Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-12-13 / 50. szám
4 петит' _ __ FoMmfittfe 1953. äecemSef 13. SZOVJET HÍRADÓ Aranykezű asszony Egymillió liter tej! Ennyit fejt kii 20 év alatt Marija Gortova, a Moszk-1 va melletti Eesznije Poljani szovhoz: fejőnöje. Huszonkét évvel ezelőtt Gortova mint fiatal menyecske került a szovhozba Egy darabig a földeken dolgozott. Egy nap azonban az igazgató rábízta az újonnan húzott tehenek fejesét. — Még sohasem fejtem. — Arany keze van. Ég a kezében a munka — mondta az agronómus. ... S ma Gortova a Szocialista Munka Hőse, mint mondottuk „milliomos ’. Hét gyermek anyja, a legidősebb fia most nősült, a legkisebb három éves. Ha kérik Gortovát, beszéljen arról, hogyan növelte meg a tejhozamot és a tej zsírtartalmát, szerényen lehajtja fejét: — Szégyen is lenne; ha ilyen jótakarmánnyal nem növelném a tejhoza> mot. A növénytermesztőknek jár köszönet. Az ilyen túlzottan Szerény beszéd hallatán valaki a szovhozba látogatók közül ravaszkásan megjegyezte: — A maguk gazdaságában nem másodrendű-e a fejőnő szerepe? Van villamos fejőgép, van bőséges takarmány, önműködő itatok — ezek elvégeznek mindent. — A gépekkel is egyéni módon kell bánni, — felelt elvörösödve Marija Gortova — a tehén pedig élő szervezet! Mindegyiknek sajátos Ízlése, szokása van. Az egyiket például kefével kell megmosni, a másikat fahánccsal, a harmadikat kézzel kell megdörzsölni, amikor elérkezik a fürdetés napja, a szombat. Ismerni kell a tehenek „jellemét”, akkor adnak gazdagon tejet. Nem hiába fejünk egyiktől-másiktól 6—& ezer liter tejet is évente. Hogy bánhat Gortova az emberekkel, ha az állatokról is így beszél? A sztavropoli aranygyapjú Özönlik a sztavropolvidéki, Idei nyírású gyapjú Moszkva, Ivanovo és sok más város fésűfonógyáraiba. Nagy kincs ez: harminc deka szükséges belőle egy méter legjobbrríinoségú szövethez. Vájjon hányezer vásárló dicséri majd meg a juhtenyésztők jó munkáját? Kora reggel látogattunk el a nyevinnomszk-kerületi Molotov-kolhozba, megnézni ennek a finom nyersanyagnak a forrását. A karámokban duruzsolnak a villanyerővel hajtott nyírógépek. Sokmillió juhot nyírnak meg a sztavropolvidéki kolhozokban, de azért minden gramm gyapjúra ügyelnek, ameilett sietni is kell a nyírással, hogy a jószág mielőbb kikerüljön a legelőre és gyorsan megnőjjön az új bundája! Viilapygéppel háromszor-négyszer gyorsabb a nyírás és ugyanakkor tizenöt-húsz dekával több gyapjú vágható le minden állatról. A sztavropoli juhfajtának roppant finom, selymesfogású, hosszúszálú, rugalmas, erős a gyapja. Kitenyésztéséért Venjamin Sznyegovoj főzootechnikus és Szergej Pasztuhov, a , földművelési minisztérium munkatársa -Sztálin-díjat kapott. A gyapjúhozam három évvel ezelőtt hat kg volt egy állattól, azóta már megközelíti a hét kilót és egyidoben a gyapjú minősége is javult. A sztavropolkörnyéki „Szovjet gyapjú”'szovhoz dolgozói most kísérleteznek vele, hogy elérjék a nyolckilogrammos hozamot. Gyógyító főzelékek A moszkvai Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémia kertészetében már siker koronázta a kutatók olyirányú kísérleteit, hogy a zöldségfélékben fokozzák az olyan anyagok képződését, amelyek a táplálkozás és a gyógyítás szempontjából egyaránt fontosak az emberi szervezet számára. A növényeket többízben speeiáls oldatokkal öntözték és elérték, hogy a saláta és paraj jódtartalma három-négyszeresére, a paraj vastartalma hatszorosára emelkedett anélkül, hogy ízük megváltozott volna. Csak a fokozott jódtartalmú retek vesztett valamennyit csípősségéből. A növényekben lévő táp- és gyógvanyagokat könnyebben dolgozza fel az emberi szervezet, ezért értékes a szovjet tudósok újabb kísérleti eredménye. A Barátsági Hónap tiszteleté j e A komáromi járásban lévő ekeli földművesszövetkezet tagjainak csupán 10 mázsa sertéshús hiányzik egészévi beadási kötelezettségük teljesítéséhez. A Csehszlovák-Szovjet Barátsági Hónap tiszteletére kötelezettsgéet vállaltak, hogy az év végéig még 80 mázsa sertéshúst adnak be. Ezenkívül ugyancsak tervenfelül 5000 liter tejet bocsájtanak dolgozóink közellátására. Ё két vállalás teljesítésére az ekeli szövetkezeti tagoknál meg vannak az előfeltételek. Árverés a leningrádi „Prémpalotáhan44 ' Először, másodszor, senki többet, harmadszor... A. Kaplin, a „Szojuzpusnyina” elnöke koppant a fakalapácscsal. A leningrádi „Prémpalota” nagytermében tucatnyi kapitalista ország — Ausztrália, Kanada, Dánia, Finnország. Anglia, Hollandia, Olaszország, Svédország, Svájc. Egyesült Államok stb. — nyolcvan nagy szőrmevásárlő cégének képviselői vetélkednek egymással a 24. Nemzetközi Szőrmeárverésen. A. Kaplin kalapácsa egymásután emelkedik fel. A külföldi cégek képviselői szakértő kezekkel vizsgálják a szőrme-kollekciókat; elég fényes-e, nem hulltk-e a szőre, jól van-e kikészítve, s azután hatalmas tételekben vásárolják a szebbnél-szebb fajtákat: a cobolyt, a fehér görényt, hermelint, „Hal gyárak44 Keresett halfajta a káspitengeri sőregtok frissen, konzerv alakjában, vagy szárítva egyaránt. Különösen kedvelt fogyasztási cikk az ikrája is. A szovjet népgazdaság nagy gondot fordít e halfajta tenyésztésére, szaporítására. A folyótorkolatoknál például, ahová a sőregtok ívás idején vonul, tenyészállomásokat létesítettek. Az egyik állomás az Ural-folyó torkolatánál, a Kurikin-szígeten működik. Tavaszszal, amikor megkezdődik az ívás, mesterségesen termékenyítik meg a halikrát, majd a halporontyokat és apró halacskákat gondosan nevelik. Kezdetben nem igen sikerült a mesterséges megtermékenyítés, kiderült ugyanis, hogy a torkolatnál vetett ik- j ra csak később, a víz sodrában, útköz- \ ben érik meg. Nyikoláj Gerbilszkij, le- I pézsmehódot, nyestet, nercet. Idén, külön sikere volt a festett asztrahánperzsának, amelyet a nyugateurópai országokban puhasága és csillogása miatt kedvelnek. A külföldi cégek képviselői az üzleti órák után színházakba, múzeumokba, sportmérkőzésekre látogatnak el. miközben már gondos kezek csomagolják a ládákba a hermelint, nercet, amelyet nemsokára Párizs, Róma, New- York, London utcáin csodálnak meg. A szovjet prémvadászok zsákmánya, a prémesállet-farmok „termése” egyre több kapitalista kereskedőt vonz évente a leningrádi nagy árverésre, s a „Prémpalotában” megkötött alkuk is erősítik a béke megszilS.dítása szempontjából olyannyira fontos nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokat. ningrádi egyetemi tanár megtalálta az érlelés gyorsításának módszerét: a halak agyfűggelékébö! nyert hipofiziskivonatot injekcióstűvel a tokh il hátizmába jutatt.iák, és ettől mind az ikra, mind a haltej 24 óra alatt megérik. A megtermékenyített ikra a folyóvízbe süllyesztett, vékony' dróthálóból készült ládikókban kél ki. Az emberi „beavatkozás” azt eredményezte, hogy átlagosan minden száz ikrából nő fel egy tokbal, míg természetes körülmények közt legfeljebb mintegy 150 ezer ikrából — ennyi ikrát vet egy anya — nő fel egy tokhal. Az ivadékokat repülőgépen, hűtött tartályokban szállítják a Káspi- és Arai-tengerhez. A Szir-Darjába és az Amu-Darjába- hat évvel ezelőtt több mint 11 milíió halivadékot szállítottak, a jövevények hamar megszokták az új környezetet és azóta már méteres példányokká fejlődtek. LEONYID PERVOMAJSZKIJ: JDefőfi (Sándorhoz Kúnszentmárton, Szememre nem jön álom. Ö élt és énekelt e földön, ő! Jártam már ennél szebb és rútabb tájon, van sok város, falu, folyó, mező. Szétlőtt, sötét házak. Nem én akartam. És nem te dúltad szét nálunk a kertet; de háború van. Toliam mellett kardom, így jöttem országodba. Jönnöm kellett. . Ez hát a zápor, mely téged vert régen... Ma én vagyok, kit bőrig áztatott. Hajdan s ma is csak egy nap kél az égen, csak egy a csermely, mely itt lenn csacsog. És épp e fák lesték egykor (ki tudja), mi fájt, mi ébredt, zengett szíveden: merről eredt s hová vitt sorsod útja — e fáktól végre megkérdezhetem. Te is tollal s karddal mentél csatába. Tán épp ez volt tanyád egy éjszakán S itt ez az éjszemű lány — unokája annak, kit még te csókoltál, talán. Találkoztunk, bár száz év választ széjjel. Köztünk nincs per, testvérré tett a kard. Míg elmerengtünk, véget ért az éjjel: amott már halvány pírt öltött a part. A nap közéig. Felszáll a páratenger. Lelkemben ős-reménység ébredez. Eggyé olvasztott bennünket november: — egyforma vér — s esőcsepp permetez ... 1 RADÖ GYÖRGY fordítása, ANDREJ MALISKO: /Я béke hazája Nem szellő, hajnaltáji permet, nem vészes, szárnyas fergeteg — Hazám lehellete csapott meg és járta át a szívemet — viharvert, napsütött vizekkel s akár tavaszi áradat, mezőkkel, melyek mint a tenger, az égig felhullámzanak; s ahogy, ha gyermek ajka rebben, s röpítve madarak daiát, 4ágy szirmok fellegével frissen, üdítőn, mint az ifjúság. Nem pirkadat piros rubiniján kápráztatott el a világ — Hazám, a te szemed tekint rám, tüzes napként telkembe lát. Erő és bölcseség e szempár, mögötte múltúnk harctere s jövendőnk hajnala dereng már, világos sorsunk int vele. Milyen bástyákat vertünk szét mi, milyen utak hátunk megett! Zizegnek Volgánk bő sztyeppéi, dombok kéksége integet. Barátságot, békét e tájról vitt szovjet földünk hős fia a Kárpátok ormára s távol, a Duna-táj lankáira. Pusztuljon minden rabság végre, csalás, erőszak — vesszenek! Anyám — a szabadság felé te — a földet szárnyakon viszed! ■ t ?. ri"V! Polgár István fordítása Az irigységet ősidőktől fogva csúnya tulajdonságnak tartják, rossz embernek az irigyet. A szovjet ember megveti azt, aki mások sikerére irigykedik és könnyen akarja megszerezni azt, émit más álhatatos munkával ér el. De vájjon mindig rossz ember az irigy? Akkor is, ha nem személyes érdekből irigykedik? Ha ugyanazt, amit e másik eiért, a kollektíva, a társadalom érdekében szeretné megszerezni ? Ilyen ember Makar Poszmitnij. Javakorabeli férfi, aki bánatot is, örrfrhöt is sokat látott életében. Csaknem harminc esztendeje vezeti ' ugyanazt a kolhozt, az odesszai „Bugvonnij"-t. És ez az ember nagyon féltékeny a mások sikereire és eredményeire.A kolhozok születésének hajnalán, amikor kevés tapasztalatuk volt a kollektív munka szervezésére, csak alecsony termést értek el. A szomszédjuk, a Szevcsenko-kolhoz, ugyanakkor már bőséges termést takarított be, mert az agrotechnika előírásai szerint művelték a földet, volt traktoruk. — Hej, ha nekünk is lenne, traktorunk' — gondolta ekkor Poszmitnij. Traktorra vágyott és ez a vágyakozás nem hagyta nyugton a fiatal elnököt. Legalább kölcsön szerezhetett volna egyet. De honnan)? Az állam e segítségükre sietett: kaptak kö'csönt. Csakhogy az összeg nem volt elég. Honnan vegyék a többit? — Eladunk néhány pár lovat — ajánlották az igazgatóság tagjai. Sokan ellene voltak, mert igaz ugyan, hogy a lovak már a közösbe tartoztak, de még mindenki emlékezett rá, hogy melyik melyiké. Kiét adják, el? Hosszas vita után a traktor mellett szavazott a többség. S 1926—27-ben Vaszil Minko: A nyughatatlan ember már traktorral művelték a földjüket. Két év múlva jött a második traktor, majd a harmadik. Aztán a Szevcsenkokolhozból szervezte meg az állam a Szovjetunió első traktorállomását, volt) annyi traktort amennyi kellett. Így hát a gépi megmunkálás folytán a kolhoz egyre gazdagabb termést takarított be a földjéről. Ebben az időben zajlott a forradalom a mezőgazdaságban: a kollektivizálás. Az ő kolhozuk sem volt már sziget ez egyéni parasztgazdaságok tengerében. Eltelt néhány év, s új tagokkal duzzadt fel a kolhozok nagy családja. A régiek, a tapasztelt Ŕolhoztagok jártak elől, maguk után vonva az elmaradozókat. Büszkeség öntötte el Poszmitnij szivét: kolhozuk lett a legjobb a kerületben. Meghívták a legjobb mezőgazdasági dolgozók kievi tanácskozására, ahol ilyeneket hallhatott Ukrajna legjobb kolhozistái szájából: — Ebben az évben 1 millió rubel jövedelmet értünk el. — A mi kolhozunk azt már tavaly elérte — jelentette ki valaki a Zaporozs je-területről.. Poszmitnij nyugtalanul fészkelődön, a helyén: „Egymillió? Hogyan érték el?...” Megtudta, hogy ezek a kolhozok hagyobbak a Bugyonnij-nál és ' több földjük van. Err.e mintha megnyugodott volna. De csak rövid dere. mert az a vágy, hogy e kolhozukat gazdaggá tegye, teljes hévvel elragadta. Az út világos volt, de azt is tudta, hogy egyedül gabonával netn érnek célt. Kerteket, szőlőt ültettek, növelték a tehenek, juhok, sertések számát, mindent elvettek a földtől, amit edni tudott. S amikor már úgy látszott, hogy megvalósíthatják álmukat, jött a háború. A kolhozparasztok közül sokan, velük' együtt Poszmitnij is a frontra mentek. A milliós jövedelmet 1947-ben érték el. Jó érzés járta át Poszmitnijt, amikor ezt bejelenthette ez élenjáró mezőgazdasági dolgozók értekezletén,. Ott volt Ny. Sz. Hru^gsov is. Ott mondta el az öreg Fjodor Dubkoveokij kolhozelnök, hogy mindössze 650 hektáros kolhozukkal lettek milliomosok. Minden hektár másfélezer 'rubel jövedelmet hozott. Poszmitnij számolni kezdett és kiderült, hogy ők még ezer rubelt sem értek el hektáronként. Elhatározta, hogy el fogják hagyni Dubkoveckijt. 1950-bén 2 millió, 1953-ban már 4 millió volt a jövedelmük. Csakhogy Dubkoveckijék sem maradtak el, nőtt az ó jövedelmük is. A különbség évről-évre csökkent. Dubkoveckijék 1952-ben 2000 rubelt termeltek egy hektáron, a Bugyonnij 1600-at. —: El kell mennünk hozzájuk. Nézzünk meg mindent a helyszínen. Be kell hozni azt a Négyszáz rubel különbséget — mondták a kolhozparasztok. Poszmitnij beleegyezett. Hozzájuk is úgy jártak már a küldöttségek, mintha az iskolába mennének, de azért egyre gyakrabban mondogatták: — Jó, hogy vendégek jönnek hozzánk, de mi is mehetnénk már másakhoz tanulni. Elsőnek tehát az öreg Dubkoveckijhez utazott a Bugyonnij küldöttsége, azzal a feltétellel, hogy egy hónap múlva azok viszonozzák a látogatást. -Valóságos ünnep lett a látogatásból, tapasztalatcseréből.1 Vendégek, házigazdák, egyaránt megelégedettek voltak. 'Poszmitnij rájött: azoknak a földjét folyó öntözi, a folyón vízieröművet építettek, az hajtja a kolhoz 60 villanymotorját, ezek meg a világítást adják a gazdasági épületeknek, a pacasztházaknek. A múlt évben 200 ezer rubel jövedelmet hozott az öntözött kert a folyóparton! Sokáig állt Poszmitnij a folyó partján és irigyelte a házigazdát. Mit tegyen? A folyót nem viheti haza. Hanem az öntözéses módszert haza lehet vinni1 Haza is viszi! Képzeletében már látta a maguk kolhozának halastavait... Három kicsi és egy nagy ... Tizenhat hektáron ... Hogy a száraz sztyeppéi föld nem 'tartja a vizet? Hogy beissza? A víz elpárolog a forró déli napon? Azért is megássák a tavakat! Megásták és a föld nem itta be, a nap nem szívta fel a vizet. Tükörponyt úszkál i tavakban, és ezrével a kacsa, liba. Még a teheneknek is jut víz, nemcsak öntözésre. A szomszéd visszaadta a vizitet és majd ugyanannyit kapott, mint előbb tőlük a Bugyonnij-kolhoz.- Jó kolhoz ez! - mondogatták. - Sokat tett érte az elnök. Nem hiába nyughatatlan ember. De hiszen az hajtja, hogy a Bugyonnij legyen a .leggazdagabb kolhoz Ukrajnában. Gyorsabban és szebben akarnak építkezni, mint a szomszédok. És ez a vágy átragad min-> denkire. Még a szomszédokra is. Utói akarjuk érni a híres odesszai Karl Liebknecht szőlőtermelő kolhozt! — mondja Poszmitnij, de azt is rögtön hozzáfűzi: — Ogy, hogy rövidesen nekik kelljen utólérniök bennünket! ■A kolhozparasztok valóban csodákat művelnek, hogy túltegyenek az odesz\szaiakon. Most'riejezik be egy óriási borpince építését, amely elég nagy lesz egymillió liter bor tárolására. Ilyen borpincéje egyetlen kolhoznak sincs még Ukrajnában. A pince fölött, emeleten helyezik el a gépeket. És milyen gépeket! így féltékeny, így irigykedik Poszmitnij. ... Rég befejezték az őszi szántást, leszüreteltek. Poszmitnij mindenütt ott van, átragad róla a többiekre a munka láza. Télre be kell fejezni a villanytelep építését, a kétemeletes lakóházat a kolhoz értelmisége — tanítók, orvos, agronótpus — számára. Vendéglőt is építenek.' És nem maradhatnak el az új park és a stadion építésével sein. Miről álmodik máris a kolhozelnök? ■ A hatvan féle közeledik; de álmodik, mint a fiatalok. Most arról, hogy hathét millió rubel jövedelmet érnek el majd évenként. Az lesz az igazi, komoly haszon az államnak! Az biztosít jómódú, kulturált életet a kolhoztagoknak!
