Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-10-04 / 40. szám

1953. október 4. Леля# FftlilmfiWs ? AZ IGAZAT MONDOM Amikor elolvastam Široký elvtárs korm-ihyuíiuatkozatanak azt a részét, hogy m i\o:tó -r ■ о egyes kerületei­ben и helyi-szervek részéről néha va­lóban lilén helyleleniil &s a partvonal megsértésével a meggyőzés és az ön­kéntesség módszerét, adminisztratív nyomással helyettesítettek" — hirte­len eszembe jutott Baracska község ahoi tanu)a voltam 1951 őszén hasonló el járassak és nyomban elhatároztam hogy meglátogatom azt a parasztot a'-inak a nevére már nem emlékez­tem de viszont arra a jelenetre, ami­kor habozó, bizonytalan mnzdu’atokk -l aláírta a belépési ívet, ma is hatá­rozottan emlékszem. így hát elindul­tam. Baracska községe dombok között elrejtve fekszik, ferdén odatapadva egy kisebb domb oldalához, mint pörge­­kalap az ember fejéhez. Utcái zeg­zugosak, néha fel-felé kapaszkodnak, néha hirtelen lefelé futnak. A köz­ségbe az ember csak úgy juthat el, ha Pozbatól, az utolsó állomástól ni, у kilométert gyalogol, MINDEN A MUNKA JÔ MEGSZER­VEZÉSÉN MÚLIK. A baracskai községházára alaposan megizzadva, de megnyugodva érkez­tem, mert cukorrépával és kukoricá­val megrakott szekerekkel találkoz­tam az úton, amelyek a szövetkeze1 termését Pozbára szállították a be­gyűjtő raktárba. Mondták is a szö­vetkezeti tagok, hogy a pozbai ma­gángazdák nem tudják őket elégge csodálni, hogy ilyen gyorsan, egy­szerre le tudják bonyolítani a cukor­répa és kukorica szállítását. — Holott mindez csak a munka, jó szervezésén múlik, — mondja G'ri Sándor, a fiatal 26 esztendős szövet­kezeti elnök. — Nálunk négy mezei csoport van és valamennyi kapásnö­vényt szétosztottuk köztük égészévi megművelésre. A csoport pedig tag­jai között osztotta szét a munkát Ez a munkamegszervezés igen jól bevált mert mindenki pontosan tudja, mi a feladata. A cso-portok között egész esz­tendőn át szakadatlanul folyik a ver­seny. A gabonabetakarításnál Szol­­csánský, az első csoport vezetője ver­senyre hívta ki a Horvát-csoportot. Az eredmény az ső csoport győzelmé­vel végződött. Hasonló volt a helyzet a Gutrai- és Mynárik-csoportnál, ahol az utóbbi győzött. Beszélgetésünk során kiderült, hogy átlagmérésük a gabonánál 25 5 mázsa bolt hektáronként A szép termés, a közös munka eredménye magával hozta azt, hogy a természetbeniek szétosztásánál felemelték a munka­egységekre °ső részt. Az eredeti terv З.тп kg volt és ezt a mennyiségei 4.50-re emelhették. Az előleg 8 ko­rona munkaegységenként. AKINEK NYITVA VAN A SZEME — De tián^on reményünk megvan arra, — teszi hozzá Gútrai, a könyve­lő, — hogy az évvégi e számolásnal 4 koronával emelhetjük a munkaegy­ség értékét. Akin'\ kissé nyitva van a szeme, láthatja, hogy e néhány esz­tendő alatt a szövetkezet létesítése* óta. komoly fejlődésen mentünk ke­resztül. Míg tavaly komoly gondjaink voltak az állatállomány takarmányozá­sánál, addig ezidén biztosítottuk a ta­karmányalapot, szociális alapra félre­tettünk egv vagón rozsot ezenkívül a v°tömagalapot és a második félévi munkaegységekre eső gabonát is biz tosítottuk. — Nagy gondot fordítunk — mond­ja Mészáros agronómus — a minő­ségre és az agrotechnikai intézkedések pontos betartására. A szövetkezetben ma már m-'ndenki tisztában van a ta­la jel őkészítés, a szakszerű megműve­lés Mmtosságávnl. Ezidén a tagság amimen de ö*>, hogy legalább ótven százalékban szükszorosan vetjük el a gabonát. A mi dombos vidékünkön csak ez a módszer felel meg. A ve­tést szemcséstrágyázással együtt fog­juk végrehajtani. Egyszóval mindent elkövetünk, hogy fejlődésünket elöre­­lendítsük. Az őszieknél eddig emlí­tésremél tó eredményt a kukoricánál értünk el. A terv 23 mázsa volt hek­táronként és mi átlag 28 mázsát ter­meltünk. ' ép eredményt könyvelhe­tünk el a kendernél is. Egy hektáron 60 mazsa kenderrnstot termeltünk, úgyhogy a beadást 150 százalékra túl­ié' jes tettük. A baracskai szövetkezet egyébként I 250 hektár területtel rendelkezik Ebbő1 1.045 hektár szántó. Megalaku­lása óta a következő épül etekkel gaz dagodott. S szarvasmarha számára istállót alakítdttak át. Nemrégen egij új istállót építettek, ugyancsak 100 szarvasmarha részére, továbbá egy jna’acnzót 100 férőhellyel Ezenkivü barom'Harmot létesítettek és most fejezik be emeletes magtár építését Az első félévi beadást a szövetkezet I nem teljesítette rendesen, viszont a vezetőség most minden intézkedést megtett, hogy évvegéig biztosítsa a beadást minden terményben. Gat,o­­nából a szövetkezet tíz méterrel telje­sítette túl kötelezettséget. A GABONA ARA ÖNMAGÁÉRT BESZÉL. Amikor azt a kérdést vetem fel, hogy a tagság mennyi gabonát adott be, a szövetkezet vezetősége nem tud rá választ adni. Góri Sándor elnök azonban megjegyzi, hogy a maga ré­széről három mázsát adott be es a tagok egymás Лап viszik be gabona­­lölöslegüket a begyűjtő raktárba. Mo­solyogva teszi hozzá, hogy nincs « ük­­ségük semmiféle agitáló munkára, mert a gabona felára önmagáért be­szél. Azzal az ellenvetéssel élek. hogy bár mindez igaz, helytálló, azért mégis tel tétlenül szük-éges tudatosítani a tagság körében a párt és a kormány határozatát, célkitűzését, azt a fontos tényk hogy az alapár eme ése es a magas felár cél;,a, hogy fokozzuk a mezőgazdasági termékek hozamát. — Egyszóval a vezetőségnek oda Kellett volna hatnia, hogy minél több gabona beadására serkentse tagjait. Ezt szám­talan szövetkezet megtette, mégpedig sikerrel. Góri Sándor elismeri, hogy e téren valóban kever, t tettek, bár az új kor­mányrendeletet már megvitatták a tagság körében Neki azonban lenne egy és más megjegyzése а ко mány­­határozattal kapcsolatban. Igen helyes­nek tartja, hogy a kormány támogatja a magángazdákat, de vájjon helyes-e az, hogy olyan magángazda, aid a hús és más termékek beadásánál le­marad. ugyanolyan előnyben rásze­­süljön, mint az, aki rendesen s min­denben teljesítette a beadást? Itt van például a szomszédos Pózba község, ahol víga éldegél magának Pásztor Zsiga, a jómódú gazda Az a hír járja róla, hogy 40 méter gabonát adott be tévén feHil. Egyszóval szép pénzecs­két zsebelt be, de ó jában mindössze egy kis "MacKát őríz, nagy „lelki­ismeretességgel.” Ilyenformán persze a húsbeadást nem teljesítette. Ökelme azon a nézeten ran, hogy minek is ne­velne ő hízókat, amikor a sörarpa mázsájáért 270 koronát kap. amellett vásárolhat 70 koronáért takarmányár­pát, amit azután eladhat 300 koroná­ért. Tehát az ilyen üzlet sokkal jobb befektetés számára, mintha sertéseket, hizlalna, hogy húsfélékben is teljesítse kötelességét az állammal szemben. Szalay János a nemzeti tanács el­nöke erre azt válaszolja, hogy Pózba község vezetőségére hárul az a fel­adat. hogy ilyen esetekben rendet te­remtsen. NAGY A DERÜLTSÉG A vita, a beszélgetés elhúzódik az alkonyati órákig. Egyre többen érkez­nek a határból Jönnek a csoportve­zetők, tagok kukkantanak be és be'e­­szólnak a vitába. Körű nézek az ér­kezők között. Azt a bizonyos tagot ke­resni, akinek a belépésénél 2 eszten­dővel ezelőtt jelen voltam. Teljes határozottsággal tudom, ha látnám szi­kár alakját és csontos arcát, azonnal megismerném... de sehol sem látom Erre szóvá teszem, hogy kivel is sze­retnék beszélni Az elvtársak törik raj­ta a fejüket, ki is lehet az a tag. . Ök is kiváncsiak, mi a vé'eménye a szövetkezetről. De nem tudnak rá­jönni. mert hiszen azóta Baracskán az egész község a szövetkezetbe tömö­rült. Ekkor a szövetkezet régebbi el­nöke mindenki nagy derültségére meg­szólal. hogy ő tudja ki a keresett tag Nem más, mint Góri József, Górj Sándor sző ■etkezeli elnöknek az édes apja. Nevetés, vidámság kiséri szavait amikor apró részletességgel elmondja hogy el volt eseredve az öreg. ami kor aláírta a belépését. A fiatat elnök azt a nézetét nyílvánítja, hogy telje sen felesleges az apjához mennem mert az kint van a határban az állt ‘ állománynál. De ő nyugodtan beszél­het helyette. Tudja, hogy még soha olyan nyugodt élete nem volt, mint most. Ennek ellenére ragaszkodom eredeti elhatározásomhoz. Miután éppen most érkezett vissza egy üres fogat Pózba ról, ráü ök és az egyik tag kihajt ve lem a halárba. Ez volt az az óra amikor a sárguló őszi falevelek szür­kévé válnak és az alkonyat színét ve­szik fel. A fogaton ott az öreg fia is ás az akkori elnök akinek a nevét saj nos elfelejtettem leliegyezni Mind ketten megígérték hogy az erdő elöl leszáll vak és csak a beszélgetés végei kerülnek elő. A HALA ÉS A SZERETET SZAVA1 Az erdőszélen csönd uralkodott amikor megérkeztünk a karámhoz, | ahol az állatok nyugodtan kérődztek az őszi alkunyatban. Bellái Béla ko­csis ebben a csöndben el kiál tóttá ma­gát: — Csak nem alszik már Góri bá­csi! — — Nem alszom, de mit keresel itt ilyen későn? — — Hát csak jöjjön, látogatója van. Jött mindjárt az öreg Amint kilé­pett. a szürke fabódéból rsak az arca viláotott. Megmondtam, hogy ki va­gyok, hogy ott voltam élete egyik dJii.'ő pillanatában és most azért lá­togattam meg. mert tudni szeretném hogy megy a sora. —- Jól ť’tted elvtárs hogy eljöttél — szorongatta az öreg a kezemet — gondoltam én is nem egyszer a be­lépésre Mert tudod, úgy vo4?frn ak­kor. hogy azt hittem, nekem az aJcö­­tpJpsséne i hogy egész életemen á1 gürrö'í"k a hat hektáromon. De nem vsak én, hanem a feleségem is ott gürrö'jnn. Persze, ahogv én az ök­rökkel megműveltem a föleteket. nem tudtam te1 ír -ni a benAást és mégis nehezen váltam meg a manángazdéi - kodástól. Kétséohp voltam esve úgii éreztem hoav svinos h-tpo vanyok. — Remélem elmúlott már ez a be­tegségi — Elmúlott,, elvtárs. Ma már nyu­godt vagyok és akár száz évig is el­élhetek Azt a munkát végzem, amely­hez kediiem van. _ — Szórni iól érzed maoad? — Vgv érzem manóm, mióta a szövetkezetben vaavok. mintha végre hazata'á >nm volna a sok vándorlás után. Mert elvtárs !dp Hmelj... Az utolsó két esztendő ennem sok mindenre meg­tanított. F’sösorban megtanított arra. hogy a szőriét--rét valóhnn többet -ter­mel vnvnnazokon a földeken mint én termehem. Amikor egvedü' gaz­dálkodtam.. egy magvnr holdon mind­össze hat-hét mázsa gabonát termet­tem Ma a szövetkezet uarianezen a fö’dterritripy a dunióját termeli ha nem többet Persze, amikor helértem erre nem gondoltam. És akkor sem gondoltam a mázsákra, amikor meg­mondták nekem hogy ez így van. Nekem fgiyton csak az iárt a fejem­ben. hogy el akarják tő'em vinni a fn’det.. . Pedig hát az igazság az ’•olt hogy elvitték fö’em a robotot . Megmentettek attól, hogy én. meg a (pipségem úgy dolgoztunk, mint az ökrök — Miért nem mondod el mindezt másnak is, már azoknak, akik eset­leg elégedetlenek? — Megmondom én, megmondom sokszor... Di azt -hiszem még több szőr kell ezt az embereknek elmon­dani . .. Mert elvtárs, tudod az ember­nek mások is mondanak egyet-mást amiről jobb ha r-m beszélek ... — Nézd, itt az én fiam aki a szö­vetkezet elnöke, amikor a katonaság­tól hazajött, nem akart a szövetkezet b n dolgozni. Elment hát az üzembe.. Hát ment de visszajött mert szeieti a fö det és ma már mondhatom, hogy szereti a szövetkezetei. Csönd uralkodott körülöttünk ltt­ot! az állatok békés kérödzését lehe­tett hallani Az alkonyat egyre sűrű­södött egy kutya telepedett most az öreg Góri laba elé. — Munkám után 12 mázsa gabo­nát kaptam — folytatta csöndesen — Soha még olyan nyugodtan nem éltem, mim ma. Itt kint a határban van időm gondolkozni... Rájöttem arra, hogy e‘ jen az országban a dol­gozó embernek soha semmi baja nem történhetik. Ez az ország gondol a dolgozó jólétére. És most, hogy a gyűlésen mgtargyaltuk Široký elv­társ beszédét, abból is mindenki meg­érthette. hoc- a mi országunk segíteni akar a dolgozóknak. Segíteni akar a magángazo óknak is. csakhogy többel termeljenek. Biztos, hogy a magán­gazdák egyszer csak rájönnek arra is hogy az igazi segítséget csak akkor kapják meg, ha belépnek a szövetke­zetbe, .. Ezt én mondom, aki még nemrégen magángazdálkodó voltam. -Ekkor a sűrű fák közül ágak recse­gését lehetett hallani. A fiatal Góri meg a szőve zet régebbi elnöke ott álltak mosolyogva az öreg előtt. — Hát maga miket beszél rólam édesapám? — — Szóval leselkedtél fiam. Nem baj, ha hallottad. Az igazat mondtam Valóban így is volt. Az öreg Gon íz igazat mondta, egész magatartása hót, hang iából, minden mozdulatából tz a hit és meggyőződés áradt, hogi •lepidnnckratikus rendszerünk gond lát viseli a ’ 'gozóknak A keserű ség ami к*1 esztendővel eze’őtt fog va tartotta gondolatait érzéséit ma n közös munka révén a hála és sze­rétét szavaiban oldódott tel. Szabó Béla. f A zsélyi szövetkezet íi>orsítsa meg az őszi munkák ütemét Mezőgazdaságunk dolgozóinak leg­főbb feladata most a szántás-vetés üte­mének meggyorsítása, a kapásriövé­­nyek termésének mielőbbi betakarí­tása és az állatállomány zökkenőmen­tes áttelelte'.ésére bőséges és jómmő­­segű takarmány biztosítása. Ezen munkák gyors elvégzésére kell must úgy az EFSz-eknek, mint az egyéni­leg gazdálkodó dolgozó parasztoknak minden erőt mozgósitaniok. Használ­­lanak fel minden alkalmas időt és módot arra, hoev a jövőévi bő ter­més alapjait már most megtel enitsék. Nézzük meg az alábbiakban, ho­gyan törekszik megteremteni a bő termés alapjait a kékkői járásban le­vő zsélyi EFSz és melyek azok a hiányosságok, amelyeknek kiküszöbö­lésével még nagyobb eredményeket érhetne el: Az idén elsők voltak az aratás­­cséplés elvégzésében. Jó munkájuk révén 6 nappal hamarább befejezték ezt a munkát. Utána nyomban hu - záláttak a koracsziek talajelőkeszitésé­­hez, majd azok elvetéséhez. Augusztus 28-ig elvetették' az ősziárpát 21 hek­táron, amely már szépen zö'del. to­vábbá 5 hektár őszi takarmánykeve­réket is föl tettek. A harmincegy hektár rozsot 's az agrotechnikai ha táridőnél jóval előbb elvetették. Eb­ből 12 és fél hektárt szovjet módszer a1 apján, szűksorosan vetettek be — Azért vetettünk szűksorosan — mondia György Гтге. a szövetkezet agronómusa, — mert így munkáéi ő­­megtakarítást érünk el, de ugyanak­kor a hektárhozam is magasabb 1ш, A munkate-me'ékenység fokozTMa érdekébén a vetésnél 2-es vetőgép­­aggreeátot h- ználtak A szűksoros ve tésnél a vetőgének után még mütrá­­gyaszórói aggregátot is kapcsoltak, hogy sza orábban. gyorsabban halad­janak a munkával. — A búza alá most készítjük a talajt — folytatja kis idő éltedével az agronómus. — Összesen 150 hek­tár búzánk !e=z, amit el keM most az őszön vetnünk. Ebből 30 hektárt szűksoros módszerrel vetünk el. Ez a ferüet a búzavetésterü'ct egvötödét képezi, holott a fö'dműve­­lésügyi miniszter őszi munkákra vo­natkozó rendeiete kimondja, hogy a vetésterület 70 százalékát szűk- vagy keresztsorosan kel) bevetni. Ennek betartása vonatkozik minden szövet kezeire, éppúgy a zsélyi szövetkezetre is. Ahogy minden téren bátrap alka'­­mazzák' az úi módszereket, ezen a té­ren is mutassanak példát. Vessenek még többet kereszt- illetve szűksoro­san, hogv az ideinél még jobb hek­­tárhnzamokat érhessenek el. Az, hogy rekorriburgonvatermésre számítanak — npm a véletlen ered­ménye. Tíz hektáron fészkes ü'tetési módszert alkalmaztak és géppel vé­gezték e munkát Sokkal könnyebb volt ezek után a növényápolás De könnypbb v-sz a burgonya szedése i.-. meit az ü'tetésnél egyenletes mély­ségbe került a földbe, ami megköny­­nyít,i a bur'gbnyaszedőgép munkáját is. Itt azorban a'ra kell törekednünk hogy ió munkaszervezéssel ezt a mun­kát rrceiőbb elvégezzék. A jó termés­nek késede'°m miatt nem szabad kárt szenvednie. Kukoricájuk egy részét — 13 és fél hektárt — szintén négyzetesen vetet­te it el és 4 hektáron pótbeporzást al­­ka'maztak A pótbeporzás munkáját Mladnnirzky elvtárs végezte, aki el­ismerő1 eg beszélt e módszer a! ka1 ma­­zásának jelentőségéről. Többek között pzeket mond tta: — A természetes megtermékenyü­­lésse! egy csövön 8—10 sor fejlődik ki. most a pótbeporzással azonban el értük azt. hogy 16 sor is van a csöve ken, ugyanakkor a cső egészen a he­gyéig be van nőve kukoricaszemmel A termés betakarítása után még jobban meggyőzödnek arról, hogy iga zán érdemes volt keresztsorosan. il­letve négyzetesen vetni kukon-óju­kat, és pótbeporzást alkalmazni. Meg­mutatkozik ez a hektárhozamokoan is. A terméshozamokról a trágyahor­dásra terelődik a szó: — Minden felel-.g-js lófogHtot — hangsúlyozza nyomatékosan M'inárik József munkacsapat vezető — a trá­gyahordásra kell beállítani. — Bizony ki kell hordani a trágyát — veti közbe György elvtárs a szö­vetkezet agron imusa — meit igv nem hoz hasznot, ha bent van Rájuk lei­­ezekre a földekre. Ügy kell пек к a trágya, mint növénynek a napfény. Kissé elgondolkozik, majd újra meg­szólal : — A II-es táblára, a kukorica mellé úgy voi^ia jó. ha a lovasfogatok hor­danák a' trágyát, az közelebb van, messzebbre pedig hordhatnák a trak­torral ... Ha már a traktor is szóba kPiült, magától értetődő, hogy a traktmős­ről szó esik és akkor derül ki. nngy az EFSz tagjainak sorából egyetlen traktoros sem dolgozik itt A szövet­kezet fö'djein dolgozó traktorosok land a második, harmadik faluból járnak reggelenként munkába autóbusszal, este pedig ugyanúgy vissza. Ebbő az- i után mind a szövetkezetnek mind a traktorosoknak, de főleg a szövetke­zetnek kára keletkezik A traktomsok reggel félnyolckor állanak munkába, így tehát egészen t rmészetes, hogy nem is tudnak akkora munkatel jes t­­ményt nyújtani, mint rendes körül­mények között. A szövetkezetnek ér­deke volna hogy m -gfele'ő megoldást ta áljon. mer* éppen most az őszi csúcsmunkák idején volna rájuk igen nagy szükség hogy két váltásban dol­gozzanak. Ezt azonban a szövetkezet I nem szorga mázzá. Pedig csak az éj­szakai legényszálláson és a traktoro­sok napi tkeztetésén mú'ik az egész. [ Az EFSz-nek sokkal többet kel1 tő­­rödnie a traktorosokkal. A munkák rendes mederben va'ó folyásához el­­• enged he let len a jó és szoros együtt­működés. I A szövetkezetnek oda kell hatnia, hogy mindeneke'őlt szállást és к Osz­tót biztosítson az ottdolgozó trakto­rosoknak, hogy azok zavartalanul vé­gezhessék n oi feladataikat. Ezzel az őszi munkák mi lobbi befejezését -e­­; Sitik e'ő. Végső soron pedig saját so- 1 raiból kell a szövetkezetnek traktoro­sokat nevelni, traktorostanfolvamokra kü'dem. hogy ez a kérdés -gyszers­­mindenkorra megoldást nyerjen. f A KUKORICÁSÉ ARAT BES1J.ÖZ- ' ZAK. .. A zsélyi szövetkezet a tavasz folya­mán igen súlyos takarmányozási ne­hézségekkel küszködött. A szarvas­­marha állomén- .ik ezt nagyon nagyon megsínylette, erősen legyengültek az a átok és a haszonhozam is a mini­mumra csökkent. A szövetkezet tagjai ebből 1 vm ták a szükséges tanulsá­got a jövőre vonatkozólag. Ediatámz­­tás, hogy a kukoricaszárat is mind egy szálig besilózzák, bár eddig is mintegy 700 köbméter jó minőségű silótakarmányt már biztosítottak. — Harminc hektár siló kukoricájukat ugyanis már hamarább besílózták. Az idén 100 hektár lóherét vetettek árpába aiávetéi- úgyhogy a lövő­évben még bővebben lesz takarmá­nyuk. Ezt az alávetést minden evben megismétlik, persze ha fűmagot sike­rül beszerezniük, akkor keverve vetik majd és így kialakítják a füves-vetés­forgót. aminek következtében feljavul a talaj szer' v te. Lóhere iliptvp fü­ves-here lesz a búza eiőveteménve. Ez pedig annyit jelent, hogy hektáron­ként 2—? mázsával terem több min­iden hektáron. —к i ф- -ж*?..; , Rizscséplés az ipolynyéki állami gazdaságon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom