Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-02-28 / 9. szám
1954. február 28. Földműves 5 Szocialista értelmiségünk segítsen a Csemadok helyicsoportoknak Helyicsoportja ink sok helyen nagyon szép eredményeket érnek el. Színdarabokat, előadásokat rendeznek s így próbálják emelni dolgozóink kuituráhe színvonalát. Dolgozóinkban meg van az akarat, a munka irán'i kedv. a küzdeniakarás a boldogabb holnapért és ez vissza is tükröződik a helyicsoportjeink elért eredményein. Dolgozóinknak ebben a munkájában nagy segítséget nyújt az értelmiség bekapcsolódása. Színjátszó csoportjainknak, énekkaraiknak, tánccsoport ja in knak nagy szüksége van hozzáértő szakemberre. Nyugodtan mondhatjuk, hogy legtöbb helyen az értelmiség bekapcsolódott e munkába és segíti helyi csoportjainkat úgy a színdarabok megrendezésében, mint az előadások megtartásában. Legtöbb helyen az értelmiség megértette a közös munka fontosságát és lelkesen, odaadóan kapcsolódik be ebbe a munkába. Azonban sajnos, vannak még olyan községek is, ahol az értelmiségünk távol ál! és nem képcső- | lódik be a helyi csoportjaink kultúrmunkájába, mint ahogy ezt írja Ondró Ernő igazgató tanító Kéménd községről szóló cikkében, melyben a következőkép bírálja meg a kultúrmunkába bp nem kapcsolódott kéméndi értelmiséget: „Segítsen a kéméndi szocialista értelmiség a fejlődő, tele akaraterővel duzzadó fiatalságnak a kultúra, a színjátszás vonalán. Ne elégedjünk meg azzal, hogy néha-néha egy politikai előadást rendezünk, neosak s párt és a tanítóság vegye ki részét a munkából, hanem valamennyi haladószellemü dolgozó értelmiség is, akik állami állásokat töltenek be, vagy a termelés valamely szocialista ágában dolgoznak" Majd továb így folytatja: „Bizonyára, közös munka folytán nagyobb sikereket érne el így az a kis, de lelkes színjátszócsoportunk is. Közös munkával több eredményt tudtak volna felmutatni a „Ludas Matyi” c. színdarab megrendezésében is, amely a közös munka hiányában bizonyos fogyatékossággal rendelkezett”. Reméljük, hogy a jövőben azokon a helyeken is, ahol a múltban értelmiségünk nem kapcsolódott be e kultúrmunkába, megváltozik a helyzet és ' -Tőségünk magáévá teszi azokat az elveket, amelyekről Ondró Ernő igazgató elvtárs cikkének befejező részében a következőkép ír: „Bizonyára a jövőben nemcsak * helyi pártszervezet tagjai, hanem valamennyi haladószellemű dolgozó, karöltve a tanítósággal, meg fogja találni azt a utat, amelyen haladni kel! az új szocialista magyar káderek Vineveléséért folytatott küzdelemben. Ez mindannyiunk érdeke úgy az egyszerű dolgozóinké, mint a szocialista értelmiségünké és ennek érdekében я közös munkát joggal elvárja tőlünk pártunk és kormányunk.” Csemadok központi titkárság Bratislava. Betegek közt a kórházban Nem hiszem, hogy volna olyan ember, ak szívesen menne a kórházba. Bevallón őszintén egy kicsit féltem én is. amikor az orvos a kórházba utalással biztatott. Nem voltam súlyos beteg, s azt hittem, hogy talán nem is kórházban, hanem valami félre eső szobában fognak elhelyezni, mint ahogy azt a kapitalista rendszerben tették a belasagyarmati kórházban édesanyámmal, mive! „szegény alapra" volt beutalva Csak a fürdőszobában jutott neki hely. 1945 január 25-én aggodalmaim ellenére. a losonci kórházba kerültem. Ahogy oda érkeztem, mindjárt alkalmam volt meggyőződni erről. Коду nem úgy van az, mint ahogy én az* elképzeltem. Rövid várakozás után elhelyeztek a negyedik emeleten a 4-es számú szobába. Hat ágy volt « szobában. Öt ágyon már ott feküdtek a betegek. én a hatodikra kerültem. A mellettem lévő ágyban egy 13 éves fiatal losonci fiú feküdt. Mind fiatalok voltunk és egyféle betegségben szenvedtünk. Manduláink nagyobbakra nőttek a rendesnél. A t-etegség nem súlyos, lehet mellette szórakozni és vigadni is Erre meg is van a lehetőség 8 kórházban. Minden egyes emeleten szórakozó szoba van, mely jó'könyvekkel és szórakoztató játékokkal (sakk, stb.) van felszerelve. Minden meg van ahhoz. hogy a betegek jól érezzék magukat. Szomszédomhoz a fiatal Haffner Vilmoshoz majdnem naponta ellátogatott az édesanyja. Látogatásai alkalmával felhívta fia figyelmét, hogy amennyire egészsége engedi olvasson sokat. Külön figyelmeztette, hogy csak haladó szellemű könyveket olvasson. A napok múltak, már operáció után voltunk, mikor újra eljött Haffner elvtársnő. Alig, hogy bedugta a fejét az ajtón, a fia megijedt, elvörösödött és a könyvet, amit éppen akkor olvasott, hirtelen az éjjeli szekrényébe dugta Az anya természetesen azonnal gyanút fogott és megkérdezte a fiától, hogy miért rejtette el a könyvet. A fiú zavartan azt fele’te, hogy már megfájultak a szemei, majd később fog olvasni megint. A gondos anya ezzel nem érte be, hanem egyszerűen kinyitotta a szekrényke ajtaját, ahonnan egy kopott könyvet húzott elő. A borítólapon egy gonosztekintetfi alak állt pisztolyával э kezében. Vilmos, mast nagyon megijedt és jed tőben sírni kezdett. Tudta nagyon jól. hogy édesanyja nem szereti, ha ilyen könyveket lát a fia kezében. Az anya látva fia megbánását leült melléje és türelmesen kikérdezte. Honnan vette ezt a könyvet és ki adta neki ezt kölcsön? A fiú érezte, hogy rosszat cselekedett, mert nem hallgatott édesanyja szavára, de tudta azt is. hogyha őszinte lesz, helyrehozhatja hibáját. Meg is mondta, hogy az 5-ös szobából egy fiú kölcsönözte neki a könyvet és ajánlotta, hogy olvassa el. hogy milyen izgalmas, jo könyv. Az anya fogta a f át és elvezettette magát, hogy a fia mutassa meg neki a könyv kölcsönzőjét. Kis idő múlva visszatértek és ekkor az anya magyarázni kezdte fián ik, hogy miért nem szabad ilyen könyveket olvasni. A fiú szívesen hallgatta anyja intő szavait, melyekkel rámutatott, hogy az ilyen „kovboly” könyvekből nem lehet mást, mint erkölcstelenséget, gyilkolást és rablást tanulni. Már pedig erre itt nincsen szükség. Pártun1- és kormányunk megad mindent. hogy becsületesen élhessünk. — Olvassál olyan könyveket — mondotta — melyekből megtanulod, hogy kell becsületesen dolgozni és becsületesen élni Hogy így élhess, olyan könyveket olvass, melyek ezt benned elősegítik. El fogod olvasni Zápotoeky elvtárs: Vörös fény Kladnó felett című könyvét, s ha legközelebb eljövök, majd elbeszélgetünk együtt arról, mit olvastál”. Ezek után az elvtársnő elmesélte, hogy * férje eofőr a losonci ČsAD-nál, egyik fia katona, aki bátran és büszkén teljesíti kötelességét hazánk iránt. Zatykó József Dacsókeszi Gyurcsó István: ■Qitt/ék ezcs a régi nálaszfásokrci Beszédem elejét történettel kezdem. Száz éves* Vagy frissebb? Időt nem kerestem pontosan számítva. K'éo ahhoz annyi, hnay amit sürgősen akarok mondani egy réai választás harminc listájáról — — az úri huncútsáo komédiájáról — az már mind a múlté és a rossz emlékek úgy felvillannak, mint tört cserév edények. Ноov volt s mint volt. tudtuk. Apánk idejében a név akaratát húzták szerte-széjjel. Jól tudta a vüsvök. kulák és a óváros, mit jelent ha a név egv listán lesz vártos. Megosztoztak rabunk Ki-ki a magáét hazudta javára. A kisgazda vártét, vagy a keresztényét dicsérte az egyik, ígértek fűt-fát, és mit adtak? Semmit. Csak egyetlen várt volt a harminc között — b'bnr csillaga izzott szemünk előtt — aki nem Ígérte — a teibe-vaiba Uirösztést, de védte, ólpite a varasztok földiét. a munkások harcát, szóval, tettel, vérrel, vártos akarattal, hittel a szivében. 0 voif aki szavát mindig fölemelte s rádörqöt keményen a kortes seregre. Igen. sok kis avró vártok, szakadékok nuelték el a munkást s a varaszti sorsok eltűntek sorra mind a bankok gyomrába s a varasét csak állt a fogi/ó barázdába. Az a sok avró várt. mint éhes hiéna megrohanta névünk. Sok-sok ív vavírra ndafröccsentptte a bűzt, nadragulyát s ránk szabadította kortest hadát. — Emlékszem, agám is egy nyaláb papírral fárasztotta magát s betűzte nagy kínnal, hogy harminc közül végül kikeresse a maga listáját s kifejezze váqvát akaratát: így szavazhasson bécsiVetes hittel könnyítsen a gondon. — Nem csak én emlékszem, nem csak én idézem. Velem sokan, ezren, hiszem, tudom, érzem. Velem sokan, ezren, százezernél többen tudják, hogy a harcot győzedelmesebben egyik várt sem tudta végig hadakozni, mert zászlóink alá kezdtek sorakozni akiket ébresztett vártunk igazsága. S most már így választunk, névünk egység-vágya így választ tanácsot közösen magának, magából vezetőt s e szabad hazának. A korlátfa Tegyük fel, hogy valamely országúton elromlik egy hídon a korlátig Mert ha nem tesszük is fel, elroml'k. A községi bíró észreveszi s így szol magában (azaz, hogy tegyük * fel, mintha így szólna ): — Itt könnyen bedőlhet valami részeg fuvaros lovastól, kocsitól, ezt nem veszem a lékemre. S jelentést tesz az elkorhadt korláttá ól az útbiztosnak. Az útbiztos felterjeszti a dolgot a járási szolgabironak. A szolgabíró felír az alispánnak. Az alispán átteszi az ügyet az államép tészeti hivatalhoz. Az államépítészeti hivatal kiküldi egy emberét, aki ki.nstatálja, ha csakuqyan el van-e romolva a korlát. Az államépitészHi hivatal embere beielenti, hogy igenis a korlát el von törve. Az államépitészeti hivatal tehát hozzáfog, megcsináha a költségvetést s fö'terjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium (hol keresztülmegy az iigydarab az iktatón, a titkár és fogalmazó kezén) kiadta a számvevőségnek. A számvevőség jóváhagyta a költségvetést s újra visszaterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium leküldi a vármegyéhez. A vármegye kitűzi vz árlejtést. A vállalkozók beadják az a léniátokat. Ezekre tárgyalást t’/znek k’ Eetárgyalás után megbizatik valamelyik vállalkozó, hogy haladéktalanul csinál ia meg a korlátot. A vállalkozó magával visz a helyszínére egy hasáb fát kifaragja és beilleszti az elkorhadt korlát helyett. És most már önök. nyájas olvasók, azt hiszik, hogy a korlátfa meg van csinálva s nincsen többé vele semmi gond. Ohó, uraim, nem úgy van■ A községi bíró 0 kigyelme jelenti a szolgabírónak, hogy a korlátfa elkészült. A szol oab’ró jelenti az alispánnak Az alispán átteszi az államépitészeti hivatalhoz. Az államépitészeti hivatal kiküldi Mikszáth Kálmán : Közigazgatási történetek a kollaudálásra egy emberét, aki megvizsgálta és beterjessze, ha a beillesztett fadarab megfelel-e a föltételeknek? Vegyük a legjobb esetet, hogy megfelel. Az államépítészeti hivatal tudomásul veszi megbízottjának jelentését, hogy minden rendben van, s kikéri a vállalkozótól a költségszámlát. Megállapítja a fizetendő összeget és felterjeszti a minisztériumhoz jóváhagyás végett. A minisztérium átteszi a számvevőséghez. A számvevőség jóváhagyja fmert már annak a leírásába csakugyan nem mernék belefogni, ha jóvá nem hagnja l és visszaterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium leküldi a vármegyéhez és egyúttal értesíti az adóhivatalt. • A vármegye a egész aktacsomót beterjeszti az államévítészeti hivatalhoz. Az államépítészeti hivatal approbálja a számlát és most már folyóvá tétetik az összeg. A vállalkozó az adóhivatalba megy. ahol az ellenőr és pénztárnok aláírták a megbélyegzett nyugtáját és kifizetik. . . . Qe most már csakugyan véget ért a szerencsétlen korlátfa curriculuma — fogják önök mondani. i Ohó, uraim. — most jönnek a mellékkiágazásai. I Ar államépitészeti hivatal két megj b zott embere, az egyik. aki konsta- i tálni járt a hídon mutatkozó hiányt s a másik, aki kollaudálni járt az elkészült munkálatot, beterjeszti az úti- I naplóját, felszámítván fuvarbérét és j napidiját. Az áVamépitészeti hivatal 1 fölterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium átteszi a számvevőséghez. Vegyük a rövidebb eljárást és mondjuk. hoqy a számvevőség helybenhagyja és visszaterjeszti a minisztériumhoz. A minisztérium leküldi a megyéhez és értesíti az adóhivatal. A vármegye értesíti az államépitészeti hivatalt, az a költségszámlát ellep jegyzi, a két megbízott em v. elmegy az adóhivatalba. ahol a napidíjakat kifizetik. És most valahára lekerül a napirendről a közigazgatási fórumok tömkelegében vándorló korlátfa. Csakhogy mit ér? mert noha a legrövidebb ehárást vettük, annyi idő telt ebbe bele, hogy azóta ismét elkorhadt a korlátfa s ezt ismét jelenti a bíró a szolgabírónak, a szolgabíró az alispánnak, az alispán az államépitészeti hivatalnak és így továbbtovább . . . örökön-örökké. Amen. Egy bevert fej EQy elromlott korlátfánál semmivel sem rosszabb théma egy bevert tej Minthogy a bevert fej Szuhai Márton uram legényfiáé, a Péteré s minthogy Szuhai Márton uram kemény ember, aki szeret törvényt járni, képzelhetni. milyen dühösen rohant a községi bíróhoz. — Nagy violenczia történt bíró uram. — lihegte — a Sáska Pista öszszetuzött a fiammal és két helyen ütötte be a lejét. Két léket vágott rajta. az akasztófáravaló a botjával, regyen nekem kegyelmed igazságot. Bíró uram ki sem vette a fönséQesen füstölő maheit az agyarából. — Semmi kőzöm a kend fiának a j fejéhez. Tanulja meg kend. hogy ez i kriminális. Keresse följebb az igazságot. Szuhai uram elballagott az ötödik faluba a szolgabíróhoz. — Panaszra jöttem, tekintetes uram. a Sáska Pista beverte a fiam koponyáját. — Az meglehet, — mondó a szolgabíró — de nem jó helyen jár, mert ez a törvénykezéshez tartozik, menjen a járásbíróhoz. Szuhai uram fejet csóvált és elment félnapjáró földre a városi tárás-bíróhoz. — Tekintetes uram. a Sáska Pista beverte a Péter fiam fejét, két léket vágván rajta — Az meglehet lelkem, de nem ló helyen jár. Menten a doktorhoz és az vegyen aztán a fiú fejéről „visi repertumot". Mert formája van ám a dolognak. Szuhai uramnak most már mindenekelőtt haza kellett mennie a fiáéit akinek tulatdonában vagyon a beveri fej s harmadnapra fejestől elmenni Bélyibe, ahol a járási doktor lakik. — No tekintetes uram. — állított be a doktorhoz — egy kis munkát hoztam, kérem alásan. Pereskedem a Sáska Pistával, a törvényre adom. meri erősebb volt a fiamnál s két helyen szakasztottá be a fejét majd megmutatom én 0 kelmének, hogy a törvény még nálánál is erősebb Tessék csak megcsinálni о mappát a bevert fejről. — Rossz helyen jár barátom. — felelte a doktor — én megyei orvos vagyok. de ez и törvényszékhez tartozik. A- me"ye pedig más dolog, mint a törvényszék. A meqye az uraké, a törvényszék ellenben a királyé. Menjen a törvényszékhez. Szuhai uram ment a törvényszéket megkeresni, amelyik megint egy másik városban székel, az pedig egy napi járójöld innen. Ott fú't-fát kikérdezvén, végre mégis eliutött a törvényszéki elnök elét — Az úr legyen a törvényszék? — Én — mondta az elnök mosolyogva. — Mit akar? — Bosszút Beverték a fiam fejét két helyen. Ott künn van а дуеггк, kérem alásan. az ambituson Behíjjam? — Fölösleges. Mert ha nem tudja, tanulja meg kend, hogy minden dolognak bizonyos formája van. — Egy hete tanulom kérem alásan. — A bevert fejről visi repertumet kell fölvenni. — igenis, kérem alásan. Hova menjek? — Menjen kend haza, mert ha pereskedni akar, ahhoz az szükséges előbb, hogy a törvényszéki orvos megnézze, s hoqy a törvényszéki orvos megnézze, ahhoz meg az szükséges, hogy utasítást kapjon rá a törvényszéktől. Meg is fogja kapni. Majd intézkedem. Értette kend? — Igenis ériem, kérem alásan. hogyne érteném mondó Szuhai Márton uram és több mint egy heti szaladgálás után hazakerül, várván, mi fog vájjon történni. Szavát állja-e a törvént/szék? Nem kell hiába várnia. Két hét múlva, mire az orvosnak adott utasítás átmegy mindenféle iktató, kiadó és kézbesítő retortákon, megjelenik a doktor a helyszínen s fölveszi a Péter fejről a látleletet — de hasztalan, mert már akkorára a gyerek feje tökéletesen begyógyul. Ilyen különböző apparátusaink vannak nekünk. Az egyik иди dolgozik, hogy mire a korlátfa elkészítése rendbe jön, akkorra már elromlik. A másik úgy dolgozik, hogy mire a bevert fej napirendre kerülne akkorra már begyógyul. És mégis azt beszélik: hogy az egyik olyan, mint a másik.
