Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-08-02 / 31. szám

1953. augusztus 2.

5

Földműre«

??

Jó példa 4 — Amerikában

Irta: Jár ószláv Hasek

Williams bankár energikusan és megfellebbezhetetlenül kiáltotta a fiatalember felé, aki egy karosszékben ült vele szemben:

— Szó sem lehet róla, barátom !... Szó sem lehet róla, mister Chavany! Hallgasson meg figyelmesen és igyekezzék szavaimból tanulni. Ön megkérte a lányom kezét. Ez azt jelenti, hogy a vöm akar lenni és így akar meggazdagodni. Egy perccel ezelőtt megkérdeztem öntől, hogy rendelkezik-e valamirevaló tőkével. Erre a ■ kérdésemre volt szíves azt válaszolni, hogy ön szegény és olyan állást tölt be. amely mindössze kétszáz dollár jövedelemmel jár.

Mister Williams felrakta lábát az asztalra és így folytatta:

— ön egyre csak azt ismételgeti,

1 hogy én is szegény voltam valamikor

és még kétszáz dollárt sem kerestem. Ezt nem is tagadom. Közölhetem azonban önnel, hogy az Ön korában már elég szép kerek summa birtokában voltam. Hogy miért? Csupán azért, mert helyén volt az eszem. Ezt viszont Önnel kapcsolatban nem lehet megállapítani... Kérem, kérem, ne mérgelődjék! Ne izgassa fel magát feleslegesen. Figyelmeztetem, hogy néger lakájom igen markos legény. Tehát jobb lesz, ha tovább figyel és igyekszik a tanulságokat megjegyezni!

— Amikor elmúltam tizenhat éves, elmentem Nebraskába a nagybácsimhoz. Ott éppen akkor készülődlek egy néger meglincselésére. Én kieszeltem valamit, hogy pénzhez jussak. Rábeszéltem ■ nagybácsimat: intézze el, hogy az ő telkén rendezzék a lincselést. A bácsinak tetszett az ötlet. Sövénnyel körülkerítettük a telket és aki jelen akart lenni a lincselésnél, annak szabott áron belépődíjat kellett fizetnie. A jegyeket természetesen én árusítottam. Amikor a négert felakasztották, a bevételt az utolsó centig zsebrevág. tam és még aznap este megszöktem.

— Ez a néger szerencsét hozott nekem! Az ellopott pénzből telket vettem Északon és azt híreszteltem, hogy aranyat találtam a földben. Csak úgy özönlöttek hozzám a vásárlók. Igen előnyösen adtam el a földet és tőkémet bankba tettem. Arra nem is térek ki, hogy később az egyik felültetett vevő rámlőtt. A revolvergolyó csak a jobb kézfejemet ütötte át, viszont kártérítésként kétezer dollárt vágtam zsebre.

— Amikor meggyógyult a kezem, megvásároltam egy templomépítő vallásos társaság részvényeit. E kegyes társaság értékpapírjait később darabonként száz dollárért adtam el. Persze templomot egyetlenégyet sem épí-' tettünk és a társaság végül kénytelen volt csődöt kérni maga ellen. Ez azonban már azután történt, hogy részvényeim árából egy szabadalmat vásároltam, amelynek segítségével bőrgyárat alapítottam. Rengeteg pénzt szedtem össze: a bőrt hitelbe vásároltam, de készpénzért adtam el. A nyereséget kanadai bankokba raktam és csődöt mondtam. Lecsuktak. A törvényszéken olyan hülyeségeket fecsegtem, hogy a szakértők megállapították: nem lehetek épelméjű. A bíróság úgy határozott, hogy szabadon enged, de előbb gyűjtést rendezett felsegélyezésemre a tárgyalás hallgatósága körében. A pénz elég volt ahhoz, hogy elutazzan Kanadába, ahol érintetlenül megtaláltam az ottani bankokba rakott pénzemet.

— Ezután megszöktettem Hamelst brooklynl milliárdos leányát és San Franciscóban rejtőztem el vele. Az öregnek kénytelen-kelletlen hozzám kellett adnia a lányt, mert azzal fenyegettem, hogy az összes lapoknak leadom a szenzációs hírt: leányának törvénytelen gyereke született.

— Amint látja, mister Chavany, ilyen voltam én a maga korában! Azt hiszi, hogy magának van esze? Mivei bizonyította ezt be eddig? Azt mondja, hogy megmentette a lányom életét, amikor egyszer kiesett a csónakból? Óriási! Nemes cselekedet! De ez semmi gyakorlati hasznot sem hozott magának. Sőt ellenkezőleg! Vizes lett és tönkrement az új cipője! Mondjuk,

szereti a lányomat. De ez még nem jelenti azt, hogy én arra rendezkedjem be, hogy a vömnek szalma van a fejében. Miért olyan ideges? őrizze meg nyugalmát és feleljen következő kérdéseimre: Milyen jó üzletet csinált már?

— Semmilyent.

— Tőkéje van?

— Nincs.

— Es ennek ellenére meg meri a lányom kezét kérni?

— Igen.

— A lányom szereti önt?

— Szeret.

— Nos hát... felteszem magának az Utolsó kérdést. Mennyi pénz van a zsebében?

— Negyvenhat dollár.

t— Kitűnő! Több mint fél órát vesztegettem el magával. Ezért harminc dollárt kapok. Percenként egy dollárt!

— De engedelmet kérek, mister Williams! — tiltakozott a fiatalember.

— Semmi „engedelem” — válaszolt a bankár és az órájára nézett. — Most már harmincegy dollárt kapok! Ismét elmúlt egy perc.

Amikor a megrökönyödött Chavany kifizette, a bankárnak a követelt öszszeget. az barátságosan igy szólt:

— Most pedig legyen szíves, azonnal hagyja el a házamat! Különben intézkedem, hogy kidobják!

*

Másnap Williams bankár üzleti ügyben elutazott. Amikor egy hét múlva hazatért, Íróasztalán a következő levelet találta:

„Igen tisztelt Sir! Ezer hála és köszönet a multheti tanulságos beszélgetésért! Példája annyira lázbahozc.tt, hogy távollétében Kanadába utaztam a leányává!. Magammal vittem a pán- 1 célszekrényből minden készpénzt és értékpapírt.

Az ön hálás Chavanyje.”

Utóirat.

Drága apus! Kérjük áldásodat és egyben közöljük, hogy sehol se találtuk a páncélszekrény kulcsát. Így hát kénytelenek voltunk feltörni.

Szerető lányod, Lota.”-4*. ^ "111 «fc «fc «ta f

>

#

( ■

Gyurcsó István:

Síit a nap Koreában

Három év után felragyog a béke napja keleten, bearanyozza Koreát, széthinti békés sugarát hegyen, síkságon, völgyeken.

Hegyen, síkságon, völgyeken tegnap még szólt a harci kiirt. Csatát csatára nyertek ők.

— Hajtsunk fejet e nép előtt: e hős nép példakép nekünk.

E hős nép példakép nekünk, szilárdul együtt az erőnk. Kohóink acél folyója szikrázik és a békénk óvja, dúsan termő búzamezőnk.

Dúsan termő búzamezőnk új meleg kenyérrel üzen: „Te nép, ott Ázsia fokán, helytálltai három év során, hogy kalászunk érett jegyei-.

Hogy kalászunk érett legyen és belőle lágy kenyeret messze szabad Koreában, napfényes, új iskolákban is egyenek a gyermekek.”

Az osztravai „Klement Gottwald,, kohászati kombinátban éppen csapolták a magaskohót, amikor odaérkeztünk. Szikrázva, tüzes folyamként hömpölygőit a nyersvas, a csehszlovák nép nagy békealkotásának építőanyaga. Az áradó tűzfolyam izzó fényében szinte láttuk, hogyan formálódik a kohó tartalma — a szocializmust építő ember akarata szerint — az élet megszépítésének és gazdagításának eszközeivé... Igen, az élet szikrái voltak ezek! Valóságos csodát művelt itt a csehszlovák munkásosztály alkotó ereje. Alig két esztendővel ezelőtt még legelő volt a kohászati kombinát helyén. S most itt dobog a köztársaság „acélszive’ , ma Ostrava adja az országnak a legtöbb vasat és a legtöbb acélt. A közeli vitkovicei kohászati üzem 100 év alatt készült s máris messze mögötte marad a két év alatt idevarázsolt kohászati óriásnak, a szocializmus gigászi építőtelepének.

Az egész csehszlovák nép részt vett a nagy kohómű megteremtésében. Az, ország minden részéből jöttek a munkabrigádok, hogy segítsenek felépíteni a nehéziparnak ezt a büszke várát. S az osztravai kohómű most gazdagon fizet a népnek. Ontja a vasat és az acélt, segítségéve! emelkednek az épülő szocializmus békeművei: a gyárak, az erőművek, a munkáslakások, szanatóriumok és gyermekotthonok.

A martinkemencék mellett találkozunk Kartus János ifjúmunkással, a „Fučík békebrigád” vezetőjével. Homlokára hulló szőke hajfürtjeit hátrasimit.ja és könnyed mosollyal mondja: „Túlteljesítettük a tervet a múlt hónapban is’. Csupa erő, csupa öntudat ez a szőke ifjú. Csupa derű és mosolygás. Brigádjával együtt nagyon erősnek érzi magát. De vájjon tudja-e, hogy valóban milyen erős. milyen hatalmas — brigádjával együtt? Tudja-e, hogy öntudatos mosolya népének legyőzhetetlen optimizmusát és békevágyát fejezi ki? Úgy látszik tudja ezt. Kérdezés nélkül elmondja, hogy brigádja a bukaresti világifjúsági találkozóra, erre a nagy békedemonstrációra a tervek további túlszárnyalásával készül. — „Talán közülünk is megy valaki, de tetteinkkel mindenesetre ott leszünk a találkozón.” Kartus Ján nemcsak saját nevében beszélt. A csehszlovák munkásifjúság nevében mondta el. hogy mi a tartalma ennek a nagy kohóműnek, mi az igazi tartalma a „több acélt” versenymozgalomnak: A Béke. Ezért csapolnak egyre többacélt a villamoskemencékből, ezért jönnek Bukarestbe s ezért oly derűs a mosolyuk.

*

Érdeklődéssel indultunk Gottwaldovba, az egykori Zlínbe, a hírhedt Bata egykori birodalmába. Itt különösen alkalmiunk volt összevetni a tőkés múltat a szocialista jelennel.

Bata zlíni birodalma köré valóságos „legendákat” font az üzleti reklám. Ez a nagystílű tőkés kalandor, aki karmaiba kaparintotta a csehszlovák könnyűipar túlnyomó részét, mohóságában már nemcsak cipőt, zoknit, nadrágtartót és kenőcsöket gyártott, hanem elkezdett „eszméket” is gyártani. Amint az ország minden részében voltak saját kastélyai és gyárai, úgy volt „saját” elmélete is a kapitalizmusról, a tőke és a munka „békés együttműködéséről”, az osztályharc „káros hatásáról a legmagasabb profitokra. Persze ez a „saját” elmélet nem volt más, mint a fasizmus alkalmazásának csehszlovák változata. Bata kötelezte minden munkását, hogy „részvényese” legyen a gyárnak. ’ Egyszerű nyelvre lefordítva ez azt jelenti, hogy megcsonkította a munkások fizetését, akiknek béréből levonták a részvények árát. Bata megtiltotta a munkásoknak, hogy bérharcot folytassanak, hogy tagjai legyenek a szakszervezeteknek, nem is szólva a Kommunista Pártról.. Az elmélet így hangzott: a „részvényesek” nem harcolhatnak „saját” gyáruk ellen. Bata kényszerítette a dolgozókat, hogy az általa épített börtöncellákhoz hasonló skatulyaházakban lakjanak és az általa diktált súlyos házbéreket fizessék. Aki nem engedelmeskedett, akiről kiderült, hogy nem egészen ért egyet a „Bata-elmélettel”, azt nemcsak a munkából tette ki, hanem a lakásból is. Bata kényszerítette a dolgozókat, hogy az ő üzletében, a sajátmaga megszabta árakon vásároljanak. Bata nagylelkű volt és hitelezett is. A hét végén a munkások a fizetési borítékon rendszerint csak elszámolást kaptak, fizetést nem. A terror, megfélemlítés és a iegmagasabb profit — ez volt ennek az elméletnek a tartalma. A nácimegszállás alatt természetesen Bata együttműködött a fasiszta kalandorokkal, akiknek „szociális" politikája igen hasonló volt az

AZ ELET SZIKRAI

ROBOTOS IMRE, romániai magyar újságíró útjegyzetei

ö elméletéhez, ha ugyan nem volt ugyanaz. Bata Göringgei tárgyalt arról a lehetőségről, hogy a cseheket ki kel! telepíteni' saját országukból és Patagóniába kell szállítani őket egyrészt, mert a cseh ’’nemzeti lélek” számára j ez alkalmasabb működés! terület, más! részt pedig azért, mert Csehszlovákia j területe voltaképpen „német élettér”, i Bata kész volt a hazaáruló terv végre- i hajtására, nem rajta és nem Göringen múlott, hogy ez az „eredeti’, el- i mélet szintén megbukott.

j Gottwaldov — Zlínben a dolgozók í megvetéssel emlékeznek ma is a I évűi ölt tatára, a csehszlovák tő, kések legjellegzetesebb alakjára. De Gottwaldov már gyökeresen más város, mini Bata idejében volt, noha a felszabadulás előtt az ő tulajdonában volt a város kétharmada. Nemcsak azért, mert Gottwaldov modern szocialista várossá fejlődik, hanem azért is, mert új tartalmat kaptak a régi épületek is a kizsákmányolás eszközeiből a dolgozók iránti gondoskodás eszközeivé változtak. Persze sok idő fog még eltelni, míg az egykori tőkés-Zlín árnyéka is eltűnik az új város felől, míg végleg helyettesíteni lehet azokat a nyomasztó „Bata-cellákat”, amelyekkel teleszórták és megcsúfították a gyönyörű hegyoldalt.

A felszabadulás óta 5500 új lakás épült Gottwaldovban. Ujtipusú munkáslakások. családi házak, amelyek nemcsak a legnagyobb kényelmet biztosítják a dolgozóknak, hanem kielégítik művészi érzéküket is. A szocialista architektúra az embert szolgálja, azt tekinti feladatának, hogy az alkotó, dolgozó embernek nyugalmas, kényelmes és szép otthont adjon. Meglátogattuk az új munkáslakások egyikét. A város központjában lévő lakóblokk már külső kiképzésével is megragad, ellentétben a Bata-építkezés sivár, lapos, koporsószerű stílusával. A háztömb földszintjén gyönyörűen berendezett étterem van, kizárólag a ház lakói szániára. Látszik, hogy ez az étterem a dolgozóknak készült. Csillárok világítják meg a délszaki növényekkel teli éttermet. Az ablakpkon nehéz csip kefüggöny, a falakon domborművek. az oszlopok tövében szobrok. Minden asztalon virág s étkezés közben szól a rádió. Találomra becsengettünk az

! egyik első emeleti lakásba. Bradac ; iosef és családja lakik itt. Bradac Iosef j még nem érkezett haza, felesége, Ma! ria nyit ajtót. Kíváncsian elébünk jön j két kis leányuk. Danusa és Milena is. ! Háromszobás lakásuk vart. Iosef. az I egykori könnyűipari munkás, most főj tisztviselője az egyik helyi gyárnak, felesége Maria, munkásnő a precíziós műszereket gyártó üzemben. Mindketten élmunkások, ezért kaptak elsőkként lakást ebben a pompás munkásházban. Leülünk a szépen berendezett nappali szobában. Bradacova Mária saját gyermekkoráról ^beszél és közben megsímogatja a melléje húzódott két kis leányának fejét. — „Állandó volt házunkban a nyomorúság, — mondja. — Az én gyermekeim már nem tudják, mi a nélkülözés... Nem szabad, hogy megtudják soha.” — így mondja Bradacova Maria: Soha! Mindnyájan értjük, mit ért ezalatt. De Maria még meg is magyarázza szavait. Elmondja, hogy itt volt Zlínben, amikor megérkeztek a felszabadító szovjet páncélosok; férje csak később érkezett haza. Elhurcolták dolgozni Németországba. — ..Mi tudjuk, mit jelent a szabadság, mert részünk volt a rabságban, — mondja. — Tudjuk, mit jelent a béke, mert részünk volt a háborúban. Meglyédelmezzük drága kincseinket...” — Széttárja karjait. Azt akarja mondani, hogy mindazt, amit itt látunk. Az otthont, a gyermekeit, azt a nyugalmas, biztonságos, szép életet. Bradacova Maria bizonyosan meg is védelmezi mindezt.

Látogatást teszünk a SVIT üzemekben, a csehszlovák cipőgyártás legnagyobb munkatelepén. A termelés teljesen mechanizálva van, a szovjet sztahanovisták tapasztalatait a legszélesebbkörűen alkalmazzák. A SVIT üzemek a legutóbbi negyedévi tervét 101.7 százalékban teljesítette. ,

Az új viszonyok között itt is új emberekkel találkozunk. Csernoh Káról üzemvezető-igazgató a felszabadulás előtt cipőgyár! munkás volt. A felszabadulás után. a párt segítségével mérnökké képezte magát. A gyár messze felülmúlja az egykori Bata-üzemek teljesítményét.

Csernoh Káról megmagyarázza ennek a „titkát”. — „Most látjuk Igazán, hogy a szabad munka milyen teljesítményekre képes. Bata hajcsárai hiába állottak korbáccsal a munkások mögött. A börtönfegyelem nem ösztönözte az alkotóképesség, a találékonyság kibontakozását. Most pedig naponta születnek az újítások. A szabad munka talaján fogantak meg a szovjet módszerek, s ezek a legjobb segítőtársaink.” — A szabad munka, a szovjet segítség, a párt szüntelen gondoskodása, az új szocialista ipar magasabbrendűsége, — ime ez az új tartalma annak az új életnek, amely Gottwaldov falai között kibontakozott. Ennek alapján formálódnak az olyan új emberek, mint Bohuszlav Bunykg, a SVIT egyik büszkesége, a legmagasabb köztársasági érdemrend tulajdonosa. Bunyka egymaga annyit termel, mint korábban tíz munkás. Tervét 368 százalékra teljesíti és a napokban fejezi be a második ötéves tervet. Örülünk, hogy megszoríthatjuk ennek az újtipusú cseh munkásnak a kezét, akinek munkaasztala felett nagy vörös betűkkel két egyszerű szöveget olvashatunk. Az egyik a szocialista verseny eredményeit közli, a másik pedig a verseny célját Röviden így hangzik: Mír (Béke).

*

A gottwaldi örökségre, mint szeme fényére vigyáz a csehszfpvák nép. A- merre csak megfordulunk, mindenütt találkozunk ennek jeleivel. Csodálatos jel ez! Gottwald elvtárs az élet szeretetére, derűre, optimizmusra tanította népét. S a nép követi az útmutatást. Kohókat és munk^slakásokat épít, a szocialista technika alapjaira helyezi az ipart átalakítja, a mezőgazdságot. A karlovi-vary szanatóriumok, a bratislavai gyermekotthonok, a tlumacovi földművesszövetkezet, a vágvölgyi erőművek, az új nehézipari és könnyűipari gyárak, — ezt a csodálatos jelt viselik. Erről adott hírt Plzen ősi székesegyházának tornya is, amely mind a négy oldalán emeletnyi „nagyságú belükkel hirdeti BÉKE! Az**élet jele ez, a legyőzhetetlen élet jele, amely felmelegíti a szíveket és új lendületet ad az alkotómunkának. Az életnek ez a szüntelen áradása — az igazán mély humanista vonása a népi demokratikus rendszernek. Mindent az emberért, miattuk és érettük. Nincs és nem lehet ennél meggyőzőbb kifejezője az igazi, őszinte békevágynak.