Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-10-04 / 40. szám

1953. október 4: 11 i " "" AV// ÁRIAMI IBIIIPI0I4CH HÍREI Két gazdaság, kétféle eredmény Valamivel Szögyén után balra hosz­­szú nyáriút vezet a dombok közötti völgyben a hidegvölgyi gazdasághoz. Kétoldalt írissen szántott hatalmas táblák húzódnak felfelé a dombokon s végük elvész a messzi dombhajlás mögött. Míg a szőgyéni és a köbölkúti szövetkezet dohánya nagyrészt még betakarításra vár, addig a gazdaság 12 hektáros dohánvta hiújának termése már rég a szárítóban van, a dohány helyen pedig ugyancsak friss szántás leketéllik. Cgy látjuk, hogy a gazdaság jól '• előrehaladt a talajelökészítő munkák- I ban. Hamarosan kiderül, hogy jól gon- ; dőljük. A laposbTil egyszerre egy feke- j te kémény tornyosodik fel, mint vala­mi felkiáltó jel, fekete füstöt fújva, majd egy pillanattal később előtűnik a gozeke nehéz teste, kevéssel azután a másiké . . . Amikor a gépek közelébe érünk megállítjuk a „menetet”. Hadd beszélgessünk el egy pár percig a ! gőzekék kezelőivel. Az első gépről könnyedén ugrik le egy nyúlánk, de izmos fiatálember. Szemeiből derű su­gárzik és szívesen beszél a gőzekések munkájáról. Ezen nem is lehet csodál­kozni, hiszen ő a csapat vezetője. Siffner Józsefnek hívják és büszke ar­ra, hogy csapata annyira előre haladt a szántásban, hogy más gazdaságnak is a segítségére siethet. Csakhamar körénk sereglenek a töb­biek is. Mindegyiken látszik, hogy a munka örömet jelent számukra. Pe­dig az idén nem könnyű a szántás, mert kevés volt az eső a nyáron, s a talaj nagyon száraz, de mégis sikere­sen birkóznak meg vele. Siffner elvtárs egy jegyzetfűzetet szed elő a zsebéből s a feljegyzéseit mutatja: — Szeptember 26-ig 145 hektár ve­tőszántást kellett volna elvégeznünk tervünk szerint, de mi 170-et szántot­tunk fel vetés alá. Ugyaneddig az idő­pontig ezenkívül 103 hektáron mély­szántást terveztünk, ehelyett 142 hek­táron végeztük el a munkát. Most a kismuzslai gazdaságnak megyünk se­gíteni egynéhány napra — igyekszik alátámasztani szavait. Erre azonban nincs is szükség, merthiszen — mint i már említettük az út két oldalán fekvő felszántott táblák meggyőzően beszélnek jó munkájukról. A HIDEGVÖLGYI FEJÖGULYÄSOK KÖZÖTT További sikereket kívánunk a gőz­ekéseknek a magasabb hektárhozamo­kért vívott harcban, majd a gépek szuszogva, zakatolva tovább gördülnek szélestalpú hatalmas kerekeiken. Ki­csit később már a gazdaság tágas ud­varán járunk. Olyan ez, mint egy va­lóságos völgy, melynek két partján épü­letek húzódnak végig. Egészen hátul a víztoronynál áramfejlesztő pöfög, s nagysietve egyben vizet húz a nagy 1 vályúba, mert az istállók felől a fejő- i gulyások már itatáshoz hajtják a mar- j hákat. Nagyszerű látványt nyújt ez a jól gondozott, kényelmesen lépdelő tarka állatsereg. Ez volna tehát a hidegvölgyi csorda, amely már negyedik éven át a legtöbb tejet adja a nánai állami birtokhoz tartozó gazdaságok között. Azt hinné j az ember — ha nem látja — hogy j csupa fajtehenekböl áll a csorda — mert olyan kiváló. Ilyenről azonban nincs szó, mert van itt mindenféle tehén: szimentáli, pinzgavi, még egy­néhány fryzlandi feketefehér tarka is akad. Az utóbbiak igen érdekesek, mert egyáltalán nincs szarvuk, a fryz­landi és szimentáli keverék utódjaik­nak azonban van szarvuk. Valaki meg is jegyzi: — Csak szebb a tehén ha ott van a dísz a fején. Azt hisszük azonban, hogy legfon­tosabb, mennyi tejet ad egyik, vagy másik, s ebben mindannyian egyet ér­tünk. Most itt van az összes fejőgu­lyás: Rajcsányi Pál, Morvay Lajos, Stiltner Ferenc, Bednárik József, Va­­gyócky Mihály, Nagy Antal és Ivanics István, az állattenyésztési csoport ve­zetője. Rászánunk egy kis időt a be­szélgetésre, hiszen úgyis kevésszer jön látogató ide az istenháta — mögé — mint mondják nevetve. Elöljáróban azonban meg kell emlí­tenünk, hogy a hidegvölgyi gazdaság tehenészete augusztus végéig 16.322 liter tejjel többet termelt, mint azt a terve megszabja, annak ellenére, hogy a gazdaság állatállománya kisebb a tervezettnél s a terv pedig a tervezett állományra van előírva. MIT JELENT A SZOVJET MÓDSZEREK ALKALMAZÄSA Igaz, hogy már elmondottuk, hogy a gazdaság mennyivel termelt több te­jet, mégis feltétlenül szükséges arról is beszélnünk, hogy ez az eredmény nem jött létre csak úgy magától. — Bizony, a jó eredményt nekünk is elő kellett segíteni — jegyzi meg Bednárik fejőgulyás. Amikor alkalmaz­ni kezdtem a tőgymasszást, többen megjegyezték: minek fecsérelem azzal az időt.. De amikor látták, hogy na­gyobb tejhozamot érek el, társaim is alkalmazni kezdték ezt a módszert. Azután arról esik szó, hogy nem­csak a tögymasszázsra ügyelnek, de a helyes takarmányozásra s háromszori fejésre, az állatok tisztántartására is. Morvái elvtárs, aki ezidő szerint első helyen áll a szocialista versenyben, most is ott forgolódik egy szimentáli tehén körül, pedig az állat olyan tisz­ta, mintha kiállításra menne. Amikor megtudjuk, hogy rekordtejelőről van szó, már nem csodálkozunk Morvái fejógulyás nagy szorgalmán. A szép szimentáli tehén ugyanis harminckét liter tejet ad naponta. Van egy másik1 vörös-tarka tehene, mely 22 liter tejet ad naponta. — Mindig jó tehenek voltak ezek — ' mutat Ivanics elvtárs a két tehénre —! de most még jobbak. A többiek is erősítgetik, hogy amióta alkalmazzák a szovjet módszereket, mintegy három literrel emelkedett a tejhozam átlagosan egy-egy tehéntől, : ami a fejőgulyások keresetén is meg­látszik. Nem is térnének vissza már a régi módszerhez semmi pénzért. A gazdaság vezetősége gondoskodik meg- í felelő takarmányalapról. Legalább har- ! minckét mázsa silótakarmányt biztosít egy-egy állat számára. Még mielőtt tovább mennénk, meg kell említenünk, hogy a fejőgulyások j a Nagy Októberi Szocialsta Forradalom évfordulójának tiszteletére értékes fel­ajánlásokat tettek. Morvái Lajos és Rajcsányi Pál kötelezettséget vállaltak arra, hogy egész éven át 11 literes átlagot érnek el tehenenként, a töb- j biek meg tíz literre tettek felajánlást. ] Amiijt az eredmények mutatják, a hi- j degvölgyi gulyások e kötelezettségvál- j lalásaikat nemcsak hogy teljesítik, de túl is teljesítik. A JÖ MUNKAS7ERVE7.es fiS A SZO­CIALISTA MUNKA VERSENY EREDMÉNYE Ahol jó a munkaszervezés, ott sike­resen ki lehet fejleszteni a szocialista munkaversenyt és ahol szocialista ver­seny van, ott a munkák jól haladnak. Hidegvölgyön mindezt megtaláljuk. Ebben kétségkívül nagy része van Kracsir elvtársnak, a gazdaság vezető­jének is, aki nagy gonddal ügyel arra, hogy a dolgozók jó munkájukért meg­kapják a megérdemelt jutalmat. Ügyel arra is, hogy minden munka idejében legyen elvégezve. De mindez nem volna elegendő, ha nem lenne két olyan csoportja, mint Frata János és Kapuvári Mihály csoportja. E két cso­port tagjai és csapatai állandó ver­senyben állanak egymással. Hol az egyik az első, hol a másik. Ennek meg is van a látszata, mert például a Ka­puvári csoport, melynek tagjai ezidő­­szerint 220 százalékra teljesítik napi normájukat, 42 hektárról a kukorica betakarítását több mint három héttel, a burgonyaszedést pedig két héttel hamarabb elvégezték, mint tervük elő­írta. Öt nappal hamarabb vetették el a rozsot, 40 hektár őszikeveréket és ezenkívül szeptember 26-ig már elve­tettek 10 hektár búzát is mégpedig keskenysorosan. Így sorolhatnánk fel a többi munkákat a másik csoportnál is, amely szintén jól halad az őszi munkákban. A Franta-csoport tagjai 18 gyalogos és 8 fogat bevonásával például 60 hektárra szeptember 18. helyett már szeptember 7-én befejez­ték a trágyahordást, annak ellenére, hogy több, mint két kilométerre kel­let kivinni a trágyát. TIZENEGYEZER KORONA PÖTJUTALOM A jó munkának Hidegvölgyben meg­van a becsülete. A Kapuvari-csoport tagjai például a szép termelési ered­ményeikért összesen 10 902 korona prémiumot kapnak, amit ezekben a napokban fizetnek ki. Most nézzük meg, miért kapják ezt a prémiumot? Azért, mert a rozster­melésben 161 százalékra, búzában 120- ra, zabnál 134, s az őszi keveréknél meg 138 .százalékra teljesítették túl a hektárhozamtervet. Nem csoda tehát, j hogy Kapuvári csoportvezető örömmel I beszél ezekről a sikerekről és arról, ! hogy a jövőben még nagyobb sikere­­j két akarnak elérni. — Az új kormányhatározat — ; mondja Kapuvári — még nagyobb eredmények elérésére serkent bennün­ket, mert az egész vonalon érezni be­lőle a dolgozókról való gondoskodást. Az is jó hatással van munkánkra, hogy amit megígértek nekünk, azt be is tartják. Tavaly ősszel Ígérték, ha töb­bet termelünk, prémiumot kapunk a rendes fizetésünkön kívül. Ezt az Ígé­retet is betartották. Kell-e csodálkoz­ni, hogy nálunk jól megy a munka? Igazán nem, mert mi mindannyian szeretjük a jó munkát és örülni tu­dunk sikereinknek — fejezi be Kapu­vári elvtárs fellelkesülten, majd még I megemlíti, hogy szeptember 28-án a ! csoport tagjai Nánára mennek segíteni a cukorrépaszedésben. Két és fél hek­tárt vállaltak. Valaki megjegyzi: — Ügy le megy a cukorrépa a földről, mint a füst. — Az eddigi eredmények láttán elhisszük neki. Volna még miről beszélni, mint pél­dául arról is, hogyan segítettek a gaz­daság dolgozói magukon a len magta­­lanításánál és egyéb munkáknál, de ezt elmondjuk a garamkövesdi gazdaság­gal kapcsolatos mondanivalónknál, ami­re most kitérünk. KIS GAZDASÄG SOK HIBÁVAL Ha már egy kis ugrással Hidegvölgy­ről áttérünk Garamkövesdre, el kell mondani valamit erről a gazdaságról is. Ez a gazdaság jóval kisebb, mint a hidegvölgyi és mégis számos hiányos­sággal találkozunk. Az ember önkény­telenül arra gondol, hogyan lehetséges ez? Hiszen a heti értekezleteken nem csak a vezetők, de minden dolgozó pontosan értesülhet arról, melyik gaz­daságban, hogyan megy a munka, mit hogyan csinálnak. így Garamkövesden arról is értesültek, hogy a hidegvöl­gyiek hogyan magtalanították a lent még pedig idejében, de Hips elvtárs a gazdaság vezetője úgylátszik nem tanult a jó példából, mert a 4 hektár­nyi lentermésüket még mindig nem magtalanították, nem áztatták be. Med- I dig akarnak várni vele? Amíg a ter- I més hasznavehetetlenné válik? Azt mondja a gazdaság vezetője, hogy nincsen magtalanítógépük. Ebben igaza van, de a hidegvölgyieknek sem volt és mégis elvégezték ezt a munkát. : Hogyan? Nagyon egyszerűen. A len­­szalmát szépen kiterítették egy beton­lapra és hengerrel magtalanították. j Ugyanezek a „kellékek” Garamköves­den is megtalálhatók és ezért ezt a lemaradást semmi sem menti, annál is inkább, mert a gazdaság vezetőjét ' erre a lehetőségre többször figyelmez- i tették. De menjünk csak tovább! Amíg j a hidegvölgyi gazdaság dolgozói any­­' nyira előrehaladtak a munkákkal, hogy más gazdaságoknak is segíthetnek, addig Garamkövesden még az időter­vet sem teljesítik teljesen. Ügyszól­­, ván minden munkával lemaradtak. I Miért? Azt mondják, hogy kevés a munkaerő. Tény azonban az, hogy gyenge szervezés mellett még nagyobb számú munkaerővel sem volnának sok­­kai előbbre. Míg Hidegvölgyben a dol- i gozók a munkaversenyt magukévátet­­! ték, megszerették, addig Garamköves- I den a munkaverseny csak papíron van i meg. Pedig ott is vannak derék dolgo­zók, akik szeretnék az összes munkát , idejében és jól elvégezni. Ezért itt a I legfőbb ideje, hogy a garamkövesdi gazdaság vezetője is javítsa meg a munkáját, hogy ezáltal a gazdaságban I és minden farmján behozzák a lema­radást és az őszi munkák értékelésé- I nél ez a gazdaság is az elsők között : legyen. Hiszen nem kisebb dologról van szó, mint a jövőévi gazdag ter­més biztosításáról és így az összes dolgozó jólétének állandó javulásáról. Garamkövesden követni kell a hi­degvölgyiek példáját, mert ez a példa világosan bizonyítja, hogy a jó munka mindenki számára gazdagon megtérül. M1KLYA JÄNOS Vidáman folyik az őszi mun ka a bu ssai EFSz-b en Mintha takarosán megfésüitek volna, úgy néz ki a bussai EFSz­­dimbes-dombos határának az a ré­sze. amelyet bevetettek. A talaj színe b" ,ás-piros, már csirába szökött benne a mag. Az ország­úitól beljebb szépen zöldéi az ősziárpa és a rozs. Hogyne zöldel­­ne, hiszen az egyiket még augusz­tus utolsó hetében, a másikat pe­dig szeptember első napjaiban a földbe tették. Mind az árpa. mind a rozs 70 százalékát szüksorosan vetették. A búza vetéséhez is a kellő idő­ben. szeptember utolsó hetiben hozzáfogtak. — Most állandóan1 vetünk, nincs mire várni, — mondja Varga Fe­renc, a szövetkezet agronómusa, majd folytatja: — Jobb. ha a föld­ben van a mag. mintha zsákban volna. Búzából 25 hektár területet keresztsorosan. 50-et pedig szűk­­sorosán vetünk el. A réten az ősz virága, a kikirics virít, széliében1 hosszában. A Ret­­tegő-hegy oldalán és másutt a fák már lombruháikat hullatják. Ezek már az ősz névjegyei. Az egyéb­ként népes falu utcáin alig látni egy-két Járó-ke'őt. künn vannak a határban. Több helyen az . útról belátni az udvarokba, ahol az asz­­szonyokát a lekvárfőzés foglalkoz­tatja. A nagy rézüstökből a lekvár ‘gőze terjeng a levegőben. Szünet nélkül k> verik az asszonyok, hogy ne égjen az üst fenekéhez az egyre sűrűsödő, fortyogó, édes massza. Az utcán csaknem szabályos idő­közönként Kranina János, trakto­ros térül-fordul pótkocsijával. Trá­gyát hord most Borsóvölgv irá­nyába. A trágyával megrakott ko­csi tetején fiatal, izmoskarú. víg­­kedélyű legények ü'nek magabiz­tosan: Szekeres Barna, ifjú Szk'a­­dány János, és 'Gergely Pityu. — Amint az úton elhaladnak, tüzes­ritmusú nótára gyújtanak. Persze, nem valami száraz nótázás az. A középenü'őnek harmonika van a kezében és azt nyomia-húz.ogat.ja szorgalmasan. Szól a harmonika, a dalolok hangját tovaviszi a lan­gyos őszi szél . .. A bussai EFSz fiataljai így te­szik hangulatossá, vidámmá az éle­tet s töltik me% a munkát új tar­talommal. A derűs jókedv arról tanúskodik, hogy a fiatalok szere­tik szövetkezetüket, szeretik a kö­zös munkát, mely egybeforraszt.]a őket. Ugyanilyen derűs a hangulat a műdohányszárítóban is. Amint Ko­vács Lászlóval, az EFSz elnökével belépünk az osztályozó helyiségbe a lányok ajkán felcsendül a dal. Egy-két idősebb asszony is ül kö­zöttük. A dohányleveleket osztá­lyozzák. válogatják szaporán. Meg szakítás nélkül éjjel-nappal, három műszakban folyik itt énekszó mel­lett a munka. A szövetkezet veze­tősége arról is gondoskodott, hogy rádió legyen az osztályozóban., A helybég mennyezetén neoncsövek világ'tanak. Bombor Ferenc, a do hánvtermelő csoport vezetőié meg .jegyzi, hogy ennél a fénynél sok kai jobban lehet osztályozni. m;nt a nappali világosságnál. A további beszélgetős során azt is megtud juk. hogy a müszárítással felszá­rított dohány jóval értékesebb ki fizetőbb is, mert ennek 60—70 százaléka I. osztályú. A különbség a dohány átvételi áránál is meg­­mutat^-rik, amíg a mesterségesén szárított dohány kilójáéit 24 ko­mnát kapnak az elsőosztálvú mi­nőségért. addig a természetesen, vagyis pajtákban szárított dohány­ért csak 18 koronát kapnak. Amint a szárítókamrák folyosójára benyi­tunk. a száraz, meleg levegő ar­cul csap bennünket. A gépek ál­landó zúgása, szinte rezgésbe hoz­za a könnyű .eleg levegőt. A ke menőénél Pindúr István fűtőt ta- ' látjuk. Kék ingujja kónvökig fe van tűrve, kopaszodó fejbőrén ás homlokán izzadsággvöngyók fény­iének. Július 11-étől állandóan ő táplálja a tüzet a kemencében A szövetkezetben a dohány­munkát nagyon helyesen három váltásban' végzik. így teljesen ki­használják a nappalt és az éjsza­ka t. De nincsenek is elmaradva a munkával, annak ebenere, hogy 32 hektár dohányuk van. Az ösz­­szes munkát 39 nő végzi, akik há­rom munkacsaoatban dolgoznak Munkafeladatukat példásan' telje­sítik. Jó munkájukért dicséretet érdemelnek: Tresó Mária. Fujka Otília. Gál Anna. ifjú Bombor Má­ria. Szliacký Etel és a többiPk. Az EFSz eddig másfél vagón do­hányt adott be a rimaszombati do­hányipari vállalatnak. Kát vagonra való száraz dohányuk pedig paj­tákban van. A müszárító tágas ab lakán át két lovas-fogatot pillan­tunk meg. — Ezek a .mieink — jegyzi meg az EFSz elnöke. A kocsik megvan­nak rakva sarjúdohánnval (a ren­des leveleket már letörték) a tete­jükön pedig a dohánytörő lányok asszonyok ülnek. Beérkezésük után egyszeriben megélénkül a zaj: — Már csak böngésztük a do­hányleveleket — mondják többen.. maid amikor az elnököt megpil­lantják, nyomban nekiszegezik a kérdést­— Mi lesz a további, munka? — a töréssel már a végénél tartunk — Az egy^sszámú munkacsapat a szécsénykovácsi EFSz-nek megy segíteni, a másik pedig Szk toho­nyára, ott is van még elég munka a dohánnyal — válaszolja nekik az elnök. Az elnök kijelentését a munkacsapat tagjai örömmel fo­gadták. még meg is éljenezték. — Majd utána összeszedték dohány­­zsírtó] ragadós munkaruháikat, és vacsorázni siettek, hogy este újból munkához láthassanak, ők vannak most soron ... Kovács István. Példás sertéstenyésztők az Orsú falusi gazdaságban A csallóközaranyosi állami birtok- i hoz tartozó őrsujfalusi gazdaságban Fiala János és Takács József, 30—30 ányaseriést gondoznak. Ez a két "na­ber teljes egészében megértette pár­tunk és kormányunk határozatát. Elválasztani egy anyától 12 malacot — így szól a határozat, amely fő'ött a kishitűek a fejüket csavargattak, hogy ezt véarehajtuni nem lehet. Ta­kács és Fiala elvtársak azonban nem csóválták a fejüket, mert már tavaly is megmutatták, hogy minden nehé - ség nélkül lehet a párt és a kormány határozatát teljesíteni. Amikor a nyit­­rai munkaverseny értékelésén Fiala elvtárs felszólalt, ezeket mondotta: ,,A húsellátásban mutatkozó hiányokat nem lehet elégedetlenséggel eltávolí­tani, hanem becsületes munkával. Mi nem tartunk 3 órányi ebédidőt, nem hagyjuk magukra az állatokat fiadzás közben és nem hanyagoljuk el a nyíl-I vuntartast sem. Az éjtszakát is ott­­töltjük az ál atoknál, ha a helyzet úgy kívánja. A tisztaságból, ami ná­lunk az istállóban van, még a házi­asszonyok is tanulhatnának.” Kötelezettséget vállaltunk, hogy 13 malacot fogunk elválasztani egy anyá­tól — mondta Takács és Fiala elv­társ — de ha lehet, hogy még többet is. Augusztus végéig elértek egy anyá­tól 12 malacot és így a háromnegyed­­évi tervüket 141 százalékra, egészévi tervüket pedig 102.33 százalékra tel­jesítették. Az elválasztással sem lesz semmi baj, mert már az első tél évben elvá­lasztottak 76 malacot. Ezek szerint a kötelezettségvci lalásukat túlteljesítet­ték. Az eddigi elválasztás 10 darab volt egy anyától. Németh András, Csalióközaranyos. Jól haladnak az őszi munkák a keletszlovákiai gazdaságokban Az 1953 szeptember 22-iki jelenté­sek szerint а к ssai kerület állami gazdaságának dolgozói nagyon szépen haladnak az ősziek vetésében. A 205 hektár bevetett területhez most újabb 188 hektár sorakozott. Vetés alá már mintegy 1.120 hektárt készítettek el, középszántást pedig több mint 1.850 hektáron elvégeztek. A legnagyobb el­ismerés a tornai gazdaság dolgozóit Il­leti, több mint 50 százalékra elkészí­tették a talajt vetésre s a terület egy­­harmadán középszántást is végeztek Az ősziárpán kívül 43 hektárön ro­zsot, 25 hektáron pedig őszibúzát ve­tettek. Hasonlóképpen dolgoznak a ki­­rályhelmeci gazdaság dolgozói, akik úgyszintén elvetették az ősziárpát. azonkívül földbe került 65 hektáron a rozs és nyolc hektáron az őszi búza, A tervezett terület egy harmadat el­készítették már vetésre s a felét kö­zépszántásra. Ezenkívül a gazdaság dolgozói 92 hektáron learatták a rizst s Д50 hektárról felszedték a burgo­nyát. . A legnagyobb hektárhozamot az ig­­lóí gazdaságban érték el, ahol 13 hek­táron átlagosan 145 métermázsát ter­meltek. Ezekhez a szép eredményekhez az állami gazdaság dolgozói úgy jutottak, hogy fészkes ültetési módszert hasz­náltak, földjeiket pedik gondosan megtrágyázták és megművelték. A, Matejovü, Ka**a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom