Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-11-22 / 47. szám
1953. november 22. ír? fzabat* ОМ li IP IE IK iiMMHiiiiMiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHi; A brit hadsereg egy katonája menedékjogot kért a Német Demokratikus Köztársaság kormányától Martin Nee, a brit hadsereg tagja, az ír királyi lövészzészióalj katonája átlépte a Német Demokratikus Köztársaság határát és kérte a Német Demokratikus Köztársaság kormányát, adjon neki politikai menedékjogot. Martin Nee ezzel kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette: „Én, Martin Nee, az ír királyi lövészzászlóalj volt katonája önként jöttem ide és nem akarok Nagy-Britanniába visszatérni. Kérem az önök engedélyét, hogy Köztársaságukban letelepedhessem. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy bebizonyítsam hűségemet kormányuk és népük iránt. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok uralkodó körei mindent elkövetnek, új világháború kirobbantása érdekében. Nem akarok közreműködni ilyen háborúban. Mindent meg akarok tenni, hogy el lehessen kerülni a harmadik világháborút. Ezért jöttem ide". Felfüggesztették a tilalmat A brit kormány elhatározta, hogy felfüggeszti azt a két évvel ezelőtt elrendelt tilalmat, amelynek értelmében személygépkocsikat nem szabad a Kínai Népköztársaságba szállítani. A tilalom elrendelése annakidején a Kína elleni nyugati kereskedelmi zárlat keretében történt. Megegyezés jött létre Panmindzsonban a koreai értekezlet összetételének kérdésében A koreai politikai értekezlet kérdéseiről folyó tanácskozáson részvevő két küldöttség november 14-én a következő közös hivatalos közleményt adta ki: „Eszmecserét kell folytatni és megoldásra kell törekedni a következő kérdésekkel kapcsolatban: 1. a politikai értekezlet összetétele és színhelye; 2. a politikai értekezlet időpontja; 3. a politikai értekezlettel kapcsolatos eljárási kérdések; 4. a politikai értekezlettel kapcsolatos adminisztratív intézkedések; 5. a politikai értekezlettel kapcsolatban felmerülő kiadások. Megjegyzések: 1. A napirend bármely pontjáról egyidejűleg is lehet tanácskozni. Az összetétel és a színhely kérdését, valamint az időpont kérdését — a beosztottak és a tolmácsok számából adódó korlátok között — egyidejűleg lehet megvitatni a két albizottságban. 2. A napirend bármely pontjának végleges rendezését az összes napirendi pontok rendezésétől kell függővé tenni". Ez tehát azt jelenti, hogy érvényrejutott a koreai-kínai tárgyalófélnek az az eredeti és alapvető követelése, hogy a politikai értekezlet összetételének kérdését a napirend első helyén kell* megtárgyalni. Vonják vissza az elfogatási parancsot A francia nemzetgyűlésnek arra a határozatára hivatkozva, mellyel megtagadta Jacques Duclos és több más kommunista képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, Benoit Franchon védői kérelmet terjesztettek Miohel vizsgálóbíró elé, hogy vonják vissza azt az elfogatási parancsot, amelyet Benoit Franchon és társai ellen kiadtak. Hatalmas károkat okozott az indiai árvíz Nehru indiai miniszterelnök novem>er 1-én parlamenti képviselők, Bihar illám kormányának tagjai, valamint a bel- és külföldi sajtó képviselőinek kíséretében átrepült Bihar állam árvízsújtotta területe fölött. Az árvíz következtében a legsúlyosabb kár a Koszi-folyó medencéjében keletkezett. Még mindig sok falut vesz körül a víz. Szinha, Bihar állam miniszterelnöke a „TASZSZ” munkatársának kijelentette, hogy az 1953. évi árvíz példa nélkül áll az elmúlt tíz év történetében. Az árvíz Bihar állam hatmillió parasztjának hatalmas kárt okozott. Szinha háláját fejezte ki a Szovjetunió Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságai Szövetségének azért az idejekorán jött segítségért, amelyben az árvíz károsultjait részesítette. Zogu exkirályt felügyelet alá helyezték Zogu albán exkirályt, feleségét és kiéretének tíz tagját a kairói bíróság endőri felügyelet alá helyezte. Zogu llen adócsalás miatt büntetőeljárás ndul. V. M. Molotov elvtárs nyilatkozata a nagyhatalmak közötti tanácskozások kérdéséről November 13-án V. M. Molotov sajtóértekezletet tartott. A sajtóértekezleten megjelentek, a szovjet sajtó képviselői, valamint a Moszkvában tartózkodó külföldi tudósítók. V. M. Molotov a sajtóértekezlet elején a következő nyilatkozatot tette: „A szovjet kormány november 3-án jegyzéket intézett Anglia, az Egyesült Államok és Franciaország kormányához a külügyminiszterek tanácskozásának összehívásáról. A szovjet kormánynak ez a jegyzéke külföldön számos visszhangot keltett mind a hivatalos körök részéről, mind pedig a különböző irányzatú lapokban, minthogy e jegyzék olyan kérdéseket vetett fel, amelyeknek megoldása nagyjelentőségű lenne a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítása szempontjából. A külügyminiszteri értekezlet összehívásának kérdése most a nemzetközi közvélemény középpontjában áll. Azok a szóbeszédek, hogy a Szovjetunió nem mutat óhajt az „összeülésre”, nem ejthetik tévedésbe azokat, akik ismerik a tényeket. Nem nehéz meggyőződni arról, hogy a dolog éppen fordítva áll. Elégséges emlékeztetni arra, hogy a szovjet kormány csupán a legutóbbi időben háromízben vetette fel az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország kormánya előtt a külügyminiszterek értekezlete összehívásának kérdését: augusztus 4-én, szeptember 28-án és november 3-án. Ha az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányának néhány nyilatkozatából ítélünk, ők szintén a nemzetközi feszültség enyhítése mellett foglalnak állást. De nyilvánvalóan más dolog a nemzetközi feszültség enyhítése mellett állást foglalni és más dolog reális lépéseket tenni ebben az irányban. Az a véleményünk, hogy az értekezletet meg kell tartanunk abból a célból, hogy lépést tegyünk előre a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításában. Más álláspontot foglal el az Egyesült Államok, Anglia, és Franciaország kormánya. E kormányok nem hajlandók megtárgyalni a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdését, a német kérdés megvitatását pedig igyekeznek nem Németország egysége, békeszerető és demokratikus alapon történő újjáteremtése feladatainak, hanem a remilitarizálás meggyorsítása feladatainak alárendelni. ítéljék meg önök maguk, elő lehet-e segíteni ezen az úton járva azt, hogy lépést tegyünk előre a béke és a nemzetkÖM biztonság megszilárdítása felé? Mi, szovjet emberek, ezt válaszo1 juk erre: ezt nem lehet a béke megszilárdításában tett előrevezető lépésnek tekinteni, ez nem segíti elő a nemzetközi enyhülést. Ez esetben viszont miért javasolták a négy hatalom külügyminiszterei luganói tanácskozásának összehívását ? Nyilvánvalóan nem azért, hogy komoly erőfeszítéseket tegyenek a megérett nemzetközi problémák rendezése és a nemzetközi feszültség enyhítése felé. A napokban jelent meg Herretson professzor, holland parlamenti képviselő cikke, ö úgy értelmezi az Egyesült Államok, Anglia, és Franciaország állásfoglalását, mint egyenes törekvést arra, hogy a négyhatalmi értekezletre vonatkozó összes tárgyalások negatív eredményekre vezessenek. „Sőt, minden alap megvan annak feltevésére, — mondja — hogy ez a kudarc volt igazi céljuk”. » Ezért javasolta és ezért javasolja a Szovjetunió, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság részvételével vizsgálják meg a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdését. Senki sem tagadhatja, hogy a Kínai Népköztársaság részvétele kiemelkedően ^Syfctentőségű a megérlelődött nemzetközi problémák rendezése szempontjából, mint ahogy nem lehet komolyan beszélni a megérlelődött nemzetközi kérdések rendezéséről, mellőzve az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság közötti viszonyt. A koreai kérdés teljes rendezése szempontjából — beleértve a külföldi csapatok kivonását Koreából és a koreai állam egyesítése problémájának megoldását — szintén fontos, hogy más országok számoljanak olyan ázsiai állam törvényes érdekeivel, mint a nagy Kínai Népköztársaság. Ha megegyezésre jutnának az öt nagyhatalom — beleértve Kínát — értekezletében, ez a tény arról tanúskodnék, hogy reális lépést tettek a nemzetközi viszonyok rendezése, a béke megszilárdítása felé. A nemzetközi feszültség enyhítését célzó intézkedések megvizsgálására irányuló javaslatot támogatjuk, mert az a törekvés vezérel bennünket, hogy megszilárdítsuk a békét és a nemzetközi biztonságot. Ezért elsőrendű jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy az öt hatalom értekezlete annak szükségességéből induljon ki, hogy meg kell állítani a fegyverkezési hajszát, biztosítani kell a fegyverzet lényeges csökkentését, mindenekelőtt maguknál a nagyhatalmaknál, amelyekre — az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya értelmében — a legfőbb felelősség hárul a béke és a nemzetközi biztonság megőrzéséért. A fegyverzet csökkentésének feladatával elszakíthatatlanul összefügg az atomfegyver a h'drogénfegyver és a többi tömegpusztító fegyver eltiltása is. Nincs fontosabb és halaszthatatlanabb probléma, mint a fegyverzet csökkentésének problémája, mint a fegyverkezési hajsza megszüntetése. De mi készségünket nyilvánítjuk más problémák megvizsgálására is, amelyek megoldásától a nemzetközi feszültség csökkenése függ. A november 3-i szovjet jegyzék javasolja, hogy az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió külügyminisztereinek részvételével tárgyalják meg a német kérdést is. Senki sem tagadja, hogy ennek a kérdésnek megoldása igen nagyjelentőségű az európai biztonság fenntartása, a béke megszilárdítása szempontjából. Éppen ezért nyilatkozik a Szovjetunió amellett, hogy a német kérdés megtárgyalása ölelje fel Németország nemzeti egyesítenék problémáját és a demor kratikus és békeszerető össznémet kormánnyal kötendő békeszerződés kérdését. Ez megfelelne Európa valamennyi békeszerető állama érdekeinek és természetesen a német nép érdekeinek is. Az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai más állásponthoz kötik magukat. Ezek semmiféle gyakorlati lépést nem hajlandók tenni Németország egységének újjáteremtése érdekében, megtagadják a békeszerződés megtárgyalását. Hamarosan két esztendeje lesz, hogy a szovjet kormány előterjesztette a Németországgal kötendő békeszerződés alapjait. A három hatalom kormányai mindezideig mégsem nyilatkoztak e javaslatokról és nem terjesztették elő a maguk békeszerződéstervezetét sem. Arra törekednek, hogy a párizsi és a bonni szerződés megkötésével mihamarabb bevonják Nyugat-Németországot az agresszív északatlanti hatalmi csoportulásba, ami a Szovjetunió és a népi demokráciák e!l»n i-ánvul. E törekvésük azt bizonyítja, hogy politikájuk irányzatának s-mimi köze sincs Németország nemze egysége újjáteremtésének érdekeihez, nem is szólva az európai biztonság fenntartásáról. Abban az esetben, ha továbbra is követik ezt az agresszív irányzatot, akkor Nyugat-Németországot senki sem tekintheti majd békeszerető államnak, mert egy bizonyos imperialista hatalmi csoportosulás eszközévé válik. Ilyen körülmények között talán sikerül is valamilyen időtartamra az északatlenti tömb agresszív köreinek valamiféle megegyezést létesíteniük Nyugat-Németország agresszív köreivel, de az eredmény egy lesz: a militarizált Nyugat-Németország, amely véglegesen a tegnapi hitleristák és egyéb revanspolitikusok kezébe került, megszólal sajátos militarista nyelvezetén, újabb agresszió veszélyes tűzfészke lesz, amivel feltétlenül számolni kell, ha valóban gondoskodni akarnak Európa biztonságáról. Egészen nyilvánvaló, hogy a német militarizmus feltámasztására irányuló politika és az a törekvés, hogy Nyugat-Németországot bevonják az észak-atlanti tömb támadó csoportosulásába, közvetlenül fenyegeti Franciaország, Lengyelország, Belgium, Csehszlovákia, Dánia, Hollandia és más európai országok népeinek biztonságát, megfosztja ezeket a népeket a holnapjukba vetett hittől, mivel ilyen körülmények között >ncm lehet biztonságra számítani Európában. Ugyancsak nem lehet összeegyeztetni Európa biztonságának fenntartásával az amerikai katonai támaszpontok hálózatának egyre nagyobbszabású kibővítését sem Európában és a Szovjetunióval határos más területeken. Ha azonban valóban igyekszünk arra, hogy fenntartsuk a biztonságot Európa valamennyi országa számára és valóban törekszünk a nemzetközi enyhülésre, akkor hogyan 'lehet tagadni a Szovjetunió azon követelésének indokolt voltát, hogy ezt a kérdést — az idegen területeken fekvő amerikai katonai támaszpontok kérdését megtárgyalják. Dulles, az Egyesült Államok külügyminiszteré természetesen mondhatja, hogy az Európában, Ázsiában és Afrikában fekvő amerikai katonai támaszpontok „erőt kölcsönöznek a kollektív biztonságnak”. Ez azonban azt jelenti, hogy Dulles nem szándékozik jelentőséget tulajdonítani az európai biztonságról szóló amerikai jegyzék állításának. Dulles ugyanis többízben dicsőítette az „erőt”, mint a nemzetközi kapcsolatokban előszeretettel alkalmazott módszert. Mindenesetre nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Szovjetunióval kapcsolatban ez a módszer már teljesen hitelét vesztette és semmi jót nem tartogat azok számára, akik bármiféle számításokat kezdtek építeni reá. Kiderült, hogy a német kérdésben a három hatalom álláspontjából nyilvánvalóan hiányzik az összhang. Minthogy ez így van, és minthogy e kérdést feltétlenül össze kell kapcsolni az európai biztonság fenntartásának problémájával, a szovjet kormány kénytelen volt megfelelő magyarázatot kérni. A szovjet kormány jegyzéke ezzel kapcsolatban a következőket mondja: „A szovjet kormány ezzel kapcsolatban szeretne magyarázatot kapni Anglia és Franciaország kormányától, valamint az Egyesült Államok kormányától is, vájjon az a kijelentésük, hogy készek megtárgyalni a német kérdést a négy hatalom külügyminisztereinek tanácsozásán, továbbá, hogy elismerik az európai biztonság fenntartásának fontosságát, azt jelenti-e, hogy nem teremtenek majd olyan helyzetet, amelyben egyrészről azt javasolják, hogy tanácsokzáson vizsgálják meg a német kérdést, másrészről viszont ugyanakkor intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy azok az államok, amelyek még nem ratifikálták, ratifikálják a párizsi és bonni egyezményt. Ilyen magyarázatra azért van szükség, mert az említett egyezmények ratitikálása és érvénybelépése lehetetlenné teszi, hogy Németországot egvseges államként újjáteremtsék, tehát tárgytalanná teszi a német kérdésnek a négy hatalom külügymniszterei tanácskozásán történő megtárgyalását. Az ilyen tanácskozás ugyanis meg volna kötve a három hatalomnak és Adenauer bonni kormányának előre vállalt külön kötelezettségei által, amelyek szerint Nyugat-Németországot bevonják az északatlanti tömbbe és megteremtik a nyugatnémet revansista hadsereget”. A Szovjetunióban magyarázatot várnak erre a kérdésre. Az elmondottak után természetszerűleg felvetődik a kérdés: sor kerül-e a külügyminiszterek értekezletére? E kérdése válasza mindenekelőtt az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország állásfoglalásától, következésképpen attól függ, hajlandók-e megvizsgálni a nemzetközi feszültség enyhítésének kérdését, a német problémáj, az európai biztonság biztosításának ezzel öszszefüggő kérdéseit. Mostanában külföldön nem keveset írnak a három hátalom bermudai tanácskozásáról, bár e tanácskozás specifikus céljai és annak különválasztott jellege semmikép sem biztosíthatják a nemzetközi helyzet enyhítésének szükségességével kapcsolatos problémák megoldását. Az ilyenfajta tanácskozások, amelyeknek az a jellege, hogy egyes államokat szembeállítanak másokkal, éppen ellentétes eredményekre vezethetnek, sőt a nemzetközi feszültség további fokozását okozhatják. Egy tekintetben azonban jellemző ez a találkozás. Az a tény, hogy a szűk hatalmi csoportosulásnak ezt a tanácskozását sem készülnek egy bizonyos probléma megtárgyalására korlátozni, újból csak azt bizonyítja, hogy ma nem lehet kitérni napjaink fő kérdésének megtárgyalása elől, nem lehet elkerülni a nemzetközi feszültség csökkentésének kérdését, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának kérdését. Az emberek millióinak és millióinak figyelme e kérdéshez láncolódik és a Szovjetunió állhatatosan hangoztatja e kérdés haladéktalan megtárgyalásának szükségességét.” Négymillió rubel segély November 12-én New Yorkban megkezdődött az ENSZ-nek az elmaradott országok számára nyújtandó technikai segély kérdésével foglalkozó negyedik konferenciája. Az értekezlet munkájában több mint 80 ország vesz részt, köztük ENSZ-tagállamok és ENSZ-en kívülálló országok. A konferenciát Hammerskjöld, az ENSZ főtitkára nyitotta meg. A szervezeti kérdések megvitatása után az értekezleten 36 ország képviselői bejelentették, hogy kormányuk úgy határozott, hajlandó hozzájárulni ahhoz az alaphoz, amelynek célja a gazdaságilag elmaradott országoknak nyújtandó technikai segélyprogramm kibővítése. Arkagyev, a Szovjetunió képviselője kijelentette: A szovjet külpolitikának abból az alapelvéből kiindulva, amelynek célja a politikai és gazdasági kapcsolatok erősítése és kibővítése minden országgal az egyenlőség, a szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartása alapján, a Szovjetunió széleskörű gazdasági és technikai segítséget nyújtott és nyújt sok olyan országnak, amelyek saját erőforrásaik, saját iparuk, mezőgazdaságuk, nemzeti kultúrájuk fejlesztésére, lakosságuk viszonyainak megjavítására törekednek. A Szovjetunió kormánya fontosnak és hasznosnak tartja azt a munkát, amelyet az ENSZ a gazdaságilag elmaradt országoknak nyújtandó technikai segély terén végez — mondotta Arkegyev. — Ezért elhatározta, hogy résztvesz az elmaradott országok számára az ENSZ-vonalán történő kibővített technikai segélynyújtásban és 1953-ban négymillió rubellel járult hozzá e segélyalaphoz. A Szovjetunió kormányának az t kívánsága, hogy ezt a járulékot közvetlenül az ENSZ útján történő technikai segélynyújtásra és azokra a célokra használják fel, amelyekre a Szovjetunió a technikai segélyt nyújtotta. < A Szovjetunió Állami Bankja október 15-én az ENSZ-nek a gazdaságilag elmaradott országok technikai segély zésével foglalkozó hivatala részére számlát nyitott az említett négymillió rubel erejéig. Aggodalmak a bermudai értekezlet miatt A kapitalista országok sajtója foglalkozik azzal a bejelentéssel, hogy Elsenhower, az Egyesült Államok elnöke, Churchill angol és Lamiel francia miniszterelnök december 4-én a Bermudákon értekezletet kezd. A francia polgári sajtóban a bermudai találkozó hírére feltűnően rmigszapor udtak azok a cikkek, amelyek élesen slitéliik az «európai hadsereg« tervét. A «Le Monde« című francia po.gári lap erélyesem vitába száll a szerződés támogatóival. Élesen viszszautas'tja azt az állítást, hogy e francia hazafiak gyávaságból fordulnak szembe a nyugatnémet újrafelfegy varzéssel.. — «Bennünket azzal vádolnak — írja — hogy félünk a német dinamizmustól. Az eu 'ópai egység legharciasabb hív sí között könynyen találhatunk olyan férfiakat és minisztereket, akik a háború befejezésének másnapján mindent megtettek, hogy Németországot pusztulásba sodorják. Akkoriban azt javasoltuk, hogy adják meg a német népnek e nemzeti jövő lehetőségét és hogy ne ismétlődjék meg \ a versailles-i tévedés. Ez az álláspontunk nem változott. Ellenfeleinknél azonban nem ez az eset áll fenn. Amikor Németország újraegyesítéséről beszélünk, akkor rémüldöznek, mert lelkűk mélyen az ország kettészakítottságának' fenntartását kívánják. Nos, hát ki fél Németo-szágtól ? Igazságtalanság volna azt állítani, hogy az európai védelmi közösséggel szembeni ellenkezés kulcsa a németgyűlölet. Németországot különféleképpen lehet szeretni. Egyesek a német nép egységét és olyan intézkedéseket követelnek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy Németország пэ essék a régi kísértéseikbe. Mások viszont a kaszárnyák felé sodorják Németországot. Ez utóbbi e. setben azonban jobb, ha nyíltan gyűlöljük Németországot, mert ez anynyit jelent, hogy szerencsétlenségbe sodo-juk. Az európai védelmi közösség ellen irányuló egyetlen gyűlésen sem hallottam gyűlölködő kiáltásokat a ném etekkel szemben. Ellenkezőleg, amikor sokan közülünk belekapcsolódtak ebbe a harcba, ezt mindenekelőtt barátaik, Németország szabad emberei iránti szolidaritásból tették, akiket már másodszor nem szabad kiszolgáltatni«. A »Le Monde« ezután élesen bírálja Nyugat-Európa egyesítésének amerikai tervét: »Ebben ez áLEu-ópában minden az Egyesült Államok és Németország karmai közé jutna, amely burzsoa módra áhítozik az amerikai civilizációra. Mindenekelőtt e .civilizációt akarjuk megőrizni, amikör őrködünk afölött, bogy a francia szuverenitást ne csorbítsák meg«. Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. - Kiadóhivatal Bratislava. Krtžková ?. - lelefon 332-99. — Szerkesztőség- Bratislava Krlrkové 7 _ 243-48. - Főszerkesztő: Major Sándor. - tiltja: az „Stát. pődohr*p. n.kladatelstvo" a p. závod Bratislava. Krtžková 7. - NyomJa MeS^ ü ^ Krtžková Telehin povstanie 41. - Irányító postahivatal: BretMav. 2. - Előfizető, eg, évre:20Kfs, félévre 10-, Kis. A lap felmondható minden év végén okt elsejéig - &Г^т : Pio íľľ i А^и33.
