Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-12-13 / 50. szám
/ 10 ftabad FÄMmfh^S Gondozzuk gyümölcsfáinkat: szakszerűen Végezzük el .a gyümölcsösökben az őszvégi munkákat A melegágyi telep őszi munkái Népi demokratikus rendszerük nagy gondot fordít a gyümölcstermesztés fejlesztésére. A szövetkezeteken keresztül gépeket, szerszámokat kölcsönöz a gyümölcstermesztő dolgozó parasztoknak. A gyümölcsfák betegségeinek, kártevőinek megelőzésére és leküzdésére szükséges szereket pedig ingyen juttatja az állam. Gyümölcstermesztésünk fejlődésének egyik követelménye, hogy szakképzett kádereket neveljünk. Gyümölcsfáink terméshozamának szempontjából nagyon fontos, hogy idejében, kellő gonddal végezzük el a védekezési munkákat a rovarok és növénykártevők ellen. A most soronlévő védekezési munkák: a fák tisztogatása és a gyümölcsösök talajának megművelése. A fatisztogatás a gyümölcsfavédelem alapja, amellyel nemcsak hogy elpusztítjuk a fán telelő kártevők egy részét, hanem a következő permetezés eredményességét is elősegítjük. A gyümölcsfák koronája idővel elsűrűsödik és a korona belsejét elzárja a napfénytől. Ennek következtében a gombák, s a különböző kártevők elszaporodnak. Ilyenkor ősszel az elszáradt, egymást keresztező vagy szúrágta ágakat le kell vágni és el kell tüzelni. (A teljesen kiszáradt fákat is ilyenkor kell kiásni). A faágak nyesésekor okozott sebeket éles késsel simára kell vágni, mert a símafelületü sebek hamarább behegednek. A simára vágott sebeket, — hogy a növényi és állati élősködők megtelepedését elkerüljük — légmentesen fasebkátránnyal vagy olajfestékkel kell bekenni. (A fasebkátrányt, a kőszénkátránynak körülbelül egy órai lassú főzése után nyerjük. A kőszén- | kátrány ilyenkor kenőcssűrűségű lesz.) j A lombhullás után a fákon maradó | száraz levélcsomókat, — amelyekben a j legveszedelmesebb lombkártevők telel- I nek át, — valamint az összeaszott gyű- i A szárított A cukorgyári szárított répaszelet tu- j lajdonképpen szárított ré'pakonzerv, amelyből vízben való áztatás útján ta-! karmányrépát készíthetünk. Valóban! répakonzervnek mondhatjuk, mert szá ráz levegős helyen korlátlanul, akár é- ! vekig is romlás nélkül eltartható. A ki- I fogástalan szárított répaszelet a vízben akárcsak 4 óráig ázott, ekkor is jól megduzzad, mert ezalatt négyszer annyi vizet szív magába, mint amennyi mölcsöket — amelyeket a vánkospenész csírái megfertőztek, — a metszéssel párhuzamosan, azonnal le kell szedni és elégetjni. Az egyik legveszedelmesebb lombrágó ellenség — a gyapjaspillangó, — már a nyárvégi napokban lerakja tojásait a vastagabb ágak alsó felére. Ezeket a csomócskákat tompaélű késsel kell eltávolítani. Az idősebb fák rücskös kérge, valamint a zuzmók és mohák alatt sok rovar bújik meg a tél viszontagságai, valamint a permetező anyagok elől. Ezeket a menedékhelyeket le kell kaparni a fák kérgéről. A tél folyamán, a gyümölcsösökben nagy károkat okoznak a nyulak. A nyulak ellen már ősszel tüskés gallyai, náddal vagy kátránypapírral kell befonni a fák törzsét, mellmagasságig. Óvakodjunk a szalma vagy kukoricaszár használatától, mert ez biztos menedéket nyújt a mezei pocoknak. A gyümölcsös talajának megmunkálását, trágyázását, a gyümölcsfák tisztítása után kell elvégezni. Fontos feladat ebben az időben a gyümölcsösök talajának trágyázása. A jól megérett istállótrágyát egyenletesen szórjuk szét, hektáronként 250— 300 mázsát számítva. Igen alkalmas tyágya a fahamu is. A fahamuval trágyázott gyümölcsfák virágzása erőteljesebb, gyorsabb a megtermékenyülé- j sük folyamata, gyümölcsük keményebb, ízletesebb, nehezebben hull le a fáról. Ezek a gyümölcsök könnyebben szállíthatók és több ideig tartanak el. Trágyázás után azonnal szántsunk, mégpedig hantosán, hogy omlósabb, rögmentesebb talajhoz jussunk. A gyümölcs igen fontos tápanyagokat tartalmaz. Igyekezzünk tehát gondosan, lelkiismeretesen elvégezni az őszi teendőket a gyümölcsösökben, hogy jövőre több és jobb gyümölcs kerüljön a dolgozók asztalára. répaszelet a súlya. Éppen ezért nem etetjük szárazon, hanem vízben való áztatás után. Különben az állatok gyomrában! duzzadna meg és ezzel étrendi zavaró-1 kát okozna. Igen lényeges, hogy a ré-: paszeletet ne közvetlenül az etetés előtt j áztassuk be, hanem legalább minden e-| tetés alkalmával készítsük így elő a következőhöz való adagot. A szelet különben egyik napról a másikig is ázhat. Engedjük malacainkat télen is szabad levegőre A szopósmalacokat 5—10 napos koruktól — az időjárástól függően — az ősz folyamán is szabad levegőhöz, napfényhez kell juttatnunk. A szabadlevegőn, napfényen való mozgás elősegíti csont, izom, szív, tüdő fejlődést, élénkíti az anyagcsereforgalmat, jó étvágyat biztosít, kifejleszti a szervezeti szilárdságot. A malacok lehetőleg napsütéses időben legyenek a szabadlevegőn. Borús, hűvös időben a nap déli óráiban tereljük ki őket és addig hagyjuk a szabadban, amíg a borzolt szőrzetükkel a fázás jeleit nem mutatják. A malacok szabadban való mozgatása az istálló közelében, széltől védett helyen, gyepen, történjék. A szabadleveyőnek a mala- i cok fejlődésére gyakorolt kedví/ó hatá- j sát bizonyítja az Állattenyésztési Kutatóintézet egyik kísérlete, amelynek I eredménye szerint a tetszés szerint ! szabadlevegőre járó malacok 70 napos j korukban 2.6 kg-mal (17 százalék) vol- j tak nehezebbek azoknál, amelyek nem jutottak friss levegőhöz és napfényhez. De nemcsak nehezebbek, fejlettebbek és életerősebbek voltak, hanem V kg súlygyarapodás eléréséhez 9 százalékkal kevesebb takarmányra volt szükségük. A zöldségtérmelés kora tavasszal tele van sürgős munkákkal. Kora tavaszszal kell elvégezni a tavaszi talajglő-' készítő munkákat, szabadföldbe a legkorábbi magvetéseket és tavasszal kell megnevelni melegágyban a korai káposztafélék, zeller, paprika, paradicsom palántáit. A kora tavaszi hetek tehát zsúfoltak a sürgős munkától. Ezért ilyenkor őszszel végezzük el azt, amit csak lehet\ A melegágyi telep körül bőven akad munka. Olyan termelőszövetkezeti csoportok vagy termelők, akik még eddig zöldségtermeléssel nem foglalkoztak, készítsék elő melegágyi telepüket. A telep helyét jól válasszuk meg. A melegágyi telepét sohase helyezzük el a terület legmélyebb pontján, ahol a talajvíz, az olvadó hóié összegyűlhet. Ügyeljünk arra is, hogy teljesen szabad, napsütötte helyen rendezzük be. A zöldségnövények napfény nélkül nem fejlődnek. A melegágyi sorok kelet-nyugat irányban húzódjanak, hogy a napfényt növényeink jobban hasznosíthassák. E- zért emeljük meg a melegágyi ablakok északi oldalát 5—10 cm-rel. Az egyes sorok között 80 cm széles kis . utacskák húzódjanak. Ezeken az utakop járunk, hordjuk le és fel a melegágyi ablakokat, takarókat, végezzük el a levegőzést, öntözést. A gyakorlat szerint ez az útszélesség a legmegfe- I lelőbb. i A melegágyi telep közepén jó, ha legalább 6 méter széles kocsiút húzódik. Ez az út necsak a kocsijárás miatt legyen ilyen széles, hanem azért is, mert ide rakjuk a melegágyi ablakokat, takarókat. Jó, ha a széles kocsiút a melegágyi telep szélein is végighúzódik a kerítés mentén. Végül az egész melegágyi telepet a fagy ellen legalább 15 cm vastagon szalmás trágyával, törekkel beborítjuk azért, hogy a föld át ne fagyjon, a melegágyi trágya bomlásából keletkező meleg ne a föld fagyának kiegedésére fordítódjék. Régi kertészetnél való munkák A régi kertészetnél szét kell szedni a melegágyi kereteket, el kell raktározni olyan helyre, ahol csapadék nem éri, mert a deszka két év alatt tönkremegy. Éppúgy elraktározzuk és fedél alá helyezzük a melegágyi üvegeket is. A komposztot összehordjuk prizmába 1.5 m széles és 1 m magasan, hogy az összekeveredjen és kifagyhesson. Az ilyen alkalommal hordunk hozzá friss trágyát, esetleg műtrágyát és így feljavítjuk a komposzt szerkezetét. A gödrökből kihordjuk az összeérett trágyát és a legközelebb lévő parcellát trágyázzuk meg vele. A kiürült gödröket szintén telehordjuk alommal, amit azután tavasszal felhasználhatunk friss trágya keverésénél. A melegágyi kereteket ősszel és a tél folyamán kell elkészíteni. Tehát ha korán akarunk termelni, halaszthatatlanul szükséges, hogy ezen munkákat még ősszel elvégezzük. / Tenyésszünk selyemhernyók Még abban az időben ismerkedtem meg a selyemhernyó tenyésztésével, amikor édesapám a bankárok és végrehajtók kezében sínylődött a kölcsönvett pénz miatt, amit házunk építéséhez felvett. A 14 százalékos kamatot sehogysem tudtuk fizetni és mindig hozzácsatolták a tőkéhez. Kis földünk rnSí más kezébe került, elárverezték. A tőke azonban maradt, mert a földünk csak a kamatra lett elég. Ekkor kezdtem a selyemhernyó tenyésztéshez, ami kisegített bennünket, hogy házunkat nem árverezték el. A felszabad dás után eszembejutott újra a selyemhernyótenyésztés s habár minden nap munkába vagyok, azt gondoltam, 7 gyermekem közül 5 már nagyobb; ezek is segítenek. A prágai selyemhernyótenyésztő vállalathoz fordultam, amely megadta az utasításokat és 1952—53-ban ismét sikerrel járt hernyótenyésztésem. A múlt évben a bevételből egy szép sertést, ez idén pedig fiamnak szép karórát vettem. Elhatároztam, hogy jövőre is tenyészteni fogok, mert 40 napi munkával, befektetés nélkül szép iövedelemhez jutunk s ami a fő. hazámnak és pártunknak segítek a tervgazdálkodásban. Ezért kérem azokat, akiknek selyemhernyótenyésztéshez idejük és kedvük van — és vidékükön van elegendő eperfa, melyhek leveleit fogyasztják a selyemhernyók — már most jelentkezzenek és kérjenek felvilágosítást az alábbi vállalattól, melynek cime: Hedbávnický odbor, Praha, XII. Be'ehradská 40. Szabó István, Alsóvárad 7 1953. december 18. A sikeres méhtenyészíés legfontosabb alapfeltétele A sikeres méhtenyéstés legfontosabb alapfeltétele, hogy a méhész bele tudja magát élni a méhek titokteljes életébe, Kell, hogy fel legyen fegyverkezve kellő megffgyelőképességgel, hogy észrevegye a méhcsalád életét hátráltató körülményeket. Hogy a méhész lelke összeforrjon a méhcsalád intim életével, kell, hogy tanulmány tárgyává tegye a mehet. Figyelemmel kell őt kisérnie élete első percétől kezdve a végső kimúlásig. Nyitott szem és tevékeny ész a legjobb könyv, amely nemcsak megkedvelten a -méhet, hanem módot nyújt a méhésznek, hogy kényes helyzetben Is meg tudja találni a helyes utat kedvencei segítségére. Az anya egyenes fullánkja segítségével leereszti a dolgozó sejtbe a petét s egyúttal hozzáragasztja egyik végét annak fenekéhez ragasztóval, amely a méregzacskóban van mint méreg elhelyezve. Első nap merőlegesen áll a pete a sejt fenekén, amely 34—ЗЭ l’ok Celsius melegnél nagy változásoknak van alávetve. A leglényegesebb változás előidézője a heremag, amely találkozván a petében a sejtmaggal s az eredetileg férfinemü petét nőnemre változtatja át. Második napon érési folyamata folytán a pete puhul és a sejt feneke felé hajlik. Harmadik napon már a sejt fenekén fekszik és mutatkozik benne a fejlődő kukac, álca. Az álca nyújtózkodásai folytán a pete burka fölreped s kibúvik belőle kicsi, szemmel alig látható álca, amely a sejt fenekén félkör alakban fekszik tápnyálban, melyet a fiatal méhek még a buroktól való megszabadulása előtt adtak a sejtbe. Az álca fejlődésének második napján már kör alakot képez a sejt fenekén. Harmadik napon kitölti a sejt háromnegyed részét s ezen naptői kezdve változik eledele is. Addig teljesen elkészült, kész tápnyállal táplálták, amely testén át szivárgott belsejébe, a negyedik naptól kezdve, nemcsak minőség, hanem mennyiség tekintetében is megrövidítették az anya, vagy a here tápanyagához viszonyítva. ötödik nap elmúltával az álca fejlődése befejezéshez közeledik, betölti teljesen a sejtet. 5 és fél, illetve 6 nap után befedelezik a méhek a sejtet s az álca 12—13 napi bebábozási folyamatnak veti alá magát. Az álcák eledelét a fiatal méhek, az úgynevezett dajkák készítik elő. Fehérje-anyagot kiválasztó mirigyek által előállított tejet, mézzel és megrágott Virágporral összekevernek, pépet készítenek a szájukban, melyet adagokban nyújtanak igen rövid időközökben az álcáknak. A dolgozőméh eledele 4 százalékos táplálóerőt tartalmaz, az anya 30 százalékos, a here 16 százalékos tápereju eledellel fejlődik. Míg az anya és a hereálcák bővelkednek az eledelben, addig a dolgozőméh álcája fűk,! ran van ellátva. A silányabb és kimért adagú tápanyag hátráltatja a fejlődését, elsatnyul, elkorcsosodik. A bölcsősejt befedelezése után az álca bebábozik. Mirigyei által kiválasztott szálakkal begubózza magát s átalakul bábbá. Ezen állapota 13—14 napig tart. Zander szerint a dolgozó méh fejlődési időtartama a következő: Mint pete 3 nap, mint álca 5 és fél— 6 nap és mint báb 12—13 nap, összesen 21 áiapot vesz igénybe. Életerős, elegendő eledellel, főleg virágporral rendelkező és egészséges méhcsalád álcái fehérszínüek, duzzadtak, domborúan befödelezettek.. Behorpadt fedőtetők, sárgás színű álcák szegénységnek vagy betegségnek a jelet A befödelezett fiasításos sejtek közötti üres sejtek betegeskedő anyákról, vagypedig a Ipeték életképtelenségéröl tesznek tanúbizonyságot. Mindkét esetben az anyát ki kell cserélni. A báb érettségi fokát megállapíthatja a méhész a födél fölemelésével. Az anyabölcsőt nyitogatni nem szabad, mert a méhek nem fedelezik be újra, mint a báb sejtjét. . A bebáhozástól számítva 8—9-ik napon fehér, 10-ik napon barnás, 11-ik napon sötétszínű a feje a bábnak, 12-ik napon a fedőlemez közepén látható kis nyílás, melyen keresztül a születendő méh levegőt kap. Majd körülrágja a fedőlemezt, kibúvik a sejtből hamu- V szürke testéhez hozzátapadt szőrével, a fiatal munkásnő. Az újszülött gyámoltalanul mászik a kereten s keresi a mézet, hogy a 12 napi éhségét csillapítsa és szedjen erőt a reá váró kötelességek végzéséhez. Viselkedése jóindulatú, érintésre meglapul, mint a szelíd tyúk, nem jut eszébe, hogy kitolja fegyverét, a fullánkját önvédelemre. Ezen tulajdonságát megtartja, míg nem tette meg a fiatalok tájékozódó repülését. Korának első hetében az álcák etetésével és azok melegítésével foglalkozik, onnan a neve is „dajka”. Ezen hivatása teljesítését lehetővé teszik á kifejlődött fehérje kiválasztó mirigyei) melyek épp ebben a korban választanak ki legtöbb fehérjét, tejet. A fehérjekiválasztó-mirigy, a szájüregben van. Bogyószerű, alkotó részeV összekötöttek a főcsatornával, vékony vezetékkel. A mirigy terméke összegyűl a szájban, mint kész tápnyál s ez a fiatal kukacok, az anya és a herék eledele. Ezt felrágott virágporral keverve tálalják csak a 4 napnál idősebb kukacoknak. A méhek által kiválasztott fehérje hasonló a tehén tejéhez, csakhogy 5-ször több fehérjét és 1 és félszer annyi zsírt tartalmaz. A méhek egy heti etető foglalkozásuk miatt jobban táplálkoznak, eledelük emészthetetlen részei megtömik a végbelet, amely kényszeríti őket, hogy kirepüljenek a kaptárból tisztulási repülésre. Az első röptűkben, amelyben csak kis kört írnak le a levegőben, megszabadítják testüket a felesleges tehertől, a következő második és harmadik repülésük már tulajdonképpen iskolája a fiatal méheknek. Repülésük közben megismerkednek a kaptáruk röplyukának helyével, nehogy saját házuk helyett idegen család kaptárába repüljenek, ahol biztos halál várna rájuk. KIS HÍRADÓ Az Uzbég SzSzK-ban a méhek a forró napokon csak 11 cráig dolgoznak. Ekkor 'abbahagyják a munkát. Délután 6—7 óra között repülnek ki újból, és alkonyaiig dolgoznék. A hőség mellett sok gondot okoz a méhészeknek a levegő alacsony páratartalma is. Az anyák a száraz levegő hatására beszüntetik a petézést. Emiatt a családok öreg méhekkel gyengén mentiek telelőbe, és tavasszal nincs elegendő gyűjtőméh a gyümölcsösök megpoi zására. A száraz levegő káros1 hatását a méhészek úgy mérsékelik, hogy a családokat híg eleséggel etetik, a kaptára - kát csatornák fölé, földkunyhőba helyezik. Használnak agyagkaptárakat is. (Pcselovodsztvo, 1953. 7. szám). ♦ A méhészeti kutató-intézet 1951-től nagyobhsejtü mülépet próbál ki a gyakorlatban. A sejtek átmérője 5.65 és 5.85 mm. A méhek a nagyobbsejtü műlépet szépen kiépítik. Az anya megtermékenyített petéket rak bele. Az ezekben a lépekben fejlődött dolgozók nagyobbak. Teljesítményük az eddigi adatok szerint 20 százalékkal magasabb, mint a kisebb sejtekben fejlődött méheké. Az elért eredmények aiapján a kísérleteket szélesebb körben folytatják. (Pcselovodsztvo, 1953. 7. szám). ♦ A Szovjetunió középső területein élő méhek a mézes sejteket úgy födik be, hogy a méz és a viaszfedél között levegöréteg marad. A déli méhek a sejtben levegőt nem hagynak. A. viaszfedelet közvetlenül a mézre fektetik. Ha в déli méheket északra telepítik át, akkor a méz fedési módját megváltoztatják. A méz fedési módjában tapasztalt különbségre eddig nem találtak magyarázatot. Gubin V. A. szovjet méhész-kutató e jelenséget most azzal magyarázza, hogy a viasz és a méz a hőmérséklet változásának hatására térfogatát nem egyenlő mértékben változtatja. Hidegben a viasz jobban összehúzódik, mint a méz. Ha a méhek a sejteket azokon a vidékeken is teljesen teleraknák mézzel, amelyeken a hőmérsékleti különbségek nagyok, akkor a mézzel telt sejtek nagy hidegben megrepednének. Az összehúzódó sejtekben a méz nem férne el! (Pcselovodsztvo 1953. 7. szám.) Л 7
