Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-08-02 / 31. szám

Földműves 1953. augusztus 2. Ésszerűbb, gazdaságosabb takarmányozást az állattenyésztésben A gazdaságos takarmányozásnak te, — mint ahogy minden munkafolya­matnak — meg vannak a maga sza­bályai. Hogy az állattenyésztés terüle­tén a hasznosság fokozása, az önkölt­ség csökkentése terén lényeges javu­lás álljon be, meg kell javítani ta­karmányozási technikánkat. Sokkal pon­tosabban be kell tartani a takarmányo­zás szabályait. Minden állatnak annyi táplálóértéket adjunk a takarmányban, amennyire éppen szüksége van, tehát sem keve­sebbet, sem többet. Mind a kettő egy­aránt pazarlás. Ha az állat nem kapja meg a szükséges táplálóértéket, le­romlik, ebben az állapotban pedig csök­ken az ellenállóképessége a különféle betegségekkel szemben. Azonkívül pe­dig a leromlott állatokat később újból visszajavítani eredeti kondíciójába min­dig költségesebb, mintha jól tartottuk volna. Erősebb leromlásnál az ál'at szervezetében olyan káros elváltozások is történhetnek, hogy az állatot már nem is lehet eredeti állapotába vissza­állítani. Ne változtassuk hirtelen a takarmányokat! Általában ügyeljünk arra, hogy ne kerüljön sor gyakran a takarmányok változtatására. Helytelen az a módszer — ami egy-két szövetkezetünkben még előfordul — hogy külön etetik a szénát, ennek elfogyta után a silóta­karmányt stb. A zöldtakarmányozás idénye alatt <s vannak változtatások, amikor át kell térni az egyik zöldtakarmányról a má­sikra. Ezeknél is tartsunk némi átme­netet. először a kettőt vegyítse, ma.id utána térjünk át egészen a másikra Különösen fontos a fokozatos átmenet a tavaszi és őszi takarmágyváltozásnál. mert akkor egészen más jellegű, más étrendi hatású takarmányokra térünk át. A takarmány legyen Ízletes! A takarmányokat azért kell kever­nünk, hogy az ízletes összevegyüljön a kevésbbé Ízletessel s az állat egyiket a másikkal^ jobban elfogyasztja. ízle­tessé tehetjük a takarmányt pl. páco­lással, besavanyítással. Ha többféle ta­karmányt etetünk külön, akkor először mindig a kevésbbé izleteset adjuk. Az etetés kezdetén az állat éhesebb. ak­kor a kevésbbé izleteset is megeszi s utána adjuk a neki izletesebbet. Legyen a takarmány változatos! Lehetőleg ne csak egyféle takar­mányt etessünk, hanem egyidöb°n többfélét. Ez a változatosság nemcsak az Ízletességet szolgálja, hanem a ta­karmány jobb kihasználását is elősegí­ti Az egyes takarmányok ugyanis az emésztőszervezet és annak különböző szakaszait nem egyformán veszik igénybe. Egyoldalú takarmányozásnál előfordulhat az emésztőszerv valamely szakaszának túlterhelése, ami a takar­mány rossz kihasználásához vezet. Vál­tozatos takarmány etetése mellett az állat emésztőszerve arányosabban van igénybe véve. Legyen a takarmány könnyen rágható! A rághatóság az etetésnél nagyon fontos. A rág hatóságot a takarmány felaprózásával (darálás, szecskázás, szeletelés .stb.), továbbá annak meg­­puhításával (áztatás, füllesztés) segít­sük elő. Ügyeljünk a takarmányok étrendi hatására! Egyes takarmányok felfúvódást o­­koznak, mások hasmenést, sőt vannak olyanok is, amelyek nagyobb mennyi­ségben etetve, mérgező hatásúak. Ezek­ből tehát ne etessünk sokat, hanem keverjük olyan takarmánnyal, ami a hátrányos étrendi hatást ellensúlyoz­za (pl. hasmenést okozó taakrmányo­­kat szalmaszecskával). Milyen sorrendben éltessük az egyes takarmányokat? A takarmányok ízletességénél emlí­tettük, hogy lehetőleg a kevésbbé iz­­ieteset adjuk először. Vannak azonban más szempontok is, amelyek a gyakor­latban kialakították az egyes takarmá­nyok etetésének legjobb sorrendiét Lovakkal például nem etethetünk pá­colva kevert takarmányt (kivéve a hi­degvérű lovakat, amelyekkel így is szoktunk etetni), ezek tehát elősző"- az abrakot kapják, utána a szénát, maid végezetül a szalmát Fejősteheneknek legjobb pácolt takarmánykeveréket ad­ni. Ha nem pácot kapnak, először a vizenyős takarmányt adjuk, amire rá­szórjuk, vagy előre belekeverjük az abrakot, azután a szénát, majd utána az inkább csak qvomortölteléknek szá­mító ballasztot (szalma, kukoricaszar stb.). A hízómarhák egész takarmányé! lehetőleg pácba keverten etetjük ál­talában — de különösen nagyteljesít­ményű és így nagy takarmányigényü állatoknál — helytelen volna az ete­tést a kisebbértékű ballaszt-takar­mánnyal kezdeni. Ne éheztessuk az állatokat! Ez alatt nem azt értjük, hogy az állatnak nem adunk elegendő takar­mányt. hanem azt. hogyha túl nagy időközökben etetünk, akkor az állat túlságosan megéhezik. Ilyenkor éhsé­gében nagyon mohón eszik, a takar­mányt hanyagul rágja meg és ennek folytán rosszul emészti. Esetleg túl­ságosan sokat is vesz magához, ami emész*ési zavart idézhet elő. Hogy naponta hányszor etessünk, ez sok körülménytől függ, mint pél­dául- az állatok fajától, korától (fia­talabbakat többször kell etetni, mint az idősebbeket), teljesítményétől stb. A bevezetett etetési rendet pontosan tartsuk be. Tehát, ha pl. naponti 3 szór etetünk, ezt következetesen tart­suk is be, sőt az etetés időpontja is legyen mindig ugyanaz, vagyis ne egy­szer korábban, máskor meg sorrendben. Ugyanígy a takarmányokat minden ete­tésnél a bevezetett sorrendben adjuk. Tartsuk be az itatás rendjét is. Akár etetés előtt, akár közben, vagy utána itatunk, azt kövessük mindig. Minden eltérés a bevezetett rendszertől meg­zavarja az állat emésztését és ez már kihatással van a teljesítményre is. Fordítsunk nagy gondot kapás-növényeink nyári ápolására A rendkívül csapadékos időjárás tbhb szövetkezetünkben nagy mérték­ben hátráltatta a kapásnövények ápo­lását úgy hogy el is maradtak vele. A falai felszíne erősen megtömödött, sőt meg is repedezett Ezeken a repe­déseken keresztül rengeteg talajned­vesség elpárolog A nyári kapálással e nedvesség elpárolgását megakadályoz­­hatiuk, ha csekélyen porhanyós réte­get képezünk a talaj felszínén, ugyan­akkor kedvező feltételeket teremtünk a talaiélet számára Vgyancsak a nyári kanálás teszi lehetővé a záporesők be­­sziváraását a talajba. Nyáron imiv a legnagvobh szüksége a növényeknek a falai nedvesséaére énpen ezért a le­hetősedhez képest mindent tegyünk meg hogy azt megőrizzük. A kukorica nyári kapálásával meg­­pl/nrsítiuk annak fejlődését s elősegít­jük termése teljes beérését A nyáron megkapált kukorica után az őszi ga­bonák is erőteljesebbev fejlődnek. A kukorica nyári növényápolásához tartozik az iiszöodaaanatnk eltávolítása is. Az üszögdaaanatokat még felfaka­­dasuk előtt a növényi részekkel együtt gondosan el kell távolítani. Az eltávo­lítás után meg kell semmisíteni, el kell égetni, vagy mély gödörbe elásni Nagyon ajánlatos, hogy ezt megte­gyük, mert nemcsak a talajt fertőzi meg hanem az üszög még ugyanabban az évben új daganatokat fejleszt a ku koricán. ha kedvez neki az időjárás Az üszögöt* ha idejében el nem tá­­volítjuk. a termés csökkenésében lát­juk annak kárát. Nagy gondot kell fordítani a nyári ütetésü burgonyára is, hisz a jövő év, vetőgumókat ezek a parcellák adiál majd A kikelés után azonnal sarabnl iuk vagy kapáljuk meg és mindaddig irtsuk a gyomot míg a lombozata be nem árnyékolja a talajt. Folyamatosan végezzük a rizspar­cellákon a gyom irtását és fejezzük be A gátakat tartsuk endben hogy r. víz el ne szökión. A rizsnél vigyáz­zunk az állandó és egyenletes víztar­tásra s lehetőség szerint többször cse­réljük hogy a nagy melegben ne pos­­vadjon meg A békanyál ellen rézgálic rászórásával védekezh et fink. Bedécs Gyula, Lelesz. Augusztusi teendők A jó talajszerkezet kialakítása, a bő termés biztosítása érdekében minél előbb végezzük el az ősziek alá a ve­tőszántást. A vetőszántáshoz lehető­leg előhántös ekét használjunk. A szán­tás mélysége legalább 20, de inkább 25 centiméter legyen, vagyis az őszi szántás mélységével egyenlő. Az eke után haladéktalanul járas­sunk hengert. A hengerezés megszün­teti a föld ürességét, így könnyebben és gyorsabban beérik a talaj. Ha rögös a szántás, sima henger helyett gyű­rűs hengert használjunk. A henger után minden esetben járassunk könv­­nyűboronát, amely a talaj felszínét fel­karcolja, meglazítja. A vetőszántással nemcsak a jövőévi termésünket növel­jük, hanem egyben a talaj szerkeze­tét is javítjuk és a következő évekre is lerakjuk a jó termés alapajit. ♦ Az istállótrágya kihordását nyomban a nyári terménybetakarítás után meg keH kezdeni. Az érett istállótrágyát e kihordás napján terítsük el és egy-két napon belül szántsuk alá. A nem kel­­'öen érett istállótrágvít pedig rakjuk szarvasba, s az őszi mélyszántással juttassuk a földbe. Az istállótrágyát elsősorban kukorica, cukorrépa, bur­gonya és őszi takarmánykeverékek trá­gyázásához használjunk. ♦ Ahol a nyári ültetésű burgonya szá­ra elérte a 15 centimétert, ne késle­kedjünk az első töltögetéssel. A töl­­tögetén. ha lehetséges, eső után végez­zük. mert ilyenkor nedves föld kerül a bokrok mellé, amely a burgonva stóláinak fejlődését jelentősen meg­gyorsítja. A töltögetéssel egyidőb°n végezzük el a gyomirtást is, a sorkü­­zökbő! és a bokrokból távolítsuk el a felburjánzó gyomokat. A töltögetés után egy-két héttel végezzük el a tőszelekciót. azaz a tő­­kiválasztást. Ez abból áll. hogy az el­fajzott töveket, satnya és idegen bok­rokat kiszedjük és plvisszük a táblá­ról. A főkiválasztással elérjük azt. hogy minden tekintetben kiváló és teljesen egészséges vetőgumókat kapunk a kö­vetkező esztendőre. ♦ A korai érésű napraforgó betakarítá­sa akkor válik időszerűvé, ha a tányé­rok rozsdabarna színűvé váltak, szélü­kön a pikkelyek erősen töredeznek. Az aratás legjobb módszere, ha az érett napraforgó tányérját lefelé fordítva, 5—6 centiméteres csonkkal vágjuk la. ♦ Kaszáljuk le és takarítsuk be az é­­velő vetett, takarmányok és rétek sar­­jútermését. A sarjú szárítását és gyűj­tését korszerűen végezzük. A vastag rendeket göngyölítsük fel laza sodro­tokba és addig mozgassuk, míg a szé­na teljesen megszárad. A vékony ren­det adó rétisarjút pedig villán szárít­suk, azaz, forgassuk meg egyszer-két­­szer, utána rakjuk petrencébe majd boglyába. Az összegyűjtött sarjút ne hagyjuk sokáig a termőhelyen: hord­juk pajtába, kazalba. Mezőgazdasági szakfilm A Csehszlovák Állami Filmvállaiat új szemléltető filmet készít, amely mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozik. A film népszerűsíti a szovjet, valamint a saját agrotechnikai tapasztalatainkat. A takarmány hatása hízósertéseknél a hús és zsír minőségére A takarmányok felhasználását úgy osszuk be, hogy azoknak a termelt hús és zsír minőségét esetleg kedvezőtle­nül befolyásoló hatása a vágott sertés­ből kitermelt árún érezhető ne legyen Különösen a hizlalás utolsó szaka­szán mellőzzük a zsírt túlságosan lá­gyító, a hús izét, szagát, eltarthatósá­gát csökkentő takarmány-félék egyol­dalú etetését. Lágy szalonnát eredményez: a ku­korica, a köles, a korpa, a napraforgő- Dogácsa. Keményíti a szalonnát: az ár­pa, a hüvelyesmagvak, a burgonya, a lenmag és szójabab-pogácsa. A szalonna és a hús ízét és szagál kedvezőtlenül befolyásolja az állott, zsírban gazdag halliszt, a húsliszt, a vérliszt, valamint a selyemhernvóbát mértéken felüli és a hizlalás befejezi szakaszában való takarmányozása. Vizenyőssé teszi a húst a fölözött tej. a savó. a répa egyoldalú takarmá­nyozása. Az ilyen hús nehezen tartó­sítható. A mézelőméh lepje A lép sejtjeit közös alapra építi, fe­neküket egymás közé ékeli. A lépek függőlegesek. így pl. 1. kicsi helyen sok sejt fér el, tehát a család a fész­ket könnyen melegen tarthatja. A me­­zelöméh feleannyi léputcát száll meg. mint a féloldalas lépet építő darázs. Rokonainál ellenben a meleg kevésbbé fontos, mert családjuk nem telel át ,és a szaporodás is csak a melegebb hó­napban indul meg. 2. Anyagot és mun­kát takarít meg. 3. A lép szilárd A viasz puha. nyúlékony. az új lép le­heletszerű falai mégis több kiló súlyt viselnek a kaptár melegében. A csat­lakozó sejtfalak ügy szilárdítják a lé­pet, ahogy a sodronykerítést a hálóvá kapcsolt szálak. Vízszintes viaszlép nem bírná a nagy megterhelést, a vízszin­tesre fordított teli lép könnyen szét­szakad. A darázs ügy ellensúlyozza a szerkezeti hibát, hogy nem raktárai téli élelmet és fából építi lépjét. A hatszögletű bölcső jobban megköaelíti az álca és báb hen­geralakú testét, mint a négyszögletes, mégsem marad a sejtek közt hézag, mint akkor, ha hengeresek volnának. Az egymásba ékelt csúcsos fenék nem­csak szilárdabb a laposnál, hanem a fiasítás testének végéhez is idomul. A sejtek iránya. A méhek legtöbb­ször úgy építik a lépet. hogy a sejtek csúccsal nézzenek fölfelé. Korántsem ragaszkodnak azonban mereven ehhez. Elég gyakori az ellenkező irány is. Az sem túlságosan nagy ritkaság, hogy a raj ugyanabban a keretben két lépet kezd, egyiket csúccsal, másikat lap­pal fölfelé irányuló sejtekkel, s a ket­tőt az érintkezésnél összeköti. A fia­sítás fejlődésére a sejt iránya közöm­bös. Számok a lépről. Az alábbi számok sok mérésből meg­állapított közepes értékek. A valóság körülöttük mozog, de nagyobb is van, kisebb is. A sejt méretei Az új munkássejt tágassága két ol­dala között 5.37 mm, átlagos mélysége 12,5 mm. A heresejt tágassága 6 91 mm, mélysége 15,75 mm. A mézessejt 40 mm mély is lehet. Az olasz méh sejtjei valamivel kisebbek. A munkássejtek száma egy négyzet­­deciméter lép mindkét oldalán 800—840 körüli heresejt kb. 530, Tehát 1 négy­zetcentiméter lép két oldalán kb. 8 munkás vagy heresejt fér el. A lép vastagsága . A fiasításos munkáslépé leggyakrab­ban 25—26 mm. hereiépé kb. 4—5 mm­­rel több. A hizlalt mézeslép tetemesen vastagabb. A sejtek térfogata. A meg nem nyújtott munkássejt. ha legfeljebb 1—2 méh fejlődött benne, közepesen 0.282 köbcentiméter, tehát 3 sejtben kb. 1 gramm méz fér el. Meg nem nyújtott munkáslép 1 négy­­zetdeciméterének mindkét oldalában összesen kb. 300—330 g méz van. Viasztartalom. Egy munkássejt építéséhez kb. 10 miligramm viasz kell, vagyis 5 méh egyszeri viasztermelése, egy heresejt­hez pedig kb 22 mg, vagyis 11 méh egyszeri viasztermelése. Szilárdság. Egy négyzetcentiméter új munkás­lép 25 fok Celsius hőmérsékleten kb. 170 g, régi bibinges lép kb. 400—800 g nyomást bir el. Műlép A műlép vagy a lép középfalát utánzó viaszlap. vagy az egész sejtes lép utánzata. Csak a viaszlap terjedt el. Akkor, amikor egyszerűen mülép­­röl beszélünk, ezt értjük. A műlép-lapon a sejtek hatszegletű alapjait találjuk. Határukon, a sejtfal helyén rendszerint vastagított perem emelkedik ki gyártmányonként külön­féle mértékben. A sejtlapok fenekét csúcsban találkozó 3 rombusz alakú lapocska alkotja. A MÜLÉP RENDELTETÉSE: 1. az építés könnyítése, gyorsítása, se­gítése. 2. n heresejt építésének korlá­tozása. 3. a lép szilárdítása. A méhek a mülépre részben a mű­lép anyagából, részben saját termelésű viaszukból sejteket építenek. Legtöbb viaszt a sejtminták pereméről szednek. A feneket is megvékonyítják, de ke­­oesbbé. Öntött, hengerelt és öntvehenger.elt mítlép. A műlép készülhet úgy. hogy az olvadt viasz végleges alakban szi­lárdul meg (öntött és öntvehengerelt mülép) és úgy hogy a viaszlapba utó­lag nyomják bele a sejtek alapját, (hengerelt mülép.) Kétféle mülép tu­lajdonságai is különböznek. Az öntött és öntvehengerelt mülép vastagabb, merevebb, hidegben erősen törik. A kaptár melegében nem nyú­lik nagyon Minden irányban ugyan­olyan szilárd A s-'jtlapok pereme csak kevéssé emelkedik ki. A hengerelt műlép vékonyabb, haj­lékonyabb és nyúlékonyabb. Hidegben kevésbbé törik. Szilárdsága irányok | szerint más. A sejtlapok élesebbek. A SEJT FENEKÉNEK MÉLYSÉGE. leinél nagyobb szöget zárnak be egymással, a sejt fenekét alkotó la­pocskák. annál laposabb a sejt feneke 'annál sekélyebb a sejt. A természetes munkássejt fenekének rombusz alakú lapocskái kb. 1200 szöggel csatlakoznak A műlépkészítő minták kétfélék: 1. A sejtlapok sekélyek, mert a rombusz­­'apok 140° szöggel csatlakoznak. Ebbe a csoportba tartoznak a régi mintára készült hengerek. 2. A sejtalapok mé­­!yek. meri a rombuszlavok a természe­tesnek meofp'elő 120о szöggel csatla­koznak egymáshoz. Ebbe a csoportba tartoznak az újabb mintára készült hengerek. A méhek szívesebben fogad­ják a mélyebb fenekű műi épet. Gyor­sabban kiépítik. A sekélyebbet nekik kell a természeteshez hasonlóvá alakí­­taniok. Méréskor a mülépet vagy a sajtót, úgy kell elhlelyezni. hogy a sejtek csúcsa felfelé legyen. A hosszúságot sejtfenék csúcsig mérjük. Az utolsó csúcs legtöbbször nem jut egész dm­­hez. Tovább kell tehát haladni a mér­ték mentén, míg valamelyik sejt csú­csa egész mm-hez nerr kerül. Ebből az ismert hármasszabállyal kiszámítjuk a 100 mm (—1 dm) hosszúságon lévő sejtek számát. Ha pl. a 20-ik sejtet 110 mm-nél mérjük, 100 mm-re jut 100-szor 20:110 = 18.18 sejt. A MŰLÉP SZILÁRDSÁGA. A mülép "zilárdságát legegyszerűb­ben úgy mérik, hogy két végén lé­­cecskék közé csiptetett darabját foko­zatosan nagyobb súlyokkal terhelik meg. míg el nem szakad. A súly neve: ..szakító megterhelés". Legkényelme­sebb oh an „szakítógéppel" meghatá­rozni, amilyennel a fonal erősségét mérik. A SEJT CSÚCSÁNAK IRÁNYA. A méhészek túlzott jelentőséget tu­lajdonítanak annak, hogy a mülép sejtelmeinek csúcsa fölfelé nézzen. A méhek egyaránt kiépítik s a fiasítás is zavarta!anúl fejlődik bármerre néz­nek csúcsukkal a keretben a műlép sejtjei. A csúccsal fölfelé néző sejt szá­mítás szerint szilárdabb, de a különb­ség olyan jelentéktelen, hogy méréssel nem lehet bizonyítani. A hengerelt műlép sokszor éppen a sejtek csúcsa irányában gyengébb, de nem a sejt szerkezete miatt, hanem gyártási ok­ból. A mintázó hengeren ugyanis a sejtlapok csúcsa rendesen a tengely irányába néz. márpedig a mŰlép szi­lárdsága éppen arra kisebb A műlépet legtöbbször úgy szabdalják, hogy ép­pen ez a gyengébb irány jut függőle­gesen. a nagyobb igénybevétel felé. Vékony vagy vastag mülép? A vé­kony mülép könnyebben meamgyík, a hálószálakat nehéz beleolvasztani, a méheknek kevés segítséget nyújt. — Azonban olcsóbb mert egy kilóra több jut. A vastao mülépre mindennek ép­pen ellenkezőjét mondhatjuk. A mé­hek a vastagot kedvelik jobban: gyor­sabban kiépítik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom