Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-11-29 / 48. szám

8 Fnldmfírés 1953. november 29.

Az ógyallai gépállomás kitüntetése

Az ógyallai gépállomás dolgozói 1953. november 21-én, szombaton ünnepélyes keretek közt vették át a Földművelésügyi Minisztérium zászlaját. Ezt a nagy megtiszteltetést azzal érdemelték meg, hogy a nyári munkák tervét önkötözőgépekkel 138 százalékra, kombájnnal 76, a tarlóhántást 128.9 és a cséplést pedig 127.9 százalékra teljesítették. Ezt a sikert úgy érték el, hogy a szocialista munkaversenyt megszervezték és azt minden egyes dolgozó magáévá tette. A nyári tervnek nagy lendületet adott az a párosverseny is, amelyet a komáromi gépállomással kötötték és amelyet hetenként értékeltek.

A Vörös Zászló ünnepélyes átadásán megjelent Štefan Gažík földművelésügyi megbízott, az állami gazdaságok dolgozó', valamint a KNB és a JNB küldöttei. Blažovec Albert nyitotta meg az ünnepélyes gyűlést, maid Štefan Gažík ecsetelte az ünnepély jelentőségét, amelynek értékét még fokozta, hogy a Csehszlovák- Szovjet Barátsági Hónapban rendezték meg. Gažík elvtárs hangsúlyozta, hogy az ógyallai gépállomás dolgozóit a szovjet tapasztalatok alkalmazása juttatta győzelemhez — majd beszédét így folytatta: — „Gépállomásainkon új emberek nőttek és nőnek A perbetei traktorosbrigád Leb Jenő vezetésével a brigádok közti versenyben az első lett és ez kezesség arra, hogy a kormány intézkedéseit teljesítjük. Ezen a gépállomáson azonban több ilyen jó együttesünk van: a szentpéteri brigád Ryšavý Ernő, vagy az izsai dolgozók Nagy elvtárs vezetésével stb. Miért értek el a perbetei, szentpéteri és izsai traktorosbrigádok dolgozói ilyen szép eredményeket? A sikert mindenekelőtt azért érték el, mert ezeknek az együtteseknek a tagjai pontos munkaterv szerint dolgoztak és feladataikat napokra, órákra szabták meg. A szocialista munkaverseny megszervezésének előfeltétele az emberek, gépek és a feladatok helyes elosztása Mindezeket tudják a gépállomás és az előbb említett brigádok dolgozói, amit az elért győzelmük bizonyít legjobban.”

Gažík elvtárs beszéde további részében Kondrllk András kombájnos érdemeivel foglalkozott, aki összszlovákiai viszonylatban a második helyezést elnyerte és 496 munkaóra alatt 355 hektárt learatott és 6.949 métermázsát kicsépelt. Méltatta az üzemi pártszervezetek tevékenységét, végül annak a reményének adott kifejezést, hogy a gépállomás mélyszántási tervét, amelyben lemaradt, éjjeli műszakok megszervezésével utoléri. Végül a gépállomás dolgozóinak további sok sikert kívánt és átadta a Földművelési Minisztérium Vörös Zászlaját.

A kombátiek csonrós-rendszeríí javítása

Az egyházkarcsai brigád háromszoros

győzelme

1294 átlagos hektár

A traktorok csomós-rendszerű javítása annyira előnyös, hogy azt az összes mezőgazdasági gépek javításánál bevezetjük, így tehát a kombájnon javításánál is. A gépet már a szétszerelésénél csomókra osztjuk. Az alkatrészek javítását arra a munkahelyre irányítjuk, amely erre a célra megfelelő berendezéssel és szerszámmal van ellátva. Minden munkahelyen állandó munkások vannak, ekik az alkatrészek megjavításával tisztában vannak és ismerik a munkamódszert, valamint a mérőeszközöket. A csomós-rendszerű javítás kezesség a gépek jó megjavítására. a javítás idejét jelentősen megrövidíti és emeli a javítók szakismeretét.

A traktorok, kombájnok és a mezőgazdasági gépek csomós-rendszerű javkásánek előfeltétele az, hogy a javításra kerülő gépek mind égyforma mintájúik legyenek.

Vegyük például az S-4-és kombájnok csomós-rendszerrel történő javításának munkamenetét:

1. A gép javításra való elkészítése és a gép teljes ellenőrzése.

2. A gép megjavításának pontos lerögzítése és a javítás megrendelése.

3. A gépet a javítás.színhelyére Kell szállítani,, ahol a gépet széjjelszedik.

4. A gép szétszerelése, az aratóberendezés leszerelése és a motor kiemelése. Az arató- és cséplőberendezé.s szétszerelése, az alkatrészek csoportosítása a javítások neme szerint.

5: Az alkatrészek tisztítása és lemosása.

6. Az alkatrészek csoportosítása és

kiselejtezése.

7. A javításokra kerülő alkatrészeknek a javítás színhelyére való elszállítása és a feladatok szétírása.

8. Az alkatrészek javítását nemük szerint csoportosítjuk éspedig:

a) műszaki és lakatos;

b) kovács;

c) hegesztő;

d) bádogos;

e) asztalos;

f) vulkanizáló;

g) villany;

h) és mázoló munkákra.

9. A csoportosítást a ' következőképpen szakosítjuk:

a) cséplődob, cséplőkosár és adogató dob;

b) csigák és tengelyek,

c) láncok és láncos szállítók,

d) rázók, tisztítás és boglyásító berendezés;

e) aratő berendezés;

f) hidraulikus emelő-szerkezet;

g) a hajtókerekek hídja és sebességszekrény.

10. A szakaszok és az alkatrészek javítás utáni ellenőrzése.

11. A szakaszok új alkatrészekkel való pótlása.

12. A gép részeinek alkatrészekkel való felszerelése.

13. A gép összeillesztése, ellenőrzése, kikísérletezése és befuttatása.

14. A gép festése és belső javítása.

15. A gép átadása az átvevő bizottságnak.

A gép csomósrendszerű javításánál fontos szerepet játszik a munkahelyeken a munka helyes megosztása. A javítók előzetes kiképzése. Hogy a javításokat minőségileg is jól elvégezhessük, és a munkaidőt is megrövidíthessük, ehhoz okvetlen szükséges: hogy időben gondoskodjunk a szerelésnél szükséges szerszámokról és készülékekről. A kombájn-leszerelésnél például szükségünk van lehúzókra, továbbá lakatos berendezésre és szerszámokra, vagyis satura, kulcsokra, átütőkre, csavarhúzókra, lapos fogókre, továbbá a gépek alkatrészeinek szétszerelésénél szükséges állványokra és az apró alkatrészek számára szükséges ládákra. A dob leszerelésénél gondoskodjunk megfelelő állványról, amelyen a dobot könnyen elhelyezhetjük, és ellenőrizhetjük, valamint a tengelyt és a dobot kiegyensúlyozhatjuk.

Az S-4-es kombájnok javításának elvégzésénél nagy segítséget jelent a Szovjetunióban kidolgozott és a gépállomásokon alkalmazott javítási módszer. Ennek révén megismerjük mindazokat a műszaki előfeltételeket, amelyek a kombájnok szakszerű megjavításánál feltétlenül szükségesek. A jegyzék tartalmazza az alkatrészek megjavításának munkamenetét és annak ellenőrzését, valamint összefoglalja az összes szükséges berendezések, szerszámok, rajzok és különleges készülékek jegyzékét, amelyeket a javításnál használnak. Ezeket a szerszámokat a legtöbb műhelyben el tudjuk készíteni

A kombájnok csomós-rendszerű javítása, még az olyan műhelyekben is ajánlatos, ahol csak hiányos berendezés áll rendelkezésünkre. A hiányzó szerszámokat e meglevő rajzok alapján elkészíthetjük és pótolhatjuk őket.

A munkaerők beosztása, az egyes munkahelyeken, a csomós-rendszerű munka nagyságától függ, tehát a javításra kerülő gépek számától, valamint attól, hogy a gépek milyen állapotban vannak és milyen hosszú javítási határidőben kell a javítást végrehajtani.

Az S-4-es kombájn javítására a következő munkamenet ajánlatos: e javításba egyszerre két gépet adnak. A- zon a munkahelyen, ahol a gépeket széjjelszedik, 4 munkás dolgozik. Köztük a legtapasztaltabb a csoport vezetője. A csoport egy gépet széjjelszed, a szakaszokat és az alkatrészeket továbbítja a munkahelyre és csak ezután fog hozzá a második gép széjjelszedéséhez. Ezalatt kézhez kapja az előbbi gép részeit és alkatrészeit és megkezdi az első gép összeállítását. A tisztításra, mosásra és szállításra egy munkás elegendő. A szakmunkahelyeken a cséplődobot és kosarat egy munkás javítja meg. A csigameneteket és a tengelyeket egy munkás, a láncokat és a szállítókat szintén csak egy munkás javítja. A rázók javítását, tisztítását és a bádogosmunkát két munkás, az aratókészülék javítását szintén két munkás végzi. A hidraulikus berendezést egy munkás és a hid javítását két munkás végzi.

Az S-4-es kombájn csomós-rendszerű javításával a műhely rendes személyzetén kívül 14 munkás dolgozik Feltétlen szükséges, hogy a javításná' részt vegyenek a kombájnosok, valamint azok segédjei is.

A dunaszerdahelyi gépállomás 1953. november 12-én reggel 9 órakor jelentette, hogy az őszi tervfeladatait 100 százalékra teljesítette. A jól végzett munka után az állomás dolgozói összegyűltek, hogy ezt az örvendetes hírt az összes dolgozókkal közöljék. A dunaszerdahelyiek szentül meggyőződtek arról, hogy ezzel ők lettek a körzet győztesei, sőt akadtak olyanok is, akik országos győzelemről beszéltek. Ezt a feltevésüket alátámasztotta az a tény Is, hogy eddig mén egy gépállomás sem jelentette az őszi terv teljesítését. Az erről szóló hivatalos jelentést, rendjemódja szerint elküldték a JNB és KNB-ok hivatalainak és várták a visszhangot, amely nemsokára meg Is érkezett, de nem abban a formában, ahogy elvárták volna. Az Illetékes hatóságok a bejelentést örömmel fogadták és sok szerencsét kívántak az elért sikerhez, de ugyanakkor azt is tudomásukra adták, hogy a csütörtöki gépállomás őket 60 perccel megelőzte.

Ki a győztes?

Ez a bejelentés zuhanyként hatott a jó dunaszerdahelyiekre. — Valami itt nincs rendben — mondogatták a gépállomás dolgozói — hogy lehet az, hogy november 12-én délelőtt, amikor Mar-Patay Géza

az egyházkarcsai brigád vezetője

tls ellenőr, Dömény Ernő mezőgazdasági tervező és Katona Sándor agronőmus mindhárman a szerdahelyi gépállomás dolgozói megjelentek a csütörtöki gépállomáson és bejelentették, hogy ők már az őszi munkák teljesítésében elérték a 100 százalékot, a csütörtöki gépállomás egy szóval sem emlékezett meg arról, hogy a tervet már ők is teljesítették. Sőt ellenkezőleg, a bizottság megállapította, hogy még a tervteljesítéshez 1900 hektár szántás hiányzik. Ez azonban nem gátolta meg a csütörtöki gépállomást abban, hogy még aznap délután nekiildjenek táviratot a mezőgazdasági hivatalnak és a sajtónak, amely szerint az őszi tervet, 1953. november 12-én reggel 8 órakor — tehát még egy órával hamarabb, 1 mint a dunaszerdahelyiek, teljesítették.

Ezekután érthető Katona elvtárs elégedetlensége, aki a versennyel kapcsolatban csak annyit mond:

— Tény az, amit megállapítottunk. Ebből a tanulságot levonjuk és többet nem beszélünk róla.

A kerületi nemzeti bizottság irányító szolgálatának 4 nappal később kiadott értékelése szerint azonban 104.6 százalékos teljesítménnyel a dunaszerdahelyi gépállomást jelöli az első helyre.

Ami még nem történt meg

A gépállomások történetében eddig még nem fordult elő az az eset, hogy a kerületi értékelésnél a legjobb traktorosbrigád rendelkezett a kerület legjobb traktorosával, de egyben a legjobb hernyótalpas vezetővel is. Már pedig, ami eddig lehetetlennek látszott, most megtörtént. Az őszi munkák értékelésénél kiderült, hogy az egyházkarcsai traktorosbrigád 175 százalékos teljesítménnyel az első helyre került. Traktoregységként 411 átlagos hektárt értek el és így a gépek kihasználásában is messze felülmúlták a többi traktorosbrigádokat. A lemaradt brigádok vezetői ilyenkor azt szokták mondani, hogy — jó az rendben van, de menynyi üzemanyagot pocsékoltak el. — Ez a kérdés helyénvaló, de a brigád üzemanyagfogyasztását pontosan ellenőrizték és átlagos hektáronként 9.5 liter fogyasztást állapítottak meg, ami a brigádok közti értékelésnél a legalacsonyabb, Hisz az utánuk következő nagylégi brigád is 2.4 literrel nagyobb fogyasztást mutat fel.

Gódány László, az őszi munkák legjobb kerekestraktorosa Š-30-as gépével átlagos 558 hektárt megművelt és emellett csak hektáronként 8.5 litert fogyasztott. Gódány elvtárs szintén az egyházkarcsai győztes brigád tagja és a győzelemhez nagyban hozzájárult.

Nagy Béla, hemyótalpas vezető ugyancsak az egyházkarcsai brigád tagja. A kerületi értékelésnél ő bizonyult a pozsonyi körzet legjobb hemyótalpasvezetőjének. Minden bizonnyal országos viszonylatban is első helyen van. DT- 54-es gépével 1294 átlagos hektárt ért el, az üzemanyagfogyasztása pedig hektáronként 9.7 liter.

Patai Gézát, a brigád vezetőjét csak nehezen lehet megtalálni. Most is Nagy István 5-30-as traktorost helyettesíti és kint szánt a határban. Késő este, amikor a szántásból fáradtan hazaérkezik, nevetve mondja: — Nagy István helyett szántottam, ö most esti tanfolyamra jár, a gép addig sem állhat, így hát magam szántottam. A brigád a bakai traktorosbrigáddal megszervezte a párosversenyt, amely eddig a körzet leojobb traktorosbrigádja.

Patay Géza 28 éves, csak egy éve van a gépállomás szolgálatában. Azelőtt szövetkezeti tag volt. Kitanult géplakatos, és mint ilyen hosszabb időt a füleki zománcgyárban dolgozott. A munkaszervezésről a következőket mondja:

— Minden gépünk éjjel-nappal dolgozik. Hacsak egy lehetőség is van rá, gépcsoportokkal dolgozom. Az őszi munkáknál vetőgépcsoporttal dolgoztam és egyszerre 72 sort vetettünk el, ami 9 méter széles sávnak fele! meg Ezenkívül 9 és fél méteres simító és fogasoló gépcsoportot is használtunk.

Ha a gépeket jól kihasználják

Az elért sikereknek nagyon örül és amikor késő este megtudja, hogy a KNB értékelő bizottsága brigádját találta a legjobbnak és ugyancsak brigádjában dolgozik a kerület legjobb kerekes- és hernyótalpas vezetője is, örömében felkiált:

— Fiúk! Mondtam nektek mindig, hogy igyekezzetek, a gépeket egy órára se hagyjátok kihasználatlanul. Most látjátok, itt az eredmény!

Patay elvtárs rendkívüli jó emlékezőtehetséggel bír. A brigád számadatait minden feljegyzés nélkül pontosan tudja. Sátor Júliától, a brigád gazdanőjétől valami számadatokat kémek, aki erre iratai közt keresgélni kezd.

I Patay azonban odaszól: — Ne keresse! — és megmondja a helyes számot. Ez az eset többször is megismétlődik, úgyhogy éles emlékezőtehetségével bámulatba ejtette a jelenlévőket.

Gódány László traktoros

Gódány László, a körzet legjobb kerekestraktorosa. Gépe két műszakban, megállás nélkül dolgozik. Ma már a 650 hektár teljesítmény felé közeledik. Gódány elvtárs nem feledkezik meg volt társáról, Galló Józsefről sem, akivel nem is olyan régen még együtt dolgoztak, de bevonult és helyette Juhász dolgozik, aki szintén nagyon jól megállja a helyét. Gódány elvtárs most itt ül a traktorosbrigád egyik ágyán és nagy fekete szemeivel kíváncsian tekint abba az írásba, amelyben győzelméről szó esik. Mindössze féléves traktoros és nagy lendülettel fogott az őszi munkák elvégzéséhez.

Nagy Bélával, a körzet első hemyótalpasvezetőjével sem könnyű beszélni. Jelenleg kint szánt a szomszéd határban és éjjel nehezen lehetne őt megtalálni. Reggelre, azonban már ott van a traktorosbrigádon és az éjjeli munkájáról beszél:

— Éjjel sohasem dolgozom olyan dűlőn, amelyet nem ismerek. És csak olyan táblának fogok neki, ahol a szántás reggelig tart. Ha éjjel mégis oly helyen kellene szántanom, amelyet nem ismerek, azt már nappal alaposan áttekintem és legalább egy kerülőt teszek, hogy az éjjel biztosabban szánthassak. A műszaki karbantartást naponta egyszer végzem és kétszer üzemeltetek.

Váltás a barázdában

Nagy Béla gépe szintén két műszakban dolgozik és Méhes Lászlóval 24

óránként váltják egymást. A csúcsmunkák idején vasárnap is dolgoznak. A DT-54-es gépüket 14 hónappal ezelőtt kapták és a rendes műszaki karbantartáson kívül, semmi más egyéb üzemzavaruk nem volt. A váltás barázdában történik ,nem pedig a traktorosbrigádon. A géppel még akkor sem jönnek haza, ha a falutól nagyobb távolságra dolgoznak. A felváltó reggelenként rendszerint kerékpárral hajt ki a szántás színhelyére, a gépet átveszi és ugyancsak azzal a kerékpárral jön vissza az éjjeli műszakos is.

Jelenleg a rényl dűlőben 35—40 centiméter mélyen, répa alá szántanak. A munkánál ötös szovjet ekét használnak és 24 óra alatt 20 átlagos hektárt is megszántanak.

Nagy Béla 29 éves, közepes termetű izmos ember. Hangja nagyon kellemes és derülátó természetéért munkatársai nagyon szeretik. Három gyermek édesapja. A pozsonyi Béke-üzemben elsajátította a géplakatos mesterséget és a felszabadulás után még ugyanott 3 évig dolgozott. A hajtási engedélyt már 1949-ben megszerezte. A DT-54- es gépet újonnan kapta. Hogy munkájának milyen hírneve van, azt legjobban a nyárasdi állami birtok dolgozói tudnák megmondani.

Gyepszántás szovjet ekével

A nyárasdiaknak az egyházkarcsai traktorosbrigád szokott szántani, de már előre kikötik, hogy Nagy Bélát küldjék. Az idén is ő szántotta az állami gazdaság rizsföldjét. Szántás közben azonban az eke megsüllyedt és nem bírtak vele sehogyan sem továbbszántani. Kísérleteztek csehszlovák, magyar és mindenféle ekével, de egyikkel sem tudtak boldogulni. A talaj, ahol szántottak, gyepes volt, és ott még sohasem szántottak. Az állami gazdaság intézője, látván a traktorosok bajlódását, szovjet egyes, tárcsás ekét javasolt. Hájas Imre, körzeti szerelő, a gépállomáson már látott ilyen ekét. Az eke széles kerekű és a kés előtt széles tárcsája volt. Ezzel az ekével akadálymentesen szántottak. Nem süllyedt meg. Az eke előtt haladó tárcsa a gyepet felvágta és az utána jövő kés pedig kifogástalanul átdobta.

Patay brigádvezető az eddigi tapasztalatairól így nyilatkozik:

— A tarlóhántás helyett tárcsázást alkalmazunk. A tárcsázás után a gyom 3—4 hét múlva kikel és akkor elvégezzük a középszántást. Ezzel a művelettel jobban megőrizzük a talajnedvességet és a földet is porhanyósabbá tesszük. Ezt a munkamódszert többízben felülvizsgáltuk és ellenőriztük és arra a megállapításra jutottunk, hogy a tarlóhántás helyett végzett tárcsázás, sokkal előnyösebb.

Vegyék át

a szovjet tapasztalatokat

Az egyházkarcsai határban megszántatlan föld alig található. A meg szántott dűlők rendkívül porhanyósak, ami a traktorosbrigád lelkiismeretes munkáját bizonyítja. Ha a talaj hantos, nem riadnak vissza a többszörös szántástól sem. Bokros elvtárs, a karcsai szövetkezet agronómusa, a brigád munkájáról elismerőleg nyilatkozik és elmondja, hogy a 46 hektáros búzaföldön négyszeres szántást végeztek, hogy a talajt porhanyóssá tegyék. A búzán már most látszik, hogy gondosan vitették és Bokros elvtárs jogosan Várja a jövőévi gazdag termést. Nagy kár azonban, hogy a szövetkezet tagjai nem alkalmazták a szűk- vagy ke-Nagy Béla hernyótalpasvezető

resztsoros vetési módszert és így elesnek attól a terméstöbblettől, amivel a szövetkezeti tagok gazdagabbak lehetnének. Akik kételkednek a kereszt- és szűksoros vetés eredményében, kisérjék figyelemmel a szűk- és keresztsorosán elvetett dűlő hektárhozamát és saját szemükkel győződnek meg arról, hogy a szovjet tapasztalatokat érdemes átvenni. (fy)