilyen nagy országban megszilárdul a kommunista hatalom, de létezését már nem lehet tagadni.

Amíg tartott a koreai háború, és tartottak a fegyverszüneti tárgyalások, könnyű volt úgy tenni, „mintha Kína” még nem állapodott volna meg sőt remélhető volt még az is, hogy valamiféle változás még bekövetkezik.

Jelenleg a kommunista Kína elismerése kikerülhetetlenné vált. Az amerikaiak, akik ebben a kérdésben a legvonakodóbb magatartást tanúsították, szintén elismerték ezt a tényt...

A békés és aktív kereskedelmi kapcsolatok kérdése Kína és a Nyugat között napirendre került.

Milyen ez az új Kína?

Hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, ehhez még évek kellenek. A tegnapi középkori Kína átalakítása modern nemzetté, kétségkívül korszakunk legfontosabb eseménye. Kína fejlődése és ennek a fejlődésnek a következményei beláthatatlanok.

Ennek ellenére egyáltalán nem túl korai, ha már most szemügyre veszszük ezt a hatalmas olvasztótégelyt., amelyben most forrja ki magát a világ eljövendő legnagyobb hatalmassága. '

Ritka és gyérszámú a tanuságtétel és a tájékoztatás Kínáról, és ezeket is eltorz'tía a propaganda. Lapunk abban r helyzetben van, hogy hitelt érdemlő tájékoztatást nyújthat olvasóinak Éppen ezért közöl lük Vercn-s

Mit látott ецу francia iró Kínában?

(Jean Brüller) francia író tanusácir tételét Kínáról. Vercors nemrégen tért vissza kínai útjáról.

Elöljáróban meg kell mondani, hogy az író nem kommunista. Ha az olvasó mégis úgy látja, hogy Vercors írása rózsás képet fest Kínáról es alapjában véve nem nagyon különbözik attól a képtől, amelyet a kommunista propaganda ad Kínáról, ez an'nak köszönhető — amit egyetlen megfigyelő sem tagadhat le — hogy Mao Ce-tung rendszere tervszerű, rendszeres munkával helyettesítette <j szörnyű anarchiát, és megvan a rendszerben az akarat, hogy a rothadt feudalizmust demokráciával váltsa fel. Ezt elmodani, ezt leírni egyáltalán nem propaganda, hanem a tények elismerése.

íme, Vercors tanuságtétele Kínáról:

Ha Kínáról olvasunk könyveket, szóljanak azok akár a századeleji Kínáról, mint például Jules Arena műve, vagypedig foglalkozzanak Csang Kai-sek Kínájával, mint például Jem Keim müve, ezekben a könyvekben mindig megtaláljuk mérhetetlen nyomor leírását. Olyan abszolút nyomorról imák, amilyen az európai ember számára szinte felfoghatatlan, s Európában talán csak a középkorban volt meg. Visszatérve, Kínából, Franciaország moszkvai nagykövetségén találkoztam Jean Keim asszonnyal. —

Megkérdezte tőlem: „Még mindig éhenhalnak az emberek az utakon?"

Az első változás, mely meglepi c külföldit, az, hogy az utak mentén nem hevernek már éhenhalt emberek hullái. Valóban, az éhség, úgy tílnik szinte teljesen megszűnt Ugyanig:, megszűnt a koldulás, a rablótámadás

A Kínában járt utazóknak kivéte1 nélkül feltűnt azelőtt az utcák elké pesztő piszkossága. Most a piszok a nyomorral együtt eltűnt. Peking,

Kanton és a többi város kisebb utcái is olyan tiszták, hogy az embernek rossz lelkiismerete támad, ha eldob egy cigarettavéget.

A tegnapi Kína lakásainak látványa azt a benyomást keltette, mintha egy egész nép rongyokban járna. Tíz kínaiból kilencnek csak egyetlenegy gyapotruhája volt, s ezt hordta télennyáron. Ma minden kínainak három gyapotöltönye van, egy télre, egy tavaszra, egy nyáira.

íme, ezek azok a dolgok, amelyek szembetűnnek az új Kínában partraszáTló európainak. Hozzá kell ehh?z még tenni, hogy a kínaiak arcat állandóan mosoly teszi derűssé. Ez azt jelenti, hogy a kínaiak szeretik az örömet és vágynak a boldogságra. De úgy vélem, azt is jelenti, hogy legyőzték a nyomort.

Tény az, hogy Kínában rend uralkodik. A fegyveres bandák eltűntek, az utak. vasutak biztonságosak, leg alább annyira, mint Franciaországban Ezt az országon át tett hosszú utazásom alatt tapasztaltam.

Kínában kevés az iskola, kevés a tanító, 75 millió 6-12 éves fiatod ki naiból, akiknek meg kellene tanulniok írni és olvasni, a közölt adatok szerint, amelyek nagyon is optimisták, csak 40 százalék járhat iskolába

1951-ben az iskolások száma 25 mii Hóról 40 millióra, 1952-ben pedig millióra emelkedett. Nem ismerem t. 1953-as évi adatokat, de nagyon va '.ószínű, hogy az iskolások száma meg haladja a 60 milliót és közel már a> a nap, amikor Kínában nem lesz töh bé írástudatlan gyermek.

A technikai iskolák és egyetemül, gomba módjára szaporodnak. A tiencsini technikai intézetet tavaly a semmiből teremtették meg és most mir a jövő négyezer mérnökét képezik itt 1949-ben az egyetemi hallgatók száma 120.000 volt, négy évvel később ez a szám 900.000-re eihelkedett.

Nagy gyorsasággal építik az új kórházakat. klinikákat, pihenőházakat Gyors ütemben oldják meg az orvushiányt is. Azokban az intézetekben amelyeket meglátogattam, tisztaság, kényelem, felszerelés szempontjából semmi kifogásolnivalót nem találtam., a legjobb nyugati klinikákkal összehasonlítva sem.

A földreform jelenleg azt a képet mutatja, mint nálunk 1789-ben: a földeket felosztották a parasztok között, az adósságot eltörölték, az uzsorát megszüntették.

A probléma ezúttal a következő:

Nem szabad időt hagyni a parasztnak, hogy kialakuljon benne a tulajdonjogi lelkűiét, s ugyanakkor nem szabad öt erőszakkal sürgetni a társasgazdálkodásra.

Amint látjuk, ez ellentétes probléma. A népi kormány azonban számit a kínai jellem olyan alapvető vonásaira. mint a kíváncsiság, a józan ész ás a tisztánlátás.

Harminc év munkájának tapasztalata, amelyet Mao Ce-tung az áltaia elfoglalt kisebb területeken szerzett meggyőzte őt arról, hogy kényszerítéssel a kínai paraszttói semmit sem kaphat De a kínai parasztnak van h-zéke a példa követésére.

Létrehoztak néhány teljesen modern állami gazdaságot. Ezekbe meghívták a fiatal parasztokat. Nem kényszerítettek senkit, sokan eljöttek, s maguktól jöttek. Néhány hétig ma radtak, majd hazatértek. Az állami gazdaságokban nem kérték őket, hogy ejtsenek ki propagandát a társasgazdálkodás érdekében Az, amit láttak mégis megmaradt a parasztok fejében.. Csakhamar heszéltek arról, hogy milyen különbség van a traktor és n faeke között. Ezt mások is akarták látni. Lassanként a falvakban meg

alakultak az úgynevezett paraszti „kölcsönös segélycsoportok”, amelyek munkájukat közösségben végzik. Ezek termése nagyobb, mint azoké, akik kis parcellájukat maguk művelik, s ilyenformán a csoportok példáját mások is Icövetik.

Jelenleg a népi kormány legfőbb célja a külpolitika területén — ahogy én tapasztaltam — mindenekelőtt a béke. Az egész országban békepropaganda folyik, egyébként ez az egyetlen politikai propaganda, amely megfigyelhető. Az, hogy Kínának valóban szüksége van a békére, számomra nyilvánvaló. Nyilvánvaló az is, hogy Kína csak nyerhet a Nyugattal való aktív kapcsolatokon, s ezektől semmi félnivalója nincs. Tény az is, hogy a nemzetek közötti kereskedelem inkább -a békét, mint a háborút mozdítja elő. Kínának szüksége van nagyméretű kereskedelmi forgalomra, de ezt a kereskedelmi forgalmat a kínaiak kölcsönös haszon és egyenlőség alapján” óhajtják lebonyolítani. Ezeket a szavakat mindig hangoztatják, mivel a régebbi kereskedelmi szerződések egyoldalúak voltak, s csak a külföldi fél hasznát növelték. Kína nagy kereskedelmi szükségleteit jelenleg a Szovjetunió és a népi demokratikus о izágok elégítik ki, amennyire tudják.

A kulturális értékek kicserélésére irányuló vágy Kínában ugyancsak nagy. E tekintetben van okunk szégyenkezésre: a népi Kína kiadja Rabelais, Balzac, Hugo, Stendhal, Romain RoVand alkotásait kínai nyelven. De vájjon mi lefordítjuk-e franciára Csőm Li-po, Po Csü-ji és Csu Jüan müveit, ismerjük-e nevüket? Nem nagyon büszkélkedhetünk ezzel, és Kínában én is szégyenkeztem tudatlanságomért. Látluitiák tehát, hogy Kína nem fél a gondolatok kicserélésétől. Sokkal nagyobb erőfeszítést tesz, hogy megismerje a mi gondolatainkat. mint amennyit mi teszünk nz " gondolataiknak megismerésére."

Szabad Földműves, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja — Kiadóhivatal Bratislava Križková 7. — Telefon 332 29 — Szerkesztőség. Bratislava Krížková 7. — Telehm 243 46 — Főszerkesztő- Major Sándor. — Kiadja: az ..Stet pőd >h"sp nakladateľstvo” n p závod Bratislava Križková 7. — — Nyomja Merkmtilnŕ itiaMame n. p z? Bratislava. U! Vár Povstania 41 — Irányító postahivatal: Bratislava, 2. — Előfizetés egy évre 20 Kčs, félévre 10 Kčs. N lap felmondható minden év végén okt elsejéig — Eng. szám: PIO 566/52. IV. 2. D-50725