Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-07-26 / 30. szám

АЛнн! Földműves 1953. július 26. A deákii EFSz törődjön többet a cséplési verseny irányításával ШЖ * • ■^ ■ •. •. > >i llftitl 'Ш .ú ■iggg.-f; A munkaverseny segítségével nyolc nappal előbb fejezte be az arafást a füri szövetkezet A vágsellyei járásban lévő deákii EFSz határa a szövetkezeti tagok szor­gos munkája nyomán egyik napról a másikra egészen új arcot öltött. Ez­előtt, körülbelül egy héttel még az a­­ranysárgává érett termést a nyári szél ringatta. A határ képe azóta sokat változott. A temérdek gabona le van aratva, keresztekbe összerakva. Tar­lószántásukat nagyrészben szintén el­végezték s a táblák szélén két cséplő­géppel folyik a cséplés. A betervezett 30 hektár másodtakarmányt elvetették és már zöldéi is. Az aratással kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy még hamarabb is vé­gezhettek volna, ha a szövetkezet ve­zetősége több gondot fordít a csopor­tok közötti munkaverseny irányításá­ra. Elkövették ugyanis azt a hibát, hogy az értékelést elhanyagolták, így azután a verseny elvesztette munkára­­mozgósító jellegét, s csupán egyes ta­gok vetélkedésévé vált. így, történhe­tett meg. hogy az aratási tervet sem tudták pontosan teljesíteni: 11 nap helyett 12 nap alatt arattak le. Ha na­ponta elvégezték volna a munkaver­seny kiértékelését és annak eredmé­nyét közölték volna az egész tagság­gal villámújság, hangszóró stb. útján, egész biztos, hogy az eredmény sokkal több lett volna. Teljesen téves és hely­telen Kántor elvtársnak, a szövetkezet elnökének az a megállapítása, hogy a szövetkezet tagjai nem tudják elvisel­ni azt, ha közülük valakit jól végzett példás munkájáért megdicsérnek. — Ez rontaná a munkafegyelmet — állapítja meg Kántor elvtárs. Az egé­szen természetes, hogy vannak lus­ták, akik a szövetkezetét hanyag mun­kájuk elfedésére használják fel. Nem örülnek a verseny értékelésének, el­lenkezőleg, kígyót-békát kiabálnak rá, hogy arra nincs szükség. Ez érthető, mert a munkaverseny értékelése során „kibújik a szög a zsákból" és kitudó­dik. ki, hogyan dolgozik. A munka-, verseny során jó eredményeket fel­mutató szövetkezeti tagokra az egész tagság csak büszke lehet, s követésre méltó példáúl szolgálhat munkájuk. Boldoczky jól ért mesterségéhez Az árnyék már jócskán megnyúlt. A délután már az estébe hajlik, de a nap még Oly melegen süt, hogy az uzson­nára készülődő kazalozók és a többi dolgozók hátán oda tapadt az ing. Az izzadságtól, portól kissé megtisztítják magukat az emberek s az árnyékba telepednek, hogy nyugodtan elfogyaszt­hassak uzsonrtSjukat. A pelyva és a törekhordó lányok a gördülő felett, viháncolnak, hevetgélnek, oda se nekik a munka. Később megtudtuk, hogy ők nem állandóan a cséplőgép mellett, hanem a kertészetben dolgoznak. Most „brigádon” vannak. Minden nap 7 ta­got ad a kertészeti csoport a cséplő­géphez. A cséplőgép mellett dolgozó többi tagok pedig Néma Kornél épí­tési munkacsoportjához tartoznak. Az a helyzet, hogy befejezésig az építke­zések szünetelnek. A legfontosabb fel­adat most a termés szemveszteségnéi­­küli betakarítása. Cséplőgépük általá­ban jól bírja az iramot. A cséplési na­pi norma 110 métermázsa és rendsze­rint 150—160 mázsát csépelnek ki 1200-as gépiikkel. A kicsépelt búza 81,9 fajsúlyú. A gép mellett összesen 24-en dolgoznak. Külön ki kell emelni Boldoczky elvtársat, aki jó kazalrakó­mester. A mester szó itt helyénvaló. Jó, formás kazlakat nem minden em­ber tud rakni, ahhoz érteni kell. Már­pedig Boldoczky elvtárs ért ehhez a mesterséghez. Olyan pompás kazlakat rak. hogy csaknem megszólalnak. A kazal oldalait többméter hosszú lécre szerelt gereblyével fésülgeti, csinosítja. — Fontos a kazlak jó elkészítése — mondja Szász Kálmán, a szövetkezet elnökhelyettese — azért is, hogy be ne ázzon, mert biz akkor több marad almozásra, vagy szükség esetén etetés­re is. Ha viszont a kazal elkészítését, megrakását — felületesen végzik, el­megy benne az esőié, hóié, s a szalma­­egy része elrothad — kárbavész. Szász Kálmán megállapítása teljes mértékben helyes. A kazalosokat nem érheti nagyobb szégyen, mint az, ha a kész kazal úgy néz ki, mint a kétpúpú teve háta; nyerges, vagy ha egyik fe­lébe rakták és féloldalas, s minden percben azzal kell számolni, hogy el­dől. Jó a munkakedv Hogy mennyire él a szövetkezet Rag­jaiban a munkakedv, azt néhány órai ottartózkodásunk alatt úgy a férfiak, mint a nők részéről tapasztaltuk. Ez kitűnt az egyik szövetkezeti tag sza­vaiból is, aki jóleső örömmel az arcán, büszkén újságolta másik kocsis társé­nak, hogy egy fordulóval megelőzte a kévehordásban. Osztényi Gyula gyen­gébb testalkata ellenére is derekasan helytáll az etetésnél. Egymás után, szépen, egyenletesen eteti a cséplőgé­pet. Sokan azt hiszik, hogy a gép gyor­san forgó dobjának mindegy, akárho­gyan adják bele a kévét. Osztyéni vi­gyáz arra, hogy ne kuszán, hanem egy irányban érjék a kalászok a dob­késeket. A zsinegvágó lány, — aiki a kévéket adogatja az etetőnek — már felülete­sebb munkát végez: nemhogy össze­­gyűjtené a zsineget, hanem bele enge­di a dobba s fel kerül a kazalra, kár­bavész. Pedig a szövetkezetnek a gép­állomás részéről éppen a sok kilogramm zsineg emeli az aratási költséget. Erre Néma elvtárs figyelmének ki kellene terjedni. De a többiek — akik látják az ilyen esetet — szintén hibásak, mert nem figyelmeztetik a kéve. illet­ve zsinegvágó lányt kötelessége tel­jesítésére. Az é’Jft említettük Boldoczky ka­zalrakó mestert, szükségesnek tartjuk Július 21-én örömteli napja volt a tanyi szövetkezet tagságának, amikor is délután négy órakor gabonából tel­jesítették szerződésbeli kötelezettsé­geiket. Ebből az alkalomból a szövet­kezet tagjai kötelezettséget vállaltak, hogy e hét végéig 400 mázsa rozzsal. 300 mázsa búzával 600 mázsa sörár­pával többet beadnak. A szövetkezet tagjai ezáltal a rozsért 82,000 koronát megjegyezni, hogy munkafeladata si­keres és jó elvégzéséhez a kazalon dol­gozó többi tagtársának becsületes mun­kája elengedhetetlenül szükséges. Ezt pedig társai részéről megkapja. A fiatal fűtő gondosan ügyel arra, hogy tűz ne támadjon. A tűzszekrény­­ből lehulló parazsat lohasztja, oltja, a mindig készenlétben álló fecskendővel. A másik — alig 50—60 lépésnyire levő — cséplőgépnél Hudák János cso­portja dolgozik, azaz, hogy dolgozna, ha el nem törött volna cséplőgép szal­­marázója. Délután öt óra körül történt a baj. A csoporttagok nem szívesen fo­gadták e váratlan eseményt. Ügy érte őket a szalmarázó eltűrésének híre, mint a mennyköesapás. Hogyne, hi­szen ennnél a gépnél úgyszólván na­ponta üzemzavar miatt több-kevesebb ideig — amíg kijavítják a gépet — ál­mok kell a munkával. Nagy a zaj most is a cséplőgép mellett dolgozó tagok között. Száll az „áldás” a gépállomás javítómunkásaira; az egyik asszony így szól: — Tegnap is elment a nap, ma is, teljesítmény meg nincs. A gabo­nánk így nem fogy. Mi nem akarunk két hónapig csépelni. — A másik pedig hozzáteszi: — Jó idők vannak, nem esik ez eső és itt kell rostokolnunk. Dol­gozni szeretnénk. Kántor János EFSz-elnök azzal fe­jezi be: „Februárban már kikiabálják, hogy 100 százalékra készen vannak a gépjavítással s most itt van a látszat­munka eredménye: naponta 70—80 mé­termázsát tudunk ezzel a géppel csak kicsépelni. Tavaly is, baj volt a csép­lőgépekkel. Időben figyelmeztettük a gépállomást a tavalyi esetre, nehogy megint a cséplés közben javítással baj­lódjunk, de- úgylátszik. a szó nem használt." A deákii EFSz tagjainak a vágsellyei gépállomással szembeni kifakadása jo­gos, mert nem tettek meg mindent an­nak érdekében, hogy a cséplés akadály­­mentesen, veszteségnélkül folyhasson Ezt a tényt — hogy a gépjavítást e­­gyes javítómunkások felületesen vé­gezték — a gépeket nem tisztították ki, az egyik gépész szavai is megerő­sítik. Haraszt Pál gépész az általa ke­zelt gépre ugyan nem panaszkodik, dt elégedetlenségét fejezte ki aziránt, hogy a tavalyi cséplés folyamán a gép­ben maradt szalmát, töreket nem tar­tották Szükségesnek eltávolítani. Ez felületességre vall. A vágsellyei gép­állomásnak az idei cséplés folyamán felszínre kerülő hibáiból le kell vonni jövőre a tapasztalatokat, de nem úgy. mint ahogy azt tavaly tették. Kovács István a búzáért 84.000 és az árpáért 164.020 koronát kaptak. A 13^vagon gabonáért a szövetkezeti tagok összesen 330.520 koronát kapnak, a szerződésen felül felajánlott gabona vételáraként. Ezért a mennyiségért a gabona normális ára 94.520 korona Tehát a szerződésen fe­lüli gabonáért a szövetkezet tagjai az előnyös árak következtében 236.000 korona jövedelemtöbblethez jutottak. Az érsekújvári járásban lévő füri szövetkezet tagjai tavaly 170 hektár gabonájukat 14 nap alatt learatták. Ebben az esztendőben már 542 hektár gabonájuk volt, amelynek aratását 12 nap alatt elvégezték. Tervük szerint az aratást július 25-én kellett volna elvégezni, de már 17-én készen voltak vele, ami annyit jelent, hogy pontosan 8 nappal hamarabb befejezték, mint azt tervezték. Ugyanakkor nem hanyagol­ták el a tarlóhántást sem, melyet ed­dig 80 százalékban elvégeztek. Ezt úgy érték el .hogy a traktorok nappal arattak, éjszaka végezték pedig a tar­lóhántást. Nem csoda, hogy ez a nagy telje­sítmény lelkesíti a szövetkezet tagjait, késő este. ha egy pohár sörre össze­ülnek, szívesen beszélnek arról, hogy az idén valóban megemberelték magu­kat, és váltig állítják, hogy továbbra is így fognak dolgozni. Az örömüket fokozza még az, hogy az idei termés va'óban gazdag. Állítják, hogy nincs a községben olyan ember, aki olyan gaz­dag termésre emlékezne, mint amilyen az idén volt. Nézzük csak meg, hogyan érték el a füri szövetkezet tagjai ezt a ter­mést? Elsősorban a jó munkafegye­lemnek köszönhetik, azután a jő mun­kaszervezésnek és főképpen a szocia­lista munkaversenynek. A szövetkezet tagjai felismerték a gazdag termés veszteségnélküli betakarításának jelen­tőségét és ezért reggel öt órától késő estig kint dolgoztak a mezőn. A muti-A pozsonyi és a oyitrai kerületekben egyre nagyobb mértékben folyik a be­gyűjtés. Naponta újabb és újabb járá­sok kapcsolódnak be a begyűjtésbe. Július 16-ig a pozsonyi kerületben 9 járásban, a nyitrai kerületben pedig 12 járásban folyt a begyűjtés. Első helyen a pozsonyi kerület áll 4.4 százalékos begyűjtés eredménnyel, utána Nyitra következik 1.46 százalékos eredmény­nyel. A járások között első helyen áll még mindig a Nagymegyer járás, amely e hó 16-ig 17 százalékos ered­ményt ért el a begyűjtésben. Utána Pozsony városa következik 14 száza­kacsoportok és a csapatok között, sőt még az egyének között is egészséges szocialista munkaversegy fejlődött ki az aratás gyors befejezéséért. A munkacsoportok között első helyre kerül Meracska Ferenc csoportja, melynek tagjai hát nappal korábban befejezték az aratást és négy nappal korábban kezdtek el csépelni, mint tervezték. Ebben a csoportban igen nagy igyekezettel dolgoztak és jó mun­kát végeztek Balassik Ferenc és Pócs József traktorosok. Mind a ketten na­ponta 31 hektár árpát arattak le. Ott ahol pedig a rozs vagy a búza magas volt. ott tíz hektárt arattak le na­ponta. A traktorosok között legjobb eBedményt Balázsik Ferenc érte el, aki kötelezettségvállalását, hogy 79 hek­tárnyi gabonát négy nappal korábban arat le, mint terve előírja, teljesítette és a tervezett 79 hektár helyett 109 hektár gabonát aratott le. Ezért a tel­jesítményért Balázsik traktoros meg­kapta az érsekújvári traktorállomás vándorzászlaját. Melacska elvtárs mezei csoportja, a Václav elvtárs csoportjának tagjaival együtt két gépen az első két nap alatt 445 mázsa gabonát csépelt ki. A szö­vetkezet tagjai kora reggeltől késő es­tig csépelnek, mert elsők akarnak len­ni a munkában és a begyűjtésben is. így járulnak hozzá a füri szövetkezet tagjai ahhoz, hogy egyre több kényé* jusson dolgozóink asztalára és egyre jobban megszilárdítsák a békét. lékkai, a negyedik helyen egyenlő be­gyűjtési átlaggal (10 százalék) a duna­­szerdahelyi és a somorjai járások van­nak, míg a további helyeket a szenei, galántai, Pozsony és környéke, nagy­szombat! és a szeredi járások foglalják el. A nyitrai kerületben 6.98 százalék­kal Komárom van az első helyen, utá­na következik Érsekújvár 5.10 száza­lékkal, Ögyalla 3.8 százalékkal. A többi járások között a következő sorrend alakul ki: Párkány, Verebély, Vágsely­­lye. Surány, Zselíz, Galgóc, Aranyos­­marót, Léva és Tapolcsány. A tanyi szövetkezet 236.000 koronát kap a terven felül beadott termékekért A nyitrai és a pozsonyi kerületben már több mint 21 járásban folyik a begyűjtés Keszölcés IV. típusú szövetkezete igen jó hírnévnek örvend a somorjai járásban. Hírneve visszatükröződik a beadás számaiban is, amennyiben marhahúsból már 195 százalékot tel­jesített és ma már mindössze 4 má­zsa hiányzik az egész évi beadás tel­jesítéséhez. Eddig tisztán a tojásnál maradtak le 5 százalékkal, viszont a sertéshúst 118, a tejet 115 százalékra teljesítették. Anton Zifcsák és Bors János elvtár­sak, a pártszervezet és a szövetkezet elnökei, mint jó gazdák bizakodással, jókedvvel tekintenek a jövőbe és fel­tétlenül meg vannak arról győződve, hogy szövetkezetük legalább két vá­gón gabonával és 4.0000 liter tejjel túlteljesítik a tervszerinti beadást. — Mindketten hangsúlyozzák, hogy a sza­bad bú’a és a szabad tej árára nagy szükségük van, mert állandóan épít­keznek. Szövetkezetük egyre nő. fej­lődik és mindig szükségük van egy kis pénzmagra, újabb befektetésekre, ha gazdaságukat tervszerűen bővíteni akarják, ha a fejlődéssel lépést akar­nak tartani. Most fejezik be például az új ma­­lacozó építését. Az elvtársak tisztán azt kifogásolják, hogy községükben még nincs bevezetve a villany és ez a mulasztás nagyon is hátráltatja őket a fejlődésben. Később azonban jókedvvel közük azt a hírt. hogy a járástól határozott Ígéretet kaptak hogy még ezidén őszre bevezetik köz­ségünkbe a villanyt. Munkájukkal kapcsolatban m elv-Jól dolgozik a keszőlcési szövetkezet társak a következőket mondják: — Amint látod, az aratással telje­sen elkészültünk és most teljes ütem­ben folyik nálunk a cséplés. Szövet­kezetünk kicsi, de tagságunk száma sem nagy, tehát a munka nátuak épp oly tervszerűséget követel, mint bár­mily nagy szövetkezetben. Együttesen kiküszöbölik a károkat Keszölcés 213 hektár szántóföldte­rület felett rendelkezik és 32 tagot számlál. A szántóból 91 hektár a ga­bona. Tekintettel arra, hogy közvetle­nül az érés ideje alatt jégverés érte termésüket és gabonájuk ledőlt, kész tervüket1 meg kellett változtatníok, mert egész gabonatermésüket lehetet­len volt gépi munkával learatni. A jégverés azonban nem. hogy el­vette volna a kedvüket a munkától, ellenkezőleg, arra serkentette őket. hogy erejük teljes latbavetésével ki­küszöböljük az okozott károkat. Haladéktalanul munkához láttak. — Közvetlenül az aratás előtt gyűlést hívtak egybe, amelyen az egész köz­ség férfiai. asszonyai, fiataljai, öreg­lei résztvetíek és alapos részletesség­gel megtárgyalták a aratási tervet Az aratási terv jelentőségével rr ndenki tisztában volt. Ezért az egész >ak»sság egy emberként bekapcsolódott a mun­kába. Mindjárt a gyűlésen megalakí­tották a két aratócsoportot Az egyik csoporthoz, amelynek az volt a felada­ta. hogy a tel.jeserr levert, földhöz ta­padt gabonát kézikaszával learassa, harminc dolgozót osztottak be. Ebben a csoportban főleg férfiak voltak és tisztán a kévekötők és a keresztrakók voltak lányok asszonyok. Ugyanakkor az önkötözőgéphez, amelynek az volt a feladata, hogy 60 hektár gabonát le­arasson. 12 tagú csoportot osztottak be. A csoport valamennyi tagja asz­­szony volt. Az asszonyok felváltva reg­­geltől-déüg és déltől az esti órákig két váltásban dolgoztak. Az aratás 10 napra volt tervezve, az elvtársak kicsit szegyenkezve vall­ják be. hogy másfélnapi késéssel vé­gezték el az aratást, de ugyanakkor megemlítik azt is. hogy az aratással egvidőben a takarmányt is gép segít­ségével lek- zálták, majd betakarítot­ták és három kazlat emeltek. Ezt a munkát főleg a község öregjei és fia­taljai végezték. A szemléltető példa — A tervszerű munka — mondja Bors János elvtárs. a szövetkezet el­nöke — sokat segített rajtunk. Min­denre jutott embe Amellett a ■ jég­verés is arra tanított meg bennünket, hogy ezután még alaposabban foglal­kozzunk a szovjet módszerekkel. Egy igen szemléltető példa előtt álltunk.. Tudniillik mi csak 50 százalékban ve­hettük el keresztsorosan a gabonát és, nagy meglepetésünkre azt tapasztal­tuk hogy a jégverés az egyszerű ve­tést teljesen a földhöz verte, míg a keresztsoros-vetés bármilyen súlyos is volt a kalásza, megbirkózott a jég­gel és ha itt-ott le is dőlt. alapjában megállt a lábán és az önkötöző min­den nehézség nélkül learatta. Tehát ebből is azt a tanulságot vontuk le. hogy minden esetben alkalmazzuk a szovjet módszereket. — Össze] bizony tábláinkon már csakis keresztsorosan vetjük el a gabonát. A tarlóhántás is megindult ugyan, de lemaradtak vele. Eddig 16 hektá­ron végezték el 6 hektáron pedig má­sodnövényt vetettek. A tarlóhántásnál azért maradtak ie mert a gépállomás nem bocsá.jtott rendelkezésükre egy külön traktort erre a célra Egyébként Nagy Zoltán traktorista, aki az ön­­kötöz.ögéppel dolgozott, lelkiismeretes munkát végzett. Napi átlagteljesítmé­nye 7 hektár volt. Ha a gépen nem lettek volna javítások, akkor az aratási időt biztos két nappal megrövidítette volna. Segítenek a szarvai szövetkezetnek A cséplési terv a következő képet adja Keszőlcésen , Egy 1.200-as cséplőgéphez a csopor­tot a következőképpen osztották be. A határból öt kocsis hordja a kévéket a géphez. Két kocsis a géptől egyene­sén Szarvára viszi a gabonát a be­­gyujtőraktárba. Öten dolgoznak a szalmánál, négyen a töreknél, egy etet. egy a gépet kezeli, ketten pedig zsákolnak. A mérlegnél vagy az el­nök, vagy a könyvelő dolgozik. A cséplés első napjaiban 160 mázsás eredményt értek el. De fel akarják vinni a 200 mázsa napi teljesítményig. Három napi cséplés után két vagon gabonát sikerült beszálütaniok Szarvá­ra. Az a tervük, hogy 28-ig beadják az egész kontigenst. A munka alapos megszervezése le­hetővé tette számukra azt is, hogy felszabadíthattak pár asszonyt, akik most már a cséplés idején bejárnak Szarvára segíteni az ottani szövetke­zetnek. mert kevés munkaerővel ren­delkezik. Arra a kérdésre, kik a szövetkezet legkiválóbb dolgozói az elvtársak azt válaszolják, hogy az egész tagság igen szorgalmasan dolgozik. Kiemelkedő teljesítményt azonban Kovács Ferenc­­né és Sárközi András szövetkezeti ta­gok érnek el. Végül arra a kérdésre vájjon lesz-e év végén jutalékosztás, az elvtársak jókedvvel és határozottan azt felelik: — Lesz, mert szorgalmasan dolgoz­tunk. sz. b.

Next

/
Oldalképek
Tartalom