Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-08-16 / 33. szám
1953. augusztus 16. Taatortf Föidmiivps 11 Végezzük el idejében a nyári keverőszántást A nyárvégi és őszi vetések talajelőkészitési munkájának zöme augusztus hónapra esik. Az augusztusi talajelökészítési munkáknak idejében való elvégzése nemcsak időnyereséget jelent, hanem a korán végrehajtott' alaptalajmunkák biztosítják a talaj kellő beéredését, a legkedvezőbb szerkezeti kialakulást, 'a talajnedvesség kívánatos felszaporodását, a talajélet előnyös kifejlődését és nem utolsósorban — az időjárástól függetlenül — lehetővé teszi az idejében való korai őszi vetést. Ott, ahol a tarlóhántás idejében való elvégzésére súlyt helyeznek, már be is fejezték azt. A hántással lefordított gyom- és kultúrmagvak kikeltek, a talaj beéredett és ezzel elkövetkezett augusztus hónapnak legfontosabb talajelökészítési munkája, a keverőszántás ideje. A keveröszántás célja: idejében megsemmisíteni a tarlóhántással életre hívott gyomokat, továbbá a gyomokon és az árvakelésen élősködő kártevőket, megvastagítani és szerkezetileg javítani a művelt talajréteget. A keverőszántás fokozza a talaj nedvességét és vizfelvevőképességét, gázcseréjét és ezeknek kapcsán törne- j gesen felszaporítja a talaj bakté- i riuméietét, ami végeredményben új tápanyagok termelését, feltárását és megőrzését jelenti. Miután ennek a munkának sikere szorosan összefügg a jó szerkezeti állapot megteremtésével, világos, hogy ezt a célt csak gondos és jó minőségben végzett keverőszántással érhetjük el. Itt érezteti azután előnyös hatását a jól végzett és kellően kezelt tarlóhántás, mert ahol azt idejében és jól elvégezték, nerr^hagyták rögösen, nyitottan, ahol elmunkálták és meg is hengerezték, majd szükség szerint meg is fogasolták, ott a keverőszántást rögösödés nélkül kitűnő minőségben és csekély vonóerővel lehet elvégezni. Szocialista mezőgazdáságunk építésének jelenlegi időszakában, amikor már a réginél nagyobb termések elérését tűztük ki célul, jóval nagyobb figyelmet kell fordítanunk — így a nyári talajelökészítési munkának is. A mezőgazdasági üzemben az egyes munkák igen szorosan összefüggnek egymással. Ez azt jelenti, hogy ha például a betakarítással, tarlóhántással, vagy a keverőszántással megkésünk, akkor a vetést sem tudjuk korán, idejében teljesíteni s ez nemcsak terméskiesést, hanem az utána következő munkák megkésését is jelenti. Ezért, ha a meghántott tarló kizöldült, ne halogassuk, hanem haladéktalanul kezdjük meg a 15—20 cm-es keverőszántást, melynek végrehajtásánál a hangsúly ne a mélységben, hanem a munka elérhető legjobb minősegén legven. Ezért az eke munkamélységét úgy kell beállítani hogy a szántás szerkezeti minősége a lehető legkedvezőbb legyen, tehát a rögösítéstöl mindenekelőtt óvakodjunk. A keverőszántás elmunkálása Fokozott súlyt kell helyezni a keverőszántás haladéktalan elmunkálására, mer az elmunkálatlanul hagyott szántás nemcsak sok értékes nedvességet veszít, hanem a nyári melegben való gyors kiszáradással mindig velejár a szerkezeti romlás, kérgesedés, rögösödés. Ezért az ekét nyomban kövesse a fogasborona, sőt, ha nem nagyon nyirkos a szántás, a henger is. Az eke útján fellazított, megnyitott talajnak legtöbbször csak ezzel a kettős — fogas és henger, vagy simító — utánmunkálásával adhatjuk meg azt a zárt, összefüggő, legkisebb felületet és a barázdafenékkel is kapcsolatban levő kellő tömörséget, mely az egész megszántott réteg egyöntetű, szerkezeti kialakulására, a talajélet rohamos felszaporítására és a tökéletes beérlelésre is legalkalmasabb. A keverőszántást, melyet nyárvégi vagy őszi vetésre irányoztunk elő, tekintsük az őszi vetőágy alapjának. A keveröszántás gyakori elmunkálásán fordul meg a haladó nyári talajművelés és a korai őszi vetés sikere. Ez a további kezelés abból áll, hogy időnkint, főleg eső után a keverőszántási ismételten megfogasoljuk, kigvomosodás után pedig megtárcsázzuk. Ezáltal a gyommentesség mellett a kiváló talajszerkezet a talajéletnek és a jó beérettségnek egy olyan magas fokát érhetjük el. mely sok esetben még a vetőszántást is feleslegessé teszi, de feltétletnül az időjárástól függetlenül biztosítja, hogy tápanyagokban gazdag talajba, korán végezhessük el a vetést. A korai őszi vetések agrotechnikája Az ezévi bőséges termés betakarításának nagy munkájánál most is beigazolódott, hogy csak szilárd munkaszervezéssel, jól kidolgozott munka- és ütemterv alapján végezhetünk gyors és eredményes munkát. Hasonlóképpen fel kell készülni a nyárvégi vetési és betakarítási munkákra is. Gondosan fel kell mérni az előttünk álló feladatokat és ennek megfelelően kell a munkát megszervezni, a munka- és ütemtervet elkészíteni. Biztosítani kell a szükséges gépi-, fogat- és kézi munkaerőt. Pontosan elő kell készíteni az elkövetkező munkákhoz a vetőmagot. Biztosítani kell a nyárvégi vetésekhez a jó talajelőkészítést. Az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a talajelmunkálás során 8 jó vetöágy előkészítésére, a vetés minőségre és a tudományosan megalapozott agrotechnikai módszerek minél szélesebbköru alakalmazására. Minden vetésre kerülő növény magját a vetést megelőzően idejében és gondosan tisztítani, rostálni kell Szovjet tapasztalatok szerint, valamennyi vetőmag életerejét és csíraképességét, csírázási erelyét, vetés előtt pár napig a napon való melegítéssel, lényegesen fokozhatjuk. Ugyancsak a szovjet tapasztalatok igazolják — melyet az EFSz-ek és állami gazdaságok idei eredményei is teljes mértékben megerősítettek — érdemes a keresztsoros vetési módszert alkalmazni, mert így a növények я tenyészterületet jobban képesek kihasználni, kisebb a gyomosodási veszély, tóbb világosságot, napfényt kap a növény, csökken a gabonakártevök szaporodási lehetősége és jóval kisebb a megdőlési veszély. Végeredményben nem vitás, nagyobb lesz a termés! A most esedékes növények vetésével kapcsolatban a következőket tartjuk időszerűnek feleleveníteni: Repce: Mélyrétegű, jó erőben lévő, meszes, televénydús talajon, korán, augusztus második felében vetve díszük legjobban. Ezért korán letekaruló takarmánynövények után kell vetni. Az istállótrágyát vagy közvetlenül, vagy előveteménye alá megkívánja. Erőteljes fejlődéséhez sok nitrogént igényel. Vetési sortávolsága 24 cm, a mag alátakarási mélysége 1— 1.5 cm, száraz vagy lazább talajon 2— 3 cm. Vetőmagszükséglete 7—8 kg hektáronként. A sorokban félméterenként 40 csírának kell jutni. Jól elmunkált, tömör vetőágyat kíván. Hiánytalan gyors kezelését a vetés előtti és utáni síma hengerezés biztosítja. Az utóhenger után — a cserepesedés megelőzésére — tövisboronát használunk. Bíborhere: Nyárvégi vetésű, áttelelő, egyéves hereféle, amely inkább csapadékosabb, kemény fagynak kevésbé kitett vidéken termeszthető. Nagy előnye, hogy igen korai zöldtakarmányt ad, amely már április 20 körül kaszálható. Mint aprömagú növény, jól elmunkált, apró morzsás tömör vetóágyat kíván. Tiszta vetéséhez gabonasortávolságára 30—35 kg vetőmag szükséges hektáronként, mely 2— 2.5 om-re, száraz viszonyok között 3— 3.5 cm mélyre vethető. Vetés után sima hengert és tüskés boronát igényel. Ha a bíborheretakarmány termését 50—100 százalékkal növelni akarjuk, a fenti vetőmaghoz 45—50 kg rozsot keverjünk. Legjobban sikerül, I ha korán, augusztus második felében i vetjük s így a tél beállta előtt megj erősödhet. ! Szöszösbükköny: Kisigényű j növény, korai zöldtakarntányozás cél- I jára, homokon rozzsal, kötöttebb taj lalajokon búzával keverve, különösen ; tehenészetek részére igen értékes, j hektáronként 230—260 métermázsa I /Öldtakarmányt és emellett riitrogénj gyűjtő képessége révén a talajt is jelentősen gazdagítja. Támasztónévény ül homokon a rozs, kötöttebb talajon a rozs és a búza egyformán megí felelő. Szakaszosan vetve ajánlatos az ] első szakaszt szeptember első felében í rozzsal, a második szakaszt szeptem: bér második telében búzával kever! ten vetni. Vetőmag szükséglete hektáronként gabonasortávolságra 100— I 120 kg búza vagy rozs és 50—70 kg ! szöszösbükköny. Alátakarási mélység ■ 3—4 cm. Magtermesztésének egyik legelterjedtebb módja, hogy a mag- I nak vetett búza vagy rozs közé hek! táronként 8—16 kg szöszösbükköny- I magot kevernek és a kalászos termésj bői triőrrel (magkiválasztóval) veszik ki a bükkönymagot. Főterményként, magnak termelve 70 kg bükkönyt és 70 kg kalászost vetünk együttesen hektáronként. A jó fejés több tejet eredményez A sok és jó tej termelését, a tőgy zavartalan működésének biztosítását a helyes fejéssei segítjük elő. A tej nagyobbik része fejés alatt képződik. Tehát ha rosszul fejünk, kevesebb és gyengébb minőségű tejet kapunk. Az állatot akor fejjük helyesen, ha a fejéssei nem okozunk fájdalmat. Az a jó fejés, amikor a tőgyet folyamatosan és teljesen kiürítjük. Akkor fejünk helyesen, ha annyiszor fejünk naponta, ahányszor az állat tejtermeloképessége megkívánja. Az állatnak nem oko;rmk fájdalmat a fejéssei, ha megfelelő fejési fogási alkalmazunk. A gyakorlat általában négyféle fejési fogast ismer: bütyökfejést, nyújtott ujjakkal való fejést, markoló fogással való fejést és marokfejést. Bütyökfejést végzünk akkor, ha a bimbót a behajlított hüvelykujjhoz szorítjuk, és tgv nyomjuk ki a tejet a tőgyből. Ez a fejési mód fájdalmat okoz. A köröm a bimbót megsértheti. Ezt a fejési módot tehát ne alkalmazzuk. mert káros és rossz. A nyújtott újjakkal való, úgynevezett hu/ogatófejésné! a kinyújtott ujjhegvek közé vesszük a tőgybimbót. F.zf a fejési módot csak kényszerből alkalmazzuk, a rövid tögyhimbójú teheneknél. I.eqgyorsaban az elsöborjas teheneknek van rövid, vagy rövidebb tőgybimbójuk. Ha a fejést így, óvatosan és türelemmel végezzük, nem követünk el hibát. A markoló fogással való fejésnek kétféle változata van. Az egyik, hogy a mutató és középső ujj, vagy a mutató és gyűrűsujj közé fogjuk a tőgybimbót. Ezzel a szorító fogással húzzuk végig a tőgybimbón az ujjakat. A másik, hogy marokra vesszük a tőgybimbót s az ujjak hegyét odaszorítva húzzuk végig. Ez,a fejési mód is fájdalmat okoz. Egyenlőtlen a nyomás, a fejés tökéletlen. Ügyetlen, kezdő fejők fejnek így. A marokfejés a legtökéletesebb. A marokfeiésnél markolva, tehát ujjainkkal átkarolva fogjuk meg és sorjában nyomjuk össze a tőgybimbót, fájdalommentesen, mérsékelt huzogatással nyomást gyakorolva. Közben enyhén megmaszírozzuk a tejmedencét, ami a tejképződést elősegíti. A fejést egyenletesen, megszakítás nélkül végezzük. Ez igen fontos. Ha a huzogatást, a tőgy masszálását egyenletesen végezzük, fokozzuk a tejelválasztást. Zavarja a rendes tejelválasztást a lassú, vontatott fejés. A tapasztalat szerint a gyakorlott, jó fejő egy perc alatt egy liter tejei fej ki. A tőgy mosását és maszirozását 5—10 perc múlva kövesse a fejés, hogy a kedvező tejtermelést előmozdítsuk. A fejés fontos része a csepegtetés, vagyis a tőgyben levő utolsó tejcseppek kiszorítása. Ezt úgy végezzük, hogy mindkét kezünkkel átfogjuk a tőgynegyed minél nagyobb részét és a még benne lévő tejet ujjainkkal kinyomjuk. Az ujjakkal köröző mozdulatokat végzünk. Minél gondosabban végezzük ezt a műveletet, annál alaposabban buggyan ki a tej a gyűjtőcsatornákból. Ügyelni kell arra, hogy mindegyik tőgynegyedet egyformán kifejjük. Különösen a fejőtől legmesszebbeső hátsó tőgynegyedekre vigyázzunk. Fontos továbbá az is, hogy jó magasan maszírozzuk a tőgyet, hogy minden csepp kicsurranjon. A maszirozás után gondosan kifejjük az utolsó cseppeket is. A gondos, alapos kifejésnek számos előnye van. A jól kifejt tőgyben nem marad tej. A bennmaradó tej, ha megalszik, erjedésnek indul és tőgybetegségek okozója lehet. A csepegtetésből származó tejmennyiség szaporítja a hozamot s különösen annak zsírtartalmát növeli. A fejés végén kapjuk a legzsírosabb tejet. A ió. alapos maszirozás és in- i gerlés következtében a mirigyállo- I mány jobban fejlődik. Méhészeink A Szabad Földműves szerkesztősége 1 egyre több levelet kap méhészeinktől, j amelyben nehezményezik, hogy sok j méhész nem olvassa még a Szabad i Földművest: Nem tudnak arról, hogy j a Szabad Földműves foglalkozik mé- j hészeti problémákkal s így lapja egy- j úttal a magyarnyelvű méhészeknek is. j Erre a Privigyei Méhészeti Központ j körlevéllel felhívta a járási méhészeti | egyesületek figyelmét, de ügylátszik, j hogy a járási méhészeti vezetőségek elhanyagolták figyelmeztetni a magyarnyelvű méhészeket erre a felhívásra. A Szabad Földműves szerkesztasége ezért megkér minden méhészt arra, hogy községükben külön-külön hívják fel méhész-barátaink és elvtársaink figyelmét a Szabad Földműves méhészeti rovatára, lapunk előfizetésére. Ha ezen kérésünket méhészeink közül valaki valamilyen oknál fogva nem tudná megtenni, kérjük írja össze azon méhészek neveit, akiknek eddig még nem jár a Szabad Földműves, hogy mi hívhassuk fel figyelmüket méhészeti rovatunkra. Hogy a Szabad Földműves a jövőben még jobban szolgálhassa méhészetünk ügyét, havonta előre közölni fogjuk, hogy milyen méhészeti kérdésekkel fogunk a következő hónapban foglalkozni. Ehhez a tervhez kérjük méhészeink hozzászólását, hogy tudjuk, miről szefigyelmébe! retnének olvasni, hogy hozzászólásaik szerint kiegészíthessük terveinket. A méhészeti rovatot Sándor Gábor elvtárs szerkeszti, aki maga is méhész. Méhészbarátaink és elvtársaink a jövőben úgy, mint eddig, bátran fordulhatnak szerkesztőségünkhöz problémáikkal és szakkérdéseikkel, melyekre szívesen adunk feleletet, tanácsot. 'Az augusztusi hónap hátralévő részében még a következő kérdésekkel fogunk foglalkozni: 1. Az álanyás családok rendbehozása. 2. Hogyan egyesítjük a gyenge rajokat. 3. Miért kell szűkíteni a kijáró nyílásokat? 4. A családok téli etetése. 5. A tarlóvirág méhészeti jelentősége (tisztes-fű). 6. Beszámoló a galántai járás méhészegyesületének vándorgyűléséről. Kérjük a járási méhészeti egyesületek titkárait, hogy ha rendeznek gyűléseket, hívják meg szerkesztőségünket, hogy közelebbről megismerkedhessünk problémáikkal és hogy így beszámolhassunk a sajtón keresztül méhészolvasóinknak az ott szerzett tapasztalatokról, hogy még jobban szolgálhassuk a méhészet ügyét. A Szabad Földműves szerkesztősége. A kaptár tisztántartása Ahogy az ember megkívánja, hogy lakása tiszta legyen, úgy ez a méheknél is fennáll, mert nagyon szeretik a tisztaságot. Különös gondot.kell fordítani a rajokra a felső kijáratú képtárakban,. mert a lehullajtott viaszmorzsákat, elhalt méheket és egyéb dolgokat a méhek kihordani csak nehezen tudnak, amivel nagyon sok időt veszítenek. Ezért könnyítsük meg a méhek munkáját és legalább 2-hetenként tisztogassuk ki a kaptár aljdeszkáját. A bennthagyott viaszmorzsák nagyban elősegítik a viaszmoly elszaporodását, ami, ha elhatalmasodik, sok esetben a gyenge és anyátlan család elpusztulását jelenti. Távolítsuk el méhesünk és kaptáraink körül a felnőtt gazokat, ügyeljünk arra, hogy a méhek ki- és berepüléséi semmi se zavarja. A kaptárak előtt tiszta legyen a föld, mert ha a teherrel hazatért méhek leesnek és a gaz, vagy ehhez hasonló, akadályozza az újra felszállást, az sok időt és fáradságot jelent a méhek számára. Szedjük le a kaptárak körül a pókhálókat, mert ez is sok méhet összefog. Az etetés, serkentés és tisztántartás a rajok fejlődésének legfontosabb előfeltételei. Rajok gondozása Az építő rajt leghelyesebb egy ideig nyugton hagyni, hadd dolgozzék. Ha a mülép jól be van ragasztva, vagy a lép bekötve, nincs veszély. Ha esetleg gyanakodunk, a rajt betelepítés után 4 napra futólag átnézzük, hogy lépjei szabályosan épülnek-e és van-e anyja. A szabálytalanul kezdett lépeket ilyenkor még helyre lehet igazítani. Egyébként csak egyhetes korban vizsgáljuk meg őket és feleslegesen nem zavarjuk munkájukban. Törekednünk kell arra, hogy a rajok a legelső hetekben a legtöbbet építhessenek, ezért legyen elegendő műléppel ellátott keret a kaptárban, mert a rajok építő kedve körülbelül 3—4 hét múlva még gyűjtés esetén is megcsappan. Ha a hordás gyenge, legjobb a törzscsaládtól elvenni egy mézes és egy fiasításos lépet. Ezt egy hét múlva megismételve beadjuk rajainknak. A törzscsalád a elvett lépeket hamar kiheveri és rajaink így gyorsan felerősödnek. Ha így segíteni nem tudunk, adjunk mézet, vagy cukorszörpöt, hogy rajaink ne érezzenek hiányt, mert az elhanyagolt rajoktól a jövő évben semmit sem várhatunk, Ne feledkezzünk el a lerajzott családokról Akár természetes, vagy mesterséges i rajt adott valamely család, azzal eltávozott az öreg anya. A családban pedig új anya maradt vissza, vagy ké- | sőbb neveltetett, mely azonban csak j akkor lesz fenntartója, szaporító any- , ja a családnak, ha szerencsésen megpárzott és megtermékenyült. Ezért fontos átvizsgálni a lerajzott családo- i kát az utolsó raj után 10—12 nap múl- , va. Hamarabb ne vizsgáljuk, mert az időközben kikelt fiatal anya csak 4 naptól 14-napos koráig párzik. Megtör- ! ténik, hogy nászrepülés alkalmával az I anya elpusztul és nem tér vissza a la- ' kasba, vagy valamely oknál fogva hibás és a család fejlesztésére nem képes. Ilyen alkalommal a család anya nélkül marad, mire fellép az álanyaság, ami a család pusztulását jelenti. Ez vonatkozik az utórajokra is. A lerajzott családot utolsó rajától számítva 10 napra megvizsgáljuk. Legtöbbször ilyenkor már nem kell az anyát keresni, mert ha szabályosan sűrűn bepetézett munkasejteket találunk, ez bizonyítja, hogy az anya már megtermékenyült és már szabályosan petézik. Ha azonban nem találunk petét, sem anyát, akkor anyáról kell gondoskodni. Ha van idő a szaporodásra, adhatunk más családtól frissen bepetézett lépet, amin anyabölcsőt építve anyát nevelnek. Ez célszerű júniusban és júliusban, de augusztusban már csak tartalék anyával segíthetünk, mert csak nagyon rövid idő van a család fejlődésére. Alkalmazzunk nyárvégi serkentő etetést Jó hordású időszakban serkentésre nincsen szükség. Ha azonban a méhek nyár végén nem gyűjtenek, a fiasítás annyira csökken, vagy olyan korán megszűnik, hogy serkentéssel kell segíteni. Serkentéssel az anyát több pete lerakására kényszerítjük, amivel elérjük azt, hogy a raj jól felerősödik és sok fiatal méhhel megy a télnek. Ez pedig előfeltétele a jövőévi hordásnak. Tudnunk kell, hogy az augusztus és szeptemberben kikelt méhek válnak erős dolgozókká a kora tavaszi munkában. A serkentő etetést, kezdhetjük augusztus elején és 3 hétig folytatjuk. Ehhez azonban szükséges, hogy a családnál elegendő raktározott méz és virágpor legyen. Nem lenne helyes serkentő etetést alkalmazni akkor, ha családaink etetésre szorulnak. Több pete lerakása, több mézet és virágport is kiván. Serkentésre 1 kilogramm cukor és 1 liter víz, vagy 1 kilooramm méz és fél liter víz ajánlható. A serkentés végéhez csatlakozhatik majd a téli eleség kiegészítése néhány naovuiil és sűrűbb adaggal. /