Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-03-07 / 10. szám

% 10 ' fiatra d n____ Földműves_______________________v мд4- március 7-Jó, ha tudják a gazdák „A nitrogénműtrágyát elsősorban az őszi kalászosok koratavasz' fejtrágyá­­záoára, azután a cukorrépa, burgonya, rizs, zöldség, dohány, ke-tinövények, szőlő, gyümölcs, takarmányfélék, va­lamint a rétek *s a legelők trágyázá­sára kell telhasználni A foszfor- és káliummu'rágvákat tavasszal főként az ipari növénvek sortrágyázására, a kukorica és a burgonva fészektrágyá­­zásár?, valamint a pillangós növények, rizs, zöldség, gyümölcs és szőlő alá, Egy mázsa Nitrogén Búza 2 05 Rozs 1.85 Tavasz'árpa 2 00 Zab 2 45 Kukorica 2.30 Burgonya 0.64 Cukorrépa 0.37 Dohány 3.06 Borsó 1.23 A tápanyagok utánpótlásához általa­ban használt trágyafélék közül egy mázsa felérett szarvasmarhatrágyában öszesen 43 deka mtrogén, 24 deka foszforsav és 48 deka kálium van. A sertéstrágya mázsánként 52 deka nit­ősszel pedig elsősorban az őszi kalá­szosok alaptrágyázására kell felhasz­nálni”. A talaj táperö utánpótlásának k'sza­­mitosáho-' minden jó gazdának tudnia kell, hogy a különféle növények te­nyészidejűk alatt mennyi tápanyagot vesznek ki a földből Az alábbi táblázat néhány fontosabb szántóföldi növény termesztéséhez szükséges tápanyagok mennyiségét is­merteti. 1.05 1.40 111 1 80 1.05 1.55 1.20 2.10 107 388 0.33 1.4t 0.13 1.34 0 77 3 50 0.45 0.88 rogént, 19 deka foszforsavat és 58 de­ka káliumot tartalmaz, t.egértékesebb a tyúktrágya, amelynek mázsájában 1 kilo 63 deka nitrogén, 1 kilo 54 deka foszforsav és 1 kilo 85 deka kálium található. Ha már a nitrogén, foszfor és kálium tápanyagánál tartunk, ismerjük meg, melyik tápanyagot főkép mire használ­ják fel a növények. A nitrogén táplá­lóanyagának segítségével fejleszti a növény a szálait és leveleit. A fosz­forsav a magképzésnél és az érésiéi játszik fontos szerepet. A kálium pe­dig a szénhidrátok, azaz a keményítő és a cukor fejlesztését segíti elő. A nitrogénműtrágyák közül nálunk a pétisót használják leginkább. A péti­só általában 17 százalékos nitrogént tártain az, amelynek felerésze salét­rom, a másik fele pedig ammón'ák alakjában van lekötve a halványzöld apró szemecskékből álló pétisóban. A foszforsav utánpótlására a szu­perfoszfát a legismertebb műtrágya mely 16-19 százalék vízben oldható foszforsavat tartalmaz. A kálium-utánpótlásához a kálisót használják. A kálisóban átlagban 40 százalék a kálitartalom, s ezenkívül mintegy 40-44 százalék klórt is tartal­maz, ezért vetés előtt szórjuk ki a kálisót. Így a klór kimosódik a talaj­ból mire vetésre kerül a sor. Hon yan készítsünk háztáji knnyhakertet ? Ilyenkor, tél végén, tavasz közeled­tével számba kell vennünk, hogy csa­ládunk jó és egészséges táplálkozása érdekében hogyan osszuk be kertün­ket, mit termeljünk a háztáji gazda­­sSoben. Egyformán goridja ez 0 ter­melőszövetkezeti tagnak, egyénileg dol­gozó parasztnak és minden olyan csa-Sok újszülött bárány 3 hetes koráig kizárólag až anyja tején él. Aztán kezd csak későbben az anyja elé adott szé­nából szedegetni. Hogy a kis bárány hozzájuthasson a széna legfinomabb részéhez a levélzethez. az anyjuktól különválasztva kell őket etetni. Erre a célra külön elkerített helyet készí­tünk részükre, melynek bejáratán a barányka szabadon ki és bejárhat. Leg­­jobo takarmány számukra a lucerna, vagv más apró levelű széna. Bácskái elvtárs, ak' 30 éve a leleszi szövetkezet júhgondozója, az abrak összeállí'ását a következőkép,, ajánlja; kukorica, zab, olajospogácsa, vagy bor­sóliszt. Fontos, hogy az abrak elegen­dő fehérjét tartalmazzon, e célból he­lyes az .abrakot vegyesen adogatni. ládnők, amely házkörüli földterülettel rendelkezik. Négyszáz négyzetméter terület nem nagy, s.ezen már szépen biztosíthat­juk egy öttagú család zöldségszükség­letét. Ehhez természetesen az keil, hogy *> lyegen osszuk be kertünket. A következő táblázat a beosztás egy^c helyes módszerét mutatja: Szükséglet Terület 100 kg 80 m2 500 db 15 mz 20 kg 40 m2 20 kg 40 m2 20 kg 15 m2 100 db 8 m2 40 db 8 m2 50 kg 20 m2 20 kg 10 m2 25 kg 10 m2 50 kg 40 m2 3 kg 4 m2 50 kg 40 m2 25 kg 30 m2 10 kg 40 m2 terület 400 m2 zöldségféléknek ne adjunk önálló te­rületet, henem köztesként termeljük. Ilyen köztesként termelhető növények a korai kalarábé, zöldbab, fejessaláta, hónapos retek, nyári retek és hagy­mafélék Az évelő zöldségféléket (sóska, tor­ma, spárga, rebarbara) viszont külön­álló táblában termeljük. Külön táblát adjunk a fűszernövényeknek — ánizs­­nak, köménynek, kapornak, fűszerpap­rikának, majoránnának stb, — is. Konyhakertünkben lehetőleg olyan zöld­ségfélét termeljünk, amilyet szeretünk és amilyenekhez t piacon ritkán ju­tunk. Amikor eldöntöttük, hogy miből mennyit fogunk tertnelnl, hoz'.a Kell látni a szükséges vetőmag és palánta biztosításához. Magunk is nevelhetünk palántát lécből, deszkából összeszeg élt. ládákban vagy lyukas lábasokban. A palántákat .olyan helyen tartsuk, ahol egyenletes meleg van. Igen helyesen tesszük, — ha főként a különleges zöldségfélék termelésére vonatkozóan — szakemberek t nácsát kérjük. A legtöbb zöldségfélét az első kita­vaszodás után, a föld felmelegedése idején már vetni keli, ezért jóelőre gondoskodjunk évi vitamindús zöldség­­szüksegletünkről. Amíc a bárány nincs kifejlődve szal­mát ne etessünk vele. Hathetes kortól kaphat már kevés tiszte, földmentes egészséges répát, burgonyát, vagy si­lózott takarmányt. Leghelyesebb a bá­rányokat 4 hetes korukban elválaszta­ni az anyjuktól, eleinte csak rövid időre, majd mindig hosszabbra. Ezzel a bárányokat több széna és abrak fo­gyasztására szoktatjuk, s ez megköny­­nylti a későbbi teljes elválasztást ie. A bárányokat etessük szakszerűen, tartsuk őket *iszte ólakban, ami nagy­ban hozzájárul juhállományunk sikeres fejlesztéséhez.-Cap János Lelesz. Segítsünk a tél viszontagságától szenvedő vetésünkön Vetéseink ki vannak téve, a tél vi­szontagságainak, azaz a hőmérséklet éjjeli és nappali ingadozásának. Veté­seink pedig az időjárással szemben nagyon érzékenyek és így könnyen felfagyhatnak, ami a fejlődés vissza­maradását jelenti. A visszamaradás különösen vonatkozik a növények gyö­kereire és leveleire. Mindkettő igen fontos része a növénynek és ezek erő­teljes fejlődése nélkül nem lehet jó termést várni. Terméseinket csak ak­kor biztosíthatjuk, ha az időjárás vi­szontagságait figyelemmel kisérjük és mikor a jó idők bekövetkeznek, akkor nem mindent az időjárástól várunk, hanem magunk is siessünk a vetéseink segítségére. Vetéseinken úgy segítünk, hogy ren­delkezésükre bocsájtunk olyan táp­anyagokat, amelyeket nem csak köny­­nyen felvehetnek, hanem olyan táp­anyagot adunk, ami a gyökért és a le­­vélképzést rohamosan előmozdítja, majd a fejlődést meggyorsítja. A táp­anyagok közül a legjobban bevált pé­tisót használjuk, mert ebben van ele­gendő nürogén. A pétisóban lévő nit­rogénből a növény könnyen felépítheti testét és helyrehozhatja megtépázott gyökérzetét és leveleit. Tehát, amikor az állandó jobb idők bekövetkezését várjuk, szórjunk veté­seinkre holdanként 50—70 kg pétisót. A további munkák a talaj és a csapa­dékhoz igazodnak. Ha a talaj túl laza, akkor hengereznünk kell, ha tömött, akkor fogasoljunk. Rendszerint e két munkával a megkívánható munkákat el is végeztük. Általános szokás még kisgazdáknál, hogy a vetést tövisbo­­ronázzák. Ez az eljárás rossz, mert a tövisboronával az amúgy is megcs gá­zott leveleket még jobban megrongál­juk, mivel a tövisborona a leveleket megdörzsöli és megtépi. Szántó János A keltetésre s>ánt tojások kivá!ogatása A csirkekeltetés sikere mindenek­előtt a tojások minőségétől függ. Ah­hoz, hogy teljesértékű tenyésztojáso­­kat kapjunk, az anyatörzset helyesen kell takarmányozni és tartani. A te­­nyésztojások tiszták legyenek. Hogy ilyen tojásokat kapjunk, a tojófészek­ben gyakran ki kell az almot cse­rélni. hogy piszkos ne legyen: a tojást mindig tiszta kézzel vegyük ki. Rend­kívül alacsony, vagy magas hőmér­séklet csökkenti a tojások kelését. — Ennek elkerülésére a tojásokat gyak­rabban kell összeszedni (télen feltét­lenül bemelegített kosárral.) Nyáron riem szabad megengedni, hogy a kot­­kodácsoló tyúkok az ólban, a fészek­ben tartózkodjanak. Az olyan tojás, melynek héjjá törött, vagy repedt, amely piszkos vagy szabálytalan ala­kú, nagyon hosszú vagy gömbölyű (50 grammnál kisebb tyúktojás), nem al­kalmas keltetésre. Kotlóstyük alá, vagy keltetögépbe, csak friss tojást tegyünk. Hogy a tojás friss-e, a ben­ne lévő léghólyag nagysága alapja a ítélhetjük meg. A friss tojásban nincs léghólyag: 2—3 nap múlva azonban már van átmérője, körülbelül 10 mil­liméter kerülete egyenletes. A lég­­hólyag nagyságát a tojás átvilágítá­sával lehet megállapítani. I ILLÉS BERTALAN. Fordítsunk nagy gondot az újszülött bárányok gondozására Csontos Vilmos levele a szerAesztöseghez Hetenként igen boldog és örömteli az a náhény perc, amikor a méhész rovatot olvasom. Mindig találok újat és olyat, ami érdekel. Neves méhé­szek könyveit olvastam és birtokom­ban vannak Ignácz A. és örösi P. Z. hatalmas könyvei a méhészetről, mégis örömmel veszem a hírt, hogy Szíjjártó méhésztárs a lapon keresz­tül méhésztanfolyamot indít. Kérem Szíjjártó méhésztársat és a szer­kesztőséget, már a legközelebbi számban kezdje meg az anyag köz­lését, mivel a tavasz közeledtével sok hasznos és szükséges tanácsra lehet szükségünk, mind kezdő, mind a haladó méhészeknek. Megemlítem még azt is, hogy szívesen vennénk, ha a méh'szrovat — legalább is a méhészeti idő alatt (március-novem­ber) egész oldal terjedelmű lenne, így sok kezdő méhésznek nyújta­nánk segítséget. Etetéssel segítsük a legyengült méhcsaládokat A méhcsalád egyre több mézet fo­gyaszt. A következő hetek végzetesek lehetnek. A gyenge családokat etetni kell. Az etetés fontosabb módjai eb­ben az időszakban a következők: 1. Mézeslép. Ritkán kerül rá sor, mert kevés méhésznek van ilyenkor teli mézeslépje tartalékban. Mézeslép­­pel könnyen, gyorsan és jól lehet pó­tolni az eleséget. Hideg időben a lépet a fészek felső keretléceire kell fektetni. A követke­zőkre kell ügyelni: 1. A lép inkább barna, tégi legyen, mert az nem hajlik meg könnyen. 2. Ha lehet, meleg szo­bában kell tartani egy nap’g, hogy a méz átmelegedjék. A hideg méz a kaptárban ugyanis lassan melegszik a méhfürttől, a méhek későbbre száll­hatják meg. 3. A lépet a fészek felső keretléceire kell fektetni. 4. Oda ke­rüljön, ahol a léputcákban bőven van­nak méhek. 5. Átjáró maradjon alatta a méheknek. 6. Védve legyen leroska­­dás ellen. Ügy lehet ezt a két utolsó kívánságot elérni, hogy kb. 1 cm kes­keny lécecskéket fektetünk a kere­tekre a mézeslép alá. A nagy lép kö­zepét is támassza legalább egy lececs­­ke. 7. A lépet végül jól be kell takar­ni. Rakodókaptárakbsti üres mézkam­­rát lehet föltenni s ha kell a mézes­keret fülét levágni. Hátsókezelésű, felső mézeskamrás kaptár fészkének fedödeszkáit ki kell szedni és helyükre borítani a mézeslépet. Enyhébb időben, ha kaptárt lehet bontani, a mézeslépet a fészek méhek­kel lepett szélére tesszük. Akkor már a méhek könnyen terjeszkedhetnek, a mézhez ott is hozzáférnek. A lép éppen marad és a család a méz fogyása nyo­mán kiterjeszti rá a fiasítást. Ajánla­tos a mézeslépet megmelegíteni beadás előtt. Oldatlan kockacukor és kristálycu­kor. Mindkettő megszabadít a lepény­készítéstől. A kockacukor használha­tóbb; inkább a téli eleség pótlására való utolsó menedékként. Az oldatlan kristálycukor méhete­­tésre nem olyan jó, nvnt a kockacu­kor, a méhek nehezebben oldják. Cukorszörp. Mihelyt a méhek röp­ködni kezdtek ez a legáltalánosabb mézpótló. Egyaránt készülhet fehér kristály- és porcukorból. Az alábbi leírás kristálycukorra vonatkozik, a lényeget könnyű a másik kettőre al­kalmazni. A szörp így év elején X kg cukor és 1 liter víz arányában készül. Ha nincs mérleg literrel is lehet boldogulni, 1 liter kristálycukorhoz azonban csak 9 dl. vizet kell venni. Fontos tudni, hogy hány liter lesz majd a szörp, mert aszerint osztjuk szét az etetőkben. Minden kiló cukor feloldva csak 0,8 liter víz és 1 kg cukor, tehát 1.6 li­tert ad. Az a szabály következik ebből, hogy a szörphöz használt cukor kg­­ját 1,6-tal szorozva megkapjuk » kész szörp mennyiségét. Ha tehát 10 kg cukrot oldanak, a szörp 16 liter lesz. A cukrot legjobb forró vízben olda­ni. A vizet a cukorra öntjük és addig kevergetjük, míg a cukor nvnd föl nem oldódik. A szörpöt nem kell for­ralni. Szükségből hideg víz is használ­ható, de a cukor lassan oldódik benne és a hideg szörpöt a méhek későbbre hordják el. Egyszerre 2—3 napi ada­got is lehet készíteni. Ajánlatos az edényt jól befödni, mert a szörp ned­ves levegőből vizet szív magába, meg­hígul. A szörphöz más anyagokat (sav, só) keverni nem szükséges. Etetéskor a következőkre kell ügyel­ni: 1. Lehetőleg meleg szörpöt kell adni a méheknek. Ha a kéz éppen állja az edényt, a szörp hőmérséklete meg­felelő. 2. Családonként egyszerre 0,5 liter szörpöt lehet adni. Ha a méhek ennyit nem hordanak el egyszerre, a következő alkalommal csökkenteni kell az adagot. 3. A szörp nem izgatja annyira a méheket, mint az erős illatú méz, hűvösben a méhek röpködése is korlátolt, kevéssé kell tehát attól tar­tani, hogy az etetés rablást okoz. Ha azonban beköszöntenek az enyhe na­pok és a méhek élénken repülnek, csak késő délután, estefelé szabad etetni, a röpködés megszűnte után. 4. A ször­pöt közvetlenül a méhekkel tolt lép­­utcákhoz kell tenni, hogy a méhek könnyen, gyorsan elhordhassák, 5. Ete­tőedény szükséges. Pörgetett méz. Ritka helyen etethet­nek vele, mert nincs raktáron. A kris­tályos mézet előbb fel kell olvasztani vízfürdőben, vagyis a mézesedényt for­­róvízes nagyobb edénybe kell állítani, hogy a tűzhely melege ne érje közvet­lenül. A mézet higítatlanul is be lehet adni a méheknek, de könnyebben el­hordják, ha annyi literre egészítjük ki vízzel, ahány kiló. Pl. 20 kg mézhez addig kell vizet önteni, míg az egész 20 liter nem lesz. Etetéskor egyébként a cukorszörpnél közölt szabályok irányadók, csakhogy röpködés idején a méz erős szaga miatt jobban kell ügyelni a rablásra. Vigyázni kell, hogy a méz el ne csöpögjön. Ha mégis meg­esik alaposan el kell tisztogatni. (Méhészetből — Örösi Pál Zoltán levele) Megtörtént az első kirepülés Február 14-én már reggel szépen kisütött a nap. Édesapámmal megálla­pítottuk, hogy méheink a déli órákban kirepülnek. Az meg is történt. Mi pe­dig megtettük a szükséges előkészü­leteket Az anyenevelőket a pincéből a méhesbe vittük. A kinti kaptárokat szétraktuk az állandó helyükre. Le­szedtük róluk a Hanemam-rá csókát és a lehullott méheket kihúztuk az alj­­deszkákról, a viasztörmelékkel, fede­­lezéssel együtt. Minden család elhul­lott méheit gondosan átvizsgáltuk, nin­­csen-e köztük az anya... Nem volt! (A múlt éven egyet találtunk és a családot az anyanevelőből felanyásítot­­tuk). Átvizsgálás után a méheket meg­szárítottuk és a viaszrészeket kiros­táltuk. (A nedves méhről nehéz a hoz­zátapadt viaszt elválasztani.) Ezután elégettük a méheket, * viasztörmelé- Veket összegyúrtuk labdákká. A kép­tárak előtt szalmát szórtunk a hóba. Az első tisztító kirepülés délben kez­dődött. Legelőször a felsőkijáratú szal­­mekaptárokból, majd a deszkakaptá­rakiból indultak és soron következtek az alsókijáratúak is, de ezek csak egy óra múlva. A méhek zeg-zugos vona­lakban repülve kitisztultak. Voltak olyanok, melyek mindjárt visszaszáll­­tek a kaptáraikba, de sokan a ieszórt szalmán pihentek, s csak aztán repül­tek vissza. A szalma fontos, mert szá­raz pihenőt ad/ a fáradt méheknek, a szomjas méhek pedig az átnedvesedett alsóbbszálakiról jutnak vízh’Z. Ha nincs szalma szétterítve, akkor a havon, vagy a fagyos földön megdermed a méh. A megdermedt méheket össze kell szedni rostába, s meleg helyen életre keli őket kelteni, majd szabadon engedhetjük őket. Ez, amit most leír­tam még nem minden, de ha nem vi­gyázunk méheinkre, úgy az első kire­­pülésnél könnyen elveszhet eqy rajra való méh is. Cikkemet kezdő méhészeknek írtam. Ha a gyakorlott méhészek jobb eljá­rást ismernek, írják meg, én is szíve­sen tanulok mások tapasztalataiból. Csurilla József Zöldségféle: / paradicsom zöldpaprika zö'dborsó zöldbab korai fejeskáposzta korai kalaráb korai kelkáposzta téli fejeskáposzta uborka főzőtök vöröshagyma fokhagyma sárgarépa petrezselyem sóska, torma s összes Ez a táblázat — mint hengsúlyoztuk — csak egyik nódja a beosztásnak, számtalan más módon is be lehet osztani a konyhakertet eszerint, hogy kinek milyen az ízlése, melyik zöld­ségféléből mennyire van szüksége; me­lyiket szereti e legjobban. A 400 négy­zetméteres terület azonban más be­oltás mellett elegendő lehet, mert a zöldségfélék nagy része elővetemény­­ként, köztesként és utóterményként is termelhető. Vagyis ugyanazon a terü­leten többszörös termést lehet b'ztosí­­teni. Így például az áttelelő fejessaláta után május közepén paradicsomot pa­­lántázhatunk. Mivel azonban a paradi­csomot ritkán kell ültetni és így kez­detben nem használja ki a neki szük­séges területet teljesen, a sorok közé még vethetünk közteseket is: június­ban céklát vagy később téli retket. Palámázha'unk a sorok közé kelká­posztát vagy késői kalarábét is. Az ősszel vetett áttelelő spenót után még ültethetünk paprikát vagy zellert. Aztán a zöldborsó után vethetünk ké­­j sói káposztafélét, fürtös uborkát, fő­­zötököt. Vöröshagyma, fokhagyma után ősszel leszedhető borsót vethetünk. Általában kslombú és avorsfeilődésű

Next

/
Oldalképek
Tartalom